Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Prutkay
Csaba
A TAOISTA OLTÁR
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
1997 januárjában egy tanulmányút keretein belül, kutatni jártam Taiwanon, mely során felkerestem jónéhány buddhista, taoista templomot és szentélyt. Ezek közül a Xuanminggongot tartottam a legérdemesebbnek arra, hogy oltárának bemutatásán keresztül próbáljak meg általános képet adni a manapság Délkelet-Ázsiában, Taiwanon és Hongkongban látható kínai népi-taoista oltárak felépítéséről és jellemzőiről.
Taibei Neihu kerületében található a Jáspis-szirt (Bishanyan). A hegyen sok buddhista, taoista templom és szentély található. A csúcsán van a leghíresebb, a Kaizhang Shengwangmiao. E templomtól pár perc járásra, észak felé, találhatunk egy kis taoista szentélyt, a Xuanminggongot, mely vizsgálódásunk tárgyát képezi. E szentély tulajdonképpen semmiben sem különbözik Kína és Délkelet-Ázsia más területein látható társaitól, csupán egyszerusége és átláthatósága miatt esett éppen rá a választásom, hisz szerkezetén, oltárának felépítésén keresztül általános képet kaphatunk a taoista vallás rítusai során használt oltárakról. A Xuanminggong felépítése Kínában minden épületnek, templomnak, de még a sírhelyeknek az elhelyezkedését is szigorú szabályok, a fengshui, azaz a földjóslás szabályai határozzák meg. A templomok esetében ez a legnyilvánvalóbb módon a tájolásukban jelenik meg, ugyanis minden templom, legyen az buddhista, taoista, egyaránt észak-déli tájolással épül. Alaprajzaik, így a Xuanminggong alaprajza is rendkívül egyszerű, négyzetes formát mutat. Ezt formai hasonlóságok miatt két kínai írásjeggyel hozzák összefüggésbe. A nap (ri) jelentésuvel és a visszatérni (hui) jelentésu írásjegyekkel. A formai hasonlóságokon túl más jelentosége is van annak, hogy éppen ezt a két írásjegyet jelölik meg a templomok alaprajzaként. A taibeii Baoangong alaprajzát például úgy alakították ki, hogy oldalsó mellékoltáraival és fooltárával együtt, melyekbol összesen 12 található a templomban, egyértelműen utaljon a Napszimbólumra. Míg más templomoknál, mint amilyen a kowlooni Tianhougong, vagy a Hongkong szigetén álló Wenwugong, az udvar és az oltár elhelyezkedése a hui írásjegyet formázza. A templomok alaprajzai tehát alapjában véve azonosak, legyen szó pár négyzetméteres helyiségrol vagy aká egy hatalmas komplexumról. Amiben viszont különbözhetnek, az a díszítettségük és az oltáraikon található szobrok sokfélesége.
A Xuanminggong külső megjelenését tekintve az egyszerűbbek közé tartozik, viszont annál eklektikusabb képet mutat az oltára. A templom alapjában véve két helyiségre tagolódik, az egyik az udvar, míg a másik a konkrét templomtér. Itt, mivel kis templomról van szó, ezt akár oltártérnek is nevezhetjük. Az udvar is fontos része a szertartások végzésének, akárcsak az oltár, a Tao terének (daochang) nevezik, ezzel is utalva szent mivoltára. Egyes templomokban, mint például a taibeii Guandugongban, az udvarnak a fooltárral szemben lévo oldalánál színpadot is építenek, mely szintén részese a templomban folyó szertartásoknak. Ilyenkor a templom papjai a közösség vezetőjével együtt lépnek a színpadra, ahol közösen mutatnak be a felajánlásokat. Máskor pedig a rituális színjátszás szereploi lépnek be a templomba, s csatlakoznak az ott folyó szertartáshoz. A Xuanminggong udvara is fontos színhelye a szertartások végzésének, errol árulkodik az udvarra felfestett Kilenc palota rajza (Jiugongtu) is, mely az ott végzett Nyolc trigramm felvonulása (Baguazhen) nevű szertartás alapábrája.
A taoista oltár hordozható. Nincs helyhez kötve, gyakran a népi vallás templomaiban állítják fel egy-egy taoista ünnep alkalmával. Az alapja mindenképp egy füstöloedény (xianglu) és az oltár célját, a tulajdonképpeni kultuszt meghatározó istenség vagy istenségek képmása. Általában családonként, közösségenként találhatunk egy-egy rituális füstöloedényt, mely köré a szertartások szervezodnek. Az olyan közösségek számára, melyek nem rendelkeznek templommal, elég akár csak egy füstöloedény is ahhoz, hogy évenkénti rituális eseményeik rendben, a közösség teljes részvételével lefolytathatók legyenek. Ilyenkor a füstöloedényt évenként más-más család őrzi. Tömjénmester (zhuxiang) a neve annak a családnak, melynél az edény éppen van, s az o feladatuk megszervezni az az évre eso ünnepeket, rítusokat. Ha késobb a közösségnek elég pénze van arra, hogy templomot emeljen, akkor a füstölot a templom fo helyére állítják és mögé helyezik el a kultuszuk középpontjában lévo szent, szentek szobrait, képeit. Ha ezzel sem rendelkeznek, akkor elég az is, ha az istenség nevét fekete tussal vörös papírra írják és ezt akasztják fel a füstöloedény mögé. Ha a közösség egyes tagjai elvándorolnak, máshol telepednek le, akkor a füstöloedénybol vett szent hamu egy részével tudnak az otthoni templom mintájára másikat alapítani. Így volt ez a Xuanminggong taoistáival is, akik a wudangshani taoistákkal állnak kapcsolatban, s oltáruk is egy wudangshani oltár felépítésén alapul. Szertartásaikban fontos szerepet töltenek be füstöloik, melyekbol kilenc kisméretu és egy nagyméretű található a templom oltárán. A nagyméretű edény tartalmazza a templom alapját képezo wudangshani szent hamut. A rituális füstölőknek már a legkorábbi idoktol fogva nagy volt a jelentőségük. Úgynevezett hegy alakú füstölőket (boshanlu) használtak szertartásaik, rítusaik során. Ezek két részből álltak. Egy kehely alakú alsó és egy lukakkal, nyílásokkal teli, hegyre emlékezteto felso részbol. A füstölés során a füst ezeken a réseken keresztül áramlott ki. Az ilyen füstölőket a Han-korban egyfajta eksztatikus gyakorlat eszközeként használták úgy, hogy elottük ülve vizualizációs gyakorlatokat végeztek. Az eksztázist elosegítendő, nemcsak tömjént, hanem más, bódító hatású növényeket is elfüstöltek bennük. A füstölo ugyanakkor a világhegynek, a Kunlunnak a szimbóluma. A taoista hagyomány szerint a világhegyen élnek azok a halhatatlanok, istenek, akikhez a füstölőből felszálló, majd sárkánnyá átalakuló füst közvetíti az imákat, kívánságokat. Így a füstölő egyfajta kapcsolatot jelent a felsőbb szférákkal. A legrégebbi füstölőkön kilenc nyílás volt, melyeken át a füst felszállhatott az Égbe. Ennek a hagyománya a Xuanminggongban mára a kilenc kisméretu füstölő formájában él tovább. A kilences számnak szimbolikus jelentése van, itt a yang, alkotó energiák száma. A Xuanminggongban mind a kilenc füstölőnek külön-külön neve van, mely megegyezik az oltár mellett álló kilenc templomi zászló nevével. Ezek a Szilva (mei), Fekete (hei), Jáspis (bi), Zöld (lü ), Sárga (huang), Fehér (bai), Elefánt (xiang), Főnix (feng), Sárkány (long). Ezekkel a zászlókkal vonulnak ki a templom udvarára, hogy elvégezzék a Baguazhen nevű szertartást. Eközben a füstölők állandóan égnek, ezzel biztosítva a kapcsolatot az oltár, az udvaron lezajló események és az Ég között. A templom tényleges oltára csakúgy mint maga a füstölő, szintén a világhegy egyes lépcsoit szimbolizálja. Három vagy kilenc lépcsőjén helyezkednek el az egyes lépcsofokokhoz rendelt istenségek, összhangban a kánonban elfoglalt rangjukkal. A világhegyet gyakran a templomok tetozetén is megjelenítik, s istenekkel népesítik be. Az oltár-hegyet taoista hagyománytól függoen más-más földrajzi hegyről nevezik el. A Zhengyi hagyományban az oltár-hegy neve Darurikoltás-hegye (Hemingshan). Ezen a hegyen jelent meg az iskola alapítója, Zhang Daoling elott az Égből alászálló Laozi, hogy beavassa Zhangot a halhatatlanság titkába. Amikor a pap az oltár előtt végez szertartást, akkor azt Hegyremenetelnek (rushan) hívják. Ekkor spirituálisan átéli és megismétli mestere, Zhang Tianshi halhatatlanná válásának útját, hegyremenetelét. A Xuanminggong oltára három palotából (gong) áll, melyek teljesen elkülönülnek egymástól. Az egyes gongok más-más szinteket jelenítenek meg a világfán, világhegyen, s mindegyiken az adott szinthez tartozó istenség szobra található. Az első és egyben a legbelső palota neve Az Ördögi eroket eluző palota (Zhengong). Itt találhatók a kultusz számára legfontosabb istenségek szobrai. A második palota a Tiszteletreméltó harcosok palotája (Wujiagong), míg a harmadik palotát a Vendégszellemek palotájának (Geshengong) nevezik. Találhatók még a templomokban, így a Xuanminggongban is mellékoltárak és alsó oltárak melyeken a kevésbé fontos istenségek szobrai kapnak helyet. Ilyen istenségek a Gazdagság isten (Caishen) és a Tigrisszellem (Hujiangjun). E kettő a legáltalánosabb a hongkongi és taiwani oltárokon.
Az egyes templomok oltárain látható szobrok nagymértékben különbözhetnek egymástól, attól függően, hogy taoista, buddhista, vagy a népi vallást szolgáló templomok oltárain állnak. A gyakorlatban azonban nehezen találunk tisztán taoista vagy buddhista templomi oltárt, melyen ne szerepelne néhány "nem odaillő" istenalak vagy vallásos, rituális tárgy. A taoista templomok szinte kivétel nélkül egyesítik a buddhista és a népi vallás isteneit, míg a buddhista templomok között azért akadnak olyanok, melyek mentesek más, "jövevény" istenektol. Ennek foként az az oka, hogy a taoista panteon számtalan népies istenséget olvasztott magába kialakulása folyamán, míg a buddhizmus jobban őrizte a maga külön hagyományát. A népi vallás istenségeit a helyi hősök szellemei, a nemzeti hősszellemek, istenséggé vált történelmi személyiségek, híres szentek, halhatatlanok, legendás és mitologikus istenségek alkotják. Ezek keverednek a Xuanminggong oltárán a hagyományos taoista és buddhista istenségekkel. A Xuanminggong oltárán, csakúgy, mint más taoista templomok oltárain sok, hármas csoportokba rendezett istenségszobrot láthatunk. Míg más templomokban a Három Tisztaságos Tao Ős (Shangqing Daozu) triásza áll az oltár csúcsán, addig itt a Nagy Sötét Ég Istenei (Da Xuantian Shangdi) elnevezésu istenhármas áll a kultusz középpontjában. A három istenség: Yaochi Jinmu, Xuanxuan Shangren és Mugong Laozu. Itt a Zhengongban és a következo palotában, a Wujiagongban találhatjuk az északi égbolt urának, Xuantian Shangdinak a három megjelenési formáját. Ezek a Da Shangdi, San Shangdi és az Er Shangdi. A legelső palotában, a Geshengongban ismét felfedezhetünk egy istenhármast, Chao Yuanshuait, Zhongtan Yuanshuait és Kang Yuanshuait. Az oltár szinkretikus jellegét mutatja, hogy egyaránt megtalálhatók rajta a taoizmus, a buddhizmus és a népi-vallás istenei. Taoista például az Arany Anya (Jinmu) aki a Nyugat Anyakirálynojével (Xi Wangmu) azonos, valamint Lü Xianzu, aki nem más, mint a nyolc halhatatlan (paxian) közül a legismertebb, Lü Dongbin. Taoista istenség még az oltáron Xuantian Shangdi, akit Zhenwuként és Beidiként is ismernek. Az első sorokban pedig megtalálható a három legfontosabb taoista égi generális, Chao Yuanshuai, Zhongtan Yuanshuai és Kang Yuanshuai; itt van még a taoista szentiratok őre, Wang Tianjun is. Az oltáron lévő buddhista istenalakok közül legtöbbször Guanyin szobra fordul elő. Buddhista istenség még az oltáron Zhunti is, akit a templom papjai tévesen Guanyin egyik megjelenési formájának tartottak. A népi vallás panteonja is nagyszámú istenséggel képviselteti magát az oltáron, mégis az egyik legnépszerubb alak egy istenséggé vált történelmi személyiség, Guangong, a Három királyság korszakában élt generális. Az oltár egyes szintjein más-más név alatt szerepel. Guanshi Dijunnek, Hongmian Zushinek és Enzhu Gongnak is nevezik. A dél-kínai tengerek úrnője, Tianshang Shengmu és Mazu néven szerepel az oltáron kíséroivel, Jianli Yannal és Shunfeng Errel. A népi panteonba tartozik Zhufu Wangye és Fude Zhengshen, más néven Tudi Gong is. Az oltár más-más palotáiban található, de ugyanazon isteneket máshogy nevezik. Ennek oka, hogy az oltár egyre lejjebb lévo lépcsofokai az egyes istenalakok más-más szintű megjelenési formáit jelenítik meg, így más néven is nevezik őket. A legfelső lépcsőfokokon lévő istenségekhez nem is imádkoznak, csak áldozatokat mutatnak be nekik, hisz azok oly távol esnek az emberi világtól, hogy bizonyára nem hallanák meg az imákat. Ezért kéréseiket csak az alacsonyabb szintű istenségekhez intézik. Az oltár felsőbb palotáiban kevesebb istenséget találhatunk, míg egyre kijjebb, lejjebb haladva egyre több istenséget helyeztek el. Az oltár lépcsozetes alakja és a rajta lévo istenségek a világhegyet idézik, melynek csúcsát a templom tetőzete jeleníti meg, amit Taiwanon "bivalyszarv" tetőzetnek neveznek. Az oltáron a szobrokon kívül más, szakrális tárgyakat és áldozatokat is elhelyeztek. Így találhatunk rajta szellemzászlócskákat, fekete bambuszt, fűrészhal fogát, tojást, szellempénzt, talizmánokat és különféle jóseszközöket egyaránt.
A Xuanming gongban látható oltár nagyobb, mint általában a taoista templomi oltárak.Nagy számban keverednek rajta a taoista, a buddhista és a népi-vallásosság istenségeinek szobrai. Ez manapság általánosnak mondható, mégis a Xuanminggong oltára eklektikusságában különbözik más oltáraktól, hisz jellegükben ennyire eltérő istenségszobrok általában csak egy-egy templomon belül figyelhetők meg, míg itt minden, egy oltáron került elhelyezésre. A taoista oltár mára egy rendkívül bonyolult, sok elemet magába olvasztó, szinkretikus rituális eszközzé vált, mely szerkezetében még mindig mélyen kötodik az ősi szimbólumokhoz, a taoista hagyomány tanításaihoz.
