Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
«
török költők tára
SINÁSZI ÖZDENOGLU
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár
Én egy faluban, szemeim Isztanbulban (Csukás István)
Egyedüllét (Csukás István)
SINÁSZI ÖZDENOGLU (1922 – )
ÉN EGY FALUBAN, SZEMEIM ISZTANBULBAN
(Ben bir köjde gözlerim Isztanbulda)
Expresszként húznak el a szép napok
felettünk,
az emlék mint dal lebeg a levegőben s már el is tünt.
A város tűzvészként ellobog,
míg ámul szivünk.
Ó, lépkedünk-e még járdáidon, város?
S csókunk az igéző nők követelik-e?
Az utcák mámora, a tengerig futó, vár most,
s álmunkat díszíti az emlék szikrázó vitrine.
Mint barnacsuhás felhők, remeteképp,
a tarka forgatagba keveredünk-e még?
S lobogunk-e égig, mint öles lángok,
gerendákból kinyíló tűz-virágok?
Barátokkal kéz a kézben, vidám asszonyokkal kar a karban
az eső alatt futunk, hajunk árammal tele –
füttyeinkben s dalainkban végtelensége Anatóliának,
s a mozikban tömeg szorong, asszonyokból mósusz-illat árad;
sikolt a villamos, peronjáról a csillagok hunyorgó szeme
elé örömünk csengő madarai szállnak...
Ó, éveknek béke-éve, hónapok május hónapja!
Felejtve a vágyat, a kínt, a bút, a bajt,
homlokunkon tündöklő vízeséssel az éjbe szaladva,
szivünkben kigyújtjuk-é a drága, tiszta dalt,
az égre küldjük-e a legvadabb kacajt?
Csukás István fordítása
EGYEDÜLLÉT
(Jalnizlik)
Zsúfolt terek közepén egyedül vagyok.
Utcákon a halott
járókelők árnya:
nagyon árva
utcaként egyedül vagyok.
Csengő forrásoknál
dalt nem locsogván,
néma forrásként
egyedül vagyok.
Akár csecsemőket,
vagonokban hagytak;
állomások őrzik szétszórt
fiatalkoromat
s szívemet a változó évszakok;
űztem nyomukba habos lovamat –
anyácskám, ó, anyácskám,
mint érzelgős dalok,
csupakék szemed ragyog.
Mint üres fészkek, egyedül vagyok;
fiókát nevelő,
égnek elrepítő
megürült fészekként
egyedül vagyok.
Síkságokon,
víztelen, sívó homok
síkságként
egyedül vagyok.
Csukás István fordítása
