Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« török költők tára

SEJH GÁLIP
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár

Szépség és szerelem (Timár György)
Ó, jöszte... (Timár György)
Titkos tánc (Vas István)

SEJH GÁLIP (1757–1798)
A hanyatló klasszikus költészetnek, a régi díván-iskolának utolsó nagy mestere Isztanbulban született. Egy derviskolostorban élte le életét.
SZÉPSÉG ÉS SZERELEM
A költő e munkáját 26 esztendős korában írta. Tartalma: a „Beni Muhabbet” („A Szerelem Fiai”) nevű arab törzsnél egy természeti tüneményekkel kísért éjszakán két gyermek születik: Hüszn („Szépség”) és Ask („Szerelem”). A törzs vénei az újszülötteket egymásnak szánják. Amint felcseperednek, az ifjú Ask el akarja nyerni Hüszn szerelmét, a vének azonban tudtára adják, hogy előbb nehéz próbákat kell kiállnia s úgy bebizonyítania a szerelemre való érettségét. Ask hosszú vándorlások és megpróbáltatások után elér a „Szív” városába, ahol elnyeri Hüszn szerelmét.
Semszi Tebríz – a legjelentősebb anatóliai misztikus irányzat egyik alapítója.
Dzsin – az angyalokhoz közel álló, a hiedelem szerint általában gonosz cselekedetet végrehajtó túlvilági lény.


SZÉPSÉG ÉS SZERELEM
(Hüszn ü ask)

(Részletek)
           1
E mézszavu tol, ki hogy megébredt,
Köszöni Semszi Tebríz kegyelmének,
Formát ad a vallomásnak, eztán
Fölcsendül a hő szerelmi desztán,
Népről, amely élt Arábiában,
S fölgyűjté a szép erényt magában.
Ha könyv a dicsőség, benne kezdet
Ez volt, ez a törzs, a Beni Muhabbet,
Népe mégis sárga arcu volt itt
És kínjai ormát járta holtig,
Hév július napja volt ruhájok,
Szomjra italuk maró zsarátnok,
Völgyük: homokos lankája gyásznak,
Ahány a homokszem, annyi bánat,
Sátruk: az ínség zord tüzén füst,
Nád jaj-susogása volt beszédjük,
Mindenki csudás-szép párt akart ott,
S véres vala szájuk, mint a kardok,
Élelmük a gond, mely jött hivatlan,
Fölöttük az ég, mely mint a katlan,
Lobbos, csupa-vágy szikrát vetettek;
Így lőn aratása – tört szíveknek...
Úgymond, valahány csak volt, a költő,
Innen jöve Medzsnún is, e törzsből,
Mert hisz kire világ gondja támadt,
Az nem született más törzs fiának,
Árván ez a nép csak szívet árult,
Vágyak heve volt vásárfiájuk. 
                 2
És összegyülének ott a vezérek,
S kérlelve imígy kezdék a beszédet:
Hajts, kéjt-kereső bölcs, hajts a szóra,
Füledbe megüljön fülbevalója!
Magunk is, a titkot sejtő jósok,
Kívánjuk a harc-szerzette csókot:
Szótól kinek álma-vágya telnék?
Bimbóra szavával senki se lelt még!
Harc nélkül a kincs elérhető-e?
Még víva se jutsz mindig dülőre!
Vélnéd, öröm ennyit itt időzni?
A kínt a gyönyör, hajh, meg nem előzi.
Meghódol-e pár szóért a kedves?
Ó, hagyd el igéd, csönddel kegyelmezz.
Ne hidd e vitát ravaszdi cselnek,
Még Medzsnun is így, csak így felelhet:
Kín nélkül a kedvest el nem éri,
És el sem is érte semmi férfi.
Kit várna, ily útra lépve, üdve?
Ily hír soha még nem ért fülünkbe.
Tiéd a babér, csak küzdj meg érte,
S ne bánd a fejed se – add cserébe!
            3
Már új akaratnak adva hangot,
Ask végre az igaz szóra hajlott:
Ím, itt vagyok én, csak szóljatok hát,
A kínnak erőm mulasztja gondját.
Feleltek a bölcs törzsbéli vének:
Ha kell a szerelmed, a pénzt ne kiméljed,
Ám ehhez a pénz kicsinyke érték;
Szerezd meg elébb a bölcsek kövét még,
Honáig a szívnek kell menetelned,
Áldozz neki észt, áldozd a lelked!
Még messzi a kő, őrzi magos vár,
S nem visz, csak a poklok útja hozzá,
Vár rád az ezerfejű tarka sárkány,
Mint gyertya-hajó tűztenger árján,
Az út ezer évnyi kín, gyalázat,
És végül a gyásznak háza vár csak,
Az út elején gonosz boszorkány,
Kígyó sziszeg itt minden fa odván.
Tigris, vad oroszlán, óriások,
Szörnyek lepik ott a rónaságot,
És dzsin-szerü rémek ronda, bámész
Arca, vasorru sárkány-pofák és
Rózsák, a vak éji sötétből, kik
A menny robaját is túldübörgik,
A tűz, a parázs itt mint varázs hull,
És hemzseg e zord sík viperáktul...
Kelj át, veled Allah, megsegél ő,
Igyál csak a szív-város vizéből,
Térj vissza a bölcsek ékkövével,
S vár máris a kéj, csak rajta, érd el!

Timár György fordítása


Ó, JÖSZTE...
(Hos geldün...)

Ó, jöszte, szerelmem hírhozója!
Jöjj, mondjad a hírt sietve róla!
Lelkem legyen ünnepén adója!
Vagy kár a remény, a lángoló ma?
Hozzám soha többé szava nincs-e?
Megtört szivüek Hizirje! Mester!
Fátylát e titoknak végre vesd el!
Szólj, hű szavu tolmács, jót is egyszer!
Úgy kínoz e rejtvény, végre fedd fel!
Kínok könyüjének vége nincs-e?
Mily hosszu e várakozás, az égre!
Nem múlik el? Ó, mondd: lesz-e vége?
Hol, hol van az ír e szenvedésre?
Vagy ez hiu szándék? Monddsza végre:
Karomba borulni vágya nincs-e?
Manszúr vagyok én... Bitóhoz állva,
Gégémet a kín nádsípra váltja,
Sírásom: itélet harsonája...
Száz baj hada ront ma rá e tájra!
Hol jár az a szultán? Híre nincs-e?
Céljukhoz elérnek alja népek;
Hű szívek a célhoz mért nem érnek?
Elszállnak a lelkes esküvések?
Nem hallja imám szavát a végzet?
Nem gyógyul e szív? Mondd, írja nincs-e?
Elnémul a szív, ha bajra döbben,
És győztesek izmaként erőtlen...
Hangom soha el nem éri őt, nem...
Egy, egy a reménysugár előttem:
Ó, mondd, könyörület nála nincs-e?

Timár György fordítása


TITKOS TÁNC
(Hú!... Dedüm...)

Hullámzása szerelemnek – titkos tánc,
Hold és nap ha fent kerengnek – titkos tánc.
Szerelemben mennynek, földnek titkai
Testet öltve megjelennek – titkos tánc.
Bús szemekben gyöngy esőzik fényesen,
Forgószélben lenge könnyek – titkos tánc.
Nézd, zarándok módra ifju mágusok
Halkan körbe-körbe mennek – titkos tánc.
Kóbor Medzsnún lettem és fejem fölött
Borzolódva fészkek rengnek – titkos tánc.
Szeretetnek napja, Gálip, felragyog:
Szent pörgése dervis-rendnek – titkos tánc.

Vas István fordítása