Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
«
török költők tára
HAJÁLÍ
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár
Világ fénye... (Vas István)
Szenvedély, te égi gyertya... (Vas István)
Hol az a nap? ... (Vas István)
Lejlám várom... (Kónya Lajos)
Szállj, darum... (Kónya Lajos)
HAJÁLÍ (XVI. sz.)
Nagy Szulejmán korának jeles misztikus költője. Életéről igen keveset tudunk. Amint verseiből kitűnik,
részt vett a perzsák elleni háborúban, így a csaldiráni ütközetben (1578) is.
SZÁLLJ, DARUM...
Kizilbas – perzsa
gázi – hős; a vallási háborúban részt vevőt megillető cím.
csarhadzsi – katonai fegyvernem.
Tokmak kán – a perzsa sáh egyik hadvezére.
VILÁG FÉNYE...
(Dzsihán-árá...)
Világ fénye a világban senki nem találja úgysem,
Tengerben él – nem tudhat a tengerről a rája úgysem.
Hej, szúfí! Pokol kínjáról borozókkal mért beszélnél?
Aki mulat, nem kiváncsi holnap fájdalmára úgysem.
A szerelmes hajnalszínű, vérző sebet néz büvölten:
Nap az égen, hold az éjben – fényüket nem látja úgysem,
Meghajlott testére könnyek idejét feszíti íjnak
S ellövi a cél nyilát – nem látható a pálya úgysem.
Haj, Hajálí! szegények büszkék, mert atlaszselyemről
Sose hallott pőre testen a nyomor ruhája úgysem.
Vas István fordítása
SZENVEDÉLY, TE ÉGI GYERTYA...
(Ask bir sem-i iláhídür...)
Szenvedély, te égi gyertya, s pille én, kit vonz a láng.
Ó, gyönyör, bolondod lett szegény szívem, te tarka lánc.
Vas István fordítása
HOL AZ A NAP?...
(Ol gün kani?...)
Hol az a nap, mikor én is nap voltam, ragyogva érted?
Lépteid nyomába létlen árnyék lettem volna érted.
Nem rózsafény, rózsaillat, hajnaltündöklés a szélben –
Kertedben a bülbül voltam, ki dalát zokogja érted.
Vas István fordítása
LEJLÁM VÁROM...
(Lejlám gelür...)
Lejlám várom, fürkészem az utakat,
De nem jön, csak álomképet lát szemem.
Rejtegetem, féltve őrzöm titkomat,
Álmaival körülfog e szerelem.
Tudja kedvesem, gyötörhet mint rabot.
Nyakán ülő szemölcsei: csillagok.
Láttam este, hófehérben csillogott,
Álomképe ringva szembejött velem.
Szerelmére egyre csak áhítozom,
Látom nappal, éjjel róla álmodom,
Bárhol járok, kedvesem követ nyomon,
Útjaimon álomképe jár velem.
Jaj, Hajálít lépteidben ringatod!
Éjt-nap szemben állsz velem, vígasztalod,
Szerelmesed szólítod: Tiéd vagyok,
Ki szívemet elraboltad, kedvesem!
Kónya Lajos fordítása
SZÁLLJ, DARUM...
(Turnam gider olszan...)
Szállj, darum, szülőházamba, regéld el:
Ardahánon túl jártál a vezérrel,
Szembejöttek a Kizilbas kánjai,
És Csildirben összecsaptak, regéld el.
Piros vérben áztak Csildir hegyei,
Sok gázi a lófarkat sárba veti,
Dijárbekir véres szemű bejei
Hitünk vértanúi lettek, regéld el.
Vértől, könnypataktól térdig ért a sár,
Holtak közt a ló sem tudott lépni már,
Vágott fejtől vér-iszapba fúlt a vár,
Vérbe hullt a sok fehér test, regéld el.
Mikor a két sereg egymásnak tartott,
S a csarhadzsik is megkezdték a harcot,
S ötezer ötszáz lovas rántott kardot,
Tokmak kán is sárba veszett, regéld el.
Mondják el majd, kik a kedvest meglátják,
Kik megtérnek s nézhetik szép orcáját,
Sáhok sáhja pasáinak romlását,
Kik elestek hősként, Allah nevével.
Kónya Lajos fordítása
