Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« török költők tára

HÁMIT MÁDZSIT SZELEKLER
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár

Béke (Tarbay Ede)

HÁMIT MÁDZSIT SZELEKLER (1909 – )


BÉKE
(Szulh)

Nap, nap, mezőkre hajló fénybarázda,
lehulló hang, fakó és sápadt arcok.
Bőröd pirul, a hajad szétzilálva,
kendőt hozol, az asztallapra hajtod.
Terítve már. Oly hűs az esti pára,
a kerti csendben feszes íjj a hangod;
míg jársz köröttem, szépséged csodálva,
ím, elfeledtem minden régi gondot:
És mindhiába... Távol, most, e percben,
utcán, szobákban, parti szürkületben
még hányan várnak messzi kedvesükre.
Akár miénk, a vérük ver, ütemben,
szeretnek, várnak, némán, megkövülve:
várják, mikor hull meggyvirág szivükre.

Tarbay Ede fordítása