Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
«
török költők tára
SEJH GÁLIP
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár
Szépség és szerelem (Timár György)
Ó, jöszte... (Timár György)
Titkos tánc (Vas István)
SEJH GÁLIP (1757–1798)
A hanyatló klasszikus költészetnek, a régi díván-iskolának utolsó nagy mestere
Isztanbulban született. Egy derviskolostorban élte le életét.
SZÉPSÉG ÉS SZERELEM
A költő e munkáját 26 esztendős korában írta. Tartalma: a „Beni Muhabbet” („A
Szerelem Fiai”) nevű arab törzsnél egy természeti tüneményekkel kísért éjszakán
két gyermek születik: Hüszn („Szépség”) és Ask („Szerelem”). A törzs vénei az
újszülötteket egymásnak szánják. Amint felcseperednek, az ifjú Ask el akarja
nyerni Hüszn szerelmét, a vének azonban tudtára adják, hogy előbb nehéz próbákat
kell kiállnia s úgy bebizonyítania a szerelemre való érettségét. Ask hosszú
vándorlások és megpróbáltatások után elér a „Szív” városába, ahol elnyeri Hüszn
szerelmét.
Semszi Tebríz – a legjelentősebb anatóliai misztikus irányzat egyik alapítója.
Dzsin – az angyalokhoz közel álló, a hiedelem szerint általában gonosz cselekedetet
végrehajtó túlvilági lény.
SZÉPSÉG ÉS SZERELEM
(Hüszn ü ask)
(Részletek)
1
E mézszavu tol, ki hogy megébredt,
Köszöni Semszi Tebríz kegyelmének,
Formát ad a vallomásnak, eztán
Fölcsendül a hő szerelmi desztán,
Népről, amely élt Arábiában,
S fölgyűjté a szép erényt magában.
Ha könyv a dicsőség, benne kezdet
Ez volt, ez a törzs, a Beni Muhabbet,
Népe mégis sárga arcu volt itt
És kínjai ormát járta holtig,
Hév július napja volt ruhájok,
Szomjra italuk maró zsarátnok,
Völgyük: homokos lankája gyásznak,
Ahány a homokszem, annyi bánat,
Sátruk: az ínség zord tüzén füst,
Nád jaj-susogása volt beszédjük,
Mindenki csudás-szép párt akart ott,
S véres vala szájuk, mint a kardok,
Élelmük a gond, mely jött hivatlan,
Fölöttük az ég, mely mint a katlan,
Lobbos, csupa-vágy szikrát vetettek;
Így lőn aratása – tört szíveknek...
Úgymond, valahány csak volt, a költő,
Innen jöve Medzsnún is, e törzsből,
Mert hisz kire világ gondja támadt,
Az nem született más törzs fiának,
Árván ez a nép csak szívet árult,
Vágyak heve volt vásárfiájuk.
2
És összegyülének ott a vezérek,
S kérlelve imígy kezdék a beszédet:
Hajts, kéjt-kereső bölcs, hajts a szóra,
Füledbe megüljön fülbevalója!
Magunk is, a titkot sejtő jósok,
Kívánjuk a harc-szerzette csókot:
Szótól kinek álma-vágya telnék?
Bimbóra szavával senki se lelt még!
Harc nélkül a kincs elérhető-e?
Még víva se jutsz mindig dülőre!
Vélnéd, öröm ennyit itt időzni?
A kínt a gyönyör, hajh, meg nem előzi.
Meghódol-e pár szóért a kedves?
Ó, hagyd el igéd, csönddel kegyelmezz.
Ne hidd e vitát ravaszdi cselnek,
Még Medzsnun is így, csak így felelhet:
Kín nélkül a kedvest el nem éri,
És el sem is érte semmi férfi.
Kit várna, ily útra lépve, üdve?
Ily hír soha még nem ért fülünkbe.
Tiéd a babér, csak küzdj meg érte,
S ne bánd a fejed se – add cserébe!
3
Már új akaratnak adva hangot,
Ask végre az igaz szóra hajlott:
Ím, itt vagyok én, csak szóljatok hát,
A kínnak erőm mulasztja gondját.
Feleltek a bölcs törzsbéli vének:
Ha kell a szerelmed, a pénzt ne kiméljed,
Ám ehhez a pénz kicsinyke érték;
Szerezd meg elébb a bölcsek kövét még,
Honáig a szívnek kell menetelned,
Áldozz neki észt, áldozd a lelked!
Még messzi a kő, őrzi magos vár,
S nem visz, csak a poklok útja hozzá,
Vár rád az ezerfejű tarka sárkány,
Mint gyertya-hajó tűztenger árján,
Az út ezer évnyi kín, gyalázat,
És végül a gyásznak háza vár csak,
Az út elején gonosz boszorkány,
Kígyó sziszeg itt minden fa odván.
Tigris, vad oroszlán, óriások,
Szörnyek lepik ott a rónaságot,
És dzsin-szerü rémek ronda, bámész
Arca, vasorru sárkány-pofák és
Rózsák, a vak éji sötétből, kik
A menny robaját is túldübörgik,
A tűz, a parázs itt mint varázs hull,
És hemzseg e zord sík viperáktul...
Kelj át, veled Allah, megsegél ő,
Igyál csak a szív-város vizéből,
Térj vissza a bölcsek ékkövével,
S vár máris a kéj, csak rajta, érd el!
Timár György fordítása
Ó, JÖSZTE...
(Hos geldün...)
Ó, jöszte, szerelmem hírhozója!
Jöjj, mondjad a hírt sietve róla!
Lelkem legyen ünnepén adója!
Vagy kár a remény, a lángoló ma?
Hozzám soha többé szava nincs-e?
Megtört szivüek Hizirje! Mester!
Fátylát e titoknak végre vesd el!
Szólj, hű szavu tolmács, jót is egyszer!
Úgy kínoz e rejtvény, végre fedd fel!
Kínok könyüjének vége nincs-e?
Mily hosszu e várakozás, az égre!
Nem múlik el? Ó, mondd: lesz-e vége?
Hol, hol van az ír e szenvedésre?
Vagy ez hiu szándék? Monddsza végre:
Karomba borulni vágya nincs-e?
Manszúr vagyok én... Bitóhoz állva,
Gégémet a kín nádsípra váltja,
Sírásom: itélet harsonája...
Száz baj hada ront ma rá e tájra!
Hol jár az a szultán? Híre nincs-e?
Céljukhoz elérnek alja népek;
Hű szívek a célhoz mért nem érnek?
Elszállnak a lelkes esküvések?
Nem hallja imám szavát a végzet?
Nem gyógyul e szív? Mondd, írja nincs-e?
Elnémul a szív, ha bajra döbben,
És győztesek izmaként erőtlen...
Hangom soha el nem éri őt, nem...
Egy, egy a reménysugár előttem:
Ó, mondd, könyörület nála nincs-e?
Timár György fordítása
TITKOS TÁNC
(Hú!... Dedüm...)
Hullámzása szerelemnek – titkos tánc,
Hold és nap ha fent kerengnek – titkos tánc.
Szerelemben mennynek, földnek titkai
Testet öltve megjelennek – titkos tánc.
Bús szemekben gyöngy esőzik fényesen,
Forgószélben lenge könnyek – titkos tánc.
Nézd, zarándok módra ifju mágusok
Halkan körbe-körbe mennek – titkos tánc.
Kóbor Medzsnún lettem és fejem fölött
Borzolódva fészkek rengnek – titkos tánc.
Szeretetnek napja, Gálip, felragyog:
Szent pörgése dervis-rendnek – titkos tánc.
Vas István fordítása
