Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

 

A TIBETI OLVASÓFÜZÉR


A tibeti buddhizmusban az olvasófüzér, a thengva („számláló-füzér”) nélkülözhetetlen kelléke a lámák és a laikus hívők életének. A lámák csuklójukra csavarva, a laikus hívők általában a nyakukban hordják. Segítségével számolják a mantrákat, a misztikus szótagokat és kifejezéseket, melyek a meditáció hatásosságát biztosítják. Rajtuk keresztül segíti meg a hívőt a mantrához kapcsolódó istenség.

 

A thengva többnyire száznyolc egyforma méretű szemből áll. A száznyolcas szám szakrális jellegét mutatja Buddha száznyolc részre felosztott lábnyoma, de erre utal többek között a tibeti kánon, a Kandzsur köteteinek száma, vagy Avalókitésvara és Tárá, a tibeti buddhizmusban a két legnépszerűbb bódhiszattva száznyolc neve is. A száznyolc egyben misztikus szám, amit egyrészt az 1 x 2 x 2 x 3 x 3 x 3 összegére lehet visszavezetni, másrészt az asztronómiával van kapcsolatban. Ez a szám biztosítja a hívők számára a vallási erényt növelő mantrák ismétlését legalább százszor, a nyolc hozzáadott szem pedig pótolja, ha egy-egy szem valamilyen okból kimaradna (pl. egy-egy gyöngyszem elvesztése, vagy a hívő figyelmetlensége). A kisebb olvasófüzérek szemeinek száma lehet ötvennégy, vagy huszonhét, ami ugyancsak a száznyolc-szemes füzér rövidített változata, de lehet harminckét (Buddha „nagy” szépségjegyeinek száma), huszonegy (Tárá huszonegy megtestesülése), vagy tizennyolc (a tizennyolc arhat, Buddha tizennyolc tanítványa) is.

 

Az olvasó szemeinek sora egy nagyobb, központi szemben, a három részből álló dokdzinben (a „gyöngyszemek őrzője”) ér össze. Innen kezdődik az  ima egy-egy ciklusa, s az ide való visszatérés jelzi a ciklus befejeztét is. A dokdzin a „Három Drágaság”-ot, azaz a legnagyobb szem magát Buddhát, a középső a buddhista Tant, a legkisebb pedig a Közösséget és a személyes vezető lámát jelképezi, akinek szimbolikus jelenléte a szöveg hatásosságát is biztosítja.

 

A legtöbb olvasóhoz a központi szem, a dokdzin két oldalára számlálókat erősítenek: az imák számlálását biztosító, két fonálra fűzött tíz-tíz fémgyűrű közül az egyik kis vadzsrában, a másik pedig kis csengőben végződik. Egy ciklus, azaz száznyolc szem átpörgetésének befejeztekor a gyűrűkből egyet lecsúsztatnak a vadzsráig, minden tizedik gyűrű után pedig egyet a csengővel végződő fonálon húznak le. Így a számlálók legalább tízezer mantra számolására alkalmasak. Régebben az olvasót a mindennapi életben számolóeszközként is alkalmazták. A dokdzintól jobbra lévő szemek jelentették az egyes, a baloldaliak pedig a tízes egységeket.

 

Az olvasófüzér szemeinek anyaga függhet tulajdonosa ízlésétől, vagy gazdagságától, így például készülhet igazgyöngyből zafírból, korallból, achátból, vagy éppen borostyánból is. Az eltérő anyagok használatának legfőbb oka azonban mégis az, hogy az egyes rendeknek, vagy az adott védőistenségnek különböző anyagokból készített olvasófüzérek felelnek meg, melyeket a lámák a vizualizációs gyakorlatok során is használnak.

 

Az egyik leggyakoribb olvasó a szertheng, a Geluk rend lámáinak olvasója. Az okkersárga fából készült füzért valamennyi, így a haragvó istenségekhez szóló imáknál is használják. A hagyomány szerint a szemeket a

Bódhi fa anyagából is faraghatták. A bodic, melynek neve szintén a Bódhi fára utal, a Külső-Himálajában élő fa durva, világosbarna magjaiból csinálják. Minden istenség mantráihoz alkalmazzák.Főképp Avalókitésvara kultuszához kapcsolódik a kristályból, vagy színtelen üvegből készített olvasó. Az Eloecarpus Janitrus nagy, barna rücskös szemeiből formált, a hinduk által rudráksa („Rudra szeme”) néven ismert raksa olvasót elsősorban a „Régi” rendbeli, a Nyingma lámák forgatják a haragvó istenek és a démonok mantráihoz. A tantrikus, haragvó istenségekkel kapcsolatos, csont olvasók közül az emberi koponyacsont-korongokból faragott thödthenget elsősorban Vadzsrabhairava mantráinak recitálásakor használják. A kígyó csigolyacsontjából való olvasót a buddhizmust megelőző vallásból kialakult bön tradícióban, vagy jósláskor alkalmazzák. Készülnek más állatok csontjából, így pl. a jak lábszárcsontjából is olvasófüzérek. Az olvasóra még egyéb kis tárgyakat, pl. fülvájó kanálka, csipesz, fogvájó stb. is illeszthetnek.