Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Dr. Obrusánszky Borbála
A mongol tevéről

Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Néhány ázsiai haszonállat, mint a mongóliai teve is egzotikus állatnak számít hazánkban, pedig a történeti források feljegyzései alapján a középkorban eleink a keleti kereskedőknél számos karavánt láthattak.
A hatalmas Góbi pusztaságban, ritkán lakott jurtaszállások gazdái, a pásztorok nemcsak az állattartáshoz, hanem annak gyógyításához is értenek.
A mongóliai füves puszták, és a félsivatagos tájak, a Góbi, valamint az Altáj-hegység bővelkedik az ázsiai vagy más néven baktriai, kétpúpú tevében. Ez az állat a lovas nomádok egyik legjobban hasznosítható állata. Közeli, és távoli vándorlásra, teherhordásra, valamint karavánutakra is a teve tűrőképességét használják ki. Az Altáj-hegységben, a Góbiban még megtalálható az egyedül itt őshonos vadteve, amelyeket a helyiek hávtgáj-nak hívnak. Az állat szép küllemű, szőre szürke és fehéres árnyalatú. Nagyon félénk állat, emberekkel nem barátkozik, de mivel az Altáj-hegység nagyon ritkán lakott terület, erre alig kerül sor.
A mongolok manapság is hagyományos szállítóeszközöket használnak, leggyakoribb a kétkerekű taliga. A Góbiba, a pusztákon évente négy alkalommal tevefogatra pakolnak fel, és új legelőterületet keresnek maguknak. Ezen ősi szekér elé kétféleképpen fogják be az állatot. A málházás során a teve hátára egyenlő részre felosztva rakják fel a terhet. A jurta legszentebb részét, a tetőgyűrűt a karaván első tevéjére helyezik el. Hosszú karavánutakon a teve nagyon hasznos szállítóeszköz, mert jól bírja az éhséget, víz és élelem nélkül több napig is kibírja. Karavánút idején teherhordásban a teve szelíd, a karavánkísérőknek kevés gondjuk van vele. A teve tisztaságszerető, gyanakvó állat. Ha kutya, róka ürülékének, vizeletének szagát egyszer is megérzi, prüszköl, orrát megrázza, és kétségbeesésében, a mongol karavánkísérők madzagját elrágja és megszökik. A karavánkísérők ezért a tevék gyeplőjének kötelékére marhaürüléket kennek, hogy az elvegye az idegen szagokat. A teve nagyon furfangos állat. Úgy futamodik el, hogy a gyeplőt saját maga ketté tudja harapni. A madzagot szintén szélesen meglazítja, a kötelékből kibújik és elmenekül. Amikor a kicsinyét akarja szoptatni, akkor a nőstény teve (mongolul: inge) a madzagjából könnyen ki tud szabadulni.
A teve kérődző állat, átlagosan 27-28-szor harapja a füvet, egyszer szétrágja és lenyeli, majd a lenyelt füvet felöklendezi és még egyszer szétrágja.
Tavasszal a növényzet előbújásakor, a vándormadarak visszatérése idején a tevék megellenek. Akkor a pásztorok áldáskérő ráolvasást kérnek a buddhista szerzetesektől. A mongol nyelven fennmaradt könyv a "Teve erényének áldása" nevet kapta. A nőstény teve borjadzását a pásztorok a következők alapján figyelik meg: ha a teve farkának végét összetekerve vizel, akkor borjadzni fog. Ha menés közben fejét felemeli, az szintén a borjadzás jele. A vemhes teve békésen, hang nélkül eszik, a hímteve nem érdekli.
Néhány nősténytevének borjadzás után méhe tönkremegy, ennek a tevének a méhén belül utód már nem tud kifejlődni, ezért a pásztorok kiveszik a méhét. A tönkrement méhű teve másodfű korában a többiektől elrejtőzik, színét elveszti és bordájából nyálkás váladék csordogál.
A nőstény és borja csak szélmentes helyen fekszenek le. Szeles, viharos időben a pásztoroknak az állatokat védeni kell, szélvédett helyre kell fektetni.
A hároméves megellett tevét újszülött borjával együtt egy-két napra megkötik. A nőstény borjához nagyon ragaszkodik, és ha azt nem találja, sírva keresi. A mongol népmesékben gyakori motívum az, hogy a tevék síró hangon keresik egymást. A teve nagyon barátságos állat, és a csordában egymás körvonalát figyelve legelnek. Ha az egyik nem látszik, akkor a többiek megkeresik azt. A hímtevét 4-5 évesen fedeztetik, az állat 20-22 éves koráig képes a nőstények fedeztetésére. A nőstény 9-10 éves koráig képes a vemhességre.
A nőstények közül a vadteve ad több tejet. A teve tej nagyon zsíros, azt, hasonlóan más tejféléhez, felforralva isszák. A nagyon zsíros, puha túrót tevetejből készítik, amely sokáig eltartható. Aludttejből nagyon finom kumiszt is erjesztenek, amely a déli mongolok legfőbb csemegéje. A tevekumiszt gyógyításban is alkalmazzák. A teve húsát is felhasználják. Ősszel levágnak egy-egy tevét, húsát felszeletelik és azt a jurtában, a tűz felett kiszárítják, így szárított hús, vagyis borc lesz belőle. A teve púpja tiszta zsírból van, amiből a mongolok süteményt, pogácsát készítenek. A teve levedlett szőrét ősszel az asszonyok letépik az állatról és abból meleg inget, takarót készítenek.
A mongol pásztorok a teve betegségét saját maguk orvosolják. A tevét kétféle módon gyógyítják. Első módja az, hogy a vidéki területeken gyűjtött gyógynövényekkel orvosolják. Mongóliában a gyógynövények ismerete a népi gyógyászat legfőbb ága. Második mód a kuruzslás, mágia. Erről a mongol nyelven, mongol írással íródott "Mágia szútra" vagy az "Ember és az állat különböző betegségeit gyógyító szútra" című munkák szólnak, amelyeket a buddhista szerzetesek jegyeztek le az elmúlt századokban. A mongol pásztornép mágiával a teve húsz különféle betegségét más-más módon tudja gyógyítani. A teve lépfenét például úgy, hogy a dohány leveleit vízben jól megfőzik, és a főzetet megitatják az állattal. Ha az állatnak hasmenése van, 1 kg muhart (gabonaféle), 100 gr. sót, 250 gr. kormot és 250 gr. pálinkát vízzel jól elkevernek, és azt az állattal megitatják.
A teve korát, csakúgy mint a lovaknál, foguk alapján állapítják meg. A tevék fogának különleges elnevezése van, mintegy tízféle. A teve fogának állapotát, valamint a combjába besütött nemzetségi megjelölést, a billogot a pásztorok az eladáskor bemutatják.