Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Sarkady
Sándor
RÉGI
KÍNAI KÖLTŐK
(Jegyzetek a nyersfordításból készült műfordításokról)
Forrás: Új Dunatáj, VI. évf. 3. szám, Szekszárd, 2001.
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Ha
valamit végképpen nem értünk, gyakran csak ennyit mondunk: "Ez nekem kínaiul
van." - És mit mondunk akkor, ha valóban egy kínai szöveggel - pl. egy
kínai költő versével - találkozunk, amit ráadásul le is szeretnénk fordítani?
Nem mondunk semmit. Keresünk valakit, aki tud kínaiul, akitől nyersfordítást
kérhetünk. Elvégre ezt csinálta minden magyar költő - nyugtatgatjuk magunkat.
(A XX. században pl. Illyéstől Weöresig, Csanáditól Nemes Nagyig mindenki úgy
fordított kínai verset, hogy azt előbb Tőkei Ferenc "kínai eredetiből magyar
prózára fordította" -, sőt még "magyarázó jegyzeteket" is fűzött
hozzá.)
"Az én Tőkeim" Hajdu Lajos volt - ifjú korom óta jó barátom -, aki
Pekingben végezte az egyetemet, s anyanyelvi szinten ismeri, olvassa és beszéli
ezt a gazdag, soktitkú ázsiai nyelvet.
Közös munkánk terméséből öt régi kínai költő egy-egy versét teszem itt most
közzé. Minden darabját a kínaiban perfekt Hajdu Lajos fordította magyar prózára.
És ő írta hozzájuk a magyarázó jegyzeteket is.
Nyugtalan vagyok mégis... Vigasztalhatom ugyan magam Weöres Sándor véleményével:
Nem az a legfontosabb, hogy angolul vagy kínaiul értsünk, hanem hogy versül
tudjunk. Ez nyilván igaz. De kikívánkozik belőlem mégis: másodikul majdcsaknem
annyira fontos lenne, hogy ismerjük a fordított nyelvet. Kevesebb kínnal és
hitelesebben születne meg, jobb magyar vers lenne úgy a műfordítás!
Ideírom - mintegy mementóként - Babits jól ismert, de újra és újra meghökkentő
válaszát arra a kérdésre, hogy melyik a legszebb magyar vers. "Shelley:
Óda a nyugati szélhez, Tóth Árpád fordításában." És megkérdezem halkan:
Vajon akkor is a legszebb lenne, ha Tóth Árpád történetesen nem tud angolul?
WEI
YINGWU
TAVASZI HÓESÉS
Tavaszi
hó szakad, fehér lett a világ,
Pedig virágokat ringatott már az ág.
Most szinte nem tudom, hogy szilvafámon
Melyik a hópehely és melyik a szirom.
WANG
WEI
KIES VÖLGY
Esett
az éjszaka, barackvirágokon
S a fűzek levelén a pára rá tanú.
A lehullt szirmokat nem sepri senki még.
Csak a rigó rikolt - még alszik a falu.
LI
BAI
DAL AZ EMEI-HEGYI HOLDRÓL
Őszi
félhold ragyog Emei hegye fölött,
A Ping folyó vizén ezüst fény hömpölyög.
Evezek árván a Három Szoros felé -
Elbújtál, mint a hold most Yüzhou mögött.
ZHANG
JIULING
NÉZEM A HOLDAT,
ÉS A TÁVOLI KEDVESRE GONDOLOK
Tenger
mélyiből kél a holdvilág,
Ritkán látsz ilyen tündöklő csodát.
Virraszt kedvesem, virraszt egyedül,
Ábrándok vizén arcom felmerül.
Gyertyaláng lobog, oszlik a sötét,
Szétnyílt köntösén harmat csókja ég.
Nem tapinthatom bőre bársonyát,
Vele egy szobát csak az álom ád.
LU
YOU
A "FŐNIX A HAJTŰN" DALLAMÁRA
Rózsaszirom
a karod,
Borunk aranya ragyog,
Tavaszi szél öleli a város palotáit -,
De annak, ki nem remél,
Fáj a kikeleti szél,
Víg öröme őszi búra vál.
Frigyünk a sors kettétépte...
Oh, be kár, oh, be fáj!
Új
tavasz hiába hív,
Párjáért jajong a szív,
Könny áztatja zsebkendőm naponta...
Barackvirág szirma hull,
Közénk sós Könny-tó nyomul -,
Templomunk is, mondd, mi végre áll?
Jegygyűrűdet visszaküldtem...
Oh, be kár, oh, be fáj!
JEGYZETEK
Wei
Yingwu (i. u. 737-789?), a Tang-kori főváros, Changan (ma Xian) szülötte. Apja
hivatalnok volt. A fiatalon kicsapongó életet élő költő később tartományi kormányzó
lett. Sok finom árnyalatú tájverset írt.
"Szilvafái" nem azonosak a nálunk ismert szilvafákkal. A Nyugat-Kína
hegyeiben őshonos díszcserje (Prunus mume) Kínában rendkívül kedvelt növény,
cserépben is megmarad, csodálatos törpefákat nevelnek belőle. Költők gyakori
verstémája.
Wang Wei (i. u. 701-761), Tang-kori költő, festő, zenész. Már gyermek korában verselt. 721-től több féle hivatalt vállalt. Versei, képei a hegyek és vizek ábrázolásával tűnnek ki. Versei képszerűek, képei költőiek.
Li
Bai A Tang-kor és a kínai irodalom egyik legnagyobb költője. Vándoréletet élt,
taoista elveket követett. Egyik pártfogója beajánlja az udvarnál, a Hanlin (Császári)
Akadémia tagja lesz, de mint kegyvesztettet hamarosan száműzik. Ettől kezdve
szinte állandóan úton van, útját versek sokasága őrzi; a bort, a mámort dicsőíti,
taoista remeteéletet él, az életelixírt szeretné felfedezni. Többször nősült,
de magára maradottan hal meg az anhui-tartományi Dangdu járásban.
Szerelmes kesergője, a Dal az Emei-hegyi holdról című verse is vándorútjainak
egyik emléke. Az Emei-hegy Sichuan-tartomány több mint 3000 méter magas buddhista
szent hegye.
A Ping-folyó a Jangce egyik, a hegytől még nem túl messze lévő oldalága. A négysoros
vers azonban nagy távolságokat von össze: a következő sor "Három szors"-a
már a Jangce híres hármas szurdokvölgye, Yüzhou pedig (a mai Csungking) a Három
Szoros fölötti sichuani nagyváros.
Zhang Jiuling (i. u. 678-740), a mai Guangdong-tartomány, Qüjiang szülötte. A Tang-korban (i. u. 618-907) élt, miniszteri hivatalokat töltött be Xüan Zong császár korában. Hagyománytisztelő költő volt.
Lu
You (1125-1210) A Shaoxin-járás volt a szülőföldje. Felmenői tudós, művelt emberek,
ő azonban állami vizsgát soha nem tett, ezért csak vidéki, kis hivatalokat tölthetett
be. Idősebb korában szülőföldjére vonult vissza. A Song-kor (960-1279) nagy
hazafias költőjeként tartják számon. Életműve több mint 9300 költeményre rúg.
A "Főnix a hajtűn" dallamára című verse a Tang-korban alakult, de
a Song-korban kiteljesedett új versforma, a "ci" (dalvers) egy szép
darabja. A "ci"-ben a forma a népdalé, a tartalom a költő által megélt
élmény. Ez a vers Lu You életének egy különösen fájdalmas pillanatát rögzíti:
anyja kívánságára el kellett válnia szeretett első feleségétől.
