Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Orsós Anna
Hagyomány és modernség a beás mesékben
Elektronikus
kiadás: Terebess Ázsia E-tár
Ennek a mesének számos változata ismert, s az okos, leleményes ügyvéd szerepében
ördög/cigány lép fel általában. Tréfás legenda-meseként bárhol gyűjthető, mindenütt
nagy sikerrel mesélik.
Talán nem mindenki számára köztudott, hogy a népmese eredeti funkciója a beás
közösségekben a felnőttek közös szórakozása volt. Hagyományos mesemondási alkalom
sokszor adódott. Ilyen lehetőséget kínáltak az alábbi ünnepek: névnap, születésnap,
keresztelő, a karácsony, a virrasztás. Ez utóbbi alkalom még a hagyományaikat
kevésbé tartó közösségekben is gyakran jelent manapság is mesemondási lehetőséget.
Bár a virrasztás folyamata közösségenként más és más, egy adott közösség által
jól ismert és pontosan betartott rituálék mellett zajlik. A legklasszikusabb
forma, amikor a gyászoló család és rokonság sötétedés után az udvaron tüzet
rak, s ezt körbeülve idézik fel közös emlékeiket, történeteiket az elhunytról.
A virrasztás éjszakájának kedvenc műfaja a mese. Ilyen alkalommal általában
csak férfiak mondhatnak mesét. Ha a halott családjában nem volt jó mesemondó,
úgy erre az alkalomra gyakran úgy hívtak elismert mesélőket.
A beás népmesék közül sok a magyarban is jól ismert, ezek azonban többé-kevésbé
különböznek a megfelelő magyar változatoktól. E mesék fő és mellékszereplői
általában cigányok, szokásos cigány mesekezdő epizóddal induló történetek (az
apa, anya újraházasodása, az árván maradt gyerekek sorsa, azok boldoguláskeresése).
Alapmotívumuk gyakorta a lentről feljutni akarás, a nyomor, a szegénység így
vagy úgy történő megbosszulása. Miért e nyomatékos hangsúly? Talán azért, mert
a mesélő minden ízében átéli hősei sorsát, s a teljes azonosulással meséi hitelessé
válnak (annak ellenére, hogy estenként tündérmesei formát öltenek.) Márpedig
a társadalmi, erkölcsi, élethelyzetbeli hitelességet a cigány közösségi mesélésnél
a hallgatóság feltétlenül megköveteli. A beás népmeséknek, a mesemondásnak fontos
szórakoztató, konfliktus-feldolgozó, kommunikatív szerepe van. Sajátosnak mondható,
hogy meseszövésében az ősi, sok helyen megtalálható elemek mellett a ritkábban
előforduló, jellegzetesen cigány tündérmesei motívumokba is könnyed természetességgel
szövi bele a cigány mesélő az őt körülvevő valóság hétköznapi, esetenként modern
elemeit. Az így létrejött rendhagyó mesekompozíció csupán a kívülálló számára
tűnik zavarosnak, a cigány kultúrában azonban ez nem az.
A mesékben a tündérmesei és realisztikus elemek keveredése gyakori. Talán nem
túlzás azt állítani, hogy a beás mesék alapja, legfőbb motivációja a megélt,
az átélhető valóság. Ezeket az élményeket dolgozza fel. Az ősi elemek megléte
mellett egyre erőteljesebb a modern világból vett jellegzetességek észrevétlen
mesébe hatolása. (Ezzel magyarázható, hogy nem ritka - többek között - a királykisasszonyok
videózása, rádiózása stb. motívumok előfordulása.)
A hallott, tanult mesemotívumok, melyekkel zsonglőri ügyességgel bánik a mesélő,
mintegy ürügyül szolgálnak az éppen hangsúlyozni kívánt mondandó élvezetes megfogalmazásához,
a fantázia szabad szárnyalásához.
A pap és a tojások
(cigány
mese)
Volt egyszer
egy pap, annak volt egy szolgája. Egy legényforma férfi volt nála, egy beás
ember. Ő csinált otthon mindent, ő dolgozott.
De a pap minden áldott nap eljárt egy másik házhoz, ott reggelizett, ebédelt,
vacsorázott, ott evett egész nap. Tojásokat evett. Minden étkezésnél megevett
egy tojást.
Na, Istenem, míg aztán letelt az egy hónap, és fizetnie kellett.
Odamegy a gazdához, hogy megegyezzen vele. Ott, ahol evett, fizetnie is kell.
Na, számolni kezdett a gazda. Hány tojást evett meg, azokból mennyi csirke lett
volna, mennyi tyúk, aztán ismét mennyi tojás. Annyit számolt, hogy nem lett
volna rá elég a pap egész vagyona. Olyan sokat számolt ki neki.
- Fú! - mondja. - Nem tudom kifizetni.
- Ha nem tudod kifizetni, akkor feljelentelek a bíróságon. Mert ez aztán már
sok.
Fogott egy fanyelet, irány, elment a bíróságra, feljelentette, hogy milyen sok
pénzt tett az ki, amit a pap megevett. Hát nagyon sokat számolt. Mennyi tyúk
lett volna belőlük, mennyi csirke, tojás. Na. Nem volt rá elég a pap vagyona.
Édesanyám!
Na elég az hozzá, hogy jön az idézés a papnak. A bíróságra kell mennie. Hú!
Nagy bánatban, gondban van, hogy mit csinál majd vele a bíróság.
Észrevette ezt a beás ember, amelyik nála volt, a szolgája. Mondja:
- Hát plébános úr! Min gondolkodsz te mostanában olyan nagyon? - kérdi. - Nagy
gondban vagy.
- Ej, hagyd már! Hát miért mondjam én ezt meg neked?
- De nem úgy van az, mondd csak el, hátha tudok segíteni a bajodon.
- Ej!
- Mondd csak el, plébános úr! Hátha én is tudok neked segíteni.
Hát odafordul hozzá a pap, és elmondja neki. Amikor elmesélte, miről is van
szó, azt mondja a szolga.
- Hát, tudod mit, plébános úr! - mondja a férfi. - Én is elmegyek veled!
- Ej, hát mit csinálnál te velem ott a bíróságon?
- Nem, én megyek veled! Hallanom kell, hogy mit mondanak ott neked.
- Ej, nem bánom! Hát gyere!
Na, azon a napon fogták magukat, felöltözködtek. A pap is, a szolga is. A pap
adott a szolgának ruhát, hogy fel tudjon öltözni. Amikor elkészültek, indulni
akartak, a szolga talált egy fél téglát. Hopp! Fogta és az ingébe rakta.
- Tartsd a kezeddel, hogy ki ne essen a tégla!
Na, jól van. Megérkeztek a bíróságra. Elmondja a bíróság, hogy mennyi tojást
evett meg, és nem tud érte fizetni.
De a legény mit tesz? Egyre csak a mellét veri. Azt a téglát, hisz tudod?
Hej, a bíróság azt gondolta, hogy ő fog fizetni, hogy nála van a pénz. Úgy látszódott
a tégla az ingében, hogy mindenki azt hitte, pénz van ott. Dehogy!
Mondja egyszer a legény a papnak:
- Mikor végzünk itt már? Nekem dolgom van otthon. Tudod, micsoda nagy munka
vár rám ott.
Mondja a bíró:
- Hát milyen munka vár rád?
- Na - mondja -, ott a bogrács tele búzával, ott fő a tűzön. Ha hazaérünk, elvetem.
- Mi? - mondja. - Te előbb megfőzöd azt a búzát, amit elvetsz?
- Igen, el akarom vetni. - mondja.
- Ej! - mondja. - Ezt nem lehet. Abból nem lesz semmi. A főtt búza nem kel ki.
- Ja - mondja a legény -, az nem kel ki? Hát a főtt tojások? Azokból mennyi
csirke lett volna, és mennyi tyúk? - kérdi a legény a bírótól.
Hopp! Akkor a bíró elgondolkozott.
- Igazad van.
- Na, tisztelt bíró úr - mondja -, ha nem adtál volna igazat, látod ezt a téglát,
ezzel törtem volna be a fejed. Ha a főtt búzából nem lehet semmi, akkor a főtt
tojásokból sem lehet semmi.
Így mentek haza, és így nyerte meg a pert a pap.
(Mesélő: Boross József sz. 1936. Révfalu-Zokoga / Baranya m. / Gyh.: Besence / Baranya m. / Gyűjtötte: Kovalcsik Katalin - Orsós Anna; Lejegyezte és fordította: Orsós Anna)
