Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Török állatmesék
Bartha Júlia fordításai
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Bartha Júlia: Anatóliai török állatmesék

Az oroszlán betegsége

Egy napon megbetegedett az erdők királya, az oroszlán. Az összes állat elment hozzá látogatóba. Hajbókolva üdvözölték:
  - Padisah, légy egészséges! Hogy érzed magad?
  - Köszönöm, jól - válaszolta az oroszlán.
  - Padisah, már előbb is mondtuk, ez a mi rókánk roppant huncut, fortélyos állat. Látod, mi mindnyájan eljöttünk téged meglátogatni, de ő nem tartott velünk. Ki tudja, most is miben sántikál.
  Kisvártatva megjelent a róka. Az oroszlán haragosan rámordult:
  - Mindenki eljött engem meglátogatni, te hol voltál eddig?
  - Óh, Padisah, mindenki eljött, de vajon a bajodra gyógyírt talált-e egyik is?!
  - Nem - felelte az oroszlán.
  - Én, amíg idáig jöttem, mindenkinek elmeséltem a bajodat, és megoldáson törtem a fejemet.
  - Mondd, mit találtál ki.
  - Persze, hogy nem jöttem üres kézzel... kérette magát a róka.
  - Akkor mondd gyorsan, miféle gyógyírt találtál a bajomra. - kérte az oroszlán egyre türelmetlenebbül.
  - Fényességes Padisah, ahhoz, hogy meggyógyulj, meg kell enned a farkas jobb combját.
  - Mindenkit megkérdeztem, ezt javasolták.
  Amint a róka befejezte a mondandóját, hazament.
  Az oroszlán rögvest elkapta a farkast, és tövestől kitépte a jobb lábát.
  - A te combod volt a bajom orvossága - mondta mintegy magyarázatul a farkasnak -, ezért kellett megennem.
  A farkas féllábon bicegve eloldalgott. A háza kapujában álldogáló róka odakiáltott neki:
  - Mi történt veled, farkas testvér?
  - Mi történt volna! Az oroszlán beteg, az orvossága az én jobb combom volt, ezért kitépte és megette.
  Ekkor a róka nevetve ezt mondta: - Ja, amikor a padisah jobbjára ültél, nem gondoltad, mi lesz ennek a vége. Mikor engem beárultál, nem sejtetted, ugye, hogy mi lesz a fizetség?
  Íme, így ragadt a rókára a ravaszdi név.

 

A medve, aki könyvet olvas

  Élt valaha egy ember, aki szörnyű nagy bűnt követett el a szultán ellen. Amikor az erről tudomást szerzett, nyomban magához hívatta a bűnöst.
  - Csupán egy feltétellel bocsátom meg a bűnödet: ha megtanítasz olvasni egy állatot, és idehozod elém. Különben fejedet vétetem!
  Amikor az ember végre felfogta a szavak értelmét, magába roskadva azon gondolkodott, mitévő legyen. Aztán fogott egy medvét, és hazavitte. Összeszedett egy csomó körtét, azt betette egy nagy könyv lapjai közé, és a medve elé tette. Persze a medve lapozgatta a könyvet.
  A határidő végén a szultán magához kérette a bűnöst.
  - Teljesítetted-e a feltételeimet? - kérdezte.
  - Elhoztam, efendim - felelte az ember, és bevezetette a medvét, majd eléje tette a könyvet.
  A medve hiába kereste a lapok között a körtét, mérgesen dörmögve forgatta a könyvet. A meglepetéstől tátva maradt a padisah szája.
  - Mit csinál ez? - kérdezte ámulva. Mire:
  - Könyvet olvas a maga módján, uram! - volt a felelet. Így menekült meg a bűnös a fővesztéstől.

 

Bartha Júlia: Anatóliai török állatmesék

A török népek kultúrájában a szájhagyománynak sokkal nagyobb szerepe van még ma is, mint az európai népekében. Legtöbbjük - például a gagauzok vagy a közép-ázsiai törökség kis népei közül némelyeknek - saját írásbelisége csak a 20. század körül alakult ki. Népi kultúrájuk, mondákba, hősénekekbe ágyazott történetük szájhagyomány útján maradt fenn, napi erkölcsi tanításaikat furfangos népmesék örökítik. Az első irodalmi élményt a velük való találkozás adja. A népmese olyannyira eleven a világukban, hogy új elemekkel, korunk "vívmányaival" - cigaretta, vasút, könyv, holdutazás - is bővelkednek a török népmesék.
  Az anatóliai törökség gazdag népi kultúrájának bemutatására elsőként egy magyar kutató, Kúnos Ignác vállalkozott. A 19. század végén Vámbéry Ármin tanácsára gyűjtötte a török népköltészetet. Neki köszönhetjük a négysorosok, a manżk, a karagöz szövegek és a Naszreddin Hodzsa anekdoták lejegyzését. Népköltési gyűjteményében azonban csupán két népmesét hoz példaként. Kúnos Ignác a török kormány meghívására 1925-26-ban Isztambulban tartott egyetemi előadásokat, amelyek szövegét a törökök három ízben is kiadták. Magyar nyelven Tasnádi Edit fordításában 1999-ben jelent meg.
  A törökországi folklórkutatás, így természetesen a népmesegyűjtés is, az 1960-as években kezdődött. A Török Folklór Társaság (Türk Folklor Kurumu) szervezésében, az egyetemek irodalmi tanszékein dolgozó tanárok és diákjaik bevonásával meginduló munka eredményeként ma már kitűnő népmeseköteteket ismerünk, az Eberhard-Boratav-féle mesekatalógus mintegy harminc típus meghatározásával szolgálja a nemzetközi motívumkutatást. A gyűjtött mesék Edirnétől Hakkariig, Samsungtól Mersinig mutatják a török népköltészet gyönyörű világát.
  Magyar nyelven eddig egyetlen népmesekötet jelent meg, az Európai Folklórintézet kiadásában - Tasnádi Edit válogatása és fordítása - A pasa fia meg a világszépe címmel 2000-ben.
  A népmesék között sajátos terület az állatmesék világa. Eddig egyetlen állatmesekötetet ismerünk, Ali Berat Alptekin 1988-ban gyűjtött, 1991-ben megjelent kötetét, amely 79 belső-anatóliai mesét közöl. Föntebb ebből adtunk ízelítőt. A mesefordulatok általában ismerősek, hiszen számos elem megegyezik a mieinkkel.