Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Nagy
Richárd
MI AZ A „UNANI”?
Elektronikus
kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Szaporodnak
hazánkban az úgynevezett alternatív gyógymódok Nyugaton már évek óta ismert,
mostanában hazánkban is fel-felbukkanó kifejezés az „unani”, és vannak már gyakorló
„unani” gyógyítók is. Miről is van szó?
Az angol nyelvű irodalomban „unani”-ként említett orvostudomány ókori görög
eredetű és ma is élő, fejlődő rendszerként működik Indiában, Pakisztánban és
Bangladesben. „Junáni”-nak kell ejteni, és mostantól így is írom. Arab nyelven
a „junáni” szó „görög”-öt jelent, a szó az „ión” törzs nevéből ered (1).
A
junáni orvoslás eredete
A rendszer gyökerei a homályba vesznek. Görög eredetű, későbbi erős indiai és
arab hatásokkal.
A junáni orvoslás rövid története
A klasszikus görög orvostudomány, legrégibb fennmaradt forrásait kézbe véve, már kikristályosodott, érett rendszerként jelentkezik. Az orvostudományt három részre osztották. Gyógyítás kézzel (kheirurgia: sebészeti beavatkozások, törések és ficamok kezelése), gyógyítás gyógyszerekkel (pharmakeutika: egyszerű gyógyszerek és összetett gyógyszerkeverékek, túlnyomórészt növényi, ritkábban állati eredetű és ásványi anyagokból) és életmóddal (diététika: ez a szó többet jelentett, mint ma: táplálkozás, torna, masszázs, szeretkezés, alvás, stb.) (3). Ez utóbbi a medicina legmegbecsültebb és legszebben kidolgozott része volt. A sebészet, a gyógyszerek beteg emberek esetében jöttek szóba, a dietétikát azonban mindenki igyekezett alkalmazni, egészsége megőrzése végett. Tudhatjuk, miért: oltások, antibiotikumok, komoly műtők híján az egészségmegőrzés valóban életbevágó kérdés volt. Emellett úgy gondolták, hogy minden betegség végső soron hibás táplálkozásból ered (4). A görög tudomány Nagy Sándor hódításai nyomán szétterjedt a világban. A Római Birodalom megörökölte a görög medicinát. Emeljük ki a két legnagyobb hatású szerzőt.
Dioszkuridesz
(I.sz.), Nero uralkodása idején működő kitűnő katonaorvos. Összegyűjtötte az
addig ismert gyógynövényeket és gyógyszereket. Öt kötetes gyógyszertana több,
mint 1500 éven keresztül alapműnek számított Európában és a Közel-Keleten. A
növényekkel gyógyítók ma is felhasználják könyveit.
Galénosz (II.sz.). Gladiátororvos, majd katonaorvos, Marcus Aurelius császár
családorvosa. Az ókor legtermékenyebb, leghíresebb és vitán felül legkiválóbb
orvosa. Az orvostudomány minden területén maradandót alkotott, kb. 200 mű szerzője
(3). Tanítványai okulására sertéseket boncolt. Másfélezer esztendőn át munkái
alapvető szakirodalomnak számítottak, Galénosz közvetve, vagy közvetlenül a
mai napig hatással van a keleti és a nyugati medicinára egyaránt. Egyes receptjeit
ma is változatlan formában használja a gyógyászat (galénoszi készítmények).
Évszázadokkal Róma bukása után, az arab hódítások korában ezt a szellemi örökséget
vették át a hódítók:
Aeginiai Pál (VII.sz.) Az alexandriai orvosi iskola utolsó mestere(3). Az arab
hódítás idején a hódítók nagyszerű iskolát találtak Alexandriában. A görög orvostudomány
könyveit Pál tanítványai fordították szírre és arabra. Ezek a fordítások lettek
alapjai a későbbi európai medicinának.
Az arabok, akik a görög műveltséget nagyra becsülték, a többi tudomány között
az orvosi szakkönyveket is felkutatták és lefordították (sok értékes ókori munka
így menekült meg attól, hogy örökre elvesszen), az ismereteket - az elterjedt
hiedelemmel ellentétben - továbbfejlesztették.
Nem célunk minden szerzőt felsorolni, álljon itt négy név:
Razes (IX.sz.): páratlanul eredeti szerző, az iskolás műveltségnél többre becsülte
a gyakorlati tudást. Amikor, mint gyakorló orvos, elgondolkodtató vagy különös
jelenséggel találkozott, azt azonnal lejegyezte. Saját szemének inkább hitt,
mint az ókori szerzők spekulációinak és tekintélyének A vesekőről és a kiütéses
betegségekről írt könyveit évszázadokon keresztül tankönyvként használták.(8,9)
Avicenna (X.sz.) Évszázadokon keresztül abszolút tekintély volt az európai orvostudományban
és a filozófiában. Aquinói Szent Tamáson keresztül ma is folyamatosan hatással
van a katolikus hittudományra. Főműve, az Al-kánún fít-tibb, melyet latin címén,
mint Canon Medicinae-t ismer a világ. Az addig összegyűlt görög, arab, szír,
stb. orvosi ismereteket szintetizálta és foglalta rendszerbe. Ezeket kiegészítette
saját tapasztalataival. A vitatott minőségű latin fordítás ötszáz éven keresztül
az európai egyetemek egyetlen, megkérdőjelezhetetlen tekintélyű, majd további
kétszáz évig egyik legfontosabb orvosi tankönyve volt. A nyugati kultúrában
a XIX. századig, keleten máig alapvető szakkönyvnek számít. A klasszikus medicina
megismerésében nélkülözhetetlen, új kiadásai rendszeresen megjelennek. (8,9)
Avenzoar (XII.sz.) Andalúzia híres orvosa, a rüh kórokozójának felfedezője,
a szondatáplálás feltalálója, aki gátplasztikát és légcsőmetszést végzett.(3)
Ibn Bajtár (XIII.sz.) Nagy utazásokat tett Észak-Afrikában, Kisázsiában, Szíriában,
Egyiptomban. Összegyűjtött és személyesen vizsgált meg minden gyógyszerként,
élelmiszerként felhasznált anyagot, feljegyezte azok neveit különböző nyelveken.
Két nagyszerű könyvvel gazdagította a világot: az első Dioszkuridész gyógyszerkönyveinek
kommentárja. Legismertebb, legtöbbet forgatott, ma is rendszeresen kiadott műve
az Egyes gyógyszerek és élelmiszerek gyűjteménye, az arab dietétika és gyógyszertan
legismertebb könyve. Több, mint 260 forrást használt fel, saját, óriási tapasztalata
mellett.(8,9)
Az
iszlám legragyogóbb korszakában, a X-XI. században az arab orvostudomány rendkívül
fejlett volt. Az indiai hódításokkal ezt vitték be Indiába, ahol a rendszer
felvette az ajurvédikus orvoslás néhány elemét is (6). A népvándorlás vége felé
érintkezett az éppen születőben lévő európai, és a hanyatlani készülő iszlám
kultúra, éspedig két területen is: Keleten, a keresztes háborúkban, és Hispániában,
a nyugati arab világban.
Megkezdődött az arab könyvek tömegének latinra fordítása: Európa olyan mohón
szívta magába a muszlimok tudományát, mint korábban azok a hellén tudományt.
Ekkor volt tehát legelterjedtebb a Földön a klasszikus medicina. Ennek a korszaknak
az emlékét őrzik olyan arab eredetű szavak, mint szike, talkum, szirup, gipsz,
elixír, bórax, stb. Európa a XVII. századig ragaszkodott ehhez a kincshez, majd
új utakat keresett. A régen dédelgetett és nagy példányszámban sokszorosított
könyvek a könyvtárak mélyére kerültek. A tudományban új élettani modellek születtek,
a technikai fejlődés megindult. Ekkorra azonban a klasszikus medicina számos
eleme gyökeret vert a folklórban. Az európai, így a magyar népi gyógyászat is
bőven merít a közös ókori örökségből.
Közben az arab birodalom apró részekre hullott, nagyrészt átvette helyét a szeldzsuk,
majd az oszmán török állam. A medicina fejlődése megállt. Ezeken a területeken
a népi gyógyítók a mohamedán aranykor eredményeit eredeti formájukban máig konzerválták,
az Európában évszázadok óta elfeledett könyveket újra és újra másolták, majd
nyomtatták és nyomtatják ma is, változatlan népszerűséggel. Az észak-afrikai
és közel-keleti államok azonban napjainkban a népi medicinává alakult keleti
irányzattal szemben előnyben részesítik a nyugatit: állami kórházakban nyugati
és nyugaton képzett orvosok dolgoznak, terjed az európai, észak-amerikai modern
medicina. Itt tehát párhuzamosan létezik a korszerű, mindig megújuló nyugati
orvostudomány, és a középkorban "befagyott" görög eredetű elődje.
De nem mindenütt van ez így. Mint mondtuk, már a X. században eljutott Indiába
a muszlim tudás legjava. A medicinának ezt a fajtáját - Indiában már akkor is
többféle saját rendszer működött -junáninak nevezték el. Különös, hogy a XI-től
a XIV. századig híres junáni, indiai gyógyítókról nem lehet adatot találni.
A XIV. század közepén élt Zia Mohd Maszúd Rasíd, híres orvosként ismert.
Néhány fontos név a junáni további történetéből (1):
Akbar
Mohd Akbar Arzani (XVIII.sz.) Tibb Akbar című, személyes tapasztalatokat feldolgozó
könyve ma is használatos.
Hakim Saríf Khan: Delhi mogul időszakának elismert orvosa volt.
Hakim Adzsmal Khan (XIX.sz.) Orvos és szabadságharcos, Delhiben junáni és ayurvedikus
medicinát oktató főiskolát alapított (www.ddadelhi.com), részt vett a rezerpin
és a Rauwolfia-alkaloidok felfedezésében. Egyik leszármazottja éppen most írja
az indiai szövetségi kormány felkérésére India junáni tankönyvét.
Hakim Kaberuddin (XIX.sz.), 88 arab és perzsa szakkönyvet fordított urdu nyelvre.
1872-ben alakult az első junáni intézet, az Oriental College, Lahore-ban.
A junáni medicina ma
A
modell kiegészült a modern anatómiai, élettani, biokémiai ismeretekkel, a szakkönyveket
urdu és egyéb nemzeti nyelvekre fordították. Az indiai kormány támogatja, a
junáni medicinának 161 kórháza, 30 kutatóintézete, gyógyszerkészítményeket standardizáló
laboratóriumai vannak, több államban. Szervezett junáni orvosképzés van: 40
graduális és tíz posztgraduális központban. Több, mint harmincnyolcezer junáni
orvost tartottak nyilván hivatalosan 2000-ben. Átfogó nemzeti program indult
a gyógynövények felmérésére (Botanical Survey of India, azonosítják a növényeket
és feltérképezik az ismert gyógynövények biotópjait, a nemzeti parkok segítségével).
Terveket készítettek a vegetáció megőrzésére eredeti élőhelyükön ("in situ
conservation" programnak hívják és az egészségügyi minisztérium és az erdőgazdálkodás
közös munkája). Folyik a gyógynövények termesztése mezőgazdasági művelésben
("ex situ conservation", a mezőgazdasági és az egészségügyi szervek
közös programja). A világ gyógynövénypiaca - indiai források szerint - jelenleg
évi 60 milliárd dolláros piac és évről évre erősödik. Az ismert gyógyszerek
mellett komoly igény van ugyanis új anyagokra (májvédő hatóanyagok, antimaláriás
szerek, antirheumatikumok, immunstimulánsok, Alzheimer-kór és más megoldatlan
problémák reménybeli orvosságai, stb.). India és Kína állnak versenyben egymással,
a gyógynövény-export komoly állami forrásnak számít. Az elmúlt években az Unani
Pharmacopoeia Committee 441 junáni receptet tett közkinccsé, az ún. egyszerű
gyógyszerek köréből pedig 45, a modern orvostudomány előtt eddig ismeretlen
növény vizsgálata folyik(2).
A junánit, mint jelenséget, a nyugati világ felfedezte, és, mintha nem is a
saját múltjáról lenne szó, egzotikus indiai különlegességként kezeli. Szervezetei
vannak Ausztráliában és az Egyesült Államokban is (Institute of Unani Medicine,
1980.). 1987-ben Új-Delhiben tartották az első Unani Medicine konferenciát,
a WHO bábáskodása mellett (1, 2).
A mai junáni néhány jellemzője
Akárcsak
az ókori görög orvostudomány, a junáni is a négy őselem (tűz, víz, föld, levegő)
tanából táplálkozik.(10) A szervezetben négy testnedv, a nyák, a vér, az epe
és a titokzatos fekete epe állapota, kölcsönhatása és mozgása határozza meg
az egészséges életfolyamatokat és a betegségeket. A kórismézésben a széklet,
vizelet és pulzus vizsgálata az irányadó. A gyógykezelés azt célozza, hogy a
fenti, a görög természetfilozófián alapuló élettani modell folyamataiba az orvos
oly módon avatkozzon be, hogy a négy testnedv tulajdonságai és mennyiségei a
szervezetet egészséges irányba befolyásolják. Alapvető különbség tehát a modern
medicina és a junáni között, hogy míg az előbbi specializálódik, ágazatokra
bomlik és molekuláris szinten keresi a megoldás kulcsát, az utóbbi az egész
szervezetben, mint rendszerben, szintetikusan gondolkodik.
A szaknyelvről: az Indiában, Pakisztánban beszélt helyi nyelvek az arab szakszókincset
átvették, így is használják. A növények neveinek egy része is arab eredetű,
de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ugyanarról a növényről van szó. Az angol
nyelvű anyagokban rengeteg a következetlenség, ezek tájékozódásra alkalmasak,
tanulmányozásra azonban nem.
Indiában orvos csak brahman kasztból származhat. Miután ennek a kasztnak jellemzője,
hogy az apja mesterségét folytatja a fia, a mai junáni (és ájurvédikus) orvosok
nemegyszer két-háromezer esztendős orvosdinasztiák sarjai (7). Nagyon fontos,
hogy nem könyvtári, iskolai bölcsességről, hanem verbális, élő hagyományról
van szó.
Jellemzője a rendszernek, hogy az elmélet és a gyakorlat erősen elválik egymástól.
Az elméleti háttér Empedoklész óta alig változott, sőt, annyira háttérbe szorul,
hogy idővel torzul is. Elég valamely indiai weblapra kattintani, hogy lássuk:
Galénoszt összetévesztik Hippokratésszel, Görögországot Itáliával, stb. Ugyanakkor
a gyógyításban szerzett tapasztalatot illetően a junáni medicina páratlan.
Jellemző, hogy a galénoszi orvostudomány kétezer éves műszavait - sokszor talán
erőltetetten - megpróbálja megfeleltetni olyan modern kórélettani fogalmaknak,
mint a hormonrendszer, immunrendszer, stb. A két tudomány szakkifejezéseit csak
ritkán sikerül fedésbe hozni (például valamely táplálék "forró hatását"
a "specifikus dinámiás hatás"-sal). Érdekes, hogy a galénoszi élettant
kiegészíti a Galénosz utáni felfedezésekkel (keringés, belső elválasztású mirigyek,
stb.)
A rendszer jellemzője a természetes gyógyszerek elképesztően bő választéka.
Nagyobb súlyt helyez az egészség megőrzésére és megtartására. Nem törekszik
a gyógyszerek kiterjedt használatára, a gyógyításban nagy szerepet kap a mozgás,
alvás, megfelelő diéta.(5) Egy jellemző példa: a fejfájást nem kezdi gyógyszerrel
kezelni, az első választandó kezelés illatos virág szagolgatása. Gyógyszer akkor
jön szóba, ha a betegnek még mindig fáj a feje.
Hogy milyen közvetlen a kapcsolat a junáni és a klasszikus nedvkórtani medicina
között, azt jól példázza a következő: Prof. Mobin Khan, aki a junáni tankönyvön
dolgozik, arra a kérdésemre, hogy mi a legfontosabb forrása, ezt írta válaszul:
Avicenna Canon-ja, abban minden lényeges megtalálható.
Mégsem mondható, hogy a két rendszer egy és ugyanaz volna, hiszen, amint azt
Paul Hysen, az Australian Unani Medicine Society elnöke elmagyarázta, az Indiai
gyógyszertan nemcsak a Földközi-tenger partvidékének Indiában nem található
növényeit helyettesíti mással, de az összetett gyógyszerekbe belekeveri az ayurvedikus
gyógyászat alapanyagait is. Nem beszélve arról, hogy egy néven tájegységenként
más növényt ismernek.
Miért lehet hasznos a junáni?
Olcsó
és elérhető készítmények: a Föld lakosságának nagyobbik része számára elérhetetlen
a modern medicina. Említsük meg, hogy nálunk is szaporodik azok száma, akik
nem hajlandók gyógyszert bevenni és mohón érdeklődnek az egyéb lehetőségek iránt.
Ethnobotanika: több, mint nyolcezer (8000) gyógynövényt tart számon a junáni
medicina (2), ez a modern gyógyszerkutatás számára is ideális vadászterület,
ha új készítmény kifejlesztéséről van szó.
Életmód: számos olyan praktikus tanáccsal szolgál, amit a páciens a túlságosan
"elgyógyszeresedett" orvostudománytól nem kap meg (szexuális kultúra,
helyes öltözködés, légzés, életkornak megfelelő táplálkozás, stb.).
Filológia: ókori, középkori orvosi szövegek értelmezéséhez nagy segítség, hogy
az interneten keresztül elérhető India egynémely junáni gyógyítója. E sorok
írója az elérhető összes könyvtár és szakember segítségével sem tudott azonosítani
egy gyógynövényt. Végül azután - indiai egyetemek junáni anyagában kalandozva
- a növény fényképe is előkerült a világhálón. A növény külseje pontosan olyan
volt, amilyennek a X. századi források leírták.
Tehát aki a junáni vagy unani kifejezéssel találkozik, az tudhatja, hogy nem valami különleges, misztikus keleti bölcsességről van szó, hanem arról az orvostudományról, amit itt nálunk is gyakoroltak, száz-százötven évvel ezelőttig, és amiről a modern orvostudomány kissé szégyenkezve és leereszkedően emlékezik meg, akár valami Pestre került fiú falusi szüleiről.
Dr.
Nagy Richárd
PTE Bölcsészettudományi Kar
Interdiszciplináris Doktori Iskola
PTE ÁOK Családorvostani Intézet
Források
1.
www.unaniremedies.net, Mobin Khan, indiai orvos anyaga
2. http://indianmedicine.nic.in/html/unani/ufmain.htm, ez az indiai kormány
Egészségügyi Minisztériumának hivatalos anyaga
3. Hints Elek: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében, négy kötetben.
Rényi Károly kiadása, Budapest, 1939.
4. Ibn Színá: Al-kánún fít-tibb (X.sz.), Dar al-fikr, Beirut, 1994. I. 327.
o.
5. Ibn Khaldun: Mukaddima (XIV.sz.), Dar al-kutub al-ilmijja, Bejrut, 1993.
326. o.
Az arab nyelvű könyvekért köszönettel tartozom a Safari Travel-nek és a téma
iránt elkötelezett igazgatójának, Luttenberg Lászlónak.
6. Al-Birúní: Kitáb asz-szajdana, Karacsi, Pakisztán, 1973. A szerző több helyen
Csaraka és Szusruta hindu orvosokra hivatkozik.
7. Baktay Ervin: India, Szukits kiadó, 2000. 82. o.
8. The Encyclopedia of Islam. E. J. Brill, Leiden, 1979.
9. M. Ullmann: Die Medizin im Islam. E. J. Brill, Leiden, 1970.
10. www.indiangyan.com
