Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Láma Ole Nydahl
Ahogy a dolgok vannak
Korszerű bevezetés Buddha tanításaiba

Láma Ole Nydahl és felesége, Hannah, 1969-ben lettek első nyugati tanítványai Őszentsége a 16. Gyalwa Karmapának, aki a tibeti buddhizmus Karma Kagyü tradí-ciójának szellemi vezetője. A Himalájában végzett meditációs gyakorlatok után Karmapa megbízta őket nyugati központok létrehozásával, melyekben folytatódhat a 2500 éves töretlen átadási vonal. Eddig 170 centrumot alapított a világon.
Ole a független gondolkodásúak módszerét, a jógi ösvényt javasolja minden élethelyzet tökéletes kezelésére. Nem erőlteti senkire Buddha tanításait s azok ma-gyarázatait. Ha azonban valakit érdekel, gyakorolhatja a módszereket, így ellenőriz-heti ezek hatékonyságát.
Évente legalább egyszer meglátogatja a centrumokat, beavatást, tanításokat ad, míg Hannah a Kagyü hagyomány hiteles tibeti tanítóinak fordít, segíti munkájukat.
Ők a tudat specialistái.
Magyarországon: Gyémánt Út Buddhista Közösség (Buddhizmus Ma)

Ole Nydahl: Ahogy a dolgok vannak : Korszerű bevezetés Buddha tanításaiba; fordító Lahucsky Péter, Gyémánt Út Buddhista Közösség, Budapest, 2006

Ole Nydahl: A Nagy Pecsét : A Gyémánt Út buddhizmus mahámudra-látásmódja; fordító Csöndes Áron, Gyémánt Út Buddhista Közösség, Budapest, 2006

Ole Nydahl: Egy jógi 108 válasza : válogatás láma Ole Nydahl tanításaiból, fordító Sinka Marzenna, Gyémánt Út Buddhista Közösség, Budapest, 2004

Ole Nydahl: Egy jógi 110 válasza : válogatás láma Ole Nydahl tanításaiból, fordító Lahucsky Péter, Gyémánt Út Buddhista Közösség, Budapest, 2001

Tartalom

Előszó

Bevezetés

Buddha élete

Születése és élete a királyi udvarban
Csalódás és az igazság keresése
Körülmények a 2500 évvel ezelőtti Észak-Indiában, és a világ napjainkban
Megvilágosodás és a tanítások kezdete

Buddha tanításai

A Kis Út (Theraváda) A Négy Nemes Igazság
A Nagy Út (Mahajána) Együttérzés és bölcsesség
A zavaró érzelmek - az öt belső "női" bölcsesség forrása
A Gyémánt Út (Vadzsrajána) Mantrajánának és Buddhista Tantrának is nevezik
A négy buddhaaktivitás, a "férfi" belső lényegiség

Buddha útjainak célja

A Kis Út célja - megszabadulás
A Nagy Út célja - megvilágosodás
A tanítások bősége és mélysége
"Egyedül járva az utat"
A buddhizmus arca napjainkban
A tanítások nyugati szerkezete
Tudás, meditáció, szintentartás
Egoisták szintje
Altruisták szintje
Jógik szintje
Mahamudra

Utószó

Meditációk

Meditáció fényen és légzésen
Szivárványfény meditáció
Meditáció adáson és fogadáson
Guru Jóga meditáció a 16. Karmapán

Előszó

Igazán nagyszerű dolog saját könyvünket idegen nyelvre fordítani. Minden újabb fordítás időt ad arra, hogy új pontokkal egészítsük ki az anyagot, ami remélhetőleg így még használhatóbbá válik. Most a San Franciscó-i központ inspiráló hatásának köszönhetően a korábbi - Tanítások a tudat természetéről, Basic Dharma és Gyakorlati buddhizmus - kiadványaink összevonva jelennek meg. A könyvön érezhető Caty strukturális áttekintése, és az én legfrissebb megértésem a dolgokról. Ez a német kiadás kissé javított változata. Hamarosan egy tucat más nyelven is kiadjuk szerte a világon. Remélem élvezni fogjátok, azonban ne tartsátok meg csupán a feje-tekben! Nézzétek meg a könyv hátoldalán levő központjaink listáját, és tanuljatok meg meditálni!

Kedves magyar barátaim !
Amikor 1988-ban Budapesten elindítottam a Karma Kagyü csoportot, Magyarország volt az egyetlen olyan ország a Rajna és Vlagyivosztok között, melynek már élő buddhista gyökerei voltak. Ilyen mélységű fő hagyományok nem jelennek meg véletlenül nyugati kultúrákban. Ez mind a gyakorlók magas szintű kritikus tudatosságából jelenik meg.
Minden későbbi látogatásom alkalmával örömömre szolgált azoknak az embereknek az idealizmusa és személyes bátorsága, akikkel találkoztam.
Tanítványaim és én e könyvvel szeretnénk hozzájárulni még több szabadsághoz és függetlenséghez.

Tomek, Caty, Hannah és Láma Ole

Bevezetés

2550 évvel ezelőtt Buddhának egyedülálló lehetőségei voltak tanításai átadá-sára. Magasszintű kultúrában élt, s nagyon tehetséges tanítványok vették körül. Miután elérte a megvilágosodást, 45 év állt rendelkezésére ahhoz, hogy megossza a tudat kibontakoztatásának módjait. Ez az oka, hogy tanításai ilyen széles körűek. A Kangyur - Buddha saját szavai - 108 kötetből áll, és 84.000 használható tanítást tartalmaz. Ezek későbbi kommentárja a Tengyur, mely 254 másik vastag könyvből áll. Ez érthetővé teszi Buddha saját életének végső kiértékelését: "Boldogan halhatok meg. Egyetlen tanítást sem tartottam zárt tenyérben. Mindent, ami hasznotokra válhat, már megadtam". Legutolsó kijelentése különbözteti meg tanításait attól, amit mi gyakran vallásnak nevezünk: "Most ne azért higgyetek a szavaimnak, mert mindezt egy buddha mondta, hanem jól vizsgáljátok meg őket. Legyetek önmagatok fénye!"
Az ilyen kijelentések mutatják meg, hogy a buddhizmus gyakorlati megközelítés. Igazán a valós életre vonatkozik. Amikor az emberek megkérdezték Buddhát, hogy miért és mit tanított, ezt válaszolta: "Azért tanítok, mert ti és minden lény szeretne boldog lenni, és elkerülni a szenvedést. Azt tanítom, ahogy a dolgok vannak."
A tanítások ilyen nagy tömegét nem lehet megérteni csupán azáltal, amit tartal-maznak. Mesteri felépítésük legjobban az ismert hitekkel és világnézetekkel való összehasonlításban nyilvánul meg. Századokon át minden fogalmi kategória túl szűknek bizonyult a buddhizmus gazdagságának kifejezésére. Manapság például a buddhizmust sok ember filozófiának tartja. Ez igaz, de csupán annyiban, hogy a taní-tások teljesen logikusak. A gondolatok következetessége a buddhista gyakorlat ter-mészetes eredménye, és a belső tér akadálytalan megtapasztalásából származik.
Ha a tiszta gondolkodás mindenképp központi helyet foglal el a tudat teljes ki-fejlesztésében, akkor a buddhizmus miért nem filozófia? Azért, mert a tanítások megváltoztatják azt, aki kapcsolatba kerül velük. A filozófia a dolgokat a fogalmak és szavak formális szintjén magyarázza, s nem történik sok változás, ha a könyvek ismét visszakerülnek a polcra. Buddha tanításai azonban az ember egészével dolgoz-nak. Állandó átalakuláshoz vezetnek, mert megadják azoknak a külső és belső ese-ményeknek a kulcsát, melyeket mindennap megtapasztalunk. Ha az életben alkal-mazzuk a tanításokat, akkor mély bizalmunk fejlődik ki ügyességük iránt, és fokozatosan azzá válhatunk, amivé akarunk.
Mások a buddhizmusnak ezt, a gyakorlókra tett megváltoztató hatását hangsúlyozzák, és ezért valamiféle pszichológiának tartják. Mit is mondhatnánk erról? E nemes foglalkozás célja nyilvánvaló: minden pszichológiai iskola arra törekszik, hogy az emberek életét jobbá tegye. Céljuk: segíteni mindenkit abban, hogy ne váljon a társadalom terhére, illetve ne legyen túl sok személyes nehézsége azalatt a hatvan-nyolcvan év alatt, amit itt a legtöbben eltöltenek.
A buddhizmus azonban akkor kezdődik el, amikor az emberek már stabilak, s erejükből nemcsak önmagukra telik, amikor a teret gazdagnak tapasztalják és nem ijesztőnek. Erről a szintről a bátorság, az öröm, a szeretet fejlődik ki, s kibontakozik a tudat mély gazdagsága. Miközben a tapasztaló, a tapasztalás és a tapasztalt dolog egyre kevésbé különül el, először a megszabadulás, majd a megvilágosodásnak kell bekövetkeznie. Az alany, tárgy és cselekvés egységének növekvő megtapasztalásán keresztül a test, beszéd és tudat tökéletes tulajdonságai és aktivitásai maguktól jelen-nek meg. A pszichológia és a buddhizmus egyaránt megváltoztatja az embereket, utóbbi azonban az egészségesekhez szól, ott kezdődik, ahol az előző éppen befejező-dik. Célja pedig mindig a teljes megvilágosodás - a buddhaállapot -, a koncepciókon túli tökéletesség állapota.
Ugyanakkor néhány ember úgy gondolja, hogy a buddhizmus vallás. Igaz, hogy van gyakorlati haszna ennek a nézetnek, de ez a pont nagyon vitatható. Az biztos, hogy nem egyfajta hit. Már magából a religion (vallás) szóból is alapvető különbség következik. A re latinul annyit jelent újra, a ligare pedig, hogy egyesíteni. Ezért a vallás valami tökéleteshez próbál minket visszavezetni. Ezzel ellentétben a buddhiz-mus semmit nem keres a múltban. Ha már egyszer kiestünk egy paradicsomi állapot-ból, lehet, hogy ismét kiesünk belőle! Ahhoz, hogy az igazság abszolút legyen, min-den időben és helyen jelen kell lennie, és ez megcáfolja az elválasztott "külső" valóság létét. Ha megvizsgáljuk a legtöbb bálványozott istent a világ körül, akkor látjuk, hogy erősen birtoklóak, féltékenyek, vagy Allah esetében kifejezetten bosszúállók. A hétköznapi józan ész szerint jobb, ha nem kerülünk velük kapcsolatba. Nem bölcs dolog olyasvalakit választani istennek, akit még szomszédunknak sem szeretnénk. Buddha azonban csupán a lények megszabadulásáért és megvilágosodásáért dolgozik, ezen kívül nincs más célja. Kollégákat szeretne, nem pedig követőket. Nem terheli józanságunkat és alapvető intelligenciánkat a barbár muzulmánokkal - akik megköveznek embereket vagy levágják kezüket és lábukat -, vallásos halálbüntetés-sel vagy egyházi dogmákkal, amelyeket el kell hinni. Az összes kijelentése logikus, megtapasztalható és fölszabadítja a lényeket. Ahhoz, hogy a buddhizmus hasznunkra váljon, csupán abban kell bíznunk, hogy van egy cél - a megvilágosodás -, amelyet érdemes elérni, van egy odavezető út - a tanítások -, s hogy bízhatunk barátainkban az úton.
Ugyanakkor a buddhizmus nem is New Age. Itt különböző szellemi tradíciókat és "könnyű műfajú" tudományokat vegyítenek, hogy kielégítsék azok kívánságát, akik inkább hinni szeretnek, mint kérdezni. Bár megható, hogy a humanizmus ilyen késői hulláma az "engem-nekem" nemzedék fémes, hideg világában eddig még megmaradhatott, azonban az ilyen igazságokban még kevésbé lehet "bízni", mint a paradicsomokban, amelyeket ismét elveszíthetünk. Ami egy bizonyos időben és egy bizonyos helyen jelenik meg, az biztos, hogy feltételekből állt össze. Ezért változni fog, és egyszer el is fog tűnni. S bár a kristályoknak központi szerepe van a New Age-ben, és Buddha tanításai legmagasabb szintjének neve a Gyémánt Út, ez utóbbi nem az előbbinek egy sznob vagy feljavított kiadása.
Mit is tanít akkor Buddha?
Megerősíti az alapvető igazságot, amely mindenhol jelen van és nem teremtett. Elválaszthatatlan a tértől, időtlen, mindent átható, és bizonyos körülmények között saját tudatunkként tapasztalhatjuk meg. Ezt az időtlen állapotot az igazság szintjének vagy Dharmakájának nevezzük, s ettől semmi sem elválasztott. Spontán örömként tapasztalja meg önmagát és aktív együttérzést fejez ki. Az egyetlen kérdés csupán az, hogy mikor ismeri fel önmagát.
Sajnos az is egyedülálló, hogy Buddha tanítványai érettségét veszi alapul, s nem látja szükségét annak, hogy büntető vagy ítélkező istennel irányítsa őket. Ehelyett megmutatja, hogy a világ közös álom, amely a lények tárháztudatából származik. Ezen a közös kereten belül, a cselekedeteik által okozott benyomások - melyet "kar-mának" is neveznek - életről-életre megérnek. Különböző testekben, eltérő képessé-gekkel való újraszületést eredményeznek a világ más-más országaiban.
Akkor tulajdonképpen mi is a buddhizmus? Buddha maga adta erre a legjobb leírást. Azalatt az 1500 év alatt, amíg a tanítások léteztek Indiában, ezeket Dharmának hívták, az elmúlt 1000 évben Tibetben pedig Csönek nevezték. Mind-kettő azt jelenti: "ahogy a dolgok vannak". Minden boldogság kulcsa az, ha megért-jük "ahogy a dolgok vannak". Buddha egyaránt tanító, példa, védelmező és barát. Az ő segítségével a lények elkerülhetik a szenvedést, beléphetnek egy állandóan növek-vő gyönyörállapotba, megszabadíthatnak és megvilágosíthatnak másokat is.

Buddha élete

Születése és élete a királyi udvarban

Buddha életének áttekintése tanításait is sokkal közelebb hozza. 2580 évvel ez-előtt egy királyi családban született, valószínűleg európai külsővel. A szövegek szerint magas volt, erős és kék szemű. Szülei királysága a mai Nepál déli határánál helyezkedett el egy város körül, amit Kapilavasztunak hívtak. Az ásatások kiderítették, hogy volt szennyvízelvezető rendszerük és központi fűtésük, ami luxusként hat, ha a közelben levő Lumbini vagy a harmadik világ városainak jelenlegi fejlettségét néz-zük. A fiú határozottan nem szűz anyától származik, anyjának legutolsó lehetősége volt a gyermekszülésre. Kevéssel születése után három jógi ezt mondta szüleinek:
"A fiú igazán különleges. Ha nem szembesül a világ szenvedésével, bármivé válhat, amit csak kívántok. Erős királyként meghódítja a szomszéd királyságokat, és minden elvárásotokat beteljesíti. Azonban, ha meglátja a feltételekhez kötött világgal együttjáró szenvedést, lemond helyzetéről, és megvilágosodott szemléletet hoz a világba."
Szülei örököst szerettek volna a birodalmukba, és nem költőt, álmodozót vagy filozófust. Ezért úgy döntöttek, hogy nagyon óvatosak lesznek. Körbevették a fiatal herceget minden jóval, amit egy egészséges fiatal ember kedvelhet: gyönyörű nőkkel (az írások szerint ötszázan voltak), sportolási és szórakozási lehetőségekkel, nagyszerű tanítókkal neveltetése végett. Bármit is kívánt, csak rá kellett mutatnia. Tudatalattijában sem voltak olyan zavaró benyomások, amelyek felszínre kerülhettek volna, így 29 éves koráig csak az örömöt ismerte. Ekkor azonban világa a feje tetejére állt.

Csalódás és az igazság keresése

Mivel a jógik jóslata miatt minden kellemetlen dolgot távol tartottak a jövendő Buddha környezetétét, ezért csak életének későbbi szakaszában találkozott a szenve-déssel. Akkor azonhan meggyőző megjelenési formákban. Három egymást követő napon látott egy beteg, egy öreg és egy halott embert. Az a felismerése, hogy ezek az állapotok részei minden életnek, a legmélyebb szintekig megrázta őt, s miután visz-szament palotájába, nagyon rossz éjszakája volt. Akárhol is kereste, sehol sem talált olyat, amire ő és barátai igazán támaszkodhattak volna. Hírnév, élvezet és vagyon mind eltűnik. Nézhetett kifelé vagy befelé: minden mulandó volt. Igazán és valójában semmi sem létezett.
Következő reggel elhaladt egy jógi mellett, aki a meditáció mély állapotában időzött, és tudatuk találkozott. A jövőbeli Buddha egy pillanat alatt felismerte, hogy igaz menedékre talált. Ez az ember valami igazi és időtlen dolgot tapasztalt. Nem-csak a belül felmerülő gondolatoknak és érzelmeknek, a különféle külső feltételeknek és világoknak, hanem magának a tapasztalónak is tudatában volt. Az ő tudatállapota ébresztette rá a herceget mindenki valós állapotára, a mindent tudó és mindent lehe-tővé tévő térre, annak ragyogó tisztaságára, mely külső és belső megnyilvánulási formákként játékosan fejezi ki a tudat gazdagságát, és időtlen szeretetére, ami semmit sem akadályoz. Ez volt az! A herceg egy pillanat alatt rájött, hogy az abszolút igaz-ság, amit keresett, nem más, mint maga a tudat. Ebben az időben nem voltak spirituá-lis turbó feltöltők vagy gyors sávok, mint például a Mahamudra vagy Maha Ati, a Csag Csen vagy a Dzog Csen. Ezeket a leghatékonyabb módszereket Buddha csak megvilágosodása után tudta megmutatni. Az ő idejében senki sem rendelkezett olyan látásmóddal, mellyel az élet minden aspektusát - mint a fogmosás, szeretkezés, gon-dolkodás, alvás vagy evés - az ösvénnyé lehetett volna változtatni, és saját tudatunk felismerésére használni. Mivel a pillanatnyi tapasztalás nagy tigrisének meglovagolá-sa ekkor még nem volt lehetséges, így a herceg csak a világról való lemondás sokkal lassúbb ösvényét választhatta. A napi zavaró benyomások mértékét csökkentenie kellett. A magánélet legélvezetesebb formáját elvágva eltűnt Észak-India hegyeiben és erdőségeiben.
Mivel minden dolognál jobban akarta a tudat természetének felismerését, nem volt ideje kényelmes keresgélésre. Hat nagyon nehéz év következett. Amíg a fiatal herceg Észak-India erdeiben és tisztásain tartózkodott, a tökéletesség szintjére vitte még a legszélsőségesebb gyakorlatokat is, melyeket kapott. S mivel motivációja néha túltett ítélőképességén, egyszer majdnem halálra koplalta magát. Korának legnagy-szerűbb tanítóitól tanult, és az összes, a mai napig is ismert filozófiai iskola gyakorla-tait elvégezte. Bár gyorsan felülmúlta tanítóit, ennek ellenére egyik alkalommal sem találta magát közelebb céljához. Bármennyire is jól irányították a tudatban lejátszódó eseményeket, egyikőjük sem ismerte magát a tudatot. A kijárt ösvények végén nem volt semmi állandó, amire bizalmát építhette volna.

Körülmények a 2500 évvel ezelőtti Észak-Indiában, és a világ napjainkban

Buddha idejében szokatlan szellemi nyitottság gazdagította Indiát, mely a régi Görögországhoz, a reneszánszhoz vagy a mi "hatvanas éveinkhez" hasonlított. Bár a legutóbbi hullám nagyon sok áldozatot követelt a kábítószereknek köszönhetően, nemes és nagyon fontos volt a materializmussal és a hatalommal szembeszállni. A hatvanas évek emberei idealisták voltak, de törekedtek - bár gyakran szűklátókörűen - minden lény boldogságára. Több szinten is egyetértve bíztak a lények alapvető jó-ságában és elkerülték a sznobbá válást. Valószínűleg a születésszabályozás lehetősé-gének hiánya miatt a Buddhát körülvevő atmoszféra a mainál sokkal prűdebbnek látszott, ami azonban tanítványai többségének tudati tisztaságát illeti, biztosan öröm volt tanítani őket. A materializmus, a nihiliznms, az idealizmus, a transzcendentalizmus, az egzisztencializmus filozófiái ekkor már mind ismertek vol-tak, és ebben az időben az indiaiak elvárták a szellemi irányzatoktól, hogy pozitívan hassanak életükre.
Nem túl gyakori a Nyugat kulturális történelmében, hogy egy filozófiai gyakor-lat áthassa a létezés minden aspektusát. Ahol azonban ez megtörtént, és az emberek megengedték a hatalmi felépítménynek, hogy ezt terjessze, az eredmény a boszor-kányégetés, a kommunizmus, a nácizmus vagy a politikai kifogástalanság lett. Azonban egy nem dualista tanítás, mint például a buddhizmus, lényegében ártalmat-lan. Ahol döntően ilyen a látásmód, ott a szabadság nincs veszélyben. A különböző lények különböző módú tanítása szabad lehetőséget biztosít, elkerüli a társadalmi nyomást, és sohasem motivál a félelmen keresztül. Ahol a buddhizmus megjelent, ott nemcsak a spirituális erők kihasználása ellen volt ilyen biztosíték, hanem a tanításo-kat is mélyrehatóan ellenőrizték. A bemutatott látásmód kemény, kritikus viták tár-gya volt. Túl kellett lépnie a személyes kívánságokon, és egy állandó igazságra kel-lett rámutatnia. Ha a látásmód nem volt megfelelő - nem voltak meghatározott mód-szerek a gyakorlásra, és a cél sem volt ellenőrizhető -, nem is jutott tovább. A tanítók is nagyon vigyáztak arra, hogy ne csak félig kész felismerésekkel álljanak elő. A spi-rituális becsületesség megkívánta, hogy aki egyszer veszített a gyakori filozófiai viták során, automatikusan a nyertes tanítványává váljon.

Megvilágosodás és a tanítások kezdete

Hat ismeretlen év után, az akkor még kellemes Észak-Indiában a fiatal herceg elérkezett arra a helyre, amelyet ma Bodhgájának neveznek. Ez egy koldusokkal és idegen templomokkal teli falu a Delhiből Kalkuttába vezető út kétharmadán, a hatá-rozottan túlnépesedett Bihar államban. Megérkezésekor felébredtek benne a számta-lan előző életekben tett ígéretei, így letelepedett egy kis folyó meletti óriási fa alá, és elhatározta, hogy meditációban marad mindaddig, amíg minden lény hasznára nem válik. Egy héttel később, május telihold napján ez megtörtént. Megvilágosodásának napja 35. születésnapja volt, ugyanaz a nap, amelyen később meghalt.
A tudatát takaró utolsó fátylak feloldása után a benne s a körülötte levő tér és energia közti elválasztás megszűnt, időtlen, mindent ismerő tudatossággá vált. A kü-lönböző tradíciók különböző módon magyarázzák ezt a folyamatot, de a legmagasabb szintű látásmód, a Maha Anutara Jóga Tantra szerint a múlt, jelen és jövő buddhái áldották meg őt. Tökéletes bölcsességüket összesűrítették a fehér női buddha, Szárvá Buddha Dakini formájába, és a vele való egyesülésen keresztül a női és férfi energi-ák és minden más dualizmus is a tökéletességbe olvadtak.
Testének minden egyes atomján keresztül ismert mindent és egy volt minden-nel. Átkelve a folyón arról a helyról, ahol elérte a célt, Buddha három hétig időzött a ma már híres bodhgájai fa alatt. Sok istennek adott menedéket, és képezte testét, hogy a megvilágosodott energiák intenzív áramlásával képes legyen együtt élni, az embereknek azonban itt még nem tanított.
Első tanítását négy héttel később adta Szárnászban, a Szarvas Parkban. Ez egy falu, amely körülbelül Delhi és Kalkutta között félúton fekszik. A szomszédos Benáresz fontos szent hely a hinduk számára. Halottaikat a Gangesz partján égetik el, és földi maradványaikat a folyóba dobják. A teljes zarándokúthoz e helyen olyan kü-lönlegességek tartoznak, mint például fürdés a Nagy Folyamban, és ivás a vizéből.
Öt igazságkereső jött hozzá először, ők azonban nem tartoztak a legvonzóbb ta-nítványok közé. Mivel természetükből adódóan merevek voltak, dicsőítették őt, ami-kor végletesen szigorú gyakorlatokat végzett, most pedig felháborodtak ragyogó öröme és egészsége láttán. S mert elgondolásuk szerint ez az állapot túl "világias", és amiért főleg csak önmagukra gondoltak, ők azok az ügyfelek, akiket gyorsan másho-va küldenénk. Amikor kíváncsiságuk erősebbé vált mint merev elképzeléseik, csupán ennyit tudtak kérdezni: "Miért ragyogsz ennyire? Mi történt veled?" A válasz a híres Négy Nemes Igazság volt, ami a különböző tradíciókban kissé eltérő szóhasználattal jelenik meg. Valami ilyesmit mondhatott: A feltételekhez kötött lét szenvedéssel jár. A szenvedésnek van oka, van vége, és vannak utak, melyek elvezetnek a végéhez.

Buddha tanításai

A Kis Út (Theraváda) A Négy Nemes Igazság

Hol bővebben, hol kevésbé kifejtve, ez a Négy Nemes Igazság adott keretet Buddha tanításainak a következő 45 évben. Bár olyan szavakat használt, melyek fő-leg egoistákat vonzanak, folytatólagosan hat minden buddhista iskolára. Ezért ezeket az igazságokat érthetővé kell tenni a jelenlegi nyugati világ kritikus koponyái számá-ra. Mivel mi vagyunk a buddhizmus jövője és természetes haszonélvezői, nem számít igazán, hogy a jelenlegi magyarázatok valószínűleg túlhaladnak azoknak a látókörén, akiknek eredetileg tanították őket.
Már Buddha első kijelentéséhez is - "Van szenvedés" - több magyarázat szük-séges. Amikor valaki először találkozik ezzel az idézettel, alapvetően lehangolónak találja. Összehasonlítva az önmagukat jól előadó, hiten alapuló vallásokkal - melyek szerint a saját istenük az egyetlen, a legerősebb, hogy Allah bosszúja "könyörtelen és tévedhetetlen" -, a buddhizmus nem nyújt olyan érzést a gyenge embernek, hogy ő egy nagy dolog része. Ehelyett kicsit gondolkodni kell, s ha ezt megtesszük, rájö-vünk, hogy Buddha első szavai a határtalan boldogság felé mutatnak. Hogy hogyan? Majdnem mindenki elfelejti, hogy tapasztalataink természete feltételekhez kötött; attól a szinttől függ, amelyen megtörténnek. Lámaként eltöltött húsz évem megmutat-ta, hogy az emberek nagyon is tudatában vannak változó érzelmeiknek, mindig azt hiszik, hogy ami a jelen belső képernyőjén történik, az valós. Ez a tendencia függet-len az intelligenciájuktól. Nem kell ahhoz Buddhának lenni, hogy tudjuk, léteznek boldog és boldogtalan napok. Amiért mindenkinek szüksége van a Buddhára az az, amit nem tudunk, vagy amit nem látunk meg könnyen. Nélküle nem vesszük észre a tükröt a képek mögött, a tudatosság feltételekhez nem kötött állapotát, a legmagasabb szintű örömöt, amely elválaszthatatlan a tudat legteljesebb működésétől.
A "Van szenvedés" így hatja át az összes nem megvilágosodott létet. Összeha-sonlítva a tudat időtlen erejének állandó frissességével, minden más egyszerűen fel-színesnek tűnik. A határtalan, ragyogó tér ismerőjének még a legnagyszerűbb feltéte-lekhez kötött tapasztalat sem elég. A leggyönyörűbb hullám sem hoz olyan beteljesü-lést, mint maga az óceán.
Ezért mondhatjuk, hogy Buddha Négy Nemes Igazsága közül az első nem le-hangoló, mint ahogy az annak tűnik, hanem igenis felemelő. Ha valaki tisztán meg-mutatja, hogy elpusztíthatatlan tudatunk természete tökéletesebb bárminél, amit va-laha is tapasztalhatunk, az határtalanul gazdaggá tesz minket.
Buddha második kijelentése - "A szenvedésnek van oka" - szintén igényel va-lamiféle intelligens kiértékelést. Mi lehet minden szenvedés elfogadható oka, a leg-élesebb fájdalomtól a legcsekélyebb unalomig vagy csalódottságig? Biztos, hogy nem a hiten alapuló vallások gonosz vagy ördög elve. Az ok és okozat törvénye mindig működik. Az abszolút gonosz csupán önmagát pusztítaná el, míg egy "viszonylago-san" negatív erő természetesen gátolja saját magát. Buddha itt egyetlen vádolható dolgot ismer: a nem megvilágosodott tudat alapvető tudatlanságát. Ez úgy működik, mint egy szem, amely látja a külső dolgokat, de önmagát nem. Képtelen a látót, a látott dolgot és a látás folyamatát egymástól függőnek és ugyanazon teljesség része-ként látni. Ez maga a nemtudás. Mindannyian leellenőrizhetjük magunkon, hogy mi-lyen sok tovatűnő tárgynak, szituációnak és tudatállapotnak lehetünk tudatában, még komolyan is vehetjük azokat, miközben fogalmunk sincs a tapasztalóról, az időtlen lényegiségről, teljesen elmulasztjuk azt. A nem megvilágosodott tudat képtelen fel-ismerni önmagát, ez az oka a feltételekhez kötött világnak és minden szenvedésnek.
A tudat részleges működésének köszönhetően jelenik meg az elválasztás illú-ziója és a dualista látásmód. Noha sem kívül, sem belül nincs semmi állandó vagy maradandó, a tudat térszerű természete - a látó - önmagát én-ként tapasztalja, és ami terében megjelenik, az lesz a te, vagy valami elválasztott dolog. Bár minden, ami feltételekhez kötött, állandóan változik és nincs valós léte, a szokások ereje és az érzékszervek benyomásainak durvaságai elhitetik a nem megvilágosodott lényekkel, hogy a jelenségvilág valódi.
Az én és te, az itt és ott közötti elválasztás okozza a zavaró érzelmek megjele-nését: ragaszkodást ahhoz, amit akarunk, és taszítást attól, amit kellemetlennek tartunk. Az előbbi érzés aztán mohóságot okoz: amit kedvelünk, meg is akarjuk tar-tani; az utóbbiból pedig irigység válik: akiket nem szeretünk, azokat nem akarjuk boldognak látni. Az alapvető nemtudás minden nehézség oka, ez hozza létre a kizá-ró (és ártó) büszkeséget. Itt a pillanatnyi körülményeket - melyekben barátainknál jobbak vagyunk -, a vagyont vagy a szépséget hisszük valósnak, s nem ismerjük fel, hogy képtelenek vagyunk ezeket irányítani, vagy egyáltalán megtartani. Másrészt azonban a befogadó büszkeségnek egy jógi állandó állapotává kell válnia. Aki látja minden lény erejét, lehetőségét és igaz természetét, az minden szituációban már eleve a Tiszta Földön van, tanul ebből, és spontán hasznára is válik másoknak.
A fent említett hat zavaró érzelem mindegyike a nemtudásból fakad, 84.000 kü-lönböző kombinációban jelenhet meg, és annak ellenére, hogy ezek állandóan változ-nak, mindig igaznak tartjuk őket. A tapasztalás pillanatában nem ismerjük fel, hogy azelőtt nem voltak ott, most éppen változnak, és később ismét nem lesznek ott, s tu-lajdonképpen butaság energiát fektetni beléjük. Ehelyett az emberek testtel, beszéd-del és tudattal belekeverednek változó állapotaikba, ezzel folyamatosan jövőbeli szenvedésük magjait ültetik el saját tudatalattijukban és a világban. Mikor ezek ké-sőbb megérnek további nehézségek formájában, csak kevesen lesznek, akik nem má-sokat okolnak majd emiatt. Elfelejtve, hogy mi vagyunk az egyedüli okai annak, ami történik, a társadalmat, szüleinket vagy partnereinket fogjuk vádolni, vagy bármi mást, ami divatos. Elhalasztva az értékes lehetőséget, hogy megértsük és megváltoz-tassuk mostani és előző életeink szokásait, újra el fogjuk ültetni a jövő szorongásá-nak, fájdalmának magjait.
Buddha harmadik kijelentése, melyet a 2550 évvel ezelőtti történelmi jelentősé-gű találkozáskor tett, mélyen megmozgatja a mai Nyugat világát. Félelem nélkül mu-tatta be magát, mint aki elérte a célt. Tekintélyének teljes erejével kinyilatkoztatta a teljes tökéletesség állapotát, amit már szüntelenül tapasztalt: "A szenvedésnek van vége". A történelemben először jelent meg valami abszolút, melyet a lények elérhet-tek, s valódi menedékként szolgálhatott mindenki javára. Bárki, aki azóta megfelelő instrukciókkal meditált, igazolhatta Buddha legmagasabb szintű tisztánlátásának részleteit vagy annak teljes egészét. Felismervén a végső igazságot, ami lényegében félelem nélküli mindent tudó tér, tapasztalatként legmagasabb szintű folyamatos öröm, kifejeződésében aktív együttérzés; minden jelentőségteljessé és örömtelivé válik. Mindez túlmutat azon a szemléleten, hogy valaki valamit tesz valakivel. A megvilágosodásban a tudat olyan, mint a nap. Saját erején keresztül ragyog.
Itt, Szárnásznál, ahol máig is egy romokban heverő hatalmas sztupa ünnepli ezt az eseményt, Buddha negyedik nemes igazsága saját és számtalan nagyszerű tanító életének lett vezetője egészen napjainkig. Ezt mondta: "Van egy út a szenvedés megszüntetéséhez". Ekkor kezdődött el az a teljes negyvenöt év, melyben azért dol-gozott, hogy a lényeket szabaddá tegye. Mivel mindig nagyon tehetséges emberek vették körül, így meg tudta osztani azt a 84.000 tanítást, melyek mind a mai napig a világ hasznát szolgálják.
Buddha első tanítványai azonban aligha ismerhették fel, hogy a következő ma-gyarázatok jelentik szavainak teljes értelmét. Megértve, hogy a tudat teljesen kifej-lesztett állapota három szintből és a most említésre kerülő öt bölcsességből áll, köz-ponti jelentőségű a Nagy Úton. A Gyémánt Út kifejezetten e belső felismerésből fa-kadó négyféle megvilágosodott tevékenységre összpontosít, és megerősíti, hogy a félelemnélküliség, a spontán öröm és az aktív együttérzés tapasztalata a lények igaz természete. Minden szint azt tanítja, hogy a különbség egy Buddha és mindenki más között egyszerűen csak annyi, hogy ő minden szükségeset megtett a tudat teljességé-nek megtapasztalásáért. Másoknak ezt a munkát még el kell végezni.

A Nagy Út (Mahajána) Együttérzés és bölcsesség

Nyolc évvel a szárnászi első tanítása után, Radzsgirnál, Bodhgájától néhány órányira Északra fekvő hegynél egészen másféle emberek jöttek, hogy Buddhától tanuljanak. Mások számára is volt energiájuk, és élvezték a széleslátókörű egészsé-ges életszemléletet. Ezt a többletet felhasználva Buddha megmutatta nekik, hogyan lehet az együttérzést addig erősíteni, amíg az elválasztás tapasztalata az alany, tárgy és cselekvés között el nem tűnik. Ugyanakkor olyan módszereket is adott tanítványa-inak, melyek által képessé váltak természetes bölcsességük megvalósítására. Megta-nította nekik, hogy tényleg azt lássák, ami valójában van, amit nem színeznek kon-cepciók és félelmek. Mindenek felett kitartott amellett, hogy az együttérzés és a böl-csesség mindig működjön együtt. Csupán együttérzéssel dogmatikussá és szentimen-tálissá válunk, míg a tisztánlátás önmagában hideggé és teoretikussá tesz minket. A lényeknek mindkettőre szükségük van.

Együttérzés

Az együttérzés első szintjén akkor szeretjük a lényeket, amikor az elvárásoknak megfelelően viselkednek. Bizonyára ezt már sokan megvalósították, mert kielégíti rendszeretetünket.
A második szint ott kezdődik, amikor jót kívánunk másoknak akkor is, ha ne-hézséget okoznak nekünk. Itt megértjük, hogy az ártó cselekedetek oka alapvetően a nemtudás. Minden lény boldogságot szeretne, azonban ha nem tudjuk, hogyan lehet ezt megvalósítani, hibákat követünk el, és ezzel szenvedést okozunk magunknak és másoknak is. Mivel nincsenek tudatában az ok és okozat működésének, sokan csalánt markolnak meg a virág helyett.
Az együttérzés tökéletessége igazán hatalmas. Olyan, mint a nap, mely minden-kire ragyog. Ezen a szinten nem gyakorolunk megkülönböztetést, hanem egyszerűen a tőlünk telhető legjobbat tesszük, míg környezetünk áldásban, tisztulásban vagy ta-nításban részesül, karmájának és intelligenciájának megfelelően. Fz a megkülönböz-tetés nélküli együttérzés túlmegy mindenféle "szeretem" vagy "nem szeretem" dol-gon, és a lehető leggyorsabb úton teszi éretté a lényeket.
Az első két lépés olyan, mintha gyönyörű képeket vetítenénk ki tudatunk képer-nyőjére. A harmadik azonban maga a képernyő ragyogása. Kezdetben gyakran elve-szítjük ennek tapasztalását, de ha egyszer már állandósult, ereje folyamatosan nőni fog.

Bölcsesség

Kétféle bölcsesség létezik. A világi, mely a tudat által megtapasztalt külső és belső jelenségekre vonatkozik, és a megszabadító bölcsesség, mely magára a tudatra mutat.
Az első bölcsességet az iskolákban és az egyetemeken tanítják. Ez képessé tesz minket arra, hogy rövidebb idő alatt több pénzt keressünk, érdekesebb munkát vé-gezzünk és nagyobb adóssággal haljunk meg, mint az oktatásban nem részesült szomszédunk. Ez a bölcsesség arra korlátozódik, ami mulandó, és amikor a saját sí-runkhoz kerülünk, minden haszna eltűnik. "Az utolsó ingnek nincs zsebe" tartja egy ismert dán közmondás. Bár az egy életen belül kifejlesztett intelligencia okos jövőbe-li szülők kiválasztásához vezethet.
Maga a tudat bölcsessége azonban megszabadít, megvilágosodást hoz, és soha nem tűnhet el. Mivel határtalan tiszta tér, a tudatosság soha nem született s ezért nem is halhat meg; tulajdonságai feltételekhez nem kötöttek és örökké tartanak. A tudat tükrének életről-életre lecsiszolt részei - a tudatosság megvalósított aspektusai - megmaradnak vagy könnyen újra felfedezhetővé válnak.
Arról a szintről azonban, ahol megjelenik az együttérzés - és a tapasztalatokat többé már nem vesszük személyesen, hanem ok és okozat kifejeződéseként kezeljük -, az elsajátított személyes dolgokon túli megvalósítások állandóan csak növekedhet-nek, egészen a teljes megvilágosodásig.
Akkor hogy ismeri fel önmagát a tudat? Még több szó és fogalom bevezetésé-vel? Tapasztalnak-e több megvilágosodást a tibeti buddhizmus "Erkölcsös" vagy Gelugpa iskolájának szerzetesei, akik napokon át filozófiai kérdéseket boncolgatnak a legkifinomultabb intellektuális eszközökkel? Ellenkezőleg. Az a helyes irány, ha nem törődünk a gondolatokkal. Itt a kulcspont spontánnak és erőfeszítés nélkülinek lenni. Ha a tapasztaló saját terében nyugszik, miközben természetesen azzal időzik, ami éppen történik, a tudat lenyugszik és ragyogó lényegisége megjelenik. A cél ez, nem más. Így megjelenik az először megszabadító, majd megvilágosodást eredmé-nyező bölcsesség, és a világot álomként ismerjük fel - közös, és egyben egyéni álomként -, ahogy valójában is az. Ha abból a felismerésből fakadóan cselekszünk, hogy alany, tárgy és cselekvés kölcsönösen egymástól függ, akkor mindent beteljesí-tünk, ami csak fejlődést, jelentőségteljességet és örömöt hoz.
A nem megvilágosodott lények saját, bennük rejlő tökéletességüket az alapvető nemtudás miatt nem veszik észre. Attól függően, ahogy ezt értjük, ez az állapot négy vagy két fátylat tartalmaz. Az előbbi esetben különbséget tehetünk az alapvető nemtudás, az ebből következő zavaró érzelmek, az ezt követő cselekedetek és végül az eredményeik és a szokások között, melyek további káros dolgokba visznek min-ket. Ez a magyarázat Buddha második Nemes Igazságából származik.
A második látásmód szerint a tudat állandóan változó állapotai az első akadá-lyunk. Mindenki, aki fel-le utazik a boldogság és a szenvedés feltételekhez kötött állapotai között, s a világot a szeretem-nem szeretem által színezett szemüvegen ke-resztül nézi, nem látja, ami valójában ott van. A második akadályt a merev elképzelé-sek és a tapasztalatok fogalmakra való leszűkítése jelenti: materialista, nihilista, eg-zisztencialista, transzcendentalista vagy bármi más.
A holdra mutató ujj nem a hold, a szavak és elképzelések pedig csupán a ta-pasztalat árnyékai. Bármelyik meghatározást is választjuk a kettő közül - hiszen Buddha tanításainak értékes tortája más módokon is szeletelhető -, amikor minden korlátozás eltűnik, a tudat megvalósítja igaz természetét. Mindazok számára, akik a zavaró érzelmeket, pl. a nemtudást, haragot, féltékenységet, büszkeséget és ragasz-kodást nagyon komolyan veszik, mert hatásuk alatt állnak, íme néhány tanács, ho-gyan lehet elkerülni, vagy még hasznossá is tenni őket.

A zavaró érzelmek - az öt belső "női" bölcsesség forrása

Titkos szinten a nőies térnek lótuszvirág a szimbóluma, mely melegséggel tart fenn minden dolgot. A megjelenő nehéz tudatállapotok, melyeket különböző vallások és politikai csoportok humorérzék hiányában "bűnösnek" vagy "antiszociálisnak" nyilvánítanak, a buddhizmusban hasznosan alkalmazhatók a tudat belső szintjén. Itt a megvilágosodás nyersanyagává válnak, és összekapcsolják a lényeket az öt Buddhacsalád legmagasabb szintű megvalósításával. A hatékony módszerek - főként a Gyémánt Úton - minden érzelmi energiát gyorsan az öt, mindig jelenlévő bölcses-séggé alakítják át. Közismert dolog, hogy e módszerek mélységét manapság egyre több pszichológus és filozófus fedezi fel.
Buddha gyakorlatilag egy három lépésból álló támadást javasol ez ellen az el-képzelt, de kemény ellenség ellen. Először el kell kerülnünk azokat a körülményeket, melyekről tudjuk, hogy nem kívánt érzéseket hoznak. Ha ez nem lehetséges, akkor bölcsebb, ha mulandóságukra és változó természetükre összpontosítunk. Mint ahogy egy zavaró tudatállapot nem volt jelen korábban, s hamarosan ismét eltűnik, értelmet-len lenne ennek hatására cselekedni. További problémák magjait ültetnénk el.
A legmagasabb szinten egyszerűen nem adunk energiát a nem kívánt érzelmek-nek, "a rablót egy üres házba engedjük be". Itt szigorúan csak azzal foglalkozunk, ami épp az orrunk előtt van, anélkül, hogy figyelembe vennénk vagy erőt adnánk bármilyen zavarnak. Ha ezt sikerült megvalósítanunk, akkor egyre tudatosabban, nö-vekvő csodálkozással és örömmel ismerjük fel, hogy a fájdalmas tudatállapotok nemcsak eltűnnek, hanem tiszta formájukban, az öt megszabadító bölcsességként jelennek meg újra. Ahogy a szemétből trágya lesz, vagy egy forró vasdarab használ-ható tárggyá válik, ugyanúgy a zavaró érzelmek az egon túli belső tapasztalássá ala-kulnak.
Lehet, hogy vannak felületes változatok, de Buddha megvilágosodott látásmód-ja és a buddhista jógik tapasztalatai 2500 éven át megegyeznek a zavaró érzelmek átalakulásának leírásában:
" Amikor a harag visszatér a tudatba, mindent olyan tisztán fogunk látni mint egy tükröt, anélkül, hogy bármit is hozzátennénk vagy elvennénk belőle.
" A "kizáró" büszkeség, amely merevvé tesz minket és képtelenné a megosztásra, azt a képességet fogja megadni, hogy lássuk a létezés sokoldalú gazdagságát.
" A ragaszkodás megkülönböztető bölcsességgé fog változni, azzá a képességgé, amely képes megérteni a jelenségeket önmagukban és egy teljesség részeként is.
" A féltékenység - mindig szorgalmasan próbálja a tudatot előreröpíteni vagy a múlthoz kötni - a tapasztalás mindent beteljesítő bölcsességévé fog átalakulni.
" Sőt, még a zavarodottság és a butaság is intuitív bölcsességgé alakul, mely min-dent áthat. Ez mindent tudó, mert a tér és energia minden időben és minden helyen ugyanaz. A tudat semmitől sincs elválasztva.
Ha buddhista menedéket veszünk, a megszabadulás és a későbbi megvilágoso-dás elpusztíthatatlan magjait ültetjük el. Ez azonban nem jelenti az összes nem kívánt tudatállapot azonnali megszűnését. Mindaddig, amíg a Gyémánt Út gyakorlása nem hozza meg gyümölcsét, íme néhány gyakorlati tanács otthonra, a munkához és a sze-relemhez. A felmerülő haraggal szemben egyszerűen legyünk dermedtek. Ha nincs azonnali veszély, figyeljük meg a szituációt, de hagyjuk továbbmenni. Légy a nagy kutya, akinek nincs szüksége ugatásra, elég erős anélkül is. Az ártó emberek inkább zavarodottak, mint rosszak, és néhány perc a társaságukban lehet, hogy fárasztó má-soknak, de nekik éjjel-nappal együtt kell élniük önmagukkal.
Bántani őket ilyen nagy szenvedés mellett nem lenne sportemberhez méltó. Ehelyett bölcsebb az ilyen nehéz helyzeteket ítélkezés nélkül kezelni, tanuljunk belő-le, hogy később minden lény hasznára fordíthassuk, és aztán gyorsan engedjük el. Ha ez nem lehetséges, néhány nő megkönnyebbül attól, hogy kibeszéli problémáit. Bár ezt nem tanácsos eltúlozni, mert végül könnyen magányossá válhatunk.
Ha elragad a kizáró büszkeség, akkor mindenki buddhatermészetének tudatosí-tása a hatékony ellenszer. Az embereket az is segíti, ha megértik, hogy a mennyor-szág és a pokol a füleik vagy bordáik között történik. Vagy bárhol máshol, ahol a tudat helyét feltételezik. Ha a lényeket vonzónak és jelentőségteljesnek látjuk, ez csak örömöt hozhat, míg ha a hibáikat keressük, szellemi szegénység keletkezik. Ak-kor állandóan rossz társaságban leszünk, és nehéz lesz képességeinket kibontakoztat-ni.
A ragaszkodás, mohóság és fösvénység óriási területét illetően, mely az embe-rek speciális világa, remélhető, hogy az előző életekból származó jó karmikus kap-csolatok képessé tesznek arra, hogy a hormonok okozta vágyakat megoszthassuk, partnereink örömére is. Azt a boldogságot, ami nem elérhető számunkra itt és most, mindig másoknak kell kívánjuk, miközben tudatában maradunk minden feltételekhez kötött dolog mulandóságának. Csak a megvilágosodás jelent végső és örökké tartó boldogságot, s nem igazán fontos, hogy saját temetésünkre Hyundai-jal vagy Merce-des-szel érkezünk.
A féltékenység különösen állhatatos ellenség. Bármiből, még a semmiből is ké-pes táplálni önmagát, és akár hosszú időn keresztül is befolyásolhatja a tudatot. Ezért ez az érzés kiváló kísérleti alany saját tudatunk megvizsgálására, világosan megmu-tatja, hogy a tudat milyen jól kezeli saját kivetítéseit. Itt csak egyetlen ellenszert is-merek, de ez azonnal megszabadít: annak, akire féltékenyek vagyunk, kívánjunk olyan sokat vágyaink tárgyából, hogy az túlszárnyaljon minden elképzelést, és belép-jen a tündérmesék világába. Kívánd neki a legjobb munkahelyet, egy olyan hosszú autót, hogy alig tudjon vele parkolni, száz szeretőt minden éjszakára és jó egészséget ahhoz, hogy mindezt képes is legyen élvezni.
Ami a butaság átalakítását illeti, néhányan soha nem fogják megérteni a kvan-tumfizikát, sem az üresség 16 szintjét, melyet a buddhizmusban tanítanak. Ez nem jelenti életünk abszolút behatárolását, mivel tudatunk nagyon rugalmas. Ha nem csi-nálunk ebből problémát, hanem képességeink szerint gyakorolunk és a legjobb meg-értésünkkel haladunk tovább, így az olyan tulajdonságok, mint pl. az együttérzés, átlagos IQ-hoz fognak vezetni. Buddha tanácsát alkalmazva, a meditációban kötődé-sen és taszításon túl időzve, erősen összpontosítva, amikor lehetséges, majd ismét lazítva, a tudat mint egy csésze kávé, mely már nem rázkódik többé - mindent vissza fog tükrözni. Ez a mindent átható bölcsesség, amit intuíciónak is neveznek. Azért ismerjük a dolgokat, mert egyek vagyunk velük, s a teret nem valami elválasztó vagy halott dologként ismerjük fel, hanem tartalmazóként, mely mindent közvetít.

A Gyémánt Út (Vadzsrajána) Mantrajánának és Buddhista Tantrának is nevezik

A megvilágosodással való teljes azonosulás módszerei a leggyor-sabb eredmények érdekében
A Négy Nemes Igazságot, valamint második "belső" tanítását - az együttérzés és bölcsesség fent említett útjait - Buddha egy helyen, Radzsgir hegyénél adta.
A Gyémánt Úttal ez csak részben van így. Bár a buddhatermészetről szóló el-méletibb tanításokat Shravasztinál és Vaishalinál, Észak-Kelet Indiában adta, mindig, amikor izgalmas, kreatív, élettel és örömmel teli emberek mentek hozzá, Buddha spontán módon és az azonnali megtapasztaláson keresztül tanított. Bámulatos talál-kozások voltak, ahol a lényeket közvetlenül, időtlen tiszta fényükkel kötötte össze. A megvilágosodás iránt érzett vonzódásuk, és az, hogy többé már képtelenek voltak Buddhát "kívülállóként" vagy maguktól elválasztottként tapasztalni, valamint erős odaadásuk által képesek voltak az ő tulajdonságait gyorsan elmélyíteni magukban. Felismerték a Mahamudrát, melyet saját lényegükként tanított, a megjelenítendő buddhaaspektusok energiamezőit pedig saját megvilágosodott tulajdonságaikként. A gazdagság, mely életeken keresztül növekedett bennük, most felszabadult. Ezért hasznos annyira a tanító felelősségvállalása, mert az odaadás érzésének több oldala van, és nagyon különböző eredményekhez vezethet. Khomeini, Pol Pot, Hitler és Sztálin láthatóan rosszak voltak. Ennek ellenére sok boldogságot és életet tudtak szétrombolni a buta, bennük bízó embereknek köszönhetően, akik végül maguk is áldozatokká váltak. Másrészt a Buddha és az olyan tanítók iránt érzett odaadás, akik ugyanazt teszik és mondják, sokaknak segített már. Mivel ez az érzés elég erős ah-hoz, hogy a lényeket túlvigye a dualizmuson, századokon keresztül sokakat vezetett a megszabaduláshoz és a megvilágosodáshoz, vagy segített nekik, hogy jelentőségteljes és tudatos életet élhessenek. Mivel ugyanabból a forrásból nagyon különböző ered-mények származhatnak, ezért bölcs dolog a feltételeket működés közben megvizs-gálni. Az odaadás az azonosulás érzéséből ered, ezért lényegi fontosságú az odaadás tárgya. Természetesen erős élményt jelent egy magunkban dédelgetett mély érzés kifejeződésével találkozni, azonban ha a nyüzsgésnek vége, ki akar ottmaradni egy végzetes másnapossággal? Ezért olyan fontos az, hogy melyik arcot islnerjük fel sajá-tunkként. Khomeini itt az ember gyűlöletét tükrözi vissza, Shoko Ashahara pedig a cselszövésre való hajlamát, míg egy buddha a tudat fáradhatatlan ragyogását és együttérzését jeleníti meg. Manapság az emberek kritikus neveltetésén és a kíváncsi, de korrekt sajtón múlik, hogy a hasznos példák vonzóvá váljanak, a rosszak pedig lelepleződjenek úgy, hogy még csak a közelükbe se menjen senki.

A négy buddhaaktivitás, a "férfi" belső lényegiség

A titkos szinten a férfias örömöt a gyémánt fejezi ki, mely természeténél fogva ragyogó, önmaga felé is. A tér félelemnélküli öröméből és együttérzéséből spontán törnek fel a békítő, növelő, elkápráztató és erőteljesen védelmező tulajdonságok. Ezek mindig megjelennek, amikor szükség van rájuk, és ott, ahol van kapcsolat a megvilágosodással. Hogy megmutassam ezek gazdagságát - s hogy az ismétlést elke-rüljem -, a megvilágosodott tevékenységek kissé más név alatt következnek.
Békét adó: ha a tanítványok törékenyek, mint a tojás, vagy kemények, mint a márvány, "kedvesnek lenni" gyakran a megfelelő megközelítés. Az első esetben gyó-gyító mennyiségű bizalmat kapnak a bennük rejlő képességekhez, a második esetben pedig a külső nyomás hiánya talán kikényszeríti majd őket csigaházukból, és kényte-lenek lésznek kommunikálni. A feltételek azonban nem maradhatnak hosszú ideig édesek és melegek. Amikor az alapvető bizalom megjelenik, még mielőtt kialakulná-nak a megszokások és a lustaság, az embereket tanítani kell.
Gazdagító: itt az élet lehetőségeinek gazdagságát kell tökéletesen elsajátítani, de csak fokozatosan. Ha az emberek túl sokat, túl gyorsan próbálnak elérni, és aztán orra esnek, akkor az egojuknak megint lesz ürügye, hogy a szorításában tartsa őket. Ami a most említett két első tevékenységet illeti, a lámának vagy tanítónak csupán azt kell megvizsgálnia, hogy tanítványai önállóvá váltak-e, kifejlődötte bennük egy erőteljes humorérzék, és képesek-e egyre többet és többet nyújtani másoknak.
Az elkápráztatás megosztása: Amikor a tanító a két következő megvilágoso-dott tevékenységet alkalmazza, nagy felelősséget is kell vállalnia, valamint teljes mértékben tudatában kell lennie saját motivációjának. Ha valakinek megvan az ereje ahhoz, hogy másokra hatással legyen, gyors fejlődést idézhet elő, de ez nagyon ár-talmas is lehet. A jelenlegi vallási botrányok között - a civilizált világban és körülöt-te - volt tömeges öngyilkosság az amerikai keresztény szektákban, Afrikában pedig ájtatos katolikus törzsek feldaraboltak egymillió embert saját fajtájukból. A hindu guruk vagy nagyon gazdaggá, nagyon vagy kiszámíthatatlanná váltak, és a jóga taní-tók mérgező gázt engedtek a metrókba. Valószínűleg mindenki, aki tájékozott, hara-gon és elnyomáson kívül nem vár semmit az iszlámtól, de ugyanakkor néhány szerze-tesnek és lámának is sikerült kínos helyzetet teremteni Buddha nevében. Buddha ta-nításainak célja mindig a tudat teljes kifejlesztése, nem pedig egy dogmatikus isten parancsolatainak teljesítése. Ez a tény intelligens viselkedést kellene hogy előidéz-zen, mégsem tűnik könnyen elérhetőnek a becsületesség elfogadható szintje. Legye-nek azok bizonyos lámák, akiket a kommunista Kína, saját országuk lerombolója vesztegetett meg, vagy olyan szervezetek vezetői, mint például a Dharmadatu vagy Rigpa, akik óriási botrányokat okoztak visszaélve pozíciójukkal a tanítvány és tanító területén, mindez méregként hat a növekvő számú okos ember körében, akik a budd-hizmust azért választották, hogy életük igazi minőséggé váljon.
Valójában nincs szükség álarcra vagy színlelésre. A láma tevékenységének sza-badsága nagyon nagy, éljen akár cölibátusban, legyen világi vagy jógi, a tanítványok védelmezése alapvetően annyit jelent, hogy ugyanazt teszi, amit mond. A tanítványo-kon múlik aztán, hogy akarják-e azokat a képességeket, amelyeket a tanító olyan nyíl-tan feltár előttük. Legyen ez az átláthatóság könnyebb a nyugati világi tanítók új ge-nerációja számára, azokénál, akiket felváltunk. Nagy hátránynak tűnik olyan kultúrá-ból jönni, ahol gyerekként rendszeresen verik az embert!
Így hát mi is az én tanácsom Láma kollégáimnak? Mindig emlékezzünk arra, hogy legfőbb munkánk tanítványainkat függetlenné, együttérzővé és erőssé tenni. Mindig ünnepeljük különleges tulajdonságaikat és legyünk hálásak, hogy ilyen sok jót megoszthatunk egymással. Soha ne váljunk büszkévé, és ne vegyük körbe ma-gunkat bólogatókkal, akiket csak azért manipulálunk, hogy minket szolgáljanak vagy olyan dolgokat mondjanak, amilyeneket hallani szeretnénk. Osszuk meg mással a szeretetet, izgalmat és bármi mást, ami a tanítványok és a tanító hasznára válik, de soha ne éljünk vissza helyzetünkkel. Mivel többet tudunk, felelősek vagyunk fejlődé-sükért mindaddig, amíg tartják velünk a köteléket, hiszen még Buddha sem akart többet, mint "első lenni az egyenlők között".
Végül itt a negyedik tevékenység, mely szintén alapos önvizsgálatot igényel.
Erőteljesen védelmező: ahogyan az elkápráztatásnál és az erős tapasztalatok megosztásánál el kell kerülnünk a büszkeséget, ugyanúgy a leromboló és ellenőrző aktivitásnak is harag nélkül kell kifejeződnie. Csak akik látják a másokban rejlő buddhatermészetet, azok bánhatnak másokkal keményen anélkül, hogy hibát követ-nének el. Még akkor is, ha erős fogadalmaink vannak arra, hogy másokat testtel, be-széddel és tudatunkkal védelmezzünk, a tanítónak mindig önös motiváció nélkül kell cselekednie. Olyannak kell lennünk, mint egy jó orvos, aki csak azért operál, hogy elkerülje a későbbi fájdalmat.
Kiknek adták akkor a tanítások e harmadik szintjét? Amikor a tanítványokban megvolt a szükséges nyitottság, Buddha a Gyémánt Utat és a Mahamudrát tanította. Erején és tisztánlátásán keresztül ébresztette fel bennük képességeiket, számtalan ügyes módszert alkalmazva, hogy teljesen éretté tegye őket. Lényegében ez a legvég-ső, vagy harmadik szint háromféle megközelítésből áll. Egyik az odaadás, másik a módszerek, a harmadik a belső felismerés, melyek által a tudatot azonosuláson, ener-gián vagy éberségen keresztül ismered fel. Ha a tanító megbízható, napjainkban a leginkább használt meditáció Nyugaton a Guru Jóga, mely valamennyi között a leg-gyorsabb. A Karma Kagyü vonal egyik különlegessége Lámé Naldzsor vagy szanszkritül Guru Jóga, amely összeköti potenciális erőnket és belső spontán felis-merésünket. Bár Tibetben ezt többnyire titokban tartották, ez a legrövidebb út a meg-világosodáshoz és a legalkalmasabb arra, hogy felismerjük mindennapi helyzeteink-ben az itt és most tökéletes természetét. Minden tulajdonságot teljes egészében akti-vizál. Az adott időben és helyen a tanítvány nyitottságának mértéke legyen bármi-lyen, ez a természetes kiindulópont. Mivel ennek alapja az a mély kívánság, hogy a dolgokat a tiszta szinten lássuk - ami elég ritka képesség -, ezért nem mindenki talál-ja megfelelőnek ezt az utat. Így amikor az általánosságban érdeklődő leendő buddhis-ták széles köre követi jógi-tanítványaim élességét, akik most indítják el a Gyémánt Utat a világban, a Guru Jóga gyakorlata ismét egy "belsőbb használatú" dologgá vál-hat.
Ezen átalakító módszerek megőrzése a nagy jógik töretlen vonalának köszönhe-tő. Kiemelkedő helyet foglal el közöttük Marpa, a Kagyü vonal atyja Tibetben. 950 évvel ezelőtt háromszor utazott Délre, összegyűjtve és megvalósítva a legfontosabb titkos átadásokat. Az akkoriban magas kultúrájú Észak-Indiában történt iszlám pusz-títás idején a Himaláján át Tibetbe hozta a lényeges tanításokat, ahol később egyesí-tették a korábbi átadással, amit még Guru Rinpocse hagyott hátra. Minthogy ez a legérdekesebb pont a Nyugat számára, íme néhány további információ a működésük-ről.
Az erő vagy a "módszerek" útján Buddha azokat a tulajdonságokat mutatta meg, melyek a lények belső csatornáiban rejlenek. Ezt vagy úgy tette, hogy egyedül-álló buddhaaspektusokat jelenített meg, vagy úgy, hogy testét egyesülésben levő energia- és fényformákká változtatta, melyeket sokan kiállításokról vagy tibeti művé-szeti könyvekből ismernek. A megvilágosodás igazi visszajelzését tette hozzáférhe-tővé tanítványai számára. Kívánságaiknak, képességeiknek megfelelően most képes-sé váltak a megvilágosodás ilyen megnyilvánulásain meditálni és elérni a kívánt, személyen túli átalakulást. A megfelelő mantrák összekötötték belső központjaik vibrációját a buddhaaspektusok-éival, felszabadító erőt hozva beszédüknek. Az utol-só fázisban, a Buddhával való egybeolvadás alatt és abban a tudatosságban időzve, aminek nincs középpontja, nincsenek határai, erőfeszítés nélküli tisztaság jelent meg életükben. A felismerés, hogy a tér és öröm egymástól elválaszthatatlan, mindenhol és minden szituációban a Mahamudra örökké tartó tapasztalásává kell fejlődnie. Ugyanez a cél a belső felismerés útján keresztül is elérhető. Ez jobban kezelhető a modern világban, de valamivel több időt vesz igénybe. Miután lenyugtatjuk tudatun-kat és légzésünket, egy külső tárgyra összpontosítva, vagy egy buddhaformával való azonosuláson keresztül az intuíció és az átható belső felismerés természetes módon fog megjelenni. A "belső felismerés útján" elért tér-tudatosság folyamatossága a Mahamudra négy szintjének felel meg, mely legjobban a hétköznapi életben egy ezen a szinten lévő lámával való azonosuláson keresztül ismerhető fel.
A Mahamudrában és a Vadzsrajánában Buddha olyan közvetlenül osztotta meg megvilágosodását másokkal, hogy azt kevesen tudták elfelejteni. Akár a min-dennapos eszmecserék által, akár a legmagasabb tanításokon és beavatásokon keresz-tül, tanítványait a látó, a látás folyamata és a látott dolog egységének határtalan ta-pasztalatában részesítette. Azóta, egészen napjainkig, ez az átadás mindenkit meg-szabadít, aki megérti.
A mentális folyamatok nyugodttá és erőfeszítés nélkülivé válnak, így egyetlen választás van: a boldogság, és az emberek otthon érzik magukat minden szituációban. Egy ennyire időtlen bölcsességbe való bevezetés után felébrednek a tudat önfelszaba-dító folyamatai, és eltávolítanak minden elhomályosulást egészen a cél eléréséig. (Megj.: nyomtatott forma nézetben nézd!)

A Módszerek útja, a Guru jóga és a Belső felismerés útja
A közös cél: Megvilágosodás:
Legmagasabb szintű megvalósítás és Megvilágosodás
a Mahamudra egy vagy négy szintjén keresztül:
Szivárvány test, vagy út az Egyhegyűség, Nem mesterkéltség,
Egy íz és a Nem meditáció szintjein keresztül.

2. Munka
a belső energiákkal
(Naropa Hat jógája és az Azonosulás 2. Tiszta belső felismerés
egyesülő gyakorlatok) a Lámával: (tib.: Laghtong,
Azonosulás a Lámával: (tib.: Lamé Naldzsor, szkt.:Vipasszána)
(tib.: Lamé Naldzsor, szkt.: Guru Jóga)
szkt.: Guru Jóga) 1. A tudat lecsendesítése
Tartalmazza (tib.: Shiné,
1. Egy fény- és a másik két utat szkt.: Shamata)
energiaformán való
meditáció (Jidám)

Közös indulás: A négy alapgondolat
Menedék és az Előkészítő gyakorlatok (tib.: Ngöndro)

"MÓDSZEREK ÚTJA" "TITKOS ÚT" "BELSŐ FELISMERÉS ÚTJA"
Naropától és Marpától a Karma Kagyü Átadásban Maitripától és Marpától

Az évek során a buddhizmussal Nyugatnak intellektuális kapcsolata is kialakult. Tehetséges tanítványok váltak a tibeti nyelv és a buddhológia professzoraivá, és most már létezik a jelentős KIBI - egy egyetem Delhiben, mely híd a tanuláshoz és filozó-fiához a Nyugat számára. Azonban mind a gyakorlásban, mind a tanulmányban a legfontosabb maga az ember. Mégpedig azért, hogy jobban tudjon élni, meghalni és újraszületni, lehetőleg az értékes Phowa gyakorlat elsajátítása által. Ez egyfajta me-ditáció, mely a halál pillanatában megszabadulást eredményez. 1987-tó1 1995-ig a Gyémánt Út eme erőteljes módszerét több mint 15 000 nyugatinak adtam meg szerte a világon, s még a tibetiek is elcsodálkoztak eredményeink erőteljessége és gyorsasá-ga láttán. Sokan, akik azt gondolták, hogy a Gyémánt Út gyakorlásához egzotikus életmódot kell élniük távoli országokban, most sietve módosították elképzeléseiket.
1972-től eddig körülbelül 170 nyugati Karma Kagyü Központ és csoport fej-lesztett ki igazán nagy sikerrel modern megközelítést Buddha Gyémánt Útjához. A kritikus nyugati neveltetés kitűnő alapnak bizonyult tudatunk felismeréséhez. Ilyen hozzáértő csoportok által, a világ gazdagságát kihasználva és nem félve a legújabb kommunikációs technikáktól, Buddha legmagasabb szintű tanításai világszerte a leg-idealistább és legfüggetlenebb emberek kezébe kerültek. Manapság a néhány eredeti buddhista jógi-átadás vonaltartóinak tudatosan kellene törekedniük arra, hogy tanítá-saikat elsőként mutassák be az újonnan megnyíló országokban. Mecsetek és templo-mok mindenhol vannak azok számára, akik követni és hinni akarnak, azonban az önálló és kritikus emberek hol máshol találhatnak olyan spirituális ajánlatot, melyet komolyan vehetnek, ha nem a buddhizmusban? A Gyémánt Út jógi-látásmódja biz-tosítja, hogy a tudat ereje nem lesz megfojtva a cölibátus, a szertartások vagy a hie-rarchia által; így az inspirált és erős emberek a tanításokat jelentőségteljesnek fogják találni. Akik bíznak az önmagukban rejlő tökéletességben, azoknak felelősségük biz-tosítani, hogy a tanítások a modern élet éles helyzeteiben is megállják a helyüket, jelentőségteljesen mindazok számára, akik kritikusak és tapasztalni akarnak. A jelek, hogy mindez helyesen történik: egészséges humorérzék és az emberek érdeklődése a legmagasabb szintű tanítások iránt, melyeket képesek is megérteni. Szintén jó jelnek számít, ha a csoportok jobban becsülnek másokat azért, amit tesznek vagy tenni mer-nek, és kevésbé a bármi okból elmulasztott dolgokért. Másképp nincs meg a bizo-nyossága annak, hogy valami élő kerül átadásra, és nem megint egy újabb adag "ópi-um lett az embereknek" a világba zúdítva. Buddhistának lenni - ezzel a megközelí-téssel - annyit jelent, mint ünnepelni a félelemnélküliséget, az önmagától keletkező örömöt és a tér aktív együttérzését. Nincs jobb módja a köszönetnek Buddha iránt, és nincs nagyobb haszon mások számára annál, mint ha örömteljesen nyújtjuk a tőlünk telhető legjobbat.
Ez egy jógi megközelítése volt a külső, belső és titkos tanításokhoz, a Theravádához, a Mahajánához és a Vadzsrajánához. Buddha halálakor világossá vált, hogy elégedett volt munkájával. Mindent megadott, amire a lényeknek a megvi-lágosodáshoz szükségük van. Legutolsó tanácsa - hogy ne csak elhiggyük szavait, hanem ellenőrizzük is őket magunknak - megmagyarázza, hogy ez a páratlan, dog-máktól mentes ajándék miként tudta az azóta eltelt 2500 évben megszakítás nélkül a lények fejlődését szolgálni.

Buddha útjainak célja

A Kis Út célja - megszabadulás

A megszabaduláshoz vezető út két lépésből áll. Először is felfedezzük, hogy a testben nincs semmi állandó, a test csupán a folyamatosan helyüket változtató ato-mok tömege. Aztán felismerjük, hogy a gondolatoknak és az érzelmeknek sincs lé-nyegiségük. Bár a tapasztalatainkat "valódinak" érezzük amikor megjelennek, itt is csupán a körülmények áramlását találjuk, melyek mulandóak és állandóan változnak.
Ez a tisztánlátás növekedni fog, majd egyre jobban befolyásolja szemléletünket egészen addig, míg minden tapasztalást be nem színez. Ha valójában nincs ott senki, ki az, akinek árthatnak? Ha megértjük, hogy nincs én, akkor mi lehet a célpont? A bizonytalanság és a "kívül rekedés" érzése megszűnik, így a fájdalomban vagy ne-hézségekben a hétköznapi gondolkodás személyhez kötött tulajdonsága - "én szen-vedek" - átváltozik azzá az általános észrevétellé, hogy "van szenvedés". Minden szituációban sérthetetlenné válunk, s ennél nem lehet jobb alapja további fejlődé-sünknek. Bár a buddhizmus déli iskolái abban a történelmi időszakban a megvalósí-tásnak ezt a szintjét - az Arhátságot - célként tekintették, az északi vagy Mahajána buddhizmusban ez a természetes pihenőhely, mielőtt a "bodhiszattvaság" nagy utazá-sa elkezdődik.

A Nagy Út célja - megvilágosodás

Kifejlesztve a tudat képességéhez való egyfajta érzéket, és még természeteseb-ben látva mások elégtelen körülményeit, nem állhatunk meg a saját megszabadulá-sunknál. Most a minden lény javára történő megvilágosodás válik igazi vonzerővé. Az a bizonyosság, hogy a lényegünknek nem lehet ártani, felszabadítja erőinket a tudat teljes kifejlesztéséhez. A tudat félelemnélküli mindentudása, önmagától kelet-kező öröme és aktív szeretete kezd hívogatni. Ezek a lények legmélyebb lényegiségé-től elválaszthatatlanul, természetes módon növekednek a tudat második fátylának, a merev elképzelések eltávolításán keresztül. Bár alapos munkát igényel felismernünk minden időben és helyen azt, hogy ami a lények szemein keresztül néz, az ragyogó tér, mégsem létezik ennél kielégítőbb út a legmagasabb szintű működéshez és a vég-telen boldogsághoz.
A jógik gyakran megkérdezik tanítványaiktól, hogy a belső megtapasztalás és a külső jelenségek azonosak a tudattal, vagy különböznek tóle. Legtöbben az utóbbit gondolják, de a válasz az, hogy is-is. Ezek a tudat terében jelennek meg és bontakoz-nak ki, a tudat világossága által tapasztalódnak meg, és visszaolvadnak határtalan lényegiségébe. Olyanok, mint a hullámok az óceánban. A hullámok az óceán, vagy különböznek tőle?
E felismerés pillanatától kezdve egyre kevésbé fogjuk korlátozni életünket a koncepcióink által, és csupán abban időzünk, ami van. Nem válunk zaklatottá, ha gondolatok és érzelmek jelennek meg, vagy álmossá és zavarodottá, ha nem történik semmi. Tudatosan nyugodva az itt és mostban, a tiszta éberség állapota a tudat ra-gyogását és határtalan erejét fogja felhozni.
Ahogy már említettem, a tudat fátylainak eltávolítása elkerülhetetlenül bátorsá-got, örömöt és aktív szeretetteljességet hoz. Ha megértjük, hogy nem vagyunk sem a testünk, amely meghal, sem pedig a tapasztalatok állandóan változó áramlásai, ha-nem maga az elpusztíthatatlan, időtlen tér, akkor a félelmet azonnal a gyökerénél fogva rántjuk ki. A félelemnélküliség szintjén bármi is történjen, azt a tudat mérhe-tetlen gazdagságaként tapasztaljuk meg. A születés, a halál és minden más csupán annak a bőségét és potencialitását mutatja, ami lehetséges.
Végül, a tudat határtalanságának felismerése a hatékony szeretethez vezet. Mi-kor saját, belső tisztánlátásunkban megbízunk, minden lény javára cselekedhetünk anélkül, hogy a politikai kifogástalanság (lásd 1. számú lábjegyzetnél) szabályrend-szere vagy más tovatűnő divathóbortok megzavarnának bennünket. Az üzenet ezen a szinten tiszta: ne elemezzük magunkat annyira, hogy a semmittevés állapotába kerül-jünk, és ne fogadjuk el egyik "izmus" behatároltságát sem. A materialista gondolatok nem annak a jelei, hogy a meditációnk haszontalan. Csupán "gyakorlatiasnak" kell őket látnunk. A nihilista gondolatok nem jelentik azt, hogy Nietzsche inkarnációi vagyunk, egyszerűen felismerjük, hogy ilyen gondolatok is lehetségesek. Az egzisz-tencialista tapasztalatok semmit sem bizonyítanak egy határtalan természet létezésé-ről, a tudat ideális állapotai pedig ragaszkodás nélkül élvezhetők.
Bármi is jelenik meg a tudatban, az annak gazdagságát, potencialitását és erejét bizonyítja. A legmagasabb szintű bölcsesség mindig azonos a legmagasabb szintű működőképességgel és örömmel! Ha ilyen állapotok merülnének fel, hagyjuk ma-gunkat kellemesen meglepni. Csak a reményen és a félelmen túl fogja a megvilágo-sodott tudatosság önmagát megjeleníteni.

A tanítások bősége és mélysége

A klasszikus négy csoport
A kolostorokban vagy könyvtárakban tett látogatás - ahol megtalálható a tibeti Kandzsur - felfedné Buddha 84.000 tanítását 108 könyvbe foglalva, melyeket négy, 21.000 tanítást tartalmazó csoportba osztottak. Ezek közül az elsőt Vinajának hívják, és a kötődés eltávolítását célozza meg. Ez főként a szerzetesek és apácák életmódjára vonatkozó szabályokat tartalmazza. A Szutra tanítások a haragot és rosszakaratot csökkentik, melyek olyan érzések, amilyenekkel gyakran találkoznak a világi embe-rek a hétköznapi élet adok-veszek helyzeteiben. Az Abhidharma azon szerencsések-nek szól, akik rendelkeznek azzal a többlettel, hogy a világról gondolkodjanak. A zavarodottság és a nem tiszta gondolkodás gyökerét vágja el. Ezt az első három részt iskolás jellegű szituációkban tanulják, mindegyiknek ugyanaz a hátránya: az infor-máció lassan megy le a fejből a szívbe, az elgondolás lassan válik tapasztalattá.
A negyedik rész azonban a lények teljességét érinti meg. Hasonlíthatjuk ezt ah-hoz, amikor egy gyors motorkerékpárt vezetünk vagy mélyen szerelmesek leszünk. Ez alapjában változtatja meg az embereket, felébreszti az összes belső erőt, s ezt Vadzsrajánának vagy Gyémánt Útnak nevezik. Rendkívül ügyes módszerein keresz-tül az emberek nem csak a megszabadulást, hanem a Buddhaság állapotát is elérték egyetlen élet alatt.
Mindig vita tárgya a bölcsek és tanultak körében, hogy a Mahamudra a Gyé-mánt Úthoz tartozik, vagy önálló részt képez. Mindkét nézőpontnak van értelme. Bár látásmódja határtalan, akár a Maha Ati-é, a Kagyü vonalban a Mahamudra egyaránt hatással van az alapra és az útra, s tulajdonképpen maga a cél is egyben. Bárki, aki a Gyémánt Út azon részére, mely elképzeléssel (vizualizációval), légzéssel, szexuali-tással és formával dolgozik, a Tantra kifejezést akarja használni, mindig "buddhista tantrát" kell mondjon (a Tantra elnevezés a "szövés" szóból ered, és a tőlünk elvá-laszthatatlanná váló tapasztalatokra utal). Azért van erre szükség, mert a hinduk ugyanezt a kifejezést használják alapvetően más, titkos tanításaik megnevezésére. Bár sok kép és kifejezés első pillantásra hasonlónak tűnhet, ennek ellenére az út is, a cél is különböző. A hindu az erőt keresi (Shakti), ami az a pont, ahonnan a buddhiz-mus kezdődik, míg a buddhista cél a legvégső bölcsesség (Dzsana vagy Jeshe). Szin-tén különbözik a testben lévő belső csatornák rendszere (a gerincen keresztül vagy a test közepében) és az energiakerekek pozíciója. A régi szövegek szerint a rendszerek összekeverése súlyos hiba. A Gyémánt Út helyes megértése és gyakorlása igazán nagyszerűvé tesz minket. A tanítványokat a "szegény ember" és a "csak ez vagy csak az" korlátozó látásmódjának szintjéről felemeli a "gazdag ember" tapasztalatára, a mindent átfogó "ez is és az is" szintjére. Itt a határtalan tér potencialitása az informá-ció állandó forrása. Elegánsan elkapjuk hétköznapi tudatunk "vakondját", kontakt-lencsét teszünk a szemére, szárnyakat kötünk a mancsára, tollakat ragasztunk a farká-ra és sasként az égbe küldjük. Túl valamennyi mentális alkotáson, minden folytono-san friss és új.

"Egyedül járva az utat"

Egyedül eljutni a megvilágosodásig - ez a Nyugaton népszerű, de sokkal fáradt-ságosabb, elsősorban tanuláson alapuló megközelítési mód statisztikailag csak a na-gyon szegény harmadik helyet foglalja el a tanítóval vagy csoporttal végzett teljes gyakorlás gyors sikere mögött. Bár nagyon vonzón hangzik egy modern ember szá-mára, aki úgy érzi, hogy életét ellenőrzése alatt tartja, mégis túl sok csapda rejlik benne. A tudatról tanulni sokkal bonyolultabb, mint a külső jelenségvilágot tanulmá-nyozni. Mindig ott van a büszkeség és a nemtetszés leselkedő ellensége, mely rossz vágányra vezetheti fejlődésünket. Különösen az a próbálkozás, hogy a buddhista me-ditáció által újra felfedezzük és megtartsuk a kábítószer által gerjesztett "magasságo-kat", soha nem válik be. Bár Buddha módszereinek eredménye a legmagasabb nem változó öröm, a módszerek mégis egész más, időtlen megközelítésen alapulnak: a tudat tapasztalásán, nem pedig sokféle kivetítésén.
Tulajdonképpen nem nehéz kiválasztani, hogy melyik a maradandó eredmények útja. Buddha sohasem nehézkes, és a tanítások célja csak az, hogy a lényeket a tudat lehetőségeinek feltárása révén függetlenekké tegye. Az életben még ennél egyszerűbb dolgokat is egymástól tanulunk. Mindenkinek - aki ezt egyedül próbálná meg - azt javaslom, hogy először építsen egy jó alapot. Az ártó szavak és cselekedetek elkerü-lése által képesek leszünk csökkenteni a későbbi bajok okait. Mély motivációra is szükség van, például hogy mindenkinek a lehető legjobbat kívánjuk, valamint intelli-genciára és belső térre ahhoz, hogy ne vegyük a dolgokat személyesen.
A legmagasabb szint azonban tanító nélkül nem eléggé érthető, megtartani is lehetetlen. Ha hiányzik az a kommunikáció, ami semlegesíti a büszkeséget, szenti-mentalizmust és felületességet, egyszerűen, magányossá vagy a mindennapi élet szá-mára haszontalanná válhatunk. Nem túlzás ezen a szinten felhívni a figyelmet az egyedül haladás veszélyeire. Először is, ki vagyunk szolgáltatva azoknak a könyvek-nek, melyeket sok esetben helytelenül fordítottak le, és ezért nem tudjuk megkülön-böztetni a különböző tanításokat. Másodsorban, még a hiteles buddhista források is különböző szakkifejezéseket használnak, ami szintén zavaró. Végül, ha fel is jutot-tunk a megvilágosodás felé vezető nagy autópályára, két fő akadály leselkedik ránk, melyeket lehet, hogy nem ismerünk fel könnyen. Egyrészt vannak csábító kijáratok a legmagasabb látásmód megtartásának szigorából: a "könnyű műfajú" tudományok. Van értelme ugyan a kifejlesztett szellemi képességek felhasználásának, (például intuíció vagy gyógyítás), ha azonban a végső cél - megvilágosodás minden lény javá-ra - helyettesítőjévé válnak, elvesztegetik az időtlen értékek felismerésének nagysze-rű lehetőségét.
A pszichikai tapasztalások - pl. a látnoki képesség -, melyeket utunkon oly me-legen köszöntünk, szintén akadályokká válhatnak. Mivel feltételekhez kötöttek, nincs rá mód, hogy megmaradjanak. S ha a fejlődés eme mérföldköveit megpróbáljuk ma-gunkkal hurcolni, hamarosan olyan karunk lesz, mint egy gorillának, és túl nehézzé válunk ahhoz, hogy elérjük a tudat erőfeszítés nélküli állapotát. Csak a reményen és félelmen túl bontakoznak ki szabadon megvilágosodott tulajdonságaink. Sokkal böl-csebb dolog az úton a tudat spontán gazdagságában bíznunk azért, hogy megadjon minden szükséges megvilágosodott tulajdonságot, mintsem hogy azokat a pillanato-kat próbáljuk megragadni, melyeket egyszer már átéltünk. Bárki, aki ilyen bizalom-mal gyakorol, csak csodálkozni fog, hogy mennyire határtalan minden.

A buddhizmus arca napjainkban

Tibetben három lehetséges út volt a buddhizmus követésére: lehettünk szerzete-sek, s gyakorolhattunk úgy, mint világi ember vagy jógi. A szerzetesek és apácák kolostorokban és zárdákban éltek, s szigorú viselkedési szabályokat kellett betartani-uk. A világiaknak családjuk, rendes foglalkozásuk volt, és megpróbálták a tanításokat mindennapi életükben is gyakorolni. A jógik a társadalmi szabályok kötöttségei nél-kül éltek, gyakran különböző barlangokban, váltogatott partnerekkel, és egész életü-ket a szellemi fejlődésre összpontosították (egyik példa erre a jól ismert jógi, Milarépa).
A fejlett országokban napjainkban az emberek dönthetnek utódaik számáról, így valószínűleg itt nem lesznek nagy buddhista kolostorok. Buddha nem volt prűd, taní-tásai nem ellenezték a testiséget. Nem félt a jövőbeli örökösök felhalmozott javakért folytatott versengésétől, mint a katolikus egyház. Azokban az időkben a férfiak és a nők azért éltek külön, mert nem tudtak anélkül szerelmeskedni, hogy ne szülessenek gyerekeik, ez pedig korlátozta volna a tanulásra és meditációra fordított idejüket. A szerzetesek és apácák fogadalmait Buddha különféle követőknek és csoportoknak adott tanácsaiból gyűjtötték össze, és nem lehet őket úgy megváltoztatni, hogy meg-feleljenek az új szituációknak.
Nyugaton azonban a jógik és a világi emberek eredetileg szétválasztott csoport-ja nagyon közel áll egymáshoz. A jóginak nincs szüksége arra, hogy versengjen a vörös ruhát viselő szerzetesekkel és apácákkal azért, hogy megszerezze a termelő lakosság támogatását. A világi embernek sincs szüksége külső kellékekre, pl. hul-lámzó fehér ruhákra, vad hajstílusokra, melyek azelőtt könnyen megkülönböztethető-vé tették őket. Ez lecsökkentette a különbséget napjaink világi emberei és jógijai kö-zött. A világiakat támogatja a jóléti állam, így nincs a továbbiakban szükség arra, hogy népes családot alapítsanak azért, hogy öregkorukra legyen, aki törődik velük.
Úgy tűnik, hogy tanítványaim a világ körül áthidalják és egyesítik mindkét út legjavát. Mindennapi életükben általában a Mahamudra jógi szemléletével dolgoz-nak, miközben megteremtik mindazt, amit egy eredményes és jelentőségteljes élettől elvárunk. Csak a szabadság ideje alatt nyilvánul meg teljes mértékben külsőleg is a szabad jógi stílus, miközben sátraikat az egyik meditációs kurzusról a következőre viszik.
2550 évvel ezelőtt Indiában sok embert vonzott Buddha ok és okozatra vonat-kozó tanácsa. Nyilvánvalóan kevesebben kívántak hallani a bölcsességről és az együttérzésről, és csak néhányuk rendelkezett a Gyémánt Út tiszta látásmódjához szükséges feltételekkel.
Napjainkban Nyugaton - rengeteg tehetséges emberrel és jó karmával - sokan szeretnék megtapasztalni a tudat tértisztaságát. Az ok és okozatot azonban relatív szinten tartják, "s hogy lebuknak, vagy sem, azt a rendőrségre bízzák." A filozófiá-nak és a pszichológiának is csekély a vonzereje, mivel legtöbbjüknek ezeket a tantár-gyakat kevésbé inspiráló módon táplálták be az iskolákban. A modern és magabiztos emberek tapasztalatot akarnak.

A tanítások nyugati szerkezete

Mindenki, aki a helyzetnek és a lények képességeinek megfelelően támogatja Buddha tanításait, egy láncszem a tanítások töretlen láncolatában. Történjen ez a fej-lődő központok segítsége által, helyi vagy utazó tanítóként, vagy a társadalom, a csa-lád és a barátok számára nyújtott példán keresztül, a lehető legtöbbet kellene tudnunk a buddhizmusról. Még azok is, akik jobban szeretnek a lényekkel külön-külön dol-gozni, hatékonyságuk mérhetetlen növekedését fogják látni, amikor megszerzik az egész ösvényre kiterjedő látásmódot és a módszerek széles skáláját. A megfelelő lá-tásmóddal stabilizálhatjuk az emberek fejlődését, és örömteli bizakodást közvetíthe-tünk a további szintekről. Azonban a Vinaja, Szutra, Abhidharma és Vadzsrajána tanítások ilyen gyakorlati célokért való intézményes elkülönítése túl távoli. Gazdag-ságukhoz itt a gyakorlásra irányuló megközelítésre van, szükség. Mielőtt azonban ebbe belemennénk, essék néhány szó azon bizakodók számára, akik egy nagy ostro-mot terveznek a feltételekhez kötött lét frusztrációja ellen. Vegyenek egy nagy léleg-zetet:
Ami a spirituális tapasztalatokat illeti, a világ hivalkodik az egyre növekvő számú fényes kínálattal, a valóság mégis távol áll ettől. A lények karmikus energiái ragadós tulajdonságúak, és kevesen rendelkeznek bármelyik út elkezdéséhez szüksé-ges alappal, a bizonyossággal, hogy rendelkeznek egy tudattal. A tudatunkat borító fátylak időtlen idők óta léteznek. Még a legerősebb áldással és meditációkkal is csak lépésről lépésre történhet eltávolításuk.
Napjaink zavarba ejtő tanítói választéka közül egy jó lámát vagy buddhista szerzőt arról ismerhetünk fel, hogy kihangsúlyozza az átalakító módszereket. Nem próbál imponálni tanítványainak azzal, hogy szép szavakkal csak kerülgeti a nehéz témákat, megerősítve előre kialakított elképzeléseiket. Felszínes megelégedettségben hagyva őket, ezáltal nagyon kevés vagy valótlan irányítást adva. A három régi tibeti vonal lámáinak még van erejük felvillantani a Mahamudrát vagy Dzog-Csent, Buddha legmagasabb szintű tanításait. Tanítványaiknak gyorsan javasolniuk kellene az ehhez az állapothoz vezető gyakorlati utat: a kevésbé dicsőséges alapvető gyakor-latokat (Ngöndro); a látszólag végtelennek tűnő ismétléseket. Ezek a gyakorlatok hozzák létre azt a tudatalatti gazdagságot és tisztulást, mely a tartós öröm egyedüli alapja.
A "magasszintű gyakorlatok" tehát önmaguktól titkosak, és csak akkor válnak lényegessé, amikor alapjaik már megvalósultak a jelenlegi, vagy egy korábbi életben. A test önmagában szintén sok tehetetlenséget képvisel, mindegyik egymást követő testben meg kell nyitni a bölcsesség csatornáit, ami fárasztó folyamat. A lények spiri-tuális kutatása a boldogság keresésével kezdődik, és azzal a felfedezéssel, hogy ezt hasznos gondolatok, szavak és cselekedetek hozzák létre. Ez annyit jelent, hogy gya-korlatiasan dolgozunk az ok és okozattal. A külső világból és saját tárháztudatunkból érkező jobb visszajelzések fokozatosan felszabadítják a tudat gazdagságát, ami együttérzésként és inspirált bölcsességként fog megnyilvánulni. Ez a motiváció a testet és beszédet úgy fogja irányítani, hogy továbbra is mások javára váljon. Az ilyen sok jóból alkotott alapból erős érdeklődés jelenik meg a tudat teljes potencialitása iránt, és odaadás azok iránt, akik ezt már megvalósították. Olyan érzések, melyek nagyon gyors utat jelentenek a megvilágosodás felé. Az említett három szint mind-egyike egy-egy embertípushoz illik: az egoistához, az altruistához és a jógihoz. A kiteljesedéshez mindegyiknek szüksége van három tartóoszlopra, a "tudásra kérdé-sekkel", a "meditáció" és a "szintentartás" oszlopára.

Tudás, meditáció, szintentartás

Ami a belső Felismerést illeti: bármit is kívánjunk megvalósítani, először is-mernünk kell a körülményeket. Itt lehetőséget kell adnunk, hogy az életünkre vonat-kozó tiszta tanításokat - dogmáktól vagy hiten alapuló dolgoktól nem korlátozva - leellenőrizhessük a gyakorlatban. Akár azt szeretnénk, hogy életünk zavartalan le-gyen, belső tapasztalásokban gazdag, akár azt, hogy erőteljesen fejlődve Buddhává váljunk a Buddhák között, rendelkeznünk kell a helyes megértéssel és a kételyek tisz-tázásához szükséges lehetőséggel.
Buddha legutolsó szavai megmutatják, hogy ő ezt akarta. Azután a sokat idézett kijelentése után, hogy boldogan halhat meg, mivel megadott minden tanácsot, mely a lények hasznára válhat, hozzátett még valamit, ami a mi időnkben is tökéletessé teszi őt: "Most, ne higgyetek el semmit csupán azért, mert egy Buddha mondta, hanem mindent ellenőrizzetek ti magatok. Nézzétek meg, hogy a tanítások megegyeznek-e tapasztalataitokkal és legyetek önmagatok vezérlő fénye." Mivel a tudomány minden felfedezésével egyre buddhistábbá válik, szabadon megkockáztathatjuk a következő kijelentést: még ha lenne is egy pont, ahol a tanítások egyértelműen tévednének és a tudománynak lenne igaza, akkor a tudományban kellene bíznunk. Buddha maga akarná így.
A középső oszlop a meditációé. Mivel olyan erős a hatása - főképp a Gyémánt Út szintjén -, a gyakorlatra irányuló módszereket megfelelő körülmények között kel-lene átadni egy felhatalmazott tanító vagy egy olyan csoport által, amely az ő irányí-tása alatt gyakorol. Szükséges, hogy a megértés éretté váljon, és a gondolatok tapasz-talatokká mélyüljenek. Az akadályok eltávolítása és a helyes látásmód kialakítása után, minden jelenség ürességére és kölcsönösen egymástól függő viszonyára vonat-kozó főbb pontok felismerése valósítja meg a természetesen önmagában nyugvó tu-datot. Azt, hogy tiszta ébersége és vonzó ereje megnyilvánulhasson.
A harmadik oszlop megszilárdítja a már elért szintet. Semmi sem győz meg ke-vésbé minket és másokat, mint a bizonytalanság vagy a hangulatváltások. Ezért a szintentartás oszlopa bármilyen elért állapotnál lényegi fontosságú. A három szintnek megfelelően ez véd az ártalmas cselekedetektől, a haragtól, vagy a legmagasabb szin-tű látásmód elveszítésétől.
A gyakorlat szintjén Buddha tanításait tehát egy három oszlop által tartott há-romemeletes épülethez hasonlíthatjuk, mely teljes egészében a Mahamudra fedele alatt áll. Arra valók, hogy az egoisták, altruisták és jógik útjához szükséges tudást, módszereket és erőt nyújtsák. A következő táblázat az oszlopokat 1, 2, 3-mal jelöli, a szinteket pedig A, B, C-vel. (Megj.: A nézet "nyomtatott formá"-ban legyen.)

Buddha tanításainak háza

Mahamudra
Az alap, az út és a cél egysége

C
Jógik

B
Altru-isták

A
Egoisták

Buddha Megtartani
titkos gyakorlat, mely Egyesülés a tiszta látásmódot
a tudatot határtalan, tiszta a megvilágosodással legmagasabb igazság
térként mutatja meg. a tudat energiáján, és legmagasabb szintű
Ennek a félelemnélküliség, éberségen működés = legmagasabb
a spontán öröm vagy odaadáson öröm.
és az aktív együttérzés keresztül. Soha ne veszítsük
az eredménye. ezt az állapotot.

Belső gyakorlat,
együttérzés és bölcsesség Üresség tapasztalása, Harag elkerülése,
kifejlesztése együttérző motiváció Bódhiszattva fogadalom.
és egyensúlyban megerősítése
tartása

Külső gyakorlat, Távolság létrehozása, Ártó cselekedetek
ok és okozattal a tudat lenyugtatása elkerülése,
való munka. által. külső fogadalmak.

1 2 3
Tudás Meditáció Szintentartás
Információ, mindig kérdésekkel

Egoisták szintje

A1 Egoisták - Tudás
Ha saját boldogságunkra összpontosítunk, akkor az ok és okozat ismerete szük-séges. Bár az örömhöz vagy fájdalomhoz vezető tényezők nem lennének túl nehezen érthetők, de mivel oly sok minden más, bonyolult dolgot tanulnak az emberek, az események minél közelebb kerülnek életükhöz, annál kevésbé tűnik működőképes-nek intelligenciájuk. Valószínűleg ezért mindenki számára hasznos lehet az alkal-mankénti gyakorlás, mely a testet, a beszédet és a tudatot a tartós boldogság jobb forrásává teszi. Buddha útján ez természetesen teljes mértékben önként vállalt. Szemben a hiten alapuló vallásokkal, melyek humortalanul belemélyednek abba, hogy mi az, amit el kell kerülni; felemelő dolog, hogy ő nem adott egyetlen parancsot sem csupán tanácsot. Így is elég szabályt - közlekedési vagy más szabályokat - kell mindenkinek kijátszania ahhoz, hogy boldogulni tudjon az életben. Buddha útja így tehát vonzó a magabiztos emberek számára. Ő teljes mértékben a mi emberünk, nem dolgozik semmilyen messziről jött erőnek vagy istennek, egyetlen célja a mi megvi-lágosodásunk. Buddha üzenetét nem torzítja az örömtől vagy a szexualitástól való egészségtelen félelem, és általános tanácsa ezen az első szinten az, hogy tekintsük testünket, beszédünket és tudatunkat eszközöknek.
A test védelmezhet, szeretetet adhat vagy nagylelkű lehet. A fizikai szerelemre vonatkozó tanács természetesen nem vonatkozik a szerzetesekre és apácákra.
A beszéd - kommunikáció - segítheti a lények fejlődését, belső békét adhat, megmutathatja a világ gazdagságát, és képessé teheti őket arra, hogy másokat meg-értsenek. Itt nagy jelentősége van az életben adódó lehetőségek maximális tudatos-sággal történő kihasználásának.
Ami a tudatot illeti, Buddha azt javasolja, hogy kívánjuk minden lénynek a leg-jobbat. Értékeljük mások jó cselekedeit, sőt, próbáljuk meg felülmúlni őket a közös jólétért, és mindig emlékezzünk az ok és okozatra. Mivel a ma gondolatai holnap szavakká válnak és később cselekedetekhez vezetnek, ez a tudás nagyon lényeges.

A2 Egoisták - Meditáció
A meditáció az elfogadott információt tapasztalattá változtatja át. Az első szin-ten az a célja, hogy a tudatot lenyugtassa, és egy helyben tartsa. Teret hoz létre a ta-pasztaló és annak tapasztalatai között, megadva a lehetőséget a bölcsek számára, hogy az élet komédiáiban választhassanak szerepeket, és elkerülhessék a tragédiákat. Ezt a védelmező távolságot meditációban leggyakrabban a légzésünkre való koncent-ráláson keresztül érhetjük el, melyet szanszkritül Szamathának, tibetiül pedig Shinének neveznek. Mindenki, aki képes ezt a tudatállapotot a meditáció laboratóri-umi állapotában megtartani, fokozatosan a hétköznapi életben is meg fogja ezt valósítáni. Ez az első lépés a fejlődésünkben, és egyben az átható belső felismerés és a kidolgozottabb gyakorlatok szükséges alapja.

A3 Egoisták - Szintentartás
Hogy megvédje tanítványait e biztonság elveszítésétőól, Buddha az úgynevezett "külső" fogadalmakat adta. Olyan tevékenységekre vonatkoznak, melyeket jobb elke-rülni. Ez 254 szerzetesekre, s körülbelül 350 apácákra vonatkozó megszorítást tar-talmaz. Mivel tanácsát különböző, cölibátusban élő csoportoknak adta, hogy egy súr-lódásoktól mentesebb együttéléshez vezesse őket, a fogadalmak szokatlan életstílusra vonatkoznak. A világi ember számára a teljes körű élet adok-veszek viszonyai között csak néhány külső fogadalomnak van bármi értelme, és csak azokat szabad megfo-gadnunk, melyeket igazán meg is akarunk tartani. Hagyományosan ez annyit jelent, hogy ne öljünk érző lényeket, ne lopjunk, ne hazudjunk azért, hogy másoknak árt-sunk, és ne adjuk elő elferdítve spirituális tapasztalatainkat. Ezenkívül hasznos, ha nem élünk vissza "tompító" kémiai szerekkel, mint például a kábítószerek vagy az alkohol, és ha úgy döntünk, hogy másoknak nem ártunk szexuálisan, szükségtelen pl. szíveket összetörni. Az utolsó pont értelmezését Buddha nagyon tágan hagyta, meg-engedve tanítványainak, hogy maguk boldoguljanak az igen változatos kultúrákban, azonban mindig figyelmeztetett a vérfertőzés veszélyére.
Néhány jógi letesz külső fogadalmakat, míg néhány nem.
A "külső" fogadalmakat meg kell különböztetni a keresztény vagy hindu istenek parancsolataitól, valamint ellentétesek a muzulmán Sháriával is, mely barbár bünteté-seket ír elő, például a megkövezést vagy a végtagok levágását. Buddha csak azt sze-retné, ha a lények jól éreznék magukat. Ezen kívül nincs semmi más célja a gyakorla-toknak vagy a fogadalmaknak, és ha már többé nem akarjuk őket, a számunkra nyúj-tott védelemmel együtt egyszerűen viszszaadjuk annak, akitől kaptuk. Buddha testről alkotott nézetében már itt kezdjünk bizalommal lenni, mert különben ez túlfeszített dologgá válhat. Főleg a más vallások által tönkretett embereknek vannak gyakran nehézségeik a kikapcsolódással és a jószerencséjükbe vetett hittel. Valójában Buddha a fizikai testet úgy tekinti, mint a fény templomát, melynek 72.000 megvilágosodott energiával teli csatornája van, funkcióik jelentőségteljesek és lényegiségüket tekintve tiszták.
A fogadalmak első szintjének azért van értelme, mert a világot az oksági viszo-nyok vezetik. Ha nincs megtisztítva, akkor minden gondolat, szó és cselekedet a jö-vőben valamilyen eredményt hoz, a letett fogadalmak pedig tovább védelmeznek azzal, hogy emlékeztetnek minket erre a tényre.

Altruisták szintje

B1 Altruisták - Tudás
Az első szinten végzett munka eredménye az egyre több kellemes visszajelzés, melyek környezetünkből és saját tárháztudatunkból érkeznek. Ilyen körülmények között a tudat újabb képességeket fejleszt ki. Amikor a külső és belső bonyodalmak már kevesebb energiát igényelnek, az ezáltal megjelenő többlet bölcsességként és együttérzésként fejeződik ki. Az együttérzés említett három szintje közül az elsőn úgy vagyunk szeretetteljesek, mint egy király, aki megszilárdítja helyzetét, mielőtt bármit megosztana. A másodikon mint egy révész, aki magával viszi a többieket, a harmadikon pedig mint egy juhász, aki először másokra gondol. Azt kell tennünk, ami természetesen jön, s mivel a trükk az "én" illúziójának elfelejtése, ezt a célt a juhász éri el először.
A megvilágosodott bölcsesség az együttérzés szükséges kiegészítője, vele pár-huzamosan növekszik, átragyogva a zavaró érzelmek és merev elképzelések omlado-zó falainak újabb és újabb repedésein. Aki a világot egyéni álomként tapasztalja a kollektív álmon belül, amilyen az valójában, és nem feledkezik meg az ok és okozat-ról, számtalan lényen lesz képes segíteni. Buddhának a bódhiszattva tudatra és az ürességre vonatkozó tanításai tartoznak ide.

B2 Altruisták - Meditáció
Második szinten a meditáció annyit jelent, hogy az együttérző térben időzünk. Itt motivációnk válik az elmélyülés fő részévé. Az ilyen meditációk azzal a kívánság-gal kezdődnek, hogy elérjük a megvilágosodást minden lény javára, és a felhalmozott belső gazdagság megosztásával végződnek. Az út elején a cselekedetek nem érnek messze, de erőnk növekedésével motivációnk cselekedeteinket minden lény hosszú távú haszna felé irányítja.

B3 Altruisták - Szintentartás
Belső életünk védelmezése és tudatunk gazdagságának elmélyítése a zavaró ér-zelmek uralását jelenti. Itt a harag mindegyiknél nagyobb akadály, és ebben a harcban minden fegyvert használni kell. Legjobb, ha folyamatosan távolítjuk el a földet a ha-rag gyökereiről azáltal, hogy nem tulajdonítunk figyelmet neki.
Néhány évvel ezelőtt még Buddha tanácsának ez a része távol állt az akkoriban érvényben levő pszichológiai nézetektől, és bizonyos csoportok a mai napig is erősen ellenállnak neki. De ha összehasonlítjuk a mostanában divatos terapeutákat és femi-nistákat az időkoptatta buddhistákkal, vagy megnézzük az egyedülálló nők és férfiak növekvő számú tömegeit és félelmeiket, egyértelművé válik, hogy a mód, ahogy a buddhizmus a haragot kezeli, igazi bátorságot és tartós boldogságot hoz. Bár az em-bereknek jobban kellene védeniük értékes idejüket, és sokkal határozottabban átvág-niuk a hosszúra nyúló személyes problémáikon, mint ahogy azt általában teszik, a harag érzése - friss és régi - sosem hasznos, meggátol minden fejlődést.
Az elmúlt néhány évtized során a civilizáit világ nagy része először az oroszo-kat okolta az emberek problémáiért, majd az imperializmust, a társadalmat és az uralkodó anyákat. Most a gyermekmolesztáló nagybácsikon van a hangsúly, de a má-sokat hibáztató magatartás mindenkit gyengévé tesz. Ha tetszik, ha nem, az ok és okozat törvénye senkit nem hagy ki. Amit a nagybácsi tesz valakivel ma, azt biztosan az a valaki is megtette vele egyik előző életében, és a jövőbeli rossz találkozások egyedül úgy kerülhetők el, ha mindent újrakezdünk és a lehető legjobbat kívánjuk neki. Az érett látásmód a kellemes tapasztalatokat áldásként fogja fel, a nehézségeket pedig képzésnek és tisztulásnak. Nem ismerve ítélő istent vagy sorsot, csak okokat, melyek nem lettek időben semlegesítve, a buddhizmus azt javasolja, hogy használ-junk fel minden lehetséges módszert, hogy megváltoztassuk a nem kívánt körülmé-nyeket, és segítsünk másokat a megértésen keresztül, melyet már megszereztünk.

Jógik szintje

Mindig van értelme néhány általános észrevételt tenni az útról és a célról. A Gyémánt Útra lépés előtt - mely Buddha tanításának legizgalmasabb része - hasz-nos, ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy a tudat nem-változó tulajdonsága a tuda-tosság. A tökéletesség mindenki természetes állapota, s egy nagyon egyszerű folya-maton keresztül jelenik meg. Mint ahogy a számítógépek is mindent a 0 és az 1-es számokkal végeznek, a megvilágosodásig a fejlődés két lépése ismétlődik: a pozitív benyomások felhalmozása és a bölcsesség kifejlesztése. A jóindulatú gondolatok, szavak és cselekedetek lenyugtatják a tudatot, megszabadító felismeréseket hoznak, és az ilyen kellemes visszajelzések még több jó cselekedetre motiválnak. Ahogy a személyességen túli tudatosság egyre erősebben ragyog, fájón egyértelművé válik, hogy hogyan kergeti minden lény a boldogságot és próbálja elkerülni a szenvedést. De boldogságukat általában feltételekhez kötött szituációkban keresik, ahol ez nem lehet örökkétartó. Felismerve, hogy a nem megvilágosodott lények milyen szorosan kapcsolódnak érzelmeikhez, s mennyire rabjaik, természetes módon fogjuk védel-mezni őket. Ha az emberek hosszútávú szükségleteire összpontosítunk inkább, nem pedig tovatűnő kívánságaikra - legyenek ezek politikai vagy más jellegűek -, akkor többek leszünk számukra, mint egyszerű haverok.
Az út tehát a bölcsességhez vezető pozitív benyomások felhalmozása, mely egy-re több jót termel. Végül minden egyezni fog; bárhová is nézünk, csak tisztaságot találunk. S ekkor belül csak boldogság lesz, kívül pedig beteljesülés. Egy ilyen fokú gazdagság helyzetéból egy örömteli tudat halad túl a koncepciókon, megbízik saját időtlen terében. Ebben a reményektől és félelemtől mentes állapotban minden egyes áttörés még spontánabbá és erőfeszítés nélkülibbé tesz bennünket. Azonban még mindig vigyáznunk kell. Ami az "én" illúziójából megmaradt, minden tapasztalatot megpróbál meglovagolni. Az olyan gondolatok, mint pl.: "ezen a héten az én tiszta fényem tovább tartott, mint az övé" vagy "most már hamarosan meg fogok világo-sodni" beszennyezik a tapasztalat frissességét, és még a lelkiismeretes meditálóknak is azt sugallják, hogy alázuhantak. A valóságban azonban az ilyen gondolatoknak nincs jelentőségük. Ha nem adunk nekik erőt, semmit sem tudnak tenni. Egyre to-vább időzve a tudat tiszta fényében, alany, tárgy és cselekvés eggyé válnak, s ezt az állapotot többé nem lehet elveszíteni.

C1 Jógik - Tudás
A jógik szintjére vezet minket, ha a dolgokat kölcsönösen függőnek, állandóan változónak és igazából nem létezőnek látjuk. Olyanoknak, amilyenek valójában, s ezalatt óriási mennyiségű pozitív benyomást halmozunk fel. Az eredmény mindig a megvilágosodás lesz. A belső felismerés ezen a szinten túlmegy a koncepciókon. Itt Buddhát nem egy istennek vagy valami "külső'" dolognak látjuk, hanem a tudatunk nem változó tükrének. Ő egy tökéletesen vonzó lényegiséget fejez ki, amelyben telje-sen megbízhatunk. Mivel a zavaró érzelmeket, a zavarodottság fátylait és az esetlen szokásokat többé már nem vesszük komolyan - s ezáltal ezek csökkennek -, ez az állapot valahogy nagyon ismerősnek tűnik később.
Megérkezve erre a harmadik szintre, ahol a tanítónkhoz fűződő töretlen kapcso-lat által védelmezve vagyunk, megjelenik a rendíthetetlen tapasztalás: A tapasztaló, a tapasztalt tárgy és a tapasztalás kölcsönösen feltételekhez kötött, és valójában egy. Felszabadítva a tudat minden erejét, ez a megvilágosodás, ez a végső cél.

C2 Jógik - Meditáció
Buddha - miután tanítványai ezt megértették - háromféle megközelítési módot tanított nekik, kezdve az Előkészítő gyakorlatokkal, a Ngöndroval. Végső fokon mindegyik a tudat természetes tisztaságának felismeréséhez vezet. Amennyire egye-dülálló és csodálatos a Gyémánt Út emelkedőin alkalmazott filozófiai és pszicholó-giai bölcsességek gazdagsága, ezek legalább annyira ismeretlenek is. Íme terjedelmes bemutatásuk:
A módszerek ösvénye számtalan eszközt tartalmaz, és a gyakorlatias hajlamú embereknek való. Buddha vagy a három alsóbb tantraosztály egyedül álló buddhaformáit kisugározva adott beavatást, vagy úgy, hogy saját testét a legmaga-sabb szintű egyesülésben lévő aspektusokká változtatta át. Mint a hologram, ami ha-tártalan energiával ragyog, e fényforma színei, helyzetei, jellemzői és invokációi - mantrái - a lények számára a megvilágosodás különböző tulajdonságait keltik életre.
Krija, Csárja és Jóga az első tantraszintek nevei. A meditáció - ezek egyedül álló formáin - fokozatosan megerősíti a lények bizalmát saját buddhatermészetükben. A tudat terének és örömének teljes kifejeződése azonban csak az Anutara Jóga Tantra békés, védelmező vagy egyesülésben lévő formáin keresztül jelenik meg. Ezek a női-férfi aspektusok egymagukban is tartalmazzák a megvilágosodás valamennyi aspektusát, s a rajtuk való meditáció egy életen belül teljes megvalósítást hozhat.
Akár azonnal meditálhatnánk vonalunk hozzánk közel álló formáin, melyet Lámánk testesít meg, mégis hasznos, ha erre engedélyt (lung), beavatást (wang) vagy vezetett meditációt (bum-lung) kérünk. Az utóbbit legalább egy olyan Lámá-tól, aki meg tud állni saját lábán, megtartja saját stílusát, és később sem hoz szégyent. A tudatunkban így elültetett magok növekedni fognak, és legtöbbjük valódi változást hoz, vagy elmélyítik tapasztalatainkat a szertartásokkal. Ha ezenfelül azt is megértet-tük, hogy a tudat önmagában rejlő aspektusaival találkozunk, akkor az ilyen szertar-tások belépők egy Tiszta Földre. Ezen a szinten sokan erősen tapasztalják Lámájuktól a mindennapos, közvetlen Mahamudra átadásokat, és mindenki saját anyanyelvén követheti a vezetett meditációkat. Mivel csak kevesen tudják, hogy mit kántál és csi-nál eszközeivel az, aki éppen a beavatást adja, ezért most rövid leírás következik erről a folyamatról, ahogy ezt az elmúlt 2500 évben továbbadták.
Szimbolikus tisztulás, egy tibetiül felolvasott szöveg után - amivel megveszte-getik a rossz energiákat, hogy hagyják el a helyet -, következik a menedékadás, majd az a pont, ahol az első, vagy "váza" beavatás során aktívvá válik a befogadó. Meg-érintve az emberek fejét a vázával, és néha hagyva, hogy egy kis nektárt is igyanak belőle, a Láma átadja azt az erőt, mely által testünket az invokált Buddha fény és energia formájaként tapasztalhatjuk meg. A második, vagy "titkos" beavatáson ezek-nek a formáknak a kulcs vibrációit - szív mantráit - ismételjük, hogy részesüljünk energiájukban. A harmadik, vagy a "bölcs tisztánlátás" beavatás, mely közvetíti a jógi egyesülés örömöt, összekapcsolja az együttérzést és bölcsességet, az örömöt és teret, míg a negyedik és legmagasabbszintű, az úgynevezett szó beavatás, a Mahamudra végső állapotához vezet. Itt a tanító tértudatossága egyesül a miénkkel, és a tudat időtlen állapotában részesülünk. Tehát, ha eltávolítjuk a tibeti kulturális keretet, a beavatások úgy működnek, mint a vezetett meditációk vagy áldások. Olyan invokációként is jól leírhatnánk őket, melyeket bizonyos pontoknál félbeszakítottak, hogy a felépített megvilágosodott energiákat átadhassák. Mindezeken túl bevezetnek minket a tudat időtlen, határtalan belső felismerésébe, mely az egyetlen menedék.
Ezután tudatosságunk egy része összekapcsolódik egy Tiszta Földdel, a hangok egyre inkább mantrákként hangzanak, és minden forma jelentőségteljesebbnek lát-szik. Most minden mentális tevékenységet a tudat játékos ragyogásaként ismerünk fel. A legmagasabb szintű látásmód teljes mértékben védelmezi azok hordozóját, áldása pedig kiszűri az altruisták és az egocentrikusok szintjét, s ugyanakkor hatással is van rájuk. Ha mindannyian Tiszta-Földeken időző Buddhák vagyunk, akkor az csak természetes, hogy együttérzést és bölcsességet fejezünk ki, és másoknak kárt okozó gondolataink, cselekedeteink nem lesznek. Kivéve azokat az eseteket, amikor egy lecke megtanítása a cél.
Az ilyen teljes eszközök a tudathoz - ha ezeket tehetséges jógi adta, aki átlátha-tóan viselkedik és tanít - nemcsak a belső fejlődésünket gyorsítják fel. A felébresztett energiamezők továbbra is aktívak maradnak körülöttünk, és az egész világot tanítóvá változtatják át. Különösen a védelmezők éreztetik önmagukat. Még mielőtt tudato-san rájuk gondolnánk, már észrevehetően körül is vesz minket energiamezejük. A mantrának csupán a gondolata is összesűríti a térből a megfelelő buddhaaktivitást, és az ismételt egybeolvasztás a meditációban fokozatosan kiváló tulajdonságaik elmé-lyítését eredményezi. A "módszerek útja": megvilágosodott Buddhaformákkal azo-nosulni mindaddig, míg magunk is azokká nem válunk.
A "belső felismerés útja" jobban megfelel a mai világ elfoglalt életmódjának és rövid vakációinak, de több időt vesz igénybe. Ezt szintén Marpa hozta el Tibetbe 950 évvel ezelőtt és sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt sok ember hinni szeremé. Min-denképp szükség van hozzá egy tapasztalt tanító segítségére.
Erre az útra szintén legjobb az Előkészítő gyakorlatokkal (Ngöndro) belépni, mert a pozitív benyomások felhalmozása - a gyakorlatok sokszori ismétlésével - védelmez minket a veszélyes "fehér fal" hatás ellen, ahol a rosszul végzett lecsende-sítő meditációk kirabolják a tudat erejét. A zavarodott, "autodidakta-meditálók" és a túlszabályozott csoportok, mint a Dharmadhatu, figyelmeztető példák. A kulcs itt a minőség és nem a mennyiség: az igazi tudatosság rövid időszakai a lazítás szünetei-vel megszakítva, és elegendő tanítás a tudat természetéről. Aki órákon keresztül csak ül, tompa lesz, és tudata elveszíti természetes frissességét. Azokat a meditációkat, melyek megtartják és lenyugtatják a tudatot, tibetiül Shinének, szanszkritül Shamatának hívják. Azt az átható belső felismerést pedig, amelyhez vezetnek, Lhagtongnak vagy Vipasszánának. Ennek legegyszerűbb változata az, hogy figyeljük az orrunk hegyénél áramló levegőt, a jövő-menő gondolatok megítélése nélkül. A legmagasabb szintje pedig az, amikor testünket, beszédünket és tudatunkat úgy ta-pasztaljuk meg, mint a Lámáét, vagy a hozzánk legközelebb álló buddhaaspektusét. Közben természetesen időzünk az ő Tiszta Földjén.
Ez a Kagyü átadás lényege, és India jógijaitól a mai napig megfigyelhető, ahogy a tanítványok tanítójuk áldásának áramlatában megvalósítják teljes potencialitásukat. Itt egy példa abból az időből, amikor a buddhizmust másodszorra hozták Tibetbe. Egy napon, 950 évvel ezelőtt, amikor Marpa Naropa előtt ült, Naropa Hévadzsra buddhaaspektusa, Kje Dordzse jelent meg Marpa mellett. Akkora volt, mint egy ház, sok karral. Álló helyzetben volt egyesülésben társnőjével, Dagmemával és úgy ra-gyogtak, mint ezer nap. Természetesen Marpára ez nagy benyomást tett, és Naropa, aki valószínűleg úgy nézett ki, mint bármelyik öreg indiai, ezt kérdezte tőle: "Most, hogy látod őt és engem, kit fogsz először köszönteni?" Marpa okfejtése elég érthető volt; leborult a Jidam előtt, de Naropa csak nevetett és mondta: "Ez hiba, nálunk a Láma minden". Szivárványfénnyé olvasztotta az óriási energiamezőt és a szívébe vonta. Manapság, a fejlődésnek ez a gyors módszere nagyon hatékonyan működik a Karma Kagyü csoportokban. Mivel az utunkon lévő energiamező a legmagasabb böl-csesség természetéből fakad, menedékvétel után bizonyosak lehetünk abban, hogy minden ami kellemes: áldás, és minden kellemetlenség a jövőbeli szenvedésünket távolítja el, s hasznos tanítás arra, hogy hogyan váljunk mások hasznára.
Mivel egy ilyen, a tökéletesség szintjén történő teljes azonosulás sok "megvilá-gosodási gombot" nyom meg a tudatalattinkban, ezért ez nagyon gyors módja eredeti tudatosságunk megvalósításának. A dolgok kölcsönösen feltételekhez kötött, egy-mástól függő természetét itt tisztán felismerjük előfeltételeként a megvilágosodott belső felismerésnek: a tapasztaló, a tapasztalat és a tapasztalás tárgya elválaszthatat-lanok, és ugyanazon teljesség részei.
Bármelyik eszközzel lépjünk is be, a Mahamudra egyedülálló. Erőfeszítés nél-kül vegyíti el az alapot - minden lény buddhatermészetét - ennek örömteli felfedezé-séhez vezető útjával, és így hozza létre a teljes megvilágosodás célját. Átadásakor minden koncepció elhalványul, s főleg az alapvető bizalommal rendelkező emberek számára nyújtja a leggyorsabb sávot a megvilágosodáshoz. Ezen a legmagasabb szin-ten a tapasztalat intenzitása kivasal minden mesterkéltséget megnyilvánulásainkban, és minden dualista folyamat önfelszabadítása teljesen természetessé válik. Minden kételyen túl, a Mahamudra a tudat terét, tisztaságát és határtalanságát az egyetlen valóságként mutatja be. Az ebből keletkezett felismerés, hogy a gondolatok és érzé-sek megítélésénél sokkal fontosabb, hogy ezek ne zavarjanak minket, mindany-nyiunkban rengeteg energiát szabadít fel. Egyszerűen, az óceán sokkal fontosabb, mint a hullámai.
Amikor Buddha a legmagasabb szintű tanításait azoknak szánta, akiket főleg a vágyaik irányítottak, azt tanácsolta nekik, hogy a spontán megjelenő dolgok gazdag-ságára építsenek. Ezek forma nélküli aspektusát Mahamudrának vagy Csag-Csennek nevezik, és ugyanezek az emberek természetszerűen az "Anya" Tantrához tartoznak. Ezek a módszerek a Kagyü vonal specialitásai. Ha az emberekben legfő-képp a harag vagy a büszkeség dominál, a tudat önfelszabadító képessége - hogy ez megint el fog múlni - a Maha-Atiban vagy Dzog-Csenben jut kifejeződésre. Legjob-ban kialakított megközelítési módjai az "Apa" Tantrák. Ezt a részt leginkább a Nyingmapa ("régi") tibeti iskola tanítja. Teljes, vagy "tantrikus" látásmódjukon ke-resztül mindkettő számtalan módszerrel változtatja át a testet, a beszédet és tudatot a gyors megvilágosodáshoz. A Madhjamaka vagy Uma Csenpo hasonló elméleti szin-tet tartalmaz, de ez Buddha Szutráiból származik. Ez a fő gyakorlata a Gelugpa ("erényes") iskolának, Tibet "állami egyházának", s lényegét illetően a nemtudást és a zavarodottságot távolítja el. Mivel itt a fejlődés motorja az intellektus, ez sokkal lassúbb ösvény. A tudatlanságot legközvetlenebb módon eltávolító buddhacsalád a "nem-duális" Tantra. Ahogy az nyilvánvalóvá válik egyrészt az igazi Karmapa Thaje Dordzse energiamezejének tapasztalásán keresztül a szabad világban, másrészt pedig Karmapa különböző inkarnációinak Mahamudra szövegeiből, a Kagyü átadás az összes fent említettet magába foglalja.

C3 Jógik - Szintentartás
Egyetlen, legfontosabb döntés tartja meg ezt a legmagasabb szintű megvalósí-tást, és biztosítja fejlődésünk teljes keretét: az, hogy többé soha nem hagyjuk el a Tiszta Földet. A buddhizmusban ez nem "pozitív gondolkodás". Ez azt jelenti, hogy ragaszkodunk ahhoz, ami szép, és szándékosan kihagyjuk a szenvedéseket. Itt a tükör fontos, a tapasztaló, és nem az istenek, a démonok vagy más, a tükörben megjelenő képek. Ezen a szinten a csontunk velejéig tudjuk, hogy a legmagasabb igazság a leg-magasabb öröm, és a tudatot félelemnélkülinek, gazdagnak, természetesen együttérzőnek és erőteljesnek tapasztaljuk. Az a felismerés, hogy alany, tárgy és cse-lekvés a tudat határtalan tiszta fényének kifejeződései, eltávolít minden feszültséget, és annak felismerése, hogy igaz természetünk elpusztíthatatlan, valódi és tartós biz-tonságot hoz. Innen kezdve mindenben, ami történik, otthon érezzük magunkat. El-mélyítve azt a megértést, hogy nem a test vagyunk, mely megbetegszik, megöregszik és meghal, nem a gondolatok, melyek állandóan változnak, azzá válunk, aki a sze-münkön át néz, és a fülünkkel hall itt és most: tudatos, határtalan térré. Ez teljesen túlmutat mindenen, ami jön és megy, túl születésen és halálon.
A félelemnélküliségnek ezen a szintjén minden a tudat szabad játéka. Megjele-nés és eltűnés határtalan gazdagságát mutatja meg. Többé nincs szükségünk rá, hogy egy jó filmet reméljünk, mert a tulajdonunkban van a mozi, és azt játszunk benne, amit akarunk. Nem az a fontos, "amit" játszanak, hanem az, hogy a vetítővásznon nincsenek lyukak, és működik a vetítő.
Amikor a tudat ragyogó energiája többé nem korlátozza magát kötődéseken vagy taszításon keresztül, akkor minden jelenség - külső vagy belső - friss, izgalmas módon fog megjelenni csupán azért, mert megtörténhet. A szabadságnak ebből az állapotából ilyen tapasztalatunk lesz: "Néhány nappal ezelőtt féltékeny voltam. Azu-tán haragos lettem, és most éppen zavarodott vagyok. Milyen izgalmas, nézzük mit hoz a holnap!" S eközben egész idő alatt, ezekkel nem törődve folytatunk mindenféle előttünk álló jelentőségteljes tevékenységet.
Sok félelemnélküliséggel és gazdagsággal cselekedve a tudat éberségének határ-talansága mindenki számára valódi és hosszútávú hasznot hoz, bármennyire legyen is meghatározó az adott korszak kollektív zavarodottsága vagy "politikai korrektsége". Manapság például, szemben minden hataloméhes pápával vagy mullahhal, minden józan ésszel rendelkező embernek ragaszkodnia kellene a gettók és a világ szegény országainak népességcsökkentéséhez.
A belső fejlődés biztos jeleként az egoista örömök utáni vágy fokozatosan eltű-nik. Egyrészt mert a teljes tudatosság állandó gyönyöre messze felülmúl minden fel-tételekhez kötött tapasztalatot, erős intenzitása eloszlat minden, a különálló "én"-ről alkotott illúziót, másrészt mert nyilvánvaló, hogy mindenki mindent másoktól kap meg az életben. Ezt látva tudnánk-e a hálán kívül más érzést ápolni velük szemben? Ezt a motivációt választani annyit jelent, hogy Buddhaként viselkedünk, míg azzá nem válunk, és igazi erő birtokában nincs többé szükségünk népszerű nézetek köve-tésére.
Utunk gyorsasága természetesen az alkalmazott módszerektől függ. Áshatunk egy lyukat szabadkézzel, lapáttal vagy markolóval, mehetünk gyalog, autóval vagy repülőgéppel a megvilágosodásig. Az elsőt választva - főleg saját szenvedésünk oka-it elkerülve - az ismétlődő folyamatok olyan dolgokra vonatkoznak majd, melyeket már gyermekkorunkban meg kellett volna tanulni. Ezért ez nem túl kielégítő.
A második szinten az együttérzés és a bölcsesség az irányadó. Ha egyensúlyban tartjuk őket, jó lesz az eredmény. Ennél a pontnál fontos az intuícióra és a világból érkező visszajelzésekre fordított figyelem. Itt gyakran kell tudatunkat vizsgálni. Ha az önző gondolatok növekednek, akkor valószínűleg együttérzésünk hibádzik, és a világ hamarosan bonyolulttá válik. Ha a merev elképzelések sokszorozódnak, az azonnali tapasztalat hiánya miatt hamarosan jelentőségnélkülivé válunk.
A harmadik, utolsó lépés a látásmódunktól függ. Itt egyedül a tudatosság szint-jét kell figyelnünk: meg van-e minden tapasztalatban a fejlődés, tisztaság és frisses-ség érzése? Látjuk-e a potenciális Buddhát másokban és önmagunkban? Ha a válasz igen, akkor csak a belső gazdagság és jelentőségteljesség tudja csak megmutatni majd a bennünk rejlő tökéletesség egyre mélyebb szintjeit.
Nincs fontosabb a fenti tapasztalat megszilárdításánál. Még akkor is, ha a "nincs-ego" megértése - melyet a déli buddhizmusban gyakorolunk - a megszabadu-lást és a szenvedés végét jelenti, ez a látásmód a tudat képességei közül csak néhá-nyat hoz mozgásba. Ugyanakkor megvalósítása számtalan életbe telik, s végig sebez-hetők maradunk az együttérzés által nyújtott erős védelem hiányában. E nemes érzés és a belső felismerés egyesítése (a minden jelenség álomszerű természetére és üres-ségére vonatkozó felismerés) okozza, hogy az északi buddhizmus annyira kerek, ru-galmas és gyakorlatias. Azonban csak a Gyémánt Út használja a test, beszéd és tudat teljes kapacitását; a lények szexualitását, fantáziáját és bátorságát útjaik részeként alkalmazza. A legmagasabb szintű bizalmat építő daru - a természetes tisztaság lá-tásmódja - először lefekteti a megfelelő cselekedetek szükséges alapját, azután elhe-lyezi a motiváció falait, s végül ráteszi a megvilágosodott látásmód háztetőjét. A he-lyesen megértett jógi-szint már tartalmazza a Mahamudrát. Íme egy utolsó áttekinté-se ennek a megvilágosító megvalósításnak.

Mahamudra

Ahogy már láttuk, a Mahamudra - tibetiül Csag-Csen - a belső gazdagság felhalmozásával és a tanítónkba vetett mély bizalommal kezdődik. Ő félelemnélküli, örömteli, keményen dolgozik, s láthatóan meg kell testesítenie ezt az állapotot. Ami-kor a tanítványok elegendő pozitív benyomást raktároztak el tudatukban ahhoz, hogy a boldogságuk ne valami mástól függjön, az így keletkezett állapotot egyhegyűségnek nevezzük. Néha ezt úgy írják le, hogy a tudat "a hátsó felén marad", vagy hasonlítha-tó ahhoz, amikor izgalmas barátnőnk van, és a frigó tele étellel. Miért is akarnánk elmenni?
Ebből a többletből a nem-mesterkéltség állapota jelenik meg. Ha egyre tisztáb-ban látjuk, hogy bármi, ami itt és most történik, sokkal jelentőségteljesebb minden szellemi alkotásnál, abbahagyjuk játszmáinkat. Ez az egyenesség semmiképp sem felületes, és tartalmazza az emberek külső, belső és titkos szintjét. Az emberek még napjainkban sem igazán spontánok, nehezükre esik beszédük és tudatuk összehango-lása. Pedig az ódivatú fizikai gátlások - mint például a testünk vagy szexualitásunk miatti szégyen - elég ritkák a szabad országokban. Minden helyzetben teljesnek és ellentmondások nélkülinek lenni, a nem mesterkéltség túlhalad minden elgondolást. Ez maga a megvalósítás tökéletes és rendíthetetlen szintje.
A harmadik szint, az "egy-íz" elérése óriási ugrást jelent a megvilágosodás felé vezető úton. Itt a tudatosság belső fénye olyan erővel és tisztasággal ragyog keresztül minden tapasztalaton, hogy már nem lehet többé elveszíteni. Még a nem buddhisták-nak is vannak rövid, de valódi tapasztalataik erről az állapotról a szeretkezés leg-nagyszerűbb pillanatai alatt, vagy amikor motorkerékpárral átjutnak a gyors kanyaro-kon, vagy szabadeséskor, mielőtt kinyílik az ejtőernyő. Ha azonban ezt a tudat erején keresztül érjük el, a tér óriási gazdagsága töretlen tapasztalatként marad meg.
A negyedik, legmagasabb szintű megvalósításra vonatkozó meghatározás valójában egy tréfa, de semmi sem bonyolult vagy bánatos a buddhaállapot szintjén. Nem meditációnak hívják, ami azt jelenti, hogy spontán cselekszünk mindenben, ami megjelenik. Ahol a tér teljes potencialitása ismert, tisztán látjuk az összes lény helyzetét, minden cselekedet, szó vagy gondolat egyaránt kifejezi a relatív és a maradandó igazságot is. Tanulva mindenen keresztül, ami megtörténik, örömtelien fogunk "ellovagolni a tigrisen" a legmagasabb belső felismeréshez.
Ez a könyv azt a látásmódot tartalmazza, melyet manapság átadok tanítványa-imnak, s annak a tanításnak és életstílusnak az alapja, melyet megosztunk csoportjainkban a világ körül. A buddhizmus teljességét hozza el Nyugatra az átláthatóságra, barátságra és kritikus intelligenciára alapozva. Ha képesek vagyunk inspirálni másokat arra, hogy félelemnélkülien, örömteljesen és aktív szeretettel Buddhákként viselkedjenek, biztosan el fogják érni a Mahamudra fent említett négy fokát.
Ez rád vonatkozik!

Sok szerencsét, és kitartó munkát !

Utószó

Mi is vár azokra a bizakodókra, akiket ez a könyv arra inspirál, hogy felhívják az alábbi telefonszámokat, és felkeressék a helyi csoportokat? Remél-hetőleg először is barátságos, nyitott fogadtatás és hasznos könyvek választéka. Azu-tán ha a tudatukkal célirányosan akarnak dolgozni, sokféle lehetőségük lesz. A gya-korlatok szinte megszámlálhatatlan ismétlésével találkozhatnak, melyeken keresztül a tudat a fent és lentekre vonatkozó teljes atétikus kapacitását tapasztalja meg. Fokozatosan, és leginkább akkor, amikor nem várjuk, állandóan növekvő öröm jelenik meg, és végül folytonos jelentőségteljességet tapasztalunk majd. Azért, hogy segítsek a tanítványaimnak megérteni, mi vár rájuk, gyakran így magyarázom a folyamatot:
Fejlődésed kezdetén az ego még mindig úgy érzi, hogy teret nyer. Hozzáállása többé-kevésbé ilyen: "Ezelőtt nagyszerű voltam, most már szellemivé is váltam. A Karma Kagyü vonalhoz, a legboldogabb jógik közé tartozom, és hamarosan tudni fogom mindazt, amit a Lámám tud." Ez kellemes állapot, de nem cél, s Buddha időtlen bölcsessége ezt szándékosan elkerüli. A jó társasághoz való csatlakozást nem adják ingyen, s bár az egod egy ideig még élvezheti megrögzött szokásainak minden-napi kenyerét, ha Lámád ügyes, ennél nem kap többet. Minden buddhista csoportnak van többé-kevésbé hatékony ego-diétája, ami a tanító erőmezőjét fejezi ki. Néhánynak a morális viselkedés fontos, másoknak a szerénység és képzettség, néhányan pedig az együttérzést vagy a bölcsességet tanítják az úton. Tanítványaim váljanak féle-lemnélkülivé, örömtelivé, ne legyenek érzelgősek. Az elmaradt hús és saláta miatt egod becsapottnak érzi magát, az érzelmesség és drámák hiányában pedig gyanakvóvá válik. Kételyei támadnak ekkor, hátfájásai lesznek, és önvédelemből erős késztetést érez majd, hogy haszontalanul cselekedjen. Ennél a pontnál kapja meg a Bódhiszattva fogadalom csábító csemegéjét, és az "én" erős, de buta illúziója ismét benyeli a csalit.
Minden lény megmentőjének elképzelni magunkat a felismertség érzésével jár, s emiatt így gondolkodhatunk, ismét besétálva a csapdába: "Végre felismerték már valódi fontosságomat!". Ez egy óriási félreértés, mert igazából innen kezdődnek az ego szenvedései. Minden gondolat másokért energiát von el az ego játszmáitól, és az üresség minden egyes felismerése tömény méreg a számára. Amikor az ego épp gra-tulálna magának, mert különösen jó volt, akkor az elvárt jutalom helyett egy újabb tennivaló jelenik meg. S bár azt mondja, hogy jobban érti másoknál az üresség természetét, az a gyakori tanítás, hogy sem a test, sem a tudat nem tartalmaz valódi vagy tartós lényegiséget vagy ént, még mindig gyökerestól fogja őt kiásni.
Noha egod már eléggé ki van készülve, mégis megpróbál zűrzavart kelteni a szituáció körül. Ekkor figyelmeztető jelek mutatkoznak: a szenteskedésre való hajlam, és a növekvő frusztrációval vegyített szertartások. Ez egy súlyosan megsebbzett én bosszúja, és gyakran természetellenes irányt vesz azáltal, hogy megpróbálja mások szabadságát korlátozni. Ennek oka legyen bár a bennünk megmaradt kereszténység, az életedben lévő megoldatlan kudarcok, vagy az etika örömtelen értelmezése: ha látod, hogy ez történik, itt az ideje, hogy elmenj egy lámához, akinek van humora és élettapasztalata. Egy ilyen tanító képessé tesz téged arra, hogy a teljességeddel dolgozva átlépd ezt a gátat, s ezzel magasabb fokozatba kapcsolja belső fejlődésed.
Ha ennél a szintnél odaadásod vagy a szabadságra való kívánságod nem elegen-dő, vagy a választott Láma nem képes keresztülvinni, akkor néhányan úgy döntenek, hogy védett környezetben akarnak fokozatosan továbbfejlődni, kolostori vagy más külső fogadalmakat téve. Ha azonban az életet nem fogod be annak teljességében, vagy nem választasz valamilyen irányító fegyelmet, akkor fennáll a veszély, hogy megrekedsz egy sehova sem vezető úton. Ez alapvetően elégedetlenné tesz. Légy nagyon óvatos, ne válj egy jól tájékozott, de keserű régi taggá, akitól a buddhista központod örömmel válna meg!
Ezért, kérlek, mindig bízz a tudat szabadságáról alkotott megértésedben. Tá-maszkodj egy átadással és élettapasztalattal rendelkező lámára, és érezd magad otthon a Gyémánt Úton és a Mahamudrában. Ahogy száz viking elfoglal egy erődöt, úgy fogja elfoglalni a térbe vetett bizalmad - mint öröm - egod utolsó bástyáját. Most, hogy nem maradt más táplálék, mint mások hibáinak megkeresése, a felisme-rés, hogy minden zavaró érzelem lényege megvilágosodott bölcsesség, és minden kétely az út egy-egy lépése, spontán fel-szabadítja tudatod teljes potencialitásái. Ami megmaradt az egodból, öt méter mélyre fog zuhanni a földbe, fokozatosan eltűnik a füstben, és te határtalan térben és örömben fogsz időzni: időtlen állapotodban.

Találkozzunk ott mindannyian!

Tomek, Caty, Hannah és Láma Ole

Meditációk

Meditáció fényen és légzésen

Meditáció kezdőknek
A következő meditációt bárki használhatja. A gyakorló általános jó képességeit stabilizálja.
Olyan kényelmesen ülünk, ahogy csak tradunk. Kezünk ölünkben pihen, jobb a balon, hüvelykujjaink könnyedén összeérnek. Egyenesen tartjuk hátunkat anélkül, hogy merevek lennénk, állunkat kissé behúzzuk.

Először lecsendesítjük tudatunkat. Érezzük a formátlan levegő ki- és beáramlá-sát orrunk hegyénél, hagyjuk a gondolatokat és hangokat távolodni anélkül, hogy megragadnánk őket.
Most azért fogunk meditálni, hogy megtapasztaljuk a tudatot, s hogy távolságot nyerjünk zavaró érzelmeinktől. Csak ezután lehetünk valóban hasznosak mások számára.
Tizenhat ujjnyira orrunk előtt, félkarnyi távolságra előttünk most egy tiszta, kristályos fény jelenik meg. Amikor belélegzünk, a fény keresztüláramlik testünk közepén. Ahogy lefelé halad, e tiszta fény egyre vörösebbé válik. Amikor egy rövid ideig négyujjnyira a köldök alatt megáll, teljesen vörös lesz. Amikor kilélegzünk, a fény felfelé mozog és fokozatosan kék lesz. Fél karnyújtásnyira előttünk a kék átlát-szó fény egy pillanat alatt kristályos fénnyé változik. Újra belélegezzük. Amennyire csak tudjuk, megtartjuk ezt a vizualizációt, miközben a ki- és beléglés természetesen áramlik.
Ha nehezünkre esik látni a színeket, egyszerűen csak gondoljunk rájuk. Tiszta fényre, amikor belélegzünk, vörös fényre, amikor a fény megáll a köldök alatt, és kék fényre, amikor kilélegzünk.
Csak egy idő után koncentrálhatunk légzésünk rezgésére. Mialatt belélegzünk, halljuk az OM szótag belső rezgését..Amíg a fényt a köldök alatt tartjuk, halljuk a mély AH-t, a kilégzés alatt pedig a HUNG szótagot.
Annyi ideig koncentrálunk erre, amíg jólesik.
A meditáció végén hagyjuk, hogy a világ újra megjelenjen, ahol minden friss és új.
Végül azt kívánjuk, hogy minden jó, ami itt történt, váljon határtalanná, sugározzon ki minden lényhez mindenhová, távolítsa el minden szenvedésüket, és adja meg nekik az egyetlen tartós örömöt, a tudat igaz természetének felismerését.

Szivárványfény meditáció

Lazán és egyenesen ülünk, jobb kezünk a bal tenyerünkben pihen, hüvelykujjaink könnyedén összeérnek. Jobb lábunk a balon, vagy az előtt pihen, állunkat kissé behúzzuk.

Először lenyugtatjuk tudatunkat. Érezzük a formátlan levegő ki- és beáramlását orrunk hegyénél, hagyjuk, hogy a gondolatok és hangok jöjjenek-menjenek anélkül, hogy megítélnénk őket.
Azért akarunk meditálni most, hogy megtapasztaljuk a tudatot, és távolságot nyerjünk minden zavaró érzelemtől mindaddig, amíg valóban képesek leszünk segí-teni másoknak.
Mellkasunk közepén, a szív szintjén megjelenik egy apró szivárványfény. Fokozatosan szétterjed egész testünkben, teljesen megtöltve azt, útján felolvaszt minden betegséget és elhomályosulást. Amikor képesek vagyunk ezzel a tudatossággal maradni, testünk ragyogni kezd, mint egy lámpa, fény áramlik ki minden irányba, megtöltve a teret. Mindenhol felolvasztja a lények szenvedését, és most a világ jelentő-ségteljesen, nagy örömmel ragyog. Egy Tiszta Földön van mindenki, tele határtalan lehetőségekkel. Minden önfelszabadító. Addig árasztjuk ezt a fényt, amíg természe-tesnek érezzük.
A meditáció végén a fény visszatér, és a külső világ nyitott térré válik. Ez bele-ragyog testünkbe - ami szintén felolvad -, és most csak tudatosság van, középpont és határok nélkül.
Azután, ahogy egy hal kiugrik a vízbó1, hirtelen újra megjelenik a világ. Minden jelentőségteljesen ragyog, minden lény tökéletes lényegében, testünk és beszédünk mások javát szolgáló eszköz lesz.
Végül azt kívánjuk, hogy minden jó, ami történt, váljon határtalanná és sugározzon ki mindenkihez. Távolítsa el szenvedésüket, és adja meg számukra az egyetlen tartós örömöt: a tudat természetének felismerését.

Meditáció adáson és fogadáson

Tibetiül "Tong Len"; többnyire a Nagy Úton, a Mahajána gyakorlatokban használják.
Kedvenc meditációs helyzetünkben ülünk, érezzük a formátlan levegő áramlását orrunk hegyénél. Hagyjuk, hogy gondolatok és hangok távolodjanak anélkül, hogy megítélnénk őket.

Miután tudatunk nyugodtabbá vált, menedéket veszünk a Buddhában mint cél-ban, a tanításokban mint az útban, és barátainkban ezen az úton. Azt kívánjuk, hogy együttérzést kifejlesztve minden lény javára valjunk, megértve a feltételekhez kötött létezés valótlan természetét.
Most a lények szenvedését körülöttük lévő fekete felhőkként tapasztaljuk. Tudva, hogy ezeknek a felhőknek semmilyen valós vagy tartós lényegiségük nincs, természetesen, minden ellenérzés nélkül belélegezzük őket. Szívközpontunkhoz érve azonnal sugárzó, tiszta fénnyé válnak, ami azután orrunk hegyénél elhagy minket, és mindenkinek nagy beteljesülést hoz.
Addig meditálunk így, ameddig jólesik.
Végül megosztjuk a megszerzett rendíthetetlen belső felismerést. Tudjuk: most megteremtettük a motivációját annak, hogy a jövőben bennünk megjelenő igazi erőt minden lény javára használjuk.

Guru Jóga meditáció a 16. Karmapán

A Karma Kagyü vonal alapmeditációja
Érezzük a formátlan levegő áramlását orrunk hegyénél, s hagyjuk, hogy a gondolatok, hangok jöjjenek-menjenek anélkül, hogy megítélnénk őket.
Ezután a négy alapgondolatra összpontosítunk, melyek tudatunkat a megvilágosodás felé fordítják:

Megértjük értékes lehetőségünket, hogy itt és most képesek vagyunk egy telje-sen megvilágosodott Buddha módszereit minden lény javára használni. Csak keveseknek van erre lehetőségük, és még kevesebben élnek vele.
Emlékezünk minden összetett dolog mulandóságára. Egyedül a térszerű, ra-gyogó, határtalan tudat az igazi cél, és senki sem tudja, mennyi idő áll rendelkezésünkre felismerni ezt.
Most ok és okozatra gondolunk. Arra, hogy mi magunk alakítjuk saját életünket. Előző cselekedetek, szavak és gondolatok váltak jelen helyzetünkké, s állandóan jövőnk magjait ültetjük el.
Végül felismerjük a buddhizmus egyedülállóságát abban, hogy magára a tudatra mutat, túl isteneken, ördögökön és minden más dualitáson. A tudat megvilágosodása a legmagasabb szintű szüntelen öröm. Keveset tehetünk másokért, amíg magunk is szenvedünk vagy zavarodottak vagyunk.

Mivel nem mindig tapasztaljuk úgy a világot, ahogy szeretnénk, most tanulni akarunk azoktól, akik rendelkeznek ezzel az erővel.
Minden lény javára Menedéket veszünk a Buddhában: a tudat megvilágosodott állapotában, a tanításaiban, melyek elvezetnek bennünket oda, barátainkban az úton, és különösen Lámánkban, aki a Karmapát képviseli. Ő egyesíti az áldást, a módszereket és a védelmet, ami a gyors fejlődéshez szükséges...

Most előttünk a térben összesűrűsödik a 16. Karmapa aranyló, áttetsző alakja, ragyogó fény és energiamező. A Fekete Koronát viseli, a formáját annak, ami felébreszti a tudat legmélyebb tudatosságát. Arca sugárzó arany és szelíd. Tisztán lát bennünket, ismer minket és minden jót kíván nekünk. Karjait szíve előtt keresztezi, kezeiben dordzsét és csengőt tart. Ezek az elválaszthatatlan együttérzés és bölcsesség, gyönyör és tér megnyilvánulásai. Dordzse pozicióban ül, tengernyi ragyogó fény veszi körül.
Megértjük, hogy ő nem egy korlátozott lény, hanem a tér igazságként való kife-jeződése, és minden Buddha lényege. Jelen van függetlenül attól, hogy alakját tisztán látjuk vagy sem. Erősen kívánjuk, hogy megvalósíthassuk tulajdonságait minden lény javára.
Ismerve kívánságunkat, Karmapa mosolyog, egyre közelebb jön, s egy kellemes távolságra előttünk megáll.
Gondoljuk vagy mondjuk: "Legdrágább Láma, minden Buddha lényege, téged kérünk, add erődet, mely eltávolítja a nemtudást és az elhomályosulásokat minden lényből és belőlünk, Ébreszd fel bennünk tudatunk időtlen fényét... "
Most egy erőteljes, tiszta fény sugárzik ki homlokából. Szemöldökünk között beáramlik, s megtölti fejünket. Erőteljes, kristályszerű. Hatására minden zavaró be-nyomás feloldódik agyunkban, idegeinkben és érzékszerveinkben. Minden káros megszokás és betegség oka eltűnik, testünk tudatos eszközzé válik, mely mások számára védelmet, szeretetet és anyagi dolgokat nyújt. Ebben a tiszta fényben időzünk, amíg csak jólesik, közben halljuk az OM szótag belső rezgését...
Most Karmapa torkából egy ragyogó vörös fénysugár tör elő, szánkba és torkunkba árad. Áttetsző és erőteljes, minden nehézséget felold beszédünkben. A nega-tív, zavaros szavak benyomásai eltűnnek, beszédünk bölcsességgé és együttérzéssé válik, mások javát szolgáló tudatos eszközzé. Elválaszthatatlanul a vörös fénytől halljuk az AH szótag mély, belső rezgését...
Most Karmapa mellkasa közepéből, szívközpontjából egy intenzív kék fény tör elő. Mellkasunk közepébe áramlik, megtölti azt. Hatására a mentális nehézségek el-tűnnek. A zavaró érzelmek és merev elképzelések feloldódnak, tudatunk spontán örömmé válik. Tér és öröm elválaszthatatlan lesz. A kék fénnyel együtt vibrál a HUNG szótag...

Most a három fény egyszerre sugárzik belénk. A tiszta fény a fejünket, a vörös fény a torkunkat, a kék fény pedig a szívünket tölti meg. Így elérjük azt a lényegi állapotot, mely mindent áthat. Ezalatt használhatunk egy rezgést, mely az erő kifejeződéseként egyesíti a külső és belső igazságot.
A Karmapa Csenno mantra ismétlése minden buddha aktivitásának áramlatába helyez minket. Ismételhetjük hangosan vagy magunkban, ameddig akarjuk, miközben bennünk teljesen feloldódnak a fények...
Végül Karmapa aranyló formája és a Fekete Korona szivárványfénnyé olvad. Teljesen elvegyül velünk, és minden forma eltűnik. Most csak időtlen, és mindenhol jelen lévő tudatosság, éberség van, középpont és határok nélkül. Ha mégis megjelennének gondolatok és érzéki benyomások, az csupán a tér szabad játéka...

Amikor már nem tudjuk tovább tartani ezt az állapotot, újra megjelenik egy világ, mely tökéletes és tiszta. Minden atom örömtől vibrál, és a szeretet tartja össze.
Minden friss és új, tele korlátlan lehetőségekkel. A lények - közel és távol - férfi és női buddhákként jelennek meg, akár tudják ezt, akár nem. A hangok mantrákká, a gondolatok bölcsességé válnak csupán azért, mert megtörténhetnek...
Most saját testünk is összesűrűsödik a térből, mint egy Buddha, mely hozzánk legközelebb áll, mint a Lámánk, vagy mint saját megszokott formánk, de egy jelentős különbséggel a meditáció előtti állapothoz képest. Akkor mi voltunk a testünk, sebezhetők öregség, betegség és halál által. Most azonban van egy testünk. Test és beszéd - mások javát szolgáló eszközeink.
Ami valójában vagyunk - s most már tudjuk ezt - az a Tiszta Fény, ami tudatos volt már akkor is, amikor még nem létezett forma.
Elhatározzuk, hogy ezt a tiszta látásmódot az élet minden helyzetében megtartjuk, és amikor csak lehetséges, megerősítjük.
Végül azt kívánjuk, hogy minden jó, amit itt felhalmoztunk, váljon határtalanná, sugározzon ki minden lényhez mindenhová, távolítsa el minden szenvedésüket, megadva nekik az egyetlen tartós örömöt: tudatuk megismerését.