Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« török költők tára

ERZURUMLU EMRÁH
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár

Kedves, kinek szürke szemét szeretem.. (Weöres Sándor)
Mért búslakodsz sírva... (Weöres Sándor)
Távolban idegen lettem... (Weöres Sándor)
E korban az ember... (Weöres Sándor)
Keleti szél... (Weöres Sándor)
Megint tavasz éledt... (Weöres Sándor)

ERZURUMLU EMRÁH (XVIII–XIX. sz.)
A kor egyik legnépszerűbb költőjének életéről igen keveset tudunk. Északkelet-Anatóliában élt.
MÉRT BÚSLAKODSZ SÍRVA...
Ramazán és kurbán – a két legfontosabb mohamedán ünnep.


KEDVES, KINEK SZÜRKE SZEMÉT
SZERETEM...
(Elá gözlerini sevdigim dilber...)

Kedves, kinek szürke szemét szeretem,
Bajom orvosságát talán nem tudod,
Lám, milyen orvos vagy, nincsen gyógyszered,
Szívem sebét gyolccsal nem ápolhatod.
Csalfa, te okoztad életem baját,
Senki se feszítse meg az ég íját,
Elvetted, földúltad a szív-palotát,
Elvevén, zamatát meg nem adhatod.
Emráh mondja: Hazug lett az énekem,
Szerelmem a lélek-házban őrizem,
Ó, miért is sírnál folyton, én szemem,
Az éjfürtű elment, sose láthatod.

Weöres Sándor fordítása


MÉRT BÚSLAKODSZ SÍRVA...
(Ne ferját ederszin...)

Mért búslakodsz sírva, te fülemüle?
Sírásod a rózsaligetben marad.
E világon ember céljához nem ér,
Itélet napjáig esztelen marad.
Az éj-szemöldökűt mint dicsérhetem?
Nem-gyógyuló vérzést ütött mellemen,
S bár ha minden orvos kenné is sebem,
Fájdalmamnak írja Lokmánra marad.
Emráh lelkét s eszét emésztette föl,
Teste hamuvá lett hő szerelemtől,
S hogyha csókot kér a kacér kedvestől,
Ramazánról Kurbán ünnepre marad.

Weöres Sándor fordítása


TÁVOLBAN IDEGEN LETTEM...
(Szevdigim gurbette jeter...)

Távolban idegen lettem, édesem,
Szemem vért patakzik, szivem betegít;
Kit gyerekkoromtól fogva szeretek,
Ugyan rajtad kívül rajtam ki segít?
Már azt se tudom, míly országból vagyok,
Vágytól elsárgulván érted fonnyadok,
Kezem összetéve eléd járulok;
Ő meg nem öl engem s meg sem szabadít.
Mielőtt a liget nyitna tulipánt,
Rommá zúztad szívem vára csarnokát.
Emráh mondja: Jelszenvedtem sok baját,
Idegent boldogít, elidegenít.

Weöres Sándor fordítása


E KORBAN AZ EMBER...
(Hijleje jüz tuttu...)

E korban az ember hurkot s tőrt fogott,
Tisztelet és jóság magva sem akad,
Az imádkozó is tisztátlan bünös,
Egy hű teremtmény a földön nem akad.
E tanács az ásik-hadnak jó tanács,
Nyilván állandó a harc és lázadás,
Ne sujtson bennünket az istencsapás,
Tiszta öltözékű ember nem akad.
Emráh, hívságokkal ne töltsd dolgodat,
Emráh, kinek mondod el a sorsodat,
Emráh, végzetedhez mérd a szavadat,
Téged meghallgató részvét nem akad.

Weöres Sándor fordítása


KELETI SZÉL...
(Szőjle szabá...)

Keleti szél, mondd az édesnek: ne sírj!
Országunkba jöjjön, vendégünk legyen,
Kert és liget itt mind édenné virult,
Rózsa-rengetegben járva, víg legyen.
Vetélytárssal küzdtem szép szultánomér’,
Mennyi kínt szenvedtem édes páromér’;
Ó, szultán, egy szolga néked mit sem ér,
Hogy a gyönyörűek közt jelen legyen?
Emráh fájdalmára egy jófű terem:
Áldozatul elfogadjon kedvesem,
A legszebb Szulejmán parancsát teszem,
Ahogy rendelkezik vélem, úgy legyen.

Weöres Sándor fordítása


MEGINT TAVASZ ÉLEDT...
(Jine bahár oldu...)

Megint tavasz éledt, virágos a hegy,
Sivataggá vált az utad, jázminom.
Mint rügy ringatózik kertek rejtekén
Ölelésre váró csípőd, jázminom.
Akkor se tudom, ha fejemet veszik,
Merre menjek, ahol időm jól telik;
Ajkamhoz emelném piros ajkaid,
Ahonnan a mézed árad, jázminom.
Emráh mondja: Hogyha tudnák vesztemet,
Forró vízzel mosnák a holttestemet,
Vinnék koporsómat, szemfödelemet,
Bár csak arra hozna utad, jázminom.

Weöres Sándor fordítása