Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Szanszkrit
versek
Lackfi János fordításai
http://www.lackfi-janos.hu/index.php?id=196
Szanszkrit verseket, "muktakákat" fordítgatok mostanában Dezső Csaba kelet-kutató értő segítségével, remek nyersfordításait követve. Nagyon kötött, érdekes formák, és sok-sok fejtörés, hogyan ne legyen egzotikum abból, ami odaát természetes, hogyan csempésszem bele a sorokba a számunkra mégiscsak ismeretlen természeti-kulturális körülmények jó részét anélkül, hogy szótárt írnék...
ISMERETLEN INDIAI SZERZŐ
(Dús porzászlót lobogtat)
Dús porzászlót
lobogtat,
zörög a teli szekér,
róla nádméz lecsorran.
Termést váró alázat:
települ a papagáj
hajlongó rizskalászra.
Rizsföldről kósza halraj
menekül az apadó
víz miatt lenti tóba.
Gazdag sárral folyópart
üditi fel a derék
marhapásztort, ha nap tűz.
RÁDZSASÉKHARA
(A Hold fényét tálból...)
A Hold fényét
tálból
lefetyeli a cirmos:
micsoda tej!
A fénycsíkot fákról
lelegeli rügyekként
az elefánt!
A fény leplét ágyról
szedegeti a kéjtől
gyönyörü nő.
A Hold fénytől részeg,
keveri a világot
kapatosan.
VÍDJÁ
(Szomszédasszony, ugyan...)
Szomszédasszony,
ugyan, figyelj ide kicsit,
nézz rá a házunkra majd!
Kútvízből gyerekemnek apja nem iszik,
azt mondja, rossz íze van.
Hát inkább szaladok, tamála-ligetek
árnyán folyó vár reám.
Mit bánom, ha nyakam s a mellemet a nád
véresre karmolja is!
LAKSMÍDÁSZA
(Megcsaltalak, csalogatott...)
Megcsaltalak,
csalogatott
a tudás magához,
Ám kishugod, a tunyaság,
dühödet letörve
Hozzám hozott, te gyönyörű,
eszem elszeded már,
S hódolva, ím, leborulok:
gyere, édes Alvás!
HARSA
(Ratnávalí)
Dombján combjainak
kapaszkodik a szem,
majd csípején kóborol,
párnázott hasa jön, csodás a pihenés
ringván e három redőn,
tikkadtan nekivág a mell hegyeinek,
s megmássza, lám, csúcsukat.
Végül vágyakozón szemébe merül el,
honnan ma könny csordogál.
JÓGÉSVARA
(Ó, hős! Egykor hatalmas...)
Ó, hős! Egykor
hatalmas
palotafala helyén
régi ellenfelednek
hengergő medve szunnyad,
köd öleli fagyosan,
álma mélyén fogócskáz,
felnyíló félszemében
öröme parazsa gyúl,
s arra járó vadászok
gyászmáglyának hiszik, mert
szeme a hamu között
mint zsarátnok parázslik.
