Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
«
török költők tára
NÁILÍ
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár
A kedveshez a szerelem vad vágya vezet... (Vas István)
A vágy kertjét... (Vidor Miklós)
Ó, kegyetlen pillantás... (Vas István)
A kertben járt... (Vas István)
NÁILÍ (megh. 1666)
Az álmodozó, borongós lelkű költő egész életét Isztanbulban töltötte. Arabul
és perzsául is kitűnően tudott. A díván-irodalom egyik legműveltebb egyénisége
volt.
A KEDVESHEZ A SZERELEM VAD VÁGYA VEZET...
Manszúr – híres misztikus; mivel szembehelyezkedett az iszlám bizonyos dogmáival,
felakasztották.
Szenáí – jeles X. századi iráni misztikus költő, aki Külháni biztatására elégette
a sáhot dicsőítő verseit, s szakítva e körökkel, teljes erejét a tudomány művelésének
szentelte. (Munkásságáról Kégl Sándor írt tanulmányt.)
Ó, KEGYETLEN PILLANTÁS...
A versben szereplő kilenc hajó motívuma mögött a régi keleti irodalomnak az
ég kilenc szférára való felosztását, kilenc részre való tagolódását kell keresni.
A KEDVESHEZ A SZERELEM
VAD VÁGYA VEZET...
(Hevá-ji aska ujup...)
A kedveshez a szerelem vad vágya vezet: elmegyünk.
Hajnali széllel társulunk, vár a kikelet, elmegyünk.
A hátunkon kóbor köpeny, kezünkben a boros edény –
Az országig, ahol a bort ingyen vedeled, elmegyünk...
Hol földrázó Manszúr az ég boltját is megremegteti,
Allah nevével töltve be a vesztőhelyet, elmegyünk.
Egyiptomig vagy még tovább, ha Kandahárig ajkaid
Édes ízét idézi majd az emlékezet, elmegyünk.
Ha a szegénység útjait Szenáí mellett járhatom,
Külhání elé, bármilyen gőgös is lehet, elmegyünk.
Ó, ég! ha egyszer Náilí érinthetné a köntösöd
Szegélyét, a törvényt ülő Allahig veled elmegyünk.
Vas István fordítása
A VÁGY KERTJÉT...
(Oldi eskim...)
A vágy kertjét díszítette könnyem árja, futó patak,
Ömlött szívem, akár a víz, nyomán gyönge új rügy fakadt.
Olyan furcsa Medzsnún vagyok, hogy a kedves szeme árnya
Énmögöttem szüntelenül, mint fejvesztett szarvas halad.
Szempilláid varázslókként viaskodnak feketében,
Szívemre az éj csapását mérik egyre, így sujtanak.
Szív! Egyetlen sóhaj rügye, oly termetre vágyakozol,
Mely akár a kerti, kacér ciprus törzse, hív, bujtogat.
Versem friss, mint ifjú szűznek arca, de ő rá sem figyel,
Akár a holdarcú szépek, bárhogy ragyog rájuk a nap.
Vidor Miklós fordítása
Ó, KEGYETLEN PILLANTÁS...
(Dil-i zári haszta kildi bu...)
Ó, kegyetlen pillantás, szívem beteg lett általad,
Gyászfekete csillag bánatomnak mélyén áthaladt.
Vedd e tőrök marcangolta szívemet – megitta már
Szerelem borát, mely rózsatermő ajkadról fakadt.
Éjszakát betöltő sóhaj tündérét ágyadba vond:
Ó, ki tudhatná kegyét, elmondhatatlan álmodat?
Ég! a szív kilenc hajódat, mint örvény pusztítja el:
Partjavesztett óceán a szív, veszélyes áradat.
Az a szépség, látva, mennyi kínzást bírok, így itélt:
Náilí szíve nem is szív: kemény, kiszikkadt kődarab.
Vas István fordítása
A KERTBEN JÁRT...
(O súhu bagda gördüm...)
A kertben járt: csupasz arcán remegett a pírja üdén,
S láttam, remegett a kezében a rózsa, kinyílva üdén.
A szív korsóiban áll a bor mámora, s már a szemünk
Részeg lett, mert a pohárnok piros ajka vidítja üdén.
Vas István fordítása
VERS
Fürtje körül lebeg a hajnali szellő,
Leskelődik rája fosztogató kedvvel.
Ruhájából lett a napkeleti felhő,
S mindegy akár a hold, vagy akár ő kel fel.
Dr. Mészáros Gyula fordítása
