Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
«
török költők tára
ZIJÁ OSZMÁN SZABÁ
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár
Isztanbul (Kalász Márton)
Isztanbul zokogva dalol (Kalász Márton)
Elég (Jávorszky Béla)
ZIJÁ OSZMÁN SZABÁ (1910 – 1957)
ISZTANBUL
Kücsükszu, Ejüp Szultán, Csengelköj, Rumelihiszár, Kadiköj, Üszküdár, Bejoglu
– isztanbuli negyedek.
Tünel – az isztanbuli földalatti sikló.
ISZTANBUL
(Isztanbul)
Idézlek újra, városom,
tekintetemmel hadd öleljelek,
egyenkint: minarétet, házat,
utat s teret.
Bogazicsi kikötőjéből
induló gőzös sípszava oson.
Kék habok felett újra a fehér,
karcsú torony.
Baloldalt a reggel hüsében
Besiktas partjai: szülőhelyem.
Tünődöm, mennyi hajlat – itt bolyongtam
ötévesen, tizenöt évesen, húszévesen.
Valamely dombok régi iskolám,
szemben a laktanya, ott voltam katona.
Az anyakönyvi hivatal, ahonnan
egy napon ifjú asszonyt vezettem haza.
Egyik se lehet már enyém? –
Kezemre vágyik, zokog érte,
Kücsükszu: apám nyughelye,
Ejüp Szultán: anyám vidéke.
Előttem ölelni vágyó szoros,
Csengelköjben majd átszállsz Rumelihiszár felé.
Isztanbul, én Isztanbulom,
és Kadiköj, Üszküdár az övé.
Állok még a híd közepén, tudom,
alvók fenyők szigetére bámulok át.
Bejoglura vágyik szívem,
áhítom a Tünel szagát.
Fölötted felhő úszik el,
hajó siseg, megáll,
régi dalod „Mosott ruhával
telistele” epedve száll.
Mennyeden lestem, mint hízik a hold,
mezőiden megérzem a tavaszt,
minden, ami bennem e város,
emlékeket fakaszt.
Meglátlak újra, nemcsak képzeletben,
mennyed fölöttem száll, fuvalmad lelkemen.
Szülővárosom, életem – minden köved
csókok áhítatával hordaná fejem.
Kalász Márton fordítása
ISZTANBUL ZOKOGVA DALOL
(Garíp Isztanbulumun türküszü)
Isztanbul zokogva dalol...
Negyedeit figyeld, ahol
szegények, árvák, özvegyek
folytatják a gyászéneket...
Vén nő a dzsámi lépcsején,
„Új Élet!” – rikkantja szegény,
fiatal nő a fal tövén,
ajkán, bús altató, lebeg
a dal: kölyök szunnyad ölén.
Isztanbul zokogva dalol...
Bújnának össze valahol
öten-hatan, rongy-életük,
reszkető, aszott termetük
arcukra sose csal derűt.
Isztanbul zokogva dalol...
Reggel villamos zakatol,
mást dolgozik, másként keres
utcaseprő és szekeres.
Isztanbul zokogva dalol...
Panasza fölcsap, bujdokol –
fáradt munkások, csecsemők,
lányok a kenyérbolt előtt,
barakkban álmukat-szövők,
akik vádolnak és akik
terhüket némán cipelik,
ki se mondják: mi fáj nekik...
Kalász Márton fordítása
ELÉG
(Jetisir)
Gondolt: jó lenne
szívem két meleg tenyeredbe venni.
Ha látsz az utcán, csak nevess,
s hagyd egy kicsit
kezed kezemben megpihenni.
Vendégként bár mehetnék hozzád!
Kínálnál: itt egy csésze még.
Hideg kancsóból adj csak egy
pohár vizet – nekem
az is elég.
Jávorszky Béla fordítása
