Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Ikkjú
Szódzsun
SZERZETES A BORDÉLYBAN
(Sin úrnő nappali álma)
Oravecz Imre fordítása
A jegyzeteket Soós Sándor írta
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
1. Buddha nirvánája
Az
öreg Sákujamuni* Indiában átkelt az öröklétbe.
Újjászületvén más alakjában visszatért a világba.
A kétezer háromszáz éve fakadt könnyek,
A második hó szirmai ma is hullanak Japánra.
*A történeti Buddha neve: "A Sákják Bölcse".
2. Sakuhacsi*
Egy
magányos sakuhacsi szívszaggató panasza szól,
A határvidéki barbár fuvola szavát visszhangozza.
A városban, a keresztútnál vajon ki fújja?
Saolini** növendéktársaim közt nincs barátom.
*Japán fuvolatípus, melyen gyakran játszottak vándorszerzetesek. A vers utalás
Tu Fu (712-770) Fuvolaszó című versére.
**A kínai Honan tartományban található híres kolostor, amelynek közelében a
csan-zen első kínátbeli pátriárkája, Bódhidharma megtelepedett.
3. Ha elmélyedsz benne…
Ha
elmélyedsz benne, világos és érthető lesz a kóan.*
Hatolj bele, vizsgáld meg szíved: sötét, sötét a fekete.
Némely sérelmünket halálunkig nem feledjük.
Szerzetestársaink őszinte korholása bántja fülünket.
*Kínaiul: kung-an. A Végső Valóságra mutató paradoxon, esetleg legenda, idézet
valamely szentiratból
4. A bot*
Mily
fájdalmas, ha túlságosan kötődünk érzékeinkhez.
Hirtelen tovatűnik minden, vers és próza.
Azelőtt nem volt részem ilyen természetes boldogságban.
Élvezem, ahogy a suhintás szele lehűti gondolataimat.
*A botütés a zen-mesterek kedvelt tanítási módozatai közé tartozik, azontúl
a napi ülőmeditáció részét is képezi. Ebben a kontextusban Ikkjú magányosságára
is utal.
5. A Kuej-cung-féle egy zamatot...*
A
Kuej-cung-féle egy zamatot napról napra jobban élvezzük.
Szakács, itt a hegyek közt se felesleges tudományod.
De Vimalakírti Ezerillatú Fogását* verd ki fejedből.
Két ízletes hal már ünnepi lakoma.
*Kuej-cung a 8. században élt szerzetes, akiről több történet maradt ránk. A
zen egyetlen ízeként… az azonnali megszabadulást tanította a legegyszerűbb módszerekkel.
Vimalakírti a Nagy szekér Bódhiszattvája.
6. A szerzetesek naponta...
A
szerzetesek naponta gondosan megrágják a Tant,
És mélyértelmű szútrákat mormolnak vég nélkül.
Jobban tennék, ha előbb a szél, az eső,
A hó és a Hold szerelmesleveleit olvasgatnák.
7. Ki bírálhatja...
Ki
bírálhatja a mester módszereit?
Az Utat magyarázni, a zent taglalni: csak nyelvkoptatás.
Mindig utáltam az ájtatoskodókat.
A Buddhának gyújtott füstölőtől fintorgok a sötétben.
8. Körteszirmos hullámok
Hullámokat
követve, hullámokat kergetve* mennyi vörös por?
A víz hátán megint körteszirmok, tavasszal, a harmadik hónapban.
Mint sodródó meddő megbánások, mint hatvan öröklétbe tartó három élet.
A Sárkány-hídnál évről évre kopoltyú és pikkely szárad a napon.
*Jün-men (864-949) Tang-kori szerzetes kóanjára utaló sor. A Nefrit Szirt és
a Kapujanincs Átjáró több tanítása kötődik nevéhez.
9. Az Iratokkal pedig...
Az
Iratokkal* pedig fenekünket törölhetjük.
A Tengeri Sárkány Palota Kincse** szócsűrés-csavarás.
Vagy vedd a Kék Szirt Tár*** száz darabját,
Szétszórva hever Kebel-csúcson**** a szélcsendben holdkelte előtt.
*A Szent szövegekkel
**A Tripitaka, kanonizált buddhista szentiratgyűjtemény költői megnevezése
***Nefrit Szirt
****Hszüe-tou Csung-hszien (980-1052) itt állította össze a Nefrit Szirt gyűjteményt.
10. Kín a gyönyörben
Gótamával*
pedig ez történt:
Kender-condrában** ült a fűben hat éven át.
A Keselyű-csúcson*** elmélyülten figyelve
Egy reggel megértette nevének rettentő magányát.
*A
történeti Buddha
**köpeny
***A keselyű-csúcson történt csan-zen kinyilatkoztatása Kasjapának. Lásd: A
Kapujanincs Átjáró 6. történetét.
11. A kietlen őszben...
A
kietlen őszben egy árva szépség* énekel,
Nem küld hírnököt a palota, hogy visszatérhet.
Volt része dicsőségben, megaláztatásban, örömben, bánatban.
Urának kegye bokájáig se ért, de most karját veri a kitaszítottság csalánja.
*Ikkjú anyja.
12. Gyönyör a kínban
Három
csésze bort ittál, de ajkad még száraz,*
A jó öreg Cao-san így vigasztalta a szegény csuhást.
Heverj csak le egy égő házban,
Kínod nyomban tízezer öröklétnyi lesz.
*Utalás a Kapujanics Átjáró 10. történetére, Csing-suj és Cao-san (840-901)
párbeszédére. Ő volt a zen egyik nagyjelentésű irányzatának, a Szótó-iskolának
mestere és névadója.
13. Halkosaras Kannon* dicsérete
Rózsás
arc, kékesfekete haj, szenvedély és hűség.
Felhő-eső**-álmomban érzéseit fürkészem.
A Leghőbb Lángolás ezer szeme, kit nézünk, de nem látunk.
A folyami-tengeri halász felesége, teljes ének-élet.
*A Könyörületességből Alátekintő Bódhiszattva egyik megtestesülése, megjelenési
formája. Mind Kínában, mind Japánban nagy népszerűségnek örvendett.
**A "felhők és esők pillanata" a beteljesedett szerelmi gyönyör kínai-japán
szimbóluma.
14. A gyűléshez téli napfordulón
Magányos,
kapukat, hágókat lezárat, országjárásra nem indul.
Kicsoda ez a Dharma* -király?
Ha kérnek, hogy szóljak a télről, ezt mondom:
Mától egy hajszállal hosszabbak a nappalok.
*A Dharma: Buddhista Világtörvény ill. a Megszabadulás Tana. A Dharma király
a tökéletességet elért személy szinonímája.
15. A mázas rizspogácsa...
A
mázas rizspogácsa keserves, nem csillapítja éhed.
Hús-szemű asszony szült, látásod, mint a vaké.
A hideg teremben egy éjjel ruhára gondolsz.
Ezerfodrú, aranyszálas fátyol* sejlik a sötétben.
*A halhatatlanok - szentek és üdvözültek égi viseletére utaló kifejezés.
16. Szégyen, hogy nevemnek...
Szégyen,
hogy nevemnek még nem szereztem örök dicsőséget.
A zent követem, az Úton járok, de nem jutok ötről a hatra.
Rjózen* igaz tanát szétzúzták, eltörölték a föld színéről.
A Pokol Királya viszont száz lábnyit nőtt.
*Tetto Rjózen (1295-1369). A Daitokudzsi második apátja.
17. Én, bálna-vadász...
Én,
bálna-vadász csak nevetek a forrás
Iszapjában oly buzgón turkáló békán.
Nagynak hiszi magát ott a fenéken a szánalmas.
Az összes foltozott csuhájú szerzetes az Ég alatt tisztára mint Cu Jang*.
*Kung-szun Su vagyis más néven Cu Jang Szecsuán Han dinasztia-beli királya volt,
akinek rövid uralma az ellenére elkövetett sikeres merénylettel ért véget. Az
Ég Fiának neveztette magát. Ma Jüan azt mondja róla a Késdi Han Dinasztia 54
Tekercse című művében: "Cu Jang olyan volt mint egy forráskút mélyén lapuló
béka"
18. Még Lin-csi...*
Még
Lin-csi és Tö-san* sem voltak igazi mesterek.
Bot és kiáltás*: színpadias eszközök.
Nevetséges szakértelem, önelégült szimatolás.
Kicsire és nagyra egyaránt süt a lenyugvó Nap.
*Rinzai Gigen (?-867.II.18.)
Tö-san (780-865)
19. Tigris-hegyen három szerzetesre hull a hó*
Szívemben
Saolinban esett hó fehérlik,*
A legidősebb szerzetesnek magától feltárul a kóan értelme.
Amelyik verset ír a szerzetesek csarnokában, az borotvált fejű világi.
Amelyik éhes és ételt emleget, abban is kedvem telik.
*E versben Ikkjú egy példázatot mutat be: Ta-huj (1089-1163) mester (jap. Dai-e-Soko)
írja le mestere, Jüan-tang Hsziu három fokozatú beavatási rendszerét szimbólumok
segítségével.
20. Egy daitokudzsi szerzetesnek
Sok
férfi lép be Daitó* kapuján.
Ki ne vállalná örömest a mester megtisztelő szerepét?
Üres rizskása, pocsék tea, látogatóm alig.
Részegen magamban dudolászva megdöntöm a szüretlen szakés hordócskát.
*Daitó (1282-1337) a kolostor alapítója és névadója.
21. A testnek nyáron...
A
testnek nyáron szellős fészek*, télen meleg barlang.
De az ezernyi gondolattal viaskodó szívnek derékig-vízben-iszapban-gázolás.
Ha van fogalmad a földműves keserves munkájáról, akkor megérted,
Hogy a szantálfa-kolostorok a mohóság és becsvágy küzdőporondjai.
*A Han-dinasztia kora beli költő, Szu-ma Hsziang-dzsu egyszerű kunyhójára történő
utalás.
22. Kóbó Daisi*
A
Nagy Dainicsi** király élő fia,
Ki könnyedén ki-be jár a halál kapuján.
Szelleme Kasjapával*** virraszt a hosszú éjben.
Őszi szél, tavaszi zápor, hajnali holdkelte.
*Kóbó Daisi: Kúkai (774-835) A japán Vadzsajána Buddhizmus egyik legjelentősebb
alakja, a szinte kultúrhéroszi szintre emelkedett szent.
**Dainicsi: Vairócsana Buddha a "Hatalmas Nap" az egyik legnépszerűbb
Japán Buddhista Istenalak. Az ezoterikus japán iskolák tanainak középpontjában
áll, így a Kóbó Daisi alapította Singon egyháznak is "főistene", központi
alakja.
***Kasjapa a Történeti Buddha tanítványa, l. a 10. versjegyzetét.
23. Novíciusaim közt...
Novíciusaim
közt van egy kis Nan-csüan*.
Egy mozdulattal agyoncsapta a macskát, és ezzel megoldotta a kóant,
Bár helytelenül sajnálta, hogy a tanítást gyakorlatba átültetvén
Szundikálás közben zavarta a bazsarózsa alatt.
*A Kapujanics Átjáró és a Nefrit Szirt több történetében szereplő szerzetes.
748-834 élt. Az itt szereplő vers a Kapujanics Átjáró 14. történetére utal.
24. Hús-vér emberként...
Hús-vér
emberként lépünk a színre.
Egyikünk királyt alakít, másikunk parasztot,
És nem veszünk tudomást az orrunk előtt rángatott zsinórokról.
Bábok vagyunk, és eredendő énről papolunk.
25. Gótama
Gótama
negyvenkilenc éven át prédikált,
De a legigazabban Vészálíban és Magadhában.
Hamis próféták most kóanokat faragnak szavaiból.
A Pokol Királya előtt is koptatják majd nyelvüket?
26. Huj-ko...*
Huj-ko
a saolini szentélyben világosodott meg.
Olyan dicsőség övezte, hogy csontjait Kínában ereklyeként tisztelték.
A hibátlanul kerek Hold alatt tavaszról suttog a szilvavirág,
E nagy horderejű eseménynek híre megy a világban.
*Huj-ko (487-593) jap.: Eka. A csan második pátriárkája, Bódhidharma tanítványa,
aki kezének levágásával mutatta meg, hogy valóban elszánta magát a Tan beteljesítésére.
27. Po Lo-tien*
Előkelőséget
kölcsönöz a szavaknak százmillió kikelet óta.
Ezer újjá varázsolt, tízezer frissen pompázó kifejezés.
Minden időkben bizonyság a soha-meg-nem-öregedésre.
Tudja a világ: csak ő szárnyalt az égen túlra.
* Po Csü-ji (772-846) Tang-kori költő álneve, megnevezése, aki több kóan szereplője,
s aki még életében "klasszikussá" lett.
28. A tudós...
A
tudós magtalan gyümölcsöt terem és kihal.
A régi zen szavai aranyat érnek:
Mondj ellent a gonosznak és cselekedj jót.
Po* mester bordalaiban az igazság.
*Po Csü-ji
29. Egyetlen, soknevű...*
Egyetlen,
soknevű test egy örökléten át.
Ki veszi észre manapság a keveredést?
Nyolcezer végtelenség múlva a lovak gyomra,
Az öszvérek méhe is buddha lesz e látszatvilágban.
* Utalás a buddhista tanítás egyik örökkévalóság megfogalmazására.
30. Pokol
A
Háromrétű Szférában* semmi sem állandó,
Olyan, mint az égő ház belseje.
Itt vagy, mester?**
Igen - felelte Si-jen.
*Trilóka (szanszkrit): A "Három Világ". 1. Vágyak Világa 2. Formák
Világa 3. Formák Feletti Világ
E három szint alkotja a szenvedések körforgásának színterét, amit a történeti
Buddha híres Tűzprédikációjában lángokban álló házhoz hasonlított.
**Si-jen a IX. században élt kínai mester volt, a Kapujanincs Átjáró 12. történetére
utal a vers.
31. A por világából...
A
por világából felemelkedett arhat* még nem buddha.
Menj bordélyba, és nagy lesz bölcsességed.
Szívből nevetek a Szurangama-szútrában varázsigét mormoló Mandzsusrín*,
Ánanda* ifjúkori gyönyöreinek már se híre, se hamva.
*arhat: szent, a korai buddhizmus ideálképe. A Mahájána - így az csan-zen is
meghaladandónak tekinti létállapotát.
*A Szurangama-szútrában Mandzsusrí, a Bölcsesség bódhiszattvája Ánandát, Buddha
tanítványát varázsereje segítségével menti meg egy kísértő nőszemélytől.
32. Egy könyvégető szerzetesre*
Si-huang**
megkülönböztette az igazat a hamistól.
Mintha tenyeréből jósolták volna a démon átkát***.
Figyelj, mikor a pusztító tűz elemészti a világmindenséget.
A könyvek gyémánttermészetüknél fogva elpusztíthatatlanok.
*Utalás Tö-sanra (780-865) és a Kapujanincs Átjáró 28. történetére, amely a
mester megvilágosodását meséli el
**Kína első legendás császára, a Sárga Császár, Csin Si Huang-ti (Kr. e. 221-210)
Mivel önmagát az új idők elhozójának tételezte, a múlttal való teljes szakítás
gesztusaként ie. 213-ban elégette a régi könyvek legnagyobb részét minisztere,
Li Sze tanácsára.
***A "démon átkaként": fiúutód nélkül halt meg. A mindenséget elemésztő
tűz a vadzsrajána eszkatológikus időképzetében a világvégét elhozó, minden múlandót
elpusztító tűzözön.
33. Jószó* remetelakának felirata
A
szentélyek virágzanak, de a Gozan** hanyatlik.
Csak hamis mesterek vannak, igazak nincsenek.
Legszívesebben evezőt ragadnék és halász lennék***,
Bár manapság a vizeken is csak ellenszél fúj.
*Jószó Szói (1379-1458) az Ikkjút elűző-elüldöző Daitokudzsi-béli apát a züllöttség,
lelketlenség és romlottság megtestesítőjeként jelenik meg a versekben.
**Gozan: A Rinzai féle kolostorok öt felső rendje: szó szerint "Öt Hegy"
***Utalás Jen-tu Csüan-huo (828-887) mester egyszerű és tiszta életvitelére,
amely minden mesterkéltségtől mentes maradt.
34. Szent Hónen* dicsérete
Hónen,
mondják, eleven buddha volt.
Békésen ült a lótusz-trón legfelső grádicsán
És úgy tanított tanult férfiakat, akárha novíciusok lennének.
Hónen mindössze egy oldalnyi tana csodálatos!
*Hónen (1133-1212) A Tiszta Föld Iskolájának megalapítója, aki Amitábha Buddhát,
a "Mérhetetlen Fény" Istenalakját hirdette tanaiban. Elvetve minden
teológiát és a végsőre vonatkozó spekulációt, az üdvözülés egyedüli útjaként
a Buddha varázserejű röpimájának szüntelen ismételgetését tartotta. Ikkjú életének
egy időszakában a Tiszta Föld iskolájához csatlakozott.
35. Hszü-tang* ivadékai...
Hszü-tang
ivadékai a hírnév és haszonlesés rabjai,
A "Nagy Mécs" Lelki Lángja kilobbant.
Se cipő a dinnyeföldön, se kalap a szilvafa alatt.**
Csak hozzáértés és jó időzítés róhatja le Buddhának tartozásunkat.
*Hszü-tang (Kidó Csigu) (1185-1269) a Daitokudzsi-beli zen vonal kínai mestere.
A "Nagy Mécses" a Daitokudzsi első apátjának, Daitónak (1282-1337)
neve (olvasata), vagyis a Daitó név fordítása.
**Utalás egy kínai közmondásra: "Ne köss cipőt dinnyeföldön, ne igazgasd
a kalapodat a szilvafa alatt."
36. Az önsanyargató Sákjamuni*
Hét
esztendőn át csontőrlő hideg és éhezés.
Az önsanyargatás Buddha és a Pátriárkák titokzatos tanítása.
Szentül hiszem: senki nem születik Sákjamuninak.
Manapság a foltos csuhájú szerzetesek csak rizsesfazekak.
37. Cu-en Kuej-csi* dharma-mester dicsérete
Csak
Kuej-csi megigazulása volt igaz és természetes.
Bor, hús, szútrák és szép nők -
Ezek körül forgott az apát élete.
Kolostorunkban csak Szódzsun** hozzá fogható.
*Cu-en Kuej-csi (632-681) A Jógácsárá iskola első kínai pátriárkája, az indiát
megjárt szerzetes, Hszüan-cang tanítványa. Legendás hírű, nagy tiszteletnek
örvendő alak volt, akiről az a hír járta, hogy sem a szép asszonyok, sem a jó
borok élvezetét nem bírta feledni soha.
**Szódzsun: Ikkjú.
38. Pu Hua* dicsérete
Képzeljük
el Te-san és Rinzai útitársaként.
Bohóckodásával mindenkit elképesztett az utcán, a piactéren.
Az ülve vagy állva halt szerzetesek közül kevesen múlják felül.
Elhaló csilingelés a szélben, egy ékköves csengő hangja.
*Pu-hua Rinzai barátja és mestere volt, akinek különcsége még a zen/csan többi
konvenciót felrugó mestere közül is kitűnt. A Feljegyzések Lin-csiről című mű
több történetet is tartalmaz róla. Egy varázscsengettyűt rázva járta a világot,
s nem halt meg: testben lépett az égbe.
39. Fogytán a lények ereje...
Fogytán
a lények ereje a világ tíz irányában.
Korunkat gőg és kéjvágy üres érzése uralja.
Összekeveredett Buddha és ördög, ember és állat.
Megrettenek, ha karmámmal* kiérdemelt sorsomra gondolok.
*A mappó, a világvége a megszabadulás tanának gyengülésével jön el a korábbi
japán buddhista korszakolás szerint. A lét tiszta és áttekinthető kategóriái
zavarossá és kibogozhatatlanokká lesznek, a körforgás világának lényei és a
megvilágosodott állapot képei is egymásba mosódnak.
(Dzsien apát a XIII. században írja le ezt a korszakolást.)
40. A bűnös világtól...
A
bűnös világtól ötven évig elvonultan élt.
Illatos hangzású nevek, fényes dicsőség: miféle zen ez?
Cu-hszü* élete alkonyán visszatetszőt cselekedett:
Háromszázat vágatott a holttestre.*
*Vu Cu-hszü bosszút akart állni az apját és fivérét megölő királyon. Ám ő addigra,
mire a sereg odaért, meghalt. Ekkor a fiú a holttestet korbácsoltatta meg és
ezeket mondta:
Bár életem estéjén járok, még messzire kell jutnom
A megszokottat ezért döntöttem fel. Viselkedésem bűnös,
Ám szándékomat beteljesítettem, bár ha felháborító módon.
41/a. Hamis megvilágosodás
Szívünknek
se kezdete, se vége.
Az eredendő szív nem jut buddha-állapotra.
Az eredendő buddha-állapot Buddha zagyva fecsegése.
A lét eredendő szíve út az eltévelyedéshez.
41/b. A tudatnak...
A
tudatnak se kezdete, se vége.
A velünk született tudat nem buddha-természetű.
A velünk született buddhaság hamis buddhaság.
A velünk született tévtudat egyetlen vagyonunk.
42. A déli kert utolsó krizantémja
Kései
krizantém a keleti sövénynél, fogyó őszi szín.
Gondolataim messze járnak, mialatt a déli hegyeket nézem.
A Három Lényegből, a Három Titokból mit sem értek,
gyönyörködésem Tao Jüan-ming-ben: megvilágosodásom.
Tao Jüan-ming (365-472) sorainak parafrázisával indul a vers, aki az eszményi
és feddhetetlen életet élő ember mintaképe volt.
A Három Lényegről és Három Tükörről lásd: Feljegyzések Lin-csiről.
43. Hógolyó*
Ég
és föld betemetve, eltűntek a kapuk, falak.
Hóból lapátolj magadnak Himaláját.
Jön az őrült vándor és porrá zúzza.
Így születik és pusztul egy pillanat alatt a Világvégtelen.
*Utalás a Nefrit Szirt 42. történetére.
44. A költő vagyona...
A
költő vagyona az árnyalt kifejezésmód.
A tudós árnyaltság hosszú napokat, hónapokat kíván.
Szilvavirág az ablak előtt, fennkölt szárnyalás ének közben.
Fázó has, hó, hold, hajnali ég, fagy.
45. Krizantémok: egy arhat és Jang Kuj Fej* egy vázában
Jang
Kuj Fej elpirult egy őszi-sövénynyit a sötétben.
Mellé szegődött, illik hozzá a teaszínű arhat.
Ki varázserejét vesztvén a földre szállt,
Hogy Átváltozás Test**, Tien Pao-korabeli Pi-jang*** legyen.
**Átváltozás-Test: Nírmánakája: Buddha három teste közül a világban megjelenő,
érzékszervekkel tapasztalható, tkp. "földi forma".
*** Pi-jang nagyúr
46.
Egy világi verset mond
a bordély kapujában,
majd visszafordul
A
pavilonbeli lány közömbös, a férfi nem.
A versekkel-csordultig-tele-költő vágya túlcsordul-e?
Kiadós eső után nyugaton derült ég, alkonyatkor dalocska.
Gyengéd érzésekkel szívében a férfi a kapunak támaszkodva énekel.
47. A földre hullt szemfény...
A
földre hullt szemfény a Nírvána-csarnokban*,
Lelkifurdalás és szégyen, akárha forró vízbe vetett rák lennél.
Tízezer öröklétnyi kínban vonaglik hét kar, nyolc láb.
A mulandóság gyilkos dámonai hajtják tüzes szekereiket.
*A kolostori betegszobában.
48. Hirtelen lekever...
Hirtelen
lekever magának egy pofont.
A mester arckifejezése nyílt és nyugodt*.
A hegy déli oldalán felhők kúsznak felfelé, az északin eső esik.**
Hulló szirmok és vízfolyások illatoznak egész éjjel.
*Utalás Ma-cu mesterre
** Egyszerre utalás a Nefrit Szirt 83. történetére, valamint a testi szerelmet
kifejező kínai szóképre. lásd a 13. verset
49. A mai szerzetesek...*
A
mai szerzetesek olyanok, mint a fakardok,
Bent a házban igaziaknak látszanak,
De kint a verőfényben csak hasított bambuszlapok,
Küzdésre vagy bármi másra alkalmatlanok.
*A híres szakai-béli fakard-prédikációt verseli meg itt Ikkjú.
50. Ikkjúnak a novíciusok...
Ikkjúnak
a novíciusok tanítása gyötrelem is.
Mint békákat a forrás iszapjában, hajt bennünket a becsvágy,*
És éjjel nappal az iratok értelmén törjük fejünket.
Igazak és hamisak, novíciusok és felszenteltek, fontoskodunk egy életen át.
*Lásd a 17. verset.
51. Emberi zűrzavar...
Emberi
zűrzavar, mikor érsz véget?
Sújts elé, sújts mögé.
Csao-csou pofonegyszerűen megmentette a macskát.*
Távozása a saruval a fején zseniális ötlet volt.
Csao-csou (778-897) kínai szerzetes.
Utalás a Nefrit Szirt 63-64. történetére
52. Ami Halhatatlan Megértőt...
Ami
Halhatatlan Megértőt* és Soha-egy-rossz-szó** bódhiszattvát illeti,
Megvilágosodásuk gyümölcse érett és hibátlan volt.
Ha semmibe veszed a karmát és behódolsz a szűkösségnek,
Világtalant vezető vakhoz vagy hasonló.
*A Gyémánt Szútra egyik alakja.
**A Lótusz Szútra egyik Bódhiszattvája, Szadáparibhúta. (Lótusz Szútra XX. 2.)
53.
Tavaszi kirándulás Go Komacu*
lemondott császár unrjóini sírboltjához
Egy
szerzetessel folytatott magasröptű beszélgetés csorbítja a különleges élvezetet.
Hulló virágszirmok, madárdal, mélyzöld hegyek.
A családi nyughelyhez érve zsenge fű, ódon moha, eső.
Hányszor volt már tavasz, hányszor volt már ősz?
*Ikkjú apja, élt: 1377-1433, uralkodott: 1382-1412.
54. Trágyázom a pettyes bambuszt...
Íme,
táplálom a főnix-szívet.
Fecske, veréb, gerle, varjú: mind vadon él.
Rinzai fenyőt ültetett, Ikkjú bambuszt nevel.
Az utókor kellemes kolostori légkörről regél majd.
55. Az ember butább...
Az
ember butább, mint együtt az összes ló és tehén,
az ördög találmánya költészet és irodalom voltaképp.
Gőg, büszkeség, vágy-okozta szenvedés -
Sirassuk, kik ezek útját járva ölelik keblükre a démonokat.
56. Keszó leszármazottja...*
Keszó
leszármazottja nem érti a zent.
Kerge Felhő** jelenlétében ki magyarázná a zent?
Harminc éve cipelem Szung-jüan***
Zenjének súlyos terhét vállamon.
*Keszó Szódon (1352-1428) Ikkjú mestere volt.
**Ikkjú
***Szung-jüan (1132-1202) a Daitokudzsi vonalát megalapozó kínai szerzetes,
Hszü-tang mestere volt.
57. Egybevág a pátriárkák...
Egybevág
a pátriárkák szándéka a Tanítással vagy sem?
Sosem lesz vége a méricskélgetésnek.
Az öreg Szung-jüan* féltőn-szeretve mondja:
Nem tenni különbséget énünk és mások énje közt - ki-ki magán kezdje.
*Lásd az 56. vers jegyzetét.
58. Szegény ember házába...
Szegény
ember házába nem törnek be.
Az egyén gazdagsága nem gyarapítja az országot.
Minden baj forrása a vagyon.
Százezer rézpénzért eladjátok lelketeket.
59. A zen-követők...
A
zen-követők a zenen, a költők a költészeten vitatkoznak.
A pohár vízben támadt viharból nem lesz orkán.
Csak Csang-hszin szép hölgye* ismeri
A pusztító kést, az éltető kardot.**
*utalás a Han-dinasztia korabeli udvarhölgyre, aki a hétköznapokat kívülről
szemlélő, bölcsességre szert tett asszony példaképévé lett.
**Utalás a Kapujanincs Átjáró 11. történetének kommentárjára:
"Szelleméből villám hasad
Szeme üstökös csillag,
Halált hozó kés lehetne,
Vagy életet adó kard."
(Miklós Pál fordítása)
In: Kapujanincs átjáró; Helikon, Bp. 1987. 56. p.
60. Paj-csang* böjtje
Ta-csi*
zen-mester nehezen járható utat választott,
És a végső dharma népéért bizony a födre roskadt.
Kik zabálnak és vedelnek, majd olvadt vasgolyókat kapnak,
És megtanulják Jamarádzsát** félni a Sárga Forrásoknál.
*Paj-csang (720-814) legendás szerzetes volt. Többek között az ő nevéhez fűződik
a kínai tea-szertartás megteremtése. Ta-csi az egyik tiszteleti neve volt.
**Jamarádzsa a Halál Ura. A pokolban jutottaknak olvadt vasgolyókat kell nyelniük
büntetésképpen.
… a Sárga Forrásoknál: a pokolban.
61. Ez itt Vej-san...*
Ez itt Vej-san, ökörnek álcázva.
Szarva van, szőrös irhája és szerzetes-feje.
Békésen áll egy helyben, és boldog, hogy állat.
Oktondiak és hibbantak közt egy szabad szellem.
*Vej-san Ling-ju (771-853) Utalás a Kapujanincs Átjáró 40. történetére, és a
mester egy legendájára.
62.
Nagybecsű Daitó mester
életéről szóló könyvre
A
Nagy Mécset magasra emeld, hogy sápadjon tőle az ég.
A Dharma-csarnok előtt versengve dicsőítenek a fényes hintók.
Szél-rizs, víz-viskó, de a Gódzsó-híd környékén
Koldulásssal töltött húsz esztendőről egy szó se.
*Nagy Mécses: Daitó mester (1282-1337), aki élete egy időszakát kolduló remeteként
a Gódzsó-híd mellett töltötte, rablók, hontalanok, koldusok és egyéb a társadalomból
kiszorult szerencsétlenek társaságában. Életszentsége már akkor megmutatkozott,
nagy hatást gyakorolva mindazokra, akikkel csak találkozott.
63. Az íj tükörképe...
Az
íj tükörképe a vendég csészéjében hasmenést okoz.
Leszáll az éj, és újabb nyavalya a belekben.
Állattal való egyenlőségemet nem szégyellem.
Egy kutya a régi Buddha-csarnok szantálfa-falára vizel.
64. A kansó* második évében...
A
kansó idején tengernyi halott,
És tízezer öröklétre fennakadt ódon szellemek a Születés-keréken.**
A Nirvána-csarnokban*** nem tartunk bűnbánatot,
Ott is hosszú életért és végtelen tavaszért imádkozunk.
*1461; az ínséges, sok szenvedéssel teli évre való utalás.
**Létforgatag: Szamszára
***Lásd a 47. vers jegyzetét.
65. Szalmabocskoros Csen*
Kupecmódra
érvelek, és mindenkire rásózom portékám.
Tö-san és Rinzai nem szavakkal győzködnek.
A bot és a légycsapó nem az én módszerem.
Dicsőségem az északi termet** illeti.
*Csen 780-877 élt. A tökéletesség elérése után egyszerű, hétköznapi életvitelt
folytatva, szalmabocskorok készítésével és eladásával tartotta el idős anyját
és önmagát.
**Az idősek, így az anya lakhelye.
66. Ezer száj sem...
Ezer
száj sem lenne elég, kérkedik a gazdag,
De a szűkölködő családnak egy is sok.
A keréknyombeli ponty* egy merőkanál vízzel is beérte volna.
Holnap már téli legyezőt* sodor a széles folyó.
*Kínai közmondásokra utaló sorok.
67. Bordélyvers dharmát vásároló
testvérek megszégyenítésére
Terjed
a gyalázatos üzérkedés* a kóanokkal és a régi példákkal.
Hiába hajbókoltok nap mint nap a hivatalnokok előtt.
A Jó Tudás Barátai** öntelten nagyzolnak a világban.
A bordélybeli fiatal lány aranybrokátot*** visel.
*A régi időkben voltak oly buddhisták, akik az anyagi javakért áruba bocsájtották
a kóanok "megoldásait"
**A buddhista szerzetesek közszájon forgó megnevezése.
*** A prostituáltak viseletét megfelelteti az apátok szertartási ornátusának.
68. Sötét a világ...
Sötét
a világ, nem teremt stílust a tinta, az ecset,
A boldogságról álmodozni is kár.
Három életen át szenved a költő a földön.
Tízezerszer őrölt jégvirágok* Hua Ting keleti oldalán.
*Utalás a legfinomabb papírra, s a versek írásához használt különleges minőségű
tintára, tusra.
69. Hszü-tang* testvér dicsérete
Jü-vang
apátja hátat fordított a világnak.
Mint szakadt bocskort, még csuháját is eldobta,
És Rinzai tanításából jottányit se engedett.
Derült az ég, széllel, Holddal töltekezik az örvendő szív.
*Hszü-tang: Kidó Csigu (1185-1269), aki 1258 után Jü-vang hegyikolostorának
apátja volt.
70. Zen-követők...
Zen-követők,
de nincs szívükben az Út.
Skarlátvörös zsinór, bíborszín vágy, aranybevonatú réz,
Az igazság itt süket fülekre talál.
Fuvolázni teheneknek, lovaknak?
71.
Gratuláció daijúani Jószó szerzetes
Szóe Daisó Tiszteletbeli Zen-mester
címmel történt kitüntetése alkalmából
Bíbor
csuha, tiszteletbeli címek, győzi pénzzel a ház.
Csak a Császári Ediktum Háromszáz füzér rézpénzbe került.
Buzgó mócsingot alakít a vén sarlatán.
Csak ránézel, és egyből tudod, hogy Pu-csu-béli*.
*Vagyis közönséges rabló. Pu-csu szecsuáni tartomány, amely hemzsegett az útonállóktól.
72. Csak favágók és halászok...
Csak
favágók és halászok értik és követik a zent.
Mi szükség faragott székekre, meditációs padra?
Csavargás szalmabocskorban, bambuszbottal a Világvégtelenben,
Víz-viskóban, szél-rizsen húsz éven át.
73. Enyhe betegség...
Enyhe
betegség és lassú pulzus: Han-szun-féle zen.
Súlyos betegség és szapora pulzus: Huj-csang-féle zen.
Alig tapintható pulzus és halálos betegség,
Miként ama züllött Jószó követői körében: mai zen.
74. Odahagytam...
Odahagytam
a Nagy Szekér-irányzatot*,
Csuhát cseréltem, és Tiszta Föld**-szerzetes lettem.
Aztán vesztemre Tettó*** követői közé álltam.
Annyi gyászos év után most az öreg Daitótól**** is megléptem.
*Mahájána
**Dzsódó Sinsú
***Tettó Rjózen (1295-1369)
****Daitó (1282-1337)
75. Nioianból egy Jószónak szóló
verssel távozván
Tíz
nap a kolostorban, és forog velem a világ.
Ágyékomban megint feszül a vörös fonál*.
Ha majd tudni akarod, hol vagyok,
A halasbódéban, a kocsmában vagy a bordélyban keress!
*Vágy
76. Harangtorony alkonyatkor
Kopár
hegyek közt elhagyatott, ódon szentély.
Kurta botjára támaszkodva fehérszakállú szerzetes jön,
Soha-véget-nem-érő szanzenére* igyekszik.
Lemegy a Nap, és közben szól a harang.
*Tkp. mester-tanítvány párbeszéde: a zen gyakorlat sarkallatos pillére.
77. Nioian kincseire
Mindennapi
használati eszközök a házban:
Famerőkanál, bambuszvesszőkosár az északi falon -
Nekem nincs szükségem effélékre,
Mióta szalmaesőköpennyel és kalappal járom a világot.
78. Színre lép...
Színre
lép a Legelső Színész,
Föld és víz, tűz és szél egyesül.
De mihelyt befejezi énekét az örömlány,
Mindenbe visszaáramlik a legfőbb tartalom: az üresség.
79. Én, bús költő-szerzetes...
Én,
bús költő-szerzetes házikómban magamban énekelek.
Minden tan béklyóját lerázván a magam útját járom,
És mécsem mellett tavasz hevít, bár olyan hideg az éj,
Hogy csuhám ujjában megfagy a papíron a szilvavirág.*
*A versírásra használt papírt igen gyakran virágminták díszítették.
80/a. A lélek, mint a víz...
A
lélek, mint a víz, átömlik a változó Négy Elmélkedésen*.
Buddha vára, Mára erődje* múlt és jövő fölé tornyosul.
Hideg ablak, szélhordta hó, szilvavirág-keretezte Hold,
A borivó csészéjét tologatja, a költő verset mormol.
80/b. Háborgó vizek...
Háborgó
vizek nyaldossák a Négy Elmélkedést.
Buddha országának, Jama* várának földje múlt és jelen.
Hóförgeteg az ablak előtt, holdtányér a szilvavirágokon túl,
Kilöttyinti borát a részeg, verset ír a költő.
*A Halálisten.
81/a. Egy ifjú szépséggel...
Egy
ifjú szépséggel szeretkezem eszeveszetten,
Örömlány a bordélyban, én meg zen-szerzetes.
Csókjaitól, ölelésétől szinte önkívületbe esem,
Cseppet sem olyan, mintha a pokol tüze emésztene.
81/b. Bordély
Szép
nő, felhő-eső, mély szerelem-folyó.
A pavilonbeli lánnyal énekelek, én öreg szerzetes.
Ölelésből, csókból ihletet merítek.
Nem olyan ám, mintha lángok közé vetném magam.
82. Hogy nem szűnök...
Hogy
nem szűnök a kikeleti tobzódásért lelkesülni?
Az emberi szív, mint a vendég csészéjében az íj.*
Ki égbe jut, poklot veszít.
Hulló virágok és szálló fűzbolyhok közt egész nap.
*Kínai történetre utal. A szólás értelme: a káprázattól elvakult.
83. Kint szél, kúszó felhők...
Kint
szél, kúszó felhők közt elszórtan cédrus és fenyő.
Elérzékenyült sokaság, ámuló tömegek mindenfelé.
Az alanyról és a tárgyról szóló koant nem értem.
Még egy csésze szűretlen szaké és berúgtam.
84. Zsúptetős viskóból...
Zsúptetős
viskóból Su-jang* palotájáig hallatszik a beszéd.
Sosem pihenve kecsesen illegeti magát a pillangó.
Szilvavirágszirom a párnán, Hold az ablakban,
Egy lélek minden éjjel a tavaszi szellő karjaiban énekel.
*Csodálatos szépségű kínai udvarhölgy, császári szerető.
85. Tíz év bordélyokban...
Tíz
év bordélyokban, feledhetetlen szárnyalás.
Most kopár hegyek, sivár völgyek foglya vagyok,
Harmincezer mérföld felhő választ el ama vidám fertályoktól.
A ház körüli magas fenyőkön idegőrlően mormol a szél.
86.
Hosszú Kapu Palota múlt
dicsőségére
Mint
tavaszi álom tündökölt itt valaha az élet.
De valamint elhull a virág, és szirmait szétszórja a szél,
Azonképpen behorpad egyszer a sugárzó ifjú arc is.
Immár csak varjak tollászkodnak a nagy csendességben.
87. A takigi-beli* szép napok...
A
takigi-beli szép napok jutnak eszembe.
Hallottál a híres királyi sarjról** és megszeretted.
Aztán évekig titkoltad, de most annál
Jobban elbűvöl az ékköves lépcsőn az új hold.***
*Itt ismerkedett meg a vak lánnyal.
**Ikkjúról
***Ez a sor Li Taj-po Bánat a jáde-lépcsőn c. versének parafrázisa.
88. Egy képre*
Többnyire
világian viselkedem, bár ez a kép szerzetesnek ábrázol.
Csak fél testem van megfestve, a többit hozzá kell képzelni.
Feszültségem látva a szemlélő talán kíváncsi, melyik szálat húzza most a bábos.
Az emberi szív szüntelen változás foglya a világban.
*Bokuszai híres portréja Ikkjúról.
89. Ráérősen Jakusidóba...
Ráérősen
Jakusidóba* mentem és öröm ért.
Ágyékomban megmoccant a mérges szellem,
De szégyenszemre nem gondoltam ősz fejemre.
A csípős őszi hidegben messze hangzott a vak lány szívből jövő éneke.
*Templom, ahol Ikkjú néhány éven át élt.
90. Lin-csi* követői...
Lin-csi
követői nem értik a zent,
A tanítás igazi örököse a Vak Szamár**.
Szerelmeskedés három emberöltőn vagy hatvan kalpán*** át.
Ezer évszázadig tartó őszi éj.
*Lin-csi: Rinzai Gigen
**Ikkjú
***Világkorszak, 4 320 000 év.
91. Vu-san* esője...
Vu-san
esője új versre permetez,
Nagy boldogság költészetben és szerelemben.
Az egész földkerekség és Tu-ling** könnyei,
Ma este Fu-csouban, napszálltakor.
*Istennő, akinek szerelme legendává lett.
**Utalás Tu Fu versére.
92. A tél utolsó havában...
A
tél utolsó havában dideregve éneklem szép versem.
Üres csészék sokasága a hordók körül, mire lerészegedem.
Párnám tíz esztendeje nem áztatja éji eső*.
Mikor Csang-lo-ban ötödiket kondítnak, lebukik a Hold.
*Könnyek
93. Sin úrnő kikocsikázik...
A
vak lány a főnixes hintóval* tavasszal sűrűn kikocsikázik.
Ha szívem csüggedt, enyhíti búmat,
Mégis gúnyt űznek belőlünk az emberek.
Jó Sinnél időzni, szépsége oly megejtő.
*Az arisztokraták díszes fogatával.
94. A szép nő bozótja nárciszillatú
Előbb
nézd, aztán mászd meg Csu* hegyét.
Éjfélkor keserédes álomarc a patyolat ágyon,
Nyíló virág a duzzadó szilvaág alatt.
A combok közt finoman teker a nárcisz.
*Lásd a 102. vers jegyzetét.
95. Paj-csang kapája...*
Paj-csang
kapája, elfogyott, mit koldultam.
A hajthatatlan öreg nem ad majd rizsre pénzt.
A vak lány** éneke, kinevetik a bordélybeli lányok.
Csu*** pavilonja, napszállta, magányosan szemerkélő eső.
*Paj-csang (720-814) csan/zen mester. Huang-po tanítója volt, aki a csan kolostorokban
bevezette a kétkezi munkát.
**Sin
***Lásd a 102. vers jegyzetét.
96. Vak Sinem...
Vak
Sinem álló éjjel kíséri énekem.
Két mandarinkacsa*, örök-új, meghitt suttogás a takaró alatt,
Állandó fogadkozás, hogy találkozunk Maitréja** hajnalán.
Itt, a régi Buddha honában tavasz fakad.
*A mandarinkacsa a hűséges szerelem szimbóluma.
**A "Világot Szeretet Révén Megváltó" Buddha. A köszönés a megváltó
eljövetelére utal, az idő vége utáni örök boldogságra.
97. Verebem halálára
Ki
érti a néma dharma ama titokzatos, Rei-hegyi kiáradását?*
Buddha első tanítványa halálának színhelye csak hajnali szellőről tud.
Verebek csiripelnek, szarkák csörögnek.
Verébtársam ma reggel egyenest a buddhaságba röppent.**
*Lásd a 10. vers jegyzetét.
**Ikkjú jó barátságban élt egy kis verébbel.
98. Fehéren fénylik...
Fehéren
fénylik a folyó homokfövenye.
Öreg és fiatal libák húznak átlósan a magasban.
Szabálytalan alakzataik mint írásjelek az ég papírján.
Gágogásukba varrva netán a császár bocsánatát hozzák?*
*A száműzött, a császár visszahívó szavára vágyó nemesre történő utalás.
99. Felékesíti magát...
Felékesíti
magát a szép udvarhölgy.
De bűbájos arcán miért bújkál gúnyos mosoly?
A tavaszesti fuvallat felpezsdíti vérét,
És makacs rosszkedvét elmossa éji boldogsága.
100. Női hálókamrák mélyén...
Női
hálókamrák mélyén mennyi költői ihletés.
Szél-borzolta virágok illatos, tiszta szépsége láttán énekelj.
Felhő-eső* a párnán, akárha folyó- vagy tengerár.
Életük hátralévő éveit átalvó mandarinkacsák** a vízen.
*A testi szerelem megnevezése.
**Lásd a 107. vers jegyzetét.
101. Ki tudja...
Ki
tudja, mi bolond szél űzi Kerge Felhőt?*
Reggel a hegyek közt, este a városban.
Ha alkalomadtán botot ragadnék vagy kacut kiáltanék,
Elpirulna Tö-san és Rinzai.**
*Ikkjút.
**Lásd a 18. vers jegyzetét.
102/a. Szerelem-víz
Sinnel
eltévedtünk az álmok kertjében.
Szélsodorta fehér szilvavirágszirmokon heverünk leghűbb hűségben.
Egy csermely édes, tiszta vizével töltekezem.
Milyen új éneket zengjek a hajnali Holdnak?
102/b. Bolondulok Sinért...
Bolondulok
Sinért, az égi kert virágáért:
Porzószálát párnájára fektetve hever,
És csermelye tiszta vizének nektárát issza szám.
Új dalunkat zengjük, s közben leszáll az árnyas, holdas est.
103. Hosszú Kapu Palota holdfényben
Ma
este egy borozó társasághoz csapódtam.
A lámpafényben, akárha nappal, szikrázott az ékköves lépcső.
A Körtevirág Palota hölgye holdszálltakor sírva fakadt.
A szerelem őszi ágyán árva párnájára hajtottam magányos fejem.
104. A jószívű öregasszony...*
A
jószívű öregasszony úgy járt, mint ki létrát nyújt a tolvajnak:
Lányt küldött a szerzeteshez asszonynak.
Ha ma éjjel összeakaszkodna velem egy szép nő,
A korhadt vén fűz még kisarjazna e tavaszban.
*A történet szerinti öregasszony a csodált szerzeteshez küldi szolgálóját adományokkal,
ám mikor hírül veszi kettejük viharos szerelmét, tisztelete gyűlöletbe fordul
és felgyújtja a remete hajlékát.
105. Messze hangzik...
Messze
hangzik az ég alatt az esti harangkongás.
A Hsziang-menti juharerdők látványa végtelenül szép.
Huj-juan* nem értette Tao Csien* gondolatait.
Magányomban zöld füzekkel, sárga krizantémokkal énekelek.
106. Rozzant viskók...
Rozzant
viskók málló eresze alatt egy életen át,
A dicsőség és hírnév talmi világától távol.
A szentélyekben közben a mohóság és bírvágy vert tanyát,
Jang-csi házának falaival és tetőjével a kutya se törődik.
107/a. Betegségben
Hol
marad ama két-ízletes-hal-lakoma?
A szerelem-dalos kóan hasznavehetetlen a mindennapi gyakorlatban.
Fejemen a tél dere, de testemben még zenél a vágy,
Még kiszántatlan előttem a dudva.*
*Rinzai szavaira történő utalás: tkp. még él szívedben a vágy.
107/b. Ki készíti nekem...
Ki
készíti nekem e felséges halételeket?
Lehetetlen nem gondolni többé a szebbik nemre.
Hajam hófehér, de testemben még vágyak zenélnek.
Kertemben nem tudok minden dudvát kiirtani.
108. Metaforát valóságnak tekinteni
Én,
vén bolond, naponta ezt teszem már mióta!
A-hintó-titkon-átgördül-kóan tisztát zavarossal vegyít.
Múlt éjjel az ablaknak ütődő hulló leveleket hallgattam magányosan,
És verset költöttem az eső hangjáról.
109.
A szépséges Sint délutáni szundikálás
közben figyelve
A
velekorú nők közt a legelőkelőbb szépség.
Ünnepi lakomákon a legújabb dalokat adja elő.
Ártatlan, szívsajdító éneke közben gödröcske támad orcáján.
Olyan, mint egy Mennyei Kincs-kori* begónia.
*Tkp.: aranykorban nyíló szép virág (fordítják cseresznyének is).
110.
Kesergés bűneim miatt, amelyekért
ki kellene tépni nyelvemet
Szavak
lándzsájával hány embert ledöftem.
Verseket, vallásos ódákat költő vén ecsetemmel sokakat gyaláztam.
Bűnös nyelvemmel hetet-havat összehordtam.
Bajos lesz a tüzes szekerek hajtói elől megszökni a Sárga Forrásoknál.*
*A pokolban.
111. Szélcsengő I.
Ha
mozdulatlan, néma, ha leng, csilingel.
A szél beszél vagy a csengő?*
Nappali szundikálásból felverni egy öreg szerzetest! -
Mi értelme délben jelezni az éjfélt?
*Utalás a Kapujanincs Átjáró 29. történetére, illetve a Nefrit Szirt 31. történetére.
112. Élelemért írott és cserélt vers
Higasijamában*
jártomban megelevenednek a régmúlt napok.
Ha éhezel, ezer aranyat is adnál egy csésze rizsért.
Az öreg Csing-szu* a buddhás-ördögös kóannal viszonozta a licsit.
Most szégyellnék légies érzelmekről, szélről, Holdról énekelni.
*Ikkjú gyerekkorára emlékezik. Csing-szu Szuang-kori szerzetes volt, akinek
legendás történetei igen nagy hatással voltak a fiatal Ikkjúra. A buddhás-ördögös
kóant pedig a XX. században Kavabata Jaszunari is feldolgozta a "Szépséges
japán és én" című írásában.
113. Köralakú arckép
A
szerzetes valódi énje látható e képen
Hszü-tang* arca sejlik fel mögötte.
A vak énekesnő szerelmi dala
Virágba borít tízezer kikeletet.
*Lásd a 35. vers jegyzetét. Ikkjú szellemi értelemben újra megalapítja a Daitokudszit,
s így azonosságot vállal fel a mesterrel.
114. Kerge Felhő*
Kerge
Felhő Daitó hű ivadéka.
Démon-barlangok, fekete hegyek, mit szeressek rajtatok?
Emlékszem a pásztorsíp ódon dallamára, felhő-esős estékre,
Szép ifjakra, csapravert aranyhordókra.
*Ikkjú
115. Sin úrnő nappali álma
Elhallgatott
az ének, elmentek a vendégek, csend van.
Mély álmából nem tudni, mikor ébred.
Orcája előtt röpdös a vidám pillangó.*
Az éjjeliőr most délben is jelezhetné az éjfélt.
*Utalás Csuang-ce álmára is.
116. A szerzetesek manapság...
A
szerzetesek manapság költői hírnévre vágynak,
És buzgón tökéletesítik magukat a kifejezésben.
Kerge Felhő házikójában semmi költői, de megannyi íz,
Midőn ütött-kopott üstjében egy csészényi rizst főz.
117. Szélcsengő II.
Az
érzékek világa megdöbbentő.
Szép, tiszta, elhaló csilingelés a hidegben.
A vén csirkefogó Pu-huának ügyes trükkjei voltak.*
Leng a szélben a fényes mellvéd felett.*
*Lásd a Feljegyzések Lin-csiről 44, 45, 46, 47 ill. 65. történetét, illetve
a 38. verset és jegyzetét. Pu-hua legendás szent volt, aki egy varázscsengőt
rázva járta a világot, s földi élete végén testben emelkedett az égbe.
118. A hóhér Rokudzso-parti háza...
A
hóhér Rokudzso-parti háza mellett
Láttam a három lábnyi lefejező bárdot.
Minden szenvedélyt szakszerűen elnyisszantva utat nyit a Pokolba.
Sújtása a legszebb tavaszi reményeket is elsorvasztja.
119. Sin kezének hívom kezem
Bárha
Sin keze volna kezem.
Hölgyem, bizony, a szerelem mesternője.
Ha ékes rudam elhanyatlik, feltámasztja.
Jól megvagyunk mi édeskettesben.
120. Halász
A
távolba vesző Han felett megy le a Nap.
Ernyedten lóg az őszi vízbe a zsinór.
Folyón, tengeren boldog, bár szólnia sincs kihez.
Ég és föld között ring csónaka.
121. Mikanoharából Narába* menekülve
Nehéz,
nehéz az út és messze még a vége.
Nagy Szeng hegyein és Vej gázlóin visz által.
Tízezer mérföld vándorlás, tízezer tekercs irat.
Kezdem élvezni Tu-ling* költészetének ízét-zamatát.
Az Ónin-háború idején (1467-1477) Ikkjú menekülni kényszerült, újra és újra
kitérve a harcok elől.
*Tu Fu.
122. Akkor is így lenne...
Akkor
is így lenne, ha a földön lakoznának az istenek és a halhatatlanok?
Rablóbandák garázdálkodnak mindenfelé, és elállják az utakat.
Vigaszul Tu-ling könnyhullató virágaira* gondolok.
Őszillatú, sárga krizantémok, fanyar földszagú szél.
*Utalás Tu Fu versére: "Merengés a tavon".
123. Múltidézés
Szerelmi
emlék, szerelmi vágy, mellkasi szorítás.
Költészet, irodalom elenyész, egy szó se marad.
Csak útra-ébredés van, de a szívnek nincs útja.
Ma mégis a születésbe-, halálba-süppedés búsít.
124. Komparu, a színész
Ummonról,
a régi mesterről énekel.
Művészete reggel Kínába, este Indiába repít.
Az Arany Pavilon után a legfensőbb hely illeti.
Kennindzsiben a Tan Csarnoka előtt veri dobját.
125. Tu Mu "romlottsága"...*
Hogy
mivé lett Tu Mu, az én bűnöm is.
Rosszul áll szénám, bajos lesz rendehozni.
Mások is megvetnek, hogy felélem karmám.
Az ösvényről elbitangolt magányos ördög vagyok.
* Tu Mu (803-852) Tang-kori kínai költő.
126. Fák alatt...
Fák
alatt, sziklák közt kicsiny házikó,
Vers és szútra jól megfér benne egymással.
A csuhámban tartott papírlapokat elégethetem,
De hogyan semmisítsem meg, mit szívembe írtam?
127. Sinnek hálám jeléül
Kihajtott,
lehullt a fák levele, de tavasz lesz megint,
Fű nő, virág nyílik, újra ígérjük, mit ígértünk.
Sin, ha valaha is feledem hevülésem irántad,
Állatalakban szülessek újra százezer végtelenségre.
128. Sóko* társaságában
Nézem
az éneklő-táncoló négyesztendős csöppséget,
És közben érzem a gyengéd szálak húzását.
Családot hagyni hátra - első lépés a szabadulás felé.
Mester, vagy apát, melyik az igazi zen?
*Ikkjú gyermeke.
129. Betegség idején
Nyolcvan
éven át megszegtem minden parancsolatot,
De most szégyellem, hogy semmibe vettem karmám.
Ha nyavalyám büntetés múltbeli vétkeimért,
Vajon felépülök-e belőle valaha?
130. Sinre emlékezve
Tíz
éve még édes szövetség a virágok között,
Olthatatlan lángolás a szerelem színpadán.
Öle párnájáról mindig búsan emeltem fejem.
Szeretkezések, fogadkozások forró éjszakái.
*Ikkjú túléli kedvesét, ám a szerelme olthatatlanul lobog az örökkévalóságban.
131. Kinek kell még...
Kinek
kell még a Rinzai- vagy a Te San-féle zen?
Lehúztam harminc magányos esztendőt a hegyekben.
Eleget küszködtem már a kóanokkal,
Magas fenyők alatt, erős szélben bevégzem hát szanzenem.*
*Lásd a 86. vers jegyzetét.
132. Halálvers*
Nem
halok meg, nem megyek sehova,
De itt se leszek köztetek.
Ne kérdezzetek hát tőlem semmit,
Mert úgyse válaszolok.
*A halálvers külön műfaj a japán irodalomban. Egy rövid válogatás magyar nyelven
is megjelent 1994-ben "Jisei" címen.
A kötetben többek között Keszó Szódon és Jószó Szói halálverse is helyet kapott.
