Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Szilágyi Ákos
SZITTYA-SZÓTYÁR
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár
Forrás:
www. btk.elte.hu/celia/szittya/cimlap.htm
Előszó
A Szittya-szótyár – mint talán alcíméből is kitűnik: Posztfeszty-körkép – nem vers, hanem versezet: elégiko-parodisztiko-katasztrofista hősköltemény a millecentenáriumra. Ha nagyon messziről is, úgyszólván a klasszikus magyar lírai költészet mívelt kertjei alatt kunnyogva, azért a nagy mintákat követi – eltorzult, összetöpörödött árnyékukként. Arany János, József Attila és az őket összekapcsoló Vikár Béla fordította Kalevala nélkül ez az árnyjáték soha meg nem születhetett volna. De sokat köszönhet Milorad Pavić szerb író világhírű regényének, a Kazár-szótárnak is. Hőse ugyanis gyűjteményes hős: szerb, tót, oláh, magyar mind-mind ott kavarog szívében, akarom mondani szavában. Szó szerint ugyanis szittya ez mind Lajtán-Jaltán innen.
A Szittya-szótyár hőse ugyanis – akivel minden és mindennek az ellenkezője is megtörtént már, ami ezeregyszáz év alatt hőssel e tájakon megtörténhetett – nem mitologikus vagy történelmi alak, nem nép és nem nemzet, nem politikusokról készített karikatúra, hanem egy szó. Mert ebből az egész – ködbe vesző, ideológiák ragozta, értelmetlen, felemelő – történelmi szittyaságból nem maradt egyéb a puszta szónál. S ez a pusztaság egyszerre üt szíven és derít nevetésre, egyszerre sírni- és röhögnivaló. Ennyi lett volna hát az egész? Ezért volt minden? Ezért szakadt meg, tűnt el, akasztatott fel, ment lángsírba, vágóhídra annyi-annyi...
Így hát nem maradt hátra más, mint elbeszélni, ahogy egy szó – édes szó, szívmelengető szó, búsképű szó, idétlen szó, vigyorgó szó –, ama mesebeli kiskakashoz hasonlatosan begyébe szívja az egész szótárt, mindent, ami voltunk, s nem lettünk, mindent, ami vagyunk és nem lehetünk...
Légzőgyakorlat
kezdő haldoklók számára
(A költőnek a Vox Libris sorozatban megjelent kazettájához írt előszava)
Hangjában él a költő. Akkor is, ha a vers már csak szöveg, amit olvasni kell. Mert a hang belső is lehet. Mert nem neki, hanem a versnek kell megszólalnia. S ebben az értelemben nincs hangtalan vers, csak olyan vers legfeljebb, amely soha senkiben nem szólal meg. De még a hallgatás, a csönd, az elnémulás is lehet hangos: a vers éppen akkor szólal meg, amikor a szerző elhallgat.
Kétszeresen is hangjában él azonban az a költő, akinek versei nem választhatók le szövegként a fizikai hangról, nem nyomtathatók ki, mert csak kimondva, mormolva, elénekelve, ritmikusan tagolva, suttogva, ki-belélegezve léteznek: sem előtte, sem utána.
Ám a hangzó vers is lehet hangtalan. Csupa hang, csupa technikai trükk, mégsem szólal meg. A költő nem arra törekszik, hogy hatásos legyen, hanem arra, hogy hangot találjon és hangot találni csak valakivel lehet. Különben költőből hang-technikus, hangpreparátor, hang-szerész lesz. Valójában pedig a hang nem puszta eszköz, nem semleges közeg, mégcsak nem is anyag, amivel azt teszünk, amit akarunk vagy amire a technika ez idő szerint képes. A hang nem az “enyém” és nem a „tiéd” vagy az „övé” – a hang közös. Minden hang – az élő szótól a zene hangjáig – összekapcsol, egyesít. A hangban a közösség szelleme jelenik meg, amíg van hang. Ha a közösség szelleme végleg halott lesz, nem lesz se hang, se vers, bár talán mindenki csak ír, faxol, printel és beszél. Ha tehát manapság egy magunkfajta élőhalott verset mond, vagyis megszólal, akkor vagy neki van vége (ha már nem talál hangot) vagy a létező világnak (ha ugyanis a közösség szelleme feltámad benne), persze csak esztétikai értelemben. Ha meggondolom, talán ezért hangoskodom idestova negyedszázada a magyar szóművészetben (régiesen szólva: irodalomban), jóllehet a hangomat sem hallani. Hangoskodom, tehát nem vagyok. Legalábbis remélem. Tam-tam, papagájrikácsolás, bendzsózsongás, sínkattogás, díszszemlék csinnadrattája, vastaps, gregorián, magyarnóta, népdal, slágermelódia – semmi, ami hang, nem idegen tőlem. Egy szál hang bolyong, keresi a hangot ezen a kazettán, pontosabban egy hang másolata, hogy életre hívja azt a közösséget – hangközösséget –, amelyből saját életét nyerte, ha igaz.
Pusztába kiáltottak
a szittyák…
Ötszáz szittya és szittya-szimpatizáns hallgatta az oldalán nyitott sátor alatt az előadókat. Ki Árpád-sávos zászlót pihentetett kezében, ki a nagy-Magyarország térképe fölött nosztalgiázott párás szemmel, és akadt néhány deli magyar legény, aki matt-fekete egyenruhában, oldalán gumibottal, kezében meg-megvillanó pillangókéssel, úgymond, a rendet vigyázta.
Ősi magyar földúton, bokáig érő homokon kellett annak átgázolnia, aki nem akart lemaradni a '95-ös szittya-találkozóról, amelyet a balástyai tanyavilágban, a Zöldmező Kempingben tartottak meg. Ahogy az egyik szónok fogalmazott: a magyarság színe-java gyűlt össze, hogy nemzetóvó gondolatait kicserélje.
„Patkányok rágják a magyart”
Pusztába kiáltottak a szittyák
Üveggyöngyök és a kárpótlás
Kiragadott mondatok, amelyek lényegileg tükrözik a szónokok mondandóját: „Magyarországon ma hatpárti diktatúra nyomorítja a népet... A politikusok szeretnék leváltani a magyart... Példátlan a világon: a kisebbség pozitív diszkriminációt élvez nálunk. A beilleszkedésre képtelen, bűnözésben jeleskedő cigánysággal elnéző az igazságszolgáltatás, a zsidóság – külföldi véreivel szövetkezve – aknamunkát végez, maga alá gyűrve az országot, mivel kezében tartja a gazdasági-politikai, kulturális irányítás gyeplőjét... Ismerősöm mondta: hülyére vették a jelenlegi politikusok, legközelebb legföljebb a fegyverek közül fog választani... Kárpótlás címén üveggyöngyökkel szúrják ki a magyar paraszt szemét, miközben a zsidóság a markába röhög, megtollasodik... és a többi.”
A hallgatóság nem rejtette véka alá lelkes egyetértését: úgy van, igaz, éljen, jól beszél... – és hasonló bekiabálásokkal fejezte ki véleményét.
A Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus 30–40 évvel ezelőtt jött létre Amerikában. Magyarországon 4–5 esztendeje csatlakoztak az eszméhez, a mozgalomhoz. Az ősi magyar értékeket éltetik, a magyarság sumér rokonságát hangsúlyozzák. A szittyák szerint már több ezer esztendeje éltek őseink ezen a területen, a honfoglalás csupán a kalandozók, a „tékozló fiúk megtérése”, visszatérése volt 1100 évvel ezelőtt.
A világkongresszus alelnöke, a találkozó fő szervezője a szegedi Siklósi András.
- Miként fogalmazná meg a szittyaság lényegét?
– A szkítáktól, a suméroktól származtatjuk magunkat – válaszolta. – A finnugorokkal csupán nyelvi keveredésünk volt, átvettek tőlünk kifejezéseket. Sem genetikailag, sem etnikailag nem vagyunk velük rokonságban. A szittya szóban benne van az egész ősmagyarság és a mai harcos, nemzetvédő magyarság. Nem vagyunk politikai párt. A mozgalomnak kettős célja van: egyrészt valódi történetünk feltárása, a köztudatba való elültetése, másrészt a nemzetvédelem. Egyetemes nemzetben gondolkodunk, minden magyar sérelmet igyekszünk feltárni, orvoslásáért verekedni.
- Hány szittya-érzelmű él Magyarországon?
– Úgy gondolom, a szimpatizánsok tízezres nagyságrendet alkotnak,
2-3000 mobilizálható közülük. De a világban 2-300 ezerre tehető a szittyák száma.
- Előadásának címe: Patkányok társadalma – avagy, egy szétrágott ország a fölszámolás előtt. Mit kell érteni a patkányok társadalmán, kik azok a patkányok?
– Nem nevekre, hanem az egész rendszerre kell gondolni – magyarázta Siklósi András. – A jelenlegi vezetésre is gondolok, de beleértem az elmúlt 50 esztendő bolsevizmusát is. Ugyanaz a garnitúra irányít, nem történt váltás. Az egész garnitúrát minősítem patkány szóval. Nem kiragadva egyes minisztereket, államtitkárokat. Akik ma vezetik az országot, őket minősítem így apparátusukkal együtt.
A találkozó egyik illusztris vendége, mondhatni sztárja Király B. Izabella volt. Beszélgetésünk közben többször odajöttek hozzánk kopasz srácok, hogy megkérdezzék őt, mi legyen az általuk osztogatott szórólappal, mit, hová tegyenek.
- Tavaly nem került be a Parlamentbe, azóta keveset hallani Király B. Izabelláról. Viszont, hogy itt van a találkozón, azt jelzi, a politikától nem szakadt el...
–
Azt hiszem, most jönnek az igazi, nagy feladatok. Ha nem tudunk '98-ban valódi
nemzeti érdekű Országgyűlést – nem kormányról beszélek – létrehozni,
akkor nagy baj lesz. A Magyar Érdek Pártjának elnökeként azon fáradozom, hogy
létrejöjjön a nemzeti érdekek alapján működő Parlament.
A mai törvényi környezet is ad lehetőséget arra, hogy áttörés történjen a következő választáson. Ehhez, persze, elszánt emberek kellenek. A pártokat színvallásra kell kényszeríteni sarkalatos kérdésekben, mert eddig ez elmaradt. Például: jó-e nekünk a köztársaság, esetleg legyen királyság, vagy valami más.
- A szittyákkal milyen a kapcsolata?
– Mindenhová elmegyek, ahová hívnak. Itt egy nemzeti beállítottsággal „megvert” közönség van, amellyel, remélem, lehet értelmes szót váltani. Két éve Szegeden azt tapasztaltam, lehet, érdemes.
- Látni itt fekete egyenruhába öltözött fiatalokat. Bizony, a látvány rossz érzéseket kelthet az emberben...
– Nem tudom, kik ők, gondolom, nemzetőrök lehetnek – vélekedett a pártelnök. – Nekik van ilyen szerencsétlen, fekete egyenruhájuk. Szorult helyzetükben felvásárolják az olcsó, kiselejtezett katonaholmikat. Nagyon, nem lehet válogatni a festékszínek között.
Árpád-sávos zászlót lengetve érkezett Eger mellől, Demjénből a találkozóra a tekintélyes ősz bajuszt viselő Szemerei László Zsigmond.
–
A Magyar Érdek Pártja alapító tagja vagyok, kizárólag magyar érzelmű ember
– vallotta. – Megmondom őszintén, én azt gondoltam ott, Heves megyében, hogy
itt leszünk vagy 20 ezren magyarok, szittyák. És, lehetünk vagy 300-an? Kétségbeejtő.
Mérhetetlenül el vagyok keseredve emiatt. Hiába,
a 45 éves agymosás megtette a maga hatását...
Ráadásul a zsidópárt megvásárolja a magyar lelkeket. Aki viszont itt van, az tiszta nemzeti érzelmű.
A jelenlevők megszavazták, hogy jövő év augusztusára összehívják a nemzetgyűlést. Helyeselték a királyság, mint államforma gondolatát.
A sátorban a hangosítás gyérre sikeredett. Ilyenkor a szittyák bekiabáltak: – Hangot, hangot!
Az erősítőt tökig csavarták. Az erősítő oldalán a következő felirat volt olvasható: KISZ.
V.
Fekete Sándor
Délmagyarország, 1995. augusztus 14.
Szittya-szótyár
Posztfeszty körkép
1
fenn
az űrben
jeges jércben
talpig ércben
szügyig ércben
benn a bércben
hegy korcában
sziklaráncban
szittya alszik
egymagában
alszik alszik
alszik mint szok
félálmában
fel-felkuncog
fel-felduccan
foga picit
összekoccan
ott a jérces
kőficakban –
bérci bérenc!
éghatárőr! –
áll a vártán
áll és alszik
álmában vad
vihart vár tán
horkolása
úgy viharzik
bércek
bércén
hegyek ormán
áll lidércként
ül mogorván
(nem is aludt
még jóformán)
talpig ércben
kucorogva
jeges jércben
mocorogva
(odafagyott
jércalsója)
fel-felfortyan
– vére forró! –
(nem tehet a
szittya arró’)
szívében hej
kanca táncol
ordas mardos
lyány viháncol –
bérci bérenc!
égbenjáronc!
álomkórbonc!
tudat alól
visszajáronc!
ébredő szitty!
büszke ébrenc!
kit kredencről
vekker ébrenc
bércek bércén
büszke dacban
kővel dacol
kőkupacban
– mi a kő kend
tán e dacért
lakik itt fenn
bérci ormon
hegygerincen?
nem túlzás ez
égi herceg?
édes prinzem?
áll
a szittya
áll a virgonc
kit időhöz
álom fércel
áll a jércben
mintha ércben
ősi skurcban
barlangkarcban
vívja harcát
bérci harcát
az álommal
hej csak ezt a
hercehurcát
papírokért
okmányokért
e méltatlant
(megint lecsúszott
a paplan)
feledhetné
feladhatná
bércek
bérce
meg-megdördül
hegy gerince
megnyikordul
meg-megzörren
váll- s karperec
– porcleválás?
hazamehetsz! –
(Vereckénél
porc még megvolt:
szóporc jóporc
elbarangolt!)
– porcleválás?
parciális! –
de ez itt egy
harci állás!
és méghozzá
végveszélyben
lesz-e ki e
kies éjben
jeges jércben
ide kiáll
álmadozni
álomlomként
omladozni?!
fenyvesek
közt
ezüst résben
angyalszárnyas
suhogásban
égi kasban
a magasban
méla lesben
ősi jussán
égbe les be
– száját kösd be! –
földre kushad
néma kussban
áll a szittya
– huss ki, huss be! –
s álmat álmod:
áll a rozsban
a horhosban
iharosban
juharosban
a lapályon
tehénfosban
harmatosban
hurutosban
áll a ködben
kisködmönben
(köd böködi
a ködmönt bent!)
áll a szittya
körben-körben
védállásban
hétrét görbed
fel-felhorgad
s visszatöpped
áll a szittya
dacos-láncos
áll de áll de
áll – de álmos!
arca durcás
arca morcos
Gőg és Mogorv
arca néz rád
Medúza-arc
– nem vigyorgó! –
magyar agyar
görög Gorgó
de
hiába
jószó jajszó
ha duda szól
mikó’ alszó’!
mer’hogy
fennen
hegyek ormán
a Nagy Medve
ilyenformán
(hogy van kedve?!)
táncol táncol
orrában a
bércek lánca
brumma-brumma
brummadza!
meg-megcsörren
nem madzag!
áll
a szittya
le-lezuttyan
áll csak talpig
kutykuruttyban
visszarettyen
visszahuttyan
állva álmod
jobb világot
– job tvaju maty! –
szebb világot!
bal felén baj
turul ölyű
jobb felén föld
aj gömbölyű!
2
fenn
a bércen
talpig ércben
szittya hortyog
szinte szintúgy
szittya-társa
messzi hallik
hortyogásuk
hortyogása
szittya rittyent
szittya rottyant
hátrahortyint
visszapillanty
azt álmodja
hogy ő itt van
áll
a szittya
állva álmod
– az is lehet
a te álmod! –
áll mint árnyjel
áll mint ködjel
(látni ne is
erőlködjél!)
áll csak e
világlököttje
nincs utánja
nincs előttje
rajta nemlét
ló-lakatja
ki-kinyitja
jóllakatja
fenn
a bércen
jeges jércben
szittya hortyog
szittya hortyog
Hortyobágyon
Kárpátyok közt
szertyeszéjjel
hej e kuttya
szittyafődön
– szittyulj te szív! –
nagyvilágon
– ó e kívül! –
szittya hortyog
minden ágon
árok partján
és bokorban
minden helyen
minden korban
szittya hortyog
fenn a holdban
szittymag ül a
szittymagosban
szittymagzatként
a szutykosban
kisded holddal
rugdosódva
„hol
van Huruty?
hol van Takony?
hol van Párizs?
hol van Bakony?
Veretykénél
még mind megvolt!” –
a Héty Vezér
hátrapillanty:
„leótották vón
a villanyt?”
egyik elhunyt
másik meghótt
egyik is hant
másik is hant
(a harmadik
meg elillant)
a Héty Vezér
– hét szép hattyú! –
hét szép pityke:
könnyük pottyan!
pityókásan
hátrahortyint
hátrarittyent
visszapillanty:
látva látják
szittya hortyog
száját tátva
orrfurulyán
szittya fújja
*
szittya hortyog
minden résben
repedésben
minden kasban
hordóhasban
de lukasban
szittya hortyog
a vetésben
hortyogása
hártyavékony
szittya
hortyog
télben-hóban
palotában
és kunyhóban
metrók mélyén
kukák alján
elfekvőben
parkok padján
kis szobában
kicsi szittyák
egy nem hortyog
de az votyák
úri
szittya
népi szittya
tatárszittya
oláhszittya
(s egy ki oláh
anyját szidja)
tót a szittya
rác a szittya
vagy ippeg
kozmopolittya
urbánus szitty
zsidószitty-sarj
„kis szitty jó szitty!” –
zeng a szittydal
szittyek szittye
Népek Atyja
minden rendű
s rangú szittya
azt hortyintja
azt ordítja
azt ordítja
rémálmában:
si est vítya
non est ítya
si est vita
non est itten
szittya szívük
visszaretten –
hortyog
kuruty
hortyog labanty
hortyog Isten
hortyog halanty
hortyog a trotty
hortyog poronty
hortyog élő
hortyog halotty
fújják fújják
egyre fújják
a sírkövet
majd’ elfújják
beléroppan
szint’ a kriptya
– sej ripityom! –
ezt ordítja
hortyog göröngy
hortyog varangy
hortyog Hortyi
– immár alanty –
(s beköhétyel
színpadra a
szittya súgó:
mennyi trotyli!
mennyi tökfej!
mennyi rotyhadt
potymag trotymag!
s könyörög hogy
„magnak hagyj meg!”
de a súgót
szittya súgót
versdirektor
– vízhasú gót! –
főpoéta
– ó e fogdmeg! –
szittya versből
kirúgatja
kirúgatja
Undor Atyja
ne hagyj el!
ne hagyj el!)
*
kutykuty-kurutty!
irigy karatty!
hortyog hogy te
magyar maradj!
érted hortyog
az a szittya
érted ilyen
kelekótya
keletkótyag
nyugatkótyag
így hortyog
ősidők ótya
rávall ősi
hortyogása
együtt hortyog
Oblomovval
Romlomovval
Limlomovval
Széphalomval
Jóhalomval
Államval és
Hatalomval
áll
a szittya
szittya szirtjén
arca szűrt fény
arca ércből
arca arcból
kandikál ki
talpig dacban
gürcöl-harcol
ébrenléttel
elalvással
dacból húzza
csak a lóbőrt
az álommal
feldacolva
gőgös büszke
hortyogással
harcos-durcás
horkanással
fel-felriad
d’ visszazöttyen
visszaduttyan
a nyeregbe –
csihi-puhi!
ez már Muhi? –
kezében az
álomkantár
visszaduttyan
s tovább hortyog
álmában még
picit mortyog
picit csönget
picit fortyog
s ugrándoznak
le a kortyok
szavak kortya
szóra szókorty
ősi torkán –
előtte a
szittya-szótyár!
belekortyol
– hí’ a betyár! –
ízlelgeti
cummogatja
ízlik neki
szitty-zamatja –
hej te szótár!
szittya-szótyár!
álomkulacs!
öreg butykos!
húzd meg húzd meg
kótyonfittye!
(arrébb kortyint
aztán futykos!)
benne ősi
szittya katyvasz
szittya-koktél!
szókumisztej!
– hej komisz tej! –
szavak szittya
kotyvaléka
zatyvaléka
potyvaléka
mert kezdetben
én valék a
a szó a szó
a szittya-szótyár!
issza
issza
(van huzatja!)
„nem is rossz e’!”
szittyzamatja
szíven üti
ott a szittyát
(pedig egyszer
ő már itt járt!)
visszaissza
hej de mindjárt!
fejbeissza
magát mindjárt!
issza issza
visszaissza
álmában a
szittya-szótyárt!
kiissza a
kelekótya
mint akinek
meg se kottyan
meg se kottyan
meg se köttyen
idehallik
körtyölése
ősi szittya
hörtyögése
– szittyent egyet! –
szörtyögése
pitymallik
már
hajnal hasad
szittya szívem
maj’ meghasad
tovatűnik
fütykös-butykos
álom melyben
szittya futykos
megy szét minden
ripityára
– „sej ripityom
ripityára!” –
ezt motyogja
pityókásan
– „megyen le a
ripity ára!” –
ezt hortyogja
egész másnap
de akkor már
ezer torok
ordítja hogy:
„szittya tűnj el!”
s mint kit Isten
visszafüttyent
szittya tűntje
föl ne tűnjön
ködalakja
szertefoszlik
sziklán csak egy
árnyék koszlik
3
Szittyek
Atyja
büszke Szatymag!
magodból lett
minden szitty itt –
Tékozló Szitty!
Ősi Szittyünk!
rázd meg rázd meg
azt a szüttyőt
hadd potyogjon
tyű! a szittymag!
rázd meg rázd meg
őskösöntyűnk
Ősi Szittyünk
szittya hősünk!
Szittyek
Anyja
Szitty-Szipirtyó!
száll a szittyón
szittyogása –
vijjog: így jó!
hujjog: így jó!
éles hangja
nyisszanása
kósza szittyet
lekaszálja
érchangjával
szittyet nyársal
„hogy ityeg a
fityeg mással?” –
kérdi a szél
vihorászva
sztyeppék szele
nyargalászva
Szittyek
Anyja
Szitty-Szipirtyó
mindétiglen
bosszúszomjas:
ő volt ő volt
sztyeppe szépe
mára lett a
sztyepp penésze
penészvirág –
sztyeppe réme!
szittya portyák
letiportyák –
azóta tart
ez a sztyepp-tánc
sztyeppel sztyeppel
szittyák csontján
áll
a szittya
áll a szittyón
ősi Szittynek
szityporontya –
Szittya Szittyó
Vén Szipirtyó
világra ő
szuttyongatja
ősi Szittynek
szittyporontyát
hogy kiperdül
hogy kipottyan
mint ki kiránt
tóból potykát –
porban tyapkod:
tátyog tátyog
porral oltja
szörnyű szomját
porral oltja
víz helyett a
port kortyolja
(dolgozik is
a poroltó!)
éltető por
altató por
isa és pur
– hogy mik vogymuk! –
így készül a
szittya-szótyár
ó
a Nagy Szitty
Szitty-Szipirtyó
a porontyra
hogyha ráfitty
hogyha ráfütty
mind lerontja
satnyaságát
fattyú szittynek
szittykölyöknek
rúgdolózik
rúg az Ugar
meg ne hallja
Ugar Ura
szittyporontynak
szütykölését
büszke szittye
rátyiporna
rátyapodna
petyhedt totyma
szittykölyökre
Szittyek Atyja
Atya-szittya
az ilyet haj
eltaszítja
szívébül haj
kitaszítja
4
hősi
ködben
ősi ködben
áll a szittya
szittya szirtjén
kiszögellvést
féloldalvást
mint ki színleli
az alvást
alszik élvést
hortyog halvást
szólván szólvást
Fortyinbrasszal
a fortélyos
Hortyinbrasszal
ki a drámát
áthortyintja
s bár lezárja
ő a nyitja
áll a szittya
s alszik állvást –
alszik hogy a
foga elvás –
édes álom!
édes alvás!
visszaalszik
– Mindent vissza! –
mintha látná
elsuhanvást
enmagát
ennenmagábul
ércarcából
lidérc néz rád
lidérc – ludarc
őszi szárnyas
Róma ormán!
mentsd meg mentsd meg
ősi ormány!
trombitáld föl –
itt az ármány!
elföd külföld
halvány járvány!
ormányával
szittya döfköd:
„ne szunyókálj
kelj föl és járj!
rommá romlott
minden bálvány
rommá Róma
rommá márvány
Mamma Róma
idesanyánk!”
áll
a szittya
állva álmod
álmok kútján
visszaálmod
– Mindent vissza! –
visszadörcen
visszarémlik
önmagának
mintha látná
ahogy mindent
visszaalszik
visszaalszik
visszavedlik
vedlik vedlik
valameddig
– Kale Vala –
mindameddig
újra nem lesz
szittyporonttyá
pirinyóvá
ki csak most fog
létyesülni
létye titkát
jött kilesni
kies világra
kiesni
Isten hogy így
visszaköptye
nemlétybe a
létyezésből
onnét fog most
kitotyogni
létyből magát
kimotyogni
kivartyogni
kimortyogni
létye titykát
kikotyogni
5
áll
a szittya
látva látja
alant világ
reterátja
„ne ugorj még!” –
visszarántja
Világ Ura
Szittyteremtő:
„odalenn a
nemlét fortyog
odaáty a
nemlét szartyog
szartyog fortyog
végeztéig
e világnak –
belébukni
zutty! akartyok?
lenni undok
szarporontyok?
vityázz szittya!
vityázz harcos!
aki magát
beleártja
elmerül e
retyerátba’
rötyögve a
rötyin – bárha
akkor tán már
retyirálna!
lerántja a
világtrutymó!
mondhatja már
neki úgy jó!
lerántja mint
szarporontyot
kit szar-atyja
létre ontott
s ott áll talpig
világszarban
bárha másnak
ez tán Sorbonne!”
áll
a szittya
áll a vészben
áll egészben
felerészben
elhasítva
mint hasábfa
hull a többi
fahasábra
s állva álmod:
Nyugat–Kelet!
Kelet–Nyugat!
„mint egy díván!
az anyjukat!” –
szittya dünnyög
díván alatt
„dőlj le s aludj!” –
Freud hívogat
nosza ugrik
szittya legott
mint ki lepkét
álmot fogott
de csak mese
mindez mese
ne kérdezd hogy
kellemes-e!
nincs felejtés!
nincsen alvás!
kezdődik az
álomfejtés
élve-halvás
hallgass
Kelet!
nyughass Nyugat!
Kelet kuss ha
Nyugat ugat:
„hahó tahó!
dicső Mucsa!
hahó bugris
macsó bacsa!”
Kelet csahol:
„szapulj Szipoly!
szapulj Nyugat!
vérpióca
hogy vagy Dagadt?!”
„nyűves Kelet!”
„rothadt Nyugat!”
„nyasgem Kelet!”
„nyasgem Nyugat!”
harapj Kelet!
hörögj Nyugat!
fejet leüt
kezet lecsap –
világmecset
török kecsap!
keleti csap
kőolajcsap
ugat ugat
Nyugat ugat:
„Kelet Kelet!
örök Kelet!
kellett neked
új kikelet
török Nyugat!”
ugat Kelet
ugat Nyugat:
Kelet–Nyugat!
Kelet–Nyugat!
így
évődnek
így játszódnak
a díván majd’
le nem szakad
mígnem mígnem
díván alól
– két pogán közt –
szittya isten
álmos isten
megnyikordul
rájuk szittyent:
„nyughass Kelet!
Nyugat csitt te!”
hej lekushad
ott a két eb
– uruk fakó! –
kezesbárány
két szelíd eb
óluk jászol
két szelindek
szittyafüttyre
megjuhászol
farkat csóvál
fület lenget
egyik
kutya
másik ebe
szittya ebbe
gebed bele
keletszittya
nyugatszittya
egy a kettő
a kettő egy
világ mégis
eltaszítja:
maradj magad
árva szittya –
hetyke egyke
egyedül vagy!
áll
a szittya
mint öröklét
kompország ha
kikötötték
áll a szittya
áll a suttyó
ifjú népek
sihederje
áll a szittya
áll magában
úgy hány fittyet
a világnak:
bakfitty! bakfitty!
áll a lét
hajótöröttje
áll a világ
megnyomottja
szittya szóval:
búbaszottja
– Hermannszittya
és Dorottya! –
áll a szittya
világlöttye
gyomrában hej
meg-megfordul
majd kihányja
szint’ magábul
kikívánja
áll
a szittya
áll a poszton
büszkén posztol
világvégen
amíg te új
kártyát osztol
míg a világ
el nem véghed
áll csak áll csak
ősi posztján
posztvitézül
posztmodernül
egész világ
rajta röhög
rajta dernül
kéjes-gonosz
Lucifernül
áll a szittya
szittya posztján
nem röhög más
rossz riposztján
nem vigyorog
az Ős-Kaján
rágóizma
ki-be ugrál:
„röhögj világ!
röhögj rohadt!
porként porba
majd tiporlak!”
azzal olyat
rúg a rondán
olyat tipor
rohadékon
világvégi
maradékon
hogy a világ
belényekken
áll
a szittya
állva áll csak
hej szivén a
bánat átcsap
áll mint ködjel
áll mint kódjel
ti-ti-tá-tá
tá-tá-ti-ti
„mit kerestek
ti itt? ti! ti!
sok szájtáti
napnyugati!”
s mint kinek ily
kedve szottyant
foghegyről csak
odaszittyent:
„hej te világ
töpörödj el!
parányulj el
pirinyóra!
– hány az óra?”
fel-felébred
visszaduttyan:
„ez a világ
csak egy álom
világállam!
világólam!”
kelj fel és járj
szittya Gólem
álomlábon
ólomlábon!
áll
a szittya
állva áll csak
álma átcsap
életébe
furcsa hangok
hallatába
mert valaki
beleröttyen
belekottyan
beleköttyen –
rusnya anyját! –
békuruttyol
megtöri a
szittya csendet
komoly szittya
némaságot
6
áll
a szittya
hüledezve
félálomban
düledezve
áll csak s hümmög:
„mit is mond ez?
hogy is? hogy is?
mit is düttyög?
mit is prüntyög?
mit pirintyál?
mit karattyol?”
áll a szittya
áll keményen
mint a kémény
elvtársáért
ha kiállna
(de nem áll ki
mert nem állhat!)
„mit karattyol
az az állat?!”
és a szittya
visszadördül
visszahorkan
félálmából
a bokorban –
„mennyi szempár
körben-körben!
mennyi francos
biciglista
és mind rendőr!”
áll a szittya
szinte eldől
rajta egyszál
szittya gattya
(nyakkendőjét
igazgatja)
áll a hírös
világverő
s kerül elő
már a szüttyő
abból is a
szittya-szótyár:
„hogy is hogy is?
mit is szótyál?
idesanyámba
hogy mennék?
fel egész az
Al-Dunáig?
no ’isz menek
menek én mán,
tyak a fejed
letyépem mé’
letyavarom
avar fejed
letyavarom
zavart fejed
német fejed
büszke muszka
rendőrfejed!
vartyogj avar!
vartyogj kazár!
ez a bazár
immár bezár!
legalábbis
neked annyi!
megtanyítlak
elzuhannyi!
avar rovar!
kazár kozőr!”
(avar kavar:
kazár az úr?!)
„kizárt! kizárt!
de hazánkér’ –
hínye fattyúk! –
ha ez az ár
odaadjuk!
avar voltál
avar leszesz
zörgő avar!
melyen a mi
lábunk neszez
s talpunk alatt
fütyöl a szél!”
7
áll
a szittya
néz a szittya
ezer évig
vérit szíttya
ez a sok-sok
parazittya!
hej elég volt
de elég volt!
kazárszittya
mongolszittya
átjáróház
volt a szittya
törökszittya
németszittya
aztán meg az
orosz szittya
idesanyám
te jó szittya!
hej a szittyát
undorítja
úgy huzatja
ráhuzatja
(a betyárnak
van huzatja!)
takarodjon
most már vittya
mindenki aki
nem szittya
SZITTYA GO HOME!
S MINDENT VITTYA!
áll
a szittya
néz a szittya
kezében a
szittya-szótyár
belelapoz
belepislant
visszaszólni
szavat keres
de olyat mely
tősgyökeres!
szittya-szótyár!
szittya hablaty!
szavak ősi
kotyvaléka
ősi hablaty
hősi hablaty
amerre néz
minden hab letty
szólaty vérlaty
szittya lotypoty
szittya katymaty
itt potty ott potty
rotyog már a
szittya-szótyár
s az is amit
beleszórtyál:
kígyó béka
őskakukkfű
kavargatja
Szitty-Szipirtyó
vállán varangy
áspiskígyó
kutykuruttyol
bugyborékol
ebből lesz a
szittya-főzety
szavakból főtt
kőzutty kőpetty
megfelelni
a kutyáknak
potyog
a szó
szotyolája
köpködi a
szószátyárja
szittya-szótyár
potyázója
pottyauttas
bolygó golyhó
hang üzére
szó kazára
ki nem gondol
a hazára
hol ő otthon
nincsen ott hon
nyelvünk így megy
potyadékba
robog szutykos
szakadékba
megállj kazár!
jön a szittya!
szót ki szóval
szaporítja!
s pattogzik le
– szópity! szópaty! –
lét hazáról
idegen máz:
„vissza! vissza!
szóelvtársak –
minden szó be
sej az édes
anyanyelvbe!”
most szólj kazár
megkukultál?
vagy ajkadra
forrt a szótár?
szittya szól ha
kedve szottyan
kazár üzér
meg se szólal
szittya
szót nem
szaporítja
(nyereg alatt –
úgy puhítja)
egy szót kerget
űzi-hajtja
űzi-nyúzza
űzi úzzal
űzi szittya
Bendegúzzal
ágasbogas
csoda-ős-szót
csodaünőt
elinalót
szavak szavát
szavak szívét
melyből minden
szavak lettek
varázskőszót
magszót ragszót
mellyel szóba
szót parancsol
amíg nem lesz
minden EGY SZÓ
Isten Neve
vagy más Névmás
száj
lefittyed
szó kibuggyan
„semmi sincs úgy!
minden úgy van!”
ez itten egy
ellentmondás
de fütyül rá
a kiskondás
fütyül rá a
cipész szabász
egy menyecske
meg kacarász
hej Vérmező!
hej hogy úgy van!
fetrengünk itt
szarban-húgyban
Déli metró
Végállomás!
hej Keleti
pályaudvar!
kezdődjék a
a körvizelés
aprófosás
helybenszarás!
8
áll
a szittya
talpig tyakban
talpig nyákban
szólatyakban
szótlan áll tyak
hegyfityakban
ércmagányban
jércmagányban
áll a szittya
mint a kőszent
mint a kőfitty
s olyat tüsszent
olyat böffint
belekékül
Jó Csönd-Herceg
s évek szállnak
mint a percek
áll az idő
kézbe vert szeg
állt
a szittya
áll a térben
ősi térben
jó időben
hordom kedves –
élettérben
áll a szittya
vagyishogy ezt
csak állítja
térdig térben
állig térben
vagy időben
(mos’ már mindegy)
áll
a szittya
áll a térben
szittyatérben
élettérben
hová csak a
halál tér be
térül-perdül
elidőzik
az idővel
kergetőzik
áll a szittya
meg se rezzen
meg se pisszen
meg se mozzan
csak egy szót hall
amint hosszan
előmászik
redves sarkok
káoszából
– svábbogár-szó! –
„vesszen!” – szisszen
fülbemászón
„vesszen!” – szusszan
fülbekúszón
„vesszen!” – reszket
„mi van – alszol
Herder herceg
Jó Csont-Herceg?” –
valaki
a
ködből rászól
„szótárban mit
bogarászol?”
„dehogy alszom –
szívem gyászol
mert a reszli
ki fog veszni!
mind egy szálig!” –
s a szittyára
mutat: „ez ni!”
„ki fog veszni?” –
szittya beint:
„ezt ni! ezt ni!
téged fog a
fene eszni!
német kófic!
germán jampec!
csak rádnézek
s összetöppedsz!
ha lesz – neked
lesz itt ó lesz!
jampec kampec
és dolóresz!”
áll
a szittya
szája tátyva
kalaptyát a
fődhö’ vágtya:
„hínye-mánye!
adta nyímet!”
szittya ugrik
szittya szóval
kiborul a
szittya-szótyár:
„bazmeghaver
te is szótál?”
áll
a szittya
füttye szélvész
messzi pusztán
lassan elvész
messzi sztyeppen
messzi rónán
messzi pampán
szavannákon
elcsatangol
elbitangol
szavak szaván
elhal elhol
áll a szittya
áll merészen
néz bele a
kamerába
néz bele a
vész szemébe
avagy a vész
az övébe
áll a szittya
hajafürtje
homlokába
hull ziláltan
s egyre hallja:
„attya vissza
szittya kéhem
sebóhámat
szépen kéhem!”
áll a szittya
nem is halltya
mit motyog az
éhenkórász
(„adja a frász!”)
motyorászik
iszákjában
kotorászik:
„zsebórádat?!
ejnye-má’ nye!
fránya nyímet
hát még mit nye?
szittyafődből
tyapodtat se
kapsz te tőlünk
nyímet kuttya!
ne bántsd nyímet
az enyémet!
ha nem nyughatsz
életedben
nyughatsz majd a
szittyafődben –
ősgót kelta
alán herul
török orosz
már mind alul!”
hétrét görnyed
ott a német
(látom is már
nagynénémet –
idesanyám
te is német?)
hanem akkor:
„attya vissza!” –
belekottyint
fránya tótja
a szótyárba
„attya vissza!” –
kotty! – oláhja
„adszi viszca!” –
durr! – vadráca
mindent vissza
a Tiszáig
vissza egész
Bosznáig!
„enyim Kálozd!”
„tied Trieszt!”
„megfogtam már
de nem ereszt!”
áll
a szittya
állva áll csak
szittya löttyös
indulatja
méla szívén
immár átcsap
– indulat jön
indulat megy –
mintha kőből
olyan kába!
fújtat vágtat
szikrát szórva
füttyögve az
éjszakába
áll
a szittya
áll a mélyben
s felfohászol
híjja atyját
szittya atyját
de oláh volt
oláh anyját –
a halál volt
(az is lehet
hogy tán szláv volt!)
visszaszámol
hétíziglen –
szittya sehol!
hej felszittyen
hej felfortyan
áll csak szegény
szitykozódva:
„kinek nincs itt
szittyapöttye
– szittya szétyen! –
pereputtya?!”
bizony úgy van
jaj de úgy van!
kótyagos
szitty!
áll a szittyón
messzi hallik
szittyogása
szittya lottyos
indulatja
a világon
immár átcsap
szittya rittyent
szittya füttyent
hujhujhajrá!
áll a poszton
posztvitézül:
szittya-drittya!
úgy aprítja
levegőt itt
aki rontja
(föltéve hogy
megorrontja)
áll
a szittya
áll a poszton
ámde alant
posztlapítva
posztgörényül
töri fejét
rossz riposzton
kazár bátyó
sündörögve
kunyhadozva
görnyedezve
vinnyog egyre
kunnyog égre
kunnyog földre
szűk szemében
rémület-jel
halvány mint a
féregnyúlvány
torkában szív
pitypalattyol
de szittya-szív
nem fél attól
pedig milyen
alamuszi:
„hátulról gyüssz
homokgyuszi?
rókát ahogy
hág meg nyuszi?!
üsse kazár!
üsse huszár!
kezdődjék a
korrobori!”
ámde akkor
zutty! egy szittya!
leütöttye
mint oláh a
villanyórát –
áll a szittya
tétylen-szótylan
kiürült a
szittya-szótyár:
„leütöttyél?
elótottál?
szittyek fattya
adta-szittya
szittya-bátyó?!”
szittya vartyog
szittya mortyog
ahogy ott
álmában hortyog
s jár fejében
gondolatja
mint dugattyú
föl-le föl-le
mint lökettyű
mint tolattyú
jár a szittya
gondolatja
mint törettyű
mint emeltyű
idehallik
fújtatása
álmodik tán
avagy látja:
„fejbecsapták
attól kótyag?
vagy csak ilyen
kelekótyag?”
szó szittyája
szó veszettje
pillanatra
elveszettje
szól a szittya
szólítatlan
kérdezetlen
szája szattyán
szája műbőr
föld alól szól
szól az űrből
minden szavát
visszaszívtya:
„ki szittya itt?
ki nem szittya?”
– egyik szittya
sliccét nyitja:
„én nem szittya?” –
úgy mutatja
felmutatja
áll a szittya
– szittyaszerszám! –
„beszélsz itten
össze-vittya!”
„te is szittya
én is szittya:
ki a nagyobb
szittya szittya?”
kis szittya
nagyot ugatja:
nincs ki őt
lefitymálhatja!
így szívattya
szelíd szóval
így tereli
e világnak
elveszettjét
ahogy
áll ott
álmodik tán
fejéből csak
mint egy hattyú
egy szép hattyú
kipattantyú
kipattantyú
kiröppentyű
mint a pinty ó!
(felvétel van!
ez az! pont jó!)
szittya áll csak
áll a vártán
áll csak váltig
rendszerváltig
sörösüveg
visszaváltig
áll a szittya
áll a sorban
– főszereplő
a műsorban! –
szittyamadár!
aranyturul!
szittya örül:
sej rutyutyú!
fölszállott az
aranyturul!
könnyet töröl
sértést torol
áll
a szittya
avaty battyog
lenn a síkon
át a sztyeppén
a havasban
tengermentén
forró édes
Afrikában
amerre lát
szitty csak szittya –
közeleg a
Világszittya
Világnyitja
Világhunyta!
hínye hunja!
hínye hunja!
szemit hogyha
hun lehunyja
– hun lehunyja
hun felnyitja –
Világrontó
Szemmelverő
felcsippenti
a világot
beissza a
szittya erő
nincs hit nincs had
nincs ki hunnak
ellenállhat
*
jön a szittya!
itt a szittya!
szittya vére
űzi egyre
űzi völgybe
űzi hegyre
vágtatása
bendegúzi –
matyó szittya!
Ahasvérus!
rettegj világ!
rettegj város!
ősi szkíták
ivadéka
vágtat át a
vágtat át a
szittyes bércen
hármas halmon
– szkífi! scí-fi! –
szittya-Párizs
szittya-Berlin
szittya-London
áll
a szittya
mint a fütty-jel
ágaskodva
a nyeregbe’
„de szép is a
szittya reggel!”
reg regéje
rag ragája
feje mintha
kicsit fájna
körülkémlel
zutty egy szittya!
elhanyatlik
aztán felkel
kelletlenül
körülkémlel:
ki bosszantja
ki pusztítja
ki az ki a
viszályt szítja
a szittyák közt
ki nem szittya?!
vér
veszettje
szó aszottja
kedved mindjárt
visszaszottyan
áll a szittya
mint a kőfitty
mint a kőnyelv
s felzeng ősi
szittyakürtje:
tu-tu-turul
turul-turul
nem elüről
csak háturul!
ordíts s fordíts:
csakelőre!
(kazárkuttya
úgy ugatja
médiába’
de hiába
mindhiába!)
öregszittya
nem vén szittya
(csákóját
megigazítja)
szitykozódj csak
szittya ellen
jobb kezében
ősi kardja
bal kezében
őslapátja
átellenben
áll az ellen
sarlóval és
kalapáttyal
állnak egyre
állnak ottyan
kazár mellé
szittya pottyan
s bajszot akaszt
a két trotyman
kazár bajnok
térgyre rottyan:
„szittya kuttya!” –
így kiálta
ezt üvölti
kettőzve a
mássalhangzót
„én-e én-e?
én-e kuttya?” –
azzal úgy a
fődbe vágtya
kétszeres kutty
szittya néne
azt a kazár-
avar fattyat
hogyha tél len’
lábcsövestül
odafagyhat
gutta ütte
ott a tótot
ha nem hoznak
egy kis drótot
(mellesleg a
drótos tótok
nemzetségre
innen gyünnek)
föl nem föl nem
tyápászkodik!
hanem akkor
visszafortyan
töttyös tótja
visszapernyél
visszaprüntyög
rémoláhja
kutyaráca
s más sokáca:
„elrekesztjük
szittya útját
visszaútját
Ejrópába!
nyem mész
nyem mész
csakazértse!
nyem mész te az
istenérse!”
száját a Vész
már kitátja
(belenéz a
szittya s látja
ahogy csattog
fogsorával):
ezer kazár
izgő-mozgó
s ezer s ezer
buzgó bozgor
özönli el
a síkságot
tenni végre
igazságot
kezükben föld-
földparittya
uzipuska
lézerfegyver
szittyának csak
furkósbotja
meg kötőfék
nyereg kengyel
és a szittya
akaratja –
látja s hagyja
hadd jöjjenek
foghegyről csak
odaszittyent
odaszettyint
odaszottyant
hogyaszongya:
„hinye-mánye
kajla nyímet!
szukakölyke
nyiszlett gótja!
drótostótja
longobárdja
vad gepárdja
rémrománja
kazárfattyú!
reszkess ruszki!
jössz be! mész ki!
tatárpofa
pusztulj innét!
kicsi kunyhóm
hej nem adom
világfalum
rejtse falomb!”
ökoszittya
néz az égre
néz a kihalt
holdvidékre
itt is egy luk
ott is egy luk
bekandikál
a fiastyúk
áll
a szittya
néz a szittya
le-lesandít
Isten hírös
kalaptyáról
nyakát nyújtja
száját tátja:
hol van az ő
Góliátja?
áll a szittya
szittya-Dávid
jobb kezében
kőparittya
bal kezében
szittya-szótyár
várja nem jön
várja várja
nem jön az ő
Góliátja
úgyhogy már-már
hazabattyog
ámde akkor
jaj de akkor
végre látja
látva látja
jön a Tőke
Góliátja
jön a Tőke
Karvaly Bátyó
Sakáltőke
Görénytőke
a Jó Tőke
Patkány Bátyó
jön a Tőke
Cápatőke
rajta fátyol
szép menyasszony
Góliát-hölgy
ki jegyez el
kivel mész el
ájtatosan
kire vágyol?
jön
a Tőke
megy a Tőke
…röm-Tőke
(de káröröm!)
Köröm-Tőke
(inkább Fartő
avagy Karom!)
akarom vagy
nem akarom
akkor is jő
akkor is megy
rettentő ke’
rettentő ke’
az a Tőke
nem is egy Tő’
de kettő ke’
jön a Tőke
megy a Tőke
kéz a kézből
kettő Tőke
egy ki úgy jön
mintha menne
más ki épp így
vele szembe’
Ellen-Tőke
Bezzeg-Tőke
jön a Tőke
megy a Tőke
szittyának csak
szőlőtő kell
– szamorodni! –
szomorodni
üsse a kő
üssed őket
üssed Tőke
ne siránkozz!
üsd a szittyát
üsd ne átkozd!
üsse magát
önmagához!
üssed Tőke
ne siránkozz!
ne sírj minden
kis szittyához!
sújts a tőre
a fültőre
úgy imádkozz!
áll
a szittya
néz a szittya
ez a világ
undorítja
pénz világa
bank világa
néki csak a
hold világol
néki csak a
világ lángol
hol itt hol ott
tör fel csap fel
ami egykor
ispiláng volt
áll
a szittya
néz a szittya
járná inkább
ősi útját
szittya útját
rögös-botos
magyar útját
ahol ismer
minden kátyút
attya útját
szíve útját
nincsen azon
sehol útjel
ezer éve
már hogy úgy jár
ahogy csillag
égi útján
csillagútján
kihúnyásig
lebukásig
puszta űrbe
pusztulásig
de
nem hagyják!
mégse hagyják!
szittya
huttyan
szittya kettyen:
„kik ezek itt
jőnek kettyen?
adóféreg
s kamatfattyú?” –
ágaskodik
a nyeregben –
más talán má’
visszarettyen
ám a szittya
– szittya-drittya! –
mind a kettőt
felapritja
zuttyan-döttyen
„ihaj-csuhaj!
kutyavilág
mostan csaholj!”
a szittyának
meg se kottyan
döcög tovább
megszokottyan
reszkess világ
reszkess fattyú!
ha lovára
felpattantyú
eltipor a
szittya lábtyú
széjjeltép a
szittya téptyű
el is elnyel
szittya kátyú
népek ősi
süllyesztője
áll
a szittya
áll a parton
jobb kezében
kőparittya
bal kezében
kard de karton
s itt van még mit
szittya atyja
hagyott rá – jó
furkósbotja
(akit megüt
annak annyi)
ma vagy holnap
ma vagy holnap
hej most eldől
kinek ki lesz
itt halottja
kis halottja
jó halottja
agyveleje
ha kilottyan
írás
elszáll
szó kikottyan
áll a szittya
áll csak ottan
tantum kvantum
alikvantum
néki e föld
fundámentum
áll
a szittya
áll mint kőnyelv
mint a kőmenny
aztán csap le
– mennykő! mennykő! –
az éj pejló
lecsap ráront
Ejrópára
hej
Ejrópa
te szép asszon’
jön a szittya
jön és megnyom
hej Ejrópa
öreg gebe
ugy megnyom hogy
belegebe’
jön
a szittya
megy a szittya
szittya-vágta
át a sztyeppen
hej Ejrópa
mos’ megsztyeppen
át a sztyeppen
vágta vágta
szügyig ér a
kékes pára
páratlan szitty!
hej hogy vágtat!
Ráróján rá
Ejrópára
ropogtatja:
„répa rópa
e’roppintlak
– ropp! – Ejrópa!”
ropja rajta
ropja roppant
szittyatáncát
s hozzá toppant:
„Szittyejrópa!
Szittyejrópa!”
9
áll
a szittya
vár a szittya
Godot-ra vár
(még nem tudja
Godot is dead)
áll a kisded
tér és idő
odakushad
lábaiho’
áll
a szittya
hej de helyt áll!
mindig éppen
más helyett áll –
minden idő
immár Egy Hely:
együtt vagyunk!
és ez menhely!
szittya
enyhülj!
szittya enyhülj!
de
csak áll csak
áll a szittya
ez már neki
természetje
Muszáj-Szittya
– muszáj neki! –
szedte-vette
teremtette
hogy szittyának
teremtette
Szittyek Atyja
Szittyteremtő!
áll
a szittya
etymagában
áll vityézül
áll vityázban
világ álmát
ekként őrzi
félálmában
– félalmában –
áll mert ez áll
hatalmában
szittyulj te szív!
ne álmodj már!
állj meg – beszív
a láthatár!
merre szem lát:
halál halál!
de csak vágtat
de csak vágtat
messze marad
Volga Dunáj
kárpáti táj
alföldi táj
és csak vágtat
át az űrön –
világvágat:
világűrluk!
halál halál!
(vágta halkul
vágta halkul)
halál halál!
nem is vágtat
ő avégett
hogy elérje
még a véget
az utolsó
világvéget
csillagok közt
mely csilingel
oda rúgat
égig rúgat –
világrágat
vég-kirágta
világűrluk!
(vágta halkul
vágta halkul)
így hág fel
végre a csúcsra
világvégi
világcsúcsra
száját csókra
csucsorítva
csókos halál
csókos szittya!
s
eltűnik a
Hadak útján
(felírja azér’
hogy „itt járt”
tán egy ’rályfi
Csaba ’rályfi
csillagútján)
Szilágyi
Ákos
ÚJABB
LAPOK A SZITTYA-SZÓTYÁRBÓL
Forrás:
http://magyar-irodalom.elte.hu/2000/uj/16.htm
Árpádkor
ül
a szittya
hüledezve
országosan
düledezve
ülve ül csak
ül a Házban
pártok között
váltólázban
két szék között
ül a padban
Bibó ült így
ötvenhatban
parlamenti
irodában
hitte már hogy
kalodában
de az orosz
legyintett csak
nem oszt-szoroz
s elengedte:
"konyec filma
igyi domoj
öreg sztari!"
"mindjár' mindjár' -
néz föl Bibó
(demokrata
nem beszari!)
csak ezt még itt
rendbeteszem -
befejezem
ezt a kérvényt
e beadványt
külvilágnak
e feladványt" -
néz föl Bibó
szinte árván
pár ütésnyi
időt kérvén
s írógépe
fölé hajol
elütve még
érvet érvvel
elérve mit
vér nem ér el -
nincs letörve
bárha orvul
letiporva
bárha veszve
szabadságharc
állameszme
mégis ő van
felül ő van
mert felül a
szabadság van -
ötvenhatban
hatvannyolc van
hatvannyolcban
nyolcvannyolc van
(nyolvannyolc vagy
nyolcvankilenc? -
nekem nyóc ha
neked kilenc!)
így ül így ül
ő is ottan
róka-fogta-
csuka-fogtan
ott a padban
munkapadban
parlamenti
gályapadban
ül szelíden
s begurulva
nem érti
amiről szó van
neki ez mind
arabul van
lázong mollban
dühöng dúrban
gályarab egy
magyar úrban
ül a szittya
szakadatlan
canossát ül
szégyenpadban
ül csak furcsa
hangulatban
hangorkánban
stadionban
kispadon ül
a sarokban -
játék nem ment
soha jobban!
hajra fiúk!
jobb-bal jobb-bal!
balra szöktet
bead jobbal
kezdődik az
erőfutball
de a kapunk
de a kapunk!
senki nem védi
a kapunk!
hej gyerekek
de kikapunk!
ül a szittya
lankadatlan
mert szivében
szolgálat van -
habár nincs is
szolgálatban! -
ötvenhat van -
hatvannyolc van
hercehurca
és tömlöc van
íróasztal
könyvespolc van
Bibótól van
ami ott van
ül a szittya
Duna partján
a Ház előtt
kettes hol jár
ül a lépcsőn
mint erkélyen
s nézi ahogy
éjre éj jön
dinnyehéjra
dinnyehéj jön
ülve ül csak
hogy ne álljon
ül a szittya
rendületlen
rendek között
ülésrendben
mit kiadnak
rendeletben -
rendesen ül
rendiesen! -
átkos rendben
pártos rendben
tekintete
meg se rebben -
fő a sorrend!
a műsorrend!
söprögetnek:
kis rend jó rend
rend a rendnek
csendben örvend
ül a szittya
állna ámbár!
gótikus szitty -
ül nem ugrál
barokk szittyek
közt egy polgár!
egymaga
országot formál
jogot véd míg
más azt nyirbál -
körülötte
mamelukhad
hivatalból
elbutultak
körülötte
titkár foglár
üzletember
és nyafoglár
s rég időkből
- Allah Akbár! -
felsír egy-egy
három per hár'
ül a szittya
pártok partján
egyiknek sem
állhat pártján
ott ül ott ül
hol part szakad
hol párt szakad -
s elnézi a
lótuszokat
köldököt néz
- államköldök! -
amíg ti
benn öldököltök
ott ül ott ül
hol nincs adás
(dehisz minden
rész: szakadás -
pars pro toto!
műsoridő-
kimaradás!)
ül hol mindig
ülni szokott
szökött király
katonája
pártok pártos
szakadárja
szabadszájú
szabad madár
ül a szittya
ülvén ülvést
végigül száz
országgyűlést
hej de helyt ül!
helyettünk ül
az a szittya
amit mond
helyettünk mondja
helyettünk ül
helyettünk néz
helyettünk lát
messzi földrészt
rémországot
halvészt dögvészt
nézése a
ködben elvész
ül a szittya -
szótárt szétül
hol itt hol ott
szanaszét ül
ül hogy szinte
beleszédül
ül a szittya
ülvén ülvést
gondolatban
hátradűlvést
de csak színleli
az alvást -
ami benn volt
végre kinn lásd:
rémálommal
teli padlást
csizmadobajt
nő-sikoltást
tarkónlövést
láncontartást
kinn lásd kinn lásd
száz év könnyét
száz év kínját
kinn a Házból
hőbörgőket
ábrándok közt
ébredőket
ahogy mennek át
emberbe -
vérbürgerből
hamburgerbe
ül a padba'
munkapadba'
parlamenti
gályapadba'
ahogy te ülsz
itt magadba
mikor ezt a
verset írod
s szittya hősöd
küldöd hadba
parlamenti
haddelhadba
ül a szittya
állam ormán
hajóorrban -
"hol a kormány? "
jobbról ármány
balról furmány
egész ország
letipormány
(bár talán már
ez is vívmány!)
ül a szittya
fennen ül csak
nincs már élcsap
párt mely elcsap
- kinek furcsa
kinek furcsabb! -
így hát ül csak
( hej hol lehet
a Ház kulcsa
beadhassa
ha majd kérik
a szakácsnék -
Marcsi Julcsa?)
ül a szittya
fennen ül csak
onnan néz le
parlamentre
minden lentnél
lentibb lentre
mintha mindent
latra tenne
tettleg néz
a tétlenekre
jaj csak egy tett!
hej csak egy tett!
egy tett kéne
de jó nagy tett
mely egész
országot éltet
Európába
visszaültet
ül
a szittya
ülve ül csak
szittya szívén
mint egy Kolcsak
- kozák pika! -
a bú átcsap
átviharzik:
bár ne ülne!
bárcsak bárcsak!
itt mindenki
kiabál csak
vagy ha nem hát
olyat ordít
fején látszik
a gyomor-hit
egyik nyelvünk
magyarítja -
iskolában
úgy tanítja!
másik szól:
népszaporulat!
mintha
tenyésztene nyulat
harmadik
adja az urat
a negyedik meg
kirugat
ötödiket -
s kicsit ugat!
árvalányhaj
kökény pitypang
egy hang nem sok -
annyi sincs hang
vox humana -
komornyik-hang!
mit csináljunk
ha ennyink van?!
pötyhang pityhang
cérnavékony
fityfirity-hang
a szabadság
hangja - egy hang
"hogy is hogy is?
mi ez itten?
mi folyik benn
sej a hírös
parlamentben?" -
kérdené de
beleröttyen
jobbról egy hang
"mit pofázik
ez a jöttment?"
jöttment szittya
meg se hökken
kérdez megint
most balról jön
aki beint:
"mit motyogsz itt?
töpörödj el!"
szittya ül csak
szívtöröttyen
untatja e
szóparittya
parlament
csont-operettje
pártok pettye
pereputtya
kinek ki lett
meglopottja
letiportja
untatja hát
teker egyet
"ez lennék én?
én lennék ez?" -
egész ország
vele kérdez:
"mi viselnénk
ezt a képet?
vagy inkább ők
a miénket?
e szép maszkok
e jó firmák!
mákotok van
hogy nép nincs má'!
de hisz a
bökkenő épp ez:
képviselőt
a nép képez!
vagy mostantól
már másképp lesz?
a kép népez
s képet néz ez?
hej szemmaszázs!
országimázs!
országverés
országvarázs!
kell a jó kép
kell az imázs!
mi majd megfizetjük
(ki más?)
kinek csak kép
kinek ikon
nézik Bécsben
nézik Makón
New York nézi
London - fakón
míg ki nem
esnek a lukon
hírablakon
zászlólikon
ül a szittya -
s föláll menten
szétnéz porló
parlamenten
pártok fölé
fölemelten
s olyat mordul
olyat kiált
hinnéd élteti
a királyt
ámde király
többé nincsen
koronája
a kilincsen
Hunor s zsinór
sújtás s mente
darutollas
naplemente!
rónák réme!
árkok hőse!
hurkaherceg
legerősebb!
a bűnösök
mindig mások -
hej bocskais
pufajkások!
olajszőke
grófok bárók
milliárdokat
dobálók!
hortobágyi
tájkufárok
viplistások
vip-vip-hurrá!
hadd menjen
itt minden szarrá!
tiporjuk szét
izzé-porrá
ha a világ
nem tipor rá!
ül a szittya
négy hetente
(ez a szittya
parlamentje!)
"virradat van?
naplemente?
valakinek
esze ment e'?"
sír a kórus:
"nyente! nyente!"
"miért hull könny?
itt az alkony?
a szabadság
bizony vékony
pottyanékony
illanékony
de végül is
találékony!
kitalál az
majd valamit
ahogy én
ismerem őtet
csinál az még
nyersből főttet
majd kifundál
majd kigondol
valamit e
szemétdombból
kitalál a
labirintból
diadalmi
alagútból!"
ül a szittya
szittya-elnök
néha ledől
szunyókálni
(csak ne kéne
annyit ülni
annyit állni!)
parlament jön
parlament megy
csak a szittya
marad egyhelyt
ültő helyét
hej megállja
szabadulást
ülve várja
várja várja
de kivárja
ül a szittya
áll az állam
ezer éve
áll e tájon
hát hadd álljon!
azért állam!
áll az állam
álldigálva
államváltig -
váltig állam!
áll az állam
lábát váltva
bal-jobb
bal-jobb
áll az állam
állva áll csak
néha átcsap
fejünk fölött
néha átver
néha ránk csap
cellaajtót
áll csak áll csak
megjavítva
helyreütve
áll hibátlan
télben-nyárban
szuverénül
tetején a
szuverén ül
de nem is ül
csak kiállva
álomállam
ajtajába
vállát a
keretnek dönti
s szétnéz: "nem kell
erőlködni!
minden állam
csak egy keret
nem ereszt soha
gyökeret
e keretben
akarat van -
népakarat
vagy más önkény
háború és
békekötvény
szabadság van
jótény bűntény -
államélet -
halálöntvény!
de köti jog
köti norma
köz kezében
játékgyurma!
vivát állam
és le veled! -
hadd tapintom
elevened!
csapágyaid
hajtószíjad -
csak a vérünket
ne szíjjad!
állj csak állam
mint az állvány!
bármiből állsz
ne légy márvány!
és ne kérkedj!
ne gyökérkedj!
levegő légy!
légy szivárvány!
úgy állj mintha
nekünk állnál
artista áll
világszámnál
háp! és ugrik
halál nagyot:
Kelet voltam
Nyugat vagyok!
vivát szittya!
vivát vivát!
meghallottad
idők szavát!
tíz év nagy út
tíz év kis út
hej fel is út!
hej le is út!
akácos út
ha végigmegy
rajta Kossuth -
fináncos út
viháncos út
az lesz csak a
vivát-os út!
vivát szittya!
vivát Kossuth!
kiálts nagyot
kiálts EU-t!
a nap kisüt -
s nincs visszaút
elvetve a
kocka - out!
