Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Szatmáry Károly
CSILLAGÁSZATI KONFERENCIÁN KYOTÓBAN
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

    A csillagászok legnagyobb szervezete a Nemzetközi Csillagászati Unió
(International Astronomical Union = IAU). 1919-ben alapították. 60 ország
mintegy 7800 csillagásza tagja, hazánkból kb. 30-an. Tagfelvétel 3 évente 
van, PhD tudományos fokozat és rangos publikációk a tagság feltételei.
Az IAU információs füzetet évente kétszer adják ki és küldik el a tagoknak.
    Az Uniónak a kutatási témák szerint 11 nagyobb divíziója és 40 kisebb
komissziója van. A bennünket leginkább érintő szervezetek: az V. divízió
(változócsillagok), illetve a 27-es (változócsillagok), a 42-es (szoros
kettőscsillagok) és a 46-os (csillagászat oktatása) komisszió. Ezeken
kívül még számos munkacsoport szerveződött egy-egy speciális téma szerint.
Fontos tény, büszkék lehetünk rá, hogy a változócsillagokkal foglalkozó 
angol nyelvű kiadványt (Information Bulletin on Variable Stars = IBVS) 
Budapesten, az MTA Csillagászati Kutatóintézetében szerkesztik és terjesztik
világszerte.
    Két hetes általános közgyűlést (General Assembly) 3 évente tartanak. 
1994-ben Hollandiában, Hágában volt, az 1997-es (aug. 17-30.) pedig Japánban,
Kyotóban. Ilyenkor 6 nagy konferencia, szimpózium, és 24-30 kisebb 
konferencia kerül megrendezésre a legkülönbözőbb témákban. Ezek mellett az 
IAU nagyon sok (3 évente kb. 300) tudományos találkozót támogat. A XXIV.
közgyűlésnek az angliai Manchester ad majd otthont 2000. augusztus 7-19.
között.
    Fél évvel a találkozó előtt kezdődött a kiutazás szervezése. A 
legfontosabb teendő az anyagiak előteremtése. Esetemben egy korábban elnyert
kutatási pályázat, és a helyi szervező bizottság (Local Organizing Committee
= LOC) támogatása tette lehetővé a részvételt. Kivételesen feleségemet is
el tudtam vinni, hála egy ösztöndíjnak, ami a családi költségvetés alapvető
javulását teszi lehetővé néhány évre. A japán helyszín miatt az utazási 
költség (repülőjegy + helyi közlekedés) majdnem 200.000 Ft, ehhez járul a 
konferencia részvételi díja és a szállásköltség. Japán nagyon drága ország, 
az árszinvonal a nyugat-európai felett van.
    Mégis megéri kiutazni egy ilyen eseményre, hiszen a mintegy 1900
résztvevő között a csillagászat igen sok jeles szakembere ott van,
akikkel személyesen lehet konzultálni, esetleg együttműködést kialakítani.
Persze csábító volt Kyotó is, sokak szerint Japán egyik legszebb 
látványossága. A szakmai program rendkívül zsúfolt, sokszor gondot okoz, 
hogy az egy időben tartott különböző előadások vagy megbeszélések közül 
melyikre menjünk el. Ha valaki a rendezvény helyszínét, a várost is szeretné
megnézni, vagy el kell mulasztania néhány szakmai programot, vagy csak a 
késő esti órák és a hétvége áll rendelkezésére.
   Az Internet segítségével minden érdeklődő tájékozódhatott a részletes 
programról, ki, mikor, hol, milyen előadást tart. A közlekedés, a helyi 
időjárás, szokások, fontosabb szavak (szótár), térképek, sőt a szállás 
lehetőségei mind elérhetők a konferencia honlapjain. Én is így tudtam 
aránylag olcsó szállást találni egy tipikus japán vendégházban, egy 
úgynevezett ryokan-ban. Ez néhány szobából, fürdőkből, kiskonyhából álló
családias mini-szálloda. A cipőt már a bejáratnál le kell vetni, polcra 
rakni, és az odakészített papucsok egyikét felvenni, de a szoba előtt még
ezt is kint kell hagyni. A szobákban nincs ágy és szék, a tatamin szivacs
az ágy, az asztal 40 cm magas. Ha már nem bírjuk a párnán ülést, egy 
felfordított műanyag szemetesvödör lehet a megoldás. Tipikusak az elhúzható
ajtók és az alacsony ajtókeretek (ezeket csak 4-5 fej-beverés után szoktam
meg). A japán fürdő egy mély kád, tele forró, illatos vízzel. Előtte le
kell tusolni, alaposan megtisztálkodni, a kád csak az ezutáni elmélkedéssel
egybekötött áztatás helyszíne lehet. A vizet csak ritkán cserélik benne,
így én csak megszemléltem e lehetőséget, maradtam a zuhanyzónál.
     De pár szót még az utazásról. A repülőgép átszelve Ázsiát, Szibériát,
12 óra alatt ért Frankfurtból Osakába. Elképesztően fülledt, párás meleg 
fogadott bennünket. A szigeten lévő repülőtérről egy expressz vonattal
mentünk Kyotóba, majd metróval és busszal a szállásra (ennek térképét
még otthonra faxon elküldték). Az állomásokon, fontosabb kereszteződésekben
angolul is kiírják az utcaneveket, de párszor kérdezősködni kellett. A
japánok közül általában csak a fiatalabbak beszéltek angolul, ők se túl jól.
A buszokra hátul kell felszállni és elől le. Akkor kell bedobni a pénzt,
a viteldíjat (220 jen=350 Ft) egy dobozba, amely alján kis gumi szállítószalag
van, viszi a perselybe. Ha nincs aprónk, papírpénzt is be lehet dugni egy 
nyíláson (nem láttam gyűrött bankót, csak ropogóst!), és a szerkentyű 
felváltja, pontosan kidobja a fémpénzeket. A metró - mint más is - igen 
tiszta. Oda bérlet-kártyát vettünk, azt kellett a bejáratnál bedugni egy résen,
3 méterrel odébb, mire odaért az ember, egy résen kijött, rárögzítve az
indulási állomás. Az érkezési helynél ugyanez, akkor vonja le a viteldíjat,
ami távolságfüggő. A metrónál és az utcákon egy sárga csík mentén kidomborodó
mintás a burkolat, a vakokat így segítik közlekedni. A metrókocsi ajtajai
mindig pont oda kerülnek megálláskor, ahol a burkolat jelzi.
     Nagy tömegre számítottam az utcákon, de kellemesen csalódtam. Persze
Kyotó kisebb Tokyónál. Az emberek késő délutánig, sokan estig dolgoznak.
     Az érkezés után már siettem is a konferencia központba, ahol először
regisztráltatni kellett magam, megkaptam a szokásos név-kitűzőt és az 
egységcsomagot egy táskában. A részletes program, a résztvevők listája, a 
poszterek összefoglalója, várostérkép, prospektusok, toll, jegyzetfüzet és 
egy CD-ROM volt benne, amelyen japán csillagászati információk, kutatási 
eredmények szerepeltek.
     A két hét alatt 6 szimpózium (S183-S188) került megrendezésre, főleg a
galaxisok és a kozmológia témakörében, de az egyik a csillagok pulzációjával,
az asztroszeizmológiával foglalkozott. Az 1-1,5 napos kisebb programok
(Joint Discussions) 24 különféle témában folyamatosan követték egymást. 
A 10 magyar csillagászt főként a csillagfejlődési és a csillagpulzációs
találkozó érintette. Több kollégánk meghívott előadóként, nagy sikerrel
szerepelt, igazán büszkék lehetünk erre. 
     A résztvevők nagy száma nem tette lehetővé, hogy mindenki szóban 
számoljon be legújabb vizsgálatairól. Ezért egyre nagyobb jelentősége van a 
kifüggesztett posztereknek, amelyek szöveg és ábrák segítségével tömören
bemutatják egy-egy kutató vagy kutatócsoport eredményeit. Én is posztert 
vittem, három szemireguláris változócsillag fénygörbéjének analíziséről.
A posztereknél nagyon fontos, hogy jól olvasható, gyorsan áttekinthető 
legyen. Az érdekes tartalom mellett az igényes formai kivitel (színes
háttér vagy ábrák, nagyméretű betűk, kevés szöveg, matematikai képlet alig)
biztosíthatja azt, hogy sokan megálljanak a poszter előtt és átnézzék.
Kyotóban 1500 előadás és poszter szerepelt, az utóbbiak száma 1000 körül
volt, ezért 4 turnusban lehetett csak kiállítani őket. A kitűnő szervezés
és tájékoztatás miatt mindenki könnyen megtudhatta, hogy mettől meddig melyik
helyre szögezheti ki a poszterét. Ha valakit az összefoglalók alapján
konkrét poszter érdekelt, a logikus számozási rendszer alapján könnyen 
megtalálhatta a hatalmas teremben. Szokásom, hogy a poszterem anyagának 
másolatát füzet alakjában elviszem néhány példányban, ugyanis jópárszor
kérték már, és akkor rögtön oda lehet adni. Általános dolog, hogy a poszterek
anyaga már publikálásra előkészített állapotú, és hamarosan cikk formájában 
megjelenik valamely szakfolyóiratban. 
     A poszterek mellett kiállítás volt. Az űrkutatási hivatalok makettek,
képek segítségével bemutatták újabb űreszközeiket, a jövőbeli terveiket.
Láthattuk a leendő nagy nemzetközi űrállomást, már működő és tervezett
űrtávcsövek modelljeit. A nagy obszervatóriumok, óriás távcsövek képei, 
eredményei mellett detektorokat, különösen CCD-ket mutattak be. A japán
űrhivatal (NASDA) impozáns kiállításán ajándék golflabdákat, a NASA-nál
ingyen CD-ROM lemezeket osztogattak röntgen-műholdak méréseiről. Rengeteg 
prospektust is begyűjtöttem, amelyek végül komoly súlyt jelentettek a 
hazautazásnál. A legnagyobb szakkönykiadók gazdag bemutatóján órákig
böngészhettünk, de az árak miatt (kb. 80-100 dollár egy jó könyv) csak
a sóvároghattunk és a szívünk fájt a hazai könyvtáraink elmaradottsága miatt.
Külön tablókon csodálhattuk meg a japán profi és amatőr csillagvizsgálókat,
felszereltségüket, kiadványaikat. Egy Japán térképen bejelölték az 50 cm
tükörátmérőnél nagyobb bemutató (!) távcsövek helyét. A sok tíz jel lefedte
az egész szigetországot, elgondolkodhat az ember a hazai viszonyokkal való
összehasonlítás során ... Az egyik standon a csillagászat oktatását segítő
modelleket, csillagtérképeket, globuszokat láttam. Nem bírtam ki, és vettem
néhány forgatható csillagtérképet és egy nagy strandlabdát, amely a Napot 
jelképezi, és méretéhez viszonyítva a bolygók rá vannak festve. A már 
említett árszinvonal miatt utóbbi 3000 jen (átszámítva 4800 Ft) volt, de
az oktatáshoz jól használhatónak tartottam, így meg kellett vennem.
      A szakmai program igen színvonalas volt. Számos kiváló szakembertől
hallhattunk jó előadást. Amikor egy ilyen alkalommal az előadó megemlíti az
adott témakörben az ember eredményeit, azaz idézi őt, különös érzés, újra
megerősíti, hogy érdemes csinálni. Párszor nekem is részem volt ebben a
konferenciasorozat során. Az előadások után pár perc a kérdésekre fenntartott 
idő, ilyenkor az ülés elnöke lehetővé teszi a hallgatóság számára a 
hozzászólásokat, kérdéseket. újabban már nem csak egy, hanem két írásvetítő
szolgál egyidejűleg az előadó fóliáinak kivetítésére.
      A szünetekben kisebb népvándorás indult meg a kiállító terem felé,
ahol kávé és üdítő várta a résztvevőket. Néha szendvicset és fagyit is 
kaptunk. Egy zöld színűt választottam egyszer, kiderült, hogy zöld tea ízű.
Egyszer meg lehet enni. 
      A kiállító teremnél mindenkinek volt egy kis fiókszerű rekesze névvel 
ellátva, amelybe üzenetet lehetett egymásnak hagyni. Így kaptunk meghívót 
egy vacsorára Takeuti professzortól, aki már járt párszor nálunk, a magyarok
régi kedves ismerőse. A vacsorán tipikus japán ételeket, nyers halat, rizst
ettünk, és a népi italt, szakét ittunk. A szakéról korábban a szamuráj filmek
alapján azt hittem, hogy pálinka erősségű, de kiderült, hogy rizsbor, a
hazai ízekhez képest meglehetősen semleges, gyenge ital. Nem lettem nagy
kedvelője. Egy szállodai fogadáson, a nagy banketten, ahol sok százan voltunk,
a szakét fenyő(?)fából készült dobozkában szolgálták fel, így érdekes illata
volt. A dobozt el lehetett hozni, kedves emlék lett. Az ételekről annyit,
hogy érdekes ízűek, a japánok aránylag keveset esznek. A banketton a
sok éhes nem-japán ezt meglepődve tapasztalhatta a felszolgált étel 
mennyiségéből.
      A harmadik nap délutánján a nagyteremben közgyűlés volt. Néhány japán
hölgy a nemzeti viseletben, kimonóban táncolt három asszony pengetős 
zenéjére. Érdekes volt, számunkra kissé furcsa, lassú zene és tánc. A végén 
a táncosok lejöttek a színpadról, lehetett velük fényképeszkedni (már aki
beállt közéjük). A japán császár és neje is meglátogatta a közgyűlést, ami 
némi meglepetést okozott a résztvevőknek. Előre nem tudta senki, hogy jönnek,
csak a sok rendőr és a bejáratnál a szigorú ellenőrzés volt gyanus.
      Az első hét végén szervezett kirándulás célpontja a régi császárváros,
Nara volt. Csodálatos régi pagodákat, templomokat láttunk, 30 m magas
Buddha-szobrot. Nara különlegessége az egész városban szabadon csatangoló
több ezer őz. Nagyon szelídek, mindenki símogathatja őket. Külön keksz
árusoktól lehet nekik ennivalót venni, ha valaki vesz, már mennek is oda 
hozzá. Az egyik őz kiszagolta, hogy épp az otthoni májkrémes kenyeremet
eszem, kért belőle, adtam. Ez az egzotikus íz annyira tetszett neki, hogy
addig jött utánam - orrát a kívánt csemege felé dugva - míg oda nem adtam
az egészet.
      Szakmailag nagyon hasznos és csodálatos élmény volt ez az út.

A témakör néhány Internet címe:   

http://www.lsw.uni-heidelberg.de/iau.html
http://www.iau.org/Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU)
http://www.tenmon.or.jp/iau97
Kyoto-i konferencia sorozat (The 23rd IAU General Assembly)
http://physics.open.ac.uk/IAU46
Csillagászat oktatása (IAU Commission 46)
http://www.konkoly.hu/IAUC27
Változócsillagok (IAU Commission 27)
http://www.konkoly.hu/IBVS/IBVS.html
Information Bulletin on Variable Stars (Konkoly Observatory)
http://gag.observ-gr.fr/liens/agbnews.html
The AGB (Asymptotical Giant Branch) newsletter
http://www-astronomy.mps.ohio-state.edu/~wing/prgnews.html
Newsletter of Chemically Peculiar Red Giant Stars                  
E-mail: k.szatmary@physx.u-szeged.hu
http://www.jate.u-szeged.hu/obs