Terebess
Ázsia E-Tár
«
vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
TÁBRÍZÍ
KÖLTEMÉNYEI
Faludy györgy fordítása
Elektronikus kiadás:
Terebess Ázsia E-Tár
SZÁIB-I-TÁBRÍZÍ (1607-1671) kereskedőcsaládból származott. Dzsahan sah nagymogul szolgálatába lépett, majd Iszfahánban telepedett meg, ahol II. Abbász perzsa uralkodó a költők fejedelmévé avatta. Szülővárosában, Tábrízíben halt meg.
KESERGÉS, ÉLETEM VÉGE FELÉ
A virradat rózsás
jázminvirágát nem lestem meg az ég alján soha,
napjaim emlői is elszáradtak, mert nem szívtam belőlük a tejet,
az ég ezerszer vetkezett előttem meztelenre,
de én mellényem felső gombját sem gomboltam ki egyszer.
Mint füge lógtam és rohadtam az élet fáján, ahelyett
hogy ágról ágra szálltam volna, mint a csalogány, ki lehetnék.
Melankóliám állt elém keresztbe
és így mindvégig a bizonytalanság útvesztőjén fészkeltem.
Az abszolút imafüzérébe sem bújtathattam nyugtalan nyakamat.
Nőtt-e kertemben valami?
Ha nőtt is, rózsaolajat nem pároltam belőle.
Penészes falra festett kép vagyok e nedves földi lakhelyen:
lehámlok s eltűnök.
Nem űztem József szépségét sem úgy, mint hajdan Putifár asszonya,
pedig azt kellett volna.
Borospoharam karimáját csorbára rágtam mindig,
de odáig már nem jutottam,
hogy alkalmi bűnbánatomban tulajdon ajkaimat rágjam.
Nagytakarítást sose kezdtem piszkos magamban, de még arra sem
gondoltam, hogy seprűt ragadjak.
Közönyöm mindig visszatartott, hogy más ember házába lessek,
holott ez használt volna.
Tudtam, hogy az alázat elnyeri a magas Ég pártfogását,
de nem jutott eszembe,
hogy az újhold sarlóját utánozva meggörbítsem szelíden
krónikus önteltségtől feszülő hátamat.
Tavaszom elmúlt, nem ültettem semmit,
most itt az ősz és mindhiába várom, hogy gyümölcsöt teremjek.
Vad gondolatok kergetődztek bennem nappal meg éjszaka,
míg itt maradtam asztalomnál,
s csodálkozom, hogy a csömör mosóteknője hullámzik előttem.
Nem növesztettem angyalszárnyakat,
sárrá puhult a testem,
egy életen át másokkal vitáztam;
most magammal veszekszem.
SZÉLJEGYZETEK
Mag és virág
az ágon egyszerre nem terem.
Válassz, mert más a nemzés és más a szerelem.
Látod a bűn
fertőjét? Ne köpj ki! Léte törvény,
avagy ne emelj sátrat a jelenségek földjén.
Adagold csak
mértékkel, s az arzén-por nem káros.
Szívedet lassú-lassan így szoktasd a halálhoz.
Most akarod
pótolni, mikor nincsen fogad már?
Felelj: hány nőt ölelnél, ha még egyszer fogannál?
Szájunkba imát
adtak, markunkba imafűzért,
s testünkbe olthatatlan vágyat egy céda szűzért.
A bölcsész égő
gyertya, világít Kumtól Túszig:
fején korona csillog, de válla könnyben úszik.
