Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« török költők tára

KARADZSAOGLAN
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár

A magasból széttekintvén... (Kónya Lajos)
Jaj, Istenem... (Kónya Lajos)
Jókor reggel (Kónya Lajos)
Bejártam én... (Kónya Lajos)

KARADZSAOGLAN (XVII. sz.)
A rendkívül nagy népszerűségnek örvendő lantos költő életéről igen keveset tudunk. Valószínű, hogy részt vett a századvégi ausztriai hadjáratban.
JÓKOR REGGEL
Hodzsa – öreg papi személy, tanító, mester.


A MAGASBÓL SZÉTTEKINTVÉN...
(Csikup jüdzseszine...)

A magasból széttekintvén, alattam
Láttam a dúlt, fehér hattyús tavakat.
S mert elváltunk, kedves arcod sirattam,
Dúlt rózsákon szagolgattam csókodat.
Álomképpé halványultak a hegyek.
Ki párjától válik meg, sír, kesereg.
Dúlt kertekben peregtek a levelek,
Fülemile elhagyta az ágakat.
Haldoklik a hajdan virágzó vidék,
Elhallgattak a hangos fülemilék.
Rózsa, jácint szertehullt fonnyadva, rég,
Dúlt hajszálak víg arcába hulltanak.
Karadzsaoglan nem vadászott vadlibát,
Arab lovát hajtván, sem lelé nyomát.
Bosszantottam s el nem űztem mosolyát
Kedvesemnek, kit szavak sem bántanak.

Kónya Lajos fordítása


JAJ, ISTENEM...
(Aman Tanrim...)

Jaj, Istenem, megneheztelt kedvesem!
Hogyha meglát, még az útról is letér.
Szívem könnyét ontja egyre két szemem,
Ha sóhajtok, folyik szívemből a vér.
Ha meghalok, gyöngy-könnyei mossanak,
Sírt nekem az út szélére ássanak.
Boldogtalan – mondja, aki elhalad,
Út a világ, rója gazdag és szegény.
Sors keze éltünk fonalát csomózza.
Nem nézhetek én víg lakodalomra.
Karadzsaoglan, harcok napja vagyon ma!
Szép szempillák dúlnak szívem harcterén.

Kónya Lajos fordítása


JÓKOR REGGEL
(Szabáh kalktum...)

Jókor reggel a kedveshez betértem,
S megkérdeztem: Ébren vagy-e régóta?
Jó ideje nem jártam e vidéken,
Csalfa szíved szétosztottad titokba’?
Leültek a hodzsák, felírták nevét.
Nehogy szemmel verjék, titkolták helyét.
Felöltözött ő, sétálgat szerteszét.
Csalfa szeműm, kóstolt-e más borokba?
Szépívű toll szemöldöke két szárnya.
Kulcsolt kézzel hadd járulok hozzája!
Tudnám, Nap-e, Hold kélt-e a világra,
Csalfa szeműm gombjait hogy megoldja.
Karadzsaoglan mondja: A nagy világban,
Fohászkodván Istenhez, sokat jártam.
Kedvét lelvén más illatú rózsákban –
Csalfa szeműm végképp elhagyott volna?

Kónya Lajos fordítása


BEJÁRTAM ÉN...
(Indüm szejrán ettüm...)

Bejártam én a gyaurok országát,
Földjei a miénkhez nem hasonlók.
Szivárvány színű bimbói kinyíltak.
Rózsái rózsáinkhoz nem hasonlók.
Tavaiban hattyúk úsznak kényesen,
Tölgyei közt barmok bőgnek éktelen.
Dalos-nyelves szépek szóltak énvelem,
Szavaik szavainkhoz nem hasonlók.
Minthacsak a Fekete-tengert járnád.
Vérük sincs tán, olyan halovány-sárgák!
Vaddisznó-húst esznek, szinte imádják.
Vallásuk vallásunkhoz nem hasonló.
Átkozzák az Istent, nincs tán eszük sem,
Embert ölnek, hitetlen vad hitükben.
Feketedik csúf sapkájuk fejükben.
Uraik urainkhoz nem hasonlók.
Karadzsaoglan nem neheztel, kedvesem,
Meg se kérdték, betegen, mi van velem.
Gyökeret nem tudnék verni ily helyen.
Tájaik tájainkhoz nem hasonlók.

Kónya Lajos fordítása