Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
«
török költők tára
SEJJÁT HAMZA
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár
Meddig futsz még a haláltól? ... (Vas István)
Nagy poharát ürítjük a halálnak (Vas István)
Miért heversz, tunya ember? (Demény Ottó)
SEJJÁT HAMZA (XIII. sz.)
Jeles misztikus költő. „Júszuf és Zülejhá” című elbeszélő költeménye különösen
ismert volt.
NAGY POHARÁT ÜRÍTJÜK A HALÁLNAK...
Szalszál, Zál, Ál, Saddád, Kajhószer, Bahrám, Kubád, Csajpál, Hisám, Kiszri,
Dzsemsíd, Dárius, Ferídún, Sándor (Nagy Sándor). Nerímán, Dzsem – híres keleti
uralkodók.
MEDDIG FUTSZ MÉG A HALÁLTÓL?...
(Necse adzsaldan kacsuban...)
Meddig futsz még a haláltól, éjt-napot ölő tivornyán?
Mégy magad, vagy elvonszolnak, bizony, visszajutsz Elébe.
Hidd el, nem bírsz a halállal, légy akár erős oroszlán.
Hány kapun akarsz kopogni, meddig készülsz kertelésre?
Te tudás tárháza, fortély apja, nézz magadra, mint vagy!
A halál torkonragad s így szól: „A szemed nyisd ki végre!”
Te, ki szépekkel szemeztél, tiltott helyre néztél titkon,
Most fejeden állsz, nevetség, most szemed földdel tetézve.
Volt idő, hogy lóra szálltál, lágy selyemben feszítettél –
Mért rántott le paripádról a világ köz cselvetése?
Hol hatalmad, hevülésed, őrjöngésed haragodban,
Hol dühöd, hol nyalkaságod, gazdagságod büszke fénye,
Az arany föveg fejedről, kezedből a serleg hol van?
Derekadról az ezüst öv, arany köntösöd letépve.
Hol a házad? hol a kerted? hol a szőlő, a gyümölcsös?
El tudott ragadni mégis, aki az időt kimérte?
Hol a szőlő, hol a méhes? hol a nyájak? hol a kincsek?
Melled gőgös dagadása? Hol van? Mondd, mi lett a vége?
Mondtad: „Vagyok Salamon, a nagy király, a mindentbíró.”
Hozd, amid van! Az, ki számlál, annyit szól csak: száztíz éve.
„Ez a falu, ez a város, enyém ez a rózsakert is!”
És most ama „légyen és lőn” erejétől hullsz enyészve.
Soha senkit nem szerettél. „Én vagyok csak a világon!” –
Ezt mondtad és fittyet hánytál minden isteni igére.
Dicsőséged a világnak mindenségét betöltötte:
Lakomáid, vadulásid végeztén békét remélsz-e?
Sejját Hamza, íme, elmegy, immár bűnein tünődve:
Isten útjára ha nem lép, indul a csupasz sötétbe.
Vas István fordítása
NAGY POHARÁT ÜRÍTJÜK A HALÁLNAK
(Adzsal dutmis elinde bir ulu dzsám...)
Nagy poharát ürítjük a halálnak:
Sorsunkat isszuk – nincs, ki ellenállhat.
A józannak is tölt s a mámorosnak,
S vannak, kik elnyúlnak, mert úgy eláztak.
Gazdagnak, pórnak, bugrisnak, nagyúrnak,
Mindenkinek tölt sorba a pohárnok.
Furcsa ital: nappalról, éjszakáról
Nem tud, kit ebből egyszer megkínáltak.
Kik ez ivászaton berúgnak, immár
Sós mandulát s más étket nem kívánnak.
Milyen ital? Ki ismeri a színét?
Fehér? Vörös? Nyers bor vagy sűrű párlat?
E borkirály hány oroszlánt lebírt már!
Sárkányok néki megjuházkodának,
S szultánok, akik zsámollyá alázták
Az Anatóliákat, Szíriákat.
Szalszál és Zál, Ád és Saddád hová tünt?
Hol van Kajhószer? Bahrám merre járhat?
Kubád, Csajpál, Hisám és Kiszri, Dzsemsid,
S császárai Kínának és Bizáncnak?
Hol Dárius, Ferídún s ama Sándor?
Nagy Nerímán és Dzsem hova jutának?
Mind ittak e pohárból s elterültek.
Rajtunk a sor: nyujtják már a mi szánknak.
Nincs, kit e pohárnok meg ne itatna:
Kegyelmet, szíveslátást nincs ki várhat.
S nem furcsa, hogy attól, ki már megitta,
Üzenetet vagy hírt hiába várnak?
E pohárnok alaposan berúgat:
Itt nyoma vész hívőnek és imámnak.
Mézajak, rózsaarc se menekülhet,
Ezüst test, ámbrahaj hiába áltat.
E nemtörődömségből mért nem ébredsz,
Ó, nép? figyelj már: sorsodat vigyázzad.
Ez Sejját Hamza szíve, melyet Isten
Kegyelme és jósága mindig áthat.
Ragozást, mondattant, refrént nem ismer
S nem mestere a rímnek, metrikának.
Vas István fordítása
MIÉRT HEVERSZ, TUNYA EMBER?
(Ne jatur szen ajá gáfil?)
Miért heversz, tunya ember? Nézd a lét alapjait!
Ha Istenig akarsz jutni, vedd a Korán sorait.
Ha a Koránt olvasgatnád, gyógyírt lelnél bajodra.
Ne süllyedjél tunyaságba s meggyógyít téged a hit.
Tudásoddal ne kevélykedj, Mesterednél könyörögj.
Nála van lelked vezére, a bölcs ige, mely tanít.
Akivel ő szövetséges, a világtól elvonult
S csak Mózest dicsérte – mondván – Ennek értem szavait.
Nyolc paradicsom van értünk s bűnösöknek hét pokol.
Óvjon téged, aki adta a hívőknek lelkeit.
Akik mindenről lemondtak, a Túlvilág vizéért,
Koránt fognak, ők nyitják föl a bölcsesség kapuit.
Ki lelket ád mindeneknek, biz az Idők Ura az.
Fénye ragyog, lelkek s hívők mind csak őt csodáljuk itt.
Sejját Hamza! A te lelked nyugalma is nála van!
Lépj át romjain, és vesd meg a világ örömeit.
Demény Ottó fordítása
