Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« török költők tára

DZSEVDET KUDRET SZOLOK
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár

Éjfél (Kalász Márton)
Gyerekkor (Kalász Márton)
Kívánság (Kalász Márton)

DZSEVDET KUDRET SZOLOK (1907 – )


ÉJFÉL
(Gedzse jariszi)

Verejték tünde hálója fénylik homlokomon!
Fölöttem gaz hitetlenek zsivaja-dobaja,
valahol szélverte harang bolydul szüntelenül.
Holnap is e zaj pengeti fáradt idegeim!
Fény villan olykor, az idő éppen éjfélre jár,
s a szembeni ház hirtelen megvilágosodik...
Hulló könnyeim kétfelé osztják az éj-homályt;
fekete ciprusok sora, függönyök lobogó
tajtéka régi önmagam perceiből idéz.
A félelemtől tétován oldalt húzódom én;
kutatnék fekhelyem után, epednék álomért,
árnyam, mint leskelő zsivány, megugrik a falon.

Kalász Márton fordítása


GYEREKKOR
(Csodzsukluk)

Hová tűnt szép gyerekkorom?
A szobák sarkai, ahol
lihegve futottam?
A folyosók homálya, ahol
falovon nyargalásztam,
s titkaim szöglete a folyosókon?
No meg kis ólomkatonáim,
parkettre épült városom,
melyen átkeltem, a folyó?
No meg szép álmaim, vágyaim,
víz alatt halnak tetsző kezem?
Lavorba tengert, a tengerre kínai
vitorlást teremtő régi-magam?
A vonat, mely – anélkül, hogy felszálltam volna –
minden világrészt bejárt velem?
No meg a szeretet s a gyűlölet,
arcomat tükörként ringató cipőm?
A ház, amely nem volt, s én laktam szobáit,
a vendég, aki nem volt, s én asztalhoz vezettem?

Hová tűntél, gyerekkorom?
Zsenge-korom, merre csatangolsz?
Csepp helyen mérföldet száguldó lovam,
csepp helyen világot rettentő hatalmam,
örökké győztes ólomseregem,
házam, cipőm,
jaj, hova tűntél?

Kalász Márton fordítása


KÍVÁNSÁG
(Dilek)

Ha volna kicsi, kicsike házam;
házamban kicsi, kicsike szőnyeg;
ház is, szőnyeg is volna sajátom.
Asztalom benne, tintám, fapolcom,
ablakát a magam függönyei,
polcát a magam könyvei díszítenék.
Ha volna kicsi, kicsike házam;
Házamban asszony, ki nem a pénzemért, vagyonomért szeret:
feleségem volna ez az asszony.
Bárhol, bármelyik városba legyen,
kicsike, kicsike házam legyen,
kicsike szőnyegem – ennyi elég,
sok is talán.
Bárhol, bármelyik városban legyen,
fapolcom, könyvem legyen,
asszony, ki nem a pénzemért, vagyonomért szeret – ennyi elég,
sok is talán.

Kalász Márton fordítása