Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« török költők tára

GÁZI ÁSIK HASZÁN
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár

Végeken szenvednek... (Kónya Lajos)
Jött az ellen... (Kónya Lajos)

GÁZI ÁSIK HASZÁN (XVII. sz.)
A költő részt vett a magyarországi harcokban. II. Musztafa szultán ki is tüntette (1695). Később Temesvár környékén telepedett le és ott gazdálkodással foglalkozott.


VÉGEKEN SZENVEDNEK...
(Ne cseker kullarun...)

Végeken szenvednek szolgáid, mivégre?
Nem tudhatod, felség, nem jársz e vidékre.
Hány országod jutott a gyaur kezére!
Bizony el sem hitted, míg el nem szakadtak!
Ki meghalt közülünk, ki rabságra jutván,
Gyaurok kezén nyög, senyved sírva-sírván.
Esztergom és Buda és Eger és Újvár –
El nem veszett, felség, míg ők fáradoztak!
Fejükre a gázik koszorút szerzének,
Hullott a magyar, a francia, a német,
De a te szolgáid már mit tehetnének?
Nem kérdezik őket, rájuk se gondolnak!
Haszán mondja: Égig száll a sóhajtásom,
Tenger bűneimért Allah megbocsásson –
De Temesvár várát – tudd meg, ó, szultánom,
Amíg bírja karunk, nem adjuk a gyaurnak!

Kónya Lajos fordítása


JÖTT AZ ELLEN...
(Geldi düsmán...)

Jött az ellen, megkötötte útaimat – Buda mondja.
Aki nem segített rajtam, vétkezett az – Buda mondja.
Itt maradtam gyaur kezekben, sírva, elerőtlenedve,
Árva fejem! Mennyi sóhaj csapott fel kőtornyaimra!
Sok ideig én az Iszlám falainak kulcsa voltam.
Mennyi lélek hullt a hitért, mártírként, megigazultan!
Isten ítél – nem teszem, hogy reménységem félredobjam.
Eljő a nap, megnyílik majd sötét sorsom – Buda mondja.
Padisáhom, tedd, hogy e föld gyauroknak ne teremjen!
Ne hulljon örökké könnyem, ne tedd nyűgössé a testem!
Ne rágalmazz senkit értem, bűnökért ne vess meg engem,
Allah így írta meg sorsom mindöröktől – Buda mondja.
Látta szemem: javam jutott az ellenség prédájára.
Isten, irgalmazz, küldj orvost lelkem nehéz fájdalmára!
Jaj, be kár volt ellenségnek hagyni összeomló, drága
Mecseteim, szószékeim, szent helyeim! – Buda mondja.
Haszán mondja: Mit sem tud, ki csodákat szól rólam fennen.
Jaj, az Iszlám vallásától az Isten megfosztott engem!
Kilencvenhétben bejutván fegyvertáramba az ellen,
Jussává tette páncélom s fegyvereim – Buda mondja.

Kónya Lajos fordítása