Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Szanszkrit versek
Lackfi János fordításai
http://www.lackfi-janos.hu/index.php?id=196

Szanszkrit verseket, "muktakákat" fordítgatok mostanában Dezső Csaba kelet-kutató értő segítségével, remek nyersfordításait követve. Nagyon kötött, érdekes formák, és sok-sok fejtörés, hogyan ne legyen egzotikum abból, ami odaát természetes, hogyan csempésszem bele a sorokba a számunkra mégiscsak ismeretlen természeti-kulturális körülmények jó részét anélkül, hogy szótárt írnék...


ISMERETLEN INDIAI SZERZŐ
(Dús porzászlót lobogtat)

Dús porzászlót lobogtat,
zörög a teli szekér,
róla nádméz lecsorran.
Termést váró alázat:
települ a papagáj
hajlongó rizskalászra.
Rizsföldről kósza halraj
menekül az apadó
víz miatt lenti tóba.
Gazdag sárral folyópart
üditi fel a derék
marhapásztort, ha nap tűz.

 

RÁDZSASÉKHARA
(A Hold fényét tálból...)

A Hold fényét tálból
lefetyeli a cirmos:
micsoda tej!
A fénycsíkot fákról
lelegeli rügyekként
az elefánt!
A fény leplét ágyról
szedegeti a kéjtől
gyönyörü nő.
A Hold fénytől részeg,
keveri a világot
kapatosan.

 

VÍDJÁ
(Szomszédasszony, ugyan...)

Szomszédasszony, ugyan, figyelj ide kicsit,
nézz rá a házunkra majd!
Kútvízből gyerekemnek apja nem iszik,
azt mondja, rossz íze van.
Hát inkább szaladok, tamála-ligetek
árnyán folyó vár reám.
Mit bánom, ha nyakam s a mellemet a nád
véresre karmolja is!

 

LAKSMÍDÁSZA
(Megcsaltalak, csalogatott...)

Megcsaltalak, csalogatott
a tudás magához,
Ám kishugod, a tunyaság,
dühödet letörve
Hozzám hozott, te gyönyörű,
eszem elszeded már,
S hódolva, ím, leborulok:
gyere, édes Alvás!

 

HARSA
(Ratnávalí)

Dombján combjainak kapaszkodik a szem,
majd csípején kóborol,
párnázott hasa jön, csodás a pihenés
ringván e három redőn,
tikkadtan nekivág a mell hegyeinek,
s megmássza, lám, csúcsukat.
Végül vágyakozón szemébe merül el,
honnan ma könny csordogál.

 

JÓGÉSVARA
(Ó, hős! Egykor hatalmas...)

Ó, hős! Egykor hatalmas
palotafala helyén
régi ellenfelednek
hengergő medve szunnyad,
köd öleli fagyosan,
álma mélyén fogócskáz,
felnyíló félszemében
öröme parazsa gyúl,
s arra járó vadászok
gyászmáglyának hiszik, mert
szeme a hamu között
mint zsarátnok parázslik.