Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« török költők tára

DADALOGLU
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár

Idegen kéz ne érje... (Vidor Miklós)
Nyár hónapja jött el újra... (Vidor Miklós)
Vándorútra indultak... (Vidor Miklós)

DADALOGLU (XIX. sz.)
A Torosz-hegység vidékén élő nomád Avsar törzsekből származott. E törzsek állandó harcban álltak az őket letelepedésre kényszerítő feudális hatalommal, s így a költő is hangot ad gyűlöletének.
VÁNDORÚTRA INDULTAK...
Fermán – szultáni rendelet.


IDEGEN KÉZ NE ÉRJE...
(Dosztun bahcseszinden...)

Idegen kéz ne érje a kedves kertjét,
Elsorvaszt, hej, kacér kedves, elsorvaszt
A szerelmed, szívem mélyén minden csepp zsírt
Megolvaszt, hej, kacér kedves, megolvaszt.
Magas nyerget az arabs ló hátára,
Jó vitéznek kerül pár az ágyába,
Félek ám, hogy megkurtul a szoknyája,
Állj hátrább, hej, kacér kedves, lobbot kapsz.
Ha arabs ló hátán volna a nyereg,
Eltántorul tőled tán a kedvesed?
Egy nap ránk is csak fekete föld pereg,
Elrothaszt, hej, kacér kedves, elrothaszt.
Dadaloglum majd megmondja, mit tegyek,
Szeresselek, bárki legyen istened,
Hadd csókoljam arcod, hajolj közelebb,
Jer közelebb, kacér kedves, csókot kapsz.

Vidor Miklós fordítása


NYÁR HÓNAPJA JÖTT EL ÚJRA...
(Jine geldi jaz ajlari...)

Nyár hónapja jött el újra,
Vándorolni megyek ismét,
Nyári zápor hull az útra,
Sűrűn zúg, megered ismét.
A fák virágot nyitottak,
Fönn már madárrajok húznak,
Messze vezetnek az útak,
Árva lettem, árva ismét.
Új ruhát öltöttek a fák,
Madarak hangjuk próbálják,
Az árva meg csak hazáját
Emlegeti sírva ismét.
Dadaloglu így szól: lassan
Megnő a fájdalmam mostan,
Fülemüle dalol hosszan,
Sűrű könnyem ered ismét.

Vidor Miklós fordítása


VÁNDORÚTRA INDULTAK...
(Kalkti gőcs ejledi...)

Vándorútra indultak az Avsar népek,
Nem egykönnyen induló nép a miénk,
Arabs lovak elnyelik a messziséget,
Magas hegyek, hágók tája a miénk.
Derekunkon éles kardunk jó kermáni,
Lándzsánk hegye a követ is átaljárja,
Döntött rólunk a padisáh zord fermánja,
A fermán az övé, a hegy a miénk.
Dadaloglu, véres harc kel itten holnap,
Fölperegnek harci dobok, puskák szólnak,
Hány jó vitéz, kemény vitéz földre roskad,
Aki meghal, meghal, ki él, a miénk.

Vidor Miklós fordítása