Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« török költők tára

OSZMÁN ATTILA
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár

Szabadság (Vidor Miklós)

OSZMÁN ATTILA
A legfiatalabb költők egyike.


SZABADSÁG
(Hürrijet)

Kertről kertre szállok, megülök vidáman,
ha a földön járok, akkor is van szárnyam,
födje el az útat, én kitárom bátran,
másé a halál, az élet az enyém!
Le nem téplek én, a kezem rá nem állna,
hajnali, mosolygó kerteknek virága,
el nem tipornálak, rózsa gyönge szára,
illatoddal így vagy igazán enyém!
Tavaszi pompában feltündöklő rétek,
sárga, vörös, friss zöld színe a levélnek,
széllel, áradással indulok felétek:
kis ér s Eufrátesz medre mind enyém!
Mi is az igazság, megértettem végre,
harc, eszmélet, munka szent tüzében élve,
vak volnék, ha bennem föl nem támad fénye:
földdé hullhat szívem, utódom enyém!
Nemcsak csont s hús adja itt az ember rangját,
de a nemes szándék, amely rajta túllát,
szabadság, szabadság, áratlan szabadság,
vörös lóra kaptam, holtomig enyém!

Vidor Miklós fordítása