Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
«
török költők tára
KÖROGLU
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár
Fogadd, Bolu beje... (Kónya Lajos)
Fentről néztem a karavánt... (Kónya Lajos)
Fekete hajad (Kónya Lajos)
Nyíljatok meg, párás hegyek... (Kónya Lajos)
Megy az élet... (Weöres Sándor)
Kalmár az ellenség neve... (Weöres Sándor)
Csak Istenre... (Weöres Sándor)
KÖROGLU (XVI. sz.)
A hagyomány szerint a Köroglunak tulajdonított versek a Bolu vidékén betyáréletet
élő népi hős és egyben lantos költő Köroglutól származnak.
FENTRŐL NÉZTEM A KARAVÁNT...
Ajvaz – ifjú vitéz, az egyneműek szerelmének is hódoló Köroglu kedvese.
Bektásí – az egyik legerősebb, államilag is elismert mohamedán szekta neve,
mely nagy szerepet játszott az Oszmánli-birodalom megszilárdításában.
FEKETE HAJAD
Csamlibel – helynév, jelentése szerint „fenyves hegyderék”; Köroglu és vitézeinek
szálláshelye.
MEGY AZ ÉLET...
Deli Júszuf – a hagyomány szerint Köroglu apja, akit a feudális földesúr megvakított.
Köroglu apja megbosszulásáért indul harcba a feudális hatalom ellen.
FOGADD, BOLU BEJE...
(Benden szelám olszun...)
Fogadd, Bolu beje, jókívánságom,
És állj elő, vesd a hegynek hátadat,
Zúgjon a nyíl, a pajzsok csattanjanak,
Zengő hegyoldalak visszakiáltsák!
Az ellenség megjött, táborba szállott,
Homlokunkra a gond barázdát szántott –
A puskával a virtus alábbszállott,
Hüvelyben a szablya csupán rozsdát lát!
Köroglu, veszendő hírnevét védve,
A harcmezőn halált oszt sok vitézre,
Tajtékzik, vért gázol kedves Szürkéje,
Turbánt, bugyogót vér-verejték jár át.
Kónya Lajos fordítása
FENTRŐL NÉZTEM A KARAVÁNT...
(Jüdzseszinden baktum...)
Fentről néztem a karavánt, tudtam már,
Pihenni tér le a síkra a Kalmár.
Szóltam: Fizessetek vámot, vitézek!
De harsogva rámnevetett a Kalmár.
Köroglutól retteg, aki meglátja,
Tigris, oroszlán vért vizel szavára,
A tölgyes vad farkasa, oroszlánja
Ajvaz arcát símogatja, ó, Kalmár.
Tigrisbőrön ül a Kalmár, nem retten,
Barátjához, kedveséhez kegyetlen.
Lovát űzve támad rám, nem fél engem,
Lovát űzve, Szürkémre tör a Kalmár.
Jobbról-balról megpróbáltam, hiába.
Nem tettem szert pénzére, vagyonára.
Reám támad, Ajvazomat kívánja,
Lovát űzi, nem fél engem a Kalmár.
Büszke fejében bektásí süvegje,
Csilkavai prémjét vállra vetette.
Énekeltem három verssort, nevette,
S adott ötszáz aranyakat a Kalmár.
Akármerre járok, szántok és vetek,
Ha megállok, rózsatövet ültetek,
Megrontom én páncélod, jó fegyvered,
Adj hát vámot, s mehetsz utadra, Kalmár!
– A Kalmár válasza –
Menj, Köroglu, karavánom nem hagyom!
Ismerem már cseleid, nincs irgalom,
Összetörlek, ha háborgatsz utamon,
Uti vámot nem ad neked a Kalmár!
Kónya Lajos fordítása
FEKETE HAJAD
(Szíjáh káküllerün...)
Fekete hajad ráhullt a
Piros rózsalevelekre,
Néztél a sok keskeny útra,
Kinyílt éj-szemed kerekre,
Gyere velem, ó, Ajvazom,
Csamlibelbe, Csamlibelbe!
Tölts, hogy kezedből ihassak,
Borodtól mámorra kapjak,
Vígan veled vándoroljak
Csamlibelbe, Csamlibelbe!
Gyere velem, ó, Ajvazom,
Csamlibelbe, Csamlibelbe!
Szerelemkönyvét olvasod,
De ásik-erőm elhagyott.
Könnyeimet mért csurgatod?
Bő patakja árad egyre...
Gyere velem, ó, Ajvazom,
Csamlibelbe, Csamlibelbe!
Magad ásikoknak adtad,
Engem kín gyötört miattad –
Legyek Medzsnún s légy te Lejla!
Magunkat pusztába vetve,
Gyere velem, ó, Ajvazom,
Csamlibelbe, Csamlibelbe!
Köroglu bánatát mondja,
Arca válik még fakóbbra.
Mérhetetlen bánatomra,
Besároz a világ nyelve.
Gyere velem, ó, Ajvazom,
Csamlibelbe, Csamlibelbe!
Kónya Lajos fordítása
NYÍLJATOK MEG, PÁRÁS HEGYEK...
(Jol verün dumanlu daglar...)
Nyíljatok meg, párás hegyek,
Áthág tirajtatok Ajvaz!
Hűs vizek, csörgedezzetek,
Imhol inni vágyik Ajvaz!
Hegyi rózsák illatától
Rubinttá váljék a lágy szó!
Fülemülék, rózsaágról
Daloljatok, imhol Ajvaz!
Jön már vitézünk, a délceg,
Övén ezüst író-készlet.
Fűzek, ciprusok, védjétek
Árnyékkal – fiam jön, Ajvaz!
Folyók szelik itt a rónát,
Folyóink a halat ontják.
Vöröskendős, lilaszoknyás
Lány is kell, mert megjön Ajvaz!
Mezőnk fiatal legénye,
Övében Ajdin pengéje.
Illatozzék ezerféle
Mezei fű, mert jön Ajvaz!
Köroglu mondja, a lovak
S lovasok űzik a vadat.
Hegyek, éles sziklafalak,
Omoljatok le, jön Ajvaz!
Kónya Lajos fordítása
MEGY AZ ÉLET...
(Akar áb-i haját...)
Megy az élet, a gyümölcsök megérnek;
Mint oroszlán, a hegyek közt maradunk,
Menj, fiam, itt oroszlánok feküsznek,
Barlangjukban oroszlánná változunk.
Holnap kelünk, le a síkra nyomulunk,
Allah segél, ő egyetlen gyámolunk,
Lenn a síkon karavánt fosztogatunk,
A hegyekbe települve maradunk.
Ránts buzogányt, országútra kell állni,
Kereskedőt és házalót lelőni,
Mi lesz, mi nem, kár előre gondolni,
Mint oroszlán, rablunk s visszarobogunk.
Deli Júszuf, így hívnak a nevemen,
Sír a gyáva, mégse legyen kegyelem,
Ezt tanácslom, nosza te is jer velem,
A karavánt levágjuk s elvágtatunk.
Weöres Sándor fordítása
KALMÁR AZ ELLENSÉG NEVE...
(Zor Bezirgán bunun adi...)
Kalmár az ellenség neve,
Kedves a háboru ize,
Bennem hét bivaly ereje,
Allah adománya, bégek!
Tüsződben oroszlán szaga
Ellenséget szétszaggatja,
Mint éhes farkas elkapja,
Imádkozzatok, ti bégek!
Ököl volna, hegyet zúzna,
Az ellenség vára hullna,
Oroszlánként bércen járva
A sziklát megőrli, bégek!
Legyőz híres birkozókat,
Csapásától ormok hullnak,
S ha könyörögsz, veled jajgat,
Mert emberséges, ti bégek!
Ez Köroglu jó vitéze,
A lelkemet adom érte,
Világot bejár a híre
Ez a vérivó, ti bégek!
Weöres Sándor fordítása
CSAK ISTENRE...
(Hemen Mevlá ile...)
Csak Istenre és reád támaszkodom,
Te vagy hátam, te vagy váram, hegyvidék,
Rajtad kívül nincs más szárnyam, más karom,
Te vagy hátam, te vagy váram, hegyvidék.
Magas, magas ormaidon átkelek,
Szívünk minden aggodalmat eltemet,
ossz uraknál jobb a te négy szögleted,
Te vagy hátam, te vagy váram, hegyvidék.
Oszmánoknak megmértem az eszüket,
Egy sincs, aki elvenné a szívemet,
Emlékemben látom csak enyéimet,
Te vagy hátam, te vagy váram, hegyvidék.
Köroglu szól: Magasból letekintek,
Véres könnyet a szememből pergetek,
Vágyódástól annyi éve szenvedek,
Te vagy hátam, te vagy váram, hegyvidék.
Weöres Sándor fordítása
