Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

[1] A Kaœi Khanda a Skanda Purana része. Egy rövid összefoglalást találunk errõl a mítoszról Parry “Death and Cosmogony in Kashi”. (1981) címû munkájában.

[2] Ez jórészt az állandó hasis és marihuána (ganj) fogyasztásnak köszönhetõ, melyrõl furcsa módon Parry egyáltalán nem tesz említést, pedig a hindu tantra fontos eleme. Viszont Hartsuiker részletesen foglalkozik vele a Sãdhus - Holy Men of India . címû munkájában. Továbbá idézhetnénk egy 15. századi nepáli œåva hinuszt: “ Kendertõl vörös szememet befelé fordítva / mámoromban megéllek / magam mögött hagyva a világot. Boì Œankar! / Tiszteletedre homlokomhoz emelem dzsillumomat, / hogy feloldjam benned. Oì nammo Œåvaya!” [in. Christian Ratsch - A szerelem füveskertje . (85.old.) Terra, 1994 Budapest].

[3] Parry szárított magnak vagy babnak fordítja, ami hibás. A mudrã (“szent tartás”) a paòcamakãra esetében kifejezetten a pszichedelikus drogokra vonatkozik, melyet afrozodiákumként fogyasztanak - elsõsorban a maszlagot (datura) és a hasist (cannabis) fedi.

[4] Parry nem nevezi meg, de a megszerezhetõ nyolc nagy mágikus képesség (mahãsiddhi) : a kicsivé válás [láthatatlanság] képessége (animã), a naggyá válás képessége (mahimã), a könnyûvé válás [repülés és vizenjárás] képessége (laghimã), a nehézzé válás [kimozdíthatatlanság] képessége (iœatã), a töretlen akarat [clairvoyance, telepátia, és gondolatolvasás] képessége (prãkãnya), a mindenhová elérés [alakváltoztatás és teleportáció] képessége (prãpti), a természet legyõzésének [világ eltûntetése és varázslás] képessége (vaœåtva), és a vágyak beteljesítésének képessége (iœåtva).

[5] Parry nem említi, de œåva azért is létfontosságú minden áldozathoz, mert õ semlegesíti a világban megjelenõ negatív erõket. Az egyik mítosz szerint amikor a Világmindenség teremtése után az istenek nekifogtak kiköpülni a hatalmas tejóceánt hogy kinyerjék a szómát, a halhatatlanság italát, egy rettentõ méreg is elõkerült a tengerbõl, melyet maga œåva nyelt le, ám jógikus erejénél fogva a torkában tartotta, úgyhogy nem árthatott neki. Hasonló módon az aghorik feladata a világban megjelenõ szenny és rossz semlegesítése a nem megkülönböztetés gyakorlata által. Hatalmas erejük által a világ negatív jelenségeit transzcendálják, garantálva ezzel a világ harmonikus egységét és az isteni rend mûködését. Véleményem szerint nem átokról van szó, hanem ha negligálva vannak a világ rendjét szolgáló áldozatokból, akkor az áldozat termeszetébõl fakadóan megjelenõ negatív erõk, melyek általuk semlegesítethetõek lennének, ennek hiányában visszaütnek az áldozatot bemutató személyre.

[6] Parry elképzelésével szemben az elõzõ okfejtésembõl következik, hogy nem áldásról van szó, hanem arról, hogy az aghori magára vállalja mások negatív és tisztátalan terheit, melyeket aztán saját erejénél fogva semlegesít. Ha úgy tetszik elveszi másoktól a rosszat és azt sajátjává teszi.

[7] Az aghori nemcsak œåva erejét és tulajdonságait kapja meg, hanem funkcióit és feladatait is, melyet betölt a világban. Így feladata az anyagi világban megjelenõ rossz semlegesítése, és az örök isteni differenciálatlanság biztosítása és közvetítése az emberek felé. További feladata az emberek állandó figyelmeztetése a világ mulandó és szenvedésteli voltára és az örök szabadság felé való törekvés fontosságára.

[8] Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy az aghori mint tantrikus szekta soha nem gyártott elméleteket és filozófiát (nincsenek adott tantrikus szövegeik vagy könyveik, melyben kifejtenék gyakorlataik alapjait). Elképzelhetõ, hogy az aghorik által adott szóbeli magyarázatok pusztán saját cselekvéseiket kívánják legitimizálni az adott hindu vallás fogalmi keretein belül. Nem kizárható, hogy az aghoriknak tulajdonított szellemi magatartás és spirituális út kizárólag az orthodox, mûvelt papi réteg által rávetített igazság, hiszen az õ (brahmanikus) filozófiájuk része az az univerzális holizmus, mely minden emberi cselekedet mögött valamilyen szellemi utat kíván láttatni. A róluk alkotott szellemi utat jelentõ kép kizárólag egy másodlagos irodalomból származik, így ennek értelmében nem kizárt, hogy az aghorik pusztán a társadalmi kötelezettségeik alól kibújó õrültek, annak klinikai értelmében. Ami további kérdéseket vethet fel és egy ténylegesebb szellemi magatartás irányába mutathat az az, hogy melyek azok az irányzatok és képviselõik, akik holisztikus módon még az ilyen aberrált vislekedési formákat is át tudták itatni szentséggel egy felépítve egy univerzális, egységes és totális világot.

 

[i] Siddhartha Gautam Ramot 1978 februárjában avatták be, kilenc éves korában. Õ maga nem él az ãœramában, de gurujával - Baba Bhagavan Rammal - él a leprások számára létrehozott létesítményben, melyet az utóbbi alapított. Akkor adták Baba Bhagavan Ramnak, amikor Bhagavan Ram termékennyé tette a szülõk korábban terméketlennek bizonyuló párosodását. A Kina Ram ãœrama mahantja szerint teljesen Bhagavan Ram bábjává vált, aki mára gyakorlatilag teljesen irányítja az ãœramot (és aki az elõzõ mahant riválisa volt, aki saját guruja volt). Azt mondják, hogy míg az ifjú mahant Kina Ram, s így magának Œivának a megtestesülése, Bhagavan Ram az isten œaktijának (aktív nõi aspektusának) testet öltése, pontosabban Sarveshvari istennõje (Œiva mint a Mindenség Urának nõi párjáé). A gyakran idézett aforizma, hogy “œakti nélkül Œiva œava (‘holttest’)” ebben az esetben teljesen igaznak tûnik.

[ii] Én személyesen tizenkettõvel találkoztam, de csak nyolccal volt egy futó találkozásnál mélyebb kapcsolatom. Bár néhány aghori meglehetõsen sok idõt tölt zarándoklással (különösen Pryagba, a nepáli Pasupatinathba és az assami Kamakhyaba), a legtöbbnek úgy tûnik van egy állandó otthona, és azok közül akikkel én találkoztam egyik sem tûnt szigorúan vándorlónak.

[iii] Guru Purñímã az Asãïha hónap (június-július) telihold napjára esik, és hagyományosan az a nap amikor a személyes gurunál tiszteletet kell tenni. Az ennél látványosabb alkalom a Lolãrk Chhaþë, melyet a Bhãdon/Bhãdrapada hónap (augusztus-szeptember) fényes második hetének hatodik napján ünnepelnek. Egy hatalmas vásárt tartanak ekkor a Nap Medencéjénél, melyet Lolark Kundként ismernek, melynek vize meggyógyítja mind a leprát, mind az emberi meddõséget. (Ez az asszociáció a nap, lepra és termékenység között több más összefüggésben is megjelenik.) A Lolãrk Chhaþë idején azonban a meddõségben szenvedõk kapják a legnagyobb hangsúlyt, és gyermektelen házaspárok ezrei jönnek fürödni a medencéhez. Az ünnep továbbá állítólag annak a jól ismert incidensnek az évfordulójára is esik, amikor Kina Ram egy meddõ és ezért nagy szomorúságban szenvedõ brahman asszonynak az elkövetkezõ három év során három gyermek áldását adta az úgy, hogy háromszor megütötte egy bottal. (Az aghori áldás vad természetét késõbb tárgyalom a szövegben.) A legenda szerint Swami Tulsidas szolgálója volt (bár valójában egyáltalán nem biztos, hogy Kina Ram akár megszületett volna Tulsidas halála elõtt). Miután kikérte Rama isten véleményét, Tulsidas azt mondta, hogy nem az õ sorsa, hogy szüljön. Mint látni fogjuk, a termékenység úgy is gyógyítható, hogy megfürdünk a Krimi Kund medencében, mely a Kina Ram ãœrama területén található, illetve úgy hogy meglátogatjuk Kina Ram sírját. Öveiket rejtegetve sok pár megy keresztül különféle gyógymódokon a Lolãrk Chhaþë napján. Ez volt az a nap is amikor a város prostituáltjai eljöttek az ãœramába táncolni  és énekelni Kina Ram tiszteletére (lásd lejjebb).

[iv] A benáreszi aszkéta szekták általános leírását, és viszonylagos jelentõségükrõl valamilyen elképzelést nyújthat Sinha & Saraswati (1978) munkája. Az õ becslésük szerint (50. old.) kb. egy aszkéta jut százötven a városban lakó, világi hindura.

[v] Egy nõi aszkétáról, aki Benáreszben lakott tizenkét évvel ezelõtti haláláig, azt állítják, hogy aghori volt és minden bizonnyal az állítják, hogy végezte azokat a rituális gyakorlatokat, melyek a szektát híressé tették. Vidyarthi, Saraswati & Makhan (1979:220-4) egy olyan interjút is tartalmaz, melyet egy olyan házas aszkétával folytattak, aki feleségével él együtt és aghorinak mondja magát; míg Sinha & Saraswati (1978:145-6) egy olyan aghori házaspárról számol be röviden, akik úgy élnek együtt mint Œiva és Pãrvati. Mindazok akiket én ismertem teljességgel elutasították házas életet, bár az egyik adatközlõ aszkétám guruja házas volt. (Lásd Barrow, 1893:224.)

[vi] A kapott leírás szerint, a œava-sãdhanã alatt a holttestet szorosan megkötve tartják egy selyemkötéllel, mely a csuklóját vagy a bokáját egy földbe szúrt karóhoz rögzíti. Aztán egy védõkörrel veszik körül, melybe a halottégetõ gonosz szellemei nem tudnak behatolni, s melyen kívül húst és italt helyeznek el számukra, hogy megehessék. A szellemek megpróbálják rávenni a beavatottat hogy elegyedjen velük párbeszédbe, aminek semmiképpen sem szabad engednie. Az esetben, ha megfelelõen kimozdíthatatlan, akkor kifáradnak és elfogadják a nekik kikészített áldozati ételeket. Ez egy olyan jel, mely azt is bizonyítja, hogy kitartásáért meg fogják jutalmazni. A hulla szája ki fog nyílni, lehetõvé téve, hogy az aghori egy kis khirrel (rizs sütemény) megetesse. Ezután lefejezi annak érdekében, hogy megszerezze a koponyát, vagy kivág egy csontot a gerincébõl; majd végül a maradványokat visszadobja a folyóba. Ezt egy erõltetett aszketikus megtartóztatás követ, mely során teljesen megszerzi a halott lelke feletti uralmat. Az ojhã, aki a gonosz szellemek feletti uralom specialistája állítólag szintúgy végez œava-sãdhanãt hasonló célok érdekében. Bár míg az aghori a holttest mellkasára ül, az ojhã a hasára.

[vii] Elméletben a Kina Ram ãœramának joga van a közelben lévõ Harish Chandra ghãþon meggyújtott minden egyes halotti máglya után öt, még meg nem égett, fahasábot kérni. Gyakorlatilag úgy van elrendezve, hogy a halotti szertartásban segédkezõ Dom segédek feladata hogy behajtsák ezt a kiváltságot, bár mindennap megy valaki az ãœramából a halott égetõhöz, hogy összeszedje a máglyákból maradt az égett fadarabokat. Ezt nem csak fõzésre használják, hanem arra is, hogy életben tartsák azt a szent tüzet, mely Hinglaj Devi istennõ megtestesülése (Agni egyik megnyilvánulása) aki a Kina Ramhoz jött lakni Benáreszbe miután meglátogatott egy szentélyt Baluchistanban.

[viii] A kutyák Œiva rettenetes megtestesülésének, az Úr Bhairavának szolgái (gan).

[ix] Az aghorik rituális nyelvezetében a folyadékot dãrunak nevezik vagy általánosabb nevén dudhvãnak, a vizeletet amarí pãnnak, és a székletet bajrínak. A dãru azt jelenti hogy gyógyszer vagy egyszerûen alkohol; a dudhvã valószínûleg a közhasznált hindi dudh “tej” szóból jön; míg az amarå pãn az amrit “a halhatatlanság itala” szóval áll kapcsolatban. Nem tudom, hogy a bajrí ezen a kontextuson kívül, ha egyáltalán hordoz jelentést, mit jelent - az általam megnézett általános szótárok nem említik a szót. Úgy gondolom, hogy a szanszkrit vajr szóból származhat, mely Viœnu (és Indra) fegyvere, és amely ‘kemény’ vagy ‘erõsítõ’ jelentést is hordoz.

[x] Bár a beszámolót regényes formában írták, egyértelmûen a valóságot leíró tanulmánynak készült, - melyet ábrázol is - mely az impotens és korrupt helyi adminisztrációt támadja. Az öreg beszámolójából vett részlet, illetve az ahhoz írt kommentár, melyet a Calcutta Review (1849, 11. 318-96) közölt, azt állítja, hogy amit ír “teljességgel igaz, csak a közölt forma kitaláció”.

[xi] Az ilyen gyakorlatokkal legközelebbi kapcsolatban álló este a chaturdaœi, melyet Mahãkãt rãtiként is ismernek - Œiva mint a pusztító Idõ Urának estéje. A chaturdaœi a hindu hónap sötét második hetének utolsó elõtti (hold) napja, mely egy olyan kedvezõtlen idõszak, mely alatt tilos a védák tanulmányozása (Kane, 1941:II:395). Közvetlenül megelõzi a még kedvezõtlenebb újhold napját, az ãmãvasyãt, amikor a szellemek szabadon járnak, és könnyen kapcsolatba lehet lépni velük (Stanley, 1977). Az a chaturdaœi, mely a Phalguna (február-március) hónapjára esik a Œívarãtri ünnep napja, mely Œiva házasságát ünnepli, és amely templomai meglátogatásának egyik legfontosabb napja.

[xii] Az én tényeim ellentmondanak Crooke (1928) tényeinek, mely szerint az aghori számára nem fontos, hogy milyen koponyát használ.

[xiii] Más adatközlõk egészen más véleményen voltak az olajnyomókat illetõen, azt állítva, hogy kifejezetten intelligensek. Bármely nézeten is voltak, abban mindenki megegyezett, hogy mivel az õ koponyájukra van különleges igény, valamiért különös a tudatuk.

[xiv] Az aghorik sok magas kasztba tartozó háztulajdonosra gyakorolt vonzásáról már a tizenkilencedik század elején beszámoltak. “ (Benáresz) Szent városában, sok bráhmana, ksatria és magasrendû œudra ettõl a bölcstõl vesz tanácsot ( a Kina Ram ãœrama mahantjától); de nem meri követni a módszereit” (Martin, 1838:II:492). Ugyanez a forrás megjegyzi, hogy “a rádzsák és legfõbb hozzátartozóik erõsen vágyódnak tanításaik iránt.”

[xv] Mindazonáltal, ha csalódnának benne, valószínûleg máshova mennének. Fia haláláig a régió egyik kisebb államának rádzsája Baba Bhagavan Ram hívõi közé tartozott. Azt követõen hívõi kötelezettségeit Ram Lochan Babának, egy másik benáreszi aghorinak, ajánlotta fel.

[xvi] Egy-két ember õszintén bevallotta, hogy követõinek tagjai közé tartozni azzal az elõnnyel is jár, hogy egy már kiépített, magukhoz hasonló gondolkodású szakmai emberekbõl álló, társadalmi kapcsolatrendszer részévé válnak, amely nemcsak Benáreszre, hanem egész Észak-Indiára kiterjed.

[xvii] Mégis jelentõsebb vonzerõt jelent az a hit, mely szerint siddhijeit használja fel anyagi célok érdekében.

[xviii] Ld. 40.

[xix] Ld. 41.

[xx] Ld. 42.

[xxi] Ld. 43.

[xxii] Ld. 44.

[xxiii] Ld. 45.

[xxiv] Ld. 46.

[xxv] Ld. 47.