Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Bibliográfia
A következők
a legfontosabb könyvek, melyek a tibeti irodalom különféle oldalaival foglalkoznak:
Giuseppe Tucci, Tibetan Painted Scrolls, Roma 1949, vol. 1, pp. 94-170; Lokesh
Chandra, Materials for a History of Tibetan Literature, Satapitaka Series 28,
3 vols., New Delhi 1963; Lokesh Chandra, Eminent Tibetan Polymaths of Mongolia,
Satapitaka Series 16, New Delhi 1961.
A tibeti fanyomatok és kéziratok katalógusai: I. J. Schmidt és O. Boehtlingk,
Verzeichnis der Handschriften und Holzdrucke im Asiatischen Museum der Kaiserlichen
Akademie der Wissenschaften, Bulletin historicophilologique de 1'Académie Impériale
des Sciences de St. Pétersbourg, 4, 1847, no. 6-8; W. P. Wassilieff, "Die
auf den Buddhismus bezüglichen Werke der Universitats-Bibliothek zu Kasan,"
Melanges Asiatiques 2, pp. 347-86; L. D. Barnett és A. H. Francke, "Tibetan
Manuscripts and Sgrafitti discovered by Dr. M. A. Stein at Endere." In
M. A. Stein, Ancient Khotan 1, pp. 548-69, Oxford 1907; Kőrösi Csoma Sándor,
"Enumeration of Historical and Grammatical Works to be met with in Tibet,"
JPASB 7 (1911, extra no.): 81-87; L. A. Waddell, "Tibetan Manuscripts and
Books etc., collected during the Younghusband Mission to Lhasa," Asiatic
Quarterly Review 34 (1912): 80-113; J. van Manen, "A Contribution to the
Bibliography of Tibet," JPASB 18 (1922): 445-525; Andrew Vostrikov, "Some
Corrections and Critical Remarks on Dr. Johan van Manen's Contribution to the
Bibliography of Tibet," BSOS 8 (1934): 51-75; J. Bacot, "La collection
tibétaine Schilling von Canstadt á la Bibliotheque de 1'Institut," JA (1924):
321-48; G. Tsybikov: Musei Asiatici Petropolitani Notitiae IV pp. 1-7, St. Petersburg;
B. Baradijn: Musei Asiatici Petropolitani Notitiae YII, pp. 49-84, St. Petersburg;
Marcelle Lalou, Catalogue du Fonds Tibétain de la Bibliothéque Nationale IV:
Les mdo-mang, Buddhica, 2me série, Documents, Paris 1931; Louis Ligeti, "Ouvrages
tibétains rédigés á 1'usage de Csoma," TP 30 (1933): 26-36; J. Filliozat,
"Liste des manuscrits de la collection Palmyr Cordier la Bibliothéque Nationale,"
JA (1934): 168-70; M. Lalou, Inventaire des manuscrits tibétains de Touen-houang
conservés á la Bibliothéque Nationale (Fonds Pelliot Tibétain), 3 vols., Paris
1939-61; L. J. Nagy, "Tibetan Books and Manuscripts of Alexander Csoma
de Kőrös in the Library of the Hungarian Academy of Sciences," Analecta
Orientalia memoriae Alexander Csoma de Kőrös dicata, Budapest 1942-47, pp. 29-56;
{Terjék, J., Collection of Tibetan MSS and Xylographs of Alexander Csoma de
Kőrös,?, Kőrösi Csoma Társaság, Budapest. - A ford.}. René Nebesky-Wojkowitz,
"Einige tibetische Werke über Grammatik und Poetik," AV 4 (1949):
154-59; Pentti Aalto, Le Mdo-man conservé á la Bibliotéque Universitaire de
Helsinki, Eripainos, Miscellanea Bibliographica 6, Helsinki 1952; A Catalogue
of the Tohoku University Works on Buddhism, szerk. Yensho Kanakura, Ryujo Yamade,
Tokan Tada, and Hakuyu Hadano, Tohoku University, Sendai 1953; J. Bacot, "Titres
et colophons d'ouvrages non-canoniques tibétains," BEFEO 44 (1954): 275-334;
Gombojab, "Mongolcud-un töbed kele-ber jokiyagsan jokiyal-un jüil,"
Studia Mongolica 1 fasc. 28, pp. 1-40, Ulan Bator; R. O. Meisezahl, "Die
tibetischen Handschriften und Drucke des Linden-Museums in Stuttgart,"
Tribus, Neue Folge 7 (1957): 1-166; R. O. Meisezahl, Alttibetische Handschriften
der Völkerkundlichen Sammlungen der Stadt Mannheim im ReissMuseum, Libri 11:
1 (48 pp.), Copenhagen; Manfred Taube, "Verzeichnis der Tibetica des Leipziger
Völkerkunde-museums," Jahrbuch des Museums für Völkerkunde zu Leipzig 17
(1958): 94-139; René Nebesky-Wojkowitz, "Tibetan Blockprints and Manuscripts
in Possession of the Museum of Ethnology in Vienna," AV 13 (1958): 174-209;
Lokesh Chandra, "The Authors of the Sumbums," IIJ 2 (1958): 110-27;
Lokesh Chandra, "Tibetan Works Printed by the Shoparkhang of the Potala,"
Jnána muktávalí (Sarasvati Vihara Series), New Delhi 1959, pp. 120-32; Wesley
E. Needham, "The Tibetan Collection of Yale," The Yale University
Gazette 34 (1960): 127-33; Wesley E. Needham, Tibetica. Exhibitions in the Yale
University Library on the Occasion of the 170th Meeting of the American Oriental
Society, Yale University 1960; B. D. Dandaron, Opisanie tibetskikh rukopisej
i ksilografov Buryatskogo Kompleksnogo nautcnoissledovatelskogo instituta, vyp.
1, Moskva 1960; Lokesh Chandra, "Les imprimeries tibétaines de Drepung,
Derge et Peping," JA (1961): 503-17; Manfred Taube, Tibetische Handschriften
und Blockdrucke, 4 vols. (Verzeichnis der Orientalischen Handschriften in Deutschland
11, 1-4), Wiesbaden 1966 {1985-re ez a sorozat már 9 kötetre bővült. - A ford.};
David S. Snellgrove, A Catalogue of the Tibetan Collection. Chester Beatty Library
(együtt a C. R. Bawden, Catalogue of the Mongolian Collection), Dublin 1969;
Josef Kolmas, Tibetan Manuscripts and Blockprints in the Library of the Oriental
Institute of Prague, Academia, Prague 1969; Josef Kolmas, Prague Collection
of Tibetan Prints from Derge, edited, 2 vols., Asiatische Forschungen 36, Wiesbaden
1971.
Az eredeti tibeti nyelvű irodalomnak kiadásai és fordításai (a tibeti történelemről
szóló történeti művek kivételével): Anton Schiefner, Táranáthae de doctrinae
Buddhicae in India propagatione narratio, contextum Tibeticum, Petropoli 1968;
Anton Schiefner, Tárancithá's Geschichte des Buddhismus in Indien, Aus dem Tibetischen
übersetzt, St. Petersburg 1869; Georg Huth, Geschichte des Buddhismus in der
Mongolei, Aus dem Tibetischen des 'Jigs-med nam-mk'a ( 'Jigs-med rig-pai rdo-rje
{`Dzsigsz-med rig-pa`i rdo-rdzse}- ként kellene szerepelnie), 2 vols., Strassburg
1892/96; Sarat Chandra Das, Kah Bab Dun Dan, compiled by Tára Nátha (a tibeti
szöveg kiadása), Calcutta 1901; {Egyed Alice, The Eighty-four Siddhas, A Tibetan
Blockprint from Mongolia. Fontes Tibetani II. 1984, Akadémia, Budapest, (szövegkiadás).
- A ford.}. Albert Grünwedel, Táranátha's Edelsteinmine, das Buch von den Vermittlern
der Sieben Inspirationen, aus dem Tibetischen üibersetzt, Bibliotheca Buddhica
XVIII, Petrograd 1914; Berthold Laufer, Der Roman einer tibetischen Königin,
Leipzig 1911 (a Bcun-mo bka`i thang-jig tibeti szövege és fordítása); Albert
Grünwedel, "Der Weg nach Sambhala," AKBAW 1915, no. 3, München 1915
(a Pan-cshen Blo-bzang Dpal-ldan Je-sesz Samba-la`i lam-jig szövege és fordítása);
Albert Grünwedel, Die Tempel von Lhasa, Gedicht des ersten Dalai Lama, für Pilger
bestimmt, SBHAW, 1919, no. 14 (tibeti szöveg és német fordítás); Berthold Laufer,
Milaraspa, Tibetische Texte in Auswahl übertragen, Hagen und Darmstadt 1922;
Helmut Hoffmann, Mila Raspa, Sieben Legenden, München-Planegg 1950; Antoinette
K. Gordon, The Hundred Thousand Songs, Selections from Milarepa, poet-saint
of Tibet, Rutland/Vermont 1961; Garma C. C. Chang, The Hundred Thousand Songs
of Milarepa, 2 vols., New York 1962 (teljes fordítás); {Milarepa dalai kapcsán
lásd "Vászonruhám akár égő parázs..." Válogatás Milarepa dalaiból.
Válogatta, angolból fordította és a bevezetőt írta Somogyvári Zsolt Eisinpo,
1997, Farkas Lőrinc, Budapest. - A ford.}; F. R. Hamm, "Studien zur Überlieferungsgeschichte
des Mi-la'i Mgur 'Bum," ZS 4 (1970): 29-79; G. N. Roerich, "The Author
of the Hor-chos-hbyun," JRAS (1946): 192-96; Emil Schlagintweit, "Die
Berechnung der Lehre von Sureqamatibhadra," (aus dem Tibetischen übersetzt),
AKBAW (1896): 589-670; Berthold Laufer, "Studien zur Sprachwissenschaft
der Tibeter. Zamatog," SMAW (1898): 519-94 (a Za-ma-tog lexikográfiai munkáról).
Emil Schlagintweit, "Die Lebensbeschreibung von Padma Sambhava," I/II,
AKBAW 21 (1899): 417-44; 22 (1905): 517-76 (a Padma thang-jig szövege és részleteinek
fordítása); Sarat Chandra Das, An Introduction to the Grammar of the Tibetan
Language, with the Texts of Situi-sum-rtags, Dag-byed gsal-bai me-long and Situi
zhal-lung, Darjeeling 1915; Jacques Bacot, Une grammaire tibétaine du tibétain
classique, les slokas grammaticaux de Thonmi Sambhota, avec leur commentaires,
2 vols., Annales du Musée Guimet, Bibliotheque d'Etudes 37, Paris 1928; Johannes
Schubert, "Tibetische Nationalgrammatik. Das Sum cu pa und Rtags-kyi 'ajug-pa
des Lama Dbyans can grub pai rdo rje," MSOS 31 (1928): 1-59; 32 (1929):
1-54; Yu Dawchyuan, Lovesongs of the Sixth Dalai Lama, Academia Sinica, Peiping
1930; {A 7. dalai láma verseiből egy válogatást és tibeti népdalokat tartalmaz
a Tudást Őrző Tiszta Tenger. Tibeti dalok, válogatta, tibetiből a prózafordítást
készítette és az utószót írta Sári László, műford. Rab Zsuzsa, 1986, Európa,
Budapest. - A ford.}. G. C. Toussaint, Le dict de Padma, Paris 1933 (a Padma
thang-jig fordítása); Albert Grünwedel, Die Legenden des Naropa, übersetzt,
in Umschrift herausgegeben und mit einem Glossar versehen, Leipzig 1933; Giuseppe
Tucci, "Á propos the Legend of Naropá," JRAS (1935): 677-88; H. V.
Guenther, The Life and Teachings of Náropa, Oxford 1963; {Az előbbi műnek magyar
fordítását lásd Nárópa élete és tanításai, angolból fordította, és az előszót
írta Dr. Hornok László, 1997, Farkas Lőrinc, Budapest. - A ford.}. Claus Vogel,
"On the Ná-ro-pai rnam-thar," CAJ 1 (1968): 8-30; Johannes Schubert,
"Das tibetische Mahátmya des Wallfahrtplatzes Triloknáth," AA 5 (1935):
76-78, 127-36 (egy dkar-cshag{név és/vagy tárgymutató, jegyzék}); W. Y. Evans-Wentz,
Tibetan Yoga and Secret Doctrines, Oxford 1935 (tartalmaza néhány titkos szöveg
fordítását). {Az előző könyv magyar nyelvű fordítását és kiegészítését lásd
Tibeti tanítók titkos tanításai, ford. Dr. Hetényi Ernő, 1994, Trivium, Budapest.
- A ford.}. Johannes Schubert, "Das tibetische Mahátmya von Lamayuru,"
AA 7 (1937): 205-9; Jacques Bacot, La vie de Marpa le 'traducteur', suivie d'un
chapitre de 1'avadána de 1`oiseau Nílakantha, Buddhica 1, 7, Paris 1937; Johannes
Schubert, Tibetische Nationalgrammatik. Das Sum cu pa und Rtags Kyi `ajug pa
des Grosslamas von Peking Rol pai rdo rje, mit Übersetzung und Anmerkungen versehen,
Artibus Asiae, Supplementum Primum, Leipzig 1937; Giuseppe Tucci, Travels of
Tibetan Pilgrims in the Swat Valley, Calcutta 1940 (kivonatok életrajzokból);
M. Lalou, "Texte médical tibetain," JA (1945): 209-I1; Giuseppe Tucci,
Il libro tibetano dei morti, Milano 1949 (a Bar-do thosz-grol legjobb fordítása);
W. Y. Evans-Wentz, The Tibetan Book of the Dead, 1957 London; {Kazi Dawa-Samdup
láma fordításának és W.Y. Evans-Wentz összeállítása alapján angolból fordította
Hetényi Ernő a Tibeti halottaskönyv (Bar-do thosz-grol) - A halál utáni átmeneti
állapotból hallás útján való megszabadulás yogája. 1991, Háttér Kiadó, Budapest;
P. Zieme- Kara Gy., Ein uigurisches Totenbuch. Náropas Lehre in uigurischer
Übersetzung von vier tibetischen Traktaten nach der Sammehandschrift aus Dunhuang.
British museum Or. 8212 (109)., 1978, Bibliotheca Orientalis Hungarica 22 és
Otto Harrassoitz, Wiesbaden. Kara György professzor készítette Halottaskönyv
egyik tibeti változatának magyar fordítását, melyet hasznos, szakmai jegyzetekkel
látott el lásd A köztes lét könyvei - tibeti tanácsok halandóknak és születendőknek.
Tibetiből fordította, az előszót és a szómagyarázatot írta és a könyvészeti
adatokat összeállította Kara György, 1986, Európa, Budapest. - A ford.}. P.
Poucha, "Das tibetische Totenbuch," Ar.Or. 20 (1951): 136-62; Jacques
A. Durr. Deux traités grammaticaux tibétains, Heidelberg 1950; W. Y. Evans-Wentz,
The Tibetan Book of the Great Liberation, London 1954 (a Padma thang-jig összefoglalása
mellett különféle misztikus értekezések fordításait is tartalmazza); Alfonsa
Ferrari, Mkhyen-brtse's Guide to the Holy Places of Central Tibet, szerk. L.
Petech és H. Richardson, Roma 1958; Johannes Schubert, Publikationen des modernen
Chinesisch-Tibetischen Schrifttums, Institut für Orientforschung, Deutsche Akademie
der Wissenschaften zu Berlin, no. 39, Berlin 1958; J. W. de Jong, Mi la ras
pai rnam thar, texte tibetain de la vie de Milarépa édité, 's-Gravenhage 1959;
W. Y. Evans-Wentz, Tibet's Great Yogi Milarepa, A biography from the Tibetan
translated with introduction and annotations, London and New York 1969; Humphrey
Clarke, The Message of Milarepa, A selection of poems, London 1958 (a rnam-tharból
vett dalok); George Roerich, Biography of Dharmasvámin, Patna 1959 (Cshag-lo-cá-ba
Cshosz-rdzse-dpal életrajzának szövege és fordítása), Lokesh Chandra, Vaidúrya
ser-po, 2 vols., Satapitaka Series 12, New Delhi 1960 (tibeti szöveg); Raghu
Vira, szerk., The Samye Monastery, Satapitaka Series 14, New Delhi 1961 (egy
dkar-cshag szövege); Turrell V. Wylie, The Geography of Tibet According to the
Dzam-ling rgyas-bshad Roma 1963; Turrell V. Wylie, "Dating the Geography
'Dzam Gling Rgyas Bshad through its Description of the Western Hemisphere,"
CAJ 4 (1959): 300-11; bDud-'joms rin-po-che, Bod snga rabs gsang chen rnying
mai chos `byung, Kalimpong 1964 (egy rnying-ma-pa buddhizmus-/rendtörténet szövege);
bDud-'joms rin-po-che, snga `gyur rnying-ma pa`i bstan pai rnam bzhag legs bshad
snang bai dga ston, Kalimpong, n.d. (a rnying-ma-pa tanok rendszerezett leírásának
szövege); D. Seyfort Ruegg, The Life of Buston Rin po che, Rome 1967 (szöveg
és fordítás); D. Snellgrove, Four Lamas of Dolpo, 2 vols., Oxford 1967/68 (
négy rnam-thar); Sa skya pai bKa- `bum, 15 vols., szerk. a Toyo Bunko, Tokyo
1968 (a sza-szkja-pa rendfőnökök {és/vagy} egyházfőnökök összes munkáinak szövege
`Phagsz-páig bezárólag); Lokesh Chandra, szerk., Yu thok's Treatise on Tibetan
Medicine, Satapitaka Series 72, New Delhi 1968 (tibeti szöveg); W. A. Unkrig,
Die Tollwut in der Heilkunde des Lamaismus, The Sino-Swedish Expedition, Stockholm
1942; P.C. von Krasinski, Tibetische Medizinphilosophie, Zürich 1953 (W.A. Unkrig
bevezetőjével a tibeti gyógyászati irodalomról); Theodor Burang, Tibetische
Heilkunde, Zürich 1957; Fr. Hübotter, Chinesisch-Tibetische Pharmakologie und
Rezeptur, Ulm 1957; Yeshey Donden, "Tibetan Medicine-a Brief History,"
TSB 5 (1972): 7-24; {Mivel jelen munka nem tárgyalja a tibetiek által világi
tudományok közé sorolt gyógyászatot, így az érdelkődő következő kiadványokban
nézhet utánna: Terry Clifford, Tibetan Buddhist Medicine and Psychiatry, 1996,
Delhi; Dr. Yeshi Dhonden, Health through Balance. An Introduction to Tibetan
Medicine, szerk. és tibetiből fordította Jeffrey Hopkins, 1986, Snow Lion, Ithaca;
Rinpoche Jampal Kunzang Rechung, Tibetan Medicine Illustrated in Original Texts,
1973, Wellcome Institute of the History of Medicine, London; Nagy Zoltán, Tibeti
orvoslás, 1992, Pesti Szalon, Budapest. - A ford.} Manfred Taube, "Zur
Textgeschichte einiger gZuns-bsdus Ausgaben," ZS 2 (1968): 55-66; Lokesh
Chandra, szerk., Tibetan Chronicle of Padma dKar-po, E. Gene Smith előszavával,
Satapitaka Series 75, New Delhi 1968; Ferdinand D. Lessing és Alex Wayman, Mkhas-grub-rje's
Fundamentals of the Buddhist Tantras, The Hague and Paris 1968 ( szöveg és fordítás);
James E. Bosson, A Treasury of Aphoristic Jewels: The Subhásita ratna nidhi
of Sa skya Pandita in Tibetan and Mongolian, Indiana University Publications,
Uralic and Altaic Series, vol. 92, Bloomington 1969 (szöveg angol fordítással).
{Kőrösi Csoma Sándor, "A brief notion of the Subháshita Ratna Nidhi of
Saskya Pandita, with extracts and translations, Journal of the Royal Asiatic
Society of Bengal 24 (1855) és 25 (1856), reprint Journal and Proceedings of
the Royal Asiatic Society of Bengal 7 (1911); Saskya Pandita "Subhashita
Ratna Nidhi", Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai, szerk. Duka Tivadar, 1885:
369-92, Budapest; Bethlenfalvy Géza, "Three Pancatantra Tales in an Unedited
Commentary to the Tibetan Subhásitaratnanidhi", AOH 18, 1965: 317-38; Bethlenfalvy
Géza, "The Mongolian and Tibetan Tale `Hare and the Lion`", Mongolian
Studies, szerk. Ligeti Lajos, 1970: 93-102, Budapest; Bethlenfalvy G., "On
Subhásitaratnanidhi. - Echoes and Conception, Papers on the Literature of Northern
Buddhism, szerk. Sanghasen Singh és Bethlenfalvy Géza, 1979: 24-37, Department
of Buddhist Studies, University of Delhi; L. Ligeti, Le Subhásitaratnanidhi
mongol. Un document du moyen mongol. Partie 1re: Le manuscrit tibéto-mongol
en reproduction phototypique avec une introduction, Société Kőrösi Csoma, 1948,
Bibliotheca Orientalis Hungarica VI., Akadémia, Budapest; Lajos Ligeti, Trésor
des sentences. Subhásitaratnanidhi de Sa-skya pandita, traduction de Sonom Gara,
Monumenta Linguae Mongolicae Collecta IV és Indeces Verborum Linguae Mongolicae
Monumentis Tradiorum IV, 1973, Budapest; Sza-szkja Pandita, A bölcsesség kincsestára,
tibetiből magyar prózára fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Ligeti
Lajos, műfordítás Tandori Dezső, 1984, Európa, Budapest; David P. Jackson, 1983,
"Commentaries on the Writings of Sa-skya Pandita: A Biographical Sketch",
TJ 8/3: 3-23. - A ford.}. Namgyal Dorje Dalama, szerk., The Penetration and
Spread of Buddhism in China by Gung mGonpo skyab, Berkeley 1969 (csak tibeti
szöveg); Lokesh Chandra, szerk., A I5th Century Tibetan Compendium of Knowledge
by Don-dam smra-bai senge, E. Gene Smith beveztőjével, Satapitaka Series 78,
New Delhi 1969; Ngawang Gelek Demo, szerk., The Autobiography of the first Panchen
Lama Blo Bzang Chos Kyi Rgyal Mtshan, E. Gene Smith beveztőjével, New Delhi
1969; Nga-wang Gelek Demo, szerk., Collected Works of Thu`u bkwan Blo bzang
Chos kyi nyima, 10 vols., New Delhi 1969; Nga-wang Gelek Demo, szerk., Three
Karchacks, E. Gene Smith beveztőjével, New Delhi 1970 (tartalmazza az
V. dalai láma Lhásza Dkar-cshag-ját); Lokesh Chandra, ed., Kongtrul's Encyclopaedia
of Indo-Tibetan Culture, E. Gene Smith beveztőjével, Satapitaka Series 80, New
Delhi 1970; Bka brgyud gser `phreng chen mo, a drukpa {`brug-pa} kagyüpa alrend
barawa ágának tanítási áthagyományozási láncolatához tartozó kiemelkedő guruk
életrajzait és önéletrajzait tartalmazza, 4 vols., Dehra Dun 1970; {Samten G.
Karmay, Secret Visions of the Fifth Dala Lama: the Gold Manuscript from the
Fournier Collection, 1988, Serindia, London; Glen H. Mullin, Essence of Refined
Gold, by the Third Dalai Lama, with Related Texts by the Second and Seventh
Dalai Lama, 1978, Tushita, Dharamsala; G.H. Mullin, Bridging the Sutras and
Tantras: A Collection of Ten Minor Works by the Gyalwa Gendun Drub, the First
Dalai Lama, 1982, Gabriel/Snow Lion, Ithaca, New York; G.H. Mullin, Meditations
on the Lower Tantras: from the Collected Works of the Previous Dalai Lamas,
1983, LTWA; G. H. Mullin, Path of the Bodhisattva Warrior: The Life and Teachings
of the Thirteenth Dalai Lama, 1988, Snow Lion, Ithaca, NewYork; - A ford.}.
Nga-wang Gelek Demo, szerk., The Secret Biography of the Sixth Dalai Lama, Rong-po
grub-cshen kiemelkedő gelukpa mesterekről szóló életrajzgyűjteményével együtt,
New Delhi 1970. {A kalandos életű VI. dalai láma életrajzi adatainak korszerű,
tibetiből vett szövegfordításokkal alátámasztott szintézise: Michael Aris, Hidden
Tresures and Secret lives. A Study of Pemalingpa (1450-1521) and the Sixth Dalai
Lama (1683-1706), 1989: 107-226, Kegan Paul International, London and New York;
Per K. Sorensen, Divinity Secularized. An Inquiry into the Nature and Form of
the Songs Ascribed to the Sixth Dalai Lama, 1990, Wiener Studien zur Tibetologie
and Buddhismuskunde 25, Vienna. - A ford.}. Anne-Marie Blondeau, "Le Lha-'dre
bka'-than," ETML (Paris 1971): 29-126; Car pai Blama Sans-rgyas bstan-'jin
szerk. Alexander W. Macdonald, Documents pour 1`etude de la religion et de 1`organisation
sociale des Sherpa, A. W. Macdonald előszavával, Junbesi et Paris-Nanterre 1971;
Nga-wang Gelek Demo, Táranátha's Life of the Buddha and His History of the Kalacakra
and Tara Tantra, Prof. D. Seyfort Ruegg előszavával, New Delhi 1971; Lokesh
Chandra, szerk., Bu-ston's Collected Works, 28 vols., Satapitaka Series 41-68,
New Delhi 1965-70. {Ter Ellingson, "Tibetan Monastic Constitutions: the
bca`-yig", Reflections on Tibetan Culture. Essays in Memory of Turrel V.
Wylie, szerk. Lawrence Epstein és Richard F. Sherburne, 1990: 205-30, Edwin
Mellen Press, Lewiston; Janet Gyatso, Apparations of the Self. The Secret Autobiography
of a Tibetan Visionary, (a rnying-ma rendbeli látnok-költő (`Dzsigsz-med gling-pa
[Dzsigmé Lingpa] (1730-98) életrajzi adatai mellett két művének fordítását és
elemzését is feöleli), 1998, Princeton University Press, New Jersey; D. Schuh,
L. Petech, R. Stein, G. Uray, R. Meisezahl, R. K. Kampfe, 1976, Monumenta Tibetica
Historica: Kampfe, Nyi-ma `od-zer, Die Biographie des 2. Pekinger lCang-skya
Qutuq-tu Rol-pa`i rdo-rje (1717-1786), 2. vol, Bd. I, St. Augustin. - A ford.}
A bon-po irodalom
A tibeti irodalom
történeti áttekintésének nehézsége még szembetűnőbbé válik, ha a bon-po irodalom
felé fordulunk, amelyet a nyugati kutatók sokáig érdemtelenül figyelmen kívül
hagytak. Emiatt az itt közzétett adatok is csak hiányosak lehetnek. Az 1959-es
katasztrófát követően tibeti bon-po menekültek érkeztek Indiába. Ezt megelőzően
a nyugati könyvtárakban csak nagyon kevés tibeti fanyomat vagy kézirat létezett.
Így az első könyv, mely a bon általános tanulmányozására vállalkozott - Hoffman
Quellen zur Geschichte der tibetischen Bon-Religion - kénytelen volt a buddhista
forrásokból kivonatolt, elszórt anyagokra hagyatkozni. Ez a nagyszabású tanulmány
- a kritikusok szerint - a buddhista befolyásoltsága miatt hiányos és helytelen
adatokkal szolgál. Azonban amikor a hiteles bon-po szövegek ismerté váltak,
a buddhista források többsége hitelesnek bizonyult; ezért most el kell kezdeni
a két anyag összehasonlító tanulmányozását.
A legcsekélyebb kétség sem férhet hozzá, hogy a bon a tibeti népvallás kezdetleges
szintjén jóval régebbi múltra tekinthet vissza, mint a buddhizmus, s nagy valószínűséggel
olyan szóbeli irodalomra támaszkodott, mely az istenek és szellemek kiengesztelésével
és lebírásával foglalkozott. A bönpók saját későbbi írásos forrásaikban azt
állítják, hogy a Thon-mi Szambhóta által bevezetett írást megelőzően volt már
egyfajta írásbeliségük, de ez természetesen nem igaz. Ennek az írásnak semmilyen
jelével nem találkozhatunk, és a későbbi forrásokban talált külön bon-po ábécé
is minden bizonnyal a 7. század első felétől használt, jól ismert tibeti ábécéből
ered.
A rendszerbe foglalt bon vallás - az ismert legrégibb szöveg, a sza-szkja főpap,
Gragsz-pa rgjal-mchan Bod-kji rgjal-rabsz című írása alapján - még Tibet írásbeliség
előtti időszakában, Zsang-zsungból és Bru-zsából (Gilgit) terjedt el. Ez összeköthető
a Gri-gum bcan-po király (Dri-gum a tunhuangi évkönyvekben) meggyilkolását követő
időkkel, aki, helytálló bizonyítékok szerint úgy tűnik, történelmi, nem pedig
mitológiai személyiség volt, bár az ismeretlen, hogy mikor élt. A zsang-zsung
bont először annak temetkezési rítus formájában az előbb említett király gyászszertartásán
használták, ami jóval azelőtt történt, hogy Tibetben kialakították volna az
írást. Ezért ebben az időszakban a zsang-zsung papoknak és tibeti tanítványaiknak
még csak szóbeli irodalmuk volt.
A legkorábbi időszak, amikor szóban megőrződött bon-po szövegeket tibetire fordítottak
Khri Szrong-lde-brcan (755-797) kiskorúságának idejére esik, s minden valószínűség
szerint a szövegek már kifinomultabb zsang-zsung bon vallást képviselnek, melyet
erre az időre már hindu, buddhista és nyugati (elsősorban iráni) hatások értek.
A rnying-ma-pa szövegek néhány zsang-zsung pandit nevét is őrzik, ilyen például
Sa-ri u-cshen (dbu-csan alakban is előfordul), Dran-pa khod-szpungsz, Sztag-lha
me-`bar (zsang zsung: La-szad ne-bar) és Li-si sztag-ringsz. A neveket az eredeti
bon-po források is megerősítik. Ezek a férfiak dolgoztak együtt a tibeti fordítókkal
a Bszam-jasz-i Avalókitésvara templomban, ahol buddhista szövegeket fordítottak
indiai nyelvekből. A Padma thang-jig szerint még Sántaraksita tanítványa, Vairócsanaraksita
is fordított bon szövegeket. Az egyetlen cím szerint megemlített bon-po szöveg
ebben a forrásban A százezer klu négy póthiban[1] (Klu `bum pod bzsi). Minden
valószínűség szerint a nagy, háromrészes Klu-`bumot ("fehér", "fekete"
és "tarka") vagy talán az egyik korábbi változatát értik ezen a címen.
Már tibeti fanyomatos könyvben is hozzáférhető. A "tarka" részben
nemcsak az egész mű, hanem néhány fejezet címét is zsang-zsung nyelven adják
meg. A fejezetcímek szum-pa nyelven is megjelennek. A Klu-`bum szövege érdekes
és jellegzetes keveréke az ősi animista-samanista hiedelmeknek és más, például
kozmogóniai elképzeléseknek, melyek kétségtelenül iráni eredetűek, s az iráni
dualizmus jellegzetes nyomait viselik magukon. A zsang-zsung bon vallás maga
is iráni (Ta-zig) eredetre hivatkozik, s a későbbi bon-po írott szövegek a címeket
nemcsak zsang-zsung, hanem két képzeletszülte nyelven, a "mennyei iráni
nyelven" (mu-szangsz ta-zig) és a "Kapita szvasztika isteneinek nyelvén"
(ka-pi-ta g.jung-drung lha`i szkad) is megadják. Ezek a címek a fantázia szülötteinek
tünhetnek, ám sok tekintetben nagyon hasonlóak a zsang-zsunghoz. Létezik a Klu-`bumnak
egy rövidített változata is, de a Laufer által megjelentetett azonos című könyvecske
nem bon szöveget tartalmaz.
Szintén a bon vallás korai rétegéhez tartozik a Laufer által lefordított és
kiadott "Engesztelő vers". Célja, hogy lecsillapítsa és megbékéltesse
a klu, gnyan és sza-bdag szellemeket.
George N. Roerich Észak-Tibetben (Hor-pa vidék, Gnam-ru és Nag-chang) és a Nagy
Tóvidéken tett utazásai óta ismert a buddhista Bka`-`gjur és Bsztan-`gjur bon-po
megfelelője. Később nyilvánvalóan a zsang-zsungból fordított ősibb részt sok
szöveggel bővítették. Nagyobb részét azonban úgy tűnik, hogy a rnying-ma-pa
rendtől vették át. A bönpók így már saját tantrákkal, szádhanákkal és beavatási
szövegekkel rendelkeznek, amelyek erősen emlékeztetnek rnying-ma-pa társaikra.
A zsang-zsungok által hozott régebbi anyagokhoz tartozik valószínűleg a "Kincsestár"
(Mdzod-phug) Dran-pa nam-mkha` kommentárjával együtt, mely feltehetőleg Khri
Szrong-lde-brcan idejére nyúlik vissza. Az alapszöveget tibeti és zsang-zsung
nyelven is lemásolták, s ez némiképp hasonlít a buddhisták enciklopédikus Abhidharmakósájához.
Az alapító, helyesebben a bon vallás rendszerezője, Gsen-rab életrajzának magja
szintén zsang-zsung eredetre mutat. Az egyik változatot, a Gzer-miget (zsang-zsung
nyelven Kulcs az emlékezethez) A. H. Francke lefordította, s tartalmának kivonata
máshol jelent meg. Itt azonban a rnying-ma-pa átvételek is nyilvánvalóak: gyakorlatilag
a Bka`-thang szde-lnga egész első és harmadik részét átvették, s a bon-po igényekhez
igazították.
Gsen-rab életrajzának a Becses foglalat, a lángoló szútra, makulátlan és dicsőséges
című részletes változatát, mely nyilvánvalóan sokkal későbbi, mint a Gzer-mig,
nemrég jelentette meg a Bon-po Alapítvány, s nem kevesebb, mint 61 fejezetből
áll. Kilenc fejezet, melyeket D. Snellgrove fordított és adott ki, a bon vallás
"kilenc járművét" írja le. Ezekből a fejezetekből valamint az e hatalmas
műben foglalt további terjedelmes anyagból világosan kitűnik, hogy a `Dusz-pa
rin-po-cshe dri-ma-med-pa gzi-brdzsid rab-tu `bar-ba`i mdo (rövidített alakban:
Gzi-brdzsid) nem egyszerű életrajz, hanem a későbbi bon tanítás egészét felölelő
kompendium. Történetének megállapításához alapos tanulmányozásra van szükség.
Gsen-rab életrajzának kialakulása akkor lesz világos számunkra, ha a bon-po
tudós, Tendzin Namdak által összeállított Gsen-rab életrajzot megvizsgáljuk,
amely nemcsak a Gzer-migből és a Gzi-brdzsidből vett át anyagot, hanem tizenegy
más forrást is tartalmaz.
A bon-po szentiratokat nemcsak a "kilenc kocsi" alapján rendszerezték,
hanem a "Négy Bon Kapu és ötödikként a Kincsestár" (Bon szgo bzsi
mdzod lnga) szerint is. Ez a meghatározás nem vonatkozhat öt kincsre, ahogy
azt G. Tucci javasolta (Die Religionen Tibets, p. 252). Ezt már korábban megfelelően
lefordították (ZDMG [1938]: 363 ff.). A "Kincsestár" a már említett
Mdzod-phugsz. Az első "kapuhoz" tartozik a zsang-zsung sznyan-rgjud
("Zsang-zsung hallás útján átadott hagyomány") valamint a "nagy
tökéletesedés" (rdzogsz-cshen) irodalom néhány szövege, amelyen a bönpók
megosztoznak a rnying-ma-pákkal (kiadta Tendzin Namdak). A "Kapuk és Kincsestár"
jelentette nehézségről egészben beszámol egy kiadatlan kézirat, amely a "A
négy bon kapunak és ötödikként a kincsestárnak igaz lényege" (Bon szgo
bzsi mdzod-phug lnga`i jang-sznying) címet viseli.
A bönpók vallásuk történetéről is érdekes könyveket írtak, melyeknek műfaja
a buddhista cshosz-`bjung (buddhizmus/Tan-történet) irodalomra hasonlít. Az
egyetlen kiadott munkát ebben a műfajban a Khjung-po Blo-grosz rgjal-mchan által
1439-ben befejezett Rgjal-rabsz bon-gji `bjung-gnasz (A bon története és királyi
származás-láncolata) képviseli. Egy hasonló műfajú darab, a Bsztan-`bjung (A
Tan eredete) töredéke leírja, miképp alakult ki a bon Bru-zsában (Gilgit).
A buddhista írások közt Mkhjen-brce Középső-Tibet szent helyeinek kalauza című
munkájához hasonló, ám a Tibet területének egészét tárgyaló vallási földrajz
egyik darabja A [bon-po] kolostorok könyve (Dgon-deb), mely sok izgalmas történetföldrajzi
adatot tartalmaz.
Végjegyzet
1). A póthi gyakorlatilag a Tibetben meghonosodott indiai "könyv"-formátum,
amely tulajdonképpen a pálmafalevél alakját mintázó, hosszú, keskeny és különálló
lapokból alkotott könyvet jelenti. - A ford.
Bibliográfia
Anton Schiefner, Über das Bonpo-Sútra "Das weisse Nága Hunderttausend, "Mémoires de l`Académie de St. Pétersburg, 7, série, tome 28 no. 1, St. Pétersbourg 1881; Berthold Laufer, Über ein Sühngedicht der Bonpo, Denkschriften der Wiener Akademie d. Wissenschaften, Phil.-hist. Klasse 1900, no. 7; Berthold Laufer, "Über ein tibetisches Geschichtswerk der Bonpo," TP, pp. 24-44 (a következő szöveg fordítása); Sarat Chandra Das, szerk., rGyal-rabs bon gyi `byung gnas, Calcutta 1915 (sok hiba a nyomtatásban); A. H. Francke, "A Ladakhi Bon po Hymnal," IA 30 (1901); A. H. Francke, "gZer myig. A Book of the Tibetan Bonpos" AM (1924): 243-49 (1926): 321-39 (1927): 161-239 481-540 (1928): 1-40 new series 1 (1949): 163-88; Marcelle Lalou "Rituel Bon-po des funérailles royales (fonds Pelliot tibétain 1042) " JA (1952): 339-61; Helmut Hoffmann "Probleme und Aufgaben der tibetischen Philologie. Mit einem Anhang: Zur Geschichte der Bon-Religion " ZDMG 92 (1938): 345-68; Helmut Hoffmann "Zur Literatur der Bon-po" ZDMG 94 (1940): 169-88; Helmut Hoffmann Gsen. Eine lexikographisch-religionswissenschaftliche Untersuchung," ZDMG 98 (1944): 340-58; "Tibetan Zang zung Dictionary" and "Sangs rgyas kyi bstan rtsis ngo mtshar nor bui phreng ba," Tibetan Bonpo Foundation, Delhi 1961; Dus pa rin po chei rgyud dri ma med pa gzi brjid rab tu `bar bai mdo, 12 vols., Delhi, n.d.; Tenzin Namdak, szerk., Mdzod phug, alapvető versek Dran-pa nam-mkha kommentárjával, Delhi 1966; Dgongs-mdzad Ri-khrod chen-po, A-tri Thun-Tsham cho na dan, Tibetan Bonpo Foundation, Delhi 1967 (a bonpo "nagy tökéletesedés" tanításai); David Snellgrove, The Nine Ways of Bon, London 1967; Helmut Hoffmann, "Zan-Zun: the Holy Language of the Tibetan Bon-po," ZDMG (1967): 376-81; Helmut Hoffmann, "An Account of the Bon Religion in Gilgit," CAJ 13 (1969): 137-45 (a bonpo egyháztörténet (bsztan-`bjung) egyik darabjának kiadása és fordítása): Tenzin Namdak, The Life of Lord Gshen rab excerpted from original texts, 2 vols., Delhi 1971 (tibeti szöveg tizenhárom különböző forrásból); Ma rgyud sangs rgyas rgyud gsum. A három alapvető anyatantra Rgjal-gsen Mi-lusz Bszam-legsz kommentárjával, Delhi 1971 (tibeti szöveg); Tenzin Namdak, Sources for a History of Bon, New Delhi 1972 [tibetiül]; Lokesh Chandra és Tenzin Namdak, History and Doctrine of the Bon-po. Nispanna Yoga, Satapitaka Series 73, New Delhi 1968 (tartalmaza a zsang-zsung Sznyang-rgjud {"szóbeli áthagyományozás"} tanokat); Samten G. Karmay, The Treasury of Good Sayings: A Tibetan History of Bon, London Oriental Series, vol. 26. London 1972. {Per Kvaerne, "The Literature of Bon", Tibetan Literature, szerk. J.I. Cabezón és R.R: Jackson, 1996: 138-46, Snow Lion, New York. - A ford.}
A tibeti művészetet áthatja a tibeti vallások mindent felölelő szellemisége.
Ez ugyanúgy igaz a buddhista, mint a bon-po műtárgyakra. A házak, paloták és
várak építése azonban kivételt képez, bár még itt is találunk olyan vonásokat,
melyek nyilvánvalóan a világi és vallási építészetet ötvözik.
A kutatók még ma is komoly nehézségekbe ütköznek amikor megkísérlik, hogy akárcsak
főbb vonalaiban is bemutassák a tibeti művészetet. Bár a tibeti műtárgyakról
szóló kiadványokban semmi esetre sincs hiány, mégis szinte lehetetlen általános
leírást nyújtani erről a művészetről. Néhány kivétellel, az idevágó irodalmat
(ld. a könyvészetben) vagy dilettánsok és lelkes amatőrök írták, akik Tibetben
vagy a szomszédos himálajai körzetekben tett utazásaik során gyűjtöttek anyagokat,
vagy pedig olyan kutatók munkája, akik a tibeti művészetnek pusztán ikonográfiai
és szimbólikus oldalát írták le. Kutatók rara avis csoportját képviseli Giuseppe
Tucci, George N. Roerich és Pieter H. Pott, akik alaposabban tanulmányozták
e tárgykört. Értékes munkáik jól mutatják, hogy nem érett még arra az idő, hogy
megírják a tibeti művészet történetét. Kétségtelenül alapos stílusbeli kutatások
szükségesek ahhoz, hogy elkülöníthessük az idegen hatásokat, s megmagyarázhassuk
ezen elemek tibeti szintézisét. A tibeti művészet bemutatását itt az is nehezíti,
hogy a kézikönyvben nincs módunk képet közölni.
Bizonytalan, hogy vajon a tibeti földön felfedezett legkorábbi műtárgyakat valóban
tibetiek vagy tágabb értelemben k`iang népek készítették. A legrégibb emlékek
az ország nagy sós tavainak vidékén, Amdóban, sőt nyugaton, (Mánaszarovar és
Kulu körényékén) is megtalálható megalitikus menhirek, dolmenek, kősorok. Ezek
annak az eurázsiai halomsír-övezetnek egy ágát alkotják, amely a magyar síkságtól
Nyugat-Kínáig terjed. A Tibetben talált legkorábbi ilyen emlékek, melyek biztosan
vallási rendeltetésüek, a Kr.u. 7. század előtti időkből származnak, de létezhetnek
még akár bronzkor előttről is.
A tibeti megalitikus emlékek rokonok az "állat-stílus" darabjaival,
erősen emlékeztetnek a szkíta művészetre és Belső-Ázsia feltehetőleg indoeurópai
nomádjainak fémtárgyaira, akik egészen Kínáig hatoltak. Motívumaikban hasonlítanak
még az ún. "lurisztáni bronzokra" is. A G. Roerich által Amdo, Hor,
Gnam-ru vidékén és a keleti Nag-chang tartományban talált tárgyak, valamint
azok, amelyeket G. Tucci gyűjtött Nyugat- és Középső-Tibetben, valószínűleg
kis jüecsi mintára mennek vissza. E népcsoport a korai Han időkben ahelyett,
hogy az indoeurópai jüecsik többségét követte volna nyugatra, a mai Kanszu déli
hegyvidékére vándorolt, s fokozatosan összeolvadt a Nan-san hegyeiben és a Fennsíkon
(Bjang-thang) élő őslakos tibeto-k`iang népekkel. Ezt valószínűleg antropológia
kutatások is megerősíthetik. A tibeti nomádok (`brog-pa) körében ez "új
állat stílusként" élt tovább. A díszítés tűzszerszámokon, rézcsatokon jelenik
meg, melyek például egy körbe foglalt kétfejű sas motívumot ábrázolnak. Később
az állat-stílust a buddhista díszítésben is átvették, ahogy az a talizmános
szelencéken is látható, ahol a buddhisták a "nyolc szerencsés jelet"
(bkra`-sisz rtagsz brgjad) - az ősi "vadász mágia" továbbéléseként
- egy rohanó szarvas alakjával ötvözik. A jól ismert szkíta és szibériai régiségekről
ismert térdeplő szarvas stilizált alakjai tünnek fel az ezüsttel futtatott vasból
készült írószerszám-tartókon, ezüst kardokon és tőrhüvelyeken. Néhány nyugat-tibeti
tárgynál is felhasználtak állatmotívumokat, mint például egy lemezkén, melyen
két kutya néz szembe egymással ugyanúgy, mint az eurázsiai állat stílus ábrázolásokban.
Igen fontosak a szarvakat viselő khjung lemezkék, melyek stílusjegyeik alapján
nem hozhatók kapcsolatba az indiai garuda madárral. Ezt az állatot később az
őshonos, nagy tiszteletnek örvendő sasmadárral azonosították. Nagy valószínűséggel
e sasok némelyike nem kései bon-po eredetű, hanem inkább a prehisztorikus időszakhoz
tartozik.
A tibeti építészettel kapcsolatos néhány adat a Szrong-bcan szgam-po törzsegyesítési
időszakát megelőző korra nyúlik vissza. A rövid életű kínai Szuj-dinasztia (589-617)
évkönyvei néprajzi adatokat tartalmaznak a "Nők királyságáról", melyet
a kínaiak Szu-pinak, míg a tibetiek Szum-pának hívnak. A tibeti birodalom része
volt, központja a mai Rgjal-mo-rong vidékén feküdt, ám a Szuj-korban befolyása
északon további területekre terjedt ki. A szumpákat úgy ismerték, mint akik
rézsútosfalú, kilenc emeletű, toronyszerű házakat és palotákat emeltek. Ezek
bizonyára erődítmények lehettek: mikor a nép hírét vette az ellenség támadásának,
falusiak és nomádok mind a tornyokhoz siettek, melyeknek bejáratai gyakran nem
az épület tövénél, hanem annál magasabban helyezkedtek el. Könnyen lehet, hogy
a Stein Aurél útján Uddijána (Szvat) nyugati részén talált hasonló romokat valamikor
tibeti-rokon népek lakták, talán a zsang-zsungok. A mandzsu időkben ezeket a
magas torony-építményeket még
a mandzsu-kínai betörések elleni védelmül használták Rgjal-mo-rongban. Ilyen
tornyokat fedeztek fel Lho-brag és Rkong-po déli tartományaiban. Mi-la rasz-pa
viszont vezeklésül emelt tornyot mestere, Mar-pa parancsára.
A Jar-klungsz-völgyi vetélkedő fejedelmecskék várainak is rézsútos falai voltak,
melyeket napszítta sárral megkötött súlyos kövekből építették. A belső szerkezetet
faoszlopok és gerendák támasztották, a magas és keskeny, lőrések formájára emlékeztető
ablakokon keresztül köveket zúdíthattak a támadó ellenségre. E régi várak maradványai
ma is állnak, s egyiküket, a Phjing-ba sztag-rcét a későbbi tibeti császári
ház erődjeként azonosítottak, amelyet a hagyomány szerint Szrong-bcan szgam-po
egyik félig mitikus elődje, Sztong-ri sztong-bcan épített. Egy másik vár, melyben
hajdan császárkor előtt élő fejedelem, Lha-tho-tho-ri gnyan-bcan lakott, ma
is áll. Jum-bu bla-mkhar vagy Om-bu bla-szgangként ismerték, melyre a tibetiek
mint "Tibet legrégibb házára" utalnak. Alapszerkezete minden bizonnyal
a császárkor előtti időkre nyúlik vissza, míg kínai jellegű toronyteteje későbbi
kiegészítés.
A régi tibeti várak zord és harcias kialakítását néhány ősi templom megépítésénél
vették át: ilyen a Szrong-bcan szgam-po emeltette Jar-klungsz-i Khra-`brug kápolna
és a Dbu-ru ka-chal, valamint a Khri Szrong-lde-brcan építtetette Bszam-jasz
környéki Kva-cshu és Hasz-po-rgjab. Mindegyikük megőrizte ősi jellegét, amelyet
az erős, rézsútos falak jelentenek, így inkább várra, mintsem templomra hasonlítanak.
Ilyen jellegű erődöket később is használtak, mint ahogy azt a Phag-mo gru-pa-dinasztia
(14-15. század) alatt emelt Jar-klungsz pho-brang romos vára is jól példázza.
Az is valószínűnek tűnik, hogy a Szrong-bcan szgam-po építtette legfontosabb
korai buddhista templomok, a Dzso-khang (mely a birodalom köldökét [lte-ba]
azaz középpontját jelentette) és a Ra-mo-cshe, eredetileg ugyanazon jellegzetességeket
mutatták. Később azonban ezeket a szentélyeket új szerkezetekkel és udvarokkal
bővítették, s a homlokzatokat is átépítették, ezért csak az alsóbb szinteket
tekinthetjük 7. századból származóknak. Sokukat a kínaiak pusztították el.
Mialatt a kolostorok és templomok külső arculata egyre kifinomultabb és díszesebb
lett - fehérre meszelték a falakat és aranyozott kínai tetőket építettek -,
a tibeti épületek alapszerkezete nagyon keveset változott a századok során.
Ezt jól mutatja a lhászai Potala palota jólismert, rézsútos falszerkezete. A
régi krónikák szerint Szrong-bcan szgam-po külföldről fogadott fel munkásokat
és mesterembereket. Ezért hívták a császári palota egy részét, amelyet azon
a dombon emeltek, ahol most a Potala áll, "Saka jellegű palotának"
(szog-po lugsz-kji mkhar), hiszen abban az időben szog-pónak természetesen nem
a mongolokat, hanem a khotáni (tib. Li-jul) s[z]akákat nevezték. Ismeretes,
hogy a császárok nepáli mesterembereket is alkalmaztak; így ezekben a korai
időkben mind khotáni (Li-lugsz), mind nepáli (Bal-po`i lugsz) hatások mutatkoztak
a művészeti stílusokban.
Nagyon kevés korai szobrászati emlék maradt fenn. A legkiemelkedőbb példa a
Ral-pa-csan császár temetkezési helyén talált kőoroszlán. A szobor amiatt meglepő,
mert kétségtelenül iráni stílusjegyeket mutat, melyek nem Iránból közvetlenül,
hanem a Tarim-medence népeinek közvetítésével jutottak el Tibetbe. Ral-pa-csan
oroszlánjának megdöbbentően hasonló párjára bukkantak a Selyemút északi részénél
fekvő Tumsuknál.
A legrégibb emlékek között találhatók a császárok által az ország különböző
részein felállított kőoszlopok (rdo-ring). Ezek különösen fontosak a rájuk vésett
korabeli feliratok miatt. A legősibb a Potala alatti Zsol negyedben található.
Mivel a felirat szövegében semmilyen buddhista vonás nem fedezhető fel, így
elképzelhető, hogy a rdo-ring jelképrendszer (a buddhizmus előtti vallás egyfajta
omphaloszaként) a maga egyszerű környezetében jellegzetesen tibeti találmány.
A későbbi kőoszlopok, mint például a Bszam-jasz-i, buddhista szimbolikát mutatnak:
nap, hold, bindu (a vadzsrajána polaritás jelképe) és a tündérrózsa trónus látható
rajtuk. A 9. századi Szkar-cshung-i oszlop egy fodrozott kő napellenzőernyőt
és kagylóhéj csúcsdíszt hordoz, míg a Zsva`i lha-khang két kőoszlopának négyszögletes
talpazatát két kettős-vadzsra (visvavadzsra, tib. szna-chogsz rdo-rdzse) jelképpel
díszítették.
A sok apró sztúpával ékesített falakkal körülvett Bszam-jaszban található első
tibeti buddhista kolostor épületegyütteséről határozottan úgy tartják, hogy
a Bihar vidéki Otantapurí vihára mintáját követve, indiai buddhista ízlés szerint
álmodták meg.
A buddhista világegyetem megjelenítését tárja elénk, melyben a központi templom
jelenti a Méru világhegyet és a négy fő égtáj irányában elhelyezkedő két kisebb
templomtól közrefogott szentélyek pedig a kisebb és nagyobb világszigeteket
(dvípa) jelenítik meg. Habár egy múlt századi tűzvész során a templomok súlyosan
megrongálódtak, az eredeti terv még mindig észrevehető, s a helyreállított épületek
is az eredeti mintát követik.
A szilárdan megépített, négy égtáj szerint elrendezett sztúpák elkerülték a
pusztulást. Hagyományos stílusban festették őket: fehérre, vörösre, feketére
és kékre mint Buddha tanítványainak, a kegyes világcsászárok, a pratyéka-buddháknak
és az égi világokból aláereszkedő világmegmentő buddháknak a jelképeivel. Tibet
korai időszakának különféle idegen hatásait tükrözik a vallási szobrok, melyek
alsó részét "tibeti stílusban" alakították ki (ami azt jelentheti,
hogy a különböző idegen hatások feloldódtak a tibeti szintézisben), míg a középső
részét kínai, s a felső részét indiai mintára formálták meg. Bizonyára már ebben
a korai időszakban voltak ismereteik a kínai buddhista szobrokról, hiszen Szrong-brcan
szgam-po kínai felesége hozta Tibetbe a híres Dzso-bo szobrot, csakúgy mint
más, feltehetőleg kínai buddhista művészeti tárgyat. Nem mindegyik szobrot öntötték
bronzból, mivel elég megszokott volt, hogy inkább vékony fémréteggel borított
agyag-formát készítettek.
Eredetileg a tibeti sztúpák, csakúgy mint indiai elődeik, a makro- és mikrokozmoszt
jelképezték, ám fokozatosan megváltozott formájuk és jellegzetesen tibetivé
alakultak. Az indiai sztúpa hatalmas gömbje például olyan alakot öltött, mely
alul keskenyedett, s ezért többé már nem "tojásnak" (anda) hívták,
mint Indiában, hanem kalasa (tib. bum-pa), azaz "kancsó" lett. A sztúpa
szimbólikájában a kocka jelképezi a földelemet; a kalasa a vizet (melynek mértani
formája, a kör jóval szembeötlőbb az indiai emlékeknél); s kúpalakú tornyocska
a tüzet (felfelé mutató háromszöggel jelképezik). Tibetben ez a tornyocska általában
tizenhárom korongból áll, melyek a "megvilágosodás állomásait (bhúmi)"
jelképezik. Eredetileg a napernyőkre vonatkoztak.
A "kis házon" (harmiká, tib. phu-su) nyugvó tizenhárom korong feletti
egész szerkezetet a polaritás szimbólumai (félhold és a nap), valamint a csúcsnál
az unio mystica-t és az éterelemet megjelenítő "lángnyelv" (bindu,
tib. thig-le) koronázza meg. Előfordul, hogy a harmiká négy oldalán az Őseredeti
Buddha szemeit ábrázolják.
A tibeti művészet két másik, kizárólag vallási célokra használt ága a festészet
és szobrászat. E művészeti formák tanulmányozásakor nincs helye a dilettánsok,
műgyűjtők, sőt még akár néhány művészettörténész önös lelkesedésének sem. A
kínai és japán buddhista gyakorlattal szemben e műalkotásoknak alkotói általában
névtelenek, s nevüket nem is tartják fontosnak.
A festmények (falfestmények és festett tekercsképek vagy thangkák) és a szobrok
a vallási megidézés eszközei. A művész először a Jóga segítségével készíti fel
magát, hogy elérje az önkívület állapotát, melyben szellemi szemével valóban
látja a buddhákat és isteneket, akiket majd műalkotásában jelenít meg. A művész
az "Abszolút" (tathatá) vagy a "Sugárzó Fény" (`od-gszal)
felmagasztosult eszközévé válik, s egy liturgikus szertartás keretében kell
megtennie az előkészületeket, mielőtt nekilátna munkájának. Nem lehet sem öreg,
sem beteg, s meg kell várnia a csillagok szerint kedvező napot és órát, mielőtt
művéhez hozzáfogna, amely nem az egyén alkotása, hanem már egy korábban is létező
valóság újrateremtése. Az alkotó érdeme így csak abban a képességében áll, hogy
meg tudja jeleníteni látomásait. A festő lehet hozzáértő világi személy, de
avatott szerzetes vezetésével kell dolgoznia.
A festészeti és szoborkészítési módszereket a buddhista Indiából vették át,
s az idevágó értekezéseket lefordították tibetire, és belevették a Bsztan-`gjurba.
Jól példa erre a Csitralaksana
(a festészet jellemzői) és a Pratimánalaksana (a szobrok jellemzői). Csak ez
utóbbi maradt fenn szanszkrit eredetiben. A festészetre nézve még régebbi előírások
találhatók az egyik kánonikus szövegben, a Mandzsusrí Múlatantrában, melyet
Marcelle Lalou tett közzé kiváló fordításban. A tibeti thang-ka szó szanszkrit
megfelelője a pata (szószerint: "vászondarab"). Az erről az, akár
ikonometriának is nevezhető témáról szóló eredeti tibeti irodalom indiai mintát
követ. E tárggyal foglalkozó szerzők közt van Szman-thang-pa, a `brug-pa iskolához
tartozó Padma dkar-po (1526-1592), s későbbi dge-lugsz-pa szerzők, mint Klong-rdol
bla-ma (szül. 1729) és a mongol Szum-pa mkhan-po (1704-1777).
A tekercsképeket általában vászonra, ritkábban selyemre festik. A vásznat széleinél
átbujtatott zsineggel keretre feszítik. Az anyagot állati eredetű enyvvel kevert
mésszel vonják be, majd az egyenetlenségeket kagylóhéjjal lecsiszolják. Amikor
a felszín teljesen sima, az alakokat szénnel vázolják fel. Ez a folyamat mindig
a központi alakkal veszi kezdetét, melyet majd csak ezután vesznek körbe a kisebb
alakok és jelenetek. Csak meghatározott színeket alkalmaznak, amelyek hagyományos
ásványi és növényi anyagot tartalmaznak. Sajnos, manapság nyugati vegyi festékeket
is alkalmaznak. A szabály szerint a thang-kák téglalap alakúak; csak a mandala
ábrázoláskor alakítanak ki négyzet formát.
A legtöbb öntött szobor anyaga li azaz "csengettyű-fém", melyekből
különböző minőségűeket használnak fel: a gyengébb minőségű burkot a khrónak,
míg a jobbat, a rézötvözetet, mkharnak hívják. Más szobrokat természetes, tiszta
vörösrézből vagy ezüstből készítenek. Kedvelt változat a ji-khjim, amely nyolc
fémet tartalmaz: aranyat, ezüstöt, vörösrezet, fehér vasércet, sziklakristályokat,
fehér- és fekete ólomércet, valamint higanyércet. Természetesen léteznek a szabadban
található sziklából faragott szobrok is. Faszobor viszonylag kevés van.
Amikor kiöntötték a szobrot vagy megfestették a thang-kát, szentelő szertartást
kell bemutatni, csak így lehet életre kelteni a magasztos kegytárgyakat, hogy
magukban foglalhassák az isteni hatóerőt. A vezető pap elvégzi az ilyenkor szokásos
szádhana (azaz idéző) jellegű tantrikus szertartást. Az avató szerzetesnek elmélyülés
útján kell azonosulnia a megidézett istenséggel. Előbb a szobrot egy nyolcszirmú
lótusz alakú mandala közepébe helyezik. Mindegyik sziromra szertartási korsót
(bum-pa) tesznek, mely vizet és más tiszta anyagokat: illatszert, vajat, gyümölcsöt,
magokat és egyéb szertartási hozzávalókat tartalmaz. Majd a pap megidézi és
megjeleníti az istenséget, 108 alkalommal elismétli a magasztos je dharmá hétuprabhaváh
szertartásos szövegét, minden buddhista tanítás összegzését. Ezt követi a Buddha
magasztalása, miközben a kegytárgyat virágokkal, füstölőkkel és zenével avatják
fel. Ezután a megszentelés vallásos erényét az összes érzőlény javára ajánlják
fel. Ezt követi a legjelentősebb pillanat, a rten-bszkjed ("a kegytárgy
életre keltése, melybe az isteni szellemet iktatják"). Miután a kegytárgyat
a lasz-bumból ("tettek korsója") meghintették, a pap felkéri az istenséget,
hogy ereszkedjen a kegytárgyba. A húng szótaggal érik el, hogy a magasztos tárgyat
megóvják a gonosz szellemektől és az akadályoktól (bgegsz). A mantra teszi lehetővé,
hogy a szertartást végző pap szívéből egy elrettentő "tanvédő" {dharmapála,
tib. cshosz-szkjong} vetüljön ki. A bonyolult szertartás úgy zárul, hogy a pap
jobb kezének középső ujjával a magasztos vízből meghinti a szobor száját, orrát,
szemeit, füleit, kezeit, köldökét és fejét.
A tibeti vallásos művészet különböző stílusai további tanulmányozást kívánnak,
az azonban nyilvánvaló, hogy három fő stílus hatott rá, melyek később, bizonyos
mértékig, jellegzetesen tibeti szintézisben olvadtak össze. A tibeti szerzők
különbséget tesznek indiai, kínai és khotáni stílusok (rgja-gar-gji lugsz, rgja-nag-gi
lugsz és li lugsz) között. Érthető, hogy az indiai hatások különböző csatornákon
keresztül jutottak el Tibetbe. Egyikük, ahogy azt Táranátha Buddhizmus története
Indiában című munkájának utolsó fejezetében leírta, a bengáli pála művészeti
stílus volt, amely Nepálon keresztül talált utat Tibetbe. Táranátha rámutat,
hogy ez a hagyomány Dhímán és Bitpaló iskolájára megy vissza, akik a buzgó buddhista
pála-királyok, Dévapála és Dharmapála idejében (8-9. század) éltek. Nyugat-Tibet
egy másik indiai hagyomány, a Haszarádzsa kasmíri iskolájának befolyását mutatja.
G. Tucci, a 10-11. századi Gu-ge királyság vallási kegytárgyairól szóló kimagasló
tanulmányaiban ennek az iskolának a jelentőségét emeli ki. A Mang-nang és Alcshi
falfestmények kétségtelenül a kasmíri művészet hatásait mutatják. A pála-nepáli
befolyás nyugaton egészen Kódzsarnáthig terjedt, míg a kínai stílus csak akkor
éreztette hatását, amikor a politikai és katonai kapcsolatok elősegítették azt.
Ez utóbbi stílus a kínai Tang-dinasztiával egyidejű tibeti császárkorban hatott,
majd jóval később, igen erősen, a mandzsu uralom alatt bontakozott ki. Mégis
az indo-nepáli stílus az, amely végigvonul a tibeti művészet egész történetén.
Kelet-Turkesztán, pontosabban Khotán befolyása a nagy tibeti császárok korától
vált jelentőssé, amikor a nepáliak mellett khotáni művészeket és mesterembereket
fogadtak fel. A belső-ázsiai stílus jelentősége, melyet legújabban nem valami
meggyőzően, különböző hatások közönséges keveredéseként vetettek el, bizony
jól megmutatkozik a középső-tibeti Ivang és Szamada művészetben valamint a nyugat-tibeti
(Szatledzs völgye és mellékfolyóinak vidéke) bon-po falfestményeken. Az indo-görög
művészet (általában Gandhára művészetnek hívják) Khotánon keresztül éreztette
némileg hatását, mint ahogy ez bizonyos buddha-szobrok ruházatának redőzetében
is megmutatkozik. A nyugati bon-po falfestményeken azonban feltünnek az iráni
motívumok is, például a madáralakos szegélydíszek és a jellegzetes gyöngy díszítés.
A kínai stílus nem változtatta meg a régi thang-ka minták alapvető elrendezését,
ám hatását felfedezhetjük (különösen Khamszban) a tibetiek térkezelésben, ahogy
a hegyeket, folyókat, fákat, növényeket, madarakat, gazellákat, felhőket és
sárkányokat megjelenítik a tájban.
Bibliográfia
A tibeti művészet
indiai alapjairól szóló anyagok: Berthold Laufer, Das Citralaksana (nach dem
tibetischen Kanjur herausgegeben und übersetzt), Dokumente der indischen Kunst,
vol. 1, Malerei, Leipzig 1913; Marcelle Lalou, Iconographie des étoffes peintes
(pata) dans le Manjusrímúlakalpa, Buddhica 1: 6, Paris 1930.
A tibeti vallásos művészetről szóló igazán komoly tanulmányok, beleértve a különböző
stílusokat és a külföldi befolyást, igazából csak Giuseppe Tucci munkái, Tibetan
Painted Scrolls, 3 vols., Roma 1949; Giuseppe Tucci, Indo-Tibetica I, Mc`od-rten
e ts`a-ts`a nel Tibet Indiano, Roma 1932; Indo-Tibetica III, 1 templi del Tibet
occidentale e il loro simbolismo artistico, part 1: Spiti e Kunawar, part 2:
Tsaparang, Roma 1935 and 1936; Giuseppe Tucci, Indo-Tibetica IV: Gyantse ed
i suoi monasteri, 3 vols., Roma 1941; Giuseppe Tucci, "A Tibetan Classification
of Buddha Images according to their style," AA 22 (1959): 179-87; J. van
Manen, "On making Earthen Images, Repairing Old Images and Drawing Scroll
Pictures in Tibet," Journal of the Indian School of Oriental Art 1 (1933):
105-11; Siegbert Hummel, Geschichte der tibetischen Kunst, Leipzig 1953 (ezt
a könyvet, akárcsak ennek a szerzőnek más műveit, óvatosan használjuk fel);
P. H. Pott, "Tibet." In Burma, Korea, Tibet, Kunst der Welt, pp. 151-269,
Baden-Baden 1964; Gisbert Combaz, "L'évolution du stúpa en Asie,"
MCB2, (1933): 163-305; 3 (1934/35): 93-144; 4 (1935/36): 1-125 (a tibeti csörtennel
is foglalkozik); J. Hackin, "Sur des illustrations tibétaines d'une légende
du Divyávadána," Annales de Musée Guimet, Bibl. de Vulgarisation 40 (1913):
145-57; J. Hackin, "Some Notes on Tibetan Paintings," Rupam 7 (1921):
11-13; J. Hackin, "Les scénes
figurées de la vie du Bouddha dans l'iconographie tibétaine," Memoires
concernant l`Asie Centrale 2 (1916): 1-116; J. Hackin, "Indian Art in Tibet
and Central Asia," The Influences of Indian Art, pp. 129-43, London 1925;
Karl Khandalavala, "Commentary on Táranátha's chapter on Buddhist Art,"
Marg 4, no. 1, pp. 61-63.Prehisztorikus és korai tibeti művészet: George N.
Roerich, The Animal Style among the Nomad Tribes of Northern Tibet, Seminarium
Kondakovianum, Prague 1930; Georges de Roerich, "Problems of Tibetan Archaeology,"
Urusvati Journal 1 (1931): 27-34; A. W. MacDonald, "Une note sur les mégalithes
tibetains," JA (1953): 63-76; P. H. Pott, "A Tibetan Painting from
Tun-huang," Orientalia Neerlandica (1948): 303-11; Giuseppe Tucci, "Preistoria
tibetana." In Opera minora, Roma 1971, Vol. 1, pp. 467-470.
Különféle kiadványok a tibeti ikonográfiáról és vallásos művészetről: H. H.
Godwin Austen, "On the System Employed in Outlining the Figures of Deities
and other Religious Drawings, as Practiced in Ladak, Zaskar, etc.," JASB
33 (1864): 151-54; Eugen Pander, Das Pantheon des Tschangtscha Hutuktu, szerk.
Albert Grünwedel, Veröffentlichungen aus dem Museum für Völkerkunde 1, nos.
2-3, Berlin 1890; Albert Grünwedel, Mythologie des Buddhismus in Tibet und der
Mongolei, Leipzig 1900; S.Ch. Vidyabhusana, "On Certain Tibetan Scrolls
and Images Lately Brought from Gyantse," MASB 1, no. 1, Calcutta 1905;
J. Bacot, "L'art tibetain," Annales du Musée Guimet, Bibl. de Vulgarisation
28 (1908): 35-71; J. Hackin, "Notes
d'iconographie tibétaine," Mélanges d'indianisme S. Lévi, Paris 1911, pp.
313-28; J. Hackin, L`art tibétain, Paris 1911; G. B. Gordon, "The Alexander
Scott Collection of Art Objects from Tibet and Nepal," Philadelphia Museum
Journal 5 (1914): 55-57; G. B. Gordon, "Some Art Objects from Tibet,"
Philadelphia Museum Journal 5 (1914): 10-14; J. Hackin, "Les scénes figurées
de la vie du Bouddha d'aprés des peintures tibétaines," Mémoirs concernant
l`Asie Orientale, Paris 1916; S. H. Ribbach, Vier Bilder des Padmasambhava,
Mitteilungen aus dem Museum für Völkerkunde in Hamburg, 5. Beiheft, Hamburg
1917; J. van Manen, "Concerning a Bon Image," JPASB (1922): 195 ff.;
O. C. Gangoly és J. van Manen, "A Tibetan-Nepalese Image of Maitreya,"
Rupam 11 (1922): lff.; J. Hackin, Guide-Catalogue du Musée Guimet, Paris 1923;
L. Adam, Hochasiatische Kunst, Stuttgart 1923; J. Bacot, Décoration tibétaine/Kunstgewerbe
in Tibet, Berlin-Paris 1924; L. Adam, Buddhastatuen, Stuttgart 1925; A. Ghose,
"Tibetan Paintings," Rupam 27 (1926): 83-86; P. Rousseau, "L'art
du Tibet," RAA (1927); H. Lee Shuttleworth, Lhalung Temple, Spyi-ti, Memoirs
of the Archaeological Survey of India, vol. 39, Calcutta 1929; G. de Roerich,
"Le Bouddha et seize grand Arhats," RAA (1929/30); J. Hackin, La sculpture
indienne et tibétaine au Musée Guimet, Paris 1931; A. v. Stael-Holstein, "On
Two Tibetan Pictures, Representing Some of the Spiritual Ancestors of the Dalai
Lama and of the Panchen Lama," Bulletin of the National Library of Peiping,
1932; R. Linossier, "Les peintures tibétaines de la collection Loo,"
EORL vol. 1, pp. 1-97, Paris 1932; T. A. Joyce, "Objects from Lhasa, Collected
by Sir James MacDonald," British Museum Quarterly 7 (1932): 54ff.; R. H.
van Gulik, Hayagríva, the Mantrayanic Aspect of the Horse-Cult in China and
Tibet, International Archives for Ethnology, vol. 33, supplementum, Leiden 1933;
C. Pascalis, La collection tibétaine du Musée Guimet, Hanoi 1935; A. Kühn, "Zwei
Darstellungen des Padmasambhava," AA 5 (1935): 117-26; Rahula Sankrityayana,
"Buddhist Painting in Tibet," Asia Magazine 37 (1937): pp. 776-80;
Rahula Sankrityayana, "Technique in Tibetan Painting," Marg 16 (1963):
30-33; E. H. C. Walsh, "The Image of Buddha in the Jo-wo-khang Temple at
Lhasa," JRAS (1938): 535-40; Ferdinand D. Lessing, Yung Ho Kung. An Iconography
of the Lamaist Cathedral in Peking, the Sino-Swedish Expedition VIII, 1, Stockholm
1942; John R. Krueger, Index to F. D. Lessing's Lamaist Iconography of the Peking
Temple Yung-Ho-Kung, Bloomington 1966; F. A. Peter, "The 'Rin-hbyung',"
JASB IX (1943): 1-27; P. H. Pott, "A Remarkable Piece of Tibetan Ritual
Painting," International Archives for Ethnology 43 (1943): 215-43; Schuyler
Cammann, "Tibetan Painting, Freer Gallery," Gazette des Beaux Arts
6 és 25, Paris 1944; Giuseppe Tucci, "Tibetan Book Covers," Art and
Thought 1948; Mario Bussagli, "Bronze Objects Collected by Prof. G. Tucci
in Tibet," AA 12 (1949): 331-47; Eleanor Olson, "Tibetan Collection
and other Lamaist Articles," The Newark Museum, vols. 1-5, Newark 1950-71;
Anagarika Govinda, "Solar and Lunar Symbolism in the Development of Stúpa
Architecture," Marg 4 (1950): 185ff.; Siegbert Hummel, "Die Gloriolen
in der lamaistischen Malerei," AS, 1950, no. 4, René Nebesky-Wojkowitz,
"Ein Beitrag zur tibetischen Ikonographie," AV 5 (1950): 138-58; Schuyler
Cammann, "Suggested Origin of the Tibetan Mandala Paintings," The
Art Quarterly, no. 2, 1950; Siegbert Hummel, Lamaistische Studien, Leipzig 1950;
René Nebesky-Wojkowitz, "A Contribution to Mahayana Iconography,"
Stepping Stones (Darjeeling) 2 (1951): 77-82; P. H. Pott, lntroduction to the
Tibetan Collection of the National Museum of Ethnology, Leiden 1951; Eleanor
Olson, "A Tibetan Emblem of Sovereignty," Oriental Art Magazine 3,
no. 3, London 1951; Toni Schmid, The Cotton-Clad Mila: the Tibetan Poet-Saint's
Life in Picture, Stockholm 1952; P. H. Pott, "The Tibetan and Nepalese
Collections of the Baroda Museum," Bulletin of the Baroda Museum and Picture
Gallery 9 (1953): 1-7; W. J. G. van Meurs, Tibetan Temple Paintings, 2. kiad.,
P. H. Pott bevezetőjével, Leiden 1953; Siegfried Morenz és Johannes Schubert,
Der Gott auf der Blüte, AA, Supplementum 12, Ascona 1954 (a tavirózsát illetően
az egyiptomi és tibeti művészetben); Siegbert Hummel, Tibetisches Kunsthandwerk
in Metall, Leipzig 1954; Siegbert Hummel, Die Lamaistische Kunst in der Umwelt
von Tibet, Leipzig 1955; R. A. Stein, "Architecture et pensée réligieuse
en Extreme-Orient," AAs 4 (1957): 163-86; L. Jísl, Tibetan Art, London
1958; E. Bryner, Thirteen Tibetan Tankas, Colorado 1959; Toni Schmid, The Eighty
five Siddhas, Stockholm 1958; R. A. Stein, "Peintures tibétaines de la
vie de Gesar," AAs 5 (1958): 243-71; Antoinette K. Gordon, The Iconography
of Tibetan Lamaism, Tokyo 1959; Toni Schmid, Saviours of Mankind, 1, Dalai Lamas
and Former Incarnations of Avalokitesvara, The Sino-Swedish Expedition VIII
9, Stockholm 1961; Alice Getty, The Gods of Northern Buddhism, 2 .kiad., Oxford
1963; Raghu Vira és Lokesh Chandra, A New Tibeto Mongol Pantheon, 17 vols.,
Satapitaka series 21, New Delhi 1961-67; Antoinette K. w Gordon, Tibetan Religious
Art, 2. kiad. New York 1963; Hugh Richardson, "Early Burial Grounds in
Tibet and Tibetan Decorative Art of the 8th and 9th Centuries," CAJ 8 (1963):
73-92; Toni Schmid, Saviours of Mankind, II, Panchen Lamas and Former Incarnations
of Amitáyus, the Sino-Swedish Expedition 46, Stockholm 1964; Walter Eugene Clark,
Two Lamaistic Pantheons, 2. kiad., 2 vols., New York 1965; P. H. Pott, Yoga
and Yantra. Their Interrelation and Their Significance for Indian Archaeology,
The Hague 1966 (tibeti anyagokkal is foglalkozik); Helmut Hoffmann, Symbolik
der tibetischen Religionen, Stuttgart 1967; David Snellgrove és Hugh Richardson,
A Cultural History of Tibet, New York and Washington 1968; {Legújabb kiadást
bővített bibliográfiával és új előszóval lásd A Cultural History of Tibet, 1995,
Shambala, Boston and London. - A ford.}. Werner Schulemann, "Der Inhalt
eines tibetischen mc`od rten," ZS 3 (1969): 55-76; Pratapaditya Pal, The
Art of Tibet, New York 1969; Pratapaditya Pal és Hsien-ch'i Tseng, Lamaist Art,
Museum of Fine Arts, Boston, n.d.; Jampa Kalsang, "Grundsatzliches zur
Füllung von mc`od rten," ZS 3 (1969): 51-53; Philip Denwood, "Forts
and Castles-an Aspect of Tibetan Architecture," Shambhala, Occasional Papers
no. 1, pp. 7-17, Tring/Herts 1971; {Az előbbi tanulmány témájához kapcsolódik
Neil Howard, "The Fortified Places of Zanskar", Recent Research on
Ladakh, the 4th International Colloquium on Ladakh 1989, szerk. Henry Osmaston,
1995: 79-99, Motilal Banarsidass, Delhi; szintén az előbbi kötetben Kath Howard,
"Archaeological Notes on Chorten (mChod-rten) types in Ladakh and Zanskar
from the 11th-15th Centuries", 1995: 61-78. - A ford.}. Madanjeet Singh,
Himalayan Art, London and Melbourne 1968. {E könyv megjelenése óta szervezett
néhány tibeti művészeti kiállítás katalógusa kapcsán lásd Dieux et démons de
l`Himálaya, összeállította Gilles Béguin (Párizs és München 1977-78), Paris
1977; német változat: Tibet, Kunst der Buddhismus, Paris 1977; Heritage of Tibet,
összeáll. Wladimir Zwalf (London 1981-82), 1981, London; Die Götter des Himalaya
- Bestandkatalog és Götter des Himalayas - Tafelband, összeáll. Gerd-Wolfgang
Essen és Tsering Tashi Thingo, (Köln és München, 1989-90), 1989, Munich; Art
esotérique de l`Himálaya: la donition Lionel Fournier, összeáll. Gilles Béguin,
(Párizs 1991-92), 1990, Paris; Wisdom and Compassion: The Sacred Art of Tibet,
összeáll. Marylin M. Rhie és Robert A.F. Thurman, (1991-92, San Francisco, New
York és London), 1991 New York, Őszentsége a Dalai Láma előszavával lásd 1991,
Thames and Hudson, London; Die Scwarze Stadt and der Seidenstrasse, Buddhistische
Kunst aus Khara Khoto (10. bis 13. Jahrhundert) (az egykori tangut [kín.: hszi-hszia]
határváros Hara-hoto 1909-es Kozlov-féle orosz expedíciónak és a helyszínen
végzett ásatásoknak az anyaga, Bécs 1993-94), katalógus, angol nyelvű változatát
lásd Lost Empire of the Silk Road: Buddhist Art from Khara Khoto (X-XIII. century),
1993, Wien; Tesori del Tibet, oggetti d`arte dai monasteri di Lhasa, összeáll.
Erberto F. Lo Bue, (Milano, 1994), 1994, Milan; Roger Goepper, fényképanyag
Jaroslav Pocnar, Alchi. Ladakh`s Hidden Buddhist Sanctuary, 1996, Serindia,
London; Per Kvaerne, The Bon Religion of Tibet. The Iconography of a Living
Tradition, 1995, Serindia, London; Roderick Whitfield, The Art of Central Asia:
The Stein Collection in the British Museum, London; gyakorlatilag az előbbi
könyv testvérpárja a Jacques Giés főszerk., Les Arts de l`Asie Centrale, La
Collection Paul Pélliot du musée national des arts asiatiques-Guimet, 2 vols.,
Réunion de Musée Nationaux, Paris; ennek angol fordítását lásd The Arts of Central
Asia. The Pélliot Collection in the Musée Guimet, ford. Arabella von Friesen,
1996, Serindia, London; Franco Ricca és Erberto Lo Bue, The Great Stupa of Gyantse.
A Complete Tibetan Pantheon of the Fifteenth Century, 1993, Serindia, London;
Roberto Vitali, Early Temples of Central Tibet, a 8-15. századból, a kínai megszállás
pusztítása után megmaradt templomoknak gazdag képanyaggal és szöveggel ellátott
leírása, 1990, Serindia, London; David és Janice Jackson, Tibetan Thangka Painting.
Method and Materials, 1984, London; David Jackson, 1996, A History of Tibetan
Painting: the Great Tibetan Painters and their Traditions. Wien; Heather Karmay,
Early Sino-Tibetan Art, 1975, Aris and Phillips, Warminster; David L. Snellgrove
és Tadeusz Skorupski, The Cultural Heritage of Ladakh, 1977 és 1980, London;
Deborah Klimburg-Salter, The Silk Route and the Diamond Path: Esoteric Buddhist
Art on the Trans-Himalayan Trade Routes, (neves szerzők cikkgyűjteménye), 1982,
Los Angeles; D. E. Klimburg-Salter, "Reformation and Renaissance: A Study
of Indo-Tibetan Monasteries in the Eleventh Century", Orientalia Iosephi
Tucci Memoriae Dicata szerk. G. Gnoli et L. Lanciotti, Serie Orientale Roma
56, 2, 1987: 683-710, Roma; szintén az előző kötetben Yoshiro Imaeda, "Peintures
Cosmiques du Bhoutan", 1987: 627-34; Philip Rawson, Sacred Tibet, 1991,
Thames and Hudson, London; A. Chayet, Art et Archéologie du Tibet, 1994, Paris;
Robert E. Fisher, Art of Tibet, 1997, Thames and Hudson, London; Pema Tsering,
Tibetische Weiheminniaturen: lamaistische Symbole für geistliches Heil und weltliches
Glück, 1995, Wiesbaden; Robert Beer, 1999, The Encyclopedia of Tibetan Symbols
and Motifs, Shambhala: Boston. Kelényi Béla, "A `Fehér Megmentő`",
Új Művészet, 1992/12: 51-52; Kelényi B., "A tibeti imamalom", Keletkutatás
tavasz, 1993: 101-106, Budapest; ugyanettől a szerzőtől "Panydzsara Mahákála.
Egy tibeti tekercskép a Delmár-gyűjteményből", Ars Decorativa 14, 1994:
81-98, Iparművészeti Múzeum, Budapest; Kelényi Béla és Vinkovics Judit, Lamaista
szobrászat a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményéből, katalógus,
1994, Iparművészeti Múzeum, Budapest; Kelényi B. és Vinkovics J., Tibeti és
mongol buddhista tekercsképek, katalógus, 1995, Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum,
Budapest; Urayné Kőhalmi Katalin, "Dpal-ldan Lha-mo istennő lószerszámainak
steppei elemei", Uray Géza emlékére. Tanulmányok, Történelem és Kultúra
8, szerk. Ecsedy Ildikó, 1992: 139-148, MTA Orientalisztikai Munkaközössége,
Akadémia, Budapest; ugyancsak az előbbi kötetben lásd Vinkovics Judit, "A
Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzemum Guhyasamája tankájáról", Történelem és
Kultúra 8, 1992: 149-55; Vinkovics J., "Lamaista varázstőrök", Keletkutatás
tavasz, 1993: 94-100, Budapest; Róna-Tas András, "Tally-stick and Divination-Dice
in the Iconography of Lha-mo", AOH 6, 1956: 163-79, Birtalan Ágnes, "Geschichte
der heiligen Götterbilder der drei Klöster unseres Jaqacin-Volks", AOH
39 1985: 177-203, Budapest; Sárközi Alice, "A Thanka from Mongolia",
Proceedings of the Csoma de Kőrös Memorial Symposium, szerk. Ligeti Lajos, Bibliotheca
Orientalis Hungarica 23 1978: 23-30, Akadémia Kiadó, Budapest; Szabó Béla, Régi
tibeti és nepáli művészet, katalógus, 1982, Miskolc; Terjék J., "A lamaista
ikonometria", Keletkutatás 1973: 147-56, Budapest; Bethlenfalvy G. és Sárközi
A., "Lamaista pokolképek", Keletkutatás 1975: 87-113, Budapest; Bethlenfalvy
Géza, Tibeti könyvillusztrációk, n.d., Kőrösi Csoma Társaság, Budapest. Barbara
Lipton és Nima Dorjee Ragnubs, Treasures of Tibetan Art: Collection of the Jacques
Marchais Museum of Tibetan Art, Donald S. Lopez esszéjével a XIV. dalai láma,
Tendzin Gyacó előszavával, 1996, New York; Miklós Pál, A tunhuangi ezer Buddha
barlangtemplomok, 1959, Magyar Helikon, Budapest; Roderick Whitfield szöv. és
Seigo Otsuka foto., Dunhuang, Buddhist Art from the Silk Road, 2 vols., 1996,
Textile and Art Publications, London; Blanche C. Olschak és Geshé Thupten Wangyal,
Mystic Art of Ancient Tibet, 1987, Shambala, Boston and London. - A ford.}
Amikor a dalai láma kalandos szökése után 1959 márciusában menedékre lelt Indiában,
csak lhászai kormányának legidősebb tagjai és a harcias khampák alkotta bátor
testőrsége kísérte el. Azonban fokozatosan sok más kolostori és egyházi tisztviselő,
a különféle tibeti buddhista iskolák sok magas méltóságú lámája követte Indiába.
Az egyre nagyobb számú tibeti között, akik Indiába, Bhutánba, Szikkimbe és Nepálba
menekültek, csak néhány tartozott a nemesekhez, a földbirtokos arisztokráciához.
Ezeknek a menekülteknek a többsége apró birtokokon gazdálkodó földműves volt;
a maradékot kisebb kereskedők, nomádok és szerzetesek alkották. Exodusuk a legcsekélyebb
kétséget kizáróan rávilágít az átlag tibeti magatartására és érzéseire a kínai
kommunista megszállókkal szemben. A száműzetésben élők számára megkérdőjelezhetetlenül
a dalai láma maradt a legfőbb hatalom, vezető, a spirituális és világi élet
irányadója. A tibetiek ezt akkor nyilvánították ki, amikor életük kockáztatásával
követték őt a száműzetésbe; és manapság is tanúbizonyságot adnak erről, amikor
elfogadják irányításának fennsőbbségét, amely gyakorlatilag Tibet száműzetésben
működő kormánya, függetlenül attól, hogy más nemzetek elismerik-e vagy sem.
A manapság egykori hazájukon kívül élő, nagyjából 85 000[1] menekült számára
továbbra is a dalai láma Tibet jelképe.
Maga a dalai láma nagyon is tudatában volt ennek, amikor My Land and My People
['Hazám és népem'] című könyvében a következőket írta: "Népem elpusztítása
ellen tiltakozva és mindazért, amiért ők élnek, száműzetésben a számomra megmaradt
egyetlen útnak szentelem életemet: az Egyesült Nemzetek, s most e könyv segítségével
emlékeztetni a világot arra, mi is történik Tibetben; gondját viselni a tibetieknek,
akik velem menekültek a szabadságba; megtervezni a jövőt." Egy másik alkalommal
pedig így szólt: "Bárhol is vagyok, a tibeti nép mindig úgy tekint rám,
mint Tibet vezetőjére."
A legnagyobb probléma a dalai láma számára a tibetiek rehabilitációja és újbóli
letelepítése. Ehhez hatalmas mennyiségű pénzre van szükség, melyet aligha engedhet
meg magának a saját menekültjeivel küzdő India, valamint az olyan kis országok
mint Nepál, Bhután és Szikkim {ma India része}. 1959 áprilisára azonban Acsarja
J.B. Kripalani elnökletével mégis létrejött a Tibetieket Segítő Központi Iroda.
Kezdetben természetesen a menekülteket olyan befogadó táborokban helyezték el,
mint a nyugat-bengáli Buxaduar, amelynek éghajlatát a menekültek nem találták
megfelelőnek. Később a menekültek többsége, férfiak és nők, körülbelül 95 útépítő
táborban dolgoztak; s még manapság is igen sokan ott vannak, szakmai képzésre
és újbóli letelepítésre várva. Mivel a menekültek 66 százaléka korábban földműves
volt, ezért az indiai hatóságok megpróbáltak kidolgozni egy letelepedésüket
célzó programot. A legfontosabb központok Bajlakuppében, a Csanvéri-völgyben
és Mundgodban, Majszúrban (összesen 45 000 menekültre tervezték), az orisszai
Csandragiriben, a Madhja Pradés államban lévő Mainpatban, s a kelet-himálajai
határvidék részének, az Északkeleti Határhivatalnak (ang. röv. NEFA) a területén
fekvő Csanglandban és Tezuban voltak. Kezdetben a telepesek igen viszontagságos
körülmények közt éltek, de a legújabb jelentések szerint azóta mindezekben javulás
állt be. Bhután kormánya egy új telepet hozott létre Bumthangban, amely körülbelül
1000 embert fogadhat be. Az Egyesült Nemzetek menekültekért felelős főbiztosának
felügyelete alatt további 2000 menekültet rehabilitálhatnak a nepáli Roszovában,
Lóban és Kathmanduban. E tevékenységet a befogadó országok egyedül nyilvánvalóan
nem képesek anyagilag fenntartani. Számos támogatási alapot hoztak létre magáncsoportok
(Európában és az Egyesült Államokban), nemzeti Vöröskereszt Társaságok és a
nemzetközi, bár európai kezdeményezésű ún. "Közös Terv" (Common Project),
melynek a holland Bernhard herceg az elnöke. E szervezet reméli, hogy közel
27 000 tibeti menekültet tud elhelyezni az indiai mezőgazdaságban és iparban.
A dalai láma által létrehozott szervezetek, valamint az indiai és nepáli kormány
segítségével szakképzett tibetiek kisebb csoportjai alakultak, akiket így a
kézműipari központokban foglalkoztatnak. A legfontosabbak ezek közül Dalhousie-ban,
Dardzsilingben (a tibeti hatóságok támogatják) és Patanban (Nepál) találhatók.
Ezek a központok szőnyegeket, cipőket, csizmákat, szőrmesapkákat, brokátokat,
festményeket (az ún. thang-ka), öveket, fémműves tárgyakat és ékszereket állítanak
elő. E szerény anyagi eszközökkel rendelkező központok számára a fő nehézséget
a nyersanyagok beszerzése és termékeik piaci értékesítése jelenti.
Tibet másik gondja annak a hozzávetőlegesen 5000 szerzetesnek az elhelyezése
és eltartása, akiknek az a feladata, hogy megőrizzék a tibeti vallást és műveltséget.
Ez a dalai lámát is nagyon aggasztja. Buxaduárban létrehoztak egy vallási akadémiát.
A kezdeti nehézségek után a lámákat szolgálatukhoz és oktatási munkájukhoz szükséges
könyvekkel és kéziratokkal látták el. Időközben számos tibeti nyomdát hoztak
létre, melyek az igen fontos hagyományos irodalom terjesztését szolgálják.
A legkomolyabb gondot az öregek és a nyomorékok megsegítése okozza, akik már
nem képesek tovább dolgozni. Az Egyesült Nemzetek menekültekért felelős főbiztosának
hivatala csak nemrégiben kötelezte el magát, hogy két otthont állít fel az idősek
számára, melyek együtt 1000 személyt lesznek képesek befogadni. Az élelmet ennek
a csoportnak az indiai kormány biztosítja.
A Tibeti Iskolák Társasága, az Indiai Oktatási Minisztérium alatt működő autonóm
szervezet 4170 gyerek számára hét bentlakásos iskolát, 1736 tanulónak pedig
hat bejáró iskolát működtet. Azonban még így is sok gyermek semmiféle rendszeres
oktatásban sem részesül.
Körülbelül 1000 tibeti él manapság az indiai szubkontinensen kívül: az Egyesült
Államokban, ahol néhány fiatal tibeti a Maine állambeli Millinocketben lévő
Great Northern Paper Company-nak dolgozik; Japánban, néhány európai országban.
Néhány éve tibeti fiúkat tanítanak technikai ismeretekre Koppenhágában, Dániában.
A tibetiek újbóli letelepítésére tett legsikeresebb kísérletre Svájcban került
sor, ahol a Nemzeti Vöröskereszt és a svájci nép 400 tibetinek adott otthont,
s a Pestalozzi Gyermekfaluban létrehoztak egy "Tibet Házat" az árvák
számára.
A dalai láma fáradhatatlan erőfeszítéseinek köszönhetően fokozatosan kialakulóban
van Indiában egy tibeti kormányzat, mely a kínaiak által elfoglalt területen
kívül élő tibetiek szükségleteit próbálja kielégíteni, ami a csekély pénzügyi
forrásokat tekintve igen nagy teher. Ez a régi tibeti kormány újraszervezett
formája, bár a korszerűsítésre is tettek lépéseket, például a kormányzatot felosztották
különálló hivatalokra, mindegyiküknek saját feladata és hatásköre van. Ezeket
a újításokat Dharamszalában, a dalai láma száműzetésének székhelyén kihirdetett
új alkotmányban fektették le 1963. március 10-én. Ezt az alkotmányt magában
Tibetben is bevezetik, amennyiben és amikor a nemzetközi fejlemények újra lehetővé
teszik az önkormányzást a tibetiek számára. Egyelőre az alkotmány eszköz a folyamatosság
valamint a tibetiek vallási és világi önazonosságának megőrzésére.
Az alkotmány terjedelmes és kidolgozott okirat, amelyet a korszerűsítés felé
mutató, jól körülhatárolt irányelv jellemez. A demokratikus fejlődést példázza
a törvényhozó testület, a Tibeti Nemzetgyűlés összetételének teljes megváltoztatása.
A Nemzetgyűlés
összetételének
a) 75 százaléka a nép által a területi választókerületekben megválasztott tagokból;
b) 10 százaléka a területi és kerületi tanácsok által, az idevonatkozó hatályos
törvények szerint megszavazott tagokból;
c) 10 százaléka a kolostorok és más vallási intézmények által, az idevonatkozó
hatályos törvények szerint megválasztott tagokból;
d) 5 százaléka Őszentsége, a dalai láma által közvetlenül kijelölt tagokból
áll. E személyek a művészetben, tudományban és irodalomban kimagasló alkotók
közül kerülnek ki.
Az alkotmány
másik fontos újítása a régensség időtartamára vonatkozott. Ez a mindenkori dalai
láma halálától számított időszak egészen addig terjedt, míg utóda 18 évesen
át nem vette a hatalmat. A régens teljhatalommal való felruházása erre az időszakra
néhányszor már katasztrofálisnak bizonyult Tibet történelmében. Ezentúl a Régenstanács
a Nemzetgyűlés által megválasztott három tagból áll, akik közül az egyik egyházi
képviselő lesz.
Mióta a dalai láma száműzetésben él, adminisztrációja Dharamszalában, Himacsal
Pradés államban székel, s a következő testületekből áll:
1. A Kasag kabinet
2. Egy a nép 17 megválasztott képviselőjéből álló testület, mely közigazgatási
szerepet tölt be
3. A Tibeti Nemzeti Munkabizottság.
A Kasagot a dalai láma rangidős tisztviselői alkotják, s a tibeti kormány közigazgatási
hivatalaival kapcsolatos ügyekben hoz irányadó döntéseket. Jelenleg öt hivatali
igazgató áll az élén. Általában szintén ez a szerv felügyeli a világ 14 'térségében'
lévő ún. Tibet Irodákat köztük az Új-Delhiben, a New Yorkban, Genfben és az
1992 óta Budapesten működő közép-európai Tibet Házat is.
A Vallási és Kulturális Ügyek Tanácsa gondoskodik a tibeti menekültek szellemi
és művelődési tevékenységéről Indiában, Bhutánban és Szikkimben. Közeli kapcsolatot
tart fenn a tengerentúli tibeti lámákkal és más országok buddhistáival. Ezenfelül
nagy általánosságban a tájékozatás hivatalos közvetítője azok számára, akik
érdeklődnek a buddhizmus és Tibet történelmi fejlődése iránt.
Az Otthon és Rehabilitációs Iroda gondoskodik a tibeti menekültek rehabilitációjáról,
egy olyan művelet keretében, amely tartalmazza a Bajlakuppe és Mundgod hegyeiben,
Majszurban, Mainpatban Madhja Pradésban, az orisszai Csandragiriben és a NEFA
területén lévő Tezuban és Csanglandban létrehozandó mezőgazdasági telepek tervét.
Felügyeli a kézműipari központokat is, ahol a tibetiek kisebb közösségeit képzik
és továbbélésüket segítik. Nem kerülik el figyelmét más rehabilitációs tervek
sem, például azok, amelyeket magánszervezetek támogatnak és indítottak útjukra
(például Svájcban). Az Irodát mindig képviseli valaki azokban a bizottságokban,
amelyek e terveket felügyelik, hogy megvédhessék a menekültek érdekeit.
Az Otthon és Rehabilitációs Iroda másik feladata, hogy az összes tibeti általános
jólétéről gondoskodjon. Az útépítő táborokban lévő képviselőin keresztül állandó
kapcsolatot tart fenn az útépítő munkások ezreivel, akiknek rehabilitálása még
várat magára. Az Iroda képviseli ezeket a tibeti munkásokat az indiai kormány
Közmunkaügyi Hivatalánál a bérek folyamatos kifizetését, a balesetből kifolyó
munkahelyi térítéseket, valamint a letelepítési terveket illető ügyekben. Kapcsolatot
tart fenn a már letelepültekkel, akár Indiában vagy külföldön. Tájékoztatást
ad a menekültek helyzetéről az indiai kormány és a magán adományzó szervezetek
számára.
A Tibeti Oktatási Tanács közvetlenül felelős a tibeti menekült gyerekek taníttatásáért
Indiában, Nepálban, Bhutánban és Szikkimben. Elsősorban a Tibeti Iskola Társaságon
keresztül működik, amely a dalai láma kérésére felállított külön testület az
indiai kormány Oktatásügyi Hivatala alá rendelve. Ez az indiai kormány által
támogatott társaság megpróbál korszerű oktatást biztosítani a tibeti gyermekeknek,
ugyanakkor a nyelvükkel, történelmükkel, vallásukkal és műveltségükkel kapcsolatos
ismereteket terjeszt.
Végjegyzet
1). A menekültek száma újabb adatok szerint e könyv elkészítése óta (1975)
120 000 fölé emelkedett. - A ford.
Bibliográfia
Tibetans in
Exile 1959-1969. Beszámoló a tíz éves indiai rehabilitációról, összeállította
Őszentsége a Dalai Láma hivatala, Dharamsala 1969; Die Leiden eines Volkes.
Die Tragödie Tibets und der tibetischen Fluchtlinge, Herausgegeben von der Schweizer
Tibethilfe Solothurn, Solothurn 1961 (ez a könyv kifejezetten az Európában élő
tibeti menekültekkel foglalkozik: Nagy-Britannia, Dánia, Németország és különösen
Svájc); James O. Mays, "Dilemma of the Dalai Lama," TSB 4/1 (1970):
35-44, Bloomington, Indiana; Ernest Gross, "The Tibetan Refugee Problem,"
TSB 3 (1969): 37-41; Ernest Dale, "Tibetan Immigration into the United
States," TSB 3 (1969): 42-45; H. H. the Dalai Lama, "Future of the
Tibetans," Indian Review (Feb./ March 1967): 64-65; H. H. the Dalai Lama,
My Land and My People, London 1962; Tibet 1950-1967, kiadja a Union Research
Institute, Hong Kong 1968 (a dalai láma által 1967 március
10-én kihirdetett új alkotmány teljes szövege, pp. 530-54). {További adatok
találhatók: Tendzin Gyacó, Száműzetésben - szabadon. A tibeti dalai láma önéletírása,
angolból ford. Horváth Z. Zoltán, 1992, Írás Kiadó, Budapest; népszerűsítő munka
H. Uhlig, Tibet - Egy rejtélyes ország kitárja kapuit, ford. Rátkai Ferenc,
1995, Dunakönyv, Budapest; Tibet. Egy ország, egy nép, egy nemzet, angolból
ford. Nemes Géza S., 1994, Tibetet Segítő Társaság, Budapest; Hírlevél. Tibet
Ház Alapítvány email:tibethouse@elender.hu - Budapest, 1997 -, szerk. Gelle
Zsóka; V. Conner és R. Barnett, szerk., Leaders in Tibet: A Directory, 1997,
Tibet Information Network, London. A Tibet Information Network Tibet jelenlegi,
kínai megszállás okozta politikai helyzetéről gyűjt és tesz közzé adatokat.
Részletesebben ld. e-mail cím: tin@gn.pc.org // vagy levélcím: 188-196 Old Street,
London ECIV 9FR, United Kingdom. Claes Corlin, The Nation in your Mind. Continuity
and Change among Tibetan Refugees in Nepal, 1975, Göteborg; Robert Barnett és
Shirin Akiner szerk., Resistance and Reform in Tibet, Motilal, Delhi; Ronald
D. Schwartz, A Circle of Protest, Political Ritual in the Tibetan Uprising,
Motilal. - A ford.}
|
Tibet
Kr.u.
600 előtt: Gnam-ri Szrong-szcan
kb. 620-649:
Szrong-brcan szgam-po.
641: A
tibeti császár feleségül veszi 649-679:
Mang-szrong Mang-bcan, 670-692:
Az első tibeti gyarmatosítás 676-704: `Du szrong Mang-po-rdzse. 692: a kelet-turkesztáni telepek ideiglenes elvesztése. 704-755: Mesz-ag-chomsz. 710: a
császár feleségül veszi a kínai hercegnőt,
kb. 775: Bszam-jasz alapítása.
779: a buddhizmus államvallás lesz.
790-kb.
860: a második tibeti gyarmat- 792-794:
buddhista hitvita Bszam-jaszban: 797-799: Mu-ne bcan-po. 799-815:
Szad-na-legsz. A buddhista
815-838:
Ral-pa-csan. A buddhista
822: a
kínai-tibeti békeszerződés 838-842:
Glang-darma. Bon 866: a
kínaiak legyőzik a tibeti 970: Je-sesz-`od,
Nyugat-Tibet királya 1012-1096:
Mar-pa, a bka`-brgjud-pa 1040:
Gu-ge királyai meghívják 1040-1123: Mi-la rasz-pa. 1042-1045:
Atísa térítő tevékenysége 1057:
`Brom-szton megalapítja a Rva-szgrengsz {Reting} 1073:
`Khon Dkon-mcshog rgjal-po megalapítja 1076: a Tabo-i buddhista zsinat Nyugat-Tibetben. 1158:
a Gdan-sza-mthil kolostor és a Phag-mo gru-pa 1179:
a `Bri-gung kolostor és az azonos nevű 1182-1251: Sza-szkja Pandita. 1189: a karma-pa iskola kezdete.
1235-1280: a sza-szkja `Phagsz-pa.
1260:
`Phagsz-pa meglátogatja `Phagsz-pa
megkapja a Tibet egésze
1290:
a sza-szkja-pák {mongol segítséggel} 1290-1364:
Bu-szton, a nagy tudós a kb. 1350:
a phag-mo gru-pa Bjang-cshub rgjal-mchan 1357-1419:
Bcong-kha-pa, a tibeti buddhizmus
1391:
Dge-`dun grub-pa, Bcong-kha-pa
1409: Dga`-ldan. 1414: Bkra-sisz lhun-po. 1416: `Brasz-szpungsz. 1419: Sze-ra theg-cshe-gling.
1475-1542:
Dge-`dun rgja-mcho,
1543-1588:
Bszod-namsz rgja-mcho, 1570-1662:
Blo-bzang cshosz-kji rgjal-mchant, 1587:
hivatalos szövetség a gcangi hercegek 1589-1617:
Jon-tan rgja-mcho, 17. század
első fele: jezsuita és kapucinus 1617-1682:
Ngag-dbang blo-bzang rgja-mcho, 1641-1642:
a hosút Gu-sri {Güsri} kán legyőzi
1651-1653:
a dalai láma
1679:
a dalai láma Szangsz-rgjasz rgja-mchót 1683:
a Ladak elleni háború után 1683-1706:
VI. dalai láma. A régens 1697: a VI. dalai láma trónrajuttatása. 1705:
Lhászát megtámadják a hosút mongolok. 1706:
a Hosút Lha-bzang félreállítja a fiatal 1708-1757:
a Li-thang közelében született 1716: Desideri jezsuita atya Lhászában. 1717: a dzungar mongolok kifosztják Lhászát. 1720:
kínai protektorátus létrehozása Tibetben.
1740-1747:
Pho-lha-nasz uralma 1750:
`Gjur-med rnam-rgjalt, Pho-lha-nasz 1751:
a dalai láma átveszi a hatalmat 1758-1804:
a VIII. dalai láma, 1774-1775:
George Bogle brit-indiai küldöttsége 1783: Samuel Turner küldetése. 1788: a nepáli gurkák betörése. 1790-1792:
a második gurka betörés, 1806-1815:
a IX. dalai láma, 1816-1837:
a X. dalai láma, 1835-1842:
a dzsammui rádzsa 1854-1856: tibeti-nepáli összeütközés. 1856-1875:
a XII. dalai láma, 1876-1933:
a XIII. dalai láma, Thub-bsztan 1890: a britek elfoglalják Szikkimet. 1904:
brit katonák törnek be Tibetbe 1910:
a kínaiak betörnek Lhászába, 1911:
a lhászai mandzsu helyőrség 1911: Forradalom Kínában. 1912: a dalai láma visszatér Lhászába 1912-1916: Jüan Si-kaj vezette és de facto független államban uralkodik. 1914:
a háromoldalú Szimlai Egyezmény
1934: Reting rin-po-cshe Tibet régense. 1935:
a XIV. dalai láma, 1941:
Eltávolítják a Kína-barátnak tartott
1950: októberben a kínaiak betörnek Tibetbe. 1950:
a dalai láma ideiglenesen 1952:
a dalai láma visszatér 1959:
miután a kínaiak megszegik ígéreteiket, 1963:
a dalai láma emigrációs kormánya |
Korabeli
események
618-906: Tang-dinasztia Kínában.
627-49: Taj-cung császár.
751: A
Talasz-folyó közelében lezajlott 755-797: Khri Szrong-lde-brcan. 755-757: An Lu-san felkelés. 763:
a tibetiek elfoglalják
775-785: az Abbászida kalifa, al-Mahdi.
785-809:
Harún ar-Rasíd kalifa, először
kb. 800-tól:
később al-Ma`mún kalifa, Horaszán 809-813: al-Amín kalifa. 813-833: al-Ma`mún kalifa uralkodása.
821-824: a Tang-dinasztiabeli Mu-cung.
10-13.század:
a Hszi-hszia/v.
1189-1227:
Dzsingisz kán a 1227:
Dzsingisz kán leigázza
1247:
a sza-szkja egyházfő látogatást tesz
1279-1368:
a mongol Jüan-dinasztia 1279-1294:
Kubiláj kán, mongol
1368-1444: a kínai Ming-dinasztia.
1403-1424: a Jung-lo császár Kínában.
1470-1543: a mongol Dajan kán.
1543-1583:
a tümet Altan kán,
1644-1911:
Kína a mandzsu
1661-1722:
a mandzsu
1735-1796:
a Csien-lung császár
1911:
Forradalom Kínában 1912-1916:Jüan
Si-kaj vezette
1928-1949:
Csang Kaj-sek
1947: India függetlenné válik. 1949:
a Kínai Népköztársaság
|
Dőlt betűvel a [megközelítően] ejtett tibeti szóalakok lettek jelölve.
A
Abbaszidák
abhiséka
Abhajákaragupta
Abhidharmakósa
Acsala
Ádibuddha ld. Szamanthabhadra
A-dkar
Ahmad, Zahiruddin.
Ahriman
Ahuramazda
Aiszóposz
Akhaimenida
A-khu szton-pa
Aksóbja tib. Mi-bszkjod-ba
Akszaj Csin hegység
Alcsi
Alexandria
Álom istennőjének értekezése
Altan kán
amban (mandzsu helytartó)
Amdo
`Amdo vallástörténete`(`Mdo cshosz-`bjung`, 1865)
Amitábha, ld. tib. `Od-dpag-med ("Mérhetetlen Fény")
Amógasziddhi
Amóghavadzsra
al-Amín
Amnye Macshen hegység
Amu-darja
anda
Andrade, Antonio
Angol-Kínai Egyezmény (1906)
Angol-Tibeti Egyezmény (1904 szept. 7)
An Lu-san felkelés (755)
antarábháva vö. bar-do
Anubisz
Anuttarajóga [tantra]
Ánanda
Apollo
arhat
Aris, Michael
Arsakida
arúpadhátu
Asóka
Aszamkjéja Kalpa
Aszanga
Asszám
átman
avadhúti
Avadhútipá
Aveszta
avidjá tib. ma-rig-pa
Azam, Muhammed
Ázsiai Kapcsolatok Konferenciája
atijóga p. 209 vö. rdzogsz-cshen
Atísa (tib. Dzso-bo rdzse) 982-1054
Avalókitésvara
Avatamszaka szútra
Aurangzeb császár
Ausztria p. 56`a-cshung
`a-zsa ld. kín. tu-jü-hun
B
Bacot, Jacques
Bahman Jast
baidúrja ld. vaidúrjá
Bajan Kara hegység
Bajkál-tó
Bajlakuppe
Bal-jul/v.-po ld. Nepál
balti nyelv vö. Baltisztán
bang-szo
Baranov
bar-do
Bar-do thosz-grol
barikus nyelvek
al-Battání
bcan [-démonok]
bcan-po
Bcong-kha-pa blo-bzang-gragsz-pa (1357-1419) ld. ejtett alak congkhapa
bde-ba cshen-po ld. mahászukha
bdud
Bdud-`dzsomsz rin-po-cshe (1904-1987)
békeszerződés, kínai-tibeti pl. i.sz. 822
belga
Bell, Charles
Belső-Ázsia
Benáresz
Benedict, P. K.
Bengál[ia]
Be-ri
Bernhard herceg
Besbalik
bgegsz
Bhadrabódhi
bhakti
bhiksu ld. dge-szlong
Bhrikutí
bhúmi
Bhusuku
Bhután
Bihár
bindu
Bitpaló
Bizánc
al-Bírúni
Bjamsz-cshen cshosz-rdzse
Bjang-cshub lam-rim
Bjang-cshub rgjal-mchan (ejtsd dzsangcsub
gyelcen)
1302-1364,
Bjang-cshub-`od
Bjang-thang ld. Csantang
bka`-blon (ejtsd kalön)
bka`-gdamsz-pa (ejtsd kadampa)
Bka`gjur, ejtsd kandzsur
bka`-brgjud-pa (ejtsd kagyüpa)
bka`-sag
Bka`-thang szde-lnga (`Ötrészű [papír-]tekercs`)
Bkra`-sisz-dpal, Gling-rasz-pa, `brug-pa bka`-brgjud-pa
Bkra`-sisz ldingsz (ejtsd
tasiding)
Bkra-sisz-lhun-po ld. Tasilhunpo
Blo-bzang cshosz-kji rgjal-mchan az 1. pan-cshen rin-po-cshe
Blo-bzang dpal-ldan je-sesz a 3. pan-cshen rin-po-cshe
bla
bla-na-med, ld. Anuttarajóga
Blo-/Glo-bo, ld. Musztang
blon-cshen
blo-szbjong
Bod
bodikus nyelv[ek]
óbodikus
Bódhgajá
bódhicsitta
Bódhimitra
Bódhipatha pradípa
Bódhirádzsa
bódhiszattva
Bod-kji deb-ther dpjid-kji rgjal-mo`i glu-dbjangsz (`Tibet könyve. A Tavasz
királynőjének éneke`) ld. `Ötödik dalai láma krónikája`
Bódhicsarjávatára
Bódhidharma
Bod-kji rgjal-rabsz (`Tibet uralkodói leszármazása`)
bodo nyelv
Bogle, George
Bombay
bon-cshosz
bon-po
Bon-szgo bzsi mdzod-phug lnga`i jang-sznying
bon-szku
boxer-felkelés
Bran-ka Dpal-jon
Bráhmaputra, ld. Gcang-po
brittek
Brit Kelet-Indiai Társaság
Brit-India
brkjang-ma ld. lalaná
Bszam-grub-rce, ld. Sigace
Bszam-jasz (ejtsd szamjé)
bsze
Bszkal-bzang rgja-mcho ld. Kelszang
…
bszkjed-rim, ld. szampannakrama
Bszod-namsz rce-mo, sza-szkja-pa
Bszod-namsz rgja-mcho a III. dalai láma
bsztan-`bjung
Bsztan-`dzin rgja-mcho, a XIV. dalai láma ld. Tendzin
…
Bsztan-`gjur, ejtsd tandzsur
Bsztod-chogsz
Bzsi-ba-`od
Buddha Dzsajanti
Buddhávatamszaka
`Buddhizmus története Indiában` ld. Táranátha
`Buddhizmus története Indiában, Tibetben és Mongóliában`,ld. még Szum-pa mkhan-po
bu-lugsz-pa
bum-pa
Bumthang
burját-mongol
Burma
burmai
burusászki
Bu-szton rin-cshen grub
Buxaduar
`bam-jig
`Ba-ra-ba, bka`-brgjud-pa
`brasz[-bu]
`Brasz-szpungsz,ld. ejtett alak drépung
`bri-gung [bka`-brgjud-]pa
`brog, ~-pa
`Brog-mi lo-cá-ba
`Bro lo-cha-ba
`Bro nemzetség
`Bro Sesz-rab-gragsz
`Brom-szton (ejtsd dromtön)
1017-1076;
`bru-csha/v.- zsa, ld. Gilgit
`brug-jul, ld. ejtett alak
drukjül ld.
Bhután
`Brug-mo
`brug-pa [bka`-brgjud-]pa
C
Cacella, E.
és J. Cabral
Cajdam-mélyföld
campa
Cangpo-folyó, ld. Gcang-po
Cao-sen
Changsz-dbjangsz rgja-mcho (canjang
gya[m]co,
VI. dalai láma (1683-1706)
Che-dbang rab-brtan
Chefoo-i tanácskozás (1876)
Che-ring-ma
Che-szpong nemzetség
chok-dü
chor-ba ld. védaná
Ci-kang
Ci-lu-pa
cipa
ci-pön
Congkhapa,
ld. Bcong-kha-pa
Conze, E.
Curzon, Lord
CS
csagatáj
csakra
"csak-tudat" buddhista nézetrendszer, ld. csittamátra
Csakraszamvara tantra-ciklus
Csamdo
csan buddhizmus
Csandragiri
Csandragupta császár
Csangan (a mai Hszian)
Csang Csing-vu
Csang Jing-tang
Csang Kaj-sek
Csang Kuo-hua
Csangland
Csantang
(tib. írott alak: Bjang-thang: `Északi [Fenn-]Sík)
Csanvéri-völgy
Csao Er-feng
csarjá
Csen Ming-ji
Csenrézi
ld. Avalókitésvara
Csengtu
cshang-glu
cshi-kjab
khen-po
cshol-kha
Cshoné
cshosz, ld. dharma
cshosz-dbjingsz, ld. dharma-dhátu
cshosz-nyid bar-do
cshosz-`bjung
Cshosz-kji nyi-ma (1737-1802)
Cshosz-kji `od-zer, sza-szkja-pa
cshosz-szde
cshosz-szkjong ld. dharmapála
cshosz-szku ld. dharma-kája
Cshosz-la `dzsug-pa`i szgo
cshosz-rgjal, ld. dharmarádzsa
Cshumbi-völgy
cshupa
Csien-/K`ien-lung mandzsu császár
csig-csar [thar-pa]
Csin-dinasztia Észak-Kínában
Csin-cseng
Csing-haj, ld. Kék-tó és tib. Mcho-szngon
Csing uralkodóház
Csinvat-híd
Csitralaksana
csitta ld. szemszcsittamátra, "csak-tudat"
Csog-ro nemzetség
Csou En-laj
csuan-csü
Csung Jin
`csham
`cshi-kha`i bar-do
D
Daéná
daikus nyelvek
Dajal, Harisvar
Dajan kán
Dalhousie
dákiní ,dalai láma
Ötödik dalai láma krónikája [=`A Tavasz Királynőjének éneke`]
damaru
Dangra Jumcho
Dandin
dápön,
írott alak: mda`-dpon
dard
Dardzsiling
Dar-ma mdo-szde
Dar-rce mdo (kín. Ta-csien-lu)
darugacsi (mong.)
Dánasíla
Dánia
dbang, <kín.vang
dbang-bszkur ld. abhiséka
Dbasz nemzetség
dbu-csan, dbu-med
Dbu-ru ka-chal
Deb-dmar (`Vörös könyv[ek]`)
de-bzsin-nyid ld. tathatá
de-bzsin snying-po ld. tathágatagarbha
de-dpon
Deb-ther rgja-mcho,`Amdo vallástörténete`
Deb-ther szngon-po (`Kék könyv[ek]`) ld. `Gosz locává
Delhi
demiurgosz
De-mo hutuktu
~ ~ rinpocshe
Denszong/-dzsong
(`Rizs-lejtők` vidéke), ld. Szikkim
Derge
ld. Szde-dge
Desideri, Ippolito
deus otiosus
Dévadatta
Dévapála
Dga`-gdong
Dga`-ldan (ejtsd ganden)
Dga`-ldan pho-brang
dge-chul
Dge-`dun grub-pa (1391-1475) az I. dalai láma
Dge-`dun rgja-mcho
dge-lugsz-pa, ld`sárgasüvegesek` vagy `erényesek` vagy `új kadampa` rend
dge-sesz
dge-szlong
Dgon-deb
Dgon-lung
Dgongsz-pa rab-gszal, bla-cshen
dgra-lha (ejtsd drala)
Ding-ri
dkhjil-`khor ld. mandala
Dharams[z]ala
dharma, ld. tib. cshosz
dharma-dhátu, ld. cshosz-dbjingsz
dharma-kája, ld. tib. cshosz-szku
Dharmakírti
Dharmapála
dharmarádzsa, ld. tib. cshosz-rgjal
Dhányakataka
dhimal nyelv
Dhímán
dhjáni-buddhák, ld. inkább tathágata
Ding-ri
Dkon-cshog brcegsz-pa, ld. Ratnakúta
dkon-mcshog gszum ld. triratna
Dkon-mcshog rgjal-po, `Khon sza-szkja-pa
Dbasz nemzetség
dbu-ma ld. avadhúti
Dbu-ru (`Főszarv`)
Dbusz (ejtsd Ű)
dge-bsznyen
dgra`-bcsom-pa ld. arhat
dmag-dpon ld. mákpön
Dmjal-gling
dmu
dmu-thag
dngul
Dnyánéndra
Dogra dinasztia
dohá
Dolan hadnagy
dolmen
Dol-po
Dol-po-pa
donce
don-dam [bden-pa] ld. paramártha-szatya
Don-`grub rin-cshen
Dorzsiev
dömo
dörbeldzsin
Dpal dusz-kji `khor-lo`i rdzogsz-rim rdo-rdzse`i rnal-`bdzsor-gji dgongsz-gnad
gszal-bjed baidúrja`i me-long
Dpal-ldan je-sesz (1737-80), pan-cshen rin-po-cshe
Dpal-`khor-brcan
Dpal-ldan lha-mo
Dpal-gji rdo-rdzse, Lha-lung
Dpa`-bo gcug-lag `phreng-ba, ld. Mkhasz-pa`i dga`-szton
dpe-jig
dpon-cshen
Drag-tar le-khung
drang-szrong
Drépung
dri
írott alak: bri
Dri-gum bcan-po, ld. Gri-gum
Dri-med kun-ldan
dru-gu ld. türk
Drukjül,
ld. Bhután
drung-jig cshe-mo
Dulaf, Abú
dur-bon
dur-gsen
Dusz-`khor cshosz-bjung, ld. még Kálacsakra
Dusz-gszum mkhjen-pa
Dusz-kji `khor-lo ld. Kálacsakra
Dvagsz-po, ~ lha-rdzse ld. Szgam-po-pa
Dvangsz-sel me-long
dvípa, tib. gling
`dasz-log
`du-bjed ld. szamszkárá
`dun-sza
`du-sesz ld. szamdnyá
DZ
dzasza
dzongpön
dzo
és ~-mo
dz[s]ungár-mongol
DZS
Dzsajháni
Dzsambudvípa
Dzsammu
Dzsálandhari
dzsátaka
Dzsinamitra
Dzsingisz kán
Dzso-bo
Dzso-bo rdzse ld. Atísa
Dzsokhang
Dzso-mo-nang
dzso-nang-pa
dzsu-thig
dzsürcsi
`Dzsam-dpal rgja-mcho, a VIII. dalai láma (1758-1804)
`Dzsang, ld. kín. Nancsao
`dzsa`-sza mu-tig-ma
`Dzsig-rten mgon-po, bri-gung-pa
`dul-ba ld. vinajá
E
Egyesült Államok
Egyesült Nemzetek
Egyiptomi halottaskönyv
Eurázsia
Európa
F
Fergána-medence
finom-test
Főnícia
francia
Francke, A. H.
Fravasi
Fukanggan mandzsu tábornok
G
Gajómart
Galdan (írott alak Dga`-ldan) kán
Ganden ld. Dga`-ldan kolostor
Ganden
tripa
Gandhára
Gangesz
Gangsz-cshen mdzod-lnga (ejtsd kangcsen
dzöngá)
Gantok,
(írott
alak szGang-thog)
Gardízi
gar-log ld. karluk
Gartok
garuda
Gautama buddha, ld. Sákjamuni Buddha
ga`u
Gcang (Középső-Tibetben)
Gcang-ma
Gcang-pa Rgja-rasz-pa
Gcang-po ld. Bráhmaputra felső folyása
Gcang-szmjon Héruka
gcsod
gcug-lha-khang ld. vihára
gcugsz
Gcsung-po don-jod
gdan-sza
Gdan-sza-mthil
ge-khod
gelong
Genf
ger-pa
Geszár
Giamda
Gilgit, ld. `bru-zsa
G.jasz-ru
G.ji-dzso locává
gjog-klu
G.jon-ru
G.ju-lo
Glang-dar-ma (másnéven U`i dum-br[c/]tan) császár (i.sz. 836- v. 838-42)
gling ld. dvípa
Gling-rasz-pa Padma rdo-rdzse
Gnam-lha dkar-mo
Gnam-mcho p. ld. Tengri Nor
Gnam-ri szr/lon-b[r]can király (megh. isz. 618) vö. Sztong-ri sztong-bcan
Gnam-ru
Gnasz-cshung (ejtsd nécsung)
gnasz-khor-pa (ejtsd nékorpá)
gnoszticizmus
gnyan
Godávarí-folyó
golok
gompa, írott alak: dgon-pa
gong-ma
Gould, Basil
Gragsz-pa rgjal-mchan (ejtsd drakpa
gyelcen)
sza-szkja rendfőnök 1147-1216;
Gragsz-pa rgjal-mchan, 5. phag-mo-gru király (uralk. 1383-1432);
Gri-gum p. ld. Dri-gum
grong-`dzsug
grub-thob ld. sziddha
Grueber, Johann és Albert d`Orville
Gsen-lha `od-dkar
Gsen-rab mi-bo
Gsin-rdzse ld. Jamántaka
Gszal-sznang, Szba
gszang-ba`i dbang-bszkur ld. guhjábhiséka
gszang-szngagsz ld. [titkos] mantra
Gszang-szngagsz cshosz-gling
Gszer-khang
gszer-szkjemsz
gszung-`bum
gszungsz
gter-ma
gter-szton (ejtsd tertön)
gto
Gto-bu `bum-szangsz
gtod
gtor-ma
gtum-mo
Gu-ge
guhjábhiséka
Guhjaszamádzsa
tantra-ciklus
Gulab Szingh
Gung-szrong gung-bcan császár (641-646)
Gung-thang
gupta írás
gurka
gur-mgon
guru
Guru rinpocshe ld. Padmaszambhava
Güsri kán
gyal-chab
`gyémántkocsi` ld. vadzsrajána
`gyökér-láma
Gyurmé
namgyel
(`Gjur-med rnam-rgjal)
gzed
Gzer-míg
Gzi-brdzsi
gzugsz ld. rúpa
Gzugsz-kji nyi-ma
`Gosz locáva ("fordító")
`grel-ba
`Gro-ba bzang-mo
H
"Halottaskönyv"
ld. Bar-do thosz-grol
Han uralkodóház
harmiká
Harrer, Heinrich
Harún ar-Rasíd
Haszarádzsa
Hasz-po-rgjab
He-misz
Hermanns, M.
Hérodotosz
Héruka
Hévadzsra
Himacsal Pradés
Himálaja
Kelet-Himálaja
Nyugat-Himálaja
Transzhimálaja
hínajána
hindu
Hoffman, H.
holland
Hor
hor-jig
Horaszán
Horezm
Ho-sang Mahájána/ v. kín. Mahojen
hosút-mongol
hsziang
hszien
Hszi-fan
Hszi-hszia, ld. tib. mi-nyag és tangut
Hszikang
Hszincsiang
hsziung-nu (`ázsia hun`)
Huang-ho/v. -he, tib. Rma-cshu
Huang Mu-szung
Huc, E. és J. Gabet
Hudúd al-`Álam (`Világ tájai`)
Huj-csao
Hunza
al-Huwárizmí, Mas`údí
húng-szótag
I
India
Dél-India
Észak-India
Északnyugat-India
Indiai Unió
Indrabhúti
indoeurópaiak
indo-görög művészet
Indokína
indo-nepáli stílus
Indonézia
Indus
iráni
Ivang
J
Jaeschke, H.
A.
jabgu
jabsi
szarpa
Ja-lung-folyó (tib. Nyag-cshu)
jak
Jama
Jamántaka
Jangce-folyó, ld. tib. `Bri-cshu
Jang-dag rgjal-po
Jang-tung (kín.) ld. zsang-zsung
Jar-klungsz (ejtsd jarlung)
Jar-lha sam-po
Japán
Jatung
Jászin
Je-gsen
Jemen
Jer-pa
Je-sesz `od, lha bla-ma, nyugat-tibeti papkirály (947-1024)
Je-sesz rgja-mcho
Je-szmon rgjal-po
Jézus
jezsuita
ji-dam ("védistenség")
Ji-dam rgja-mcho szgrub-thabsz rin-cshen `bjung-gnasz
jig-cang
ji-khjim
Jogászok Nemzetközi Bizottsága
Jokszum (`Három jógin` találkozóhelye)
jon-tan
Jon-tan rgja-mcho (1589-1617), a IV. dalai láma
jóga
jógacsárin
Jum-brtan
Jum-bu bla-mkhar
Jung-lo, kínai Ming császár
Jüan Si-kaj
Jüan uralkodóház
jüecsi, `kis`
Jünnan
K
Ka-dong
Kag-la-bong
Kailász-hegy, ld. tib Gang Ti-sze
kalasa ld. tib. bum-pa
Kalápa
kalki[n]
Kalkutta
kalmükök
kalpa
kalön,
ld. bka`-blon
Kálacsakrapáda
Kálacsakra tantra-ciklus
Káli-Durga
Káli Juga
Kamalagupta
Kamalasíla
Kámadéva
kámadhátu
Kambala
Kanaudzs
Kandzsur ld. Bka`-gjur
Kang-hszi, a mandzsu Csing dinasztiabeli császár
Kanszu
Kanze
Kao Hszien-cse
Kapita
kapucinusok p
Kara György
karahanidák ld. karluk
karenikus nyelvek
Kargil (tib. írott alak Dkar-szkjil)
karluk-türk
karma [kagyü-]pa
karma tib. lasz
Karmasataka
karuná
kasag ld. bka`-sag
Kasgár
Kásgharí, Mahmúd
Kásjapa buddha
Kásjapaparivarta
Kasmír
Kathmandu
kávja (szkt.)
Kávjadarsa
Kelszang gyacó, írott alak: Bszkal-bzang rgja-mcho, a VII. dalai láma (1708-1757)
Kha-cshar
Kham[sz]
Khampa dzong
Khang-cshen-nasz
kha-thag
Khotán
khotáni írás
Khja`i rdor ld. Hévadzsra
khjug-jig
khjung, vö. garuda
Khjung-lung
Khjung-po Blo-grosz rgjal-mchan
Khra-`brug
Khrag-thung ld. Héruka
Khri `Dusz-szrong császár (676-704)
Khri Gcug-lde-bcan, ld. Ral-pa-csan
Khri Lde-gcug-brcan császár, ld. Mesz-ag-chomsz (712-755)
Khri Lde-szrong-bcan császár (799-815); ld. Szad-na-legsz
Khri-ma Lod anyacsászárné (704-712)
Khri-mo Mnyen-ldong szteng, Mong-bza
Khri rinpocshe
khri-szde
khri-szkor, `tízezredes kerület`
Khri Szrong-lde-bcan (ejtsd triszong
decen)
császár (755-97)
khro
khutukhtu
`kilenc kocsi/jármű/megközelítés`
Kim-sheng kong-dzso ld. Csin-cseng
Kína
Kínai Államtanács
Kínai Köztársaság
Kínai Népköztársaság
Kircher, Athanasius
Kisztná-folyó
k`iang
klésa
Klong-cshen-pa
Klong-rdol bla-ma
klu (szkt. nága) klu-mo
Klu-`bum, `Százezer kígyószellem…`
Klu-mesz
Klu-szgrub ld. Nágárdzsuna
Kolmas, Josef
konfucianizmus
Kong-bzser, Dbasz
Kong-po
Koppenhága
Korea
Kódzsarnáth
Köden (tib. Go-dan) kán
Kőrösi Csoma Sándor
Kripalani, Acsarja J.B.
Krisnacsárin
Krit
krijá
Kronosz
Kubiláj kagán, később az első mongol Jüan császár
Kucsa
kuki nyelv
Kukuripá
Kulturális Forradalom
Kulu
Kumbum,
írott alak Szku-`bum
Kun-bzang rnam-rgjal (=Nam-mkha` dzsigsz-med, 1597-?1652), lha-bcun cshen-po
Kundeling
Kun-dga` rdo-rdzse
Kun-dga` bzang-po, Ngor sza-szkja-pa
Kun-dga` sznying-po
Kunlun-hegység
Kun-tu bzang-po ("Őseredeti") buddha, ld. szkt. Szamanthabhadra (`Mindenképp
Jó")
Kukunor-tó, ld. kín. Csing-haj, tib. Mcho-szngon, s `Kék-tó`
`Kukunori [Év]könyvek`
kundaliní
kung
kun-rdzob [bden-pa] szkt. szamvriti-szatya
Kuomintang
Kusinagara
Külső-Mongólia
Kva-cshu
`Khon család
`khor-ba ld. szamszára
`Khor-lo szdom-pa ld. Csakraszamvara
`Khor-re
L
Ladak
La-dvagsz rgjal-rabsz
lalaná
lalo
Lalou, Marcelle
lam
lam-rim
Lam-rim cshung-ngu
Lankávatára szútra
La-szad ne-bar, ld. Sztag-lha me-`bar
lasz-bum
lazaristák
Laufer, Berthold
Lcsang-szkja Rol-pa`i rdo-rdzse
Lcse-szton-pa
Ldzsang ld. `Dzsang
Legsz-bsad
Leh
lepcsa
lha-bcun
Lha-bzang kán
lha-cshosz
Lha-gling
Lha-ldan szprul-pa`i gcug-lag-khang-gi dkar-cshag
Lha-mo la-mcho
lha-pa
lha-ram-pa
lhan-csig szkjesz-pa`i dre
Lha-tho-tho-ri
Lhásza
Lho-brag
Lho-kha
li
Liangcshou, tib. Bjang-ngosz
Li Fang-kuei
Li-bjin bráhmin
Li-jul ld. Khotan
Ling-si
Li-si sztag-ringsz
Li-thang
Li-thig-dman
Lig Gnya-zsur v. Lig Mi-rgja/v.-rhja, zsang-zsung uralkodó
Liu Csi-fu
Liu Ven-huj
Lo ld. Blo
logosz
London
longsz-szpjod-szku ld. szambhóga-kája
Lopnor
lte-ba
Lúi-pá
Lu-khang-ba
Lung-rtogsz rgja-mcho, a IX. dalai láma
Lungsar
`lurisztáni bronzok`
M
madhjamika buddhizmus
Madhja Pradés
Magadha
maga toghon kagán
Ma-gcsig lab-szgron
magyar
mahájána buddhizmus
mahájóga
Mahákála
Mahámája
mahámudra
mahászandhi ld. rdzogsz-cshen
mahászanghika
mahásziddha
mahászukha tib. bde-ba cshen-po p
Mahávjutpatti
al-Mahdi
Maidari khutukhtu
Mainpat
Maitréja
Maitréjanátha
Maitripá
Majszur
makára
makpön
Mandzsusrí
Mandzsusrímúla Tantra (tib. `Dzsam-dpal rca-rgjud)
Mani bka`-`bum p
man-ngag ld. upadésa
Mang-szl/ron mang-brcan császár (649-676)
majordómusz (`udvarnagy`) vö. tib. blon-cshen
al-Ma`mún
mandala
mandzsu
Mang-nang
mang-po rdzse
Man-lung guru
máraná
Márá
Marco Polo
Marduk
Mánaszarovar-tó
manicheizmus
mantra
Marpa (1012-1098)
Maudgaljána
Maurja
Ma-zsang Khrom-pa-szkjabsz
"Második Buddha", ld. Padmaszambhava
Mcho-szmon-gling rin-po-cshe (1819-44) régens
Mchur-phug kolostor
McMahon, Henry, `~ vonal`
mcshod-rten (ejtsd csö/v.-orten)
ld. sztúpa
Mcshog-gi dang-po`i szangsz-rgjasz rnam-par bje-ba gszang-ba`i thamsz-csad bsad-pa`i
mdzod
Mcshimsz nemzetség
Mdo-`grel
Mdo-szmad
Mdzod-phug
meditáció
Megasztenész
`Megszabadulás drágakő-éke`
Mekong-folyó, ld. tib. Rdza-cshu
Méru
Mesz-ag-chomsz (másnéven Khri Lde-gcug-brcan>ejtsd tri decukcen) császár
(i.sz. 712-55)
Mezopotámia
Mgar nemzetség
mgon-po
Mgon-po rdo-rdzse
mgur-`bum
mi-cshosz
mi-drag
Mi-la rasz-pa
Ming-dinasztia
mi-nyag, ld. tangut
Mi-pham `dzsam-dpal dgjesz-pa`i rdo-rdzse
Miran
Mirza Haidar
Minorsky
Mitra
Mjal-ba nag-po
mjang-`dasz ld. nirvána
Mjang nemzetség
mkhan-po
mkhar
mkhar-lasz
Mkasz-grub-rdzse (ejtsd kédubdzse)
Mkhasz-grub rgja-mcho, a X. dalai láma
Mkhasz-pa`i dga`-szton (`Bölcsek örömünnepe`, 1564)
mkha`-`gro[-ma] ejtsd kándro[-ma]
ld. dákiní
Mkhjen-brce
Mnga`-risz
mo
mogul
mon
Mongólia, mongol
Külső
mönlam
ld.
szmon-lam
moszo
Mount Everest
mthar thug
Mtho-gling
Mu-cung, Tang uralkodóházbeli kínai császár (i.sz. 820-24)
Mu-csho ldem-drug
mudra
Mukden
Mundgod
múlaszarvásztivádin
múlatantra
Mu-ne bcan-po császár (797-799);
Mu-rug bcan-po
mu-szangsz ta-zig
muszlim
Musztang, ld. Blo-bo
Musszuri
myriarch vö. tib. khri-szkor
N
Nag-chang
Nag-cho locává
nága ld. tib. klunága nyelv
Nágárdzsuna
Nag-cshu, ld. Szalven
Nagy-Britannia
"Nagy Ötödik" dalai láma, ld. Ngag-dbang
blo-bzang rgja-mcho
Nagy Sándor
nahszi, ld. moszo
Namco (tib. írott alak gnam-mcho) ld. Tengri Nor
Namdak, Tendzin
Namgyal Intézet
nam nyelv
Nancsao p., ld. tib. `Dzsang
nang-blon
nang-dzi-sag
nang-mcshod
nang-po rdzse
Nanking
Nansan Csiliensan
Natong
Nálandá
Náro cshosz-drug
Náropá
Neame, Ph.
NEFA: Northeastern Frontier Agency
Nehru
Nel-pa pandita
Nepál
Nergal
nesztorianizmus
nevar[i]
Newman, John
New York
`népvallás, ~hit` ld. mi-cshosz
Nga-phod ngag-dbang `dzsigsz-med
Ngag-dbang blo-bzang rgja-mcho, a "Nagy Ötödik" dalai láma (1617-82)
Ngag-dbang rnam-rgjal, zsabsz-drung 1594-?1651 (ejtsd nGáváng
námgyel)
`brug-pa bka`-brgjud
Ngári, ld. Mnga`-risz
nGáváng
dzsimé ngabo
ngor [sza-szkja-]pa
nirmána-kája, tib. szprul-szku
nirvána, tib. mjang-`dasz
nominalizmus
nor
`Nor-bu bzang-po tankirály élete`
Nor-bu che-ring
Norbu Lingka
Nyang-ral Nyi-ma`i `od-zer
Nyarong
Nyi-ma-mngon, Szkjid-lde
"nyolcrétű ösvény`
nyon-mongsz ld. klésa
nyo-pa`i glu
O
Odorico de Pordenone
ojrát-mongol
O-lde szpu-rgjal
Om-bu bla-szgang ld. Jum-bu …
Omorka
orfikus
O-rgjan gling-pa (1323 v. `29-1367)
orhoni feliratok
Orissza
`Oroszlántrónus`
oroszok
Ozirisz
Otantapurí
`Od-dpag-med [buddha] ld. szkr. Amitábha
`od-gszal (`ragyogó fény`)
`Od-lde
`Od-szrungsz
`Od-zer-ldan
Ö
Ögödej kagán
örmény
P
Pad-dkar `dzin-pa
Padma dkar-po
padma
Padma g.jang-rce
Padma bka`-thang
Padma gling-pa ld. pemalingpa
[Az ifjú] Padma `od-bar
Padmaszambhava (tib. Padma `bjung-gnasz)
Padma thang-jig
Pakisztán
Pancsa Sila
Pancsatantra
pan-cshen rin-po-cshe
Pandzsáb
paraklétosz
paramártha-szatya
pata, ld. thang-ka
Patel, Vallabhai
Pála fejedelemség
pála-királyok
Páníni
páramitá
párthus
Pátan
Pe-har
Peking
Pelliot, Paul
Pemalingpa
perzsa
Pestalozzi Gyermekfalu
Petech, Luciano
petrogenész
Pha-dam-pa szangsz-rgjasz p
Phari dzong
Phag-mo-gru-pa, gro-mgon Rdo-rdzse rgjal-po
phag-mo-gru [pap-]királyok
Phala
phja-istenek
phjag-rgja ld. mudra
phji-blon
phji-dar (ejtsd cshidar)
Phjing-ba sztag-rce
pha-mchun
phar-phjin ld. páramitá
phjag-cshen ld. mahámudra
Phjag-na rdo-rdzse ld. Vadzsrapáni
phjug
pho-lha
Pho-lha-nasz
Phrom
Phrul-gsen
Phullahari
Phun-chogsz rnam-rgjal, a 3 gcangi király (uralk. 1611-22)
Phun-chogsz rnam-rgjal, Szikkim 1. "tankirálya" (uralk. 1642-70)
phung-po ld. szkandhá
phu-su ld. harmiká
`pokoljárás-történetek` ld. `dasz-log
portugál
Potala
Potopá
Pott, Pieter H.
póthi
pradnyá
Pradnyápáramitá tib. Sesz-rab-kji pha-rol-tu phjin-pa
Pratimánalaksana
pratyéka-buddha
prátítyaszamutpáda tib. rten-`brel
Ptolemaiosz, Klaudiosz
Punakha, Purig
`Phagsz-pa blo-grosz (ejtsd pakpa
lodrö),
sza-szkja rendbeli császári tanító a mongol-kínai Jüan udvarban (1235-1280)
`Phagsz-pa-lha dge-lasz rnam-rgjal
`Phan-jul
`Phan-po cshu
`Phjing-jul
`Phjong-rgjasz (ejtsd cshongyé)
`pho-ba
`phrin-lasz
`Phrin-lasz rgja-mcho, a XII. dalai láma
R
Ral-pa-csan
ld. Khri Gcug-lde-bcan császár
Ra-mo-cshe
Ra-sza, ld. Lhásza
raszaná
Rasz-cshung-pa
Ratnakára
Ratnaraksita
Ratnaszambhava
rádzsput
Rádzsagriha
Ráhulagupta
ráksaszí
Rámajana
Rca-brang
Rce-thang
Rciu
Rdo-rta-nag
rdzogsz-cshen
rdzogsz-rim, ld. utpannakrama
rdzong-dpon
Red-mda`-ba Gzson-nu blo-grosz
Reting rinpocse
rigsz-ldan ld. kalki[n]
rigsz-lnga ("Öt buddhacsalád")
Rin-cshen bzang-po (958-1055)
Ral-pa-csan császár (i.sz. 817-36)
rdo-rdzse, ld. vadzsra
Rdo-rdzse-`cshang ld. Vadzsradhara
Rdo-rdzse phag-mo ld. Vadzsraváráhí
Rdo-rdzse phur-pa ld. Vadzsrakíla
rdo-rdzse rnal-`bdzsor ld. vadzsrajóga
Rdo-rdzse rnal-`bdzsor-ma ld. Vadzsrajóginí
Rdo-rdzse szemsz-dpa` ld. Vadzsraszattva
rdo-rdzse szku ld. vadzsrakája
rdo-ring
rdzong-dpon ld. dzongpön
Rdzse-bcun dam-pa khtukhtu
Rdzse rin-po-cshe ld. Bcong-kha-pa
rgjal-ba rin-po-cshe
Rgja-bod jig-chang (`Kína és Tibet feljegyzései`)
Rgja-bza bod-bza
Rgja-gar cshosz-`bjung ld. `Buddhizmus története Indiában`
rgjal-ba rin-po-cshe, vö. dalai láma
Rgjal-chab-rdzse
Rgjal-lha-khang
Rgjal-mo-rong
Rgjal-rabsz bon-gji `bjung-gnasz
Rgjal-rabsz gszal-ba`i me-long (`Az uralkodói származás[történeteke]-t megvilágító
tükör`)
Rgjal-to-re, Dbasz
rgju
rgjud, ld. tantra
Rgjud bzsi
Rgjud-rgjal gsin-rdzse-gsed szkor-gji cshosz-`bjung
Rgjud-szde szpji`i rnam-par bzsag
Rgjud-`grel
Ribbach
Richardson, Hugh
ridro
rig-pa, vö. vidjá
rim-gjisz [thar-pa]
ring-khang
Rin-szpungsz
rkang-gling
Rlangsz család
Rma Cshosz-gsesz
Rma-lo
Rock, Joseph F.
Roerich, G,
ro-langsz, szkt. vétála
ro-ma ld. raszaná
Rongbaca
Római Birodalom
Róna Tas András
rmi-lam
rnam-sesz (ejtett alak namsé)ld.
vidnyána
rnam-thar
rnam-rtog, ld. vikalpa
rnying-ma[-pa]
Rnying-ma cshosz-`bjung
Rnying-ma rgjud-`bum
Rol-pa`i rdo-rdzse, zsva-nag karma-pa
Roszová
Rtagsz-kji `dzsug-pa, ld. még Thon-mi Szambhóta
rten-bszkjed
Rudra Csakrin
Rva-hagyomány
Rva Cshosz-rab
Rva-lung
Rva-szgreng (ejtsd/lásd reting)
ru
Ru-jong-bza
Ru-lag
rúpa
rúpadhátu
S
saivita
saka, vö. szog-po
Sakabpa, Cepon W.
sakti
Salvador
Sambala
Sambala`i lam-jig
Sa[ng]-rí u-csan
san-san
Sang-dinasztia
sangsz-pa bka`-brgjud-pa
Sáriputra
Satra, Loncshen
Sántaraksita
Sántidéva
Sákjamuni Buddha
sámán; [animizmus-] samanizmus
Sárga-folyó, ld. kín. Huang-ho és a tib. Rma-cshu
`sárgasüvegesek`, ld. dge-lugsz-pa
sásztra
Schüttler, G.
Selyemút
Sen Cung-lien
Ser-kang
ser-phjin ld. pradnyápáramitá
sesz-rab ld. pradnyá
Sesz-rab rgjal-mchan
Sékóddésatíká
Sigace, írott alak Gzsi-kha-rce v. Bszam-grub-rce
Simon Magus
sino-tibeti nyelvcsalád [?]
Si-tu pan-cshen
Shafer, Robert
Snellgrove, David
Sophia
Sraddhákavarman
srámanéra ld. dge-chul
srávaka
Stein Aurél
Stein, Rolf A.
súnyatá, tib. sztong-pa-nyid
Svájc
SZ
sza-bdag
Szaddharmapundaríka szútra
Szad-ma [d]kar
szad-mi bdun
Szad-na-legsz (másnéven ld. Khri-lde szrong-brcan) császár (i.sz.799-815)
Szagang szecsen, mongol történetíró
Szamada
Szamanida uralkodóház
Szamantasrí
szamdnyá
szammatija
szamszára ("létforgatag")
szamszkárá
Szamvara
szandhábhásá
szangha, tib. dge-`dun ejtsd gendün
Szangsz-po `bum-khri
szangsz-rgjasz,`buddha`
szanszkrit
Szaraha
szarvásztivádin
Sza-szkja bka`-bum
sza-szkja-pa (ejtsd szakjapa)
Sza-szkja pandita Kun-dga` rgjal-mchan (1182-1251)
Szalven-folyó, ld. tib. Nag-cshu
Szamanthabhadra, ld. tib. Kun-tu bzang-po és Ádibuddha
szambhóga-kája
Szamjé
ld. Bszam-jasz
szampannakrama, ld. bszkjed-rim
Szang-si, Szba
Szangsz-rgjasz phal-po-cshe ld. Buddhávatamszaka
Szangsz-rgjasz rgja-mcho, az V. majd a VI. dalai láma régense (szde-szrid)
Szatledzs-folyó
Sza-trig er-szangsz
szádhana
Szászánida-uralkodóház
Százezer Klu- [`kígyó-, vizi-`] szellem
Szba-bzsed
Szba-bzsed gcang-ma
Szba-bzsed zsabsz-btagsz-pa
Szde-dge kánonkiadás
Szde-dge`i rgjal-rabsz (`Dergei királyok története`)
szde-pa
szde-sznod gszum ld. Tripitaka
szde-szrid (ejtsd deszi)
Szdingsz-cshen szmjon-ba
Szecsuan
szemsz
Sze-ra theg-cshe-gling
Szen-ge rnam-rgjal, ladaki király (kb. 1600-40)
Szgam-po-pa
szgju-lusz
szgju-ma
Szgrol-ma ld. Tárá
szgrub-szde
Szibéria
sziddha
sziddhi
Sziddhi kűr
szienpi
Szikkim
Szimlai Egyezmény
Szinkiang (Hszincsiang)
Szír-darja
szkandhá
Szkar-cshung templom
Szkar-rdo
Szkar-rgjal
szkíta
Szkjid-cshu, ~-völgy
szku
Szman-thang-pa
szmon-lam
szna-chogsz
szna-chogsz rdo-rdzse ld. visvavadzsra
Szna-nam nemzetség
sznang-gsen
Sznang-gszal
Sznar-thang
Szne-gdong
sznga-dar
Szngagsz-rim cshen-mo
sznyan-rgjud, zsang-zsung ~
Sznyan-ngag-gi me-long, ld. Kávjadarsa
Sznye-thang
sznying-rdzse ld. karuná
sznying-thig
szogd
szog[-po]
Szo-nam le-khung
Szómanátha
Szpa-gro (ejtsd paro)
Szpjan-rasz-gzigsz ld. Avalókitésvara
szprul-szku, vö. tulku
szprul-szku ld. nirmána-kája
Szpung-szad zu-ce, Khjung-po
szrang
szri-szellemk
szrid-pa`i bar-do
szrid-pa szellemek
Szrid-rgjal-ma
Szrid-gsen
Szrong-bcan szgam-po császár (618-641 és 646-49)
Szrong-nge, ld. Je-sesz `od
Sztag-brag rin-po-cshe
sztag-chang [sza-szkja-]pa
Sztag-gzig ld. Taz[s]ig
Sztag-lha me-`bar, ld. La-szad ne-bar
sztag-lung [bka`-brgjud-]pa
Sztag-szgra klu-gong
szteng-lha
szthaviravádin
Sztod-lung p. 62Sztod-phjogsz [=`Felvidék`]
Sztong-brcan jul-bzung, Mgar
sztong-pa-nyid ld. súnyatá
Sztong-ri sztong-bcan
sztúpa, ld. tib. mcshod-rten
Szubhásita ratna nidhi ld. Legsz-bsad
Szucsandra
Szudhana dzsátaka
Szuj uralkodóház
Szumátra
Szum-csu-pa, ld. még Thon-mi Szambhóta
Szum-pa anya mondásai
Szum-pa mkhan-po (1704-1777)
szum-pa
szupi, tib. szum-pa
Szuréndrabódhi
Szuvarnadvípa ld. Szumátra
Szuvarnaprabhásza szútra
Szvajambhú[náth]
szvasztika
Szvát ld. Uddijána
T
Tabo kolostor,
~ zsinat (1076)
Taca rinpocshe
Ta-hszüe hegység
Taj-cung, Tang császár
Taktra rinpocshe
Talaszi csata (751)
tamka
tang-hsziang, vö. tangut
Tang su
Tang uralkodóház (618-906)
tangut, ld. kín. hszi-hszia
Tan Kuan-szan
tantra
taoizmus
Ta-pao-fa-vang (kín.)
Tarim-medence
Tasilhunpo, írott alak Bkra`-sisz lhun-po
tathatá, tib. de-bzsin-nyid
tathágata
tathágatagarbha
Tavang
Taxila
Taz[s]ig,
máshol írott alak: sztag-gzig
Tárá
Táranátha Kun-dga` sznying-po
Táríkh-i Kashmírí
Táríkh-i Rashídí
"tároló-tudat"
Tengri Nor ld. Namco p.
Tendzin
gyacó
(Bsztan-`dzin rgja-mcho, a jelenlegi azaz a XIV. dalai láma
teokrácia
Tezpur
Tezu
Thab-lha
thabsz ld. upájá
thang-ka
Thang-la
Thang-nag bon-po
Thar-rgjan ld. Megszabadulás…
the-dzsi
theg-pa
the`u-rang
théraváda
thig-le ld. bindu
thob-jig
Thomas, F. W.
Thon-mi Szambhóta
Thot
Thub-bsztan rgja-mcho, a XIII. dalai láma
Thu-[b]kvan Blo-bzang cshosz-kji nyi-ma
thugsz, thugsz-szrasz
Tiámat
Tilópa
Tibet
Délkelet-Tibet
Észak-Tibet
Belső-Tibet
Észak-Tibet
Kelet-Tibet
Középső-Tibet, ld. Dbusz és Gcang (ejtsd ücang)
Külső-Tibet
Nyugat-Tibet
Tibet Helyi Kormánya
Tibetieket Segítő Központi Iroda
Tibeti Kereskedelmi Szabályzat (1893)
tibeti nyelv,
klasszikus tibeti
preklasszikus ~
tibeto-birmán nyelvek [újabb elképzelések szerint önálló nyelvcsalád]
Ting-nge`-`dzing, Mjang nemzetségbeli
`tiltott ország/világ"
tisri, kín. ti-si: "császári tanító"
`tizenhét pontos egyezmény`
tizenkét állatövi jegy
Tírabhukti rádzsa
`tízezredes kerület`,ld. myriarch
Tolsztoj, Ilja
torgut
toto nyelv
Tö-san
Tripitaka
triratna
trisná
Tubbat
Tucci, Giuseppe
tu-jü-hun, ld. `a-zsa
tulku, írott alak: szprul-szku
Tumsuk
Tuna
Tung-tien
Tunhuang
Tunhuangi évkönyvek
tunhuangi könyvtár
Turkesztán,
Kelet-Turkesztán
Nyugat-Turkesztán
Turner, Samuel
tümet-mongol
türk
nyugati türk, tib. dru-gu
U
Uddijána
ujgur
ula
Ulánbátor
upadésa
upájá
Urga, ld. Ulánbátor
U-sang rdo temploma
utpannakrama
Ü
Ü (írott alak Dbusz)
V
vadzsra ld.
tib. rdo-rdzse
Vadzsradhara
vadzsragíti
vadzsrajána buddhizmus
vadzsrajóga
Vadzsrajóginí
vadzsrakája
Vadzsrakíla
Vadzsrapáni
Vadzsraszattva
Vadzsraváráhí
Vaidúrja dkar-po
Vaidúrja gja`-szel
Vaidúrja [g]szer-po
Vairócsana buddha
Vairócsanaraksita
Vang Hszüan-cö
Van-li, Ming császár
vartula
Vaszubandhu
Vei-cang tu-cse
Ven-cseng hercegnő
Ven-hszien tung-kao
védaná
Vémacsitra
védistenek ld. ji-dam
vétála ld. ro-langszvidjá
vidnyána
vihára
vikalpa ld. rnam-rtog
Vikramasíla
Vimalamitra
Vimalaprabhá
vinajá tib. `dul-ba
Virúpá[ksá]
Visnu
Visvantara
visvavadzsra
Vitalli, Roberto
Vogel, Jacques Philippe
`vörössüvegesek`
Vu Csung-hszin
W
Waddell, L.
A.
Washingtoni Konferencia
Wylie, Turrel V.
Y
Yang Ho-chin
al-Ya`qúbi
Younghusband, Francis
Z
zen buddhizmus
vö. csan bud.
zervanizmus
Zoravar Szingh
zoroasztrianizmus
Zurván Akarana
ZS
Zsa-lu
Zsa-lu lo-ca-ba
zsang-blon
Zsang-szton
zsang-zsung
Zsen Zsung
Zsi-ba-`od
zsi-bjed-pa
Zsi-ma-khol
Zsol-i felirat (i.sz. 764)
Zsva`i lha-khang
zsva-lu [sza-szkja-]pa
