Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Bögös
László
A THAI ÍRÁS
Lektorálta: Kékesi László
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
További információ:
http://www.omniglot.com/writing/thai.htm
„Semmi
sem szárad fel hamarabb, mint a könny."
Thai közmondás
Európa
és Észak-Amerika felüdülésre, kikapcsolódásra vágyó, tehetős polgárai, s újabban
a magyarok is szívesen keresik fel Thaiföldet, vagy ahogyan a lakói mondják Prathét
Thai-t, a A thai emberek országát (a thai szó régies formája, azonos hangalak,
de eltérő íráskép szabadot jelent ezért gyakori, főleg a külföldiek számára, hogy
az országnevet a "szabadok földjének" fordítják szabadon. A Délkelet-Ázsia
nyugati részén elterülő, s egykor Sziámnak (Műang Szajám) nevezett ország körvonalai
elefántormányra emlékeztetnek. Lakói vendégszeretetükkel és bájukkal vonzzák a
turistákat, de az országban látható egzotikus dolgok is csábítják a külföldieket.
A sok különlegesség egyike a latin betűs írástól teljesen eltérő, ránézésre képírásnak
is vélhető írásuk, amivel már Bangkok repülőterén találkozhat az idegen.
A
soknemzetiségű ország államalkotó népe a thai, a több ágra töredezett Thai nyelvcsalád
tagja. A nyelvészek a thai nyelveket a kiterjedtebb kínai-thai nyelvcsaládba sorolják.
A thai nyelv eredeti szerkezetét tekintve a kínaihoz hasonló. Mindkét nyelvben,
itt értve kínai alatt a Kuangtungi nyelvet több száz többé-kevésbé hasonló szó
van. Ezek a szavak az esetek többségében a két nép közötti hosszú és folyamatos
érintkezés kulturális kölcsönhatásának az eredményei. A thai törzsek egykor a
Dél-Kínában, a mai Jünan tartományban alapított független Náncsáo királyságban
éltek, ahonnét a 6. és 7. század között a kínai császárság terjeszkedése elől
kezdtek déli irányba húzódni és szétszóródni. A legendáik szerint néhány nagyobb
folyón dzsunkákon ereszkedtek le. Ezt az elméletet a jelen kutatások megkérdőjelezik,
miszerint a Bán Csieng területen őslakosok voltak a thai népek.
A szétszóródást
követően alakultak ki a thai nyelvcsalád népcsoportjai. Nyelvük nagyjából egységes,
néhány kivételtől eltekintve kevés eltérés van közöttük. A terület, ahol a thai
nyelveket beszélik, az indiai Asszámtól Burma északi részén át keleten Kína Kuantung
tartományáig, délen Laoszon és Thaiföldön át Vietnamig húzódik. Közülük a thaiföldi
thaikon kívül a legnépesebbek a laók, akik Laosz államalkotói, és a Burma északi
hegyvidékén élő sanok. A thai nyelvcsaládhoz tartoznak a Dél-Kínában maradt csoportok:
a tungok, a sujok és a csungok, Észak-Vietnamban a thai-dengek és a táj-nungok,
valamint az északi-indiai Asszámban a khamtik.
A thai nyelvek egyikét először
Laoszban, a Kőedény-síkságon hallottam. A vidék lakói a külföldről hazatért Szufanuvong
és Szuvanna Phuma hercegeket köszöntötték egy hagyományos ceremónián. A lao nyelvű
üdvözlő beszédekben többször is elhangzott, hogy latabán, amit kedvenc színészeink,
a Latabárok révén könnyen megjegyeztem. Aztán megtudtam: azt jelenti, hogy kormány.
A latabán szót hallva úgy véltem, hogy a lao nyelv könynyen megtanulható. Ráadásul,
mint Sziszana Sziszan költő egyik beszélgetésünkkor elmondta, a laók megértik
a thaiföldiek nyelvét. Komolyabban érdeklődve csalódás ért, mert kiderült, hogy
a lao és thai nyelv a thai nyelvcsalád többi ágához hasonlóan az elszigetelő (izoláló)
nyelvek családjába tartozik. Alapvető sajátossága a thai nyelvnek - mint például
a vietnami nyelvé is -, hogy ősi szókincse egyszótagú, zenei hanghanglejtéses
szavakból áll. Ezek a szavak változatlan alakúak, amelyeknek gyakorlatilag nincs
alaktana. Az eredeti thai szókincs állományban ilyen egyszótagú szavakkal találkozhatunk:
nok = madár, bán = falu, khon = ember, kháo = rizs.
A thai nyelv elsajátításának
nehézségeit nem is az egyszótagúság, hanem a szavak hanglejtéseinek meghallása
és képzése okozza. A thai szavak sokasága azonos hangokkal képződik, de a jelentése
az eltérő hanglejtések használata révén más és más. Így a thai nyelv elsődleges
jellemzője az azonos hangú, de különböző jelentésű szavak képződése. A köznapi
thai nyelvben öt alapvető hanglejtés van, de a beszélt nyelvben megkülönböztetnek
egy hatodikat is. Ez az öt a normál (európaihoz hasonló), a mély-ereszkedő, a
magas-emelkedő, az eső és a kérdő. Ezeken belül háromban közel állandó a hangmagasság:
ezek a normál, mély-ereszkedő és magas-emelkedő. Kettőnek pedig változó: az eső
előszőr magas hangtartományból indul aztán hirtelen a mély hangzónába "esik",
a kérdő pedig fordítottan mélyből indul és magas hangtartományban végződik, hasonlítva
ezzel a kérdő mondatunk hangmagasság viszonyaira. Ennek megfelelően van 4 külön
jel, a hanglejtésjelek, írásban, amelyek a betűírást segítenek az izoláló nyelvhez
igazítani. A hatodik hanglejtés az hasonlít a magas-emelkedőre, csak élesebben
emelkedik és nyomatékosító szerepet tölt be, csak szókettőzéseknél fordul elő:
pl. [dí'dí] a stressz (béntyá) hanglejtés mindíg az első szótagon van. A hanglejtések
szerepét a következő általános például keresztül jól lehet érzékelni: má szó jelentése
lehet "kutya" (kérdő), "ló" (magas-emelkedő), vagy "jön"
(normál hanglejtés).
A külföldiek tanításánál használt nevezetes a "maj"
szó, amelynek az eltérő hanglejtések révén 4 különböző jelentése lehet. Nevezetesen:
új, selyem, kérdőszócska és égni, nem, melyeknek azonos a hangalakja, viszont
az írásképe más. Ezen szavakből az alábbi klasszikus gyakorló mondat képezhető:
Maj (selyem) maj (új) maj (nem) maj (égni) maj (kérdőszócska) = Nem ég (az) új
selyem?
Ezeknek a szavaknak eltérő hanglejtései sajátos csengést kölcsönöznek
a beszélt nyelvnek. A zenei hanglejtések miatt nehéz a nyugati embereknek a beszélt
thai nyelv elsajátítása.
A thai nyelv másik sajátossága, a zenei hanglejtéseken
kívül az, hogy produktív vagyis alapszavak összetételével alakítanak ki új szavakat.Ennek
négy alapvető formája van. A leggyakoribb forma az összetett szó, amelyet a főszó
és bővítménye alkot. Ilyen például a bán+müang, amelynek jelentése: haza, hon,
ország. Ebből a bán falut, a müang várost jelent. Másik formája a szó halmozás,
ahol két főszó össztétele fejez ki új fogalmat. Így pl. a kháo ják mák pheeng
jelentése: éhínség. Amely, szólás értelmezésű a thai nyelvben.
A harmadik
jellemzője amely a produktivitásból következik az osztályozó szavak, vagyis azok,
amelyek értelmezik a hozzá csatolt szót. Ilyen például a nok (madár), amelyet
pontosít a hozzá kapcsolódó második szó, vagyis meghatározza, hogy milyen madárról
van szó: így nok + jáng, melynek jelentése kócsag és hasonló madarak, Érdekes
ha ugyanezt a "jáng" szót a ton csoportosító szóhoz tesszük jelentése
gumifa lesz. Magának a jáng szónak jelentése gumi, gyanta, stb.
A harmadik
forma az új szó képzésének a szóismétlés. Ennek nyelvtani jelentősége van. Hiszen
ragozás megkerülésével, így jelölhetik pl. a többesszámot. A nyelvtani tartalom
mellett jelentős a beszéd hangulati, ízes beszéd, szerepe. Ekkor azonban az alapszó
magánhangzója a második szóban módosul. Ilyen példa: az alszik jelentésű "non"
szó párosa a "nőn". Ez gyakori az idegen szavak esetén is. Ami szarkasztikus
értelmű. A második szótagnak nincs önálló jelentése.
A thai nyelvben jelentős
számban találhatók jövevényszavak, amelyek főleg a szanszkrit, páli, mon, khmer
és újabban az angol nyelvből származnak.
Honfoglalásukkor a thai nép a Chaophraya
folyó medencéjében találták a monokat és a khmereket, akikkel etnikailag és kulturálisan
is keveredtek. Szoros kapcsolatuk nyomán a thai nyelv szókincse lényeges változáson
ment át.
A mon- és a khmer nyelvek bizonyos tekintetben a thai nyelvhez hasonlóak.
Alapszavaik többnyire egyszótagúak és a szórend vonatkozásában izolálóak, de a
thai nyelvtől eltérően származék szavaik képzésénél előragot és belsőragot használnak,
ami a thai nyelv eredeti szerkezetében nem ismert. Eltérés van abban is, hogy
a mon- és a khmer nyelvek számos szavában mássalhangzó csoportok találhatók. A
thai nyelvek szavaiból viszont ez a jelenség - a thaiföldi thai és az asszámi
khamti kivételével - hiányzik. A nyelvészek úgy vélik, hogy a thaiföldiek a mon-
és a khmer nyelvvel való kapcsolat révén fogadtak be nyelvükbe előragot és belsőragot,
valamint szóelejei mássalhangzó csoportokat. Így például a truat szót, amelynek
jelentése vizsgálni, megszemlélni, a khmer nyelvből vették át. Ebből a szóból
az am belsőrag használatával tamruat lesz, jelentése: rendőr. Olykor a thai nyelvbe
átvett, belsőraggal bővített khmer szó jelentése nem tér el a gyökérszóétól. Például
a csarön szó jelentése növekszik, virágzik. Az "am" belsőrag használatával
csamrön lesz, de a jelentése megmarad.
Ami a szanszkrit és páli eredetű szavakat
illeti: a monok és a khmerek civilizációja indiai eredetű. A monok a buddhizmust,
a khmerek pedig kezdetben a brahmanizmust vették át, s ennek révén nagyon sok
szanszkrit és páli szó került a nyelvükbe. Minthogy a mon és a khmer nyelv alapvetően
egyszótagú, a szanszkritből és a páliból kölcsönzött szavakat lehetőleg egyszótagúra
változtatták, s hangjaikat a saját nyelvük hangtani rendszeréhez igazították.
Ezek a szavak a buddhizmus felvételével és cejloni szerzetesek tanításain keresztül
került a nyelvbe, míg a mon és khmer közvetítéssel a letelepedés révén kialakult
intézményi rendszerek szanszkrit és páli szavai kerültek be a thai nyelvbe. Ezek
alapvetően különböznek a thaitól, mert ragozott nyelvek, a szavaik ragosak. A
thai nyelvbe befogadott szanszkrit és páli szavak éppenúgy mint a mon és a khmer
nyelvben lehetőség szerint lerövidültek és hangjaik is a thai hangképzéséhez idomultak.
Az idegen szavak miután a nyelvbe bekerültek a thai nyelvtan produktív képzési
részévé váltak. Így az újonnan átvett idegen szavakat thai szavakhoz, vagy fordítva
csatolták. Ezek nagyrésze a 4. újszó képzést jelenti. az összetételeket (a szanszkrit
szandhi mintáján). Például a rúp+ráng páros, amelynek jelentése forma, alak. A
rúp szó szanszkrit alakja rúpa, míg a "ráng" thai szó, jelentése váz,
piszkozat.
Az indo-európai nyelvcsaládhoz tartozó szanszkritból és páliból
átvett szavak a nyugatiak számára könnyen kiejthetők és megjegyezhetők, és előfordul
hogy az európai nyelvekkel így akadhat egyezés. Például az angol szó "bury"
is ugyanabból az indo-európai gyökből ered, mint a thai városnevekben szereplő
thai "buri" (lásd: Csanthaburi és Thonburi, illetve Danbury vagy Cantebury),
amelyek etimológiailag és fonetikailag is azonosak.
A thai nyelvnek ugyancsak
sajátossága a számlálószavak használatának a módja. A thai számnevek egytől tízig
a következő képpen hangzanak: 1 = nüng, 2 = szaong, 3 = szám, 4 = szí, 5 = há,
6 = hok, 7 = tyet, 8 = peet, 9 = káo, 10 = szip. A számláló szavak használata
a gyakorlatban:
1. nakríen szip khon = (iskolás tíz személy) - tíz iskolás;
2. Khváj káo túa = (bivaly kilenc állat) - kilenc bivaly; 3. Bán há lang = (ház
öt építmény) - öt ház.
A mondat szerkezete a thai nyelvben jelentősen különbözik
az európai, köztük a magyar nyelv mondatszerkezetétől. A mondaton belüli szórend
kötöttebb, alapvetően a thai mondat szerkezete: alany - állítmány - tárgy (akkor
is ha kérdő vagy tagadó mondatról van szó, ezt egy szócska, vagy a mondat hanglejtés
jelzi.
Szemléltetésül egy példamondat: A macska üldözi az egeret. A thai
nyelvben ez így hangzik. Macska üldöz egér. A magyarban ez a mondat így is hangozhat:
Az egeret üldözi a macska. Erre a thai nyelv passzív szerkezetet használ és a
mondat az egér van a macska (által) üldözöttként. érdekes hogy így is marad a
szószerkezet, vagy az egér, mint alany áll a mondatban. A thai mondatszerkezet
másik sajátossága, hogy a minősítő szavak, mint a jelző és a határozószó, általában
a jelzett szó mögött állnak, azonban az igei bővítmények esetében ez nem így van.
Például: Nagy fekete kutya, a thai szerkezetben így hangzik: Kutya szín fekete
test nagy. A mondatban a szavak szófaja a mondatbeli szerephez idomul, vagyis
a szavak sajátossága, hogy többszófajúak. Ezért nagyon fontos a thai nyelvben
a szórend. A névelő, elöljárószó, kötőszó használata kismértékű, mert a gyakran
a főnév és ige mondatbeli összefüggése egyértelműen világos. Például ez a mondat:
Az apa és a fiú a széken ül, a thai köznyelvben így is hangozhat: Apa fiú ül szék.
Az igének nincs ragozása. A cselekvés idejét az ige elé, vagy mögé tett segédszóval
fejezik ki. Például: má = jön, má leeo = (meg)jött, tya má = jönni fog.
Még
egy fontos sajátosság a mondat végén használt végszó, amelynek udvariassági, vagy
hangulati szerepe van. Ilyen például a mondatot, kifejezést záró "khrap",
aminek a jelentése: igen, kérem, de inkább udvariassági forma és a férfi beszélőhasználja,
párja a "kha", amelyet nők használnak. Ha udvarisak szeretnénk lenni,
akkor minden alkalommal kitesszük ezt a szót a gondolataink végére.
A thai
nyelv a ragozás szempontjából nyelvtanilag az egyik legegyszerűbb nyelv. Nem kötik
szabályok és konvenciók. De történelmi és kulturális fejlődése során a thai nyelvet
is formálták a thai nyelvészek a szanszkrit, páli és angol nyelvtanból eredő idegen
szabályokkal.
A thai írás
A
thai népnek több évszázada van saját írása. Thaiföldön az általánosan használt
írásmód mellett, fennmaradt egy régiesebb írásmód is, amelyet a szerzetesek használnak.
A vallási írásrendszerrel, amellyel Buddha tanait, a szútrák szövegeit rögzítették
pálmalevélre. Mi itt ezúttal a világi írással foglalkozunk.
A mai thai írás
alapját képező ábécét a 13. század végén hozták létre, s ebből az időből származik
az első nyelvemlék is. Betűi közvetve délindiai eredetűek, s első dokumentuma
a szukhótáji kőfelirat. A Közép-Thaiföld északi részén lévő Szukhótájban talált
11 méter magas és 1 méter széles kőoszlop négy lapjára vésett feliratot Rámkamheng
király utasítására készítették el az ugyancsak kőből faragott trón felállításának
emlékére. A felirat trónralépésének történetéről és királysága virágzó állapotáról
tudósít. A kőfeliraton rögzítették, hogy a király és valamennyi alattvalója ismerte
a buddhizmust, és fővárosának, Szukhótájnak egy arany Buddha szobrot, valamint
egy nagy kolostort adományozott képzett szerzetesekkel. A felirat egyik része
utal a thai írásra is.
A felirat tanúsítása szerint Rámkamheng király 1283-ban
honosította meg a thai ábécét. A felirat szövegét értelmező nyelvészek között
vita folyik arról, hogy az írásrendszert maga a király szerkesztette-e, vagy csupán
elrendelte a már kialakult írás használatát. A kőfelirat első nyugati fordítója
és értelmezője, Cornelius B. Bradley azt állította, hogy személyesen a király
készítette el a thai ábécét. A kőfelirat fordítása így hangzik: "Mindeddig
a thai írásnak ezek a jelei nem voltak. A Buddha korszak időszámítása szerinti
1205-ben, a Kecske évében Khun Rámkamheng herceg kereste, szívében óhajtotta és
bevezettette a thai írásjelek használatát. És így vannak ezek a thai írásjelek.''
A nyelvészek többségének véleménye szerint a felirat szövege nem azt jelenti,
hogy Rámkamheng volt a thai írásrendszer megteremtője, hanem inkább azt, hogy
a kőfeliraton megörökített írástípus abban az időben alakult ki. Általánosan elfogadott
vélemény az, hogy a király a környezetében használt khmer írást a thai nyelv sajátosságaihoz
igazította. Erre utal az is, hogy a thai írás a szögletes khmer írás kurzív változata.
Ezt a nézetet vallja a neves thai filozófus, Phja Anuman Razsadhon is. Egyik írásában
kifejtette, hogy Rámkamheng intézményesítette a thai ábécét.
A sok ágra szakadt
thai nyelvcsalád tagjainak írása rendkívül változatos. Némelyik megőrizte az indiai
ábécé rendjét, mások felforgatták azt. Némelyik vízszintes sorba, balról jobbra
haladva ír, mások függőleges sorokba írnak, s a sorok jobbról balra következnek.
Nagy változatosság figyelhető meg a betűk formálásában is. A thaiföldiek, mint
a laók, a khmerek és a birmánok is az Indiából átvett szanszkrit eredetű betűkkel
írnak. Ezeknek az írásoknak a rokonsága közvetlenül is szembetűnő.
A modern
thai ábécében 44 betű van. Az ábécében csak mássalhangzók szerepelnek, a 24 magánhangzójel
külön szerepel, mert nincs önálló alakja. Ez a magyar ábécével összehasonlítva
nagyon sok. Ezt a jelenséget nem a thai hangállomány, hanem a thai nyelvbe átvett
szanszkrit és páli szavak hangállománya magyarázza. A 44 mássalhangzós betűből
ugyanis gyakorlatilag csak 28-at használnak, a többi 16 a thai hangállományban
ismeretlen, így lényegében szükségtelen, s nagyobb részt csak a szanszkrit és
páli jövevényszavakban előforduló betűk, melyek a affrikáta hangsorba tartoznak.
Ezek dentális párjaikként ejtődnek, így azonban a thaiban megkülönböztetünk, például
hat különböző th-t, öt különféle kh-t (kettő már nem használt), három ph-t, valamint
öt hangot. A thai nyelv hangtanának jellegzetessége a szóvégi zárhangok hangstoppal
való ejtése, vagyis kissé elnyelése.
A mássalhangzójelek átírásakor külön
kell feltüntetnünk a szókezdő és a szózáró mássalhangzókat, mert több szókezdő
mássalhangzó a szó végén másképp ejtendő. Ez a thai hangképzési rendszerből adódik.
A szókezdő d és sz például szózáróként t-nek ejtődik, de az is hangstoppal. Az
idegen nyelvet beszélő thaik közül nagyon sokan az európai nyelvek némely szavait
számunkra meghökkentő módon ejtik ki. Így az angol nyelvet beszélő üzletembert
meglepheti, amikor thai kollégája nem ájsz-ról, hanem ájt-ról beszél, mert a szó
végén álló eszt t-nek ejti, mint a thaiban. A szóvégi mássalhangzó változás némely
idegen szó thai kiejtésekor kínos helyzetet idézhet elő. Lao Kham-hom író az 1973-ban
megjelent Khon Phan (Tenyész jószág) című elbeszélésében játszott is ezzel a lehetőséggel.
Elbeszélésében egy tenyészállatokkal foglalkozó thai férfi, amikor egy amerikaival
tárgyalt, sűrűn igenelve annak, a yes-t következetesen jep-nek ejtette, aminek
thai jelentése: közösülni. Ezt a jeb-et a társalgást hallgató feleség igencsak
furcsának találta.
MÁSSALHANGZÓK
kezdő - záró
k
- k
kh - k
ng - ng
ty - t
cs - t
j - j (félhangzó)
d
- t
t - t
th - t
n - n
b - p
p - p
ph - p
f - p
m - m
j - j
r - n
l - n
v - -
sz - t
h - -
A mássalhangzójelekhez 18 magánhangzójel kapcsolódik. A hangképzést tekintve viszont több magánhangzó ejtődik, de a thai grammatika csak azt tekinti magánhangzónak, ami után még más hangzó is állhat, így a v - j félhangzók alkotta kettős és hármashangzók nem külön magánhangzók. Ez a 18 jel 24 magánhangzót ír le, melyek közül 18 egyeshangzó és 6 kettőshangzó, és létezik a szónáns r, de azok ri vagy rü-nek ejtendők.
MAGÁNHANGZÓK
a
- á
am
i - í
ü - ű
u - ú
e - ee
rövid é - é
o - ó
ao - aó
ö - ő
ia - ía
üa - űa
ua - úa
aj
A thai betűkkel ismerkedve jegyezzük meg, hogy a hanglejtés jelek mellett
a thai nyelv mássalhangzói lényeges eligazítást nyújtanak a zenei hangsúlyok felismeréséhez.
A thai nyelv hangállományának mássalhangzóit három csoportba - nevezetesen alacsony,
közép és magas csoportba - osztják. Ezért fontos megjegyezni, hogy egy mássalhangzó
melyik csoportba tartozik.
Szemléltetésül közlünk a három csoport mássalhangzóiból
néhányat:
1. Alacsony mássalhangzók: k, kh, ng, cs, sz, j, t, th, n, p, ph,
f, m, j, r, l, v, h
2. Közép mássalhangzók: k, ty, t, d, p, b, ao
3.Magas-fekvésű:
kh, cs, ph, f, sz, h.
A hanglejtést még a szó magánhangzója: hosszú vagy
rövid, valamint az, hogy a szó "nyitott végű" vagy "lezárt végű".
A nyitott végű szótag nazálisra, félhangzóra, vagy hosszú magánhangzóra végződhet
csak, az összes többi szó zártnak számít.
Így például "nyitott végű"
szó a "ngán", "paj", viszont "lezárt végű" szótagok
a "nok", "ju", "kha". A 4 tényező alapján az alábbi
tábla segít eligazodni a helyes szótag vagy szó hanglejtésének meghatározásában.
Sajnos ezek mellett, még egyéb nyelvtani szabályok is befolyásolják ezt, illetve
van néhány kivétel is. Pl. "khao"(ő) és "maj" (kérdőszócska)
(kérdő lenne, de magas-emelkedő mindkettő).
Eltérően a latin betűs írástól
a magánhangzókat nem a mássalhangzók közé írják. A magánhangzókat a szótag mássalhangzói
elé, fölé, vagy alá írják, bizonyos esetekben pedig kombináltan is.
A
thaik balról jobbra haladva folyamatosan írnak, a szavak közt nem hagynak közöket
és nem használnak vesszőt, pontot, sem nagybetűt.
Nehéz vállalkozás a thai
betűk átírása latin betűs írással. A thai betűk nem hivatalos magyar átírása a
Kékesi László: Thai-magyar, magyar-thai szótárban található meg. Ez megfelel a
Magyar Tudományos Akadémia tudós bizottsága, amely Ligeti Lajossal az élen vállalkozott
a nem latin betűs nyelvek neveinek átírására a nehézségek ismeretében nem az átírás,
hanem magyar helyesírása mellett döntött. A Keleti nyelvek magyar helyesírása
1981-ben jelent meg, a szótár pedig 2003-ban.
Az évszázadok során a thai
írás Rámkamheng szukhótáji kőfeliratától napjainkig nem felismerhetetlenül ugyan,
de változott. Természetesen észrevehető az eltérés a kézi és a gépi írás között.
A thaik évszázadokon át pálmalevelekre írtak. A levágott pálmaleveleket gondosan
megfőzték, napfényen megszárították, s végül 50-60 centiméter hosszú és 5-6 centiméter
széles lapokra formálták. Az így elkészített pálmalevelekre karcoló tollal karcolták
a betűket.
A karcoló toll nemesfából készült. A toll szára kb. 18-20 centiméter
hosszú, gömbös nyelű, amelynek közepébe tűszerű fémrudat helyeztek. Ennek végét
négyszögletes, csúcsos formában hegyezték ki, amit kővel csiszoltak ki. A karcoló
toll nyelére gyakran kis sárkány, virág, inda motívumot faragtak, vagy egyszerűen
mellvéd alakúra faragták. A karcolás nem volt könnyű feladat. Nehéz volt a betűket
karcolni, mivel szükséges volt a kalligrafizmus mesterségének tökéletes ismerete.
Elsajátításához sok gyakorlásra, kéztapasztalatra és az író tehetségére volt szükség.
A latin, az arab és a kínai írás után minden bizonnyal a thai írás mutatja a legváltozatosabb
kalligrafikus formákat. A bekarcolt leveleket kormos vízzel töltött edénybe mártották.
Ez a fehér karcolást feketére festette. A bemártott leveleket megszárították.
Így készítették a pálmalevél füzeteket (phuk). Egy füzet tizenöt-húsz levélből
állt. Thaiföldön a papír használata a 16. század elején kezdett meghonosodni.
Módosult a betűk jellege a gépi írás - a nyomdagép és az írógép - megjelenésével.
Az első thai ábécével felszerelt nyomdát 1837-ben rendezték be Bangkokban. Az
első thai nyomdai írásjeleket 1828-ban készítették el Kalkuttában a Brit Kelet-Indiai
Társaság megrendelésére. Ezt Szingapurban tökéletesítették, amit egy amerikai
protestáns miszszionárius, Bradley 1837-ben, Nang Klao király uralkodása idején
szereltetett fel Bangkokban. Egyik első nyomtatott kiadványa a Három világ című
kínai regény thaira fordított változata volt. A miszszionáriusok példáján felbuzdulva
a királyi udvar támogatásával 1844-ben látott napvilágot a kéthetente jelentkező
Vacsirajan viset című művelődési lap.
Az írógépet 1892-ben honosította meg
Edwin McFarland, aki egy amerikai misszionárius fiaként Thaiföldön született.
Az Egyesült Államokból viszszatérve vitte magával az első thai írógépet, amit
neki sikerült elkészítenie. A piacon nem talált egyetlen olyan írógépet sem, amely
alkalmas lett volna a thai ábécé valamennyi betűjének elhelyezésére. Írógépe elkészítésekor
egy merész lépéssel a thai ábécé két írásjelét elhagyta, amiket ritkán használtak
az írásban. Ezt követően ezt a két betűt csak az ábécében használják, írásban
már nem.
S most a hagyományos thai üdvözléssel - szavat di khrap (viszontlátásra,
illetve a szavakhoz kötve: Sok sikert!) - elköszön a szerző, arra emlékeztetve
az olvasót, hogy a thai írás-olvasás tanulmányozásánál is érvényes a "sokszor
keveset" elve: naponta 10-15 perc gyakorlás többet ér, mint hetente többször
órák hosszányi.
Irodalom:
KÉKESI LÁSZLÓ: THAI-MAGYAR, MAGYAR-THAI SZÓTÁR
(576 oldal, A5 méret, kemény borító, cérnafűzött kötés, 2003. október végén Thaiföldön került kiadásra a két ország modernkori diplomáciai kapcsolatának 30 éves évfordulójára) ELFOGYOTT!Az első magyar-thai thai-magyar szótár kiadásakor egy kisszótár szóanyagának összeállítása volt a cél, kiegészítve a két ország kultúrájának speciális szavaival, illetve az országok legfontosabb kapcsolódási szintjeinek szókészletével, úgymint turisztika, kereskedelem és oktatás. Mind a magyar, mind a thai szavak esetén az országok akadémiájának korpusz anyagából kerültek kiválasztásra a címszavak, amelyhez mindkét intézet hivatalosan hozzájárult. A Magyar Nyelvi Intézettől kapott 20 000-es szóanyagból lett kiválasztva a leggyakoribb tízezer magyar címszó és lett meghatározva annak thai megfeleltetése. Így a kiegészítésekkel több, mint 11 000 naprakész vastagbetűs címszó és az azt kiegészítő több, mint 2000 dőltbetűs, hasznos kifejezés található a szótárban, amely biztonságos kezdő lépést jelent mindkét ország érdeklődői számára az új nyelv megismeréséhez és hasznos segédeszköz lehet a már meglévő kapcsolataik fejlesztésére nyelvi segítséggel. A szótár szerkeztésében a tükrözés elve, vagyis, hogy a szereplő szóanyag mindkét oldalon megjelenjen, volt az egyik szempont, amely ha nem is teljes mértékben, de megvalósult. Másik fontos szempont volt a jelentések egyszavas megadása és a magyarázatok elkerülése. Ezek okán, illetve az eltérő kultúrák miatt, mindkét oldalon szerepelnek "új" szavak, vagyis olyanok, amelyek az egyes nyelveken belüli gyakorisága és/vagy fontossága felvételüket szükségessé tette (pl. magyar, nokedli, kugli, stb.). A címszavak kiejtését mindkét nyelven tartalmazza a szótár, amelyet az eltérő betűkészletek elkerülhetetlenné tettek. A kiejtés jelöléseiben a fő szempont az olvasók számára való használhatóság volt, így a thai szavak magyar betűkészlettel, illetve a magyar szavak thai betűkkel kerültek átírásra és nem a nemzetközi fonetikai betűkészlet (IPA) által alkalmazott jelölésekkel. Bár a magyarázatoknál ezt is megadja a szótár. Mindezek mellett a szótár használhatóságát növelendően a függelékben található kétszáz gyakori és hasznos kifejezés és mondat kétnyelvű anyaga, illetve a thai és magyar nyelv eltérő nyelvtani sajátságainak leglényegesebb elemeinek kivonata. Továbbá feltünteti a szótár a thai és magyar közigazgatási rendszert és azon belül a megyeszékhelyeket is.
