Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Dr.
Obrusánszky Borbála
A mongol tevéről
Elektronikus
kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Néhány ázsiai
haszonállat, mint a mongóliai teve is egzotikus állatnak számít hazánkban, pedig
a történeti források feljegyzései alapján a középkorban eleink a keleti kereskedőknél
számos karavánt láthattak.
A hatalmas Góbi pusztaságban, ritkán lakott jurtaszállások gazdái, a pásztorok
nemcsak az állattartáshoz, hanem annak gyógyításához is értenek.
A mongóliai füves puszták, és a félsivatagos tájak, a Góbi, valamint az Altáj-hegység
bővelkedik az ázsiai vagy más néven baktriai, kétpúpú tevében. Ez az állat a
lovas nomádok egyik legjobban hasznosítható állata. Közeli, és távoli vándorlásra,
teherhordásra, valamint karavánutakra is a teve tűrőképességét használják ki.
Az Altáj-hegységben, a Góbiban még megtalálható az egyedül itt őshonos vadteve,
amelyeket a helyiek hávtgáj-nak hívnak. Az állat szép küllemű, szőre
szürke és fehéres árnyalatú. Nagyon félénk állat, emberekkel nem barátkozik,
de mivel az Altáj-hegység nagyon ritkán lakott terület, erre alig kerül sor.
A mongolok manapság is hagyományos szállítóeszközöket használnak, leggyakoribb
a kétkerekű taliga. A Góbiba, a pusztákon évente négy alkalommal tevefogatra
pakolnak fel, és új legelőterületet keresnek maguknak. Ezen ősi szekér elé kétféleképpen
fogják be az állatot. A málházás során a teve hátára egyenlő részre felosztva
rakják fel a terhet. A jurta legszentebb részét, a tetőgyűrűt a karaván első
tevéjére helyezik el. Hosszú karavánutakon a teve nagyon hasznos szállítóeszköz,
mert jól bírja az éhséget, víz és élelem nélkül több napig is kibírja. Karavánút
idején teherhordásban a teve szelíd, a karavánkísérőknek kevés gondjuk van vele.
A teve tisztaságszerető, gyanakvó állat. Ha kutya, róka ürülékének, vizeletének
szagát egyszer is megérzi, prüszköl, orrát megrázza, és kétségbeesésében, a
mongol karavánkísérők madzagját elrágja és megszökik. A karavánkísérők ezért
a tevék gyeplőjének kötelékére marhaürüléket kennek, hogy az elvegye az idegen
szagokat. A teve nagyon furfangos állat. Úgy futamodik el, hogy a gyeplőt saját
maga ketté tudja harapni. A madzagot szintén szélesen meglazítja, a kötelékből
kibújik és elmenekül. Amikor a kicsinyét akarja szoptatni, akkor a nőstény teve
(mongolul: inge) a madzagjából könnyen ki tud szabadulni.
A teve kérődző állat, átlagosan 27-28-szor harapja a füvet, egyszer szétrágja
és lenyeli, majd a lenyelt füvet felöklendezi és még egyszer szétrágja.
Tavasszal a növényzet előbújásakor, a vándormadarak visszatérése idején a tevék
megellenek. Akkor a pásztorok áldáskérő ráolvasást kérnek a buddhista szerzetesektől.
A mongol nyelven fennmaradt könyv a "Teve erényének áldása"
nevet kapta. A nőstény teve borjadzását a pásztorok a következők alapján figyelik
meg: ha a teve farkának végét összetekerve vizel, akkor borjadzni fog. Ha menés
közben fejét felemeli, az szintén a borjadzás jele. A vemhes teve békésen, hang
nélkül eszik, a hímteve nem érdekli.
Néhány nősténytevének borjadzás után méhe tönkremegy, ennek a tevének a méhén
belül utód már nem tud kifejlődni, ezért a pásztorok kiveszik a méhét. A tönkrement
méhű teve másodfű korában a többiektől elrejtőzik, színét elveszti és bordájából
nyálkás váladék csordogál.
A nőstény és borja csak szélmentes helyen fekszenek le. Szeles, viharos időben
a pásztoroknak az állatokat védeni kell, szélvédett helyre kell fektetni.
A hároméves megellett tevét újszülött borjával együtt egy-két napra megkötik.
A nőstény borjához nagyon ragaszkodik, és ha azt nem találja, sírva keresi.
A mongol népmesékben gyakori motívum az, hogy a tevék síró hangon keresik egymást.
A teve nagyon barátságos állat, és a csordában egymás körvonalát figyelve legelnek.
Ha az egyik nem látszik, akkor a többiek megkeresik azt. A hímtevét 4-5 évesen
fedeztetik, az állat 20-22 éves koráig képes a nőstények fedeztetésére. A nőstény
9-10 éves koráig képes a vemhességre.
A nőstények közül a vadteve ad több tejet. A teve tej nagyon zsíros, azt, hasonlóan
más tejféléhez, felforralva isszák. A nagyon zsíros, puha túrót tevetejből készítik,
amely sokáig eltartható. Aludttejből nagyon finom kumiszt is erjesztenek, amely
a déli mongolok legfőbb csemegéje. A tevekumiszt gyógyításban is alkalmazzák.
A teve húsát is felhasználják. Ősszel levágnak egy-egy tevét, húsát felszeletelik
és azt a jurtában, a tűz felett kiszárítják, így szárított hús, vagyis borc
lesz belőle. A teve púpja tiszta zsírból van, amiből a mongolok süteményt, pogácsát
készítenek. A teve levedlett szőrét ősszel az asszonyok letépik az állatról
és abból meleg inget, takarót készítenek.
A mongol pásztorok a teve betegségét saját maguk orvosolják. A tevét kétféle
módon gyógyítják. Első módja az, hogy a vidéki területeken gyűjtött gyógynövényekkel
orvosolják. Mongóliában a gyógynövények ismerete a népi gyógyászat legfőbb ága.
Második mód a kuruzslás, mágia. Erről a mongol nyelven, mongol írással íródott
"Mágia szútra" vagy az "Ember és az állat különböző
betegségeit gyógyító szútra" című munkák szólnak, amelyeket a buddhista
szerzetesek jegyeztek le az elmúlt századokban. A mongol pásztornép mágiával
a teve húsz különféle betegségét más-más módon tudja gyógyítani. A teve lépfenét
például úgy, hogy a dohány leveleit vízben jól megfőzik, és a főzetet megitatják
az állattal. Ha az állatnak hasmenése van, 1 kg muhart (gabonaféle), 100 gr.
sót, 250 gr. kormot és 250 gr. pálinkát vízzel jól elkevernek, és azt az állattal
megitatják.
A teve korát, csakúgy mint a lovaknál, foguk alapján állapítják meg. A tevék
fogának különleges elnevezése van, mintegy tízféle. A teve fogának állapotát,
valamint a combjába besütött nemzetségi megjelölést, a billogot a pásztorok
az eladáskor bemutatják.
