Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« török költők tára

NÁILÍ
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár

A kedveshez a szerelem vad vágya vezet... (Vas István)
A vágy kertjét... (Vidor Miklós)
Ó, kegyetlen pillantás... (Vas István)
A kertben járt... (Vas István)

NÁILÍ (megh. 1666)
Az álmodozó, borongós lelkű költő egész életét Isztanbulban töltötte. Arabul és perzsául is kitűnően tudott. A díván-irodalom egyik legműveltebb egyénisége volt.
A KEDVESHEZ A SZERELEM VAD VÁGYA VEZET...
Manszúr – híres misztikus; mivel szembehelyezkedett az iszlám bizonyos dogmáival, felakasztották.
Szenáí – jeles X. századi iráni misztikus költő, aki Külháni biztatására elégette a sáhot dicsőítő verseit, s szakítva e körökkel, teljes erejét a tudomány művelésének szentelte. (Munkásságáról Kégl Sándor írt tanulmányt.)
Ó, KEGYETLEN PILLANTÁS...
A versben szereplő kilenc hajó motívuma mögött a régi keleti irodalomnak az ég kilenc szférára való felosztását, kilenc részre való tagolódását kell keresni.


A KEDVESHEZ A SZERELEM
VAD VÁGYA VEZET...
(Hevá-ji aska ujup...)

A kedveshez a szerelem vad vágya vezet: elmegyünk.
Hajnali széllel társulunk, vár a kikelet, elmegyünk.
A hátunkon kóbor köpeny, kezünkben a boros edény –
Az országig, ahol a bort ingyen vedeled, elmegyünk...
Hol földrázó Manszúr az ég boltját is megremegteti,
Allah nevével töltve be a vesztőhelyet, elmegyünk.
Egyiptomig vagy még tovább, ha Kandahárig ajkaid
Édes ízét idézi majd az emlékezet, elmegyünk.
Ha a szegénység útjait Szenáí mellett járhatom,
Külhání elé, bármilyen gőgös is lehet, elmegyünk.
Ó, ég! ha egyszer Náilí érinthetné a köntösöd
Szegélyét, a törvényt ülő Allahig veled elmegyünk.

Vas István fordítása


A VÁGY KERTJÉT...
(Oldi eskim...)

A vágy kertjét díszítette könnyem árja, futó patak,
Ömlött szívem, akár a víz, nyomán gyönge új rügy fakadt.
Olyan furcsa Medzsnún vagyok, hogy a kedves szeme árnya
Énmögöttem szüntelenül, mint fejvesztett szarvas halad.
Szempilláid varázslókként viaskodnak feketében,
Szívemre az éj csapását mérik egyre, így sujtanak.
Szív! Egyetlen sóhaj rügye, oly termetre vágyakozol,
Mely akár a kerti, kacér ciprus törzse, hív, bujtogat.
Versem friss, mint ifjú szűznek arca, de ő rá sem figyel,
Akár a holdarcú szépek, bárhogy ragyog rájuk a nap.

Vidor Miklós fordítása


Ó, KEGYETLEN PILLANTÁS...
(Dil-i zári haszta kildi bu...)

Ó, kegyetlen pillantás, szívem beteg lett általad,
Gyászfekete csillag bánatomnak mélyén áthaladt.
Vedd e tőrök marcangolta szívemet – megitta már
Szerelem borát, mely rózsatermő ajkadról fakadt.
Éjszakát betöltő sóhaj tündérét ágyadba vond:
Ó, ki tudhatná kegyét, elmondhatatlan álmodat?
Ég! a szív kilenc hajódat, mint örvény pusztítja el:
Partjavesztett óceán a szív, veszélyes áradat.
Az a szépség, látva, mennyi kínzást bírok, így itélt:
Náilí szíve nem is szív: kemény, kiszikkadt kődarab.

Vas István fordítása


A KERTBEN JÁRT...
(O súhu bagda gördüm...)

A kertben járt: csupasz arcán remegett a pírja üdén,
S láttam, remegett a kezében a rózsa, kinyílva üdén.
A szív korsóiban áll a bor mámora, s már a szemünk
Részeg lett, mert a pohárnok piros ajka vidítja üdén.

Vas István fordítása


VERS

Fürtje körül lebeg a hajnali szellő,
Leskelődik rája fosztogató kedvvel.
Ruhájából lett a napkeleti felhő,
S mindegy akár a hold, vagy akár ő kel fel.

Dr. Mészáros Gyula fordítása