Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« török költők tára

ÁSIK PASA
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár

Uramisten! Uramisten!... (Vidor Miklós)

ÁSIK PASA (XIV. sz.)
A jeles misztikus költőről kevés adat maradt ránk.


URAMISTEN! URAMISTEN!
(Ej pádisáh! Ej pádisáh!...)

Uramisten! Uramisten! Néked adtam én magamat,
E világon végtől végig minden kincsem, javam te vagy.
Forrása és alapja e léleknek te voltál magad,
Megyek feléd, végtől végig nyugvópontom csakis te vagy.
Tőled az út hozzád vezet, nyelvem ha szól, téged dicsér,
Ám nem érhet hozzád kezem, s megdöbbenek, lásd emiatt.
Ki adhatná ennek okát; s ha tudná is, ki mondja ki,
Panaszkodom, sírok, de jaj, könnyem soha el nem apad.
Mindig, mindig veled vagyok, mindig veled nézne szemem,
Bárhova is fordul szívem, arca mindig téged kutat.
Világom és lelkem te vagy. Titkos kincstár, az vagy nekem,
Károm, hasznom benned lelem; magam számára mi marad?
Szóra nyelvem te fakasztod, bármit végzek, fogod kezem,
Bensőmnek ki parancsot ád, végtől végig mindig te vagy.

Vidor Miklós fordítása