Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
«
török költők tára
ORHÁN VELI KANIK
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár
Orhan
Veli Kanik (1914, Isztambul - 1950, Isztambul) a 20. század első felének jelentős
török lírikusa. Az isztambuli egyetemen irodalmi tanulmányokat folytatott, később
tanársegéd, postai tisztviselő, majd az oktatási minisztérium munkatársa volt.
Közben három évig tartalékos tisztként is szolgált. Élete utolsó évében a Yaprak
(Falevél) című folyóiratot szerkesztette.
Első verseit álnéven írta. Működésének első szakaszában kötött formában alkotott,
később mindinkább a szabadvers felé fordult. Az új török irodalom történetében
korszakjelző értékű a Garip (Furcsa) című kötet (1941), amelyet Kanik
két költőtársával közösen adott ki. Ezt követően még négy önálló kötete látott
napvilágot. Magyarul a Szenvedélyek tengere című antológiában (Európa,
1961) olvashattunk tőle viszonylag gazdag válogatást Végh György és Kónya Lajos
tolmácsolásában. További tizennégy vers - a költő két kései kötetéből, Yenisi
(Új versek) 1947, Karsi (Ellenében) 1949), valamint utolsó versei közül
- Bede Anna fordításában a Credo, 2002. 1-2. számában jelent meg.
Kanik szabadverseit vagány hangvétel, egyszerű, élet közeli gondolkodásmód jellemzi.
"Legényes - mondta róla Bede Anna. - Tengerszaga van, nem papírszaga."
Altindag (Végh György)
Ingyen (Végh György)
A szabadság felé (Végh György)
Isztanbult hallgatom (Végh György)
Élni (Végh György)
A Galata-híd (Végh György)
Kaland (Végh György)
Hullám (Végh György)
Tiértetek (Végh György)
Jön egy nap (Kónya Lajos)
Isztanbul dala (Kónya Lajos)
A hazáért (Kónya Lajos)
Nyugalom (Kónya Lajos)
Elnyújtózva (Kónya Lajos)
Macska-vers (Kónya Lajos)
Válasz (Kónya Lajos)
Egyszerre (Kónya Lajos)
Tengeri lány (Kónya Lajos)
Gengszter (Kónya Lajos)
Tengereink (Kónya Lajos)
A madarak hazudnak (Kónya Lajos)
Három sírfelirat (Kónya Lajos)
Szerelmes lettem volna? (Kónya Lajos)
Gyermekkor (Kónya Lajos)
Szép idők (Kónya Lajos)
Regényhős (Kónya Lajos)
Nem! (Kónya Lajos)
Isztanbuli bazár (Kónya Lajos)
Röppenő vers (Kónya Lajos)
Csengős vers (Kónya Lajos)
Lyukas vers (Kónya Lajos)
Tengerre
vágyóknak (Bede Anna)
A
halál küszöbén (Bede Anna)
Eljön
majd a nap (Bede Anna)
Értetek
van (Bede Anna)
A
szabadság felé (Bede Anna)
A
Galatahídon (Bede Anna)
A
tavasz első reggele (Bede Anna)
A
magány dala (Bede Anna)
Elválás
(Bede Anna)
Odabent
(Bede Anna)
Egyszer
ne csak halljad (Bede Anna)
Hableány
(Bede Anna)
Hullám
(Bede Anna)
Élni
(Bede Anna)
Jegyzetek
ALTINDAG
Kizilaj Bahcseszi – park Ankara előkelő negyedében.
A GALATA-HÍD
Az Aranyszarv-öböl felett emelkedő híd.
ISZTANBUL DALA
Bogazicsi – a Boszporusz.
HÁROM SÍRFELIRAT
To be or not to be (ang.) – lenni vagy nem lenni.
ISZTANBULI BAZÁR
Hürrijet – szó szerint „szabadság”; így hívják Törökországban az 1908-as polgári
forradalmat követő időszakot.
ALTINDAG
(Altindag Ankara mögött húzódik, hatalmas
nyomortanyákból kialakult szegénynegyed.
Reggel felé egész Altindag álmodik.
Itt csak egy fiatal lány és
egy csatornatisztító álmát fogják olvasni.)
A lány álma
Száz líra fizetésű előkelő ember
jelenik meg hajnal felé álmaiban.
Feleségül veszi s a városba kerülnek.
Címükre a postás sok-sok levéllel bekopog.
Lakásuk kényelmes, vidámság mindenütt.
Parányi fészkükben életük csupa ünnep.
Nem megy mosni, nem tisztít másnál ablakot,
s ha szennyesük van, az a saját szennyesük.
Gyerekük lesz, köztük fénylabdaként lebeg,
vesznek egy szép használt gyerekkocsit.
Kizilaj Bahcseszibe viszik sétálni kicsit:
játszadozzék a kis Jilmaz a homokban,
akár az előkelő gyerekek.
A csatornatisztító álma
A csatornatisztító fürdő-álma
minden álma közül a legkedvesebb.
Elnyúlik, lefekszik a fürdő közepén,
felsorakozik mellette három markos legény.
Egyikük önti a vizet,
a másik meg a szappannal sürög-forog,
kezében kesztyűvel, sorára vár a harmadik.
S mikor belép az új vendégsereg,
a csatornatisztító előttük épp ellebeg –
oly tisztán, akár a frissen szedett gyapot.
Végh György fordítása
INGYEN
(Bedává)
Ingyen élünk, sejhaj, ingyen!
Ingyen a felhő, ingyen az ég is,
ingyen a domb, a patak,
ingyen a sár, az eső,
ingyen az autók külseje,
ingyen a mozik ajtaja,
ingyen a kirakat,
de nem ingyen a sajt, a kenyér,
s mindaz, amivel az ember él.
Ingyen csak a poshadt vizet adják –
a koponyád szabad préda –
ingyen csak a rabság.
Ingyen élünk, sejhaj, ingyen!
Végh György fordítása
A SZABADSÁG FELÉ
(Hürrijete dogru)
Napkelte előtt indulsz,
mikor még a tenger üstöke hófehér,
az evezőfogás öröme ott bizsereg tenyeredben,
bensődben a munka boldog láza szökell,
evezel,
evezel, zengnek körülötted suhogva a hálók,
halakat látsz, eléd sereglenek, fogadásodra kibukkannak a vízből.
Boldog örömmel
kiteríted eléjük a hálót,
s a tenger felcsobog két kezedre pikkelyesen.
S mikor elnémul a sirályok sikongó lelke,
szirti sírjaik felett
a láthatáron
egyszerre
áthunyorít valami.
S mit mondasz? hogy tengeri lány-e? madár-e?
ünnep-e? séta-e? vidámság? móka? mulatság?
menyecske-sereg? hajékek? fátyolok? felvonulások?
Hej! haj!
Mire vársz? Vesd csak a tengerbe magad,
hogy várnak-e otthon, azzal ne törődj.
Csak előre nézz. Előtted mindenfelé a Szabadság,
légy vitorla, légy evező, kormány, hal, víz, mi akarsz csak,
s menj, menj, merre a végzeted szólít.
Végh György fordítása
ISZTANBULT HALLGATOM
(Isztanbulu dinlijorum)
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva,
oly csendesen, oly lassan fúj a szél –
oly halkan ring a fán ezer levél,
minthogyha a szél nem is itt zizegne.
Valahol a távolban, messze, messze,
egy vízárus csengője cseng újra meg újra,
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva.
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva,
fenn a magasban madarak
sűrű-sűrű csapatja száll rikoltva,
leng a szélben halászhálók száza-ezre,
egy asszony lábát a víz körbezúgja,
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva.
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva,
Hűvös-árnyas Fedett Bazár,
fecsegő-locsogó szökőkutak,
galambbal teli udvarok –
a dokkokban lent kalapács zúg,
izzadtság-illatom a levegőt bekússza,
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva.
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva,
fejem körül letűnt csillagok zengnek –
egy villa áll, homályos csónakház döng –
a déli szél felzúg s aztán lehalkul;
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva.
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva,
egy csinoska lány átlibeg a járdán,
sok hang szól szerelmet, dalt, áldást, szitkot fújva,
a lány valamit leejt,
egy rózsát talán,
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva.
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva,
vergődve száll el egy riadt madár,
homlokod, melled-e vagy sem: már tudom,
ajkad nedves-e vagy sem: már tudom,
a mogyoróbokrok mögött fehér a hold nagyon –
Isztanbult hallgatom, ha szíved hallgatom:
Isztanbult hallgatom.
Végh György fordítása
ÉLNI
(Jasamak)
I
Már rég tudom, hogy élni míly nehéz –
a kedvesért szívem dalolva kínzom;
ha jő az éj, csillagok íve alatt suhanok,
nappal a Nap fényzuhanyába kifekszem,
s olykor időt szakítva, félnapig
ledőlök Csamlidzsa dombjain.
A szorosokból hömpölyög, árad a kékség –
ezer azúr-pihe leng be és mindent felejtek.
II
Már rég tudom, hogy élni míly nehéz –
de azt is,
hogy a halottnak még sokáig meleg agya, szíve,
s a másiknak karján még száguld a másodpercmutató –
hej, testvérek, bizony nem könnyű élni,
de meghalni se.
Nehéz elválni ettől a világtól.
Végh György fordítása
A GALATA-HÍD
(Galata köprüszü)
A hídhoz szinte odaragadsz,
jókedvvel nézdegélek minden embert.
Van, aki evez, ide-oda evez,
van, aki kagylót szed le a pontonokról,
van, aki teherladikot terel,
van, aki a cölöpre kötelet teker,
van, aki madár, költőien csapongva,
van, aki hal, csillogón csillogva,
van, aki hajó, van, aki bója,
van, aki felhő, fent a levegőben,
van, aki motorcsónak és büszkén halad,
és zümmögve húz el a híd alatt,
van, aki síp, szépen fütyülő,
van, aki füst, kígyókat eregető,
de mindnyájatok, ó, mindnyájatok...
az élet gondja alatt hajladozik,
csak én vagyok egyedül megelégedett,
s bizony eljön majd az a nap, amikor
egy verset zümmögök talán majd rólatok,
üti a markom érte pár garas, lesz pár vasam,
s csak süttetni fogom tele hasam.
Végh György fordítása
KALAND
(Mádzserá)
Kicsi, kicsinyke voltam,
horgot vetettem ki a tengeren,
egyszerre oda gyűltek körém a halak:
láttam a tengert.
Csináltam sárkányt, díszeset, farkosat,
szivárványszínű üstökűt –
fölengedtem az égre, repüljön:
láttam az ég vizeit.
S hogy felnőttem, már nem tudtam ezt csinálni,
gyötört az éhség, pénzt kellett keresnem,
az emberek közé siettem:
láttam az embereket.
Nem mondok le sem a kedvesről, sem az életről,
sem a tengerről, sem az égről: –
– mondta a költő, de lehúzta szemét az égről a gond,
mert szegény, szegény poéta
az életből eztán csak gondot láthatott.
Végh György fordítása
HULLÁM
(Dalga)
I
Hogy boldognak higgyem magam,
nem akarok én se papírt, se tollat,
cigarettám az ujjaim közt,
megyek, megyek belémerülve,
szemközti táj, azúr kékségeidbe.
Megyek, megyek, hív-vonz a tenger,
a tenger vonz, de tart a föld keményen.
Van-e italhoz hasonló a légben,
ó, van-e valami részegítő a légben?
Hogy tőle megőrül, veszélyes lesz az ember?
Tudom, hogy hazugság, mind-mind hazugság,
hogy nagy csónak, teknő vagyok, hazugság.
A vizek hűvössége bordáimban,
a csónak-padon zúgó szélvihar,
a heteken át nem szűnő motorhang
mind-mind hazugság.
De megint,
megint ragyogó napokat tölthetek,
tölthetek el az azúrban,
a víz színén úszik a dinnyehéj,
ez vagyok én, szín, az égreverődő,
a szilvákat reggelente bebugyoláló
szerelem- és illat- és köd- és pára-háló.
II
Nem elég semmi toll, semmi papír,
hogy boldognak higgyem magam,
amit írtam, mind-mind csak csacsiság.
Nem vagyok csónak és nem vagyok teknő.
Olyan helyen kellene élnem,
olyan helyen kellene élnem,
hol nem dinnyehéj,
nem fény, nem köd, nem pára-háló
lennék, de ember, magára találó...
Végh György fordítása
TIÉRTETEK
(Szizin icsin)
Tiértetek, embertestvéreim,
minden tiértetek,
az éj is értetek, a nappal is,
nappal a napfény, éjjel a hold-láng,
holdfényben a sok-sok levél,
levélen a kiváncsiság,
levélen az ész értelme,
ezernyi zöld szín a nap fényében.
A sárgák is tiértetek, a rózsaszinek,
a test tenyérhez símulása,
melegsége,
puhasága,
a pihenés nyugodtsága,
tiértetek az üdvözlések,
tiértetek a kikötőben ringó árbocívek,
a napok nevei,
a hónapok nevei,
a csónakok festékszaga,
tiértetek a postás lába,
a csuporkészítő keze,
a homlokokról patakzó izzadtság,
a frontokon a golyók süvítése,
tiértetek a sírkövek, a sírok,
a börtönök, bilincsek, halálos itéletek,
tiértetek,
minden tiértetek!
Végh György fordítása
JÖN EGY NAP
(Gün olur)
Jön egy nap, eszemet elvesztő, megyek
a tengerből kiszedett hálók jó illatában.
E sziget enyém, amaz a tied
megyek szélkakas sarkantyúja nyomában.
Világok vannak, nem is gondolnátok.
Zajongva nyílnak a virágok,
zajongva bújik ki a füst a földből.
Hej, sirályok, hej, ti gyors sirályok,
minden tollatok külön izgalom!...
Jön egy nap, fejem búbjáig kékség.
Jön egy nap, fejem búbjáig napfény.
S tűz az őrült Nap, széttép...
Kónya Lajos fordítása
ISZTANBUL DALA
(Isztanbul türküszü)
Bogazicsiben, Isztanbulban,
szegény Orhán Veli vagyok,
Veli fia vagyok,
leírhatatlan bánatomban.
Rumelihiszárnál a földön pihentem,
ültem csak a földön s egy dalt énekeltem:
„Isztanbul márványkövei alatt
bizony reám ülnek, fejemre ülnek a halászmadarak,
szemeimből a válás könnyei omlanak,
kedvesem,
te adtad e sorsot nekem.”
„Isztanbul közepe mintha mozi volna.
Ne mondd anyámnak keserűségem, ne tudjon róla.
Szerették egymást – mondják, nem érdekel.
Kedvesem,
büntetésem vagy nekem.”
Bogazicsiben, Isztanbulban,
szegény Orhán Veli vagyok,
Veli fia vagyok,
leírhatatlan sok bánatomban.
Kónya Lajos fordítása
A HAZÁÉRT
(Vatan icsin)
Mit meg nem tettünk mi a hazáért!
Néhányunk meghalt,
jónéhányan szónokoltunk.
Kónya Lajos fordítása
NYUGALOM
(Rahat)
Érnének véget a gondok,
ne éheznék – mondod,
ne fáradnék – mondod,
bár ne pisilnék – mondod,
ne lennék álmos – mondod.
Meghalnék – mondanád?
Kónya Lajos fordítása
ELNYÚJTÓZVA
(Szere szerpe)
Lepihent már, itt fekszik elnyújtózva,
felgyűrődött könnyedén ruhája,
felemelte karját, hónalja látható lett,
félkezével mellét símogatta.
Nincs benne szemernyi rosszaság, tudom én,
jaj, de mégsem az enyém...
Mit tegyek?
Így feküdni nem lehet!
Kónya Lajos fordítása
MACSKA-VERS
(Kujruklu siir)
Útunk másfelé visz, nem illünk össze,
te a hentes cicája vagy, én utca macskája,
cinezett tálban van a te ételed,
az enyém oroszlán-szájban,
te álmodban szeretkezel, én csak csontot látok.
De nem lehet könnyű a te dolgod se, testvér,
nem könnyű neked se
Isten minden áldott napján nyalakodni.
Kónya Lajos fordítása
VÁLASZ
(Dzseváp)
– A hentes macskája az utcai macskának –
No lám, éhségről beszélsz te,
így hát kommunista vagy te,
minden épület gyújtogatója vagy te.
Isztanbuliaknak is te,
Ankaraiaknak is te...
Milyen disznó vagy te!
Kónya Lajos fordítása
EGYSZERRE
(Birdenbire)
Minden egyszerre támadt.
Egyszerre verődött a napfény a földre,
az égbolt is egyszerre támadt,
a kékséggel egyszerre.
Minden egyszerre támadt,
egyszerre kezdett kibújni a füst a földből,
egyszerre született a rügy és a bimbó, egyszerre,
minden gyümölcs egyszerre támadt.
Egyszerre,
egyszerre,
minden egyszerre támadt.
A leány és a fiú is egyszerre,
az utak, mezők, macskák, emberek...
A szerelem se támadt
külön, a szeretet se.
Kónya Lajos fordítása
TENGERI LÁNY
(Deniz kizi)
A tengerből e percben lépett ki a gyepre,
hajfürtjei, ajkai
reggelig tengert illatoztak,
tengerként emelkedett és süllyedt a keble.
Tudom, nagyon szegény volt,
de alakjára ez a szó: „szegény”, használhatatlan.
Mellém lépett és szomorú szerelmes
dalokat dúdolt fülembe.
Ki tudja, mit látott, mit tanult életében,
mikor fojtogató harcban a tengerrel küzdött!
Hálót foldott, hálót vetett, hálót vont be,
horgászott, élelmet szerzett, csónakot tisztogatott.
És hogy a tüskés halakra emlékeztessen,
kezével kezem érintette.
Azon az éjszakán az ő szemében láttam,
a nyílt tengeren milyen szépen kel fel a nap,
haja hullámain, álmomban, egész éjjel,
mint a habokon, ringattam magamat.
Kónya Lajos fordítása
GENGSZTER
(Gangszter)
(Hitler irodalomra adja magát)
Esztendők óta verset írok.
Mi haszna?
Úgy gondolom, ezután rablásból élek.
Hadd tudják meg az útonállók,
hogy nincs „munkájuk”, helyükre álltam
a hegyvidéken.
De mert a kenyeret ütöm ki kezükből
szegényeknek,
tessék, álljanak ők a helyemre bátran,
van még hely az irodalmi világban.
Kónya Lajos fordítása
TENGEREINK
(Icsinde)
Vannak tengereink zúgó napfényben,
vannak fáink is lombok özönében,
járunk este-reggel, így jövünk-megyünk,
tengereink és fáink között a nincstelenség
üres közepében.
Kónya Lajos fordítása
A MADARAK HAZUDNAK
(Kuslar jalan szöjler)
Ne hidd el, kabátom, ó, ne hidd,
amit a madarak mondanak,
te vagy az én rejtegetett titkom.
Ne hidd, a madarak ezt minden
tavasszal mondják.
Ne hidd el, kabátom, ó, ne hidd.
Kónya Lajos fordítása
HÁROM SÍRFELIRAT
(Kitábe-i szeng-i mezár)
I
Semmitől sem gyötrődött a földön,
mint amennyit tyúkszemétől;
hogy az Isten őt csúnyának teremtette,
annyira tán még az sem zavarta;
hogy cipője nem törte fel lábát rögtön,
gondolata, szava sem volt Allahra,
bűnösnek senki se mondta –
jaj, bizony kár Szulejmán efendiért!
II
Talán nem is így szólt ez a kérdés:
To be or not to be – önmagához.
Elaludt egy éjjel,
fel sem ébredt többé,
felemelték, elvitték,
megmosták, elimádkozták, eltemették.
Ha a hitelezők meghallanák halálát,
jogaiknak érvényt szereznének.
Ám ő nem követel semmit,
nincs követelése szegény boldogultnak.
III
Puskáját betették a raktárba,
másoknak adták át kedves tárgyait,
nincs tarisznyájában többé már kenyérdarab
s párnáján ajkának nyoma sem maradt.
Tekintsd őt szélnek, mely
maga ment el.
Nevét sem jegyzik fel, emlékezetére
két verssor maradt róla:
„A halál Allah gondja,
csak elválás ne volna!”
Kónya Lajos fordítása
SZERELMES LETTEM VOLNA?
(Szevdája mi tutuldum?)
Nekem is effélék lettek volna gondjaim,
engem is cserbenhagytak volna álmaim,
ily némaság fogta volna össze számat
s talán-talán kedvelt salátámat
meg sem kerestem volna?
Én is ilyen lettem volna?
Kónya Lajos fordítása
GYERMEKKOR
(Robenszon)
Nagyanyámmal, aki gyermekkorom
legkedvesebb pajtása volt,
a vad sziget magányos Robinzonának
kerestünk kiutat, hogy megmentsük végül őt,
majd attól a naptól fogva azon sírtunk,
hogy az árva Gulliver
az óriások földjén
mint szenved szegény.
Kónya Lajos fordítása
SZÉP IDŐK
(Güzel havalar)
Engem a szép idők elpusztítottak.
Ilyen időben mondtam le terhes
alapítványi hivatalomról.
Ilyenkor szoktam rá a dohányra.
Ilyen időben lettem szerelmes.
Ilyen időben feledtem én el
kenyeret és sót vinni konyhámba.
Vers-író rossz nyavalyáim
ilyen időben megsokasodtak.
Engem a szép idők elpusztítottak.
Kónya Lajos fordítása
REGÉNYHŐS
(Bir roman kahramáni)
Sátram felett folyton zuhogott az eső,
Szarosz öble felől fürge szellő támadt,
én magam egy regény hőseként
gyepből vert ágyba bújtam
a második világháborúban.
Fejem felett olajmécset égettem
és igyekeztem híven élni témámat,
kezdve egy városban –
ám ki tudja, merre,
hol ér a nap, mely regényem bevégzi?
Kónya Lajos fordítása
NEM!
(Degil)
Hogy értessem meg, nem tudom,
keserű fájdalmamat veled.
Ilyen kínra ellenségemet
adnám, elbírja a feje.
Szíven sebeztél, mondanám...
De nem!
Kenyérgond zaklat, mondanám...
De nem!
Kín, melyet...
Talán el sem viselhetek.
Kónya Lajos fordítása
ISZTANBULI BAZÁR
(Kapali csarsi)
A viseletlen fehérneműk avas szagát ismered
a szobák ládáiban.
Íme, emlékeztet boltod illatára.
Te nem ismerted nénémet.
Ha él, a Hürrijet idején menyasszony lett volna.
Az övéi e fejdíszek,
íme, ez a fátyol az ő fátyla.
Hát e kirakat figurái?
Az a kék, ki az?
S ez a zöld, zöld alsószoknyás?
Ó, éjszaka is így, lábon állanak e bábuk?
Hát e selyem szőttes-ing?
Annak tán nincs legendája?
Bazár – ne érd be ezzel a szóval,
mert ez a bazár:
zárt, titkos láda.
Kónya Lajos fordítása
RÖPPENŐ VERS
(Pirpirli siir)
Reggel fölébredtem és láttam,
belém szökött a napfény.
Madarakhoz, lombokhoz fordultam,
tavaszi szelekben csicseregtek, szálltak.
Madarakhoz, lombokhoz fordultam,
minden tagom fellázadt.
Madarakhoz, lombokhoz fordultam.
Lombokhoz,
madarakhoz.
Kónya Lajos fordítása
CSENGŐS VERS
(Zilli siir)
Mi tisztviselők
kilenckor, tizenkettőkor és öt órakor
magunk között vagyunk az utcán,
Isten így írta meg – s csak a csengőt várjuk,
hogy a munka végét jelezze –
s a hónap elsejét.
Kónya Lajos fordítása
LYUKAS VERS
(Delikli siir)
Zseben lyuk, mellényen lyuk,
könyéken lyuk, ingen lyuk,
ujjason, kaftánon lyuk –
szita vagy, testvér, csupa lyuk!
Kónya Lajos fordítása
TENGERRE
VÁGYÓKNAK
(Denizi özleyenler için)
Hajók
vonulnak álmaimban.
Díszes hajók a tetők felett.
Én, boldogtalan,
Én, ki évek óta tengerre vágyom,
"Csak nézem, nézem és írok."
Mióta először láttam meg a világot,
Egy kagyló héjai között:
Vizek zöldje, egek kékje,
Rigóhalak hullámos mintája...
Még ma is sósan folyik a vérem,
Ahol az osztrigák megvágtak.
Micsoda őrült rohanás volt,
Hófehér habok közt, a nyílt vizeken!
Habok, nem ellenségek,
Habok, mintha szájak volnának,
Habok, melyeknek az emberekkel
Ölelkezés nem szégyenletes.
Hajók
vonulnak álmaimban.
Díszes hajók a tetők felett.
Én, boldogtalan,
Én, ki évek óta tengerre vágyom.
Bede Anna fordítása
A HALÁL KÜSZÖBÉN
(Ölüme yakin)
Alkonyatkor,
télidőn,
Egy betegszoba ablakában,
Nem csak bennem lakik magány.
A tenger is sötét, az égbolt is;
És milyen furcsák a madarak.
Ne bánd, hogy szegény vagyok és magányos;
- Alkonyatkor, télidőn -
Rajtam is szenvedélyek vonulnak át.
Vágyódás dicsőségre, nőre, pénzre;
Későn érti meg az ember a világot.
Szomorúan
gondolunk-e a halálra?
Mit tettünk, mit értettünk meg e világban?
Mást is, mint hazugságot?
Halálunkkal megtisztulunk,
Halálunkkal megigazulunk.
Nagyravágyást, kéjvágyat, pénzéhséget,
Mindent felejtünk.
Bede Anna fordítása
ELJÖN MAJD A NAP
(Gün olur)
Eljön
majd a nap, fogom magam, elmegyek,
A tengerből kihúzott halászhálók szagában,
Az a sziget a tiéd, ez a sziget az enyém,
Ott, a viharmadarak mögött.
Vannak felfoghatatlan világok;
A virágok csattogva feslenek,
Csattogva csapódik fel a földről a füst.
Hahó,
sirályok! Hahó sirályok!
Új s új izgalom minden tollatokon!
Eljön
majd a nap, homlokomig kékség;
Eljön majd a nap, homlokomig ragyogás;
Eljön majd a nap, az elragadtatásé...
Bede Anna fordítása
ÉRTETEK VAN
(Sizin için)
Értetek
van, testvéreim,
Minden tiértetek,
Az éj is értetek van, a nappal is;
Nappal a napsugár, éjjel a holdsugár;
Holdfényben falevelek,
Falevelekben izgalom,
Falevelekben értelem;
Napsugárban ezeregy zöld szín,
Értetek vannak a sárgák, a rózsaszínek;
A kézfogás
Forrósága,
Puhasága;
A köszöntés értetek van;
Értetek a kikötőben ringó árbocok;
A napok nevei,
A hónapok nevei,
Értetek a csónakon a mázolás,
A postás gyors lába,
A fazekas keze;
A homlokról csorgó veríték,
A csatákban süvítő puskagolyók,
Értetek vannak sírok, sírkövek,
Fogházak, bilincsek, halálbüntetések,
Értetek,
Minden tiértetek!
Bede Anna fordítása
A SZABADSÁG FELÉ
(Hürriyete dogru)
Napkelte
előtt,
A tenger még tejfehér, amikor indulsz.
Tenyeredben bizsergés, hogy megmarkold az evezőt,
Szívedben a munka boldog láza,
Indulsz,
Indulsz a hálók ringatózásában;
A halak eléd szökkennek, köszöntenek.
Mindig megörülsz,
Valahányszor megrázod a hálót:
A víz kezedre loccsan, apró cseppekben.
S amikor elhallgat a sirályok sikoltozása
Szirti koporsójuk felett,
Hirtelen
Leszakad az utolsó ítélet
A láthatáron.
Azt mondod: hableányok?
Azt mondod: madarak?
Szertartások? utazások? vigasságok?
Nászmenetek, flitterek, fátylak, díszítések?
Hej!
Mit ácsorogsz? Vesd a tengerbe magad!
Ne törődj azzal: várnak-e otthon.
Nem látod? Körülvesz a szabadság!
Légy vitorla, evező, kormánylapát, hal, víz,
Siess, amerre csak látsz!
Bede Anna fordítása
A GALATAHÍDON
(Galata köprüsü)
Lecövekelek
a hídon,
Jókedvűen bámullak titeket.
Van, aki evezőt húz pattanásig,
Van, aki kagylót szedeget a pontonokról,
Van, aki kormányt markol az uszályon,
Van, aki elkapja a hajókötelet,
Van, aki madárként csapong,
Van, aki halként csillog-villog,
Van, aki hajó, van aki bója,
Van, aki felhő a levegőben,
Van, aki gőzhajó, kéményét lehajtó,
amint sípolva húz át a híd alatt,
Van, aki kürtként harsog,
Van, aki füstként gomolyog;
De mindőtök, mindőtök...
Megélhetési gondokkal küzd.
Csak én volnék ilyen vidám közöttetek?
Megálljatok, egyszer majd én is
Mondok egy verset rólatok,
Markomba hull néhány garas,
Nem lesz üres a bendőm!
Bede Anna fordítása
A TAVASZ ELSŐ REGGELE
(Baharin ilk sabahlari)
Pihekönnyű
vagyok ilyen reggeleken.
A szemközti falon napsugár pihen,
Szívemben madárcsicsergés, dalok,
Kurjongatva, dudorászva elindulok;
A szabad levegőn káprázik a szemem.
Azt
gondolom, egyre szebbek a napok,
És minden reggel ilyen tavaszias.
Nem aggaszt sem teendő, sem nincstelenségem.
Azt mondom: mit nekem a gondok?
Költő-sorsommal megelégszem,
Vigasztalódom.
Bede Anna fordítása
A MAGÁNY DALA
(Yalnizligin şiiri)
Nem
tudják, akik nem egyedül élnek,
Milyen félelmetes a csönd;
Hogyan beszélget az ember önmagával;
Hogy futkos a tükrökhöz,
Egy lélekre vágyva,
Nem tudják.
Bede Anna fordítása
ELVÁLÁS
(Ayriliş)
Bámulok
a távozó hajó után.
Nem ugorhatok a tengerbe, szép a világ.
Nem sírhatok, hisz férfi vagyok.
Bede Anna fordítása
ODABENT
(Içerde)
Az
ablak a legjobb, az ablak.
Legalább az elhúzó madarakat,
Nem a négy falat nézed.
Bede Anna fordítása
EGYSZER NE CSAK HALLJAD
(Duyma da gör)
Egyszer
ne csak halljad
Az ágakon kicsattanó pisztáciák neszét,
Lásd is: mivé leszel te is.
Egyszer ne csak halld, lásd is a lágy esőt,
Kongó harangot, beszélő embert.
Egyszer ne csak érezd a moszatok szagát,
Homárét, rákét,
Tengeri szélét...
Bede Anna fordítása
HABLEÁNY
(Daniz kizi)
Mintha
most lépett volna ki a tengerből.
Haja, ajkai
Tengert illatoztak reggelig.
Keble hullámzott, mint a tenger.
Szegény
volt, tudom.
De mit számít az a szó: szegény!
Fülembe suttogta
Szerelmes szavait.
Ki
tudja, miket látott, tapasztalt
A fojtogató árral küzdve életében.
Hálót foltozni, kivetni, bevonni,
Horgot csinálni, csalit bedobni...
Tüskehalhoz hasonló
Keze kezemhez ért.
Azon
éjjel láttam, az ő szemében láttam:
Mintha a nyílt tengeren születne a nap.
Haja ébresztett rá: mi a hullám,
Azon ringattam magam álmaimban.
Bede Anna fordítása
HULLÁM
(Dalga)
Hogy
boldognak tudjam magam,
Nem kívánok tollat, papírt,
Ujjaim közt cigarettám,
Kék füstjében elmerülök,
Szemben velem arcképed.
Indulok,
hív a tenger,
A tenger hív, a világ fogva tart.
Mintha innék varázsitalt:
Van valami a levegőben,
Amitől részeg lesz az ember.
Tudom:
látszat, minden csak látszat.
Vitorlás-létem, csónak-létem,
Hátamon a víz hűvössége,
Árbocomnál a szél zenéje,
Hangzása szüntelen motorzúgásnak:
Hazugság, látszat.
És
mégis,
Mégis szép napokat élhetek,
Élhetek a kék ragyogásban.
Mint vízben úszó dinnyehéj,
Mint a fák égre néző tükörképe,
Mint köd, melyben hamvas szilvafák inganak
S szerelem, harmat, illat...
II.
Nem
elég sem toll, sem papír.
Hogy boldognak tudjam magam.
Minden dal csak vicik-vacak.
Nem vagyok csónak, sem vitorlás.
Ott kéne élnem, ahol
Nem dinnyehéj, nem fény, köd, pára,
De ember lennék,
Ember valahára!
Bede Anna fordítása
ÉLNI
(Yaşamak)
Tudom,
nem könnyű élni,
Lánynak szívet adni, róla dalolni,
Éjszaka csillagfénynél barangolni,
Napsütésben sütkérezni napközben;
Néha félnapra időt szakítva,
Megmászni a Camlica hegyét
A kékségben úszó Boszporuszról:
E kékségben minden feledhető.
II.
Tudom,
nem könnyű élni.
De lám:
Egyik halottnak még langyos az ágya,
Másiknak még jár az óra a karján...
Tudom, testvérem, nem könnyű élni.
Meghalni se könnyebb.
Nem könnyű megválni a világtól.
Bede Anna fordítása
