Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
«
török költők tára
AHMET KUTSZI TEDZSER
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár
A tenger (Csukás István)
A szél (Csukás István)
AHMET KUTSZI TEDZSER (1901 – )
A TENGER
(Deniz)
Most minden éber kikötőtől távol,
az égig nyúló tenger átölel;
kalóz-vizek csapnak át a korláton:
mit, kit keresnek, milyen préda kell?
Ó, jámbor utasok, csak a tenger ez,
a megvadult hullámok hangja hív;
örvény-torkok kórusa fület repeszt –
s egymást keresi a hajó s a szív!
Emitt hajó bukdácsol s ott vitorla
táncol, és mint tárt tenyér, integet;
emez tegnap indult el s amaz ott ma:
utakat kavart össze Istened.
S mindegyik mögött, mint a céltalanság:
széthullt arcok, nyomok maradnak el;
húgom a vígasz, bátyám a hazugság –
megyek már, végtelen tenger ölel.
Hívnak vizek, szívünk szólítva egyre;
hullámok, útunkká szétnyíljatok!
Vissza már oly nehéz s előre merre?
Se parti fény, se csillag nem ragyog.
Az út hosszú s ki íly utat már vállal,
bordái közt hőst s istent rejteget –
hullámok, utat keresve, vitorlánk szárnyal,
s lelkünk végső hazája hol lehet?
Csukás István fordítása
A SZÉL
(Rüzgár)
E szél, e vad szél komor hadsereg...
Mintha toborzót járna minden lélek:
pörögve perdül, fordul és remeg
lélek-tánca zord éjfélkor a szélnek.
S e szél, e tarka menet míly csodás!
A suhanás, zuhanás sok virágra!
Tébolyult és mámoros vonulás,
s mintha milljó torok kiáltna.
E szél, e vad szél, egyetlen sikoly...
Íme, ő szól, a feltámadott szél hív;
a széles ég öblében ő sikolt
feléd, riadt lélek, félénk szív.
Fenséges lét, mely mint zúgó orkán
egy vágyat űz, az egekig verődve!
Napok pántja béklyóként feszül rám:
lelkem repülne, s visszahúz a földre.
E szél, e vad szél lándzsahegy-roham:
homlokomon mének sora vágtat –
szelek, hej, szállok mégis boldogan:
égbe szárnyak visznek, mit Múzsám ad!
Csukás István fordítása
