Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« török költők tára

ENDERÚNÍ VÁSZIF
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár

Ej, szív-hódító... (Timár György)

ENDERÚNÍ VÁSZIF (megh. 1824)
A költő, aki udvari szolgálatban élte le életét, különösen pajzán és erotikus verseivel ért el nagy sikert.


EJ, SZÍV-HÓDÍTÓ...
(Csöszülme zülfüne...)

Ej, szív-hódító, el ne hagyd, kik szívük fürtödhöz kötik,
Ó, el ne hagyd, ki csókjaid maró tüzével töltözik,
Ó, el ne hagyd a búsakat, kik arcod könnyel öntözik,
Ó, könnyem és a vízesés, mondd, miben is különbözik?
Oly szép az arcod, édesem, hogy nem szebb még a rózsa sem,
Ilyen virág a nagyvilág egyetlen részén nem terem,
Medence-kőre, keszkenőmre ülj le, kedves, és pihenj...
Ó, könnyem és a vízesés, mondd, miben is különbözik?
Tavasz, ha jő és víg a nép, s mulatni rózsakertbe lép,
Ha hallja már a rózsaszál a bülbül édes énekét,
Majd megtekintsd, ha majd te is, mint mások, Szádabádba mégy,
Hogy könnyem és a vízesés, jaj, miben is különbözik!

Timár György fordítása