Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Sayyid Qutb
Ez a Vallás

Fordította: Bolek Zoltán
Kiadja a Magyar Iszlám Közösség
(Bp. XIII. ker. Róbert Károly krt.104.)
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


A Könyörületes és Megkönyörülő Allah nevében.

Módszer az embernek

Van egy alapvető igazság, lényeg e vallás természetét illetően, ami nem más, mint hatása, munkálkodása az ember életében. Egy egyszerű, de alapvető igazság. De egyszerűsége ellenére sokan elfeledkeznek erről, vagy fel sem fogják kezdetben, s ebből e feledékenységből s kezdeti meg nem értésből egy hatalmas hiba nőhet ki a vallás tekintetében, valós lényegét illetően, történelmi helyzetét, jelenét és jövőjét illetően egyaránt.
Sokan - mindaddig míg e vallás Allahtól kinyilatkoztatott - azt várják tőle, hogy az ember életében úgy tevékenykedjen, mintha varázserővel, természet feletti dolgokkal rendelkezne, tekintet nélkül az ember természetére, s a képességére, arra a képességére, mellyel született, a fizikai realitására, fejlődésének bármely pillanatában, s bármely állapotában.
Ha úgy látják, hogy nem ezen a módon tevékenykedik, vagy úgy látják, hogy az erősen korlátozott emberi képesség és az emberi élet fizikai valósága erősen hat egymásra, egymással világos kölcsönhatásokat mutatnak - időnként - máskor pedig egymással ellentétes hatásokat váltanak ki, s ez az emberben vágyakat, kívánalmakat gerjeszthet, esetleg gyengeséget és hiányérzetet, anélkül, hogy felelnének e vallás hívására, s annak útját járnák. Mikor ezt látják, s ha egy reménységük elvetél, amit egyébként nem is reméltek - míg ez a vallás Allahtól kinyilatkoztatott - vagy valami megrázkódtatás éri őket, abbéli meggyőződésükben, hogy e vallási mód hatással van az emberi életre és annak eseményeire, vagy általános kétség gyötri őket a vallással szemben! Ez az a hibasorozat, mely egyetlen alapvető hibából ered: e vallás lényegének a megértésének a hiánya, s útjának, módszerének a nem ismerete, vagy ezen alapvető s elsődleges igazság, lényeg elfeledése. E vallás isteni eredetű módszert tartalmaz az emberi élet számára, s az emberi erőfeszítés - az emberi teljesítő képesség határain belül - által teljesedik ki, s az emberi élet fizikai realitását figyelembe véve.
Attól a pillanattól kezdi tevékenységét, melyben átveszi a dolgok irányítását, s egészen az út végéig velük marad, az emberi képesség határán belül s annak megfelelően, hogy mennyi erőfeszítést tesznek e képességen belül. Alapvető megkülönböztető jegye: egyetlen pillanatra sem hagyja figyelmen kívül az ember veleszületett tulajdonságait, s képességeinek a határait, s fizikai realitásait. Ugyanakkor mégis elérhető általa az, ami valójában meg is valósult már néhány időszakban, s ahogyan meg is valósulhat folytonosan, ha komoly az erőfeszítés - amit semmi más emberi természetű módszer még nem ért el, s mindez könnyen, teljes lelki nyugalommal s kiegyensúlyozottsággal. De a hiba - ahogyan arról már szó volt - abból ered, hogy nem helyesen szemléljük e vallás lényegét, vagy erről megfeledkezünk. Vagy azt várjuk tőle, hogy eddig ismeretlen eredetű természet feletti módon hasson. Ezek a csodák kicserélik, megváltoztatják az ember születésétől benne lévő tulajdonságokat, s nem veszik figyelembe a korlátok közé szorított képességeit, továbbá a fizikai realitásait sem. Vajon nem Allahtól származik-e? Vajon Allah nem képes-e mindenre? Nos akkor miért csak az ember véges képességeinek határán belül hat ez a vallás? Cselekvésének eredményeit befolyásolja az emberi gyengeség. Miért van egyáltalán szükség az emberi erőfeszítésre? Miért nem győzedelmeskedik állandóan? Miért nem vezeti győzelemre az abban hívőket? A gyengeség zavaró ténye, a vágyak, az anyagi, fizikai való miért győzi le könnyedségét áttetszőségét, ragyogását - alkalmanként? A rosszat, valótlant állítók miért győzhetnek e vallás követőivel szemben, akik az igazság népe, - alkalmanként?
A fent említett dolgok - ahogyan az látható - kérdések és bizonytalanságok, nehezen megválaszolható dolgok összessége - mely először is abból fakad, hogy e vallás valós lényegét nem helyesen nézzük, annak útját nem látjuk tisztán, vagy egyszerűen csak elfeledkezünk róla.
Természetesen Allah képes arra, hogy megváltoztassa az emberi természetet, de a Magasztos úgy akarta, hogy az ember ezekkel a tulajdonságokkal teremtessék. Ennek a bölcsességnek a nyitját csak Ő tudja. S úgy rendelte, hogy az igaz vezetés az erőfeszítés gyümölcse legyen: "Akik miértünk tesznek erőfeszítéseket, azokat a mi útjainkra vezetjük." S úgy akarta, hogy az ember veleszületett teremtés-tulajdonságai állandóan működjenek, ne töröltessenek el, s ne szűnjenek meg. S úgy rendelte, hogy ez az isteni módszer az emberi erőfeszítés eredményeként legyen teljes, összhangban az emberi teljesítő képességgel. "Allah bizony nem változtatja meg egy nép tulajdonságát sem, míg ők maguk nem változtatnak." "Ha Allah nem akadályozta volna meg az embereket akkor a föld romlásba dőlt volna."
S úgy rendelte, hogy az ember a javakból annyiban részesüljön, amennyi erőfeszítést tesz, s amennyit a képességeiből erre áldoz, s amennyi türelemmel viseltetik ezen erős isteni módszer megvalósítása közben jelentkező próbatételekkel szemben. S a romlás elhárításában magáról és a körülötte élők életéből. "Vajon azt gondolja az ember, hogy hite megváltja a próbatételtől? Bizony már próbának vetettük alá azokat, akik előttük éltek, s Allah teljes tudással tudja, kik azok, akik az igazat szólják és kik akik hazugok." Nincs senki a Magasztos Allah teremtményei között aki megkérdezhetné a Magasztost, miért akarta ezt így, ahogyan akarta. Nem kérdezheti senki sem a Magasztost, mindaddig míg ő maga is nem lesz isten, és nem lesz áttekintése ennek a létnek az átfogó rendszeréről, s ennek a létnek a szükségszerűségeiről, a lét és a létezők természetéről.
Miért? Ez egy olyan kérdés, amit egy komoly, határozott hívő nem tesz fel kérdést. A hívő nem kérdezi, mert ő sokkal illendőbb módon közeledik Allahhoz, kinek ismeri, tudja létét, jelzőit és a csak őrá jellemző dolgokat, s sokkal jobban ismeri az emberi felfogóképesség természetét és határait. De nem kérdezi az istentagadó sem, mert ő nem ismeri el Allahot. Ha elismerné egyisten voltát, akkor ezzel együtt azt is tudná, hogy ez egyedül Isten dolga - magasztaltassék - "Ám Őt nem kérdezik arról, amit tesz, ám ők kérdést kapnak." Mivel egyedül Ő az igaz Őrző és tudója annak amit tesz.
Ez egy olyan kérdés, amit csak egy bizonytalankodó egy határozatlan ember tehet fel, aki se nem igaz hívő sem pedig istentagadó. Megkérdezheti egy olyan valaki is, aki teljes mértékben tudatlan az isteni lét természetét illetően. Ennek a tudatlannak a tanítása, oktatása nem közvetlen válasz révén érhető el, hanem meg kell ismertetni az isteni léttel és annak szükségszerűségeivel. Ha megismerte és elfogadja, akkor hívő. Ám ha tagadja azt vagy kifogásolja, akkor hitetlen. S ezzel véget is ér a vita, kivéve ha képmutatással van dolgunk. Ám a muzulmán embernek tilos vitába szállni akkor, ha képmutatással találkozik.
A lényege annak az okfejtésnek, amit e részben elmondtunk: senki sem kérdezheti meg a Magasztost, miért teremtette az embert ebben a formában, ezekkel a veleszületett tulajdonságokkal.
S azt sem, hogy miért marad tartós ez az állapot, ami nem törölhető el és nem hagyható figyelmen kívül. S miért akarta, hogy ez az isteni módszer az ember életében. Az emberi erőfeszítés útján teljesüljön ki és valósuljon meg, az emberi képességek határain belül az emberi élet anyagi valóságában. Isten minden teremtményének ezt fel kell fogni és meg kell érteni s látni, hogyan tevékenykedik az emberi életben, s az emberi történelem eseményeit ennek fényében kell magyarázni, egyrészt meg kell érteni a történelmi vonulatot. Az isteni módszer melyet az iszlám képvisel a végső alakjában és képében, ahogyan azt Mohammad - Allah dicsérje és üdvözítse őt - elhozta, nem valósul meg a földön, sem pedig az emberek világában, csak akkor és ott, ahogyan ez Allahtól kinyilatkoztatott. Sem pedig csupán azáltal, továbbadatik és megvilágíttatik az embereknek, sem pedig azon a kényszerítő isteni módon, mint például az égi pályák és a bolygók haladását irányító égi törvény teszi. Megvalósulásának egyetlen módja, ha emberek csoportja hordozza, aszerint irányítja életét, s a hívők mindent megtesznek azért, hogy a hit a mások szívében is gyökeret eresszen.
Ezen cél érdekében, harcolnak az emberi gyengeség ellen, a lelkek mélyén rejtőző emberi ingadozás ellen. Harcolnak azok ellen, akiket a gyengeség a hatalmába kerített. Csakis e módszer útján, következetes meggyőzéssel érhető el, hogy a hit az ember életét irányító belső erővé váljon. Ez a küzdelem kudarcoktól sem mentes. Előfordul ez a közösség egyszer legyőzi önmagát és másokat is, máskor pedig vereséget szenved saját magával és másokkal vívott harcában. Annak megfelelően, mennyi erőfeszítést tett, s hogy a kornak megfelelő eszközből mennyit vett igénybe s a helyzetek szükségszerűségeit hogyan vette figyelembe. Ám mindenek előtt annak mértékében, hogy ezen módszer lényege és valósága mennyire van jelen, s ennek alkalmazása a gyakorlati életben, a valóságban, s a maga útján hogyan történik meg.
Ez ennek a vallásnak a természete és útja, ez a mozgástere és eszköztára, s ez hozzájuk. Ez az a valóság, mit Allah meg akart tanítani a muzulmán közösségnek, midőn így szólt hozzájuk: "bizony Allah nem változtatja meg azt ami egy népben van, mindaddig míg azok, maguk meg nem változtatják." Vagy: "ha Allah nem óvta volna az embereket az egyiket a másik által, bizony romlást áradt volna a földön." Máshol: "akik mi miattunk harcolnak, azokat a mi útjainkra vezéreljük."
Ez az a valóság, mit Allah a muzulmán közösségnek meg akart mutatni az Uhud-i portya alkalmával. Midőn ezen vallás valósága elhanyagoltatott midőn némely pillanatban nem a megfelelő eszközök használtattak. Midőn az alapvető valóság elhanyagoltatott vagy feledésbe merült, s megértetett, hogy muzulmán létének szükségszerűsége, hogy véglegesen győzedelmeskedjen! Így szólt a Magasztos Allah: "vagy miután egy súlyos csapás ért benneteket, melynek kétszeresével sújtattatok korábban, s mondtátok: Honnan jött ez? Mondd: ez saját magatoktól van!" S mondta: "Allah betartotta a nektek tett ígéretét, midőn az Ő engedelmével kemény csapással sújtottátok őket, míg nem elernyedtetek és vitáztatok a parancs miatt, s szembefordultatok, azután, hogy Allah megmutatta nektek azt, amit szerettetek volna: van közöttetek olyan, aki az evilágot akarja és van közöttetek olyan aki a Túlvilágot akarja. Majd elfordított benneteket tőlük, hogy próbára tegyen titeket."
S bizony a muzulmán közösség megtanulta ezt a valóságot ebben a portyában, nem csak szavak és dorgálás révén, hanem a könnyek és a fájdalmak révén. S drágán fizette meg az árát. Vereség a győzelem után, romlás, veszteség a zsákmány után. Sebesülések, melyek alig hagytak valakit is sértetlenül. Mártírok, közöttük a vértanúk előkelője - Hamza - Allah legyen kegyes hozzá. S mindezeknél még keményebb és súlyosabb csapás az egész muzulmán közösségre: a Próféta - Allah dicsérje és üdvözítse őt - sebesülése, s arcul csapása, szemfogának kitörése. S az, hogy beleesett egy gödörbe, melyet Abu Amr a gonosz bűnös ásott, ki a Qurays szövetségese volt. S tette ezt fondorlatul a muzulmánokkal szemben. A társítók igyekeztek elérni őt - Allah dicsérje és üdvözítse őt -, s ő egyedül állt Társai körében, kik egyik a másik után hulltak el vértanúként, védelmezve őt. Egyikük - Abu Dagana - hátát tartotta elé, hogy megóvja a társítók nyilaitól. A nyilak a hátára hullottak, ám ő nem mozdult, míg végül a muzulmánok vereségükből felocsúdva és eszmélve zavarodottságukból, hozzá nem értek. S így megtanulták ezt a fájdalmas és keserű leckét!
Itt világosan megfigyelhető, hogy az isteni módszer elhagyása milyen veszélyekkel jár. Ha azonban az ember képességei szerint és töretlen akarattal végzi feladatait, akkor elősegíti fejlődését. Nem azért mondjuk ezt, hogy megokoljuk Allah - magasztaltassék - szándékát a tekintetben, hogy mit miért tett, csupán azért, hogy feljegyezzük azt a valóságos megfigyelést, mi ezen akarat nyomait mutatja a hívő szolgák életében.
Hiszen a hit valósága nem teljesedhet ki egyetlen szívben sem, míg az emberek nem harcolnak, küzdenek s nem tesznek erőfeszítéseket a hit érdekében. Szívbéli erőfeszítést és harcot, hogy gyűlölik a hamisat és a valótlant s a tudatlanságot. Szilárd elhatározás is szükséges, hogy a fentiektől elfordulnak, s elindulnak az Igazság és az Iszlám felé. Továbbá harcuk a hamis, koholt valótlanságok visszautasítása, s annak az igazságnak az igazolása, mit az Iszlám hozott el. Továbbá azon erőfeszítésük, hogy az Igaz vezetés útjából, ténylegesen és valóságosan, tevőlegesen, saját kezükkel távolítsanak el minden akadályt. Még akkor is ha ezen erőfeszítések küzdelmek során megpróbáltatásnak, ártalomnak, bántalmazásnak lesz kitéve. Türelem a megpróbáltatással és a bántalmazással szemben, türelem a vereséggel szemben, de türelem a győzelemben is. Hiszen a győzelem türelme sokkal nehezebb mint a vereség türelme. Ezek után szilárd lesz az ember és nem kételkedik, s az egyenes úton halad és nem fordul félre, s a hit útján halad tovább szilárd vezetéssel egyre emelkedő szinten.
A hit valósága nem teljesedhet ki egyetlen szívben sem míg az emberek nem küzdenek e hit érdekében. A hit által olyan horizontok nyílnak meg az egyén előtt, melyek soha sem nyílhattak volna meg. Közben biztonságban van, és nyugodt, s olyan valóságok világosodnak meg számára az emberekkel kapcsolatban, melyek ezen eszköz nélkül soha sem jöttek volna a felszínre. S ő maga is önmagában, érzéseiben, elképzeléseiben, szokásaiban, tapasztalataiban hatások és válaszok özönét kapja meg, melyeket soha sem élt volna meg ezen nehéz és nyomasztó kísérlet nélkül. Ez pedig egy része annak, amire a Magasztos a szavaival utalt: "ha Allah nem védte volna az embereket egyiküket a másik által, akkor bizony romlásba dőlt volna a föld." S ami először romlik meg: a lelkek romlása, melyet megsemmisít a jólét és kényelem. Ezután az egész élet poshadttá válhat a mozdulatlanság által, vágyak és a kények hajtotta öncélúsága által, ahogyan az megtörténik azokkal a népekkel, kik a jólét és a bőség próbájának vannak alávetve.
Ez is a fitra része, mire Allah az embereket teremtette. E fitra-nak a boldogulását azon küzdelem feltételének tette meg, melyet Allah módszerének megszilárdításáért folytathatunk az emberek életében, az emberi erőfeszítés útján, s az emberi teljesítőképesség határán belül.
Ezen küzdelem és mind az, ami ezt mint próbatétel kíséri, ez a gyakorlati eszköze annak, hogy a sorok alapos vizsgálat alá kerüljenek - azután, hogy a lelkek megvizsgáltattak. S mindez azért, hogy a közösség megtisztíttasson az akadályozóktól a hátráltatóktól és a remegőktől, s a lelkek és a szívek gyengeségétől, az árulóktól, képmutatóktól és a színlelőktől.
Ez az a valóság, mit Allah megakart tanítani a muzulmán közösségnek, midőn vizsgára bocsáttatott, s próbának lett kitéve. Melyben a felszínre kerülnek a lelkek legmélyén rejtőző dolgok, s megkülönböztethetővé válnak a sorok a próbatételek kalapácsütései alatt, a kísérlet nyomasztó súlya alatt, s a fájdalmak keserűsége által. Ez az a valóság, mit Allah a muzulmán közösségnek megakart tanítani a portya eseményei után. Ezért mondta a muzulmánok "Honnan van ez?" kérdésére: "Mondd: ez saját magatoktól van." Majd ezt így folytatja: "s, ami benneteket ért azon a napon, mikor a két csoport találkozott, ez Allah engedelmével van. Hogy megismerje a hívőket és azokat, akik képmutatók." Allah nem akarja a hívőket úgy hagyni, ahogyan most ti vagytok. Csupán azért teszi ezt, hogy különbséget tegyen a fertelmes rossz és a jó között."
"...és hogy megtudja Allah, kik azok, akik hisznek, s közülük válassza vértanúit. És hogy Allah megvizsgálja azokat, akik hisznek és eltörölje a hitetleneket." Mindez azért, hogy érzésükben és tudatukban szilárdan gyökeret verjen az, hogy, ami érte őket, az ingadozásuknak a következménye, abban, hogy a hit valóságát a maga tökéletességében megjelenítették volna viselkedésükben, érzéseikben a portya folyamán. Ám végül is ez az ő javukat szolgálta, Allah irántuk való kegyelméből.
Nem teljes a kép ezen vallás természetéről, míg hozzá nem teszünk ehhez a valósághoz, egy szükségszerű kiegészítést: az a tény, hogy ez az isteni természetű módszer kiteljesítése az emberi erőfeszítésre hagyatott, nem jelenti azt, hogy az ember teljes mértékben és véglegesen magára hagyott ebben az ügyben. S azt sem, hogy elszakadhat Allah rendelésétől és irányító tevékenységétől, segítségétől, gyámkodásától, irányításától és könnyítésétől. A dolog ilyen felfogása és elképzelése ellentétes az iszlám természetével.
Már az előbbiekben rámutattunk, hogy Allah - magasztaltassék - segíti azt, aki az igaz vezetésért küzd: "akik miértünk hadakoznak, azokat, a mi útjainkra vezéreljük." Megváltoztatja azok helyzetét, akik maguk is tesznek a változásáért, ám Ő addig nem változtat, míg az emberek maguk nem igyekeznek azon változtatni: "bizony Allah addig nem változtat egy népen, míg az nem változtat magán." S ez a két világos szöveg megmutatja nekünk azt a kapcsolatot, ami az emberi erőfeszítés, mit az ember fejt ki és Allah segítsége között van, ezáltal az emberek elérhetik azt, amiért küzdenek.
Ám Allah szándéka és akarata végül is a döntő tényező, mely nélkül az ember önmagában semmit sem érhet el, de ez a szándék segíti azt, aki ismeri Allah útját, s annak segítségét veszi alapul, s Allahért harcol, hogy az Ő tetszését érhesse el. S Allah rendelése az, ami felöleli, magába foglalja az emberek összességét és minden eseményt, s ennek megfelelően történik mind az, ami történik. Így a próbatétel is, s azon jó dolgok is mik ezen próbatételen sikeresen túljutók részére jár.
Ez az a valóság, mit Allah - magasztaltassék - meg akart tanítani a muzulmán közösségnek. Ő ezt az Uhud-i portya magyarázata által teszi a győzelem és a vereség okai által. Ezután megmutatja Allah bölcsességét a próbatétel mögött, a győzelem és a vereség mögött: "Allah pedig betartotta a nektek tett ígéretét, hiszen súlyos csapással sújtottátok őket az Ő engedelmével, míg nem elernyedtetek és vitáztak az ügyben, szembefordultatok azután, hogy megmutatta nektek azt, amit szerettetek volna. Van köztetek olyan, aki az evilágot akarja és van köztetek olyan aki a túlvilágot akarja. Majd elfordított benneteket tőlük." És hogy megismertesse velük az Ő mindent átfogó hagyományát, szokásos eljárását, mely végső soron az Ő akaratára megy vissza, az Ő mindentől független szándékára, az okok és az események mögött meghúzódó és ható elrendelésére: "ha valami kemény csapás ér benneteket, hasonló csapás ért más népeket is. Ilyenek a napok /szerencse sor/ miket váltakozva adunk az embereknek, hogy Allah megtudja, kik azok, akik hisznek, s hogy közületek válassza ki vértanúit. S hogy Allah megvizsgálja azokat akik hisznek és eltörölje a hitetleneket."
Ez tehát az Ő irányítása, Allah szándéka, akarata, rendelése, hogy az történjen amit Ő akar. S ez az a dolog, miről Ő a Magasztos nem kérdeztetik meg: mivel ez az Ő isteni dolga, miről nem kérdezhető. S ez a Hit legmagasztosabb és leghatalmasabb valósága, mely csak úgy valósulhat meg, ha ez szilárd gyökérrel rendelkezik az egyén szívében. Ennek e kiegészítésnek feltétlen helye volt ebben a fejezetben, ahol is a hit természetéről szóltunk. Anélkül, hogy ezen valóság két vége összeütközésbe kerülne a muzulmán ember képzeletében, kinek szíve ezen hit valóságát ízlelgeti. S hogy ne ütközzön olyan elképzelésekkel, melyek nem Allah Könyvéből táplálkoznak.

Egyedülálló módszer

Most pedig mondhatja valaki: ha az iszlám Allah módszere az emberi élet számára, és az emberek világában, csak az emberi erőfeszítés révén és az emberi teljesítőképesség határán belül, s az emberi élet fizikai valóságának határain belül a különböző környezetekben, akkor mi az, ami megkülönbözteti az emberi módszerektől. Miket az emberek maguknak készítenek, alkotnak, s elérik belőle azt, amire képesek, képességük és valóságuk határán belül. Miért kell nekünk megpróbálni, megvalósítani ezt a módszert, mely szintén emberi erőfeszítésre van utalva. Mint az összes többi módszer miből semmi sem valósul meg természet feletti csoda által. Az emberek életében csak az emberi fitra határain belül mozog és realizálódik, megszokott képességeik határain belül s valós helyzeteiknek megfelelően!
Nos, nekünk kötelességünk megpróbálni, megvalósítani ezt a módszert először is azért, hogy megteremtsük magunknak az Iszlám jelzőt. Az Iszlám első alappillére: az, hogy tanúsítjuk, nincs más isten, csak Allah és Mohammad az Ő prófétája. Annak megvallása, hogy nincs más isten csak Allah, ennek jelentése: Allah - magasztaltassék - egyedüli istenvolta, teremtményei közül senkit és semmit nem állítunk mellé egyetlen jellemző tulajdonságában sem. A legfontosabb tulajdonsága pedig: az istenvolta /uluhiya/ az abszolút és megkérdőjelezhetetlen döntési jog, melyből a szolgáknak, a hívőknek nyújtott törvénykezési, törvényalkotási jog fakad. S annak joga, hogy módszert adjon életük számára, s annak joga, hogy értékeket állít fel, melyeken ez az élet nyugszik. A hitvallás: nincs más isten csak Allah, nem áll fenn és nem valósul meg csupán azáltal, hogy elismerjük, hogy egyedül Allahnak van joga olyan módszert alkotni, melynek alapján folyik az emberi élet másként e módszer megvalósítási kísérlete az emberi életben rajta kívül történne. Mindenki, aki azt a jogot követeli magának, hogy módszert alkosson bármilyen embercsoport számára, az magának az isten jogát követeli felettük, mivel az isten legkiválóbb tulajdonságát követeli magának. S bárki is az emberek közül ezt elismeri az istennek ismeri őt el Allah mellett. Azon hitvallás, hogy Mohammad az Ő prófétája, ennek jelentése: annak igaznak tartása, hogy az a módszer, melyet ő nekünk Allahtól továbbított, az valóban Allah módszere az emberi élet számára. S ez tényleg az egyedüli módszer, melynek megvalósításához ragaszkodnunk kell, az életünkben és más emberek életében.
Azért is igyekeznünk kell ezt a módszert megvalósítani, hogy érdemesek legyünk az iszlám jelzőre. Mely nem valósul meg csupán azáltal, hogy a hitvallást: "nincs más isten csak Allah és Mohammad az Ő prófétája" elmondjuk. Ezen hitvallás csak akkor érvényes, ha egyedül Allahot tartjuk Istennek, s csak Neki tulajdonítjuk azt a jogot, hogy módszert alkosson az élet számára. Azt a módszert mit Mohammad hozott el nekünk, Allahtól kötelesek vagyunk megpróbálni, megvalósítani. Hiszen ez az egyedüli módszer, mely megvalósítja az ember megbecsülését, tiszteletét, s megadja neki a valós szabadságot. Továbbá ez az, mely megvalósítja az ember számára a teljes és tökéletes felszabadulást - ember voltának és Allah iránti szolgálatának határain belül. Felszabadítja őt az alól, hogy emberek szolgája legyen azáltal, hogy Allahot az emberek Urát szolgálja. S nincs más módon a földön, mely ezen speciális tulajdonságokkal rendelkeznek az iszlámon kívül.
Allah - magasztaltassék - egyedül jogos arra, hogy az emberek számára törvénykezést alkosson, s módszert az életük számára. S ezen jogok teszik Őt az emberek számára az egyetlen Istenné és az egyetlen Úrrá, s ez megakadályozza, hogy egyikük a másik számára mint istenség jelenjen meg, továbbá azt is, hogy döntő törvénykező hatalma legyen valakinek is a másik felett, s azt, hogy az egyik a másik felett úrként szerepeljen.
Ezen speciális tulajdonság révén válik egyedülivé ez a módszer nem pedig a szavak és a kijelentések által. Szólnunk kell a Küldöttek - béke reájuk - küldetéséről, hívásáról, mely szintén arra tanít, hogy Allah az egyedüli Isten.
Bizony Allah mondta a zsidókról és a keresztényekről: "papjaikat és szerzeteseiket uraknak tartották, Allah helyett s Mária fiát a Messiást. Ám ők csak arra kaptak parancsot, hogy egyetlen istent szolgáljanak. Nincs más isten csak Ő magasan felette áll Ő annak, amit ezek társítanak." Ám ezek nem szolgálták a papjaikat és szerzeteseiket, hanem csupán a törvényalkotás jogát tulajdonították neki, Allah helyett. S azt a jogot adták nekik, hogy ezen törvénykezés által az életük számára módszereket adjanak. Allah mondta róluk: bizony ők ezeket uraknak tartották. S eltértek Allah hozzájuk intézett parancsától, az egyistenhit dolgában, bizony ők társítók.
Imam Ahmad, At-Tirmidi és Ibn Magah jegyezték le, különböző módokon Addi bin Hatim-ról midőn elért hozzá Allah Küldöttének - Allah dicsérje és üdvözítse őt - felszólítása, elmenekült Szíriába. Már a gahiliyya korában kereszténnyé lett, majd fogságba került a nővére, s néhányan még a népéből. Ám ezután a Próféta - Allah dicsérje és üdvözítse őt - kegyet gyakorolt velük szemben s elengedte őket. A nővér visszatért a testvéréhez, s igyekezett őt az iszlám felé fordítani. Ezután elindult Addi a Prófétához - Allah dicsérje és üdvözítse őt - Medinába. /Kinek apja egyébként Abi Hatim At-Ta'i volt, aki nagylelkűségéről volt híres./ Az emberek sokat beszéltek a jöveteléről, s midőn belépett a Prófétához - Allah dicsérje és üdvözítse őt - a nyakában /Addi-nak/ volt egy ezüst kereszt s ő ezt a verset recitálta: "papjaikat és szerzeteseiket uraknak tartották, Allah helyett. "Mondtam: bizony ők nem szolgálták azokat! Mondta: De igen! Bizony ők megtiltották nekik a megengedettet, s megengedték neki a megtiltottat, s ők követték őket, ez a velük szembeni szolgálatuk."
As-Suddi mondta: emberektől, férfiaktól kértek tanácsot, s hátuk mögé dobták Allah Könyvét. Ezért mondta a Magasztos: "csupán azt a parancsot kapták, hogy egyetlen istent szolgáljanak!" Azt, aki ha megtiltott egy dolgot az tilos, s ha megengedett valamit, az megengedett. S mit törvényt szab azt követik, s miről dönt az végrehajttatik.
Az iszlám az egyedüli mely Allah - magasztaltassék - szolgálatát kizárólagossá teszi azáltal, hogy egyedül Őt tartja az egyedüli Úrnak, s csak Neki van joga az emberi élet számára módszert adni. Ő az egyedüli, aki felszabadítja az embereket az alól, hogy Allahon kívül másnak a szolgái legyenek. Ezért kötelességünk tehát megpróbálni, megvalósítani ezt a módszert minden más kizárásával.
Azért is kötelesek vagyunk ezen módszert megvalósítani, mivel isteni eredete miatt ez az egyetlen módszer mely mentes az emberi vágyak, kények hatásától, az emberi gyengeségtől. S attól az emberi tulajdonságtól, hogy a saját haszon az elsődleges. Mely esetleg a törvénykezés útján szerezhető meg, a törvényalkotó személy számára, vagy családjának, osztályának, népének, vagy fajának. Ám ennek a módszernek az alkotója Allah - magasztaltassék - aki minden ember felett Úr, s Ő nem úgy alkot törvényt, hogy magát részesítse előnyben. Sem pedig úgy, hogy az emberek egy osztályát részesítené előnyben a másikkal szemben. S egy népet sem a másikkal szemben, sem pedig egy fajt a másikkal szemben.
Az emberi törvénykezés, mit egyetlen bíró, úr, uralkodó család, uralkodó osztály, uralkodó nemzet, vagy uralkodó faj alkotott meg - az emberi természetből fakadóan - nem mentes a vágyaktól, s attól, hogy figyelmen kívül hagyja a törvényalkotó érdekét, előnyét. Ám abban a pillanatban, mikor Allah módszere az, mely az emberek életét szabályozza, kialszik a fenti tulajdonság. Megvalósul a valós igazságosság, a tökéletes mely mindent átfog. S erre semmilyen más módszer nem képes. Mivel semmilyen módszer sem képes arra, legyen emberi vágyak hatásától, az emberi gyengeségtől, s a saját érdekvédelmének mohóságától. Felmerülhet a kételkedés is, amikor valaki ezeket az isteni eredetű igazságokat hallja. Mint például a Magasztos szava: "Ó ti, akik hisztek! Legyetek szilárd tanúk Allah számára, a méltányosságban, némely emberekkel szembeni gyűlölet ne csábítson benneteket arra, hogy ne legyetek igazságosak! Legyetek igazságosak, ez sokkal közelebb van az istenfélelemhez, Féljétek Allahot hiszen Allah tudja, hogy ti mit tesztek."
Bárkinek eszébe juthat, hogy azt mondja: mik azok a biztosítékok, miket a muzulmán közösség adhat, hogy megvalósítja ezt az igazságosságot, melyre Allah szólít fel és parancsolja meg?
A biztosíték és garancia az egész iszlám módszerben, a muzulmán ember lelkületében rejtezik; a hitéből fakad. S ha van hit ebben a vallásban, akkor megvan a legnagyobb és legerősebb biztosíték is. A muzulmánok megtanulták és tudják, hogy létük elemei, eszközei, s megsegítésük, győzelmük, s lehetőségeik ezen a földön ezeken az utasításokon, tanításokon nyugszanak, s ezek teljesítésén. S ha ez nem így történik, létük az elmúlás és pusztulás felé vezet s győzelmük vereséggé alakul, elmúlnak és lealacsonyodnak. Ám ők hallják, amint Allah - magasztaltassék - mondja nekik: "Allah bizony megsegíti azokat, akik Őt segítik, Allah az erős és a hatalmas. Kik ha szilárd erőt adtunk nekik a földön, elvégzik az imát, megadják a zakatot, s megparancsolják azt, ami jó és helyes és eltiltanak attól, ami rossz. A dolgok sorsa Allahra van bízva." S bizonyosak abban hogy Allah - magasztaltassék - nem fogja őket előnyben részesíteni ha letérnek az Útról. Az egész muzulmán közösség a záloga ennek a módszernek.
Továbbá kötelességünk ennek a módszernek a megvalósítása, hogy létrejöjjön ez a tökéletes és teljes igazságosság, mi csak egyedülálló módszer fényében jöhet létre. Kötelességünk ezt a módszert megvalósítani, mivel ez az egyetlen módszer, amely mentes az emberi tudatlanság hatásaitól, az emberi szűklátókörűségtől, s az emberi gyengeség hatásaitól. Mivel az alkotója az egész emberi létnek a Teremtője, aki tudja mi a hasznos mindenkinek. Aki tudással bír összetételének, felépítésének legtitkosabb részeiről is továbbá a földi és az univerzumbeli, rejtett dolgokról is az emberi lét teljes hosszában. S ha módszert adott neki, úgy e módszer ügyel annak minden egyes tényezőjére, ami lehetetlen lenne az egyes ember számára. Hiszen némelyiküknek arra lenne szüksége, hogy az emberi élet összes kísérlete, gyakorlata, jelensége, a múltbeli a jelenbeli, s a még meg sem történt jövőbeli is a birtokába legyen. S ez ugye lehetetlen? Rendelkezni kellene továbbá az embert körülvevő lét összes rejtett dolgának tudásával. Ez szintén lehetetlen. Ez pedig az emberi értelem, felfogóképesség korlátozott voltából fakad, mely nem képes egy általánosa helyes irányítórendszer készítésére. Ezek után így szól a Magasztos Allah: "s ha az igazság az ő vágyaikat követte volna, akkor bizony romlásba dőltek volna az egek és a föld." És mondja: "azután adtunk neked egy járható utat /törvényt/ kövesd hát ezt, és ne kövesd azokat, akik vágyaiktól vezetve nem rendelkeznek tudással."
Az összes ember hiányában van a tudásnak , nem ismerik ezt az általános és abszolút tudást, melyre szükség van akkor, midőn az egész emberiség számára készül módszer. Csupán a vágy és a tudatlanságuk van meg akkor mikor olyannal szembesülnek, ami nem az ő kompetenciájuk. Az isteni tulajdonságok követelésén felül, ami egy hatalmas bűn és végtelenül rossz dolog.
Azért is kénytelenek vagyunk ezt a módszert megvalósítani, mivel ez az egyetlen módszer, mely teljes egészében és átfogóan magyarázza a létet, s az emberi élet rendszerét. Továbbá az ember helyét a létben, s az emberi létezés igazi célját - ahogyan az valójában van. Nem pedig úgy, ahogyan azt az emberi tudatlanság, gyengeség és vágy megrajzolja.
Ez az a szilárd, helyes és egyetlen alap, melyen az emberi élet rendszere, a maga természetes gyökerein állhat. Minden más rendszer az emberi élet számára nem ezen az átfogó magyarázó és értelmező alapon áll, s nem természetes gyökereiből merít. Ezek művi mesterséges rendszerek melyek hosszútávon nem élhetnek, s ez az emberek kárhozatának forrása lehet ne rombolja azt fitra-juk, s vissza nem tér az igazi és helyes forráshoz.
Ez a magyarázat, mit ez a módszer foglal ez az egyetlen helyes magyarázat mivel ez a Lét Teremtőjétől jött. Az ember Teremtőjétől, aki ismeri a lét titkát, annak valóságát, s az ember lényegét. Minden más magyarázat a létre, az ember helyére benne, s az emberi lét céljára, az magának az embernek az alkotása. Mivel a lét hatalmasabb mint az ember, lehetetlen, hogy az ember magának készítsen egy átfogó magyarázatot. Továbbá az emberi lét céljának meghatározása szükségessé teszi a Teremtő tudását, aki az embert megteremtette, s azt is hogy mi volt a célja megteremtésével. Meg kell szabadulni a vágytól, hogy meghatározható legyen ezen cél. Ami szintén teljesen lehetetlen az ember számára.
S az, aki átnézi és megvizsgálja a filozófia feljegyzéseit, mit ennek a létnek a magyarázatára próbált felállítani, illetve az ember helyének a magyarázatára, furcsa gyűjteményre talál, ártatlanul nevetséges dolgokat találhat bennük. Az ember még csodálkozhatna is: hogy eredhetnek ilyen elképzelések egy "filozófustól"? Ha nem emlékezne arra, hogy ez a filozófus is ember; s csupán csak az emberi értelem eszközével rendelkezik, s ez pedig nem az emberi értelem területe! Ők olyan területre vetették magukat, melyben nem rendelkeznek szilárd tudással. Mintha azt mondanánk világító eszköz nélkül léptek egy sötét helységbe, s csak az a hitvány gyertyabél áll a rendelkezésükre, mit Allah adott nekik. Ám nem ezen dolog feltárására.
Ez egy olyan terület, ahol fénnyel kell rendelkezni, ilyen a valós élet, s ez a földön való örök?? területe, az isteni módszernek megfelelően, Allah kegyelme és segítsége utáni vággyal együtt, hogy segítséget nyújtson a lét teljes magyarázatára, s az emberi lét céljára. S az Ő döntő szava az Igazság. Abban a mértékben tartalmazza a módszere ezt a magyarázatot, amennyiben a helyes emberi elképzelés erre épül, s amennyiben életének rendszere erre épül, s ennek természetes gyökereire. S mi kötelesek vagyunk ezt a módszert megvalósítani, hogy az emberi élet rendszere természetes gyökereire épüljön, s nincs más módszer mely rendelkezne ezen sajátossággal, melyre szükség van.
S végül kötelesek vagyunk ezt a módszert megvalósítani, mivel ez egyedül van összhangban a lét egész rendszerével. S az ember nem használhat olyan módszert, mely nincs teljes összhangban ezzel a rendszerrel tudván, hogy kénytelen ennek a létnek a keretein belül élni, s az univerzum rendszerének egészével kell együttműködnie.
Az emberi élet módszere és a lét életének módszere közötti harmónia az egyedüli ami megadhatja az embernek az együttműködés lehetőségét az univerzum roppant erőivel ahelyett, hogy összeütközésbe kerülne azokkal. Ha azokkal összeütközésbe kerül, darabokra hullik és elpusztul, s nem tudja teljesíteni örökösi feladatát a földön, ahogyan azt Allah akarta tőle. S midőn összhangban van az univerzum törvényeivel és megfelel azoknak, titkainak ismeretét birtokolja, s hatalmába hajthatja azokat, s hasznot húzhat belőlük élete folyamán. A lét tüzében nem ég el, hanem süt, főz, fűt és melegít!
Az emberi fitra alapjában összhangban van a lét törvényével, s ha az ember életének rendszerével kilép ezen törvény alól, akkor nem csak a hatalmas és roppant léttel kerül összeütközésbe, hanem a saját fitra-jával is összeütközésbe kerül. Kárhozottá válik, elporlad, darabokra esik, s úgy él ahogyan ma az emberiség él. A csapás, a nehéz helyzet büntetésében a sok tudós segítség nyújtás ellenére, s az anyagi, civilizációs könnyítések ellenére.
Hiszen ez az emberiség a kárhozatot, a zavarodottságot, a nyugtalanságot veszi magára, s menekül lelki valóságától az ópium a hasis és a kábítószerek által. Őrült sebességgel, esztelen hazardírozásokkal, s abszurd "vitorlázattal". S mindezek az anyagi jólét ellenére, a bőséges termelés és a könnyed élet ellenére. Hiszen a káosz, a zavarodottság megsokszorozódik midőn nő az anyagi jólét, s a civilizáció nyújtotta könnyítés.
Ez a keserű káosz üldözi és űzi az emberiséget, mint egy félelmetes fantom, üldözi és kénytelen menekülni előle. S ha valaki egy gazdag, a civilizáció anyagi áldásaival ellátott, jómódú országba látogat, - elsősorban Amerika és Svédország - az első benyomása mindenképpen az lesz, hogy ezek az emberek menekülnek! Különböző fantomok elől menekülnek, melyek üldözik őket. Saját maguk elől menekülnek. S amilyen gyorsan világossá válik a számára ez az anyagi jólét, az érzéki és testi örömök, ugyanilyen gyorsasággal világossá válik számára: ideg és lelki betegségek szexuális aberrációk, idegösszeomlás, betegség, őrültség, fertelmes bűnök, egyáltalán az emberi élet teljes kiürülése mindenféle nemes emberi érzelemtől, elképzeléstől. Az emberiség - a tudomány révén - hatalmas győzelmeket ért el az egészségügy területén, a testi betegségek gyógyítása terén. Gyógyszereket fedezett fel, diagnózishoz szükséges eszközöket, a gyógyítás eszközeit. A termelés területén is a csodával határos dolgokat valósított meg, s e területen még tart a felfelé ívelés.
Csodálatos dolgokat ért el a világűr felfedezése területén, műholdak gyártása területén, űrállomások terén. S még tart a fejlődés. De milyen hatása van mindennek az életében? Milyen hatása van lelki életére? Megtalálta a boldogságot? Megtalálta a megnyugvást? Megtalálta a békét? Nem! Viszont megtalálta a kárhozatot, a nyugtalanságot, a zavarodottságot, a félelmet. Ám így nem halad előre az emberi élet céljainak értelmezésében, s a lét céljának megértésében. S midőn összehasonlítjuk az úgynevezett "civilizált" ember elképzelését az emberi lét céljáról és a muzulmán elképzelést, úgy tűnik, hogy a jelenlegi civilizáció hagyja romlásba dőlni és hanyatlani az emberi érzelmeket.
Amerikában új isteneket kezdenek imádni, melyeket az emberi lét végső céljainak tekintenek: a pénz istenét, az öröm istenét, a hírnév istenét, a termelést istenét. Ám végül önmagukat nem találják meg, hiszen nem találják meg emberi létük célját. Hasonló a helyzet a többi tudatlanságban élő területen is. Melyek hasonló isteneket szolgálnak, hiszen nem találják meg a valós istent. Mindezekért kötelességünk ezen módszer megvalósítása, ezen isteni módszeré, mely az emberi élet számára adatott, hogy visszavezesse az emberiséget az Egyetlen Istenhez, s létének céljához. Ez az igazság és valóság mit a Szent Korán állít. S elutasítja mindazokat, akik más törvényt ismernek el, mint Allah törvénye s más módszert az életük számára.
"Vajon Allah vallása helyett más után vágyakoztok? Jóllehet Neki vetette alá magát minden az egekben és a földön - akarva vagy akaratlanul - s Hozzá lesz majdan visszatérésük." Igaz a Hatalmas Allah szava.

Támogatott módszer

Majd mondja valaki: ám az emberiség nem képes hosszan eltűrni, kitartani ezen magasztos és egyedi, egyedülálló módszer mellett. Hiszen már elszakadt tőle az a csoport, mely egykor megvalósította azt, s ezután az emberiség más módszerek felé fordult. Most nem emelkedik fel erre a magasztos szintre, s ezt a nehéz erőfeszítést már nem képes elviselni!
Az első pillanatban ez az állítás helyesnek tűnhet. Sok író azon fáradozott, hogy ezt az értelmezést erősítsék a lelkekben. Továbbá annak sugalmazására, hogy ez a módszer nem gyakorlati és nem valós, s az emberi fitra nem tud hosszútávon eleget tenni ennek. Csupán egy példa értékű, elméleti felhívás egy képtelen távlatra! Ám ezen állítás és értelmezés mögött ők fondorlatos céllal rendelkeztek: a reményvesztettség érzésének a terjesztése, hogy nem lehet az élet újrakezdését megvalósítani, ennek a módszernek a fényében. Továbbá: az emberiség által ezen helyes módszer elérése érdekében tett erőfeszítéseinek eltávolítása. S ezek a fondorkodók az Utman megölésével kezdődő, gyakorlatilag polgárháborús időszaktól kezdődően, s az ezt követő nézeteltéréssel telt időszakban ami Ali és Mucawiya között zajlott le, termékeny talajt és anyagot találtak. S kínálkozó alkalmat arra, hogy megpróbálják ezt a rossz és gonosz értelmet elültetni, néha célzásokkal, hitegetéssel, néha bejelentésekkel, ahogyan a körülmények követelték. E fondorlatukban segítségükre volt - jó szándékúan - néhány tisztahitű muzulmán is. Akiket bántott, hogy ez a megromlott helyzet szembehelyezkedik az iszlám egyre erősödő vonulatával, ebben a nagy történelmi pillanatban. S az, hogy eltérések, devianciák léphetnek fel a politikai elképzelésben, attól ami a Próféta - Allah dicsérje és üdvözítse őt - korábban szokásos volt, amiben az utána következő két sayh is követte. Vagy, hogy némely uralkodó herceg, miniszter viselkedésében, cselekedetében eltérés jelenik meg. Ezek után tapasztalható volt, hogy az iszlám áramlata a kalifátus rövid időszaka után megállt. Ezen álláspontjukat tiszta hitük szabadságával hirdették, s azon vágyuktól vezérelve, hogy újra e magasztos szintre érjenek el. S lelkesedésüktől vezérelve, mely ezen tiszta és egyedüli mód iránt megnyilatkozott.
Ez azt teszi szükségessé, hogy újra megvizsgáljuk alaposan e kérdést, az emberi tényezők alapos értékelésével, s ezen vallás természetének értékelésével, módszerének természetét is beleértve.
Először is, nem helyes megállapítás az, hogy ez az isteni módszer többet követel, mint amennyire az emberi erőfeszítés képes!
Ez valóban egy emelkedett és fennkölt módszer, de ugyanakkor a fitra szerinti módszer is, mely a fitra tartalékára támaszkodik s ebből a felhalmozott tartalékból merít. Megkülönböztető jegye, hogy ismeri útját az első pillanattól kezdve ehhez a tartalékhoz!
S ugyancsak az első pillanattól kezdődően ismeri útját az emberi lélekhez is. Ismeri ösvényeit, hajlásait, hajlamait, s óvatosan hozzá kapcsolódik. Ismeri szokásait, egyenesen és őszintén közeledik hozzá. Ismeri erejét, képességeit, s soha nem lépi azokat túl. Ismeri szükségeit, kívánalmait, vágyait, s teljes mértékben megfelel azoknak. Ismeri pozitív képességeit s ezeket indítja a cselekedet és az építés útjára.
S minden nagyszerűségével, tisztaságával, magasztosságával, s emelkedettségével együttes módszer, rendszer az "ember" számára. Annak az embernek a számára, aki ennek a földnek a felszínén él. Rendszer, mely figyelembe veszi az ember fitra-ját, minden alkotóelemével együtt, felépítésének minden jellegzetességével.
S midőn a lélek jó összhangban, s a fitra-jának megfelelően él, s midőn megfelel szükségleteinek, vágyainak, s midőn az építő, konstruktív munkára és cselekedetre alkalmazza képességeit, akkor az élettel összhangban van. A fitra-val együtt egyre emelkedő ívben szárnyal a magasztos szint felé, ahol a békességet, az oldottságot a megnyugvást és a bizalmat találja. Néhányan, akik kételkednek vagy kétségeket ébresztenek ezen módszer megvalósításával kapcsolatban, ezeket ezen módszer erkölcsi rendszere rémíti meg, s rendszerének erkölcsi elemeinek eredetisége. Félelemmel tölti el őket ezen erkölcsiség által kirótt terhek tömege. Úgy képzelik, hogy ezek kötelékek, bilincsek, láncok, melyek akadályok az ember számára abban, hogy oda induljon ahová vágyna, vagy szeretne.
Nos, az ilyenek álláspontja ezen vallás természetének meg nem értéséből fakadnak. Hiszen az iszlám erkölcsisége nem úgy jelenik meg, mint elfojtó és megfékező hatású szabályok, előírások, kötelékek, láncok és béklyók rendszere. Nem! Lényegét, belső értékrendjét tekintve pozitív erő az! És egy folyamatos előrehaladásra, fejlődésre ösztönző mozgás. Cselekvésre és önmegvalósításra törés ezen mozgás által.
A tett és a pozitivizmus erkölcsi formái ennek a módszernek. Ám a vakmerőség és a negatívizmus nem erkölcsi formák, mert ezek semmissé teszik az emberi lét célját. A harc a jó megvalósításáért, s a küzdelem a rossz ellen, ezek erkölcsi formák, melyek által alapvető emberi lényegek és képességek mozgósíttatnak. Jóllehet ezek az iszlám szemszögéből engedelmességből fakadó dolgok, melyekben az erkölcsi tényező jelenik meg ragyogó formában. Az erkölcsi képzetek külsőségeikben béklyóknak tűnnek, másrészt viszont úgy találjuk, hogy ezek felszabadulási, mozgási teret biztosító formák.
Ha az önuralmat vesszük a tiltott testi vágyak esetében, akadályozásnak, elfojtásnak tűnik, ám lényegileg felszabadulás ezen vágyak rabsága alól. Az emberi akarat felülemelkedése, mivel "választ", megválasztja ezen vágyak helyeit, a tisztaság és erkölcsösség képében, melyekben bővelkedik az iszlám. S a jó dolgok körében, melyeket Allah megengedettnek nyilvánított.
/lásd az "Erkölcsös társadalom" című fejezetet, a "Az iszlám társadalom felé" című könyvben és a "Kötelék és a szabadság" című fejezetet a "A lélekről és a társadalomról" című könyvben. Szerző: Mohammad Qutb/
Vagy vegyünk egy másik erkölcsi helyzetet: az önzetlenség. Bizony ez tehernek tűnhet a lélek számára, s elfordulásnak mindentől, amit birtokol. Ám belső lényegét tekintve ez a fösvénységtől való megszabadulás, s a zsugoriság fölé való emelkedés, s általános jó érzés, melyet nem szorítanak az egyén korlátai. Lényegében tehát ez fel és megszabadulás. Nem lehetséges e rövid keretben további példák sokaságát felsorolni, ám elég ezen jelzések megemlítése ahhoz, hogy megérthető legyen az iszlám módszerének erkölcsi "láncainak" lényege. Az iszlám a bűnöket és az alantas dolgokat bilincseknek és láncoknak tekinti, melyek gúzsba kötik az emberiséget s melyek ránehezednek és a sárba a mocsárba taszítják.
S a kötelékekből és ezen lealacsonyító hajlamoktól való elindulást felszabadulásnak tekinti, egész erkölcsisége erre az alapra épül.
Ez pedig annak a következménye, hogy úgy tartja, hogy a fitra lapja az a jóra való felkészültség, s az ember a legszebb formában teremtetett. Csak akkor válik alantassá, ha magát Allah módszerén kívül valami másnak adja meg: "a legszebb felépítésben teremtettük meg az embert, majd a alantassá tettük, kivéve azokat, akik hisznek és jótetteket cselekszenek." Tehát az a módszer, mely megfelel a fitra-nak, segíti abban, hogy megszabaduljon, elszakadjon a fitra-ra rárakódott, esetleges kötelékektől. Ezek a felszabadulást jelentik a gúzsbakötő vágyak alól.
Az iszlám gondosan őrködik az emberi társadalom vezetése felett. Felügyeli azt, hogy olyan helyzeteket, állapotokat alakítson ki, melyek megszabadítják az egyéneket azoktól az elferdülésektől, melyek behatoltak a fitra-ba. S a fitra-t alkotó jó és építő erőnek segít abban, hogy a felszínre kerüljenek és felszabaduljanak. S igyekszik megszüntetni azokat az akadályokat, melyek a fitra és a jó felé indulás közé ékelődhettek be. S azok, akik úgy gondolják, hogy az iszlám erkölcsisége nehéz teher az emberiség számára, ezt a vélekedést csupán abból kölcsönzik, amivel a muzulmán ember szembesül, ha egy olyan társadalomban él, ahol az iszlám nem felügyel rá. S ha ez így van, akkor az iszlám a maga erkölcsiségével jelentős és nyomasztó teher lesz. Ránehezedik azon személyek vállára, kik a tiszta iszlámjukkal egy tudatlan és szennyes társadalomban élnek. Ám ez nem a természetes állapot, mit az iszlám megkövetel és feltételez. Az iszlám emelkedett, tiszta és magasztos erkölcsiséget nyújt az embereknek. Az iszlám egy valós rendszer, s ennek következtében feltételezi, hogy azok az emberek, akik ennek a módszernek alapján élnek, egy olyan társadalomban élnek, melyre az iszlám felügyel. S ebben a társadalomban a jó, a nemes, az emelkedett, a tiszta lesz az elfogadott /macruf/, mit ismer és védelmez ennek a társadalomnak minden tagja. A rossz, az alantas, a szennyes lesz az elutasított /munkar/, melyet üldözni fog ennek a társadalomnak minden ereje. S ha ez lesz a helyzet, akkor az iszlám módszer az élet számára egy végtelenül könnyű módszer lesz. Sőt, a valós nehézség így ellentmondás lesz ezen módszer tagjai számra; mivel minden erő, mely erre a társadalomra felügyel szembeszáll ezekkel, s útjukat, mely elhajlott, nehézzé és gyötrelmessé teszi.
S ettől kezdve az iszlám határozottan kijelenti, hogy az emberi közösség általános védelme Allah dolga és Allah módszere. Tilossá teszi azt, hogy ez az abszolút védelem Allah valamelyik teremtménye kezébe kerüljön, vagy valamely olyan módszernek legyen kiszolgáltatva, mely más mint Allah módszere.
Ezt hitetlenségnek, gonoszságnak, rossznak tekinti. Az iszlámnak egyetlen formája van: Egyedül és kizárólag Allahot szabad elfogadni istennek, vagyis egyedül az Ő módszere alkalmas arra, hogy általánosan védelmezze az emberi életet, mivel ez a közvetlen jelentése a hitvallásnak is: nincs más isten csak Allah.
Az iszlám feltételezi az iszlám társadalom fennállását. Annak árnyékában él a muzulmán ember, vallását gyakorolva, s erkölcsiségében, mit ez a vallás tételez fel. Mivel az iszlám elképzelések az egész létet illetően, az emberi lét célját illetően alapvetően különböznek minden más elképzeléstől miket az emberek maguknak alakítanak ki elszigeteltségükben Allah vezetésétől, bármely időben vagy bármely helyen, ez egy fontos és alapvető különbség.
Szükséges tehát egy közeg, melyben ez az elképzelés él, minden rá jellemző értékével, s ez nem lehet a tudatlan környezet. Ez a speciális környezet az iszlám elképzelés szerint él, s az ebből feltörő módszer szerint, melyben szabadon lélegezhet s növekedhet. Minden akadály nélkül, melyek késleltethetnék vagy akadályozhatnák fejlődését.
Egy ilyen környezetben a muzulmán egyén természetes és kényelmes életet élhet, természetes közegében lélegezhet, jóra segítőket talál, s az iszlám erkölcsiség követőiben érzelmi megnyugvást talál.
Ezen közeg nélkül az egyén élete lehetetlenné válik vagy legalább is nagyon nehézzé. S ettől kezdve mindenkinek, aki muzulmán akar lenni, tudnia kell, hogy iszlám vallását csak muzulmán környezetben tudja kiteljesíteni, melyre az iszlám felügyel. Ha ez nem így van, csak képzelgés, hogy megtudja valósítani hitét, hiszen csak egy elveszett, tévelygő és üldözött egyén a tudatlan társadalmakban.
Az iszlám módszer könnyített, ha ebben a természetes közösségben él. S ennek a közegnek léteznie kell, s ezen az alapon kell minden irányításának hatnia. Nem igaz az sem, hogy ez a módszer az emberiségre többet ró ki erőfeszítésként, mint amit elbír viselni. Bizony a tudatlanság módszerei - miket az emberek maguknak választanak, akkor ha elszigetelődnek Allah igaz vezetésétől, - az emberi gyengeség jegyét viselik magukon. Ennek következtében részeleges vagy teljes összeütközésbe kerülnek az emberi fitra-val. S annak mértékében teszi kárhozottá az emberiséget, amennyire nagy mértékű ez az összeütközés a fitra-val.
Ilyen módon csak részleges kezelések és megoldások születhetnek az emberiség problémáira. Gyakran megesik, hogy az egyik oldal kezelésével, kárt okozunk a másiknak. Ez a közvetlen eredménye a rövidlátásnak, mely nem képes minden oldal összegyűjtésére egy időben. Ha az új betegség kezelésébe kezd, melyet az első betegség kezelése váltott ki, új betegséget vált ki. Ahogyan ezt tanúsítják a korszakok, melyeket az emberi rendszerek, módszerek, a tudatlan emberi rendszerek és módszerek hívtak életre.
S ez, kétségtelenül, nagyobb megterhelést jelent az emberiség számára, mint az az erőfeszítés, melyet a fitra-val teljes összhangban lévő, helyes és egyenes módszer érdekében tesz. Mely a problémák összességét vizsgálja minden oldalról, s teljes és tökéletes gyógymódot kínál a számára.
S ha valaki megvizsgálja, átnézi az emberiség "fájdalmait", melyek a tudatlanság módszereinek eredményeként jöttek létre hosszú történelme során, nem veheti magának a bátorságot, hogy azt mondja: ez az isteni módszer az összes terhével és erkölcsiségével együtt többet róna az emberiségre erőfeszítést, mint a tudatlan módszerek.
S ami a legkönnyebb ebben a módszerben, hogy nem véletlenszerűen járja útját, nem sürgeti a következő lépést, a korszakokat nem ugorja át. Hiszen a rendelkezésére álló időmennyiség igen széles és tágas. Nem egyetlen személy életéhez kötött, nem hajtja vágy, mely rettegne a haláltól, vagy a lehetőség elmúlásától, mely így lehetetlenné tenné a cél megvalósítását. Ahogyan az megtörténik a földi módszerek és irányzatok követőivel a halandó emberek körében, kik mindent esetlegesen tesznek. Egyetlen generáció, nemzedék folyamán, a nyugodt lépésenként haladó fitra-t szeretnék túllépni, hogy megvalósítsák a szemük előtt lebegő ragyogó képet. Nem képesek türelemmel kivárni, s nyugodt, természetes, lassú, de megfontolt lépéssel haladni. Véletlenre bízott utakon, mit ők járnak, mindenütt vágóhidak vannak. Vér folyik, pusztulnak az értékek, felborulnak az értékrendek, majd végül maguk is elpusztulnak a fitra pörölycsapásai alatt, melynek nem tud ellenállni a művi eszközök esetlegessége.
Az iszlám módszer könnyű, egyszerű és tetszetős, a fitra-val összhangban, mely egyrészt irányítja, másrészt védelmezi, s egyenes irányba fordítja, ha elhajlana. Ám nem tördeli, nem pusztítja, s nem nyomasztja, türelemmel viseltetik iránta. Belátó és bölcs türelemmel, mely bizonyos a távoli, végső céljában, s a megvalósulásban. S ami nem valósul meg az első lépésben, megvalósul a másodikban, ami nem valósul meg a másodikban, megvalósul a harmadikban, a tizedikben, a századikban vagy az ezredikben. Az erőfeszítésnek, és az úton való haladásnak megfelelően.
Hasonlatos ez a fához, melynek gyökerei a föld mélyére nyúlnak le, s ágai egy szerteágazó nagy rendszert hoznak létre. Ugyanígy sarjad ez a módszer is a lélekben és az életben, s terjeszkedik lassan, nyugodtan, ám bizonyossággal és megnyugvással.
Az iszlám elveti magjait, s majdan aratni is fog. Hagyja azokat nőni a maguk természetes lassúságával, ám bizonyos a végső céljának elérésében. A vetés egy részét elfújhatja a szél, egy részét felfalhatják a férgek, szárazság pusztíthatja el, megfojthatja túlzott öntözés különböző csapások érhetik, ám a türelmes földműves tudja, hogy a vetése az öröklétnek, a fejlődésnek és fennmaradásnak szól. Hosszútávon legyőzi a csapásokat, s nem tévelyeg, s nem jön zavarba, s nem próbálkozik más módszerekkel és eszközökkel, csak a fitra eszközeivel. S ekkor a könnyedség fogja kísérni, s megkönnyíti a lelkekre nehezedő nyomásokat, terheket.
Ma nincs szükségünk arra, hogy arról beszéljünk, milyen tévelygésekben, esetlegességekben, tudatlanságokban bolyong az emberiség, s módszereket követ. Elég hallanunk azt a kiáltást, mit a föld keleti és nyugati részei hallanak, s mit az értelmes emberek hallatnak. Figyelmeztetést és intelmeket.
S végül nem igaz, hogy ez a módszer nem fog hosszan élni ahogyan azt néhányan gonoszul és ármányos módon állítják! Bizony az a lelki, társadalmi, politikai építmény, mely ennek a magasztos és egyedülálló módszer alapján létezett s mely csak egy századig, csak fél századig állt fenn most és továbbra is ellenáll, szembeszáll minden őt érő csapással, minden ellenségességgel, minden támadással. Több mint ezer esztendő óta.
S ezek a félelmetes tényezők most is elárasztják, s támadják alapelveit. Folyamatosan és kitartóan. Melyek mögött a tudatlan világ ereje áll. De nem fogja elérni, hogy alapjaiból kiszakítsa. Lehet, hogy idő teltével, majd valamelyest csökkenni fog, s alapelveiről valamelyest letér, ám mindezekkel együtt nem volt képes elméleti elveit elveit eltörölni. Ezek az alapelvek továbbra is képesek, hogy új életre keljenek, feltámadjanak, ha azokat egy új nemzedék, egy új generáció tartja a magáénak!
S hogy megértsük ennek a történelmi valóságnak az értéket, egy másik építményt kell megfigyelnünk, mely egy tudatlan rendszerre épült, ez pedig a római birodalom, mely hozzávetőleg ezer évig állt fenn. Majd pedig kevesebb mint egy század alatt elpusztult a hunok és gótok csapásai alatt. S többé nem tudott lábra állni, s nem maradt meg alapelveiből semmi, amire egy nemzedék támaszkodhatott volna. Ez az alapvető különbség Allah módszere és a teremtett emberek, az Ő szolgáinak módszere között!
Igen, volt egy kiemelkedő időszaka ennek a módszernek a történelemben - az egész emberiség történetében -, mely látható és megfigyelhető az egész emberiség számára, mint egy emelkedett szint, egy magasztos érték, melyre mindenkinek oda kell figyelni. S valóban az egy rövid időszak volt.
De ez az időszak nem jelenti az egész iszlám korszakot. Ez csupán egy világító torony, mit Allah állított, hogy az emberiség továbbra is vágyakozzon utána. Hogy megpróbálja elérni azt, hogy folyton megújuljon a reménye abban, hogy ez az emelkedett szint, ez a magas értékrend elérhető, melyhez fokozatosan, emelkedő szinteken halad. S Allah kiszabja azt, amit kiszab ezekből az emelkedő fokozatokból. S az emberiség továbbra is vágyakozva tekint ezen világító torony felé. Igaz, hogy ez az időszak nem egy soha meg nem ismételhető csoda révén jött létre. Az emberi erőfeszítés eredménye volt, melyet az első muzulmán közösség fejtett ki. S ennek újbóli megvalósítása lehetséges, ha ugyanaz az erőfeszítés tétetik meg most, második alkalommal.
Ám az az erőfeszítés, melyet az emberiség legjava fejtett ki, lehet, hogy egyetlen generáció életében megvalósítható lesz Allah rendelése folytán. Ez a módszer továbbra is teszi kötelességét és beölti szerepét ezen korszak után is, továbbra is hat az emberiség történelmére, hosszú nemzedékek során át. S az egész emberiség életében maradandó nyomokat, áramlatokat hagy hátra. Lehet, hogy ez tartja bennünk a reményt ma, hogy az emberiségnek megvan a lehetősége, hogy újból megkísérelje.

Hatékony módszer

Tény, hogy ez a zseniális módszer, folyamatos hatást ért el, gyakorolt az emberiség életére, abban a mértékben, amilyen nagyszerűséget és fennköltséget elért. Az emberiség történelmi valóságában maradandó nyomokat hagyott hátra, ami talán a jelenlegi generációt alkalmassá teszi arra, hogy újra próbálkozzon, hatékonyabban mint a korábbi generációk.
Ebben a fejezetben megpróbáljuk összegyűjteni - röviden - ennek a tiszta és egyedülálló zsenialitásnak a nyomait. Nem csupán az iszlám közösség történelmét véve alapul, hanem az emberiség egészének a történelmét.
Az az időszak képes volt arra, hogy kineveljen, megteremtsen az emberiség életének valóságában nagyszámú példaértékű személyiséget, kikben az emelkedett emberiség jelenik meg, soha nem látott, utolérhetetlen formában, melynek fényében az emberiség összes személyisége, kik nem ezen módszer alapján nevelkedtek, törpének tűnnek, vagy olyan lényeknek, kiknek léte még nem teljesedett ki.
Ezek a példaértékű személyiségek, kiket ezen isteni módszer termelt ki, ebben a rövid időszakban. Nem néhány egyedülálló egyén, kiket a kezünk ujjain képesek vagyunk számba venni. Sokkal inkább egy hatalmas csoport. A kutató elcsodálkozik, hogyan eredhetett ez a magasztos nagyság erre a csodálatra méltó szintre ebben a rövid, nagyon is korlátok közé szorított időszakban. S képtelen eredetének, feltörésének okát adni. S annak, hogy ez ilyen széles skálán történt, ezen a páratlan szinten, s a példák ilyen változatosságban. Mindaddig, míg ennek az egyedülálló jelenségnek az okát nem ennek az egyedi módszer hatásának tulajdonítja.
Fontos, hogy tudjuk, hogy ezek az emberek, akikben a magasabb értékű emberiség jelent meg, azon példák, melyek egyediek és egyedülállóak maradtak. Az összes többi példák a századok folyamán apró törpéknek tűnnek mellettük. Fontos még azt is tudnunk: hogy azok az emberek, akik megvalósították ezt az isteni módszert a maguk életében, ők továbbra is emberek maradtak. Nem emelkedtek az emberi természet fölé, s nem léptek a fitra-ból sem, egyetlen képességüket sem nyomták el, s nem is igyekeztek a képességük feletti, azt meghaladóra. Emberi igyekezet, buzgalom volt az övék. Hasznosították a jó dolgokat, mik megengedettek voltak az ő környezetükben és korukban. Bizony tévedtek és találtak, lesüllyedtek és felemelkedtek, néha őket is elérte az emberi gyengeség - ahogyan a többi embert is eléri. Ám győzedelmeskedtek ezen a gyengeségen.
Ennek a valóságnak az ismerete végtelenül fontos. Hiszen ez adja meg az emberiségnek azt a reményét, hogy ez a próbálkozás megismételhető. Hogy tegye meg a kötelességét, hogy felemelkedjen az elve, a tiszta ám lehetséges formához. Hogy továbbra is ezután vágyódjon, hiszen ezen szint tulajdonsága, hogy növeli az emberiség saját magába vetett bizalmát, a fitra irántiét, s a rejtett képességek iránti bizalmat, amely által elérhető az a magasztos emberi szint, mit már egyszer az emberiség a történelme folyamán elért. Ám ezt nem csoda, meg nem ismételhető varázslat által érte el, hanem egy olyan módszer segítségével, melynek természetéhez tartozik, hogy emberi erőfeszítés eredményeként valósul meg, s az emberi teljesítőképesség határán belül. És ez a kimagasló, hatalmas nemzedék a Szahara szívéből tört fel, a természeti, gazdasági és tudományos erőforrások híján lévő környezetből. Bármilyenek voltak a megfelelések, melyek ezt a csodálatra méltó és hatalmas feltörést alkották, az emberiség számára nem lehetetlen a fitra-ja és a rendelkezésére álló források révén, hogy sikeres legyen egy újabb próbálkozásban. Ha ezt a módszert alapelvének teszi meg. Ez a módszer továbbra is példákat támaszt a férfiakból, melyek között ott találjuk ezt a kiváló első generációt. Ezek a példák továbbra is erős hatást gyakorolnak az emberiség életére, s az emberi történelem folyamatára. Amely körül és mögött áramlatokat és folyamatosan tevékenykedő állandóságokat hagy hátra, melyek befolyásolják az élet arculatát, s színesebbé teszik. Ez a módszer továbbra is képes arra, hogy ezeket a példákat nyújtsa mindig, mikor elhatározott, komoly próbálkozás történik ennek alkalmazására és felhasználására az életben. Minden ellentétes hatás ellenére, s minden útjában álló akadály ellenére. Az ebben rejlő titok az, hogy közvetlenül működik együtt a fitra-val, hogy közvetlenül merít annak rejtett tartalékából. Roppant tartalék ez! S örök! S bárhol is találkozik ezen módszerrel, felbuggyannak bőséges forrásai, s rejtett áradata elindul.
Ez az időszak képes volt arra, hogy az emberiség életében elveket és koncepciókat honosítson meg, értékeket és értékrendeket. A történelem folyamán nem ismertek ehhez foghatót. Ilyen világos és mély formában, s ebben a minden tevékenységet átölelő formában. Ezen értékek, értékrendszerek, elvek és koncepciók nem tudtak meghonosodni másodszor is az emberiség valóságában. Semmilyen módszer vagy rendszer árnyékában ilyen világos és ilyen mély formában és ilyen átfogó mértékben. Továbbá - és ez a legfontosabb - ilyen őszinte igazsággal, elhatározottsággal, odaadással, s valódi és mély megtisztulással.
Ezek az elvek, koncepciók, értékek, értékrendszerek átfogták az emberi élet minden területét, az emberiség képzetét az istenéhez s vele való kapcsolatát, a létével kapcsolatot elképzeléseit. Ahogyan átfogta az ember valóságát, lényegét érintő elképzelést is. Jogait, kötelességeit, feladatait, értékeit, melyek arányában mérlegelhető élete tevékenysége és helye. Melyekre az Urával való kapcsolata, családjával való kapcsolata, népéhez való kapcsolata, a léttel, a létezőkkel és dolgokkal való kapcsolata épül.
Átfogja még a következőket: gazdasági, politikai, társadalmi jogok és kötelességek, rendszerek, helyzetek, kötelékek, melyek ezeket a jogokat és kötelességeket rendszerezik. Összességében tehát az emberi élet minden területét, a legkülönfélébb formáiban helyzeteiben, és sokoldalúságában. S mindezekben meghonosított egy rendező, rendszerező elvet, mely egyedivé s minden mástól különbözővé teszi. Megadja neki az egyedüli isteni jellegét.
Ez pedig egy ilyen elvekkel és koncepciókkal ellenséges környezetben zajlott le. Olyan nemzetközi helyzetben, mely elutasította ezeket az elveket, elképzeléseket, értékeket. Olyan gazdasági, társadalmi, politikai, szellemi és lelki körülmények között, melyek külső jellemzői szembenálltak azokkal az irányzatokkal, miket az iszlám honosított meg az emberiség valóságában.
Sikerében - mindenek előtt - az emberi fitra tartalékára támaszkodott. Arra a felkészültségre, s készenléti állapotra, miszerint az ember képes az isteni módszer szerint élni - mely belső lényegét illetően megfelel a fitra-nak - mielőtt még elborították volna a külső felszíni hatások. Ennek a tartaléknak megmentésére, mely képes a rárakódott üledék alól kitörni. Ez egy hatalmas tartalék - mely ha megvan az a módszer mely megmenti a szétaprózódástól és a kiapadástól - elég ahhoz, hogy szembeszálljon a felszíni hatásokkal, miket néhány rövidlátó ember úgy tekint, hogy ezek jelentik magát az életet. Ám az iszlám nem hanyagolja el ezeket a hatásokat s ennek következményeit az emberi életben. Nem áll meg előtte megadva magát, mondván: "ez egy valós jelenség", mely elől nincs kitérés. Ellenkezőleg a fitra tartalékának menekítő tevékenységéhez folyamodik. Annak összegyűjtött tömegéhez, irányításához, mely kiegyensúlyozza a valóságot úgy, ahogyan ennek módozatáról az előző fejezetben szóltunk. S elér ahhoz, amihez abban a korszakban elértek. Az emberiség ma talán - néhány tekintetben - jobb helyzetben és körülmények között van, mint volt abban a pillanatban, mikor ez a módszer elérkezett s létrehozta ezt a hatalmas forradalmat nyugodtan, könnyedén. S talán képesebb is erre a módszerre - különböző okok miatt, amiket a következő fejezetben fogunk bemutatni.
S főleg ha tudjuk azt, hogy az emberi fitra tartaléka - mindannak ellenére, ami rárakódott a romlás, az elhajlás és deviancia üledékéből, s mindannak ellenére, ami szétaprózza, s eltávolítja az anyagi, fizikai helyzetektől, a gondolati és gazdasági valóságtól - képes arra, hogy felemelkedjen, erőre kapjon. Ahol virágzik és él a módszer a megmentésében, s irányításában, s az emberi fitra-nak megfelelő irányba indításában. S a lét fitra-jában, ahogyan azt Allah megteremtette. Ennek a tartaléknak a jellemzője a stabilitás, a mélység, és a hatalmasság, mivel a többi tényező fölé emelkedhet, mik a "valóság"-ot alkotják. S mi van akkor, ha ezen tényezők némelyike, ma a sorában vagy irányában áll?
Hiszen a látszat azoknak, akik nem ismerik ennek a módszernek a természetét, mintha ez lenne az a valóság, melyet nem lehet megváltoztatni, kimozdítani, vagy esetleg megtámadni.
Ám ez csak egy utópia, egy képzet, mert hiszen az emberi fitra is "valóság". Mely azonban nem azonosul ezzel a látható valósággal, mely nyilvánvalóan rombolóan hat a föld keleti és nyugati részein. S midőn a fitra összeütközik egy adott helyzettel vagy valamilyen rendszerrel, talán az első alkalommal legyőzetik, mivel egy adott rendszer mögött valós, fizikai erők állhatnak, mik fenntartják azt. Ám ami kétségtelen, a fitra erősebb, stabilabb és tartósabb minden esetleges helyzetnél, s kétségtelen, hogy végül győzedelmeskedik. Főként akkor, ha egy olyan módszer vezeti, melynek természete megegyezik az ő természetével. S ez már megtörtént akkor, midőn ez az isteni módszer szembetalálta magát az Arab-félsziget "valóságával", s az egész föld valóságával. Ezen valóságon ragyogó győzelmet aratott, s megváltoztatta elméleti és gyakorlati támaszait, s ezeket új alapra helyezte.
Ami történt nem csoda, soha nem ismétlődő varázslat révén történt, hanem - Allah szokásos, és örök eljárásának megfelelően. Emberi erőfeszítés révén, s az emberi teljesítőképesség határán belül. Ezen előzmény arra mutatott rá, hogy ez a jelenség megismételhető. S mi van akkor, ha azok az áramlatok, miket ez az időszak indított el, s üledékek, miket hátrahagyott az emberiség életében, s a történelmi valóságban, mindegyike segítő tényező az új próbálkozásban?
Az az időszak képes volt az emberiség életében gyakorlati hagyományok meghonosítására is, melyek azokra az elvekre, elképzelésekre, értékekre támaszkodtak, melyek nem múltak ki, nem pusztultak ki ennek a kornak az elteltével. Ám mozgó, haladó áramlat alakjában terjedtek, a föld távoli területei felé haladva. Az emberiség egésze a hatása alá került valamilyen formában, s így az egész emberiség tartalékává vált, melyből több mint ezer év óta lehet meríteni és támaszkodni rá.
Egy olyan tartalék, mely hat az elképzeléseiben, koncepcióiban, hagyományaiban, szokásaiban, tudományaiba, ismereteiben, gazdaságában, kultúrájában. Különböző szinten és fokban, ám folyamatosan, a föld minden sarkában. S ezen áramlat minden maradványa ugyanígy folyamatosan hat az emberiség életében mind a mai napig. Azon erők ellenére, melyek ezen hullám elé gátlólag álltak. Azon visszalépés, vagy visszalépések ellenére, miket az emberiség a görög tudatlanság, a római tudatlanság, a nyugati világ felé tett.
Ezen hatások mögött az emberiség életében meggyökeresedtek elvek, értékek, nézetek, melyeknek ma az emberiség nem ismeri a forrását és eredetét. Olyan forrásokhoz vezetik vissza, mik mások mint ez a hatékony módszer. Ám nem lehetetlen első forrásának ismerete, s ezáltal visszatérhetünk az isteni módszer hatásához, s nyomaihoz az emberi életben. A következő fejezetben rá fogunk mutatni néhány olyan lépésre, miket az emberiség elismer ma, ám elutasított volt abban a pillanatban, mikor az iszlám elérkezett. Legelőször ezerháromszáz egynéhány évvel ezelőtt! S talán ezen lépések, széles terek, gyökéreresztése, meghonosodása az emberi életben teszik képessé az emberiséget arra, hogy jobban megértse ezt a módszert. S képessé arra, hogy hordozza azt. Hiszen már rendelkezik egy való tartalékkal, mit az első nagy áramlat hagyott hátra. Mivel nem rendelkezett azon a napon, mikor először elérkezett. Továbbá rendelkezik a speciális kísérletek és tapasztalatok tartalékával. Melyek a labirintusban való bolyongásának és ezen módszertől való eltávolodásának korszakából erednek. S amik most segíteni, támogatni kezdik, ezen bolyongás és távol űzöttség nyomai közül - ahogyan erre már korábban rámutattunk. Nos, ezek és amazok talán segítő tényezői lehetnek annak, hogy ez az isteni módszer elfogadásra találjon, - Allah engedelmével.
S talán jól tesszük - hiszen eddig csak általános utalásokat adtunk -, ha most kissé részletesebben szólunk néhány valós helyzetről az emberiség életéből, a történelmi valóság alapján.
S kicsit részletesebben a fitra tartalékáról, amivel az iszlám az emberiség valóságát, világát megismertette, győzött vele szemben, s megvalósította módszerét ezen valósággal szemben.

A "fitra" tartaléka

/Fitra = velünk született tudás, ismeret, melyet különbözőképpen lehet feléleszteni. Ezt az adottságot Allah adományozza az embernek azzal a tudással, hogy Allah az egyedüli isten és teremtő, s ezzel együtt minden ember muzulmánnak születik. A továbbiakban: fitra. A fordító./
Abban a pillanatban, mikor az iszlám először megjelent, egy hatalmas valósággal szembesült, az Arab-félsziget valóságával, s a földgömb valóságával! Szembenálltak vele különböző hitvallások, elképzelések, gondolatok, különböző értékek, rendszerek és helyzetek, különböző érdekek.
Az a távolság, mely az iszlám és az emberek élete között volt, illetve a földgömb egésze között volt, félelmetesen nagy és riasztó távolság volt. S az a pont, ahová el akartak érni nagyon-nagyon távoli volt.
Ezt a valóságot támogatták a különböző történelmi időszakok, az egymástól erősen különböző érdekek, a különböző erők. Ezek együttesen álltak gátként az új vallás előtt. Mely nem elégedett meg azzal, hogy megváltoztatja a hitvallásokat, az értékeket, a szokásokat és a megrögzött formákat, az erkölcsöt, és a rituálékat, de kitartóan arra törekedett, hogy megváltoztassa a rendszereket, a helyzeteket, és a törvényeket magukat, és a megélhetéshez szükséges dolgok elosztását. Ahogyan arra is kitartóan törekszik, hogy kiragadja az emberiség vezetését a bálványimádók, istentelenek kezéből és a tudatlanság embereinek kezéből, hogy azt Allahnak és az iszlámnak adja vissza.
Ha valaki abban az időben azt mondta volna, hogy ez az új vallás, mindezt megpróbálja véghez vinni, szemben ezzel a rémítő valósággal, melyet a föld minden ereje támogat, s ez lesz, mely ezt a valóságot kevesebb mint fél évszázadnyi idő alatt megváltoztatja - az csak ezt hallhatta volna: varázslat. De ez a rettentően hatalmas és félelmetes valóság igen nagy gyorsasággal elkerült a helyéről, hogy átadja azt az új jövevénynek. Hasonló gyorsasággal vette át az új vezető az emberiség vezetését, azzal a céllal, hogy kivezesse a sötétségből a fényre. S hogy az emberiséget Allah által rendelt törvénykezés útján igazgassa, az iszlám zászlaja alatt!
Hogyan történt mindez, ami lehetetlennek tűnt azok szemében, akiket elvakított ez a valóság, s nyomasztott annak súlya?
Hogyan volt képes egyetlen ember Mohammad, Abdullah fia - Allah dicsérje és üdvözítse őt - hogy szembeszálljon az egész emberiséggel, vagy az egész Arab-félszigettel? Vagy a Qurays törzzsel, mely az arabok között a legkiemelkedőbb törzsnek számított, a hitterjesztés kezdetén? Hogyan állt ezen hitvallások, elképzelések, értékek. Hogyan állt szemben a rendszerekkel, a különböző helyzetekkel, érdekekkel, a különböző pártoskodásokkal, fanatizmusokkal, hogy végül mindezeket legyőzze s megváltoztassa, s új rendszert vezessen be, új módszert véve alapul?
Bizony ő nem hízelgett és kedvezett a hitvallásaiknak és elképzeléseiknek, rituáléikat nem kedvelte, s nem kötött fegyverszünetet istenségeikkel és vezetőikkel. S nem alázkodott - hanem az első napoktól kezdve ezt mondta nekik, midőn még Mekkában volt, melynek minden ereje összefogott ellene: "Mondd! Ó ti hitetlenek, én nem szolgálom azt, amit ti szolgáltok, s ti sem szolgáljátok azt, amit én szolgálok. Én nem imádom azt amit ti imádtok, s ti sem imádjátok azt, amit én imádok. Nektek is megvan a vallásotok, és nekem is megvan a vallásom."
S nem elégedett meg azzal, hogy bejelentette nekik, hogy az ő vallás külön áll az ő vallásuktól, s a szolgálata is más mint az ő szolgálatuk. Ez egy olyan szétválás, melyben elképzelhetetlen a találkozás. Végérvényes és teljes szétválás. Továbbá parancsot kapott arra is, hogy elvessen minden lehetőséget a jövőben arra nézve, hogy találkozhassanak, s megismételte nekik: "én sem imádom azt, amit ti imádtok, s ti sem imádjátok azt, amit én imádok." S ezen szakítás végleges voltára mutat: nektek is megvan a vallásotok és nekem is megvan a vallásom.
S ugyanígy nem igyekezett azon, hogy elkápráztassa őket azzal, hogy titkos hatalmat követel magának, sem pedig azzal, hogy emberfeletti tulajdonságokat indukáljon a maga számára, sem pedig titkos erőforrások birtoklását. Ellenkezőleg, arra kapott parancsot, hogy azt mondja nekik: "mondd: nem mondom nektek, hogy nálam vannak Allah tárházai, s a láthatatlant sem ismerem, s azt sem mondom nektek, hogy angyal vagyok, én csupán azt követem, amire sugallatot kaptam..." (VI:50.)
Nem osztogatott ígéreteket, a különböző posztokra, beosztásokra, zsákmányokra azoknak, akik követik őt, arra az esetre, ha győzedelmeskedik az ellenfelein. Ibn Ishaq mondta: a Próféta - Allah dicsérje és üdvözítse őt - tiszta lélekkel fordult a törzsek felé a zarándok hónap ünnepségei alatt s mondta nekik: "Ó XY törzs fiai! Én Allah hozzátok küldötte vagyok. Azt parancsolom nektek, hogy egyedül Őt szolgáljátok, s ne állítsatok Mellé társat. Tegyétek félre azokat a bálványokat, miket még szolgáltok. Higgyetek nekem s tartsátok igaznak szavamat, s engedjétek, hogy megvilágítsam, megmutassam azt, amire Allahtól kaptam küldetést."
Ibn Ishaq mondta: Az-Zuhri hagyományozta nekem, miszerint elment a Banu Amir bin Sacsa törzshöz, hogy hívja őket a Magasztos Allah elismerésére. Saját lelkét tárta ki nekik, ekkor egy közülük való férfi, kit Baygara bin Faras-nak neveztek így szólt Allahra, ha elfogadtam volna ezt a Quraysból származó ifjút, akkor az arabokat sértettem volna meg ezzel! Majd ezt mondta neki: úgy gondolod, hogy hűségesküt kellene nekünk tenni a te ügyedre? Azután majd ha Allah megsegít téged azokkal szemben, akik ellened voltak, talán majd a mi kezünkbe kerül a döntés? Mondta: a döntés Allahé, annak adja és oda helyezi ahová akarja. Erre mondta: talán a magunk feláldozására gondolsz az arabok érdekében, s ha Allah megsegít téged, akkor nem a mi kezünkbe kerül a döntés joga? Nekünk nincs szükségünk a te ügyedre! Hogyan történt hát az meg, ami megtörtént? Hogyan volt képes ez az egyetlen férfi, hogyan győzte erővel a szembefordulást ezzel a "valósággal"?
Tudott, hogy nem egy megismételhetetlen csoda segítette. Azt is bejelentette - Allah dicsérje és üdvözítse őt -, hogy nem csoda révén tevékenykedett, s soha, egyetlen alkalommal sem felelt a csoda iránti kérésükre. Ami történt, csupán annak a folyamatos és állandó szokásnak, hagyománynak történt, ami megismételhető.
Ami történt ezen módszer győzelmének esetében, az annak köszönhető, hogy - a látható valóság mögött - együttműködik a fitra rejtett tartalékával. S ez ahogyan már erről szóltunk, egy hatalmas roppant méretű tartalék, melyen nem vehet erőt a látható felszíni felhalmozódás ha az egy cél felé irányul. A különböző hibás és kiforgatott vallási elgondolások és hitvallások erőt vettek az emberiség lelkületén, s a hamis istenségek azon fáradoztak és igyekeztek, hogy elpusztítsák a Kacba-t. Ahogyan befolyásolni igyekeztek az emberek elképzeléseit, eszét és szívét is. A törzsi és gazdasági érdekek ezeknek a hamis istenségeknek a vállán nyugodtak. Mögöttük húzódtak védelmi és papsági érdekek, s az emberek életének különböző szituációi, melyek a különböző isteni jogok és privilégiumok szétosztásából fakadt az emberek között. Megadva a papságnak azt a jogot, hogy törvényt adjon az emberek számára és az élet módszereinek megalapozására.
S ekkor jött az iszlám, mely szembefordult ezen valóság egészével, azon szavával: "la ilaha illa allah" /nincs más isten, csak Allah/. Megszólítva a fitra-t, mely nem ismert csupán egyetlen istent, Allahot. S megismertetni az emberekkel Urukat, az Igazságot, az Ő jellemzőit, tulajdonságait, melyet már a fitra is tudatott velük a felszíni romok és lerakódások alatt.
"Mondd: talán választhatnék más segítőt, mint Allah, ki az egek és a föld megteremtője, Aki táplál, ám Ő nem tápláltatik? Mondd: azt a parancsot kaptam, hogy első legyek, aki aláveti magát, s hogy ne tartozz a társítók közé!"
"Mondd: ha szembefordulok Urammal, félnem kell egy hatalmas nap büntetésétől? S kiről azon a napon elfordíttatik, az kegyelemben részesült? Ha Allah csapással büntet téged, azt senki sem háríthatja el csak Ő maga, s ha jó dolgot juttat neked. Ő bizony mindenre képes. Ő az, aki hatalommal uralkodik az Ő szolgái felett, Ő a bölcs, a mindenről tudással bíró. Mondd: mi a legnagyobb tanúságtétel? Mondd: Allah tanú köztem és közöttetek. S én sugallatot kaptam erre a Koránra, hogy általa intesselek benneteket, s azokat, kiket elér. Talán bizony tanúságot tesztek arról, hogy Allah mellett más istenségek is vannak? Mondd: én nem teszek erről tanúságot. Mondd: Ő bizony egyedi isten, s én bizony mentes vagyok attól amit ti társítotok." (VI:14-19)
"Mondd: megtiltatott nekem az, hogy azokat szolgáljam, akikhez ti Allah helyett fohászkodtok. Mondd: nem követem a ti vágyaitokat, mivel tévelygésbe jutnék, s nem tartoznék az Igaz Úton vezéreltek közé. Mondd: én világos bizonyítékkal rendelkezem az Uramtól, ám ti meghazudtoltátok azt. Nincs az nálam, mit ti siettetni szeretnétek, bizony a döntés egyedül Allah joga. Ő mondja el az Igazságot, Ő a legjobb döntéshozó. Mondd: ha rendelkeznék azzal, amit ti siettetni szeretnétek, akkor már döntés született volna köztem és köztetek. Ám Allah jobban ismeri a bűnösöket. Nála vannak a láthatatlan kulcsai, mit csak egyedül Ő ismer. Tudja mi van a szárazföldön, és mi a tengeren. S egyetlen falevél sem hullhat le csak úgy, hogy tudomása van róla. És nincs egy mag sem a föld sötétjében, sem pedig nedves sem pedig száraz, ami ne lenne nyilvánvaló Írásban. Ő az, aki elragad benneteket éjjelente, s tudja mit tettetek a nap folyamán, s akkor életre kelt benneteket, hogy teljessé váljon a megszabott határidő, majd Hozzá lesz visszatérésetek. Azután tudatni fogja veletek, hogy mit cselekedtettek. Ő az, aki hatalommal uralkodik a szolgái felett, s őrzőket küld felétek, hogy midőn valamelyikőtökhöz eljön a halál, a küldötteink ragadják el őt. És semmi sem kerülheti el az ő figyelmét. Ezután visszavitettek Allahhoz, az Igaz Urukhoz. Nem az Ő joga-e az ítélkezés? Ő a leggyorsabban számonkérő! Mondd: ki az, aki megmenekít benneteket a tenger és a szárazföld sötétjéből. Hozzá fohászkodtok alázatban és titokban: ha megment bennünket ebből, akkor bizony a hálásak közé fogunk tartozni. Mondd: Allah ment meg benneteket ebből és minden nehéz helyzetből, de ti mégis társítást követtek el. Mondd: Ő képes arra, hogy büntetést küldjön le rátok, a fejetek felől, vagy alulról, a lábaitok alól, s gondterheltté tehet benneteket a pártokra szakadással, megkóstoltatja egyikőtökkel a másik erejét. Figyeld hogyan értelmezzük a jeleket, talán megértik..." (VI:56-65.)
A fitra figyel a régi, örök hangra, mely a valóság súlyos és terhes felhalmozódásai mögül szólítja a hatalmas és végeláthatatlan labirintusban, s szilárdan ragaszkodik egyetlen istenéhez. S ekképpen győzedelmeskedik az új hitterjesztés a súlyos valóság felett.
Midőn az emberek egyetlen isten felé kezdtek fordulni, lehetetlenné vált az, hogy ember embert szolgáljon. Így mindenki emelt fővel állhatott a másik előtt. Azon a napon, abban a pillanatban, mikor az emberek feje egyetlen hatalmas és a szolgái felett hatalommal uralkodó isten előtt hajolt meg, végetértek az egymással versengő véres legendák, a nemesség örökletessége, az ítélkezés és a hatalom. Ám hogyan történt mindez?
Akkoriban egy társadalmi "valósággal" volt dolgunk, mely mögött osztály és etnikai érdekek húzódtak meg, anyagi és szellemi téren egyaránt. Valóság, mely az egész Arab-félszigetet áthatotta, s az egész környező világot. Egy olyan valóság, melyben egyéni ellenvetésnek helye nem volt, mivel haszonélvezői nem unták azt meg, s annak súlya alatt görnyedezők soha nem kifogásolták!
A Qurays törzs magát "al-hamis"-nak nevezte, /a bátor, a rendíthetetlen, a lelkes/ s önmagának olyan jogokat követelt meg, melyek nem illették a többi arabot. zarándoklat idején Muzdalifában tartózkodott, midőn az összes többi ember Arafat-nál volt. Még ezekre a megkülönböztető jegyekre is gazdasági hasznot tett, s kényszerített rá a többi arabra. Előírták például a számukra, hogy a Ház körbejárását csak olyan ruhában végezhetik el melyet a Qurays törzstől vásároltak. Ha ezt nem tették, akkor meztelenül végezhették a körüljárást. Az egész terület az Arab-félsziget körül a fennálló megkülönböztetések miatt kiáltott, melyek a vérségi kötelék különbözőségéből és faji különbségből fakadtak s ezek alá - vagy fölérendeltségéből.
Az iráni társadalom a származás és a foglalkozás szerinti tagozódásra alapozódott. A társadalom különböző osztályai között mély szakadék húzódott, melyen át nem vezetett híd, s nem volt közöttük semmilyen kapocs. A kormány, az állam vezetése megtiltotta az átlagember számára, hogy ingatlant vásároljon valamilyen uralkodó hercegtől vagy nemes előkelőtől. A sásánida állam politikájának alapeleme volt, hogy mindenkit megtartson abban a körzetben, melyre a származása feljogosította, s ne nézzen, ne tekintsen a felette lévő felé. Senkinek sem volt joga más foglalkozást választania, csak azt, amire isten megteremtette. Irán királyai semmilyen funkcióra nem neveztek ki alacsony származásút, ilyen módon a köznép világosan elkülönülő osztályokra tagozódott. /Irán a Sasanidák korában c. könyvből, az idézet áttételesen a "Mada hasira al-alam bi inhitat al-muslimin" c. könyvből származik, melynek szerzője Abu al-Hasan al-Nadwi./
Perzsia királyai - kiknek címe kisra, tbsz. akasira - azt állították, hogy ereikben isteni vér csörgedez, s a perzsák úgy tekintettek rájuk, mintha istenek lennének. Úgy gondolták, hogy természetükben valami égi, magasztos és szent dolog van. Büntetlennek tartották őket, kikhez himnuszokat zengtek isteni voltukat dicsérendő. Úgy vélték, hogy felette állnak a törvénynek, felette a bosszúnak. Neveiket ki sem ejthették. Soha senki sem ülhetett le a jelenlétükben. Az is általánosan elterjedt volt, hogy a királyaiknak jogaik vannak minden ember felett, ám az emberek nem rendelkeznek semmilyen joggal velük szemben. S ha valakinek juttattak a vagyonukból, vagy javaik morzsáiból, azt adománynak és színlelt nagylelkűségnek tekintették - anélkül, hogy megérdemelték volna. Az emberek előttük csak hallgatag figyelemmel és engedelmességgel lehettek. Külön speciális házat jelöltek ki - al-bayt al-kiyani - s úgy vélték, hogy kizárólag ennek tagjainak van joga a korona viselésére, s arra, hogy összegyűjtsék az adót. S ez a jog örökletes, mely nagyjaikról nagyjaikra száll, nagyapáról az apára. Ezt csak bűnös vonta kétségbe, s csak fattyú és alantas ember sóvároghatott utána. A királyságot és a királyiházon belüli örökletességet tartották az egyetlen igaz útnak, s nem akartak ebben változást. Ha nem találtak felnőtt korút az adott családban, gyermeket neveztek ki királynak. Ha nem találtak férfi embert úgy nőt neveztek ki királynak maguk fölé. S bizony megtörtént, hogy Sirweh után a hétéves fiát Ardasirt nevezték ki. Vagy egy másik királyuk Farahzad Hosro bin Kisra Abruwiz még gyermekként került a trónra. Vagy kinevezték Kisra lányát Buran-t, s ugyanígy Kisra második lánya is hatalomra került kinek neve Azrami Duht volt. Ám eszükbe sem jutott, hogy valami előkerült nagy vezetőt nevezzenek ki vagy valami kiváló hadvezért mint például "Rustem" és "Gaban". Ez nem történhetett meg mivel ők nem a királyi házból származtak. /A Mada hasira al-akam bi-inhitat al-muslimin c. könyvből, szerzője Sayyid Abu al-Hasan al-Nadwi./
Az indiai osztályrendszer, ha lehet, még kegyetlenebb és embertelen volt a tekintetben, hogy mit tett az ember az emberrel.
"Három évszázaddal Jézus születése előtt Indiában a Brahminok kultúrája virágzott, s az indiai társadalom számára egy új rend, egy új szisztéma alapjai vettettek meg. Új polgári törvénykönyv született, melyet általánosan elfogadtak. S ez hivatalos törvénnyé vált, s vallási alapművé, forrássá az ország és civilizációja életében, melyet napjainkban "Manusastar" néven ismernek."
Ez a törvény az alattvalókat, az őslakosokat négy jól elkülönülő kasztokra bontja, ezek a következők:
1. a brahminok, a papok és vallás embereinek osztálya;
2. ksatrija, a harcosok és a háború embereinek kasztja;
3. vajsa, a földművelés és a kereskedelem embereinek osztálya;
4. sudra, a szolgák osztálya.
És mondja Manu ennek a törvénynek a szerzője: "az abszolút hatalom a világok hasznára teremtette meg a brahminokat a szájából, a ksatrija-t az alsókarjából, vajsa-t a combjából, sudra-t pedig a lábából. S különböző feladatokat és kötelességeket osztott szét közöttük a világ boldogulása érdekében. A brahminok feladata a "Védák" tanítása /ami a szent könyvük/, és az istenségeiknek történő felajánlás bemutatása, adományok kezelése. A ksatrija feladata, az emberek védelme, felajánlások tétele, a Védák tanulmányozása, s a vágyaktól való tartózkodás. A vajsa feladata a szabadon legelő állatok felügyelete, ezekről való gondoskodás, a Védák olvasása, a kereskedelem és a földművelés. A sudra-k feladata csupán e fenti három osztály szolgálata!"
Ez a törvényrendszer a brahminoknak külön jogokat és megkülönböztetett bánásmódot adott, mely őket az istenek szintjére emelte, hiszen így szólt: a brahminok isten kiválasztott s ők a teremtmények urai. S mindaz, ami a világban van az ő uralmuk alá tartozik, mivel ők a legjobb teremtmények. Jogukban áll sudra szolgáik javaiból azt elvenni, amit csak akarnak, mivel a szolga nem birtokolhat semmit, s minden vagyona az urához tartozik. S a brahmin, aki a Rig-Védát őrzi /Szent Könyvet/. Olyan ember, aki bocsánatban részesül. Még ha az egész másik három világ elpusztulna is a bűnei és cselekedetei miatt, akkor sem megengedett a király számára, hogy a brahminoktól adót szedjen be. Még a legszűkösebb és legmegrázóbb időkben sem, vagy bármiféle hozzájárulást kérjen tőlük. Az sem megengedett, hogy a brahmin a saját országában éhen haljon, még ha meg is érdemelné a halált, a bíró csak a fejét borotváltathatja kopaszra. Ám a többiek rajta kívül megölhetők.
A ksatrija, még ha két osztály felett is vannak /vajsa és a sudra/ még is sokkal a brahminok alatt vannak. Így szól Manu: a tízéves brahmin jócskán megelőzi a századik életévét betöltött kstarija-t, ahogyan a szülő is megelőzi felette áll a gyermekének.
Ami pedig az "elűzött, távoltartott" sudra-kat illeti, ők az indiai társadalomban, alávalóbbak voltak, mint az állatok. S alantasabbak, mint a kutyák. A törvény világosan kifejti: a sudra boldogságának a forrása, hogy szolgálhatja a brahminokat, s nem létezik számukra más jutalom vagy fizetség. Nincs joguk hogy pénzt gyűjtsenek, vagy kincseket halmozzanak fel, mivel ez sértené a brahminokat. Ha valaki a "megvetettek" közül a kezét kinyújtaná egy brahmin felé, hogy megüsse, a kezét le kell vágni. Vagy haragjában megrúgná ugyanez történne a lábával. S ha valaki a megvetettek kasztjából azon lenne, hogy leüljön egy brahmin jelenlétében, a király feladata, hogy megégettesse az ülepét, vagy szigorúan megbüntesse, és száműzze az országból. Vagy ha kézzel érinti vagy káromolja, akkor ki kell tépni a nyelvét. A kutya, macska, béka, holló, bagoly megöléséért járó megváltás ugyanaz, mint a megvetettek osztályából származó egyén megöléséért.
Ami pedig a római társadalomról elmondható az a luxusra és fényűzésre épült, melyet a társadalom 3/4-e biztosított a fennmaradó egynegyednek. A lakosság háromnegyed része szolgaságban élt. A törvény erős különbséget tesz a nemesek és a szolgák között, az előkelők osztálya és az alantasak osztálya között.
A híres jogalkotó könyvében olvashatjuk a következőt: "Ha valaki megkíván egy erényes özvegyet, vagy egy szüzet, ennek büntetése, ha nemes környezetből származott - vagyona felének elkobzása. Ám ha alantas körökből származott, akkor büntetése a megkorbácsolás és a száműzetés az országból." /317. o. Abd Al-Aziz Fahmi fordítása./
Mialatt a földön ez a valóság terjedt el, addig az iszlám a fitra-t szólította meg ezen valóság felhalmozódásai alatt. Azt a fitra-t, mely ezt mindet elveti, és nem ismeri el. S a fitra válasza az iszlám hívására erősebb volt, mint ez a súlyos valóság.
A fitra figyel Allah - magasztaltassék - szavára, midőn így szólt az emberekhez: "Ó emberek! Férfiakból és nőkből teremtettünk meg benneteket, fajokká, törzsekké tettünk benneteket, hogy megismerjétek egymást. Allah előtt a legnemesebb közületek az, aki a legistenfélőbb." /Al-Hugarat:13./
"Vagy midőn a Magasztos a Qurays-hoz szól speciálisan: aztán induljatok onnan, ahonnan a többi ember indul." /II:199./
Vagy figyelt Allah Küldöttére - Allah dicsérje és üdvözítse őt - midőn e szavakkal fordul az emberiség egészéhez: "Ó emberek! A ti Uratok egy! És atyátok is egy. Mindegyikőtök Ádámtól származik, s Ádám pedig a porból. Közületek a legnemesebb az, aki a legistenfélőbb. Egy arab semmilyen jogokkal nem bír egy nem arab felett, s a nem arab sem rendelkezik jogokkal az arab felett. Sem a vörös ember a fehér felett, sem pedig a fehér a vörös felett. Az előbbrevalóság csupán az istenfélelemből fakadhat."
Figyelt rá, midőn a Qurays törzshöz szólt: "Ó, Qurays törzs gyülekezete. Vegyétek meg magatokat, mit sem segít ez rajtatok Allahnál. És, ó, Banu Abd Manaf törzs. Nem segít ez rajtatok semmit Allahnál! Ó, Abbas bin Abdul-Muttalib. Nem segít ez rajtad semmit Allahnál. Ó, Fatima, Mohammad lánya. Kérj tőlem, amit csak akarsz a vagyonomból, ám ez mit sem segít rajtad Allahnál." Általánosan érvényesnek elfogadott hagyomány.
A fitra, figyelt a válaszoló /megválaszolt/ hívásra, s eltávolíttatott róla a valóság súlyos lerakódása, s nekiindult az isteni módszerrel, s megtörtént az, ami megtörtént Allah szokásának megfelelően, folyamatosan, s mi bármely pillanatban bekövetkezhet.
Az uzsorás rendszer az egész Arab-félszigeten elterjedt volt. Erre támaszkodott alapvetően gazdaságpolitikájuk. Ne gondolja senki, hogy itt egyszerű, csupán személyekhez kötődő gazdasági műveletekről lett volna szó, szűk határokon belül. Ellenkezőleg, a Qurays törzs hatalmas kereskedelmi hálózattal rendelkezett, Szíriával a nyári utazásai alatt, és Jemennel a téli kereskedelmi útjai alatt.
S ebben a kereskedelemben a Qurays tőkéjét használták fel. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Abu Sufiyan karavánja -, melyet a muzulmánok a Badr-i portya alkalmával figyelemmel kísértek, de mely végül megmenekült előlük, több mint ezer áruval megrakott tevéből állt.
S ha az uzsora egyszerű csupán egyes személyek között zajló ügylet lett volna, nem pedig egy olyan, ami átfogó rendszerként szövi át a gazdasági életet, nem érdemelte volna meg Allahtól - magasztaltassék - ezt a rettentő csapást, mely gyakran ismétlődik a Koránban. Sem pedig ennek a támadásnak a folytatását a Prófétától - Allah dicsérje és üdvözítse őt - a hagyományban.
Ezek a vagyonok, ez a kereskedelmi mozgás és ez a gazdaság, mely az előbbieken alapult, ezek mind az uzsora rendszeren alapultak. Ezekben összpontosultak a gazdasági hasznok az országban. Körülbelül a küldetés elejétől fogva, hasonlóképpen szerveződött az élet Medinában is. S e gazdaság emberei a zsidók voltak. Az uzsora a zsidók gazdaságának alapelve.
Ez egy gazdasági valóság volt, melyen az ország élete nyugodott. Majd jött az iszlám, s helytelenítette ezt a bűnös és elnyomó rendszert. Helyébe egy másik rendszert javasolt: a zakat rendszerét, a szép kölcsönt, az együttműködést és közös felelősség vállalást.
"Akik vagyonukból adományoznak éjjel és nappal, titokban és nyilvánosan, az ő jutalmuk az Uruknál van. Nem kell félniük és nem is szomorkodnak. Azok, akik az uzsorát használják, úgy támadnak fel mint az, akit a Sátán érintésével lesújtott. Ez pedig azért van, mert azt mondták: az eladás olyan mint az uzsora. Allah megengedte az eladást, ám megtiltotta az uzsorát. Ám kihez intő figyelmeztetés érkezik Urától, s abbahagyja /a korábbi dolgait/, annak az jár, ami már korábban is megvolt. S ügyének eldöntése Allahra tartozik. Ám, akik visszatérnek, ők a Tűz népéhez fognak tartozni, s örökkön abban lakoznak. Allah kárvallottá teszi az uzsorát, ám megnöveli az adakozást. Allah nem szereti a hitetlen bűnösöket. Azoknak, akik hisznek és jótetteket visznek véghez, megtartják az imát, és megadják a zakatot, azoknak a jutalma Uruknál van. Nem kell félniük és nem is szomorkodnak ők. Ó, ti, akik hisznek! Féljétek Allahot, és hagyjátok a megmaradt uzsorát, ha tényleg hívők vagytok! Ha nem így cselekedtek, akkor Allahtól és Prófétájától való háborúban vagytok. Ám ha megbánjátok bűneiteket, akkor tiétek vagyonotok, s így nem követtek el igazságtalanságot, és ti sem szenvedtek el igazságtalanságot. Ha van valaki, aki szorult helyzetben van, haladék jár neki, míg könnyebb helyzetbe kerül. De a legjobb nektek, ha önkéntesen adakoztok, ha meg tudjátok ezt érteni. Féljétek azt a napot, melyen Allahhoz fogtok visszatérni. Majdan akkor minden lélek azt kapja, amit korábban szerzett, s nem fognak igazságtalanságot elszenvedni." /II:274-281./
S a fitra úgy találta, hogy Allah hívása jobb mint az, amiben van, s remegve elfordult attól a hanyatló rendszertől amire az uzsora szisztéma támaszkodott. Együtt azzal a nehézséggel, ami egy új gazdasági helyzetbe történő áthelyeződéssel jár az emberek életében. A fitra válasza erősebb volt a valóság súlyánál, s így megtisztította a muzulmán társadalmat a tudatlanság korának szennyétől. Megtörtént az, ami megtörtént Allah szokásos eljárásának megfelelően. Mely bármikor megismétlődhet, ha a fitra szólíttatik, s a felszínre tör és felemelkedik a romok és lerakódások alól.
E fejezetben megelégszünk e három példával, mely a fitra győzedelmeskedését példázza a "valósággal" szemben, s felemelkedését a romos lerakódások alól. S bemutatja győzelmét a külső valósággal szemben, melyet a tudatlanságok hoztak létre. S képviseli a hitbeli és elképzelésbeli valóságot, a helyzetek és szokások valóságát, a gazdaság és gazdasági együttműködés valóságát ami a "valóság" legerőteljesebb megnyilvánulása. Amit megtapasztalhatnak azok, akik nem érik el, nem fogják fel a hitbeli lényeget, és a fitra erejét.
Az iszlám bizony nem áll meg magatehetetlenül, hátrakötött kézzel ezen valóság előtt, hanem eltörli vagy megváltoztatja. Helyére egy másik, egyedülálló és fennkölt építményt hoz a saját erős és mélyen gyökerező alapjaival.
S ami megtörtént egyszer, az egy másik alkalommal is megtörténhet. Ami történt, az egy normális hagyomány következtében történt, nem pedig egy természet feletti csoda segítségével. Ez az építmény a fitra felhalmozott tartalékára épült, mely elérhető azok számára, kik ebből merítenek s ezt összegyűjtve a helyes irányba irányítva hasznosítják.
Az emberiség napjainkban méginkább képes erre a helyes irányra. Azáltal, ami szilárd helyet kapott történelmében és életében, ennek az első korszaknak a hagyatékából. Mely sokkal elkeseredettebb ellenállással találta szembe magát, s mégis szétáradt útján, maga mögött a legmélyebb nyomokat hagyva.

A gyakorlat tartaléka

Midőn az iszlám az emberiség felé fordult - az első alkalommal -, azt a valóságot csupán és kizárólag a fitra tartalékával szembesítette. A fitra tartaléka ezzel a vallással volt, annak ellenére, hogy a régen volt, generációk során rárakódott tudatlanságkori romok és lerakódások felhalmozódtak. Ám a fitra felemelkedése erősebb volt, mint ezek a maradványok. S a fitra válasza elégséges volt ezen csökevényes felhalmozódások elpusztításához.
Ez a csodálatos korszak, az a magasztos csúcspont, ez a kiváló nemzedék, s ez a tiszta világító torony mind-mind Allah elrendeléséből származik, az Ő rendező elvéből fakad. Azzal a céllal, hogy megtestesüljön ez az egyedülálló formáció a valós élet helyzeteiben, s a későbbiekben, hogy ebből merítsünk, ehhez forduljunk, s valós formájából okuljunk. S megkísérelhető megismétlése az idők folyamán, abban a mértékben, amennyire az emberiség felkészült erre!
Ez nem a környezet természetes eredménye, gyümölcse volt hanem a fitra felhalmozott, összegyűjtött tartalékának gyümölcse, melynek szintjére felemelkedett ez a kiválasztott nemzedék Allah segítségével. S miután elterjedt az iszlám a föld keleti és nyugati vidékén, azzal a megdöbbentő sebességgel, melyhez foghatót nem ismert a történelemben, s az emberek tömegestől léptek be Allah vallásába, a megnövekedett muzulmán közösség már nem ugyanaz volt, mely azt az egyedülálló, mélyreható és lassú folyamatos nevelést kapta, melyet a kiválasztott csoport, közösség kapott.
Miután mindez megtörtént a tudatlanságkori leülepedések nyomása egyre erősebben hatott a hatalmas tömegek lelkületére, s az iszlámhoz csatlakozott népek egészére, mintegy ránehezedett, s az egész "testet" elkezdte húzni lefelé a föld színe felé, erről a magasztos és kiváló csúcspontról. Azt a testet, melyet erre a csúcspontra csak az a hatalmas ugrás emelhetett fel, melyet a kiválasztott közösség tett meg, az egyedülálló, mélyen gyökerező, folyamatos nevelés impulzusa által. Amit a fitra gyűjtött össze, s engedett útjára ezen távoli irány felé.
Ezután a muzulmán társadalom eltért - hozzávetőleg ezer év alatt - egymástól erősen eltérő szinteket, melyek nem érték el azt a magasztos csúcspontot, ám mindenképpen magasabb szintűek voltak, mint a föld különböző társadalmainak szintjei.
Ez pedig azért történhetett meg, mert azok a társadalmak ebből a magas szintű, emelkedett összegyűjtésből kölcsönöztek, ahogyan erről bizonyságot szolgáltat a hiteles történelemírás. Ám mily kevés a hiteles történelmi írás!
Ez az egyedülállóan nagy ugrás az emberiség történelmében, s ez az ezer év a különböző társadalmi szintjeivel ezek nem tűntek el nyomtalanul és hiábavalóan. S nem szóródtak ki hiábavaló hulladékként az élet világából, s az emberiség nem hagyott magára, ahogyan az azt megelőző időszakban volt.
Nem! Ez nem Allah szokásos eljárása az élettel és az emberekkel kapcsolatban. Hiszen az emberiségegységes egész, mely szoros kapcsolatban áll az idővel, ugyanakkor az emberiség egy élő test, mely hasznosítja a tapasztalatok útravalóhát, s felhalmozza az ismeret tartalékát. Bármilyen nagy is legyen a felette felgyülemlett tudatlanságbeli hordalék, melyhez az emberiség olykor hitehagyottként csatlakozott. S bármennyire is elárasztotta azt a vakság és a sötétség. Ez a tartalék rejtve örökkön fennmaradó, s a testben általánosan benne van.
S amennyiben a felhívás az iszlámra az első időben csak a fitra tartalékát használhatta, amivel az emberiség "valóságát" megcélozhatta. /Ám nem szabad elfeledkezni arról a gyengén fennmaradó, gyertyabélnyi tartalékról sem, mely a korábbi küldetések maradványaként a különböző népekhez érkezett. Ezek nem általánosan az emberiség egészéhez szóltak, mint ahogyan azt az iszlám teszi/.
Úgy most ez ma a fitra rejtett tartaléka mellett találhatja ezen isteni módszer első nagy hullámának tartalékát az egész emberiség életében. Aki hisz az iszlámban, s ki az iszlám törvényei szerint él, s akire hosszútávon hatással van ez a széles iszlám terjedés - s ugyanígy ott találhatja még az emberiség keserű tapasztalatainak tartalékát, melyeket a labirintusokban tapasztalhatott meg, midőn eltávolodott Allahtól, s ebben a végeláthatatlan labirintusban megélhette az élet keserűségét. S azok az alapelvek, elképzelések, értékek és értékrendszerek, szisztémák és szituációk, melyekkel az iszlám az első alkalommal fordult az emberiség felé. Akkor, mikor csak a fitra tartaléka volt vele. Ezeket a legerősebben kifogásolta, ellenezte, s harcolt ellene minden. Hiszen akkoriban a legnagyobb ritkaságnak és szokatlanságnak számított, s a közte és a korának valósága közötti távolság ijesztően nagy volt.
Ezek az alapelvek, elképzelések, értékek és értékrendszerek, szisztémák, szituációk, meggyökeresedtek az emberiség egy csoportjának életében, egy rövid időszak erejéig. Majd meggyökeresedtek a széles iszlám világ életében - ha különböző szinteken is - egy másik hosszabb időszak erejéig. Majd ismertté vált az egész emberiség életében, hozzávetőleg 1300 év alatt. Az emberiség megismerte azokat, legalább úgy hogy tanulmányozta, látta, megfigyelte. Ha nem is úgy ismerte meg, hogy átvette, gyakorlatban és tettiben hasznosította!
Ezek után nem számított szokatlannak az emberiség számára, ahogyan az történt az első alkalommal, midőn az iszlám elhozta azt. Valójában az emberiség soha sem ízlelte azt meg úgy, ahogyan megízlelte azt a kiválasztott közösség abban az egyedülálló korban. Tény továbbá az is, megpróbálták egy részének alkalmazását különböző korokban - ideértve a jelenkort is. Annak lelkületét soha sem érték el, s soha nem alkalmaztatott ugyanazzal a belső tartalommal. Tény továbbá az is, hogy még mindig emelkedőben van, hogy elérje azt a szintet, melyre az első muzulmán közösség ugrott.
Mindez igaz. Ám az emberiség egészét tekintve - gondolati beállítottsága szemszögéből nézve - talán közelebb áll ezen módszer természetének megragadásához, s sokkal inkább képes annak hordozására mint volt akkor mikor első alkalommal eljött hozzá a maga teljes szokatlanságával.
A szűkös számú példák közelebb hozzák és megvilágítják ezt a lényeget, ám mi megelégszünk néhány bemutatásával, anélkül, hogy a teljességre törekednénk. Tesszük ezt két fontos szempontból fakadóan.
Az első: a természete ennek a rövid összefoglaló jellegű értekezésnek, magyarázza ezt, mely csupán jelzés értékű utaló próbál lenni, rávilágítani a nagy téma összetevőire, miket "Ez a Vallás" takar.
A második: azok a széles és szerteágazó nyomok, miket ennek a módszernek a hosszú terjedési hulláma hátrahagyott az emberiség egészének életében, az egész földön, több és sokkal nagyobb hatású mintsem egyetlen könyv, egyetlen szerző képes lenne átfogni, egyetlen tanulmány keretében, egyetlen korban. Hiszen ezek a nyomok jelen vannak az egész emberiség életében, attól a korai, távoli korszaktól kezdődően, s nagyon széles skálán áthatotta az emberiség életét. Olyanokra is hatást gyakorolt, mik nem nyilvánvalóak, s talán olyan helyeken is nyoma van, mit nem jegyzett fel a megfigyelés.
S általában elmondható, hogy ez az univerzális, a léthez kapcsolódó jelenség, mely a földgömbön jelent meg, a az emberiség életében teljesedett ki, ennek a Vallásnak a jelensége. Az emberiség életének egyetlenoldalát sem hagyja érintetlenül, azóta a történelmi kor óta. Mindenhol felcsillan, nyomokat hagy, még ha különbözőek ezeknek a fokai. Ám mindenképpen valós dolog, amihez kétség nem férhet. Minden mozgása a nagy történelmi mozgásnak vagy közvetlenül, vagy közvetve, de kölcsönzött ebből a nagy eseményből. Vagy még pontosabb kifejezéssel élve: ebből a hatalmas, univerzális jelenségből. A vallási reform mozgalom, melyet Európában Martin Luther és Calvin képviselt és az újjáélesztési mozgalom, amivel mind a mai napig találkozik Európa, olyan mozgalom volt, melynek célja a feudális rendszer eltörlése volt Európában, s a nemesi jogoktól való továbblépés. Az egyenlőség mozgalma, s az emberi jogok kinyilvánítása, mely a Magna Charta-ban jelenik meg Angliában. Vagy a kutatási mozgalom, melyet Európa tudományosságának a legjava vitt véghez, s melyből az újkorban a roppant mértékű tudományos felfedezések erednek, s sorolhatnánk az ehhez hasonló nagy formátumú mozgalmakat, miket az emberek kiindulási alapnak tekintenek a történelmi fejlődés tekintetében. Ezek mindegyike kölcsönzött és kölcsönvett ebből a nagy iszlám áramlatból, mely alapvetően mély hatást gyakorolt rájuk, és nagyban befolyásolta azokat.
Az "Iszlám Hajnala" /duha al-Islam/ c. könyvben olvashatjuk, melynek szerzője: Dr. Ahmad Amin:
A kereszténység körében polémia támadt, melyben az iszlám hatása fedezhető fel. A keresztény időszámítás szerinti VIII. században, a Higra szerinti II-III. században Septmania-ban /Septmania, régi francia terület neve, mely Franciaország dél-nyugati partján, a Földközi tengernél volt található./ egy mozgalom indult el, mely arra szólította fel, hogy nem kell elismerni a papságnak tett gyónás fogalmát. S arra, hogy a papságnak erre nincs is joga, s arra, hogy az ember közvetlenül és egyedül Istenhez forduljon bűnbocsánata kérdésében, bűne miatt. Tudni kell, hogy az iszlámban nincsenek papok, szerzetesek, rabbik, s ennek természetes következménye, hogy gyónás sincs benne.
"S hasonlóan egy másik mozgalomról is tudunk, mely a vallásos tárgyú, képek és szobrok megsemmisítéséért küzdött. Ez pedig történt a keresztény időszámítás szerinti VIII-IX. században, a higra szerinti III-IV. században. Keresztény irányzat jelenik meg, mely visszautasítja a képet és szobrok szentségét, s a keresztény pápa III. Leó rendeletet bocsátott ki, melyben megtiltotta a szobrok és képek szentségét, s mindez 726-ban történt. Majdan egy másik rendeletet, 730-ban, melyben kimondja, hogy ez nem más mint bálványimádás. /Vagyis a képek és a szobrok tisztelete./ Hasonlóképpen viselkedett V. Constantin és IV. Leó is. Abban az időben, mikor a két pápa II. és III. Gregorius és Germánius, Konstantinápoly patriárkája és Irene császárnő a képek szolgálatának, és tiszteletének támogatói közé tartoztak. S a két párt és a két irányzat között heves harcok voltak, melynek részletezésére itt most nincs mód. Mindaz, amit itt szeretnénk megemlíteni az, hogy némely történészek véleménye szerint az a felszólítás, hogy a képeket és a szobrokat el kell törölni és pusztítani, az iszlám hatásának tekinthető. S az is hallható, hogy az a Claudius, aki Turin püspöke volt /kit A.D. 828, A.H. 213-ban neveztek ki/ és, aki elégettette a képeket és a kereszteket, s a püspökségében megtiltotta ezek tiszteletét és szolgálatát, az iszlám Andalúziában született és nevelkedett."
Ugyanígy volt egy keresztény csoport, mely igyekezett megnyirbálni a szentháromság tanát, mely közelebb hozta őket az egyistenhithez, s ugyanezek tagadták Jézust isten voltát. /Az iszlám hajnala c. könyv 164-165.o/.
S midőn a vad hitehagyott keresztes hadak visszatértek az iszlám keletről A.D. XI. században, magukkal vitték az akkori iszlám társadalom képét. Azzal együtt, hogy bizonyos elhajlások voltak ebben a társadalomban is. Ám az abban kiemelkedő jelenség - összevetve ezzel a barbár keresztes csoporttal - az egyetlen törvénykezés jelensége volt, melynek aláveti magát a bíró és az is, akiről ítéletet hoznak, mely nem függ a nemesség szándékától, vagy a földesúri réteg vágyától, kényétől, ahogyan ez szokásban volt Európában. Vagy az egyéni szabadság jelensége abban, hogy az egyénnek joga volt magának megválasztani a munkafajtáját, és tartózkodási helyét. Továbbá az egyéni birtoklási joga, a különböző beruházásokra való jog, és az örökletes osztályok hiányának jelensége. Az, hogy mindenkinek meg volt a lehetősége, hogy bármikor a társadalomban előbbre lépjen, magasabb fokra emelkedjen, képességének, erőfeszítésének és munkájának függvényében.
Ezek azok a kiemelkedő fontosságú jelenségek, miket európai egyén nem tapasztalhatott meg, mivel ő feudális rendszerben élt, földhöz kötötten. Kinek törvénye nem volt más mint urának az akarata, s osztálya végérvényes volt, hiszen a nemesség örökletes!
S innen kezdődően - a különböző gazdasági összetevők segítségével, melyek hatottak az európai társadalom életében - felszabadultak azok a hangok, melyek eltörölték fokozatosan a feudális rendszert. Kinyilvánították az egyének szabadságát a föld rabságából, még ha nem is szabadították meg őket a többi kötelékektől, s ha nem is emelkedett fel társadalmuk az iszlám társadalom szintjére.
Az andalúziai egyetemről és az iszlám kelet civilizációjának hatásaként, mely a világon általánosan elterjedt civilizációvá lett, s azokból az európai fordításokból, melyek az iszlám világ örökségét tartalmazták, sarjadt ki, az európai újjáélesztési, megújhodási /renaissance/ mozgalom a XIV. században azt követő időszakban. Ennek következtében indul el az új tudományos módszer, s különösképpen a gyakorlati módozat.
A Making of Humanity c. könyv szerzője mondja:
A legfontosabb, amit az arab kultúra az új világnak hozott, az a tudomány volt. /Megfigyelhető, hogy nyugat-európai szerzők nagyon ügyelnek arra, hogy az iszlám kultúrát, civilizációt mindig arab kultúraként említsék. Fondorkodás ez a részükről, mivel az "iszlám" szó nagyon súlyosan nehezedik a szívükre. S ők ezáltal szeretnék az iszlámot az arabba beszorítani, ám az iszlám fogalom sokkal szélesebb és tágasabb, mint ez a szűk kör. További szándékuk még azáltal, hogy újból felszítsák a vad nacionalizmust az iszlám társadalmak között, amit már korábban eltörölt és halálra ítélt az iszlám. Ezek mind alantas célok./ Ám ennek gyümölcse lassan ért be. Az a lángeszűség, amit az arab kultúra hozott létre Spanyolországban, nem lendült ereje teljében, csak hosszas idő után, mialatt ez a civilizáció sötét felhők mögé rejtezett. Ám nem csak a tudomány volt kizárólag az, ami az életet visszahozta Európába, hanem több más hatás is szerepet játszott ebben az iszlám kultúra hatásai közül, melyek már korán küldözgették sugaraikat az európai életbe. S itt nem csupán egyetlen oldaláról van szó az európai virágzásnak, hanem általában el lehet azt mondani, hogy gyökerei az iszlám kultúra hatásaira mennek vissza. Ezek a hatások a lehető legvilágosabban jelennek meg abban a potenciáknak a felnövekedésében, mely ma az új világot alkotja. S a virágzásának erejét adó forrásban is kimutatható ezek, vagyis a természettudományokban és a tudományos kutatás szellemiségében.
S témát váltva így folytatja:
"Az, amivel a mi mai tudományosságunk az arab tudománynak tartozik, nemcsak az, amit nekünk az elméletek meglepő felfedezése terén már korán nyújtott, de ez a tudomány ennél sokkal többel adósa az arab kultúrának: magát a létét köszönheti neki! Hiszen a régi világban - ahogyan azt láttunk - nem volt helye a tudománynak, hisz a csillagászat és a matematika tudománya a görögöknél idegen tudománynak számított, mit idegen országokból hoztak be magukhoz, s másoktól vettek át. Nem honosodott meg, és nem itatta át teljes mértékben a görög kultúrát. Jóllehet a görögök irányzatokat hoztak létre, törvényeket tettek általánossá, hipotéziseket alkottak, ám kutatási módszereik szokásosak és várakozásbeliek voltak. Ám a pozitív ismeretek összegyűjtése és felhalmozása, s a tudományt részletesen leíró, részletező módszerek, az aprólékos, folyamatos megfigyelések, a gyakorlati kutatás, ezek mind-mind teljesen idegenek voltak a görög mentalitás számára. Amit ma "tudománynak" nevezünk az Európában jelent meg az új kutatási szellemiség termékeként és a megújított aprólékos, részletes kutatási módozatoknak eredménye. A gyakorlati módok, megfigyelések és összevetések eredménye, s a matematikai tudományok olyan szintű fejlődése, mit a görögök nem ismerhettek. Ezt a szellemiséget és ezeket a tudományos módszereket az arabok vezették be az európai világba." /a Tagdid atakfir ad-dini fil-islam c. könyvből (A vallásos gondolkozás megújítása), melynek szerzője a filozófus Mohammad Iqbal, fordította Abbas Mahmud, 149-150.o./.
Ez előtt pedig ezt írja:
"Roger Bacon arab nyelven tanult és az arab tudománnyal foglalkozott Oxfordban az andalúziai arab tanárai nyomán. Ám nem igaz az, mikor Roger Bacon-nak és névrokonának Francis Bacon-nak, aki utána ténykedett, tulajdonítják azt a dicsőséget, hogy ők ketten vezették be a gyakorlati módszert. Roger Bacon csupán egyetlen apostola volt a muzulmánok módszerének és tudományainak apostolai közül. Soha nem fáradt bele annak magyarázatába, hogy azt tanítsa kortársainak: az arab nyelv és az arab tudományok az egyetlen járható út a valós ismeret megszerzésére. Az arabok módszere már Bacon korában széles körben elterjedt, s az emberek mohón igyekeztek annak megszerzésére Európa minden sarkában. Honnan merítette Roger Bacon azt, amit a tudományok terén elért?
Az andalúziai iszlám egyetemekről. Könyvének /Cepus Majus/ ötödik fejezete, melyet az optikai kutatásoknak szentelt, valójában Ibn al-Haytam "Manazir"c. könyvének egy példánya. /az előbbi forrás arab nyelvű fordítása, 148.o./ A new-york-i egyetem professzora mondja, könyvében: "A tudomány és a vallás közötti harc"-ban:
A muzulmán tudósok megállapították, hogy a szellemi elméleti módszer nem vezet előre lépéshez, haladáshoz. A valóság megtalálásának reményéhez szükségesen hozzákapcsolódik az események megfigyelése a valóságukban. S ettől kezdve kutatásaik jelképe lett a gyakorlati módszer, az alkalmazott, tapasztalati út.
"Ennek a gyakorlati mozgalomnak az eredményei világosan megjelennek abban a hatalmas fejlődésben és haladásban, amit alkotásaik elértek. S bizony meglepődünk azokon a véleményeken, tudományos tételeken, miket a műveikben olvashatunk. Idetartozik például: a szerves élőlények fejlődése és fejlődési rendszere, mely új irányzatnak számít. Ők sokkal messzebbre jutottak, mint ahová mi elértünk, ásványok és kövületek alkalmazása révén. /Az ilyen kijelentéssel nagy elővigyázatossággal kell eljárni, miket a nyugati szerzők hoznak forgalomba, mikor az iszlámról és a muzulmán gondolkodásról beszélnek. A fejlődéselméleti irányzat, ahogyan azt Darwin megfogalmazza, egészen más dolog, mint amit a muzulmánok leírtak és elfogadtak a tudományos kutatásaikban. Ez hittel telt, amint az a nyugati világban volt. A muzulmán tudósok megfigyelték a fokozatokat az élőlények osztályai között, az élettelen anyagok tulajdonságaival kezdték és úgy tapasztalták, hogy ezek véget érnek a növényi lét első fokainál. Ez utóbbiak pedig véget érnek az állati lét első fokánál. Majd innen tovább fejlődik az élet. Ám mindezt Allah rendelésének tulajdonították és Allah teremtő tevékenységének. Darwin pedig buzgón tagadta bármilyen láthatatlan, rejtett erő beavatkozásának lehetőségét a fejlődésben, mivel ő szabadulni igyekezett az egyháztól, és az egyház istenétől, melynek nevében durván bántak a tudománnyal és általában a tudományos kutatással. Hasonlóképpen a muzulmán tudósok kutatásai nem mentek el az ember lealacsonyításáig és minden lelki tényezőtől való megfosztásáig, azáltal, hogy állati eredetűre vezették volna vissza. Az iszlám nézet szerint, mely világosan kimondja, az ember önálló teremtmény, még ha az élőlények osztályainak csúcsán foglal helyet, szervi felépítése lelki és szellemi felkészültségének, kapacitásának tekintetében. De ez csupán azért van így, mert Allah - magasztaltassék - így teremtette meg. Ahogyan később megteremtette a többi élőlényeket is, a maguk fokain. Nagy eltérés van az álláspont alapját tekintve, a muzulmánok előnyére a tudományos kutatásban./
S alkalmazták a kémia tudományát az orvoslásban. A mechanikai tudományában odáig jutottak, hogy ismerték és meghatározták a testek esésének törvényét, ismerték a mozgás törvényszerűségét. A fény, a látás, és az optika területén odáig értek, hogy megváltoztatták a korábbi görög álláspontot, mely azt mondja, hogy a látás azáltal jön létre, hogy fénysugarak jönnek a szemből a látott dologra. Ők ennek az ellenkezőjét mondták. Ismerték a fénysugarak visszaverődésének és a fénytörésnek a törvényszerűségeit. Al-Hasan Ibn al-Haytam felfedezte azt a hajlott alakzatot, mit a fénysugarak útjuk alatt felvesznek a levegőben, s ezáltal azt állapította meg, hogy mi azelőtt látjuk a Holdat és a Napot, hogy azok valóságosan megjelentek volna a horizonton. S hasonlóan, még egy darabig akkor is látjuk azokat nyugaton, mikor azok már lenyugodtak." /A "al-Islam din ilm halid" c. könyvből (az iszlám örök tudomány vallása) szerzője Mohammad Farid Wagdi, 233.o. második kiadás./
Megelégszünk ezzel a mennyiséggel az iszlám módszerének nyomaiból és hatásaiból, miket az emberiség történelmében tapasztalhatunk. Megelégszünk azzal, hogy jelezzük ennek a hatalmas és széleskörű valóságnak a létét, mit gyakran elfelejtünk. Miközben figyeljük a jelenlegi kulturális és civilizációs felépítményt - és hanyag módon - azt gondoljuk, hogy ebben nekünk nincs részünk, és semmi hatásunk nincs ennek fejlődésében. S azt gondoljuk, hogy ez hatalmasabb nálunk, s a történelmünknél, mit a legnagyobb sajnálatra nem ismerünk. Majd ezt halljuk ellenségeink szájából. Kiknek nincs más gondjuk csak az, hogy szívünknek a reménytelenséget sugallják az iszlám élet lehetőségével kapcsolatban, az iszlám módszer alapján. Hiszen őket eltölti az ellenük irányuló támadás gondolat. Ám mit törődünk mi azzal, hogy ők mit mondanak és miért habzsoljuk azokat és ismételgetjük mint a papagájok és majmok? Nos nem ezzel akarunk itt foglalkozni. Ezen utalással és jelzéssel csupán annak útját szeretnénk egyengetni, hogy egy másik jelzést bemutassunk. Azokat a széles lépéseket, rétegeket, melyeket az iszlám első térhódítása megtett, s mit az emberiség megismert. Ma az emberiség ennek felfogására és elképzelésére alkalmasabb lett. Ez pedig egy újabb tartalék, mely a fitra régi tartalékához hozzáadódik!

Szilárd területek:

Visszahúzódott az iszlám világméretű hulláma erről a földről, a tudatlanság visszavette a vezetés és irányítás gyeplőjét, mit az iszlám ragadott ki a kezéből. Visszatért a Sátán, hogy újra felkavarja a harc porát s kiemelkedjen abból a mélypontból, melyben volt, s hogy hangos szóval szólítsa csoportját, mely újból hatalmába kerítette a vezetés gyeplőjét. Mikor mindez megtörtént az emberiség élete nem lett annyira hitehagyott, mint az első tudatlanság korában volt. Hiszen itt volt az iszlám, még ha visszahúzódott is arról a vezető helyéről, amit betöltött a földön. Itt volt és széles terek voltak mögötte. Eszmék, elvek tömege, melyek meggyökeresedtek az emberek életében, melyek az emberek számára ismerőssé, megszokottá váltak, s elmúlt a vele kapcsolatos idegenség, szokatlanság. Ezeket a széles tereket és hatalmas alapelveket igyekszünk most néhány példa segítségével jelzésértékűen ebben a fejezetben bemutatni.

Egyetlen emberiség.

Törzsi sovinizmus, családi fanatizmus, vagy egyetlen háznépének sovinizmusa, mely az Arab-félszigetet irányította, nacionalizmus, túlzásba vitt patriotizmus, a szín túlértékelése, faji megkülönböztetés. Ezek a tulajdonságok az egész világra jellemzők voltak. Ezek a fanatizmusok, kicsinyes nacionalizmusok vezették az emberiség egészét. S ekkor eljött az iszlám, hogy azt mondja az emberiségnek: itt csak egyetlen emberiség, egyetlen emberi faj van, melynek eredete egy, s egyetlen isten felé fordul. A fajok, a bőrszín, a lakóhely, a törzsek, ősök különbözősége nem azért van, hogy megossza az embereket, vitákba kényszerítse őket, ellenséggé tegye őket, s, hogy elszakadjanak egymástól, hanem azért, hogy megismerjék egymást, s hogy megértésben éljenek egymás mellett. Hogy terjedjen közöttük a föld öröklésének feladata, s hogy ezek után Allahhoz térjenek vissza. Őhozzá, aki megteremtette őket a földön, s annak örököseivé tette őket. Így szólt a Magasztos Allah hozzájuk a Kegyes Koránban:
"Ó, ti emberek! Bizony megteremtettünk benneteket férfiból és nőből, népekké és törzsekké tettünk benneteket, hogy ismerjétek meg egymást. Bizony a legnemesebb közületek az, Allah előtt, aki a legistenfélőbb. Bizony Allah tudó és mindenről tudással bíró." /al-Hugarat:13/
"Ó, ti emberek! Féljétek Uratokat, aki megteremtett benneteket egyetlen lélekből, s megteremtette belőle a párját, s szétterjesztett kettejükből sok férfit és nőt és féljétek Allahot, kinek nevében kérdezgetitek egymást és a rokonságot. Bizony Allah figyelemmel van irántatok." /al-Nisa:1/
"Az Ő jelei közül való: az egek és a föld megteremtése, továbbá nyelveket és színetek különbözősége. Bizony ebben jelek vannak a világok számára." /ar-Rum:22/
Ezek nem csupán elméleti elvek voltak, hanem valós gyakorlati alkalmazással is bírtak. Az iszlám a föld egy helyén tágas és széles körben terjedt el, ahol is majdnem minden népet magába foglalt, melyek mindegyike az iszlám rendszerébe olvadt bele.
S nem álltak meg a szín örökletességénél, vagy a faji öröklődésnél, az osztály örökségnél, a házon belüli örökletességnél. Anélkül, hogy mindegyikük ne testvérként élne, hogy minden egyes személy közülük el ne érné azt a szintet, amire személyes felkészültsége képessé nem teszi.
Ez a széles vonulat mély gyökeret vert a földön, azután, hogy a legszokatlanabbnak legidegenebbnek tűnt, s a legnagyobb elutasítással találkozott. S az iszlám nagy hullámának elvonulása után az emberiség nem képes azt teljes elutasítással kezelni, s többé már nem találja furcsának.
Való: nem képes azt úgy megjeleníteni, ahogyan azt a muzulmán gyülekezet teszi, s nem olyan mély gyökerű, mint az iszlám társadalomban.
Való: hogy ilyen-olyan fanatizmusok, vakbuzgóságok még ma is léteznek. Nacionalizmusok, faji és népcsoportbeli vakbuzgóság, nyelvi és bőrszínbeli megkülönböztetések.
Való: hogy a színes bőrűek Amerikában és Dél-Afrikában komoly kiélezetten jelentkező problémát jelentenek. S egész Európában is hasonló problémát jelentenek - ha rejtve is.
Ám az egyetlen emberiség gondolata ma is létező vonulatnak számít az emberiség gondolatvilágában. Ez a vonulat, mit az iszlám honosított meg, továbbra is az emberi gondolkodás alapja.
Visszahúzódott az iszlám első nagy vonulata, ám a következő áramlatnak meghagyta a fitra tartalékát, s saját belső tartalékát, hogy erre támaszkodhasson az elkövetkező szakaszában, hiszen az emberiség felkészültebb s jobb befogadó készségű, hiszen elmúlt róla a meglepetés zavarodottsága, ezen új vonulat okán.

Megbecsült emberiség

S jött az iszlám, s az emberi megbecsülés és tisztelet, mely eddig csak kiválasztott osztályoknak járt, bizonyos családoknak, elismert pozícióknak. Ami a tömegek helyzetét illeti - ők a szenny, a hordalék, kiknek nincs társadalmi súlya, értéke, nincs megbecsülése, tisztelete.
S az iszlám elmondta mennydörgő szavát: az ember megbecsülése, s tisztelete a saját ember voltából fakad, s nem más tényező hatásából, mint a faj, a bőrszín, a társadalmi osztály, a gazdaság és a beosztás. Az ember alapvető jogai tehát az ember voltából táplálkoznak, mely egyetlen eredethez tér vissza, ahogyan erről már szóltunk. Allah ekképpen szólt hozzájuk a Szent Koránban.
"Megtiszteltük Ádám fiait, s hordoztuk őket a szárazföldön és a tengeren, s jó dolgokkal láttuk el őket, s a teremtményeink közül sokak fölé emeltük őket fokokkal." (al-Isra':70)
"És midőn mondta Urad az angyaloknak: én bizony utódot fogok a földön alkotni." (II:30)
"És midőn mondtuk az angyaloknak: boruljatok le Ádám előtt és leborultak, csupán Iblis /a gonosz/ tagadta ezt meg, gőgösen viselkedett, s a hitetlenek közül való volt." (II:34)
"És szolgálatotokra hajtotta azt, ami az egekben és a földön van, mindez tőle." (45:13)
Attól kezdve az ember megtudta, hogy fajtáját tekintve kedves és megbecsült Allah előtt. S ez a megbecsülés és tisztelet belső jellegű, saját eredetű, alapvető, mely nem a fajától, bőrszínétől, országától, népétől, törzsétől, rokonságától, családjától függ. Ezek a mulandó, járulékos dolgok. Ez abból fakad, hogy ember, mely abból a fajtából való, melyre Allah a megbecsülését árasztotta. Ezek az elvek nem csak elméletiek voltak, valós gyakorlati megvalósulással is bírtak, mely a muzulmán társadalomban állandóan jelen volt, s általa az egész földön elterjedt. Így az emberek tömege tudta meg, hogy neki megbecsülés jár, s hogy jogokkal rendelkezik, melyek az ember jogai. Megtudta, hogy számon kérheti vezetőit, előkelőit. Továbbá joga van visszautasítani a megalázást, a lealacsonyítást, igazságtalanságot. Megtanította a vezetőknek és irányítóknak, hogy ők nem rendelkeznek több joggal mint a tömegek.
S hogy nincs joguk bárkit megalázni, aki nem vezetőréteg tagja. S ez az ember újjászületése volt. Sokkal nagyobb születés mint a valós születés. Hiszen mi is lenne az ember, ha nem lenne neki emberi joga és emberi megbecsülése. Ha ezek a jogok nem saját létéhez, a maga valóságához lennének kapcsolva, s így nem változnak egyik helyzetről a másikra?
Abu Bakr - Allah lelje tetszését benne - így kezdte esküjét:
"Irányítótokká neveztetek ki, ám nem én vagyok a legjobb közületek. Ha valami jót csinálok, segítsetek engem. Ám ha valamit rosszat követek el, álljatok ellent nekem. Csak abban engedelmeskedjetek nekem, amiben én Allahnak és a Küldöttének engedelmeskedem. Ha ezzel szembefordultam, akkor ti nem tartoztok nekem engedelmességgel."
Vagy midőn Umar bin al-Hattab beszélt a népéhez, s tanította nekik a jogaikat a vezetőikkel, uralkodóikkal szemben: "Ó, emberek! Én bizony Allahra mondom, nem küldök helytartókat hozzátok, hogy sanyargassanak és adót gyűjtsenek, csupán azért küldöm őket, hogy tanítsák nektek a vallásotokat és a hagyományotokat. Ám ha valaki ilyet tenne, azt jelentsétek nekem, s arra, kinek Umar lelke a kezében van, bizony mondom megbosszulom. Ekkor felugrott Amr bin al-As és mondta: Ó igazhívők vezetője! Hogyan vélekedsz az olyan férfiról, aki a muzulmán vezetői közül való és az alattvalókat szigorúan tartja, veri őket? Ezért is bosszút állsz? S mondta Umar: Arra, kinek kezében Umar lelke van, bizony megbosszulom. Hogyan is ne tenném, hiszen láttam a Prófétát - Allah dicsérje és üdvözítse őt - amint ő is ezt tette, vagyis ne verjétek az embereket és ne alázzátok meg őket. Ne tartsátok sokáig távol őket az otthonaiktól, nehogy kísértésbe essenek, s ne gátoljátok őket a jogaikban nehogy hitetlenné váljanak."
Uzman levelet írt minden táborvárosba, melyben ez állt: én minden szezonban számon kérem helytartóimat, s hatalmat adtam a közösségnek, hogy megparancsolja a jót és eltiltsa a rosszat. A hozzám vagy a helytartóimhoz kerülő ügyeket elintézem, s nincs nekem vagy a helytartóimnak semmiféle előjoga az alattvalókkal szemben, elért hozzám Medina lakóinak panasza, hogy bizonyos emberek átkozódnak és vernek. Aki ilyet állít, az várja ki az időt, s vegye jogát onnan, ahol van, tőlem vagy a helytartóimtól.
A fontos - ahogyan erről már szóltunk - az az, hogy ezek nem csupán elméleti alapelvek voltak, vagy csak elmondott szavak, hanem a valóságban is alkalmazták. Gyökeret vert a népek között, és gyakorlati helyzeteik alapelvévé vált.
Vagy Ibn al-Qibti esete, aki megpróbálta legyőzni, felül próbált kerekedni Amr bin al-As-nak, Egyiptom meghódítójának, s kormányzójának. Ám megverte őt Ibn Amr, apja ezt elpanaszolta Umar bin al-Hattabnak, aki ezt a Zarándoklat idején elbeszélte róla és tudatta az emberek gyülekezetével ... Ez egy ismert történet.
Az írás újból megköveteli, hogy Umar igazságosságánál álljanak meg, ám az esemény sokkal szélesebb útmutatású erre a nagy felszabadítási áramlatra, melyet az iszlám indított el az emberek lelkében és az életükben.
Egyiptom ebben az időben egy meghódított ország, melyben még friss a hódítás és az iszlám. S ez a kopt, aki megmaradt vállán, aki a meghódított ország egyik lakója. Amr bin al-As pedig ennek a területnek a meghódítója, s ő az első vezetője az iszlám részéről. E terület vezetői az iszlám hódítás előtt a rómaiak voltak: akik a korbács urai voltak, mellyel az elnyomott népek hátát ostorozták. S talán még ennek a koptnak a háta is magán viselte a rómaiak korbácsát és annak megaláztatását. Szabad és megbecsült emberként indította útjára. Haragudhat, mert a herceg fia megütötte az ő fiát, azután, hogy részt vettek ebben a versengésben. Majd pedig ez a harag fia megsértett megbecsülésében arra készteti hogy elinduljon Egyiptomból Medinába. Akkor még nincs repülőgép, sem autó, sem gőzhajó, sem vonat, csak teve, mellyel hosszú hónapokig tarthat az út. S mindez azért, hogy panaszt tehessen a kalifánál. Annál a kalifánál, aki felszabadította őt a hódítás napján, az iszlám zászlaja alatt! S az, aki megtanította neki a tiszteletet és a megbecsülést, azután, hogy azt teljesen elfeledte a rómaiak korbács ütése alatt. Meg kell értenünk, fel kell fognunk az iszlám felszabadító áramlatának mélységét. Nem csupán az volt a helyzet, hogy Umar igazságos volt, hogy igazságossága felé nem nyúlnak minden időben a nyakak. Hanem azután, hogy Umar elindított a földön egy heves áramlatot, mely felszabadítja és megbecsüli az embert. Erre a szintre az emberiség még soha sem emelkedett fel. Ez a széles vonulat, melyet az iszlám honosított meg az ember megbecsülésében kétségtelenül mély nyomokat hagyott az emberiség életében. S e nyomok némelyike az, mely arra készteti az emberiséget, hogy napjainkban az "emberi jogok" nevében szóljanak. Való igaz, hogy ez a bejelentés nem tette még meg a valós útját az emberiség életében. Igaz továbbá, hogy az emberiség még sok megaláztatást osztogat a föld különböző helyein. S az is igaz, hogy egyes rendszerek, irányzatok az ember méltóságát, a gép méltósága alá helyezik, s így elpusztíttatik az ember méltósága, szabadága, s más magasztos csak rá jellemző jegyei. A termelés bőségének útján, a bevételek megsokszorozásában, a piaci előnyszerzésben! Mindez igaz! Ám ez a vonulat már jelen van az emberiség értelmében és képzeteiben, s már nem számít többé furcsának, mint amilyen volt azon a napon, mikor az iszlám eljött! S ma még inkább képes ennek megértésére, midőn Allah engedelmével a következő fázisban szólal meg.

Egyetlen közösség

Jött az iszlám és úgy találta, hogy az emberek a rokonsági kötelékek alapján csoportosulnak. A faji kötelékek alapján, a lakóhely szerint, a közeli hasznok és érdekek alapján. Mindezek olyan fanatizmusok, vakbuzgóságok, melyeknek semmilyen kapcsolata sincs az emberi lényeggel.
S az iszlám elmondta döntő szavát ebben a veszélyes ügyben, mely az emberi kapcsolatokat végső formájában határozza meg.
Mondta: nem a szín, a faj, a rokonság, leszármazás, a lakóhely, nem az érdekek és a hasznok azok, melyek összegyűjtik vagy kisebb csoportokra tagolják az embereket, hanem a hitvallás. Az a kapcsolat, mely meghatározza Urukhoz valóviszonyukat és egyben egymáshoz való viszonyukat is. Allahhoz való viszonyuk tette lehetővé emberi mivoltukat, ez határozza meg evilági és túlvilági boldogulásukat is. Bizony, az a lehelet, mely Allah lelkéből való tette az embert emberré. Ez az, ami az embert megbecsülte és megtisztelte, s hajtotta a szolgálatára mindazt, ami az egekben és a földön van. Tehát ez az alap, melynek megfelelően az emberek egy csoportba gyűlnek, vagy kisebb-nagyobb pártokra szakadnak szét. Nem pedig olyan járulékok alapján, melyek csak esetlegesek az ember igazi lényegét tekintve. Bizony a csoportosulás, az összefogás köteléke a hitvallás, mivel a hitvallás az emberi lélek legmegbecsültebb jegyei közül való. S ha ez a kapocs gyökeret vert, nincs más kötelék, nincs másfajta csoportosulás, nincs más lényegi alap! Hiszen az emberiség kötelessége, hogy a legmegbecsültebb tulajdonság alapján rendeződjön egy csoportba, nem pedig olyan alapján, mint az állatok. Így tehát az egész földön két nagy csoport van csupán: Allah csoportja /Hizbu-llahi: szószerint Allah pártja/, és a Sátán, a gonosz csoportja. Allah pártja az, mely Allah zászlaja és jele alatt áll. A Sátán csoportja pedig mindazon vallások, csoportok, egyének, népek, fajok összessége, kik nem Allah zászlaja alatt állnak.
A közösség /Umma/ pedig az a csoport, melynek tagjai között az összekötő kapocs a hitvallás. S ez az ő nemzetiségük. Mert ha ez nem így van, akkor nincs umma, mivel nincs kapocs, mely összekötné őket. A föld, a faj, a nyelv, a származás, anyagi érdekek, ezek egyike sem elegendő ahhoz, hogy umma-t, közösséget hozzon létre. Csak ha a hitvallás köteléke valósul meg közöttük.
A kötelék-gondolat, mely áthatja a szívet és az értelmet, s képzet, koncepció, mely megmagyarázza, értelmezi a létet és az életet. Összeköt Allahhal, Kinek lelkének leheletéből lett az ember emberré. Így vált el az állatoktól, a vadaktól, s vált külön csoporttá, s vált megkülönböztetetté azáltal, hogy Allah megbecsülte. Így szólt Allah a Benne hívőkhöz, az egész földön, minden nemzedék során át, minden faj és minden bőrszín képviselőjéhez, minden csoporthoz, törzshöz a századok során át, Noétól kezdődően egészen Mohammadig - Allah dicsérje és üdvözítse őt: "Íme bizony ezen közösségetek, egyetlen Umma /közösség/, és Én a ti Uratok vagyok, engem szolgáljatok hát!" (A Próféták című sura: 92.)
S az emberek között csupán a hitvallás alapján tett megkülönböztetést. S itt nem számít a közöttük lévő származási vagy a faji, lakóhelyi kötelék. S mondta: "Egyetlen olyan népet sem találsz, aki hisz Allahban és az Utolsó Napban, mely barátságosan viseltetne azokkal, akik szembefordulnak Allahhal és a Küldöttével. Még akkor sem, ha azok atyáik, vagy fiaik, vagy testvéreik, vagy törzsük. Ezek szívébe beíratott a hit, s az Ő lelkével erősítette meg őket. S olyan kertekbe juttatja őket, melyek alatt folyók folynak s örökké azokban fognak időzni. Elégedett lesz velük Allah és ők is tetszésüket lelik Benne. Ők Allah pártja. Vajon nem Allah pártja-e a boldoguló?" (Al-Mugadala: 22. sura.)
S csupán egyetlen okot nevezett meg a harcra, a gyilkolásra - ha az elkerülhetetlen - ami pedig a harc Allah útján. S pontosan meghatározta a hívők céljait, és a nem hívőkét egyaránt: "Azok, akik hívők, Allah útján harcolnak, ám azok, akik nem hívők azok a bálványok útján harcolnak. Harcoljatok hát a Sátán társai ellen, bizony a Sátán fondorkodása gyenge." (4:76.)
Az egész emberiség számára szokatlan és furcsa volt, hogy a hitvallás alapján szerveződjenek, ne pedig a föld, vagy a faj, vagy a bőrszín, a kereskedelmi érdek, vagy más jelentéktelen érdekek alapján.
Ez az "irányzat, felfogás" nagyon furcsa és meglepő az iszlám érkezésének idején Ám napjainkban az emberiség elfogadja és jónak találja, s különböző országok, népek, nyelvek, fajok, bőrszínek gyülekeznek egyetlen irányzat zászlaja alatt!
Való igaz, hogy nem az Allahban való hit alapján gyülekeznek egybe, hanem a gazdaság és társadalmi érdekek irányzata alapján. Ez pedig azért van így, mert az emberiség hanyatló korát éli, a megfogható, közeli érdekek előbbre valóak a számára, a nagy Igazságnál. Ám felfogja, hogy a gyülekezés, szerveződés köteléke lehet a hitvallás is. Lehet egy gondolat, lehet egy szellemi kapocs is. S ez már fejődés. Nem marad más hátra mint az, hogy az emberiség felemelkedjen oda, ami magasztosabb, nemesebb, s hogy fokozatosan elérje azt a fennkölt szintet, az iszlám vezetésével a következő szakaszban. Felvértezve, ellátva magát az örök fitra tartalékával, s segítségül hívja ezt az új tartalékot is.

Erkölcsösség

Ám az iszlám midőn összegyűjti az embereket a hitvallás köteléke alapján, s ezt a gyülekezés alapelvévé teszi, a kényszert nem teszi meg a hitvallás alapelvévé, sem az együttműködés alapelvévé. Sem az erdők és pusztaságok törvényét nem rendeli a másokkal való kapcsolat rendező elvévé. Azokévá, akik nem vallják magukénak ezt a hitvallást, s nem ennek köteléke alapján gyűlnek egybe. Allah kötelezővé tette ugyan a harcot a hívők számára, de nem azzal a céllal, hogy kényszerítsék az embereket az iszlám hit felvételére. Hanem, hogy védelmezzék a földön erős, igazságos és emelkedett rendszerét. Az emberek maguk választják meg hitvallásukat, ennek a rendszernek az árnyékában, mely magába foglalja a muzulmánt és a nem muzulmánt is teljes igazságosságban.
"Nem létezik kényszer a vallásban! Világossá vált az Igaz Út a tévelygéstől, s aki hitetlen a bálványokkal szemben, s hisz Allahban, az bizony a legerősebb kötelékbe kapaszkodik, mely eltéphetetlen, Allah a halló és a látó." (2:256.)
S a földnek azt a részét, melyen az iszlám rendszer uralkodik, s az iszlám törvénykezés szolgáltatja a rendet az iszlám Házának nevezzük /dar al-islam/. Tekintet nélkül arra, hogy minden lakója ennek a vallásnak a követője, vagy néhányan közülük más vallás követői. S az a föld, ahol nem az iszlám rendszer uralkodik, s nem az iszlám törvénykezés szolgáltatja a rendet, az a Háború földje /dar al-harb/. Bármilyen is lakossági összetétele. A dar al-harb és a dar al-islam területei közötti kapcsolat nem a vadak törvényére, nem az önkényre van bízva, hanem aprólékosan kidolgozott rendszer szolgálja a kapcsolatokat, melyet az erkölcs, a tisztaság és az egyenesség vezérel.
A dar al-islam tehát szerződésben és egyességben van, a dar al-harb-al. Ez pedig egy betartott, figyelemmel kísért szerződés, melyben nincs csalás, árulás, fondorkodás.
Vagy elképzelhető a "muwadaca" a békés szerződés, ideiglenes, időhöz kötött szerződés nélkül. Kivéve, ha eltérnek a dar al-harb népéhez. Ekkor bejelenthetik a muwadaca, az időszak végét.
A harmadik eset pedig a háború. Ám a háborúnak megkötései és biztosítékai vannak.
Ám ha hajlanak a békére, a szerződéses megállapodásra és a fejadóra, s elfogadják az iszlám rendszert, megmarad az a szabadságuk, hogy szabadon választhatnak hitvallást, akkor ez jár nekik a muzulmánok részéről.
"Bizony a legrosszabb lények Allah szemében azok, akik hitetlenek, azok, akikkel megállapodást kötöttél, ám ők minden alkalommal megszegik a megállapodást és nem istenfélők. Ám ha kezedbe kerülnek a háború során, úgy űzd el általuk azokat, akik mögöttük vannak, talán így okulnak. Vagy ha félsz egy nép árulásától, dobd vissza nekik ugyanúgy! Allah bizony nem szereti az árulókat. S azok, akik hitetlenek ne gondolják, hogy meg fognak előzni. Nem fognak tehetetlennek találni. És készítsetek fel ellenük, ami erőt csak tudtok, és minden harci lovat, mellyel rémületet kelthettek Allah ellenségeiben és a ti ellenségeitekben. És másokban, kiket ti nem ismertek, ám Allah ismeri őket. És, amit Allah útján feláldozva adakoztok, az visszaadatik nektek, s nem szenvedtek sérelmet. Ha hajlanak a békére, akkor te is mutass hajlandóságot arra. Allahra hagyatkozzál, bizony Ő a halló és a látó." (8:55-61.)
S itt megerősíttetett a szerződés pontos betartása. Megcáfolva az érvet, hogy "államérdek", mert ez nem engedi meg a szerződés megszegését: "Tartsátok be az Allah iránti megállapodást, ha megállapodást kötöttetek és ne szegjétek meg az esküt, miután az megerősíttetett, s Allahot tettétek meg magatok felett kezesnek. Bizony Allah tudja, hogy ti mit tesztek. S ne legyetek olyanok, mint az az asszony, aki kibogozza a fonását, azután, hogy jól megfonta. Azáltal, hogy esküiteket kölcsönös becsapásnak tekintitek, mivel egyik közösség számosabb a másiknál, Allah csupán csak próbának vet alá benneteket, ezáltal, s hogy a Feltámadás Napján megmagyarázza nektek azt, amiben különböztetek." (An-Nahl: 91-92.)
Ám ha mégis háborúra kerül sor, az egy olyan háború, melyben semmilyen tilos dolog nem történhet. Nem ölethetik meg abban csecsemő, öreg, sem pedig nő. A vetéseket nem szabad akkor sem elégetni, az embereket nem lehet megcsonkítani, kínozni. Csak a harcosokkal lehet szigorúnak lenni, akik fegyvert hordanak, szemben a muzulmánokkal. Ez pedig Abu Bakr testamentuma Usama seregének, aki a bizánciak ellen indul harcba: "Ne legyetek ármányosak, ne legyetek gyűlöletesek, ne csaljatok, ne kínozzatok, ne öljetek meg gyereket, sem pedig idős öreget, sem pedig asszonyt. Ne vágjatok ki pálmát és ne is égessetek. Semmilyen gyümölcsfát ne vágjatok ki, juhot és tevét csak evés céljára vágjatok le. Találkozni fogtok olyan emberekkel, akik remete cellákban élik életüket. Hagyjátok őket, hadd szenteljék életüket annak, aminek akarják. Allah nevében induljatok!"
Itt nem az volt a célom, hogy teljes részletességgel leírjam a dar al-islam és a dar al-harb közötti együttélés összes törvényét, sem pedig a muzulmánok és a többi nép közötti szabályozók ismertetése, hiszen ez az összefoglaló tanulmány nem is lehet alkalmas erre a részletezésre. Csupán ahhoz a széles vonulathoz akartam elérni, amit az iszlám honosított meg a földön, hogy a különböző táborok, és csoportosulások együttműködhessenek. Hiszen ez a lépés nem létezett - s a különböző népek, az iszlám érkezésekor, nem ismertek más kapcsolatot, mint egyedül a kard törvényét. S az, aki az erővel, a hatalommal rendelkezett, számára minden megengedett volt, s a legyőzött semmilyen joggal sem rendelkezett.
S ez az iszlám lépés nem múlt el és nem töröltetett el az emberiség valóságából, hiszen a világ a keresztény időszámítás szerinti XVII. században - a higra szerinti XI. században - egy törvényszerinti együttműködést kezdett el! Egymást követő lépésekben hozta létre az úgynevezett nemzetközi törvényeket s megpróbált nemzetközi intézményeket felállítani az igazságszolgáltatásra a XIX. században. Ezek a képződmények, intézmények, próbálkozások a siker és a bukás között ingadoznak mind a mai napig. Továbbá nagy és sokrétű kutatás indult el a nemzetközi törvények terén. Ezek után az az intézményrendszer, melyet az iszlám hozott el, nem tűnt olyan furcsának és szokatlannak, mint érkezése pillanatában. Való igaz, hogy az emberiség soha nem emelkedett fel arra a szintre, amit elért a muzulmán közösség, a valós együttműködésben.
Az is való, hogy erős visszaesések történtek ebben a korban még az elméleti törvénykezésben is, melyhez a nyugati jogalkotás elérkezett. Eltörölte a hadüzenet feltételét, szerződéseket szegett, béke-megállapodások leállítása. A helyzet sokkal rosszabb lett mint a vadak helyzete az erdőkben.
Való igaz, hogy a háború és a béke tényezői, okai, elindítói, soha nem szakadtak el az érdekköröktől, zsákmányoktól, piacoktól, s soha nem emelkedtek fel a gondolat, a hitvallás a jóság és igazságosság, a boldogulás szintjére, melyet a dzsihad /a harc/ céloz meg az iszlámban.
Mindez igaz! Ám a nemzetközi együttműködés, egy olyan törvény alapján, melyet minden fél elismer, már létezik. S létrehozója az iszlám. S tette ezt elsőként, s beleírta az emberiség életében ezt az erős és emelkedett isteni törvényt, módszert. S ha az emberiség még egyszer ezen módszer által szólíttatik meg, már nem lesz szokatlan és furcsa számára. S csak talán a tudatlanság mocsarában elmerülő emberiség számára lesz furcsa magasztos erkölcsi alapja.
Az iszlám, mely legelőször a fitra tartalékára támaszkodhatott egyedül, hogy alapelveit bizonyítsa, s nyomvonalát megrajzolja, a következő lépésben már erre a tartalékra fog támaszkodni, s ezekre a gyakorlati, megtapasztalt kísérletekre, tapasztalatokra. S - Allah engedelmével - talán még hatalmasabb lesz, hogy újrakezdje haladását.

És ezután!

És ezután: ebben az összefoglaló tanulmányban nincs módunk arra, hogy többet szóljunk ezekről a széles lépésekről, melyet az iszlám megtett az emberiség életében, történelmében és valóságában. Mely azelőtt nem volt ismert sem pedig szokásos. Melyből fennmaradtak kifejeződések és nyomok az ember életében. Bármilyen meglepő is ez, bármilyen elferdült is, s bármennyire is lecsúszott ez arról a magasztos és fennkölt szintről, melyre az emberiség emelkedett ennek az isteni, szilárd módszernek az árnyékában.
Ezen kevés példák, melyekre rámutattunk, csupán néhány tucat lépésre utalhattak, melyeket ez a módszer igazolt, azután, hogy létrejött. Ezek után összevethető az emberiség életének különböző oldalaival az elmúlt ezernégyszáz év alatt. Ám szükséges még néhány szót ezen összefoglaló tanulmány végén elmondani. Nehogy eltévelyedjenek az Allahra és Allah módszerére felszólítók, s elfeledkezzenek a tökéletes felkészülésről ezen út töviseivel és akadályaival szemben. Ennek a szónak az ellentétes lépésekről és az ellenséges út akadályairól kell szólnia! Hiszen az emberiség egészében ma távolodott el legjobban Allahtól! S a lerakódások, mik a fitra-ra rakódtak, sokkal súlyosabbak és sötétebbek, hiszen a régi tudatlanságok, a butaság, a naivitás, tudatlanságai voltak. A jelenkor tudatlansága viszont a tudomány, a gondolat és a cinizmus tudatlansága. /A félreértés elkerülése érdekében: az arab szövegben szereplő tudatlanság /gahiliyya/ szó a vallástalanságot az istentelenséget, Allah nem ismerését - és egyáltalán mindent ami nem iszlám - takarja. A fordító./
A tudomány hódításai által történő csábítás és próbatétel a XVIII-XIX. századokban, bizony hatalmas és nyomasztó próbatételnek számított. S menekülésnek az egyháztól, az egyház istenétől, melynek nevében folyt a támadás, s égettek el tudósokat, gondolkodókat.
Való igaz, hogy maga a tudomány e század elejétől elkezdte a kiváló tudósokat újra Allah felé vezetni. S a fitra, melyet szerencsétlenné tett a labirintusban való bolyongás, ezen is a kimerültség jelei mutatkoztak, s vágyakozásé Allah után. De ez a megpróbáltatás még nem ért véget, míg ereje teljében van. Talán el fog telni ez a század teljes egészében, mielőtt még megjelenhetnének azok az erőfeszítések, kedvezményezések, melyek visszatérítik az eltévelyedett csoportot a távoli útvesztőből.
Az evilági élet tere kiszélesedett, kiterjedt az emberek érzékévben és valóságukban. Kiszélesedett azáltal, amit a civilizáció teremtett meg. S az emberek érzékelték ennek az életnek a bőségét a maguk valóságában, s ehhez még a tudományok, kultúrák, művészetek, hobbik hatalmas tereket és vetületeket tettek hozzá. Jó lett volna, ha mindez Allah útmutatásai szerint történt volna. Az Ő egyedüli isten-voltának elismerésével, s úgy hogy ezek által csak egyedül Őt szolgálták volna. A mélyen gyökerező igazság alapján. Annak az Igazságnak az alapján, hogy Ő az, aki az embert a földön örökössé tette, s szolgálatára hajtotta mindazt, ami azon van, s ellátta és felruházta különböző adományokkal, s képességekkel, melyek ezen örökségben a segítségére vannak. S annak tudatában, hogy ezek által próbának vettetik alá, s majdan számon kéretik a Túlvilágon, azért, amit az evilágon előre küldött. S ha mindez ezen a helyes alapon nyugodna, akkor azok a távlatok, miket a tudomány és a kultúra tett hozzá az emberi élet teréhez, akkor ezek olyan távlatok lehetnének, melyek a hit teréhez adódhatnának. Így az ember közelebb kerülhetne Allahhoz, s ahhoz a biztos módszerhez, mit az iszlám képvisel.
Ám mindezek a despota egyháztól való menekülés jegyében zajlottak. Az egyház istenétől valómenekülés jegyében, mely az emberekre nehezedett. Ezek a hozzátételek az emberi élet teréhez, csak még inkább eltávolítottak Allahtól, s akadályt jelentettek a Hozzá vezető úton. A hitet terjesztőknek ezt számításba kell venni. Való igaz, hogy az emberiség belefáradt ezen anyagi kultúrát hordozni, s annak fényűző útjait járni. Igaz, hogy a romlás, a széttagolódás, az idegi és lelki betegségek, a szellemi és szexuális devianciák, s ezek hatásai mardossák ennek a civilizációnak a testét. Szerencsétlenné teszik a népeket és az egyént, s utat nyitnak a rosszra, a romlásra és a pusztításra.
Ám az emberiség továbbra állati vadságában van őrült másnaposságában, s talán eltelik ez a század, mielőtt még a szemek valójában felnyílnának, s az agyak megtisztulnának. S az emberiség felhagyna ezzel a szédülettel.
A korai tudatlanságok közeliek voltak a pusztai, beduin életformához, melyben megtalálható volt a pusztai lovagiasság és komolyság. Az emberek hagyománnyal rendelkeztek a lovagiasság erkölcsösségével.
S abban a mértékben, amennyiben ez a lovagiasság a harcot, a hitterjesztés emberei és a tudatlanság emberei között keménnyé és elkeseredetté tette, ugyanolyan mértékben fel is fedte és nyilvánosságra hozta. A fitra közeli volt, hívott és válaszolt. Közelről az ellenségesség és gőg mögül. S ezek az erőfeszítések, megpróbáltatások jobbak, mint a bizonytalanság, a cinizmus, vagy az oda nem figyelés!
Az emberiség ma cinizmussal és lekicsinyléssel fogad minden hitvallást, minden álláspontot, irányzatot. Ezek mindegyike akadálynak számít azon az úton, mely Allahra szólít fel, s akadályok abban, hogy Allah módszere szerint egyenesen éljünk. Az ilyen dolgokat nem szabad figyelmen kívül hagyni, különben eltévelyednének az Allah hitének terjesztői, s nem tudnának teljes mértékű útravalót magukkal vinni!
Ám mi is az útravaló?
Útravaló csak egy van: az istenfélelem útravalója. Allah és az Ő valóságának a tudása. A közvetlen együttműködés Allahhal, s a tökéletes hit és bizalom az Ő döntő ígéretében: "a mi feladatunk az, hogy megsegítsük a hívőket."
Az egész dolog hívő szövetség kérdése, mely kezét Allah kezébe teszi, s így megy az úton. Allah ígérete számára maga a valóság, melyen kívül más valóság nem létezik, s azok a dolgok, melyek Allah tetszését bírják, azok az ő céljai.
Ez a szövetség, melyen Allah hagyománya halad, Allah módszerének megvalósítása érdekében, s ez az, mely feltöri a tudatlanság lerakódásait a fitra-ról. S ebben jelenik meg Allah rendelése, mely felemeli az Ő szavát az egész földön, s átveszi az Ő módszere a vezetés gyeplőjét: "Bizony már előttetek voltak szokásos módok, induljatok el a földön és figyeljétek milyen sorsra jutottak a meghazudtolók. Ez világos magyarázat az emberek számára és Igaz Útmutatás. Figyelmeztető intés az istenfélők számára. Ne csüggedjetek és ne szomorkodjatok, hiszen ti lesztek a felülkerekedők, ha igazán hívők vagytok. Ha nehéz helyzet ér el benneteket, hasonló ért már más népet is. Ilyenek a napok, ilyen a sors, melyet váltakozva adunk az embereknek. Allah tudja ki a hívő, s hogy vértanúkat választhasson közületek. Allah nem szereti a bűnösöket. S hogy megvizsgálja azokat, akik hisznek és eltörölje a hitetleneket." (Al-Imran:137-141.)