Terebess Ázsia E-Tár
« vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Onszorí
VERSEI

Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

ONSZORÍ - a Ghaznavida-kor talán legünnepeltebb költője igen hatásosan művelte a panegirikust. Először Mahmúd testvérének khorászáni udvarában élt, majd Mahmúd szultán kedvenc udvari költője lett. 1040-ben halt meg. A szerelmi epikának egyik korai művelője. Vámiq és Azrá című elbeszélő költeménye azonban elveszett. Verseit (főképpen qaszídák és ghazalok) erős gondolatiság s már-már szárazságig menő tartózkodás és logikus komponálás jellemzi.

UNSZURI, ABU'L-KASZIM HASZAN (XI. század) ambiciózus perzsa fiatalember volt: mihelyt meghallotta, hogy Mahmúd szultán 400 költőt tart palotájában és a melléképületekben, Gháznába gyalogolt. Rövidesen a szultán udvarmestere és a zászlóalj erejű verselőgárda teljhatalmú parancsnoka lett. Ő döntötte el, melyik poéta járulhat az uralkodó elé és olvashatja fel legújabb szerzeményét. U. részt vett a szultán diadalmas indiai hadjáratában is (gháznai szultánnak kötelező volt Indiát megtámadni, már azért is, mert a számtalan fejedelemségre oszlott ország könnyű prédaszámba ment), és történelmi forrásműnek használhatatlan eposzban zengte el uralkodója hőstetteit. E mellett qászidák (ódák) tömegében ünnepelte a szultán mindennapját. Ügyes verselő volt és hízelkedésben találékony: "szultánom, az Állam lován te vagy a kengyel és a kantár"; "a Szerencse térden állva mászik palotád kapuja elé"; "szablyáddal úgy hasogatod ellenségeid fejét, mint a dinnyét". Versei hangja vidám, mintha ezt a rutinos talpnyalást élvezte volna; de Mahmúd taknyos fiúszeretőinek magasztalása idegeire ment. Egyik, e kötetben nem közölt versében elbeszéli, hogy a szultán kedvenc apródját, Ázázt borbélyhoz küldi, hogy nyírassa le túl hosszú fürtjeit. Amikor Mahmúd hajnyírás után megpillantotta a fiút, annyira kétségbeesett, hogy öngyilkosságot akart elkövetni; mire U. költeményében azzal vigasztalta őfelségét: az ilyen kölykök "attól szépülnek, ha nyírják őket". A nyírni ige másik értelme perzsában, csakúgy mint magyarban azt szuggerálja, hogy az ilyen fiatalemberek attól szépülnek, ha kinyírják őket. (Faludy György)

 

UDVARI KÖLTŐ LETTEM
Faludy György fordítása

Régebben a világot jártam folyton.
Senki nem ismert. Pártfogót kerestem,
de hiába. Most megfordult a sorsom,
mert Mahmúd szultán koszorúsa lettem.
Kupám színezüst. Bársony ágyban hálok,
s nem mozdulok ki házamból. Helyettem
költői hírem járja a világot.

 

NAGYON SZÉP FIATALEMBER
Faludy György fordítása

Ha túl sokáig nézel szemébe, megvakíthat.
A pólónál a réten mindenki néki szurkol.
Legszebb a gőzfürdőben, bár vitás, mikor izgat
fel jobban: ha elölről vizsgálod, vagy hátulról.

 

ÁZÁZ, MAHMÚD SZULTÁN APRÓDJA
Faludy György fordítása

Vállán fehér köpeny övig, azon túl kék harisnyapár;
dereka keskeny s oly sudár, hogy félek: mindjárt eltörik.
A kerti, kavicsos úton áll vagy lebeg, nem is tudom.
Övében tőr, hat nyíl s a kard; egy dáliát arcához tart,
gyöngyházszínű szemhéjait lehunyja s nem mozdul, amíg
a virághoz támaszkodik. Most dereka remegni kezd
az illattól s vele remeg az ég, a palota, a kert.

 

LÁNYOKRÓL SZERETNÉK ÍRNI
Faludy György fordítása

Mindig lányokról akartam dalolni.
Ha kamaszokról kell írnom, nyögök.
De ily verseket arannyal fizetnek,
s nem hosszú tőrrel bordáim között.

 

EGY BÖLCS MESÉLTE...
Brodszky Erzsébet fordítása

Egy bölcs mesélte el egyszer tanulságért e mesét:
Beszél a fekete varju, s fehér sólyommadár.
Imígy a varju: "Hasonlók vagyunk, igaz, te meg én.
Madár vagyok, s te is az vagy, közös fajúak, lám."
Felelt a sólyom: "Igaz bár, madár vagy, s az vagyok én -
De természetre különbség azért akadna talán.
Hogy éljek, nékem e földön királyok adnak bért,
Te döggel élsz, szemetekkel telik be gyomrod akár.
Nekem királyi lakokban, s király kezén a helyem; -
Romok között s temetőkben terád a gyász sora vár.
Az én szinem pihenésből ered, tiéd csak a kín;
A jognak én, tilalomnak jegyét te hordod ám.
Királyi kegyben a részem, feléd ki hajlana, mondd?
A jó a jónak örül csak, a rossz gonoszra talál."

 

CSODÁLOD-É, HOGY A HITVÁNY...
Brodszky Erzsébet fordítása

Csodálod-é, hogy a hitvány tanulhat férfierényt,
Ha példaképen ámul, figyelve tett igazát.
Mert ámbraillatot addig lehel a köntös, amig
Még benne rejtve az ámbra, ha tőle el sose vált.
A szív, ha víg örömöt vár, tudásra nem tesz szert -
Párnát ha kíván a fej csak, sosem talál koronát.
Tengerbe hogy beleömlött a víz és elpihen ott,
Poshad, veszíti az ízét, termő erőt sosem ád.
Megjárja majd a magasság nagy utját s ujra leszáll,
Hozván a lélek erényét, a cukornak jó zamatát.
Korán ki fekszik, s későn kelő, ugyan mire megy?!
Győzelmet az nem arathat, királyi trónt sose lát.