Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« török költők tára

KÁTIBÍ
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár

Zsenge plánta... (Kónya Lajos)
Bolond szívem... (Kónya Lajos)

KÁTIBÍ (XVII. sz.)
Életéről igen keveset tudunk. Részt vett IV. Murád bagdadi hadjáratában, és sikerült elnyernie a szultán támogatását. Mestere volt az időmértékes verselésnek is.


ZSENGE PLÁNTA...
(Fidándur...)

Zsenge plánta, kinyílt ajkú bimbócska,
Paradicsom-kertek tiszta rózsája,
Erőtlenül nézegetlek azóta,
Könnyem patakzik, mint a Duna árja.
Juszúf próféta barátja lettem én,
Sors ecsetjét láttam vont-szemöldökén.
Nemesen járt, egymagában, könnyedén,
Így lett szívem szép szultánom szolgája.
Részeggé tett engem ez a szerelem,
Hegyet-rétet jártam, megtelt bús szívem,
Kiforgatott valómból szép kedvesem,
Félve nézek lelkem telt poharára.
Az én hazám messze-messze, hajt a vágy,
Tőle távol emészti testem a láng.
Szerelemmel font be engem a világ,
Rá kell lépnem vének, bölcsek útjára.
Látása is lelkemnek megnyugvást hoz.
Mint arcunkat hajtjuk Isten lábához,
Kátibí hő szíve hajlik a lányhoz.
Bolondnak mondja őt a világ szája.

Kónya Lajos fordítása


BOLOND SZÍVEM...
(Deli gönül...)

Bolond szívem, én csak azt tanácsolom,
Akit híve nem hagy el, nincs oly vitéz,
Ébredezz hát, ügyelj szavadra nagyon,
Akit híve nem hagy el, nincs oly vitéz.
Ne gázold a megrovás rút tengerét,
Ne mondj rosszat róla, benned szégyen ég,
Ne panaszold, hogy szíve nem volt tiéd,
Akit híve nem hagy el, nincs oly vitéz.
Minket kötelékek fűznek össze már.
Ne feledd, hogy eljön egyszer a halál,
Szólít a sors, éltünk túlvilágra száll.
Akit híve nem hagy el, nincs oly vitéz.
Ó, vitéz, ha rádtör a szomoruság,
Nyílt szavadból tudja meg a jóbarát:
Senki nagyon el ne bízza önmagát –
Akit híve nem hagy el, nincs oly vitéz!

Kónya Lajos fordítása