Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« török költők tára

ÁSIK KEREM
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár

Szürke szemed... (Kónya Lajos)

ÁSIK KEREM (XVI. sz.)
A fejedelmi családból származó költőt tartják a híres és sokszor megénekelt „Kerem és Aszli” szerelmi történet hősének. A hagyomány szerint a teljesületlen szerelem tüzében lángra lobbanó Kerem hamuvá égett.


SZÜRKE SZEMED...
(Elá gözlerüne...)

Szürke szemed áldozata lettem én,
Kínnal-könnyel éget ez a szerelem.
Keserveit kinek mondja a szegény?
Mások mellett látlak – sírok, kedvesem.
Mások közt ő boldog, tőlem elszalad.
Oly kicsi még, ásik mellett nem marad.
Hiába könyörgök, gyötröm magamat,
Arcom porba hajtva, sírok, kedvesem.
Elváltunk, jaj, lakatlan város vagyok!
Kedves, fáj a szívem! Szörnyű állapot!
Ítélet napját várom én, elhagyott.
Isten széke előtt sírok, kedvesem.
Kerem mondja: Jaj, magányom eléget!
Ha egy napon véget ér majd az élet,
S szívemben e vággyal ér az ítélet,
Szemfedőm alatt is sírok, kedvesem!

Kónya Lajos fordítása