Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Kéri Katalin
A TUDÁS KAPUI, V-XVII. század
[57] IBN KHALDUN: NEVELÉSEMRŐL
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: www.nostromo.jpte.hu/~carry


[57] IBN KHALDUN: NEVELÉSEMRŐL

Tuniszban születtem, a ramadán hónap első napján, 732-ben (Krisztus 1332.
évének május 27. napján), és kamaszkoromig szüleim felügyelete alatt
nevelkedtem. A Szent Korán olvasását egy iskolai tanítótól tanultam, akit
Abu Abdallah Mohammad Ibn Saad Ibn Boral el Ansarinak hívtak, és Djayalából,
a Valenciai tartomány egyik településéről származott (Spanyolország).
Tanítóm e város és környéke legjobb tanáraitól tanult, és valamennyi
kortársát meghaladta a koranikus tudományok ismeretében. Préceptorai között,
akik a "7 tudományra" tanították, volt a híres Abul Abbas Ahmad Ibn Mohammad
Al Betrani, a tudós "lektor", aki elismert tanárok tanítványa volt. Azután a
Korán szövegének memorizálását tanultam, a hét lecke szerint haladtam, Ibn
Boral irányításával, úgy, hogy először minden leckét külön vettünk, aztán
együtt valamennyit. E feladat közben huszonegyszer ismételtem a Koránt.
Aztán elolvastam két leckét Yacub útmutatása szerint. Két másik mű, melyeket
ugyanazzal a tanárral tanultam, hasznosítva észrevételeit, Ash-shatibi
"Lamiya" című költeménye volt a koranikus tudományokról, és ugyanannak a
szerzőnek egy másik költeménye a Korán helyesírásáról, «Raiya» címmel.
Tanárom segítséget nyújtott ezekkel a tananyagokkal kapcsolatosan,
ugyanazokat a didaktikai útmutatásokat, melyeket ő is kapott Al Betranitól
és más tanároktól.
Az "At-tafsil"-t is az ő vezetése alatt tanultam, amely művet Ibn Abd-el-
Berr állított össze a "Mowattá"-ban elmondott Hagyományokról, és amelyben
ugyanarról a témáról egy másik terve is található, "Attamhid" címmel, és
amely csakis a Hagyományokra szorítkozik. Tanultam még számos más könyvet,
többek között Ibn Malik «At-tashil» és «Al-mojtasar» című könyveit vagy Ibn-
el-Hadjib rövid jogtudományát; jóllehet kívülről nem tanultam meg sem egyik,
sem a másik könyv szövegét.
Ugyanabban az időben a grammatika művészetét is műveltem apám
vezetésével, és Tunisz városának számos kiváló professzorának segítségével.
Tuniszban különböző tanároktól tanultam jogot, mint például: Abul
Abdallah Mohammad Ibn Abdallah-el Djaiyani (Jaénben született) és Abul Casem
Mohammad Ibn-el-Casir, aki a "Modawana" rövidített részét is tanította
nekem, melyet Abu Said Alberdai írt, "At-tamhid" címmel, miként a malikíta
jogtudomány doktrínáiról szóló "Modawaná"-t (digestát) is.
E tanárom vezetésével végeztem egy jogi kurzust is, és ugyanabban az
időben látogattam Abu Abdallah Mohammad Ibn Abd-es-Salam foglalkozásait, aki
sejkünk, a közösség kádija volt.
Fivérem, Mohammad, aki most hunyt el, szerencsére velem együtt látogatta
az órákat. Gyakorta használtam Ibn Abd-es-Salam bölcsességét, aki hallotta
még Malik imámot, mikor olvasta és magyarázta a "Mowattá"-t. Szájhagyomány
útján tanulta e könyv szövegét, Abu Mohammad Ibn Harún At-taí, a népszerű
doktor vezetésével, aki később megtébolyodott.
Tudnék idézni még különböző tuniszi sejkeket, akiknek az irányításával
végeztem sokféle tanulmányaimat, és akiktől jó minősítéseket őrzök.
Mindannyian meghaltak a nagy pestis idején...
Kamaszkorom óta mindig mohó tudásvágyat éreztem és nagy buzgalommal
vettem részt az iskolákban és tanfolyamokon, hogy elsajátítsam a tudást. A
nagy pestis után, mely leghíresebb embereinket ragadta el, tudósainkat,
professzorainkat, és amely szüleimtől is megfosztott engem, rendszeresen
látogattam Abu Abdallah Al Abbalí professzor óráit, és, három évi tanulás
után végre felfedeztem, hogy már tudok valamit.
Mikor Abu Inan szultán visszatért Fezbe és a tudósok kezdtek összegyűlni
körülötte, az egyik gyűlésen rólam is beszélt valaki és minthogy a herceg
szeretett volna kiválasztani egypár tanulót azért, hogy néhány kérdést
megvitasson velük (a jog és a szépírás köréből), a doktorok, akiket én
Tuniszban ismertem, engem is megemlítettek, mint alkalmas egyént.
Az uralkodó azonnal megparancsolta Ibn Abi Amr hadjibnak, hogy vigyen
engem az udvarba, és 755-ben (Krisztus után 1354-ben) érkeztem oda. Azután
beírtak azok közé, akik a tudományos kört alkották körülötte, és a szultán
azt a megtisztelő kötelességet adta nekem, hogy vegyek részt vele az
imádkozásban.
Ezt követően mint saját titkárát alkalmazott, megbízva azzal, hogy írjam
le azokat a döntéseket, melyeket vizsgálata tárgyává tett. Ezt én utálattal
fogadtam, mert senki őseim közül, ha jól emlékszem, nem foglalkozott hasonló
megbízatással. Mindenesetre továbbra is átadtam magam tanulmányaimnak,
különböző maghrebi és spanyol sejkektől vettem órákat, akik azért érkeztek
Fezbe, hogy politikai missziót töltsenek be. Így tudtam előbbre lépni, hogy
eleget tegyek vágyaimnak.

Fordította: Kéri Katalin

-----------------
Ibn Khaldun: Introducción a la Historia Universal. Al-Muqaddimah.
(Rev. y Estud. Preliminar, Elías Trabulse, Mexiko, F.C.E., 1977.)