Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Szabó Géza
A nagy kínai mese
Forrás: Korunk, 1998 augusztus
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Hol él a kínai? Kínában? Ilyen állam nem létezik. (Kína nincs – talán lesz.) És hol élnek a kínaiak? Kínában? Nem, hanem Kínákban. Játszanak velünk a szavak. Kínai – Kína. Kínaiak – Kínák. Kína – Kínák. Miért nem Japán vagy India? Vagy Oroszország... Miért nem a kis tigrisek? Azért, mert Kína "divatos" témává vált? Nem. Azért, mert sok a kínai – kevés a fóka? Talán. Azért, mert rengeteget tanulhatunk tőlük? Igen, ezért (is).

Túlnépesedett bolygónk szerves része a kínaiak tömege, vagy az egész világ Kína kiegészítőjévé vált? (Mi [már] nem megyünk Kínába, eljönnek hát a kínaiak hozzánk. Voltunk, láttunk, nem győztünk; most ők következnek: Tegyetek "gyarmattá" minden országot!) Mi leszünk a fókák?! A rengeteg China-town hozzánk vagy Kínához tartozik? (Itt élnek mellettünk, mégsem tudunk róluk semmit. Elegendőnek tűnik, hogy kedveljük a konyhájukat.) Hogyan szabadulhatunk ki a nagy számok bűvös kígyószorításából? (Rengeteg kisebbség él Kínában. Egyiknek a lélekszáma majdnem a világ magyarságáéval egyenlő. Azt azonban nem merem elárulni, mennyivel kellene beszorozni a magyarok számát, hogy megkapjuk egy év kínai "gyermektermésének" az adatát...) Sok vagy kevés kínai él Kína határán kívül? (Az európai sokallja őket, de Kínában óvakodnak attól, hogy meggondolatlanul osztogassák az útleveleket. Hálásak kellene legyünk, mégis az emberi jogokról motyogunk valamit. Csakhogy Kínában a jogok takarója alatt tanácsos óvatosan nyújtózkodni.) Egyáltalán miről beszélünk?! Kína vagy Kínák? Kína és Kínák? (Talán nem elégséges a Kínai Népköztársaságot, Tajvant, Hongkongot, Tibetet, Makaót és a china-townokat emlegetni... Talán a bőrönd is "Kína". Az a bőrönd, amelybe bepakolják az éppen lekaszabolt mandulaszeműt.) S mitől tartottunk Hongkong visszaadása előtt? A békés főhatalomváltás után különös kérdésnek tűnhet: Hongkong már Kínához tartozik – vagy más(féle) Kínaként működik? (Miközben a világ szétesőben van, és az államok száma már-már követhetetlen gyorsasággal szaporodik, a kínaiak egyesülésre "pazarolják" (nák) energiájuk jelentős részét. Különös... és követendő/elvetendő példa. [Nem kívánt rész törlendő!]) Kína vette át Hongkongot – vagy Hongkong győzte le Kínát? (Az eddigi jelek arra utalnak, hogy nem a város fog Kínához idomulni, hanem az ország Hongkonghoz.) Tajvan mikor követi a hongkongi példát? És ha nem teszi ezt, elképzelhető-e, hogy Kína lerohanja? Ebben az esetben mi lenne az Egyesült Államok válasza? (Róka fogta csuka, csuka fogta róka.) Mit jelent az "egy állam – két rendszer"? (A nagy kormányos nyugodtan pihenhet.) Hogyan élnek ebben az óriási országban az emberek? (Azt mondják, Tibetben azért nem váltak többségiekké, mert "a kényes kínaiak" nem kedvelik a magaslati levegőt. Bezzeg-bezzeg az alacsonyabban fekvő Ujguriában – ahol ugyebár némi kőolaj is akad a föld méhében! – immár ők az "őshonos házigazdák". Az ujgurok robbantanak is szorgalmasan, habár a soknyelvű helységnévtáblákat ott senki sem dönti ki, és nem mázolja be. S mit ad Isten: nem a kínai változat olvasható felül...) Milyen a (vad)kapitalizmus, ha kommunisták alakítják ki, és reformerők irányítják? (Érdekes. S hogy valóban az, annak legjobb bizonyítéka az amerikai álmélkodás.) Elképzelhető-e a piacgazdaság szocialista változata? ("Mindegy, milyen a macska színe, ha megfogja az egeret.") Miért támogatja az Egyesült Államok Kínát, a potenciális vetélytársat? Sarokba kell szorítani Japánt és a körmeiket próbálgató "kis tigriseket"? Vagy ellensúlyozni kell az egységesülő Európa világpiaci hatását – akár egy új ázsiai erőcentrum elfogadása által is? (Mi pedig morgolódhatunk: Kína bizonyára szimpatikusabb, mint Kelet-Európa. Végső soron ez érthető is, hiszen a hosszú évezredek alatt az "átlagkínai" kénytelen volt egyre nyugodtabbá, egyre fegyelmezettebbé, egyre türelmesebbé válni, miközben mi...)

A világ már nem emlékszik arra a költőre, aki szeretett úszni, kedvelte a fiatal lányokat, és – egészen mellékesen... – halálba kergetett néhány millió kínait? És azt a jóságos alacsony öreg bácsit is elfelejtette, aki kénytelen volt pár (a jövőért) tüntető diákot (Kína biztonságos jövője érdekében) lemészároltatni? (Nyugodtan legyinthetünk: Amerikában is "akadnak" gondok – Európáról nem beszélve.) Vonogathatják-e a Tienanmen tér után a vállukat a kínaiak? Igen, megtehetik, mégsem vádolhatjuk őket közönyösséggel. A mi nagy ugrásunk lényegesen kisebb volt az ő megpróbáltatásaik hosszú soránál, s nevetséges: a történelem vörös falainak a lerombolása után egyre szaporábban kívántunk ugrálni (persze minimális erőkifejtéssel, a háromnapos munkahetet tartva ideálisnak). Sajnos még mindig nem akarjuk elkezdeni a súlyos áldozatokkal járó hosszú menetelést... A nagy kínai mese pedig – amit az ezredvég sikertörténetének is nevezhetnénk – rég kezdődött, s talán várható még néhány meglepetés.