Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Osváth Gábor
Koreai nyelv - koreai kultúra
(szociolingvisztikai megfigyelések)
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

I. Bevezető

Nyelv és kultúra viszonya meglehetősen összetett és bonyolult valami, nehezen értelmezhető. A kultúra fogalom ilyen vonatkozásban természetesen nem „magaskultúrát”, hanem mindazt jelenti, „... amit egy személynek tudnia kell, hogy funkcionálni tudjon egy adott társadalomban” (WARDHAUGH, 1995: 192). Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a nyelv és kultúra között kapcsolatnak kell lennie, a vita arról folyt és folyik, hogy ez a viszony milyen jellegű és erősségű, és egyáltalán érdemes-e ezzel a nyelvészet és társadalomtudományok jelenlegi fejlettségi szintjén foglalkozni. A nyelvi relativizmus hirdetői szerint a nyelv és a kultúra viszonya determinisztikus. E nézet legismetebb külföldi képviselője SAPIR és WHORF (Sapir - Whorf - hipotézis, röviden Whorf - hipotézis). Szerintük az egyén és a beszélőközösség világképét jelentős mértékben a nyelvi struktúra határozza meg, a nyelv tehát egy bizonyos szűrő, amelyen át az ember megismeri a valóságot, s így egy kulturális közeget hoz létre. A nyelvi relativizmus kiemelkedő magyar képviselője KARÁCSONY Sándor. Ő többek között az indo-európai és a magyar alárendelés eltérő sajátosságából következtet eltérő gondolkodásmód, népi jellemvonások kialakulására kiemelve, hogy a „magyar lélek ... nyelve grammatikailag elsődlegesen és leggyakrabban mellérendelő, minden életszerű megnyilvánulásában az” (KARÁCSONY, 1985: 335.).

Hasonló – mondattannal kapcsolatos – determinisztikus nézetekkel a koreai nyelvvel és kultúrával kapcsolatosan is találkozhatunk. A koreai mondatszerkezet egyik fő sajátossága az, hogy az alárendelt mondat többnyire megelőzi a főmondatot. Ez – a nyelvtan sok egyéb sajátosságával együtt – azt a célt szolgálja, hogy a diskurzus során a hallgatót érzelmileg is ráhangolja, előkészítse az esetleges kellemetlen közlendőkre, a főmondatban kifejtett lényeg befogadására. A fölösleges bőbeszédűség, a lényeg kerülgetése, mint nemzeti jellemvonások, sőt a döntések halogatására való hajlam is ebből a mondatszerkesztési sajátosságból fakadnak (SUH, 1996. 48-50). A szerző tanulmányában ugyan említi, hogy a japán struktúra is hasonló, de a japán nemzeti jellemvonásokra nem tér ki (a koreaiak egyébként szeretik nemzeti jellemvonásaikat – érthető történelmi, társadalomlélektani okokból – a japánokéval ellentétesen megfogalmazni).

A determinista állításokkal kapcsolatban felmerült legáltalánosabb ellenérv az, hogy a tudományos igényű bizonyítás rendkívül nehéz, s a WHORF által felhozott példák is – az amerikai hopi indiánok tér- és időszemléletéről stb. – tetszetősek, de nem meggyőzőek. Ellntmond a relativizmus tételeinek, hogy igen könnyű az átjárás egyik nyelv „világképéből” a másikba (bilingvizmus). Nagyon eltérő kultúrájú népek beszélhetnek struktúrájukban hasonló nyelveken; bármiről lehet bármilyen nyelven beszélni, feltéve, ha megfelelő körülírást használunk (ez természetesen nem mindig könnyű).

Fenti gondolatmenetünkből az következik, hogy a nyelvtipológiai besorolás nem igazolja nyelv és kultúra egymásrahatását, erre inkább az areális nyelvészet nyelvszövetségeket feltételező hipotézise szolgálhat elégséges bizonyítékul: genetikailag és tipológiailag eltérő nyelvek földrajzi - történelmi - kulturális közelsége számos lényegesen egyező nyelvi jellegzetesség kialakulásához vezetett. A távol-keleti, Kínában született civilizáció olyan nyelvekben alakított ki közös vonásokat, amelyek különböző nyelvcsalásokhoz tartoznak: a közös kultúra és vallás az altáji nyelvek különálló ágait képező, agglutináló koreai és japán nyelvet egy nyelvszövetséggé fűzi össze az izoláló kínaival és vietnamival. Ez azt jelenti, hogy a koreai – a többi említett nyelvhez hasonlóan – egy olyan társadalomban alakult ki és fejlődött, amelyet – kínai hatásra – a konfucizmussá nemesített ősi patriarchális ideológia uralt (kiegészítve a buddhizmussal és a sámánizmussal).

A koreai uralkodó osztály – a kínaihoz hasonlóan – egy erős, centralizált állam érdekében használta fel ezt a – később haladásellenes dogmákká torzult – tanítást, amely a patriarchális család tekintélyelvűségét kivetítette az egész társadalomra. Figyelemreméltó, hogy mindazok a nyelvi eszközök a koreaiban, amelyek összefüggésbe hozhatók a konfuciánus ideológiával, a buddhista orientációt konfucianizmussal felváltó Choson-dinasztia hatalomra jutását (1392) követően kristályosodtak ki és nyerték el végleges mai formájukat (MÁRTONFI, 1972: 160).

A konfucianus ideológiában a család a legfontosabb kategória, s az egyén az ősök és utódok végtelen láncolatának csupán egyik tagja: ez a kínai univerzalizmus európaitól eltérő időértelmezését jelzi, amely szerint nincs kezdet és vég, csak körforgás van. A tekintélyelvűség hierarchikus rendszerében a nyelv, a nyelvi etikett igen fontos orientációs eszközzé vált. Minden mondatban érzékeltetni kell a hallgatóval és a mondat alanyával kapcsolatos alá- és fölérendeltségi vagy egyenlő viszonyt; még az 'Esik az eső' magyar mondat koreaira történő fordításakor is:

Piga omnida

 

Piga wayo 'Esik az eső'

Piga wa

Ezekben a mondatokban a hallgatóval kapcsolatos tisztelet mértéke a mondat hosszúságával arányosan nő. Van néhány magyar nyelven hozzáférhető, igen színvonalas publikáció, amely a koreai (és japán) tiszteleti igeragozás problematikájával foglalkozik (MÁRTONFI, 1972; MÁRTONFI, 1971-72; MARTIN, 1975, OKUTSU, 1995), ezért csupán az ő legfontosabb megállapításaikat próbálom vázlatosan összefoglalni, kiegészíteni.

Az európai nyelvekre jellemző személy-kategória azt jelenti, hogy a nyelvtani alany egyedül és egyértelműen meghatározza: az 1., 2. vagy 3. személy ragját kell-e alkalmaznunk. Az agglutináló jellegű kelet-ázsiai nyelvekben viszont nem a nyelvtani alany dönti el elsődlegesen az igeragozást, hanem a beszédszituáció három eleme: 1. a beszélő, 2. a hallgató, 3. a beszélőn és a hallgatón kívüli személyek/dolgok (alany) közötti kölcsönös viszony:

hallgató

 

beszélő alany

 

A beszédszituáció három eleme közötti kölcsönviszony a konfuciánus eredetű hierarchiában meghatározott tisztelet (udvariasság) fokozatát jelenti, ezt a nyelvi etikett kötelezően előírja. Az európai nyelvekben a hallgatóra vonatkozó tisztelet elsősorban a tegezés-magázás rendszerét jelenti, s ez a grammatikai személy kategóriának van alárendelve, önkényesnek tűnő módon: egyik nyelvben az egyes szám harmadik személy, a másikban a többes szám második személy jelzi az udvarias beszédmódot. A koreaiban viszont a mondat alanya („referencia-tengely”) és a hallgató („megszólítás-tengely”) kettős viszonyítási rendszerében a következő, rendkívül változatos, tiszteletet kifejező nyelvi eszközök állnak rendelkezésünkre (a nyelvi etikett szabályai szerint kötelező kiválasztanunk közülük a beszédszituációnak megfelelőt):

 

1. az alany- és részeseset, valamint a vocativus alakváltozatai,

2. a kötött szórendű S - O - V mondat állítmányainak mondatzáró végződései,

3. a szótő és a mondatzáró végződés közé illeszkedő ún. tiszteleti infixum (-š i / -uš i),

4. igei, főnévi, számnévi és névmási szinonimák

A. A hallgató fokozottan tisztelt személy

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

Aboji

kkeso

tä g

eso

ilg

uš i

mnida

'Apám otthon olvas'

Tongsä ng

i

chib

eso

ilg

0

sumnida

'Öcsém otthon olvas'

1. aboji 'apa'

tongsang 'öccs''

2. - kkeso: nominativus [ + tisztelet]

- i : nominativus [ – tisztelet]

3. tä g : 'ház, otthon' [ + tisztelet]

chib: 'ház, otthon' [ – tisztelet]

4. - eso: inessivusi esetrag

5. ilg –: 'olvas' (igető)

6. - uš i -: infixum [ + tisztelet] : itt a mondat alanyára vonatkozik

7. - mnida/ - sumnida: mondatzáró végződés [ + tisztelet] : a hallgatóra vonakozik

A tiszteletiség kategóriáját érvényesítő nyelvi eszközök hierarchiájában az állítmányhoz kapcsolódó végződések az elsők, a legfontosabbak. Így például, saját apámról szólva megengedett az egyéb tiszteleti alakváltozatok mellőzése, az állítmányhoz csatolt -š i / -u š i tiszteleti infixum kivételével: Abojiga chibeso ilguš imnida. Ha viszont a mondat alanya másik ember apjára vonatkozik, a tiszteletiség minden rendelkezésemre álló eszközét illik mozgósítanom: Abojikkeso tä geso ilguš imnida.

B. A hallgató kevéssé tisztelt személy

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

Aboji

kkeso

tä g

eso

ilg

uš i

o

'Apám otthon olvas.'

Tongsä ng

i

chib

eso

ilg

0

o

'Öcsém otthon olvas.'

1-6.: lásd A.

7.: -o : mondatzáró végződés [ – tisztelet]

Az eddigiekben azt tapasztalhattuk, hogy a koreai nyelvben a beszédszituáció három eleme közötti kölcsönös viszony nyelvileg leginkább a beszélő-hallgató, vlamint a beszélő-alany síkján fejeződik ki. A hallgató-alany reláció nyelvileg nem annyira releváns, hiszen a kettejüket kapcsolatba hozó beszédszituáció viszonylag ritka.

C. A hallgató és az alany is fokozottan tisztelt személy

1.

Aboji!

Harabonim

kkeso

ilg

uš i

mnida

'Apa! Nagyapa olvas'

2.

Harabonim!

Aboji

ga

ilg

0

sumnida

'Nagyapa! Apa olvas'

A fenti mondatokban az ilg-ta 'olvas' ige eltérő ragozásával utalhatunk a hallgató-alany közötti viszony jellegére. A (2.) mondatban az alany (apám) – fiatalabb generációhoz való tartozása révén – a hierarchia alsóbb fokán áll , mint a hallgató (nagyapám), a hozzá tartozó állítmányhoz ezért nem illeszthető hozzá a -š i - /- u š i - tiszteleti infixum (ez egyébként – ha nem a nagyapához viszonyítjuk – életkora alapján az apát illetné meg; lásd az A., B. példamondatokat). Mindez ma már inkább csak a hagyományos nyelvre jellemző: a nyelvművelő kézikönyv tanácsa szerint a tiszteleti infixum használata ajánlható a (2.) mondatban is (PANG, 1991: 135).

 

III. Nyelv és társadalmi hierarchia

A konfucianus etikett magyarázza azt a jelenséget is, hogy a koreaiban (és a többi kelet-ázsiai nyelvben) a személynevek (elsősorban utónevek) és a személyes névmások használata jóval korlátozottabb, mint a nyugati nyelvekben; helyette a családi vagy hivatali hierarchiában elfoglalt pozíciót jelölik meg: tanár úr, osztályvezető úr, sógorasszony stb. A családnév használata megengedett: Kim tanár úr stb. Az utónevet többnyire csak szűk családi körben vagy közeli barátok használják. A felületes szemlélőnek úgy tűnik, hogy a családban csak a gyerekeknek van utónevük, a szülők egy speciális hívó szóval (yobo kb. 'halló!', 'figyelj!') fordulnak egymáshoz. (Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy ez a szó a házastárssal szembeni közönyt vagy ridegséget fejezi ki; minden az intonációtól, a hangszíntől függ: ezért is helyes, ha pl. angolra a darling, honey szavakkal fordítják!) A nagyszülők az unokák utónevével utalnak fiukra vagy menyükre: „Jóska mamája”, „Jani papája” stb. Még az azonos korú hivatali, munkahelyi kollégák sem szólítják egymást utónevükön. Ennek magyarázata valószínűleg az, hogy a konfuciánus tradíciók értelmében az utónév magántulajdon, és így idegenek általi használata a megfelelő tisztelet hiányát mutatja. Ezt a hagyományt a Koreában erős gyökerekkel bíró sámánizmus is erősítette: a névmágia, azaz a hit abban, hogy a név gyakori emlegetése megidézheti az ártó szellemeket.

A tiszteleti tradíció rendkívüli fontosságát bizonyítja az a dél-koreai vizsgálat is, amely megállapította, hogy az angol you névmásnak 64 koreai megfelelője van legalább (ezek nagy része nem névmás!), s helyes alkalmazásuk még a koreaiaknak is nehézséget jelent (KOO, 1992: 27-42). A hallgatót denotátumként jelölő személyes névmások használata terén a Távol-Keleten az egyszerűsödés történelmi tendencia. Az Edo-korszakban (1603-1867) a japán nyelvben 57 ilyen névmás ill. névmási jellegű szó volt, a mai sztenderd japánban viszont csak 13 (KOO, 1992: 39). A személyes névmás a mai koreaiban is nyelvi változóként jelentkezik, s a csökkenés elsősorban a fiatalabb nemzedék nyelvhasználatára jellemző. Az első személyű névmásra mint szociolingvisztikai változóra később visszatérünk. MÁRTONFI észak-koreai szakmunkára hivatkozva csak hét, második személyre utaló névmást említ (MÁRTONFI, 1971-72: 104). Az észak-koreai nyelvállapotra valószínűleg a délit meghaladó mértékű egyszerűsödés jellemző. A nyelvi etikett szigorúan tiltja a személyes névmás használatát olyan személyekkel kapcsolatosan, akik a társadalmi hierarchia magasabb fokán állnak. Komoly vétség tehát így fordulnunk egy tanárhoz koreai nyelven: „Ön hová utazik?” vagy „Tanár úr! Ön hová utazik?” (Magyarul sem hangzik túl jól.)

A konfuciánus társadalmakban a nő rendkívül alárendelt szerepet játszott, közrendű családokban gyakran fordult elő,hogy még nevet sem kaptak: elsőszülött fiúgyermekük nevével említették, szólították őket: Jongcshol mamája stb. A nyelvi etikett elvárásai ugyanakkor igen szigorúak voltak velük szemben, férje és férje szüleinek legzsarnokibb megnyilvánulásait is alázattal, nyelvileg kifogástalan módon kellett elviselnie. A hagyományos koreai családban a férj alacsonyabb beszédszinten szól a feleségéhez, míg a feleségnek az udvarias van előírva („csendőrpertu”). Egy napjainkban játszódó elbeszélés férfi és női hőse megismerkedésük után az udvarias alakot használta társalgásuk során, de az első szexuális kapcsolat után a férfi feljogosultnak érezte magát az alacsonyabb beszédszint használatára; a partnernő nyelvhasználata nem változott (KIM, 1990: 132-139).

Eddigi megfigyeléseinkből már érzékelhető, hogy szociolingvisztikai szempontból rendkívül érdekes lenne a koreai rokonságnevek rendszerének összeállítása. Ez azonban igen nehéz feladat: a patriarchális, egészen a legutóbbi időkig paraszti többségű és mentalitású koreai társadalom több száz lexikai egységből álló, ezzel kapcsolatos szóanyagának elsajátítása és helyes használata maguknak a koreaiaknak is komoly problémákat okoz. Ez különösen a mára érvényes: a kulturális közeg drámai változásai (szakítás a hagyományos nagycsaláddal, a hagyományos női szerep fellazulása), a nyelvhasználat változásához vezetnek ezen a téren is. A jövőbeni kutatás tárgya lehetne a két nagy történelmi-társadalmi fordulóponthoz kötni e rendszer módosulásait, egyszerűsödési tendenciáit (a modernizáció századfordulóhoz köthető elindítása, majd felgyorsulása a 60-as évek elejétől). Két koreai rokonsági fogalom ('feleség', 'férj') elemzése során megpróbálom érzékeltetni a feladat nehézségeit. A vizsgálandó korpuszt koreai szépirodalmi alkotásokból, egy nyelvművelő kézikönyvből (PANG, 1991) merítettem, s jelentős mértékben támaszkodtam a koreai ismerőseimmel folytatott konzultációkra.

Az európai nyelvekben is szinonimák sokaságával jelölhetjük e két fogalom valamelyikét, ezek azonban csak stilisztikai variánsok: feleség, (kis) (kedves) feleség, hitves, (élete) párja, az asszony(ka), a vénasszony, oldalborda, mama, asszonytárs, (becses) neje, -né, nő(m), – vigyázat, névelővel 'barátnő, szerető' jelentése van! – stb. Valamennyi stilisztikai variáns fölé emelkedik egy „főváltozat” (feleség), amelyet gyakorlatilag minden beszédszituációban használhatok. Dr. Del Medico Imre egyik olvasói levelében a nyelvi demokratizmust e témakör kapcsán így védi: „Ötven évvel ezelőtt például csak egy embernek volt Magyarországon hitvese: Horthy Miklósnak hívták. Mindenki másnak, még a miniszterelnöknek is csak feleséeg volt. Az utolsó hitvese közéletünkben Rákosi Mátyásnak volt. Azóta csak feleségek vannak.” (Magyarország, 1988/9.) A Távol-Keleten érvényes nyelvhasználati normák szerint a tiszteletiség kategóriája által rangsorolt változatok közül kötelező választanunk, azaz a hivatali elöljárómnak csak hitvese lehet. Ha nem így teszek, kommunikációs problémáim támadnak. Az elemzést leegyszerűsítendő, mellőztem a megszólítást kifejező, hasonlóképpen bonyolult rendszerű szinonimasort.

A koreai 'feleség' szinonimasor jegymatrixa (referencia - tengely)

(K = eredeti koreai; SK = sino-koreai; E = angol)

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

ane (K)

+

+

-

-

-

-

+

-

-

-

-

-

-

-

-

-

cho (SK)

-

-

+

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

chipsaram (K)

-

+

+

-

-

-

-

-

-

-

-

-

+

-

-

-

ansaram (K)

-

+

+

-

-

-

-

-

-

-

-

-

+

-

-

-

anš ikku (K)

-

+

-

-

-

-

-

-

-

-

-

+

+

+

-

-

(NN) puin (SK)

-

-

-

-

-

+

+

-

+

+

-

-

-

-

-

-

samonim (SK)

-

-

-

-

-

+

-

+

+

-

-

-

-

-

-

-

waiphu (E)

-

+

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

+

-

neja (SK)

-

+

-

-

-

-

-

-

-

-

-

+

+

-

-

-

manura (K)

-

+

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

+

-

+

NN omom/omi (K)

-

-

-

+

-

-

-

-

-

-

+

-

-

-

-

-

NN omma (K)

-

-

-

-

+

-

-

-

-

-

+

-

-

-

-

-

ä omma (K)

-

-

-

-

+

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

yophyonne (K)

-

+

-

-

-

-

-

-

-

-

-

+

-

-

-

-

kain (SK)

-

+

-

-

-

-

-

-

-

-

-

+

+

-

-

-

ajumoni (K)

-

-

-

-

-

-

+

-

-

-

-

-

-

-

-

-

seksi (K)

-

-

-

-

-

-

+

-

-

-

-

-

-

-

-

+

A megkülönböztető jegyek értelmezése

1. semleges hangzású: „a feleség kötelessége”, „feleségnek való” stb.

2. saját feleségéről mondja egyenrangúnak vagy kevéssé tisztelt személynek

3. saját feleségéről mondja fokozottan tisztelt személynek

4. saját feleségéről mondja apjának, anyjának, apósának, anyósának

5. saját feleségéről mondja egyéb rokonainak, ismerőseinek

6. fokozottan tisztelt személy feleségéről

7. egyenrangú vagy kevéssé tisztelt személy feleségéről

8. a tanár feleségéről

9. felveheti a -kkeso alanyesetragot [ + tisztelet ]

10. a férj neve után illeszthető

11. a gyereke neve után illeszthető

12. elavulóban van (45 év alattiak ritkán hasznáják)

13. konfuciánus konnotációjú, egyes értelmiségiek kerülik a használatát

14. vidékies íze van, a műveltek kerülik a használatát

15. csak a „modern boyok” (főleg értelmiségi fiatalok) között használt szó (arra utal, hogy a szóbanforgó feleség emancipált, nyugati szokásokat ismerő nő)

16. humoros hangzású, intimitást feltételez

A táblázat szinonimáinak vizsgálata a következő tanulságokkal járt:

1. Néhány szó etimológiai elemzése a koreai nők hagyományos szerepére utal. A részben elavult, két-két sino-koreai szótagmorfémából szerkesztett neja és kain jelentése: 'benti, illetve otthoni személy, ember'; koreaira történt tükörfordításaikként (a XX. sz. elején) terjedt el az ane, chipsaram, ansaram, anš ikku. Ezek a szavak konfuciánus konnotációjúak: régen a jobb házból való nő ideje nagy részét otthon, a ház legbelső, női részében töltötte. Sétálni csak lefátyolozva, meghatározott időben mehetett, ahol idegen férfiakkal nem találkozhatott. Elszigeteltségét csak növelte, hogy a magas téglakerítés mögül ki sem leshetett az utcára.

2. Általános tendencia, hogy mindig az idegen, a sino-koreai szó a választékosabb, udvariasabb.

3. Vannak szavak, amelyeknek csak a mellékjelentése 'feleség': omma, omom/omi 'mama, mami'; ajumoni 'néni'; manura 'vénasszony'; seksi 'lány, menyasszony, mixernő'. Az is jól megfigyelhető, hogy a férj nem referálhat a feleségéről annak saját nevén („Mari a piacon volt”).

4. A tanár-növendék viszony rendkívül fontos a keleti kultúrákban, a konfuciánus tanok elsajátításában kulcsszerepet játszó tanár feleségéről egy – a rangsort vezető – tiszteleti alak (samonim) utal. A hagyományos nyelvhasználat fellazulását jelzi, hogy többen bármely tiszteletreméltó személy feleségét így nevezik, sőt a selyemfiúk így szólítják le a bárokban a kalandvágyó középkorú nőket (PANG, 1991: 206).

5. PANG nyelvművelő cikkgyűjteményéből megtudhatjuk, hogy megengedetté vált, sőt kívánatos az udvarias alak (puin) használata kevéssé tisztelt személy feleségéről szólván is (demokratizmus). Ugyanakkor elítélik a samonim jelentésmezejének bővítését, védve a tanulás és a tanárok hagyományos kultuszával összefüggő nyelvhasználati formát (PANG, 1991: 73-80).

6. Az angolból átvett waiphu (< wife) két dolgot bizonyíthat: 1. az átvétel vagy egy többé-kevésbé funkciótlan divatszót eredményezett, hasonlóképpen a wine, milk, mister stb. használatához, 2. vagy pedig a fiatalabb nemzedék egy része szűknek érzi azt a kulturális közeget, amelyben a túl bonyolult nyelvhasználati formák közötti eligazodás szinte lehetetlen.

A férj szinonimasor hasonlóképpen van megszerkesztve, kultúrtörténeti szempontból legérdekesebb elemei mind motivált szavak: pakkath + orun / yangban 'kinti / külső úr'; pakkath + saram 'kinti / külső ember' jelentésük van; a távol-keleti kultúrkörben – a női szereppel ellentétben – a férfi legjellemzőbb létállapota a házon kívüli teendők intézése volt. Ebből a szokásból mára sok megmaradt: a férj barátaival és munkatársaival gyakran „kimarad”, étteremben vacsoráznak, (az otthoni vendéglátás nem szokásos); a családtagok, a feleség ritkán képezik beszélgetés tárgyát, az intimszféra többé-kevésbé tabunak minősül.

A konfuciánus gondolkodásmódban a kollektivitás magasabb értéket képvisel, mint az individualizmus: az egyén valamely közösség részének látja magát, és mások is őt. Ez a szemlélet jól megfigyelhető a birtokos névmások alkalmazásakor: az egyes szám első személy csak akkor használatos, ha a beszélő kizárólagosan birtokol valamit. Ha a birtok kollektív tulajdonként is felfogható, akkor a többes szám első személy használata természetes a koreaiak számára: „hazánk” „lakásunk”, „apánk”, „anyánk”, sőt: „feleségünk”. Az utóbbi két szóval kapcsolatos megállapításaink ma már csak korlátozottan, a középkorúak és idősek nyelvhasználatára érvényesek; a fiatalok a "feleségem, férjem" alakot preferálják (valószínűleg nyugati nyelvi és gondolkodásbeli hatásra). Ezzel párhuzamosan egy másik, szintén életkortól függő nyelvi változó is megfigyelhető. A koreaiban a személyes névmásnak első személyben is – a hallgatóra vonatkozó tisztelet mértékének megfelelően – két alakja van: na 'én'; cho 'én' (önmagamat lefokozó alak, „csekélységem”; a koreaiban nem motivált szó, akkor kell mondani, ha a hallgató fokozott tiszteletre érdemes személy). Újabban a fiatalok kerülik a cho használatát, régimódinak érzik, a na változat válik dominánssá körükben (CHANG, 1983: 261). Ugyanez a kettősség jellemzi a t.sz. első személy használatát is: az uri kiszorítja az alázatos chohi alakot.

 

IV. Nyelvi érintkezés: angol kölcsönszók a koreaiban

Nyelv és kultúra kapcsolata elemzésekor igen tanulságos lehet két nyelv érintkezésének vizsgálata: melyik nyelvből, mely szavakat (esetleg nyelvtani szerkezeteket) vesznek át, milyen társadalmi, kulturális körülmények indokolják a kölcsönzést. A koreai nyelvre – mint sok más fejlődő és fejlett ország nyelvére – igen nagy hatással volt az angol nyelv; ennek a hatásnak az elemzése szociolingvisztikai szempontból rendkívül érdekes. A vizsgálatot rövid történeti áttekintéssel kezdem:

Korea Japánnál jóval később lépett a modernizáció útjára. A századfordulón ezért válhatott nagyhatalmi vetélkedés tárgyává, amely végül a Japán általi gyarmatosításhoz vezetett (1910-1945). Ebben az időszakban a nyugati civilizáció eszméi és tárgyi valósága japán közvetítéssel jutottak el Koreába, s az új jelenségek nyugati nevei a japán nyelvi modell hatására váltak a koreai nyelv részévé mint kölcsönszavak és tükörszavak.

Az angol nyelvi elemek kölcsönzésének folyamata a II. világháború után még inkább felgyorsult az USÁ-val való sokoldalú katonai és gazdasági kapcsolatok következtében. A japán közvetítés szerepe lecsökkent. 1945 és 1988 között mintegy 3 millió amerikai katona szolgált hosszabb-rövidebb ideig egymást váltva Koreában. A személyi kapcsolatok egyre intenzívebbé válását az is mutatja, hogy míg 1970-ben mindössze 50 ezer koreai nemzetiségű élt az USÁ-ban, számuk 1990-re 1,1 millióra duzzadt; egyedül Los Angelesben félmillió koreai él. Ma már több koreai él az USÁ-ban, mint japán vagy kínai! Az ott tanuló koreai állampolgárságú egyetemisták kb. 30 ezren vannak.

A neokonfuciánus hagyományok dogmatikus tiszteletével párhuzamosan kialakult elzárkózottságot, amellyel Korea kiérdemelte a „Remetekirályság” gúnynevet, a XX. században a nyitottság, az újra való fogékonyság váltotta fel. A konfuciánus tulajdonságok másik oldala került előtérbe: a fegyelmezett tanulás képessége, az újat nyújtani tudó mester tisztelete és követése. Politikai, társadalomlélektani motiváció is szerepet játszott ebben a folyamatban: bizonyítási kényszer egyrészt a megvetett gyarmatosító, Japán, másrészt a kommunista Kína és Észak-Korea irányában. A korösszetételében rendkívül fiatal dél-koreai társadalom szivacsként szívta és szívja magába a nyugati tudomány és kultúra eredményeit azok – többnyire angol – nevével együtt. A Nyugattal történő megismerkedés történelmileg viszonylag rövid idő alatt és igen nagy intenzitással ment végbe. Ez magyarázhatja, hogy az új jelenségek anyanyelvükön történő megnevezésére nem maradt idő. Hogy az angol szókészlet milyen jelentős szerepet játszik ma a koreai nyelvben, ennek eldöntéséhez elegendő megnézni, hogy az angol hand szónak hány származéka szerepel koreai (!) szóként: hand, hand drill, hand vise, handbag, handball, handbrake, hand-off, hand organ, handcar, hand truck, handling! Ez a nagy mennyiségű angol szóanyag sem tudta azonban fellazítani a koreai szókészlet hagyományos struktúráját: az angol kölcsönszók aránya 5-6 % körül van (a magyarban 1,6 %, a japánban 8-10 %). (Magyar adat: ORSZÁGH, 1977: 153; japán adat: VARGA, 1993: 1-5.) A koreai szókészlet döntő többségét eredeti koreai és „kínai-koreai” elemek alkotják, Japánhoz és Vietnamhoz hasonlóan a kínai szótagmorfémából összeállított „sino-koreai” szavakat nem tartják – a hagyományos értelemben véve – kölcsönszónak.

Szókincs-statisztikai vizsgálatok az idegen nyelvi elemek számának fokozatos növekedését jelzik, másrészt eltérő szótárszerkesztői gyakorlatot mutatnak: nincs egyetértés abban, hogy melyik szó minősüljön kölcsönszónak (van olyan szótár, amelyben a yes és a good morning koreai szóként is szerepel!). Egy 164 ezer szavas nagyszótár (1957) 45.47 % eredeti koreai, 52,11 % sino-koreai és csak 2,43 % idegen szót tartalmaz (a idegen szavak 85-90 %-a angol eredetű.) Az 1961-es 258 ezer szavas Nemzeti nagyszótárban az eredeti szavak aránya mindössze 24,4 %, a sino-koreaiaké 69,32 % (!), s 16 ezer (6,28 %) idegen szó zárja a sort. Tanulságos az egyes újságok nyelvezetének elemzése is: 1983. július 28-án a Chosun Ilbo c. napilap 1145 szót tartalmaz, s ezek közül 107 (5,72 %) idegen szó. Összehasonlításként: a Japán Nyelvtudományi Intézet hasonló vizsgálata 12,6 % idegen szót mutat ki (döntő többségük ott is angol eredetű). Még magasabb az idegen szavak aránya a koreai terméknevek között; ruhaipar: 66 %, illatszer: 67 %, jégkrém: 61 % stb. Az idegen eredetű cégnevek esetén a ruhaipar részesedése 60 %, a cipőiparé 67 %, míg a szórakoztatóiparé csak 19 % (LI, 1995:5).

A külföldiek számára készült kezdő koreai nyelvkönyvek szóanyagának vizsgálata is jelzésértékű lehet: a Speaking Korean I. kötetének (1984) angolból kölcsönzött szavai: bus, nectie, coffee, taxi, television. A Koryo Egyetem 1991-es, modernebb szemléletű nyelvkönyvében (I-II. kötet) a 990 szóból már 33 idegen szó, s közülük csak kettő nem angol eredetű (a portugál pan 'kenyér', a német arbeit 'mellékállás' jelentésben, mindkettő japán közvetítéssel). Az angol szavak: guitar, necktie, note, bus, bell, ball-pen, shampoo, sofa, shopping, icecream, elevator, juice, camera, coffee, coat, cola, classic, taxi, call-taxi, tennis, tennis-racket, television, party, pop-song, program, ski, stress, card (credit card), soup, Christmas, paint (az egyszerűség kedvéért itt is mellőztem a koreai hangalakokat).

Az angolból átvett kölcsönszavakat vizsgálva képet alkothatunk arról, hogy milyen különbségek voltak vagy vannak a Kelet és a Nyugat életformájában, kultúrájában. Az ink és pen szó átvétele elárulja, hogy a koreai tust és ecsetet használt korábban, a table szó azt jelzi, hogy a padlón „törökülésben” ülő koreai rendkívül alacsony, az európaitól lényegesen eltérő asztalt (takcha) használt. Az ülőalkalmatosságot többnyire nélkülöző koreaiak a szék megnevezésére csak egy szót ismertek (uija), míg az angolok legalább négyet (chair, stool, bench, sofa): ez lehet az oka annak, hogy közülük – e tárgyakkal megismerkedve – kettőjük nevét is átvették a koreaiak bench'i és sop'a hangalakkal. A padlón ülést az is indokolta, hogy a hagyományos koreai házakban padlófűtést (ondol) használnak. Ennek következtében viszont nem ismerték a kályhát: Dél-Koreában az angol stove, Északon az orosz pecska szóval jelölik ezt a tárgyat. A pálcikával evő koreaiak az angolból vették át az evőeszközök nevét (knife, fork, spoon). Az étkezési kultúra ízeit tekintve talán a legnagyobb különbség a tej és a tejtermékek európai méretű tiszteletének hiánya volt, ezért vették át a milk, butter, cream, cheese, sour cream szavakat. (Korábban azt tartották, hogy a tehéntej ivása káros a gyermek egészségére.) Más, angol eredetű ételnevek: cake, salad, cutlet, pork, fried chicken, cabbage stb.

A sport terminológiájában körülbelül olyan a helyzet, mint nálunk a harmincas évek angol eredetű futball terminológiájának megmagyarosítása előtt. Ízelítőül néhány angol szót, amelyet a koreai adaptált: sports, relay, ranking, warming up, coach, training, goal, corner kick, offside, tennis, ball, wrestling, butterfly 'pillangóúszás', turn 'fordul' (úszásban), hammer 'kalapács', (sporteszköz), racket, golf stb.

A műszaki életben rengeteg az angol jövevényszó, elég az autózás terminológiáját említeni. A haendul szó rövidülés a handle bar 'kerékpárkormány' szerkezetből, de (steering) weel 'autó kormánykereke' és knob 'autókilincs' jelentése is van a koreaiban. Egyéb példák (átírás nélkül): tire, wiper, valve, fender, trunk, ('csomagtartó' és 'bőrönd' is), cylinde, bearing, gear, accelerator, piston, piston rod, piston ring, door ('autóajtó'), light, winch, carburator stb. A brake szó japán és koreai kiejtéssel is meggyökeresedett: bureki (jp.),bureik'u (kor.). Származékszavait is átvették: brake-drum, 'fékdob', brake-lining 'fékbetét'.

Az angolból származó kölcsönszavak magas arányának kialakulásához az is hozzájárlhatott, hogy az ún. nemzetközi műveltségszavak és földrajzi nevek túlnyomó többsége is az angol nyelv közvetítésével és angol hangalakjában került a koreaiba: khathegori < category, bayolin < violin, khaerikhochho < caricature, baikhing < viking, Juphitho < Jupiter, dainomaithu < dynamite, phaenthomaim < pantomime, phurimiom < premium, Indochhaina < Indochina, Phollä ndu < Poland, aisothophu < isotope stb. Előfordul, hogy latin illetve görög eredetűnek tartanak angol kiejtésben meggyökeresedett szavakat: allibai < alibi, deitha < data. Előfordul, hogy ugyanazt a nemzetközi szót két nyelvből is átvették, mára általános tendencia az angol változat preferálása: beton (fr.) ® bethong; concrete (ang.) ® khonkhurithu; Virus (ném.) ® birusu; Virus (ang.) ® bairosu; biru ® beer (a hollandból japán közvetítéssel); bio ® beer (ang.)

Észak- és Dél-Korea eltérő politikai orientációját jelzi, hogy míg Délen az angol, Északon az orosz kiejtés közvetítette az alábbi nemzetközi szavakat:

Észak Dél

kkamppaniya khemphein 'kampány'

kkabel kheibul 'kábel'

guruppa gurup 'csoport'

tturakttoru thurektho 'traktor'

ppuroguramma phurogurem 'program'

ppurochenthu phosenthu 'százalék'

akkajemiya akhademi 'akadémia'

ijeologiya ideologi 'ideológia'

Mivel a nemzetközi szavak a dél-koreai nyelvváltozatban angolos alakjukban honosodtak meg, a nyelvileg kevésbé iskolázott koreaiak az angolra mint valamiféle európai alapnyelvre tekintenek, amit az európaiak többsége használ. A latin betűket sokan azonosítják az angol ábécével: „Vietnam, a Fülöp-szigetek, Malajzia és Indonézia, mivel nem volt saját ábécéjük, az angol ábécét választották. ” (LI, 1995: 6). A tévedés oka az lehet, hogy a koreaiak angol nevükön ismerik a latin betűket: ei, bi, si stb.

Míg a japánban a kölcsönzött szó hangalakja gyakran a felismerhetetlenségig megváltozott (sekuhara < sexual harrasment ), a koreai esetében sokkal jobb a helyzet. Ennek fő oka az, hogy a koreai írás (hangul) – a szótagjelölő japán kana írással ellentétben – hangjelölő, s így a kölcsönszók eredeti ejtést megközelítő módon történő lejegyzésére sokkal jobbak az esélyek. A korlátozott számú szótaggal rendelkező kínai sem képes megfelelően reprodukálni az idegen szó hangalakját, így érthető, hogy a koreai kiejtés és ábécé a nemzeti büszkeség tárgya Koreában. A következő megállapítás – amely kielégíti a koreai nacionalizmus Japán- és Kína-ellenes igényeit – az említett kínai és japán fogyatékosságok vonatkozásában tartalmazza az igazság elemeit: „Nyelvünk hangzóállománya igen gazdag, ezért bármely idegen szó kiejtését tökéletesen vissza tudja adni, írásunk – tudományos voltának köszönhetően – bármely hangot le tud jegyezni.” (KO, 1989: 6). Azt bemutatandó, hogy ez korántsem valósul meg így (ez persze minden más nyelvre is érvényes), elég néhány angol szó fonológiai adaptációját felidézni: suthuraikhu (5 szótag) < strike (1 szótag), phokhu / hokhu < fork, reidiphosuthu < ladies first (a többes szám végződése lemaradt). A legnagyobb problémát az angoltól lényegesen eltérő szótagszerkezet okozza: csak a V, VC, CV, CVC típus megengedett, a VC, CVC használatakor egy olyan megszorítás van, hogy a szótagzáró zár- és réshangok, affrikáták ejtése nem hallható, azaz [ VC ] [ CVC ] . A koreai fül csak akkor hallja meg, ha epenthetikus magánhangzó követi (lásd a fenti példák mindegyikét). Két mássalhangzó csak szótaghatáron találkozhat. A fonológiai adaptáció kérdéseire nem térek ki, mert az nem szociolingvisztikai vizsgálódás tárgya, korábban foglalkoztam vele (OSVÁTH, 1997: 1-21).

Alak- és jelentéstani beilleszkedésüket egy másik tanulmányban vizsgáltam (OSVÁTH, 1996: 269-272).

Mint említettük, az angol szavak tömeges átvételét illetően a koreai nyelv a japán modellt követte. A felszabadulás után a japánellenes érzelmek hatására egyrészt a japán kölcsönszavaktól igyekeztek megtisztítani a koreai nyelvet, másrészt a japán közvetítéssel meghonosodott anglicizmusokat olyan hangalakkal váltották fel, amelyek a koreai kiejtés fennsőbbségét bizonyíthatták a japánnal szemben:

1945 előtti hangalak 1945 utáni hangalak

(japán közvetítéssel) (közvetlen kölcsönzés)

toragu thurok 'truck'

suthobu suthobu 'stove'

naihu naiphu 'knife'

orimpikku ollimphic 'olympics'

sugedo sukheithu 'skate'

sarada sellodu 'salad'

motha motho 'motor'

taguš i thekš i 'taxi'

sararimä n sellorimä n 'salaryman'

khohi khophi 'coffee'

YANG szerint a japán közvetítéssel átvett angol kölcsönszavak kiiktatására tett erőfeszítések további szinonimapárok kialakulásához, jelentésdifferenciáláshoz vezettek. A középkorú koreai férfiak idiolektusában párhuzamosan él a japánból átvett és az újabb alak, eltérő jelentésárnyalattalé: mirukku 'tejkaramella' (japános alak), milkhu 'tej' (koreai alak); bando 'band' bä ndu 'brass band' stb. (PAE, 1967: 181). Megfigyelése 30 évvel ezelőtti nyelvállapotot tükröz, ezért érdemes lenne ezt a jelenséget még egyszer megvizsgálni.

Az észak-koreai nyelvváltozatban sokkal több japánon keresztül átvett angol szó maradt fenn, valószínűleg amiatt, hogy angol-amerikai nyelvi és kulturális hatás az angol anyanyelvűekkel való kapcsolat teljes hiánya miatt egyáltalán nem érvényesülhetett.

Észak-Korea Dél-Korea

(átvétel a japánon keresztül) (közvetlen átvétel)

ppada botho 'butter'

setha suwitho 'sweater'

taiya thaio 'tyre'

tomado thomatho 'tomato'

reru reil 'rail'

rora rollo 'roller'

resiba risibo 'receiver'

ppanccu phenchu 'pants'

suphana supheno 'spanner'

Gyakran előfordul, hogy a koreai akkor is az angol kölcsönszót használja, amikor a minden szempontból megfelelő koreai szó a rendelkezésére állna. Ilyenkor a koreaiul beszélő a hagyományos, Koreában megszokott fogalommal szemben valamilyen speciális nyugati konnotációt tulajdonít a szónak. Ilyen a már korábban említett wife ® waiphu átvétel, amely a jelentésszűkülés egy speciális esetének is felfogható: a feleség jelentésköre szűkül, csak 'nyugati szokásokat ismerő, felvilágosult feleség' értelemben használják. További példák: khülleshik umak 'klasszikus zene, nyugati értelemben'; dä nsu 'nyugati, modern tánc'; ophera 'nyugati opera' (koreai megfelelője a kaguk sino-koreai szó, amely két elemből áll: ének + dráma). A kiss ® khisu 'csók' már századunk elején meghonosodott a koreaiban. A legproduktívabb ige- és melléknévképzővel igésítették is: khisuhada 'csókol'. A szó átvételére azért került sor, mert korábban a csók mint a tiszteletadás kísérőjelensége, jelképe ismeretlen volt a koreai kultúrában, neve sem volt. A khisu, khisuhada koreai megfelelőiről azt állítják, hogy az angol szó körülírásos fordításai, értelmezései: ip-machuda 'szájakat összeilleszt'; ip-teda 'szájat rátesz' (LI SZANG, 1988: 172-73). Véleményem szerint a csók mint a nemi aktus része nem lehetett ismeretlen a régi Koreában, beszélni róla nem volt szabad: nyelvi tabu lehetett.

Meglepetésként hathat, hogy átvették az angol tea szót is, hiszen Keleten a teaivás komoly társadalmi esemény, szertartás.A koreai thi mint kölcsönszó, európai értelemben vett teaivásra, az azzal kapcsolatos szokásukra utal.: thipathi 'tea party', thirum 'tea room', thisuphun 'tea spoon' (a teáscsészét igen, a teáskanalat nem ismerték).

A knock ® nokhu átvétel oka az, hogy régen nem volt szokás Koreában a bebocsátást kérő kopogás, azt az intim szférába való durva behatolásként értékelték volna: köhécseléssel, torokköszörüléssel jelezték a bebocsátás iránti igényüket, vagy egyszerűen megvárták, amíg a házigazda kinézett. A raisuboksu 'rice box' olyan műanyag vagy fém (tehát modern) edényt jelent, amelyben rizst lehet vásárolni, míg a ssalthong a hagyományos, rizs szállítására alkalmas faedényt jelenti. A khi kisméretű, európai eredetű, modern zárakhoz illő kulcsot jelent, koreai szinonimapárja, a yolsve nagyobb, hagyományos, koreai kulcs. A buchu az angol boots származéka; európai stílusú, elsősorban divattal kapcsolatos lábbelire utal, a sino-koreai eredetű changhva 'hosszú' + 'lábbeli' elemekből áll. Vannak olyan európai és amerikai kultúrával, gondolkodással kapcsolatos, igen bonyolult jelentéstartalmú melléknevek, amelyeket a koreai – a feladat nehéz volta miatt – meg sem próbál lefordítani vagy körülírni (ezt más nyelvekben sem teszik meg mindig); a koreai alaktanilag a -hada melléknévképzővel adaptálja: senseishonolhada 'sensational', khomikhada 'comic', egjothikhada 'exotic', erothikhada 'erotic', aironikholhada 'ironical', sekš ihada 'sexy', suphichihada 'sporty', jenthulhada 'gentle', hisutherikhada 'histeric(al)', sumathuhada 'smart' stb.

Az angol eredetű kölcsönszavakkal kapcsolatban nem azok nagy száma az elsődleges probléma, hanem a funkció nélküli, ún. divatszók szinte korlátlan beözönlése. Kétnyelvű szótárak is szerepeltetik őket, annak ellenére, hogy megvan a jól ismert koreai megfelelőjük (átírás nélül közlöm): plan, taylor, wedding, ticket, speed, lamp, speech, cast 'szereposztás', lesson, leather, lion, hero, heroine, water, rice, rain-coat, ferry (boat) stb. Meglehet, mindegyikről be lehetne bizonyítani azt, hogy kisebb-nagyobb mértékben európai konnotációja van. Mégis, időnként – főleg a fiatalok beszédét hallgatva – olyan benyomásunk támadhat, mintha a dél-koreai nyelvváltozat elindult volna a pidzsinizálódás útján. Ez főleg akkor látszik, ha összevetjük a magyarországi helyzettel (amelyben ugyanakkor hasonló tendenciák körvonalai látszanak kirajzolódni). A tömegkommunikációban, a szabadidőiparban nálunk is egyre több az angol szó, de senkinek sem jutna eszébe a telefonos kívánságműsort telefonos request show-nak nevezni, ahogy a koreaiak teszik (csak az első szó koreai): chonhwa rikhwesuthu š o. A magyar nyelvérzék tiltakozik a hang-glider és a badminton átvétele ellen, megmagyarosította sárkányrepülő és tollaslabda alakban; a koreai nem: hä ngullaitho, badminthon. Az éhségsztrájk koreaiul hongosuthuraikhu, a tábortűz khä mphuphaio. Az 'alvóváros' a koreaiban beduthaun alakban él.

A divat, a szabadidőipar, a tömegkommunikáció üzleti érdekei ezidáig az idegen – elsősorban angol – szavak további elterjedését segítették elő. Hasonló tendencia természetesen az egész világon megfigyelhető, s a globalizáció, a számítógép elterjedése csak tovább erősítheti az ún. „angol nyelvi imperializmus” hatását. A nem hazai szó preferálásának gyakran vásárláslélektani okai vannak: az idegen elnevezést gyakran azonosítják az újszerűvel, a divatossal, a sikeressel a megszokott, régimódi hazaival szemben. Mindazonáltal Délen is tevékenykednek nemzeti érzéstől fűtött nyelvvédő mozgalmak, amelyeknek az érvelése az észak-koreai propaganda szóhasználatára emlékeztet: „Koreaiaknak kell lennünk nyelvünkben is, amely ma japán és amerikai hatások keveréke” – írja Kim Csi Ha, az igen tehetséges költő. Műve politikai indíttatású csúsztatás, hiszen a nagyszámú, gyakran funkciótlan idegen szó egyáltalán nem tudta megváltoztatni a koreai nyelv hagyományos rendszerét: ha a kb. 60%-nyi kínai elem erre nem volt képes, hogyan tudná ezt a 4-5% angol kölcsönszó?

 

JEGYZETEK

CHANG, 1983 Chang Joh - chin: Reference in Korean Discourse. In: Korean Language (ed. by the UNESCO, Seoul, 219-263 p.)

KARÁCSONY, 1985 Karácsony Sándor: A magyar észjárás, Budapest, Magvető

KIM, 1990 Kim Tae - Kil: Values of Korean People Mirrored in Fiction, Vol. II. Seoul, 132-139

KOO, 1992 John M. Koo: The Term of Address „You” in South Korean Today. In: Korea Journal, Vol. 32. No. 1. 27-42 p.

LI, 1989 LI Ui - do: Urimal sogui wä maldul (Nyelvünk japán elemei). In: Hangul sä soš ik, Seoul, 1989/8. 4-6 p

MARTIN, 1975 Samuel Martin: A beszéd szintjei Koreában és Japánban. In (szerk. Papp M. - Szépe Gy.): Társadalom és nyelv, Budapest, 339-358.l.

MÁRTONFI, 1971-72 Mártonfi Ferenc: A személy-fogalom helye és szerepe a koreaiban. In (szerk: Hajdú P. - Nyíri A.): Nyelvészeti dolgozatok, Szeged, 101-108. l.

MÁRTONFI, 1972 Mártonfi Ferenc: A tiszteletiség kifejezési formáiról a kelet- és délkelet- ázsiai nyelvekben. In (szerk.: Telegdi Zs. - Szépe Gy.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok VIII. Budapest, 159-180. l.

OKUTSU, 1995 Okutsu Keichiro:Bevezetés a japán nyelvtanba, Külkereskedelmi Főiskola, Budapest, 200. l.

OSVÁTH, 1996 Osváth Gábor: A koreai modernizáció és az angol nyelv. In (szerk.: Fáyné Péter E.): Szakmai Füzetek (a Külkereskedelmi Főiskola kiadványa), Budapest, 265-272. l.

OSVÁTH, 1997 Osváth Gábor: On the Phonological Adaptation of English Loans in Korean, Előadás az 1997-es budapesti orientalisztikai világkongresszuson. Kézirat

ORSZÁGH, 1977 Országh László:Angol eredetű elemek a magyar szókészletben, Budapest, 175. l.

PAE, 1967 Yang Seo Pae: English Loanwords in Korean (dissertation). The University of Texas, 192 p.

PANG, 1991 Pang U - yong:Uri marui yejol (Nyelvi etikett a koreaiban) Cikkgyűjtemény. Seoul, 240. l.

SUH, 1996 Suh Cheong - soo: A Cultural Perspective on the Korean Language. In: Korea Journal, Vol. 36. No. 3. 40-52 p.

VARGA, 1993 Varga Szabolcs: A jövevényszavak néhány képzési aspektusa a japán nyelvben (Külkereskedelmi Főiskola, szakdolgozat), Budapest. Kézirat. 45. l.

WARDHAUGH, 1995 Ronald Wardhaugh: Szociolingvisztika, Budapest, 364. l.

 

Megjegyzés: a koreai szavak átírásakor McCune - Reischauer rendszerére támaszkodtam. Néhány betű hangértéke: ä = [ ] , o = [ ], u = [ ] , j = [ dz ] , [ dž ] .