Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

TÁBRÍZÍ
KÖLTEMÉNYEI

Faludy györgy fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

 

SZÁIB-I-TÁBRÍZÍ (1607-1671) kereskedőcsaládból származott. Dzsahan sah nagymogul szolgálatába lépett, majd Iszfahánban telepedett meg, ahol II. Abbász perzsa uralkodó a költők fejedelmévé avatta. Szülővárosában, Tábrízíben halt meg.

 

KESERGÉS, ÉLETEM VÉGE FELÉ

A virradat rózsás jázminvirágát nem lestem meg az ég alján soha,
napjaim emlői is elszáradtak, mert nem szívtam belőlük a tejet,
az ég ezerszer vetkezett előttem meztelenre,
de én mellényem felső gombját sem gomboltam ki egyszer.
Mint füge lógtam és rohadtam az élet fáján, ahelyett
hogy ágról ágra szálltam volna, mint a csalogány, ki lehetnék.
Melankóliám állt elém keresztbe
és így mindvégig a bizonytalanság útvesztőjén fészkeltem.
Az abszolút imafüzérébe sem bújtathattam nyugtalan nyakamat.
Nőtt-e kertemben valami?
Ha nőtt is, rózsaolajat nem pároltam belőle.
Penészes falra festett kép vagyok e nedves földi lakhelyen:
lehámlok s eltűnök.
Nem űztem József szépségét sem úgy, mint hajdan Putifár asszonya,
pedig azt kellett volna.
Borospoharam karimáját csorbára rágtam mindig,
de odáig már nem jutottam,
hogy alkalmi bűnbánatomban tulajdon ajkaimat rágjam.
Nagytakarítást sose kezdtem piszkos magamban, de még arra sem
gondoltam, hogy seprűt ragadjak.
Közönyöm mindig visszatartott, hogy más ember házába lessek,
holott ez használt volna.
Tudtam, hogy az alázat elnyeri a magas Ég pártfogását,
de nem jutott eszembe,
hogy az újhold sarlóját utánozva meggörbítsem szelíden
krónikus önteltségtől feszülő hátamat.
Tavaszom elmúlt, nem ültettem semmit,
most itt az ősz és mindhiába várom, hogy gyümölcsöt teremjek.
Vad gondolatok kergetődztek bennem nappal meg éjszaka,
míg itt maradtam asztalomnál,
s csodálkozom, hogy a csömör mosóteknője hullámzik előttem.
Nem növesztettem angyalszárnyakat,
sárrá puhult a testem,
egy életen át másokkal vitáztam;
most magammal veszekszem.

 

SZÉLJEGYZETEK

Mag és virág az ágon egyszerre nem terem.
Válassz, mert más a nemzés és más a szerelem.

Látod a bűn fertőjét? Ne köpj ki! Léte törvény,
avagy ne emelj sátrat a jelenségek földjén.

Adagold csak mértékkel, s az arzén-por nem káros.
Szívedet lassú-lassan így szoktasd a halálhoz.

Most akarod pótolni, mikor nincsen fogad már?
Felelj: hány nőt ölelnél, ha még egyszer fogannál?

Szájunkba imát adtak, markunkba imafűzért,
s testünkbe olthatatlan vágyat egy céda szűzért.

A bölcsész égő gyertya, világít Kumtól Túszig:
fején korona csillog, de válla könnyben úszik.