Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Tibeti génvariációk
A tibetiek alig háromezer év alatt alkalmazkodtak a magaslati életformához - derítették ki amerikai kutatók. Ez az embernél valaha is megfigyelt leggyorsabb genetikai alkalmazkodás - hangsúlyozta Rasmus Nielsen, a berkeleyi Kaliforniai Egyetem biológiaprofesszora, aki a tibetiek és a kínai lakosság 90 százalékát kitevő hanok genetikai vizsgálatát, valamint az adatok statisztikai elemzését irányította.
A tanulmány szerint a tibetiek és a hanok szétválása 2750 évvel ezelőtt történt: a nagyobb lélekszámú népcsoport a Tibeti-fennsík felé vette az irányt. A továbbiakban a magaslati viszonyok között élő tibetiek létszáma egyre apadt, ugyanakkor a síkvidéken élő hanoké exponenciálisan gyarapodott.
A tibetiek gyorsan szert tettek egy egyedülálló képességre: alkalmazkodtak a 4000 méter feletti magasságban való léthez, ahol a levegő oxigénkoncentrációja 40 százalékkal alacsonyabb, mint a tengerszinten. Ilyen magasságban a síkvidékiek fáradékonnyá válnak, fejfájásra panaszkodnak, kisebb a gyermekeik születési súlya, magasabb a csecsemőhalandóság körükben. A tibetieknél nincsenek ilyen problémák annak ellenére, hogy alacsonyabb az oxigénmolekulákat szállító hemoglobin szintje, ezáltal vérük oxigéntelítettsége.
Ez erőteljes alkalmazkodást kívánt, és nagyon sokan halhattak meg pusztán azért, mert nem rendelkeztek a megfelelő génvariációkkal - magyarázta Nielsen.
A két népcsoport génállományának összehasonlításakor a kutatók több mint 30 olyan mutációt fedeztek fel, amelyek sokkal gyakoribbak a tibetieknél, mint a hanoknál: a módosulások csaknem a fele szerepet játszik abban, hogy miként használja fel az oxigént a szervezet.
Az egyik mutáció, amellyel a tibetiek 90 százaléka rendelkezik, csupán a hanok tizedénél mutatható ki. Ez hasonló az EPAS1 génhez, amelyet szuperatléta-génnek neveztek el: néhány éve mutatták ki, és összefüggésbe hozható a rendkívüli sportolói képességekkel. A gén egy olyan fehérje termelését szabályozza, amely az oxigénszint érzékeléséért felelős, valamint nagy valószínűséggel szerepet játszik az aerob és anaerob metabolizmus (az oxigén jelenlétében és oxigén hiányában lejátszódó anyagcsere-folyamatok) közti egyensúly megteremtésében.
A kutatás révén a tudósok felfigyelhetnek olyan génekre, amelyek hatással vannak arra, hogy hogyan képes a szervezet megbirkózni az oxigénhiányos állapotokkal. Esetleg a kutatóknak sikerül megmagyarázniuk a skizofrénia és az epilepszia kialakulását is, amelyek összefüggésbe hozhatók a méhen belüli csökkent agyi vérellátással.
MTI, 2010. július 2.
Génjeik miatt bírják a nagy magasságot a tibetiek
Két gént azonosítottak amerikai és kínai kutatók, amelyek magyarázatot adhatnak arra, miként tudtak a tibetiek alkalmazkodni az igen nagy magasságokhoz, az oxigénben ritka levegőhöz.
A világ tetejének is nevezett Tibet a Föld legmagasabban fekvő területe átlagosan 4900 méteres tengerszint fölötti magasságával. A kutatók 31, egymással rokoni kapcsolatban nem álló tibeti ember genetikai állományát elemezték, majd kilencven, alacsonyabb területen élő kínai és japán tesztalany DNS-ével vetették össze az eredményt.
Mint Jinchuan Xing, az amerikai Utahi Egyetem humángenetikusa közölte, az 1-es és a 22-es kromoszómán lévő két génváltozat (jelük EGLN1 és PPARA) következetesen felbukkant a tibetiekben. Hozzátette, hogy a gének pontos szerepét a nagy magassághoz való alkalmazkodásban nem ismerik, de elképzelhetőnek tartják, hogy a hemoglobin koncentrációját csökkentik.
A tibetieknél szokatlanul alacsony a vér hemoglobinszintje, ami lehetővé teszi számukra, hogy nagy magasságban is könnyen lélegezzenek. Ennek lehetséges genetikai okait azonban még csak most kezdték kutatni a szakemberek.
Amikor olyanok látogatnak Tibetbe, akik egyébként kisebb magasságban élnek, úgynevezett magassági betegséget kaphatnak az oxigénhiány miatt, ami akár végzetes gyulladást is előidézhet a szívben vagy az agyban. A tibetieknél vélhetően kifejlődött egy, a hemoglobin koncentrációját szabályozó mechanizmus a negatív hatások megelőzésére - magyarázta Xing.
MTI, 2010. május 14.
A tibetiek egy rég kihalt ősembertől örökölték a magashegyi gént
A gyenyiszovai embernek, vagyis a ma élő ember egy távoli, de már rég kihalt rokonának köszönheti azt a gént a tibeti nép, ami lehetővé teszi, hogy a vidék különleges klímájában és ritka levegőjében is képesek legyenek kiváló fizikai teljesítményt nyújtani.
Azt már egy korábbi kutatás is megállapította, hogy a tibeti fennsíkon lakókat egy génváltozat segíti, de csak egy friss tanulmány mutatott rá arra, hogy ez a gén korábban a 41 ezer évvel ezelőtt élt gyenyiszovai emberben volt csak benne, rajtuk kívül egyetlen másik népcsoport génkészletében sem jellemző.
A gyenyiszovai ember maradványait 2008-ban találták meg egy szibériai barlangban. 2010-ben jelentették be, hogy egy eddig ismeretlen emberféléhez tartozik, mitokondriális DNS-e a neander-völgyi emberétől és a modern emberétől is eltér. A Nature-ben leközölt új eredmények azt sugallják, hogy a gyenyiszovai ember, vagy egy közeli rokona ugyan átadta ezt a gént a modern embernek, a génváltozat nagyon ritka volt, egészen addig, míg egy csoport a ma is élő emberfajból a tibeti fennsíkra nem költözött. Itt aztán olyan előnyt nyújtott a génváltozattal nem rendelkezőkkel szemben, hogy lassan a teljes tibeti populációban elterjedt. Rasmus Nielsen, a tanulmány vezető szerzője ugyanakkor nem biztos abban, hogy a gyenyiszovai ember maga is jól bírta a nagy magasságot és a ritka levegőt.
A génváltozat a vér oxigénszállító képességét befolyásolja, ami sokat segít a tengerszint feletti jó pár ezer méteres magasságban különösen ritkává váló levegőben. A tibeti népet leszámítva a gén még a han kínaiakban, a mongolokban és a serpákban található meg elvétve, Kelet-Ázsián kívül pedig egyáltalán sehol sem.
Index, 2014. 07. 03.
