Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« török költők tára

ZIJÁ PASA
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár

Tavaszi dal (Vidor Miklós)

ZIJÁ PASA (1825–1880)
A Sinászi által megnyitott úton még következetesebben haladó költő. Álí pasa, a költőnek és barátainak ellensége, eltávolította Isztanbulból. Később politikai emigrációba kényszerült: Franciaországba távozott. Hazatérte után sem élvezte a kormánykörök bizalmát. Prózai munkái és fordításai is maradtak fent.


TAVASZI DAL
(Görmeden ászár-i niszánin...)

Anélkül, hogy áprilisod láthatnám, a tavasz elmegy,
Végül kinyílnak a rózsák, ám a fülemüle elmegy.
Az ifjút szeretem, mégsem szégyenítem meg a vénet,
Hisz láthatsz oly szépséget, hogy menten elhágy önfegyelmed.
Becsüld meg, mi rádjutott: ez értelme a boldogságnak,
Új, meg új vadászat vágya, hogyha hajszol, a vad elmegy.
Ha a kor tevehajcsárja lennél, vigyázz, még megeshet,
Míg gondod egy sánta állat, a karaván közben elmegy.
Ne véld Zijá igyekeztét az értelem nyomorának,
Mit tegyen, ha odajut, hol nyoma vész a türelemnek?

Vidor Miklós fordítása


GAZEL

Nem hallgat a világ másra, törvényt, jogot sértik,
Csak a dirhem meg a dinár pengő szavát értik.*

Holdarcú lány szeme körül fut a föld az űrben,
Bolygócsillag után jár az én sorsom is körben.

Nem jön meg, ki innen elmegy, nem örül ki itt él,
Fájdalomra válik mindaz, mit örömnek hittél.

Öreg hegyek megindúlnak, felhőmódra járnak,
Parancsoló törvénye van minden kis paránynak.

Meghódol egy sáh előtt a népek, hősök kardja,
Ő meg úgy tesz, mint ahogyan a vezír akarja.

Ziâ, hogyha békét akarsz, jól gondold meg ésszel,
Minden, mi a folyóba hull, együtt foly a vízzel.

* Régi arab ezüst- meg aranypénzek.

Dr. Mészáros Gyula fordítása


LÁNCOLATOS VERS

Künn jártam a kertben, büszke pálmát láttam,
Rózsavirágok közt sokáig csodáltam,
Vízmedence mellett ciprusfa-termete
Sudarát a víznek tükrébe vetette.

Mi szép ez a ciprus! mondottam és így szólt:
A te nyíló gyenge rózsa-ágod édes.

Nyeregben űlt egy nap, pej lovára hágott,
Felemelte fátylát amint engem látott,
Lángos tüzet gyújtott szivem közepébe,
Összeperzsel így a szeme közelébe.

Mi ez a fényes nap, mondottam és így szólt:
A te sziporkázó tűzhelytüzed édes.

Kebelembe vágta enyelgése kését,
Víg örömmel nézte piros vér ömlését,
Hajfürtje bilincsét két kezemre verte,
El is pirúlt, amint szemét rám emelte.

Elpirúlt az orcád! mondottam és így szólt:
A te omló véred viszfénye csak édes.

Mulatságon voltunk tegnap éjjel épen,
Boros kupát nyújtott gömbölyű kezében,
Én meg ahelyett az ajakát kerestem,
Szégyent félretéve lábaihoz estem.

Régen láttalak már! mondottam és így szólt:
Hamis ürügy ez csak, nem igaz ez édes.

Kútfő mellett láttam, ott űldögélt szépen,
Jázminvirág-csokrot tartott a kezében,
Amihelyt észre vett, rám mosolygott nyomban,
Ejnye mit is mondjak néki zavaromban...

Jaj de szép szökőkút! mondottam és így szólt:
Hej dehogy is, csak a szemed könnye édes.

Dr. Mészáros Gyula fordítása


GAZEL

Kard a szemed tekintete, handsár a szempillád,
Itt hordod a gyilkolásnak minden ölő íjját.

Hajfürtödtől eszem-szívem zavarosra válik,
Elcsókolnám nyakad, vállad ítélet napjáig.

Ha nem látlak, nem nyughatom, nincs a szívem béken,
Széjjelomló hajad fürtje menyországom nékem.

Ölni is tudsz, lelket is adsz egy tekinteteddel,
Életet öntsz, halált ontasz mámoros szemeddel.

Hej Ziâ, mily nagy üdvösség tükrözik lelkedben,
A szerelem napsugára ragyog énekedben.

Dr. Mészáros Gyula fordítása


REGGELI DAL

Ne fújj szellő, a reggel még most dereng,
Mámoros két szeme alszik csendesen,
Rózsa-arca mély álomban szendereg,
Korán van még, alszik még a kedvesem.

Rózsalevél ne susogj lenn a kertben,
Lassan suhanj patak vize, édesen,
Bülbül-madár hallgass el a berekben,
Korán van még, alszik még a kedvesem.

Haja fürtje széjjelomlott a keblén,
Elnyílott a ruhája, most meglesem,
Ezüst-tenger fehérellik a mellén,
Korán van még, alszik még a kedvesem.

Mámoros lett az öröm-bor tüzével,
Csitt szívem, még ne dobogj oly hevesen,
Fel ne keltsed sóhajtásod neszével,
Korán van még, alszik még a kedvesem.

Dr. Mészáros Gyula fordítása


TALÁNY

Milyen madár az? Nincsen tolla, szárnya,
A végtelent is mégis mind bejárja.

Látatlan fészkét legmagasbbra rakja,
S ha teste nincs is, szirtek ormát lakja.

Két járó útja van hozzá elülről,
S kijönni egy kapún szokott belülről.

Testét s a tollát, mely kívül befedte,
A négy elemnek egyikéből vette.

Főniksz madár ez, s mind ahol megfordúl,
Dsennet-kert nő romok halmán a porbúl.

Vagy inkább óriási sas lehetne,
Karmával házakat romokba vetne.

S ha orra megvág, írral kenheted be,
De ítélet napjáig sem heged be.

Fészkét itt hagyva hogyha elmegy innét,
Hiába várod, nem jő vissza ismét.

Ha gondűző víg társaságba mennél,
Anélkül nincs, hogy mindjárt rá ne lelnél.

S ahol betoppan, mindjárt megfogózik,
Titokba minden szívbe bélopózik.

A lényét benne minden megtalálja,
A fészke fenkölt, nagy lelkek tanyája.

Értelme... az, mit lantosok regélnek,
Mi lenne más..., a dal, s a költő-ének.

Dr. Mészáros Gyula fordítása