Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« török költők tára

REDSÂÎ-ZÂDE M. EKREM
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár


GONDOLJ REÁM!

Ha majd kizsendűl minden lomb a fákon,
A sok virág megtermi hímporát,
S a zummogó szerelmes lombok árnya
Majd rád borítja csendes sátorát,
S te itt ez árnyban, üdvösséged romján
Egy más férfit siratsz nem engemet...
Tekints az égnek tiszta kék szemébe,
S idézd fel majd az én szerelmemet,
Gondolj reám egy pillanatra édes...

A csendes éjeken majd egymagadban
Ha foszlott álmok játszanak veled,
És fenn az égen úszó holdvilágban
Csak bánatodnak bús képét leled,
S e bágyadt fény siralmat lop szivedbe,
Idézd fel múltunk szép emlékeit,
S szelíden, csendben, mint a hold sugára,
Mely tengeren s hullámon széttekint,
Gondolj reám ez álmodásban édes...!

Ha késő éjszakán a tengerpartnál
El-elmerengsz egy csónakos dalán,
S a hullámok felett elszálló ének
Rezgő hangjának égő sóhaján...
S e vágyódások, bánatos szerelmek,
Feléd elszálló búgó dallamok
Szivedbe szinte viszhangot találnak,
S a lelked tőlük felsír, felsajog,
Gondolj reám majd titkon, sejtve édes...!

Szeretlek téged tiszta tűzű vággyal,
Csak én tudom, hogy mennyit szenvedek,
Csak én tudom, hogy számkiűzve tőled
Ó mennyit égek, mennyit reszketek.
Így égve, vágyva, reszketőn szeretlek,
Itt él emléked folyton ajkamon,
Szerelmemről s terólad zeng szünetlen,
Csak rólad álmodik minden dalom,
Gondolj reám ó néha-néha édes...!

Ha eljön majd az ősz, s a bús enyészet
Lehervaszt minden friss virágkehelyt,
Poros, homályos bánat űl szivedre,
A szenvedés majd rabságába ejt,
S az égen szálló könnyes őszi felhő
Reád borítja terhes árnyait,
Talán rátéved egy-egy könny szemedre,
Hogy elsirassa múltad álmait...
Gondolj reám majd könnyeid közt édes...!

S ha majd megáll e szívnek dobbanása,
A föld s a por keblébe visszakér,
A sírgöröngy befogja majd az ajkam,
S a hozzád zengett ének véget ér,
S az átvirrasztott néma éjszakákon
Kisértő, visszajáró szellemet
És tűnő látomást látsz majd az éjben,
Sirasd meg eltépett szerelmemet,
Gondolj reám ez éjszakákon édes...!

Dr. Mészáros Gyula fordítása


NINCS ÖRÖM BENNE

Oly bús a rózsa, s tépett a jácint ott künn a kertben,
Olyan kesergőn zeng a madárdal a zöld ligetben.
Vígabban csergett a patak máskor nincs öröm benne,
Mintha a szellő elfojtott, fájó sóhajtás lenne.

Eljött a tavasz, de nélküled ó nincs öröm benne.

Nem tudom tisztán, melyik a könnyem, s melyik a harmat,
Tulipán kelyhén piros vért látok, sebzett fájdalmat,
Holdudvar keblén a holdnak arcát könnyezni látom,
Nem melegszem már a verőfényen, langyos sugáron.

Eljött a tavasz, de nélküled ó nincs öröm benne.

Az égen szálló felhőket nézem, s te jársz eszembe,
Visszaszáll minden megtépett emlék bús képzetembe,
Megrezdűl a lob... s a bánat árja felzajdúl bennem,
S ez únt világon egymagán búsong rombadőlt lelkem...

Eljött a tavasz, de nélküled ó nincs öröm benne.

Dr. Mészáros Gyula fordítása


DAL

Szivembe zártalak, sosem feledlek,
Mindenütt, mindenben téged kereslek,
Mámoros lélekkel átalövezlek.

Mindenütt, mindenben téged kereslek.

Oly bús most, úgy fáj most a bülbül-ének,
Nem apad patakja szemem könnyének,
Emlékid, s fájdalmam örökkön élnek...

Mindenütt, mindenben téged kereslek.

Virágok kelyhében illatod érzem,
A lengő galyakban termeted nézem,
S csak érted sóhajtok, csak érted vérzem.

Mindenütt, mindenben téged kereslek.

Dr. Mészáros Gyula fordítása


SÍRKŐFELIRAT

Kicsiny fiacskám, gyenge kis szépem,
Apádat itt fenn be árván hagytad.

Fehér ruhádat mind összetépték,
Bús szemfedőnek van most terajtad.

Szememnek könnyét mind rája sírtam,
Rája csókoltam minden fájdalmat.

Nincsen szivecském, nincs úgy-e ott lenn,
Ölében aki becézget, altat?

Nincsen már nékem bülbül-madárkám,
Mért hallgatott el kis rózsa-ajkad?

Dr. Mészáros Gyula fordítása