Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Török állatmesék
Bartha Júlia fordításai
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Bartha Júlia: Anatóliai török állatmesék

Az oroszlán betegsége

Egy napon megbetegedett az erdők királya, az oroszlán. Az összes állat elment hozzá látogatóba. Hajbókolva üdvözölték:
  - Padisah, légy egészséges! Hogy érzed magad?
  - Köszönöm, jól - válaszolta az oroszlán.
  - Padisah, már előbb is mondtuk, ez a mi rókánk roppant huncut, fortélyos állat. Látod, mi mindnyájan eljöttünk téged meglátogatni, de ő nem tartott velünk. Ki tudja, most is miben sántikál.
  Kisvártatva megjelent a róka. Az oroszlán haragosan rámordult:
  - Mindenki eljött engem meglátogatni, te hol voltál eddig?
  - Óh, Padisah, mindenki eljött, de vajon a bajodra gyógyírt talált-e egyik is?!
  - Nem - felelte az oroszlán.
  - Én, amíg idáig jöttem, mindenkinek elmeséltem a bajodat, és megoldáson törtem a fejemet.
  - Mondd, mit találtál ki.
  - Persze, hogy nem jöttem üres kézzel... kérette magát a róka.
  - Akkor mondd gyorsan, miféle gyógyírt találtál a bajomra. - kérte az oroszlán egyre türelmetlenebbül.
  - Fényességes Padisah, ahhoz, hogy meggyógyulj, meg kell enned a farkas jobb combját.
  - Mindenkit megkérdeztem, ezt javasolták.
  Amint a róka befejezte a mondandóját, hazament.
  Az oroszlán rögvest elkapta a farkast, és tövestől kitépte a jobb lábát.
  - A te combod volt a bajom orvossága - mondta mintegy magyarázatul a farkasnak -, ezért kellett megennem.
  A farkas féllábon bicegve eloldalgott. A háza kapujában álldogáló róka odakiáltott neki:
  - Mi történt veled, farkas testvér?
  - Mi történt volna! Az oroszlán beteg, az orvossága az én jobb combom volt, ezért kitépte és megette.
  Ekkor a róka nevetve ezt mondta: - Ja, amikor a padisah jobbjára ültél, nem gondoltad, mi lesz ennek a vége. Mikor engem beárultál, nem sejtetted, ugye, hogy mi lesz a fizetség?
  Íme, így ragadt a rókára a ravaszdi név.

 

A medve, aki könyvet olvas

  Élt valaha egy ember, aki szörnyű nagy bűnt követett el a szultán ellen. Amikor az erről tudomást szerzett, nyomban magához hívatta a bűnöst.
  - Csupán egy feltétellel bocsátom meg a bűnödet: ha megtanítasz olvasni egy állatot, és idehozod elém. Különben fejedet vétetem!
  Amikor az ember végre felfogta a szavak értelmét, magába roskadva azon gondolkodott, mitévő legyen. Aztán fogott egy medvét, és hazavitte. Összeszedett egy csomó körtét, azt betette egy nagy könyv lapjai közé, és a medve elé tette. Persze a medve lapozgatta a könyvet.
  A határidő végén a szultán magához kérette a bűnöst.
  - Teljesítetted-e a feltételeimet? - kérdezte.
  - Elhoztam, efendim - felelte az ember, és bevezetette a medvét, majd eléje tette a könyvet.
  A medve hiába kereste a lapok között a körtét, mérgesen dörmögve forgatta a könyvet. A meglepetéstől tátva maradt a padisah szája.
  - Mit csinál ez? - kérdezte ámulva. Mire:
  - Könyvet olvas a maga módján, uram! - volt a felelet. Így menekült meg a bűnös a fővesztéstől.

 

Bartha Júlia: Anatóliai török állatmesék

A török népek kultúrájában a szájhagyománynak sokkal nagyobb szerepe van még ma is, mint az európai népekében. Legtöbbjük - például a gagauzok vagy a közép-ázsiai törökség kis népei közül némelyeknek - saját írásbelisége csak a 20. század körül alakult ki. Népi kultúrájuk, mondákba, hősénekekbe ágyazott történetük szájhagyomány útján maradt fenn, napi erkölcsi tanításaikat furfangos népmesék örökítik. Az első irodalmi élményt a velük való találkozás adja. A népmese olyannyira eleven a világukban, hogy új elemekkel, korunk "vívmányaival" - cigaretta, vasút, könyv, holdutazás - is bővelkednek a török népmesék.
  Az anatóliai törökség gazdag népi kultúrájának bemutatására elsőként egy magyar kutató, Kúnos Ignác vállalkozott. A 19. század végén Vámbéry Ármin tanácsára gyűjtötte a török népköltészetet. Neki köszönhetjük a négysorosok, a manżk, a karagöz szövegek és a Naszreddin Hodzsa anekdoták lejegyzését. Népköltési gyűjteményében azonban csupán két népmesét hoz példaként. Kúnos Ignác a török kormány meghívására 1925-26-ban Isztambulban tartott egyetemi előadásokat, amelyek szövegét a törökök három ízben is kiadták. Magyar nyelven Tasnádi Edit fordításában 1999-ben jelent meg.
  A törökországi folklórkutatás, így természetesen a népmesegyűjtés is, az 1960-as években kezdődött. A Török Folklór Társaság (Türk Folklor Kurumu) szervezésében, az egyetemek irodalmi tanszékein dolgozó tanárok és diákjaik bevonásával meginduló munka eredményeként ma már kitűnő népmeseköteteket ismerünk, az Eberhard-Boratav-féle mesekatalógus mintegy harminc típus meghatározásával szolgálja a nemzetközi motívumkutatást. A gyűjtött mesék Edirnétől Hakkariig, Samsungtól Mersinig mutatják a török népköltészet gyönyörű világát.
  Magyar nyelven eddig egyetlen népmesekötet jelent meg, az Európai Folklórintézet kiadásában - Tasnádi Edit válogatása és fordítása - A pasa fia meg a világszépe címmel 2000-ben.
  A népmesék között sajátos terület az állatmesék világa. Eddig egyetlen állatmesekötetet ismerünk, Ali Berat Alptekin 1988-ban gyűjtött, 1991-ben megjelent kötetét, amely 79 belső-anatóliai mesét közöl. Föntebb ebből adtunk ízelítőt. A mesefordulatok általában ismerősek, hiszen számos elem megegyezik a mieinkkel.