Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Sámsur Ráhmán versei
Forrás: Nagyvilág, 2001/9


NÉHÁNY SOR EGY MACSKÁRA
Déri Balázs és Bangha Imre fordítása

Évekig volt egy macska a házban,
mindenki cirógatta, különösen a legkisebb lányom
volt nagyon figyelmes hozzá. Hogy rendszeresen
törődjön vele, hogy nap mint nap várja,
fürdesse, félretegye neki
saját haladagját - mindennapos feladata volt. Egyszer
a macska se szó, se beszéd eltűnt valahová.

Senki nem tudott róla. Mindenütt kerestük -
a kislányom búskomor lett,
úgyhogy két napig nem is evett, csak szótlanul feküdt az ágyon.
Mi több, sértődésből még csak hozzám se szólt,
mintha az én hibám lenne, hogy eltűnt a macska.

Hogy magyarázzam meg neki? Néha az ember így szól: - Hát,
akkor, a viszontlátásra - azt mondja. - Akkor majd jövök. -
Elmegy, és itt hagy minket és mérhetetlen ürességet
hagy maga után, mert soha, soha többé nem látjuk őt.

 

MÉG LÉLEGZEM
Déri Balázs és Bangha Imre fordítása

Most már csak így lesz: az álom, mint valami réges-régi
ruhadarab, újra meg újra megszakad. A tudat fátylán túl
egy másik tudat szeme vérvörös mályvarózsa,
s mozdulatlanul ül, magányosan. A csalódottság, akár egy uzsorás,
kint-bent időről időre lecsap. Biztos célpontra,
folyton rám uszítja a húsra éhes vadat, hiszen sebezhető vagyok.

Ifjúságom tavaszünnepén soha nem gondoltam volna, hogy így

lesz. Úgy tudtam,
vidáman süt majd a nap, holdfény folyama hullámzik
az élet minden fordulatában; és soha nem támad
tűző nap, kemény szárazság vagy lakatlan föld.

Most pedig bélhurut és magas vérnyomás - mint vásott gyerek,
ízületeimre les a reuma; mégis csónakomon vásznat feszítek,
evezőt ragadok makacs kezembe, hogy viharos vizeken
keljek át, és megtaláljam az emberség gyöngyét.

Őz lépked az alkonyat porában, ösvényét figyelve
lopózom utána, nem mint a vadász, hanem hogy tiszta
szépséget pillantsak meg, egyedül. Habozás nélkül elmegyek a fák
társaságába.

Nem, hogy öljek. Még a világító szemű tigrisre
sem lövök. Biztos távolságot tartva,
megtöltöm szememet testének
aranyló tüzével. Ha hátramarad
valamilyen befejezetlen munka, ha elszakad a kötélzet, ha örvénybe
vész a ki nem mondott lángoló szó, e napnyugtában
jajkiáltás akkor sem fakad ajkamon.

Még mindig alázatos utasa vagyok a szép, jó és igaz
nehezen járható ösvényének. Gyakran egy bányász figyelmével
vájok magamba. Hetvenkedve soha nem táncoltattam
kakadutaréjt, s nem vertem dobot a munkámhoz. Volt az úton
kő, kavics, tüske, sőt gyakran ártott sokféle
támadás, néha kitörő nevetés vagy hazug zokogás.

Még lélegzem. Néha a felhők világában repülök, mint a mítoszok
madara, magányosan. A tűző nap iszonyában hirtelen forrás fakad,
s az érintés bőkezű, szeretetteljes adományával
gazdaggá tesz, végtelenül. Egész testemben minden pillanatban
csillagképek virága nyílik. Miféle ismeretlen
világ tűnik szemeim elé! Régóta rejtező érzelmek
térnek vissza a kibomló vers egy-egy
képében, hasonlatában, metaforájában. Zsigereimben zsibongás.

 

SÁMSUR RÁHMÁN a mai Banglades irodalmának vezető alakja. 1929-ben született Dhakában, ahol iskolai és egyetemi tanulmányait is végezte. Néhány versével az 1950-es Natun Kavita (Új versek) című antológiában tűnt fel, de hosszabb érlelődési folyamat után csak 1960-ban jelent meg első kötete, s azóta folyamatosan publikál. Szakított a költő hagyományos szerepével, s radikálisan a magánszféra, illetve a városi élet tematikája felé fordult. Lemondott a bengáli irodalom kötött formáiról is, művei nagyrészt szabadversek. 1999 februárjában iszlám fundamentalisták sikertelen merényletet követtek el ellene.