Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Tóth-Vásárhelyi
Réka
A papírkultúra újjászületése Japánban
Elektronikus
kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Japánban
a papírkészítés ősi művészet, de napjainkban újjászületését éli. Ismét egyre
többen használják az évezredes hagyományokkal készült papírokat, hogy az emberek
környezetüket vagy lakásukat dekorálják vele.
Tehát a "felkelő nap országában" a papír vonzerejében semmi új nincsen.
Nézzünk egy kis történeti visszatekintést .
Az első papírkészítési technika 610-ben érkezett meg Kínából és a 8.századtól
egyéni jellegzetességekkel fejlődött tovább, mint nagashi-zuki (szórt és szárított
technológia). A végeredmény a washi papír lett, amit nem csak írásra, hanem
bútorozásra is használtak, mint például a shoji (papír ablak), a fusuma (papír
ajtó), az andon (papír lámpa) és a chochin (bevilágító ablak).
Az új papírkészítési mechanizmus Európából érkezett a Meiji korszak (1868-1912)
idején. A nyugati típusú papír vált ekkor dominánssá, míg Japán kézzel készített
(te-suki washi) papírja csak a tradíciók vonalán maradt fenn.
A fa és a papír végül is a civilizáció fejlődésével visszaszorult és a helyüket
felváltotta a beton és a számítógép, valamint más modern szintetikus anyag.
Azonban napjainkban ismét ellepte a szigetországot a papír, mint az enteriőr
alkotóeleme. Ez egy kicsit talán stimulált hagyományőrzés, de nem kellett valójában
sokat visszalépniük, csak a tradíciókat előkeresni.
Papír tradíciók
A japán papír tradíciók visszatérésének szép példájával találkozhat a vásárló
Tokióban, a NAO papírüzletben. Itt a te-suki papírok mellett megtalálhatóak
számos japán városból és a világ minden részéről származó papírok. Csak pár
ember él az egész világon, aki valóban ismeri az ősi papírmerítési technika
minden fortélyát. Naoaki Sakamoto, aki 18 éve nyitotta ezt az üzletet, is ezek
közé a különleges emberek közé tartozik.
Körbeutazta Japánt és tanulmányozta a mesteremberek munkáját. Papírt vásárol
tőlük és saját műhelyében színezi őket. A festéshez csakis természetes anyagokat
használ, mint például sumit (szenet-kínai tinta), indigót, datolyaszilvafa csersavát,
diót és bükkfa levét.
Ő addig nem adja el a papírokat, míg azok fehérek. Sakamoto úgy tartja, hogy
az emberek mai életterébe sokkal jobban illik a színezett és díszített papír,
mint a klasszikus fehér.
NAO vevőköre rohamosan nő, hiszen egyre többen használják környezetük díszítésére
a papírt. A washi nagyon attraktívan dekorálja a lakások falait és szintén egyre
népszerűbbek üzletekben és éttermekben is.
Sakamoto természetesen saját környezete díszítésére is papírt használ. Amit
csak el lehet képzelni az mind papír: a padló, a falak, az ajtó, a mennyezet
is papír, de itt még nem áll meg a felsorolás, mert a székek, a lámpaburák és
még a lámpakapcsoló is papírból van. Nagy papírlapok kombinációjából készült
a függöny is, így a fény az érdekes texturán át árnyakat vett a falra.
NAO papírjai mind kézzel készültek kémiai anyagok, és gépek segítsége nélkül,
mert manapság az embereknek szükségük van a természet és a szabadság érzésére.
Ez az egyik legfontosabb hitvallása Sakamotonak.
Papír művészet
Eriko Horiki a Shimus cég vezetője, egy teljesen új megközelítésben élesztette
újjá a japán papír tradíciókat.
A cég elnevezése a "shi", a washi-ból (papír), a "mus",
a musubu-ból (kötöz) származik.
1987-ben alapította céget, melynek fő tevékenysége különféle közintézmények
és kereskedelmi központok dekorálása washival. A természetes, vagy mesterséges
fényekkel megvilágított munkáinak igéző hatását nagyszerűen kiemeli a beton
és üveg épületek kontrasztja.
Munkái szerte Japánban megtalálhatóak, mint például a tokiói Narita repülőtér
várójában, vagy az oszakai Banpaku Park fogadóépületében, amelyet az EXPO '70-re
építettek.
Ugyancsak nagy népszerűségnek örvend a tengerentúlon is, résztvett a Yo-Yo Ma's
Silk Road Project színpadának elkészítésében New York-ban.
Horiki aktív résztvevője a munkálatok minden fázisának, egészen a "gumicipőtől
a jika-tabiig" (ez egy nagylábujjánál bevágott puha cipő, amit a japán
építőipari munkások hordanak). Gumicipőt hord a műhelyben, ahol a papírt készítik.
Amikor az alapanyag elkészült a kreációk összeállítása a következő lépés, ha
ez is elkészült, akkor ölti magára Horiki a munkaruhát, védősisakot és a jika-tabit,
amely ideális az állványzatok megmászásához.
Rengeteg különböző, a papírral kapcsolatos munkában vett részt már munkássága
során. Az egyik legérdekesebb ezek közül, mikor egy 2,7x2,1 méteres, hatalmas,
egybefüggő papírt készítettek kézzel. Ezt a méretet csak fokozatosan lépésről-lépésre
sikerült elérniük asszisztensével Heizaburo Iwanoval.
A Shimus megjelenése óta használják a washit az építészetben és a lakberendezésben,
de természetesen ennek megvalósulásához Horikinek rengeteg tanácsadóra volt
szüksége, hogy számos papírral kapcsolatos problémát megoldjanak. Hiszen a papír
ég, gyűrődik, szakad, fakul a színe és mint anyag rendkívűl nagy precizítást
igényel. A vevők kérésére reagálva túllépett a papír adta lehetőségeken és új
technikákat dolgozott ki, a papír feldolgozására, amitől az alkalmassá vált
az épületek dekorálására. Megerősíti a papírt akrilszálakkal, üvegszálakkal
illetve két üveglap közé helyezi őket. Ennek két nagy előnye is van, az egyik,
hogy létre lehet hozni washiból 3 dimenziós szerkezeteket, keretek és támaszok
nélkül, illetve, hogy hatalmas méretű felületeket lehet papírból "előállítani".
Horikinek van néhány szempontja, amelyek miatt makacsul ragaszkodik a tradíciókhoz.
"Csak az igazi mesteremberek azok, akik igazán értenek a papírkészítéshez.
Ezért követjük az általuk kitaposott utat. Soha nem használunk papírpépet, pedig
az nagy mennyiségben beszerezhető és olcsó. Nem adunk fehérítőt sem a papírjainkhoz.
Visszautasítunk mindent, ami a te-suki technikától eltér, mert meg kell védeni
a hagyományokat, és azokat a mestereket, akik ápolják a tradíciókat, hogy azok
tovább élhessenek.
"Én is ugyanolyan óvatosan haladtam előre, mint ők a munkájukkal, mert
magával ragadott az a csodálatos együttműködés, amely az emberi törekvés és
a természet között létrejön a munka során."
Napjainkban az emberek többsége betonnal és műanyaggal van körülvéve, talán
ez az oka, hogy újra kezdik felfedezni a japán papír báját, amely csakis fából
készül, könnyű, finom az illata, az érintése meghitt és békés természetességgel
vesz minket körül.
Felhasznált irodalom:
Pacific Friend-A window on Japan című folyóirat 2002.07 havi számának,
Shin'ichi Okada-New Paper Culture című cikke
2003. április
