Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
«
török költők tára
GEVHERÍ
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár
Szürke szeműm... (Kónya Lajos)
Mondtam... (Kónya Lajos)
Egy szép napon... (Kónya Lajos)
Amióta rabod vagyok... (Kónya Lajos)
Hej, de ékes vagy galambom!... (Kónya Lajos)
GEVHERÍ (XVII–XVIII. sz.)
A kor egyik legjelentősebb költője. Életéről csak versei adnak csekély tájékoztatást.
SZÜRKE SZEMŰM...
(Elá gözlüm...)
Szürke szeműm, a szépség kora lejár.
Hallgass szavamra, higgy nékem, kedvesem!
Szemed tőre keblem átütötte már,
Holdas pillád nem nyilaz le, kedvesem!
Füstoszlopként száll az égre sóhajom,
Fülemile sír a kertben, hallgatom.
A hegy csúcsáig felfohászkodom,
A fejemet köd borítja, kedvesem.
Sír a hegy is, hallván sóhajtásomat,
Vágyódásom nékem újra szárnyat ad.
Célhoz ér mind, ki az útakon halad –
Nekem zsarnokságod jut csak, kedvesem.
Szólj igazat, ha az Istent szereted:
Szabad-e így búsítani kedvesed?
Szánd Gevherít, híven szolgál teneked!
Jaj, hitetlen a te szíved, kedvesem!
Kónya Lajos fordítása
MONDTAM...
(Dedüm dilber...)
Mondtam: Szépséged, kedvesem, kibontsad!
Mondta: Ásik vagy-e, hogy ezt akarod?
Mondtam: Ó, szép fürtjeid szétomlottak.
Mondta: Mégis, fésülni nem te fogod.
Mondtam: Hiányoztál nékem eleget.
Mondta: Ó, hová lett szívedből hited?
Mondtam: Hányan ölelték lágy termeted?
Mondta: Ne bánd, öleli a te karod.
Mondtam: Szádon cukor, vagy méz íze van?
Mondta: Bókolsz, csellel támadsz úntalan!
Mondtam: Van neked más, nem csak egymagam.
Mondta: Van-e, nincs-e, egyszer megtudod.
Mondtam: Lelkem-testem tűzbe tiportad.
Mondta: Hozzád jöttem, ugye boldog vagy?
Mondtam: Gevherínek bazsalikom vagy!
Mondta: Ha te így akartad, itt vagyok!
Kónya Lajos fordítása
EGY SZÉP NAPON...
(Bir gün medzsnún olup...)
Egy szép napon bomlott ésszel elmegyek,
Majd hazámmá válik a vad hegyvidék,
Szállást adnak nékem a sziklafejek,
Medzsnún leszek, bujdokolok szerteszét.
Híved lettem, kedves, ez tán a halál,
Magam megvetése kőként eltalál,
Szemeimből folyik vágyam, mint az ár,
Mint óceán vize, lelkem önti szét.
Ha minden futó kedvesnek bajomat
Panaszolom, talán erőm sem marad.
Zsarnokom a jövendőnek tartogat,
Ha szeretsz, fúrd keresztül a hegy szivét.
Szép szavamra, jaj, miért nem hajoltál?
Szerelmeddel bennem tüzet gyújtottál!
Mért nevettél arcomba, mért suttogtál:
Gevherím, jöjj, jöjj, Gevherím! – ó, miért?
Kónya Lajos fordítása
AMIÓTA RABOD VAGYOK...
(Güzelüm ben szana...)
Amióta rabod vagyok, csillagom,
Rubint ajkad orvosságom lett nekem,
Sorvad lelkem, nyavalyáim rontanak.
Biztassátok, fusson hozzám kedvesem!
Szóljanak cimbalmok, kobzok, nádsípok,
Gyűljenek a vígadozók, borivók,
S a szeretők, árva szívet vidítók,
Kik megosztják éjszakánkat szívesen!
Van-e, ki Gevherínek nyújtja kezét,
Szól is véle kedves cimborájaként?
Jaj, már vélem birokra kelt a nagy ég,
Félek, egyszer lekaszabol hirtelen!
Kónya Lajos fordítása
HEJ, DE ÉKES VAGY GALAMBOM!...
(Ej benüm názlu dzsánánum...)
Hej, de ékes vagy galambom!
Szeretlek, nem tudja senki.
Sok a kínja én fejemnek,
Szenvedek, nem tudja senki.
Ki rám szerelmet bocsáta –
Hallgass szívem panaszára!
Éjjel-nappal éget lángja,
Elégek, nem tudja senki.
Mondjátok, ne ontsa vérem,
Ki engem elárult régen!
Szenvedek lelkem tüzében,
Füstölgök, nem tudja senki.
Gevherí, Allah istápol!
Szívem ég az elválástól.
Istenem, szerelmi lángtól
Pusztulok s nem tudja senki!
Kónya Lajos fordítása
