Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Pak
Csivon
TÖRTÉNET A HAMJANGI ILLETŐSÉGŰ ERÉNYES PAK ASSZONYRÓL,
KOMMENTÁROKKAL
(Jol-njo-ham-jang-bak-ssi-dzson-bjon-szo)
Fordította: Pommersheim Gábor
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
HŰSÉGES FELESÉGEK TÖRTÉNETE
A Qi-beliek úgy mondják: "Egy hűséges asszony nem szolgálhat két férjet életében." Ez az, amire a Dalok könyve is utal a "ciprusi csónak" kifejezéssel, a feleség férje halála után is hűséges marad. Törvénykönyvünk egyik pontja: "A kétszer férjhez ment nő fiai nem tölthetnek be fontos hivatali posztot." De miképp vonatkozhat ez a hétköznapi emberekre? A jelenleg hatalmon lévő dinasztia uralkodásának kezdetétől fogva, 400 éven keresztül azonban a nép oly mértékben törvénytisztelővé vált, hogy minden özvegy, legyen akár yangbané, vagy hétköznapi emberé nem házasodván újra, hű marad elhunyt urához. Korunk hűséges feleségei semmiben sem térnek el elődjeiktől. A fiatal özvegyek, származzanak bár nemesi, vagy közemberi családból, egyaránt úgy hiszik, nem elegendő elhunyt uruk iránt tanúsított hűségük megőrzése. Bár nem kell attól tartaniuk, hogy szüleik újabb házasságba kényszerítik őket, vagy, hogy esetleg gyermekeik nem tudnak majd érvényesülni miattuk, mégis gyakran döntenek úgy, hogy teljesen visszavonulnak a nyilvánosság elől. Követve férjüket, a másvilágot választják: vízbe ugranak, tűzbe vetik magukat, mérget vesznek be, vagy felakasztják magukat. Ez valóban a hűség megnyilvánulása, de vajon nem túl nagy áldozat-e?
1. A sárgaréz érme
Sok évvel ezelőtt
egy napon, két testvér, mindketten jó nevű kormányhivatalnokok, anyjuk társaságában
arról tárgyalt, hogy miképp fogják meggátolni egy bizonyos illető előléptetését.
"Mit követett el, hogy meg akarjátok fosztani a kinevezéstől?" - kérdezte
az anya.
"Úgy járja, hogy régebben, az illető családjában volt egy özvegyasszony,
aki botrányba keveredett."
"Hogy tudhatná bárki is, mi zajlik egy másik ház falain belül?" -
kérdezte riadtan az anya.
"Édesanyánk, ez az, amiről a szél mesél."
"A szél természete csak hallható, de nem látható. Minél jobban próbáljátok,
annál kevésbé tudjátok meglátni szemetekkel, vagy megérinteni kezetekkel. A
semmi alappal nem rendelkező pletykák az okozói a különböző szerencsétlenségeknek,
vagy nem? Hogy vagytok képesek hát elítélni valakit olyan dologért, ami akkor
történt, amikor még az meg sem született, és aminek esetleg semmi valós alapja
nincs? Ráadásul ti nem egy özvegy fiai vagytok-e? Helyes-e az, hogy egy özvegy
fiaiként, rágalmaztok egy másik özvegyasszonyt? Várjatok csak! Van valami, amit
meg akarok nektek mutatni," - mondta és elővett blúzából egy sárgaréz érmét.
"Látjátok a rovátkákat ennek a sárgaréz érmének a peremén?"
"Nem, anyánk."
"Láttok rajta valami feliratot?"
"Nem, anyánk."
Az anya könnyek közt mesélni kezdett:
"Ez az érme tanúja anyátok halállal való küzdelmének. Tíz éven keresztül
ujjaim közt forgatva a rovátkák és a feliratok lekoptak róla. Legtöbbünk számára,
az élet nem más, mint a férfi-nő kapcsolat kívánalmainak való megfelelés, szenvedélyeinket,
vágyainkat magunkba kell fojtanunk. A magányos gondolatok szenvedéshez vezetnek.
Mivel egy özvegy mindig magányos, soha nem kerülheti el a szenvedést. Hogyan
képes egy nőiessége teljében lévő asszony létezni érzésektől és vágyaktól megfosztottan,
ráadásul, ha özvegy?"
"Volt olyan éjszaka, amikor nem volt másom, csak a társamul szegődő halványan
pislákoló fény. Ilyen éjszakákon az ereszről csöpögő eső hangján, a földre hulló
falevelek neszén, és a hajnal közeledtével megjelenő sirályok vijjogásán kívül
mást sem hallottam. Még a kakas kukorékolása sem érhetett volna el hozzám. Képtelen
voltam aludni, ébren feküdve hallgattam a fiatal cselédlány szuszogását. Vajon
kivel tudtam volna megosztani bánatomat és álmatlanságomat? Így hát fogtam ezt
a sárgaréz érmét és megpörgettem a padlón. Néha észrevettem, hogy nekiütődik
valaminek, ami megállította. Újra és újra megpörgettem hát, és oda jutottam,
hogy egyetlen éjszaka alatt ötszöri-hatszori pörgetés után már be is köszöntött
a hajnal. A tíz év múlásával egyre kevesebbszer kellett ezt tennem, újabb tíz
év múlva oda jutottam, hogy ötnaponta csak egyszer kellett megpörgetnem, és
végül tíznaponta elég volt csak egyszer megpörgetni. Most, hogy életerőm hanyatlik
nincs többé szükségem rá, mégis húsz éve itt hordom blúzom redőibe hajtogatva.
Magammal hordom mindig, hogy ne felejthessem el mit is tett értem, most is meg
akartam nézni, hogy emlékeztessen egykori önmagamra."
Amikor befejezte a történetet, az anya és fiai egymásra borultak és zokogni
kezdtek.
Hallva ezt a történetet az erkölcs embere ezt mondaná: "Őt valóban tisztelnünk kell hűségéért." Milyen szomorú! Miért nem figyelt fel senki erre az asszonyra sem saját korában, sem később? A válasz: az özvegyek kitartó hűsége általánossá lett, az ilyesfajta hűséget figyelemre se méltatják, csak egy özvegy öngyilkossága hívhatja fel a figyelmet magára.
2. Hűség a síron túlon is, a Hamyang-i Pak asszony története
1793 volt, egy
év telt el azóta, hogy kineveztek Anui kerületi kormányzójává. Hajnaltájban,
fél-álomban néhány ember hangját hallottam, bánatosan sóhajtozva beszéltek valamiről
a fő csarnok előtt. Komoly dolognak hangzott, de óvatosak voltak, nehogy megzavarják
álmomat.
"Kukorékolt már a kakas?" - kérdeztem hangosan.
"Igen, uram, már vagy háromszor-négyszer is." - válaszolt egy szolga
valahol a közelben.
"Történt valami odakinn?"
"Pak Sang-hyo unokahúgáról van szó. Egy hamyangi férfihez ment feleségül,
de hamarosan megözvegyült. Épp, hogy elvégezte a gyász másodéves szertartásait,
máris mérget vett be. Azt mondják: haldoklik. Kérték Sang-hyo-t, hogy menjen
gyorsan és segítsen, de éppen szolgálatban van és ezért nem tud elmenni."
Megparancsoltam Sang-hyo-nak, hogy haladéktalanul induljon útra.
Estefele megkérdeztem, "Sikerült megmenteni a hamyangi özvegyet?"
"Nem, uram, meghalt." - válaszolt egy szolga.
"Vagy úgy!" - sóhajtottam. "Micsoda odaadás! Ő valóban hűséges
volt!" Hivattam a kerületből beosztottaimat, hogy megismerjem az ügy körülményeit.
"Hallottam, hogy Hamyang most valóban büszkélkedhet egy özvegy példátlan
hűségével. Tudom, hogy a lány eredetileg Anhuiból származott. Hány éves volt?
Kihez ment férjhez Hamyangban? Milyen körülmények közt nőtt fel? Tudnátok valamit
mondani róla?"
"A Pak családból származott, családja tagjai generációkon keresztül hivatali
posztokat töltöttek be a megyében. Apját Sang-il-nek hívták, fiatalon meghalt,
csak egy kislányt hagyott maga után. Édesanyja szintén korán meghalt. A lány
nagyszüleihez került, akik felnevelték, és tizenkilenc évesen lett a Hamyang-i
Im Sul Csung felesége. Férje családja szintén hivatalnok család volt. Sul Csung
mindig is beteges természetű volt. Nem telt bele fél év, hogy a lány, férjéhez
költözött, Sul Csung meghalt. Nem csak, hogy szigorú körültekintéssel elvégezte
férje halálának első évfordulós szertartásait, de annak szüleit is teljes odaadással
szolgálta. Ezért rokonai, valamint Anui és Hamyang lakosai egyaránt dicsérték
példás magatartásáért, ami most öngyilkosságával végleg kiteljesedett."
Egy idős hivatalnok, aki igen megviseltnek látszott, ekkor izgatottan szólalt
meg: "Néhány hónappal az esküvő előtt már sokan úgy vélekedtek: 'Mióta
a betegség megtámadta a csontvelejét, a vőlegénynek nem sok kilátása van a férji
kötelességeknek eleget tenni. Miért nem halasztják el az esküvő napját?' Még
nagyszülei is, titokban le akarták beszélni a házasságról, de ő csak hallgatott,
nem reagált a tanácsokra. Ahogy közeledett az esküvő napja, a Pak család átküldött
valakit, hogy értesüljön a vőlegény állapotáról. Bár eredetileg jóképű volt,
arcvonásain látszott, hogy rettenetesen megviseli a betegsége, köhögésrohamai
voltak, fonnyadt gombához, keringő árnyhoz hasonlították. A lány családja nagyon
letört volt, másik házasságközvetítőt akartak hívni, de a lány így szólt: "Azokat
a ruhákat, amiket eddig varrtam vajon kinek készítettem, és kinek a méreteire
szabtam? Betartom jegyesként tett ígéretemet." Családja szembesülvén a
lány elszántságával, a korábban tervezetteknek megfelelően felkészült hát a
vőlegény fogadására. Bár az esküvői ceremóniát megtartották, valóban nem volt
kérdéses, hogy a hűségeskü egy férfi nélküli öltözékhez köttetik csupán."
Nem sokkal később Yun Kwang-sok-ot, Hamyang elöljáróját mélyen meghatotta egy
álma. Ez a csodálatos álom "A hűséges feleség élete" volt. Yi Myon-je-nek
Sanch'ong kerület magisztrátusának hasonló élményben volt része. Ennek hatására
a Koch'ang-ból származó Shin Ton-hang, aki tudós volt és igen járatos a költészetben,
írt egy költeményt megemlékezvén Pak asszonyról és annak figyelemre méltó hűségéről.
A kezdetektől a végig Pak asszony egy szív volt. Megözvegyülve fiatalságában,
egyedüllétében a rokonok és szomszédok gúnyos célzásainak, rosszindulatú pletykáinak
lett volna célpontja. Gyors kiutat kellett hát találnia az életből, hogy e gyalázatos
dolgoknak ne lehessen részese.
Úgy hiszem, azért nem követte férjét azonnal a halálba, mert kötelessége volt
gondoskodni , hogy férje temetése a legnagyobb rendben folyjék, nem sietett
a halálba a temetési szertartás után sem, hiszen felügyelnie kellett férje halálának
első évfordulós szertartásait, és még az első évfordulós szertartások után sem
végzett magával, hiszen a második évfordulós szertartásokat is meg kellett tartania.
Követve férjét a halálba, ugyanazon a napon, ugyanabban az órában, miután elvégezte
annak halálának másodéves szertartásait is, eleget téve ezzel a gyászolási időszak
előírásainak, végre megtette azt, amire az elejétől fogva készült. Ő valóban
a hűség mintapéldája!
***
