Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Norinaga Akira
A LEGSZEBB VIRÁGOK
Baron Péter fordítása
Nótárius Könyvkiadói Gazdasági Munkaközösség, Budapest, 1990

Illusztráció gyanánt:
http://asianthumbs.org/tgp/home.php
http://www.redtube.com/redtube/japanese

Tartalom

Lótuszvirág
Barackvirág
A két Cseresznyevirág
Mandulavirág
Gyűszűvirág

 

Lótuszvirág

Ott ültünk a nyitott ablak mellett. Valami pihe szállt a hajára. Leemeltem. A szeme megrebbent, a mosolya ellágyult. Szája megnyílt kissé.
Remekül csókolt.
Halványkék selyem kimonója alatt nem viselt fehérneműt. Felsőtestének lassú mozdulatával maga emelte a tenyerembe a keblét. Keble pontosan beleillett a tenyerembe, s amint hozzáértem, feszessé merevedett. Tudtam, a melle ugyanolyan érzékeny, minta az öle. Megoldottam a kimonója övét. Enyhén hátrahajolva ledobta magáról a kimonót. Mellrózsája élénkvörössé vált, bimbója dagadozott. Ráhajoltam, nagyon gyengéden csókoltam. Tarkómon éreztem perzselő lehelletét, ujjai a nyakamra simultak. Lassan csókoltam, nyelvem a mellbimbójára tapadt. Remegés futott végig a testén. Kezem a másik mellére csúszott, annak bimbója is megmerevedett már. Minden ízében reszketni kezdett, hirtelen összerándult, önfeledt sikoly szakadt fel a torkából. Kiengedtem a számból a mellbimbóját.
- Elélveztél?
Suttogva kérdeztem. Csak a szeme intett igent. Öle alatt néhány csepp nedvesség csillogott a padlón. Kuncogva suttogott.
- Tudtam, hogy ez lesz. A bugyit már előre levetettem... Még szerencse.
Valahányszor elélvezett, nedvesség lövellt ki az öléből. Valamivel kevesebb, mint egy férfi magja. Különös tulajdonsága rettenetesen izgatott. Csókolni kezdtem a másik mellét, azzal is elélveztettem. Öle alá csúsztattam a kezem, jólesett érezni, ahogy a tenyerem megnedvesedik.
Mosolygott rajta.
Lefektettem az ágyra. Széttárta combját, hosszúkás, vékony ujjaival szétsimította szőrzetét. Nem dőltem rá még. Gyönyörködtem az ölében. Szeméremajkának széle sötét, majdnem barna volt, szemérme bíborszínben ragyogott. Lüktetett a halántékom, bolondos ötlet jutott az eszembe.
- Játszanál magaddal? Szeretném látni, hogyan csinálod...
Meghökkent kicsit, lehunyta szemét. Két ujjával közrefogta csiklóját. Egészen lassan simogatta. Kiszáradt a torkom a látványtól. Amikor a teste remegni kezdett, hüvelyébe nyomtam a mutatóujjam. Sikoltozott gyönyörűségében, kilövellt megint. Néhány pillanatig ernyedten pihegett. Hüvelyében hagytam az ujjam, nyelvemmel a csiklójához értem. Alig érintettem hozzá. Csiklója másodperceken belül mereven ágaskodott a nyelvem után. Lassan csókoltam a csiklóját. Csak a csiklóját. Amikor újra remegni éreztem a testét, lágyan végignyaltam a hüvelyét az ujjam felső része körül. A számban fogtam fel a cseppjeit.
Felsóhajtott.
- Nagyon értesz hozzám.
Hirtelen emelkedett fel az ágyon, kezébe vette a botom. Lágy volt az érintése. Megcsóválta fejét.
- Akkora lettél, hogy szinte félek tőled.
Szájába vett. Nyelvét végigfuttatta a farkamon. Lehelletfinoman futtatta rajta. Kevés ideig hagytam.
- Gyere...
Fölém ült, magába vett. Nem engedtem mozogni, leszorítottam, olykor hagytam billegni csupán. Ült a farkamon, és élveztem hüvelye pompás érintését. Széthúztam a szeméremajkát. Elértette, mit akarok, játszadozni kezdett a csiklójával. Izgatott a csikló merevsége, mély vörös színe. Felemelkedtem kissé, szába vettem a mellét. Úgy csókoltam meg a melle rózsáját, mint az imént a csiklóját. Abban a minutumban elélvezett. Lestem közben, hol járatja az ujját, amikor elönti a gyönyör. Lehanyatlott a keze. Hagytam kis ideig, hadd fújja ki magát, majd visszahúztam a kezét, vele nyittattam szélesre szemérmének nagyajkát. Csiklója ismét felduzzadt. Szemem sarkából lestem az arcát. Kitágult szemmel figyelte, hogyan játszadozom a csiklójával, s amint a teste remegni kezdett, halkan kibukott a száján:
- A mellem...
A másik mellét csókoltam meg. Öléből kicsapott a nedvesség, teste összerándult. Ellankadt megint. Felsóhajtott.
- Most elszívnék egy cigit...
Az éjjeli szekrényben hevert néhány cigaretta. Nem hagytam, hogy leszálljon érte. Addig nyújtóztam, amig végre elértem egyet. Meggyújtottam. Nagyot szippantott belőle, messzire fújta a füstöt. Mosolyogva nézett. Ölével ösztönösen kezdett mozogni. Leszoritottam a tomporát.
- Ülj csak, nem mozogj...
Rekedtes volt a hangom. Félig lehunyta pilláját. Teste mozdulatlanul tapadt hozzám, hüvelye moccant csupán.Megszorította-eleresztette a farkam. Lassan, számítóan csinálta. Olykor-olykor szippantott egyet, aztán megfeledkezett a cigarettáról. Szorításai meggyorsultak. Testén végigfutott a remegés, mozogni próbált. Nem hagytam, egyre erősebben szorítottam a tomporát, hogy csak a hüvelyével mozoghasson. Hirtelen rándult össze a teste, hüvelye valósággal görcsölt, présként szorított magába. Feszítettem belé a farkam, ahogy csak tudtam. Önfeledten sikoltozott, csatakossá lövelte az ölem. Eldőlt rajtam, haja az arcomba hullt. Hirtelen emelte fel a fejét.
- A cigi... Elvetted az eszem. Jó, hogy nem égettelek meg!
A csonkot odahajította a hamutartóba. Tündöklően csillogott a szeme. Rám hajolt, suttogva kérte:
- Gyere hozzám hátulról.
Négykézlábra állt, szétsímította szőrzetét. Jobbjának gyűrűs és és középső ujja közé fogta csiklóját. Lassan csúsztattam a farkam a hüvelyébe. Tövig magába vett, most ő nem engedett mozogni. Csiklójával játszott, hüvelyével meg-meg szorította a farkam. remekül csinálta. Rásimultam a hátára, tenyerembe akartam venni a mellét. Elhúzta a kezem, suttogott.
- Ne még...
Gyönyörű tompora volt. megcsodáltam a két ülőgumó közötti völgy ívét, meg kellett simogatnom. Véletlenül értem a végbélnyílásához. Megremegett tőle. Megnedvesítettem az ujjam, óvatosan nyitottam szét. Majd olyan könnyen fogadott be ott is, mint ahogy a farkam bevette a hüvelyébe. A farkammal meg se próbáltam mozogni. Csak az ujjam mozgattam, lassan, óvatosan.Csöppet feljebb emelte tomporát, hogy jobban hozzáférjek. Hüvelye megint présként szorította a farkam. Artikulátlan hangok törtek fel torkából, ismét elélvezett. Elnyúlt alattam, mint akit leütöttek.
Nem akartam ráfeküdni. Könyökömre támaszkodva hajoltam fölé. A farkam nem vettem ki a hüvelyéből. Hosszúnak látszó ideig hevert aléltan. Lassacskán eszmélt, fejét felemelve visszanézett.
- Te még nem is élveztél...
- Élvezlek.
Ajka körül mosoly játszott.
- Így akarod?
Nem úgy akartam, de nem mondtam meg neki. Ráereszkedtem, tenyerembe vettem a mellét. Amint hüvelye ismét iszamossá vált, kivettem hüvelyéből a farkam. Csodélkozva kapta hátra a fejét. Elnevettem magam.
- Ereszkedj rám...
Fölém térdelt. Megfogta a farkam, néhányszor csiklójához dörzsölte. Csiklója lassan fölmerevedett, akkor odébb toltam a kezét.
- Alul vegyél be.
Meglepődött kicsit. Tátova mozdulattal igazította a farkam az alsó nyílásához. Nagyon lassan, centiméterről, centiméterre eresztette magába. Tágra nyitotta szemét. Arca meglepetést tükrözött. Amikor egészen befogadott, egy pillanatra lehunyta pilláját, lágy hangon megszólalt.
- Furcsa...
Láttam rajta, nincs ellenére a dolog.
Megkértem, húzza szét a szeméremajkát.
Balkezemmel a csiklóját simogattam - éppen csak le-lenyomtam, egészen gyengéden. Hamar harmatos lett, akkor bevittem az ujjam a hüvelyébe. Szinte mindjárt elélvezett. Hosszan élvezett, perceken át vonaglott, sikoltozott, végül kirántotta az ujjam a hüvelyéből. Végigzuhant rajtam, levegő után kapkodott. A farkam még benne volt, és ő megcsóválta fejét.
- Hogy te miket kitalálsz... Most már sehol se vagyok szűz!
- Elég hosszú ideig voltál az, nem? Miért nem szóltál, hogy ennyire érzékeny vagy alul? Mosolygott.
- Azért férfi a férfi, hogy kitalálja.
Óvatos mozdulattal megemelte tomporát, kicsúsztatott magából. Lekuporodott mellém. A farkam nézte, átkulcsolta ujjaival. Nagyon lágyan ért hozzá, végigsimította néhányszor. Gyengéden csinálta, a bőr alig moccant a farkamon a keze nyomán. Aztán fölé hajolt, ajkát érintette a makkomhoz. Finoman érintette hozzá, és nagyon-nagyon lassan. Szinte alig mozgott az ajka. Makkomon éreztem a lehelletét. A lehellete is izgatott. Olyan simogatónak hatott, mint az ajka érintése. Legszívesebben belenyomtam volna a szájába a farkam. Hátrahajolt kissé, kezét a farkam tövére illesztve, szemlélgette. Megint ráhajolt, nyelvével simította át a makk bőrét. Lágyan, gyöngéden simította át. A farkam ágaskodott, megmeltem a derekam, ő azonban felütötte a fejét.
- Maradj. Nem fogsz gyorsan elélvezni.
Búgott a hangja. Lehunytam a szemem.
Ajka közé fogta a makk peremét, gyengéden meg-megszorította. A nyelvével később ért hozzá, rá-rá simított vele, aztán csókolni kezdte. Csigalassúsággal csókolta. Csak a makkot. Jobbját a farkam alá csúsztatta, tenyerébe vette mindkét golyómat. A melle után nyúltam, de elhúzta. Bocsánatkérően suttogott.
- Most ne izgass fel…
Újra a makkom csókolta. Csigalassúsággal, csak a makkot. A szívem a torkomban kalapált, a halántékom lüktetett. Nyelve hirtelen szaladt meg, végigfutott a farkamon. Egy pillanatra csupán, talán azért csak, hogy, benedvesítse. Ismét a makkom vette kezelésbe. Árnyalatnyival erősebben fogta ajka közé, valamelyest a csókja is erőteljesebb lett. Nagyon kicsit lett erősebb.
Megadtam magam. Lehunyt szemmel élveztem a játékát. Nyelve másodszor, harmadszor is végigcsókolta a farkam teljes hosszát.
A testem merevre feszült. A halántékom dobolt. Fel-felnyögtem. Sokára szánt meg. Hüvellyé formálta száját, rátapadt a farkamra. Ahogy csókolta, meg-megszívta közben.
Felkiáltottam. Fel kellett kiáltanom. Elöntött a gyönyör.
Nagy kortyokban nyelte a magvam. A szája még mozgott a farkamon, már valósággal fájt az érintése. Összerándultam.
Kiengedte szájából a farkam, elnyúlt mellettem. Önfeledten öleltem át, hallgattam a szuszogását. Sokára mozdultam meg, ajkamhoz vontam a kezét.
- Köszönöm.
Könyökére emelkedett, félrehajtotta kissé a fejét. Haja előrelibbent, eltakarta fél arcát. Meghitt hangon suttogott.
- Felizgattál, pedig nem akartam... Kicsókolsz majd?
Ki kellett mennem. Amikor visszatértem a szobába, combját széttárva, hanyatt feküdt az ágyon, cigarettát szívott. Leültem az ági szélére. Elém tartotta a cigarettát. Megszívtam. Ő kuncogott.
- Mindig újra felizgulok tőled... Ez miért van? Különösen dús, meglepően hosszú fekete szőrzet borította ölét magasan, a hasa aljáig. Itt-ott egy-egy ezüstös szál vegyült közé. Ujjaimmal beletúrtam. Mosolyogva nézte, szippantott a cigarettából.
- Előbb szívjuk el.
Otthagytam a kezem az ölében. Azon tűnődtem, hogy én is mindig újra felizgulok tőle.
Rendhagyó viszonyunk volt. Sose beszéltünk róla. Soha nem is mondtam neki, hogy szeretem. Egyedül nevelte két lányát, a férje otthagyta. Én azután ismertem meg. Ügyesen kezelte az ecsetet, selyemképek festéséből, eladásából élt. Főleg amerikai turistáknak árusította őket, egy szálloda mellett, az utcán. Megakadt a szemem a kezén, aztán rajta. A nőkön valahogy megérezni, ha kielégítetlenek. Arca nem volt szép, de kedvesnek látszott. Csillogó szemmel nézett vissza. Kertelés nélkül adta tudtomra, hogy tetszem neki. Mindjárt hozzá is tűzte, hogy van egy állandó kapcsolata, amelyet semmiképp nem kíván kockára tenni, egyrészt mert biztos támaszt jelent a számára, másrészt azért sem, mivel a férfi becsületes ember, nem kívánja megsérteni a hiúságában. A két ok miatt csak hébe-hóba kereshetem fel, mégpedig minden esetben előzetes megbeszélés szerint. Mosolyogva replikáztam, hogy én sem jelentem be a feleségemnek: összeakadtam egy kedves teremtéssel. Egyszerre nevettük el magunkat, s néhány nap múlva szerét ejtette, hogy felmehessek hozzá. Olyan természetességgel adta nekem a testét, mintha évek óta ismertük volna egymást. Hálás volt a gyönyörért, mint mondotta, ritkán részesedett benne. Valahai férje is, jelenlegi szeretője is a saját élvezetével törődött csupán. Ámuldoztam a szavain, számomra érthetetlennek tűnt fel, amit mondott. Pompás nő volt. Ha kissé odafigyelnek rá... Szerencsémre nem figyeltek oda. Mindkét gyermeke tíz esztendő felett járt, de a keble különösen kivételes fokú érzékenységét én fedeztem fel a második pásztoróránkon. Arra is én vezettem rá, hogyan mozgassa külön - testétől függetlenül - a hüvelyét. Két gésalyócskával ajándékoztam meg. Számomra furcsa volt, hogy nem ismeri ezeket az egyszerű eszközöket, s hitetlenkedve hallgatta a használati utasítást: tolja fel mélyen a hüvelyébe, és próbálja megtartani benne hosszabb időn át, napi teendői végzése közben is. Meglepően rövid idő alatt csodálatos jártasságot szerzett vele, s tudományával sikerült teljesen lekötnie állandó partnerét. Számomra - hosszú ideje már - akkor tette szabaddá magát, amikor csak rnegkívántam. Engem is meglepett, hogy most, ennyi idő után, újabb érzékeny pontjára találtam rá az alsó nyílásán. Sajnáltam, hogy nem előbb. Amint mindez az eszembe tolakodott, nem álltam meg kérdés nélkül.
- Használod még a gésa-golyókat?
- Elpirult, pillanatra lesütötte a szemét.
- Olyankor, ha sokáig elmaradsz. Akkor igen... Berakom őket, és csakhamar elélvezek anélkül, hogy magamhoz nyúlnék. Amióta megvannak a golyók, nem nyúltam magamhoz nélküled. Veled más... Ha előtted játszom magammal, mindig az az érzésem, hogy téged izgatlak...
Hirtelen harapta el a folytatást. Nevetős arccal tette hozzá:
- Előtted kifejezetten kívánom simogatni magam odafent. Amikor nézed, sokkal jobb, mint máskor szokott lenni. Nem tudom, miért?
Kioltotta a cigarettát a hamutartóban.
Ujjaim önfeledten játszadoztak a szőrzetével.
Odavetette pillantását, sugárzott a szeme. Ölére hajoltam. Nem használt illatszert, természetes illata viszont bódított, sajátos illattá vegyült az én testem szagával. Jólesett beszívni. Ujjaimmal szétfésültem buja szőrzetét. Hüvelyének illata még erőteljesebben csapott meg. Kitágult, reszketett az orrcimpám. Éreztem, nézi, ahogy nézem. Ráfeledkeztem tojásdad alakú nyílására. Felette a csiklója lassan-lassan meredezett, halvány rózsaszínűről vörösre változott. Elmosolyodtam: pontosan olyannak látszott, mint egy miniatűr hímtag. Gyönyörűnek találtam, és élveztem, hogy a szemem láttára peckesedik. Megérintettem a nyelvem hegyével, kissé megbillegettem erre-arra. Ennyi hiányzott hozzá, hogy kimerevedve haragosvörös színt öltsön. Izgatott a látványa. Úgy fogtam óvatosan az ajkam közé, mint az imént Lótuszvirág vette ajka közé a farkam makkját. Éppen hozzáértem csak. Vártam, hogy benyirkosodjék, akkor eresztettem rá a nyelvem. Röpke csókban fürdettem, aztán ajkam közé szíva gyengéden megszorítottam. Egy pillanatra csak.
Lótuszvirág hatalmasat sóhajtott.
Nyelvemmel körbetapogattam a csiklóját. A hegye különösen izgatott. Hirtelen engedtem ki a számból. Nyelvem végigsiklott a hüvely teljes hosszában a nyílás mindkét partján, le az alsó nyílásáig. Belecsókoltam az alsó nyílásába, majd visszafelé haladva a hüvelye közepébe. Hegyes-keményre nyújtottam a nyelvem, körültapogattam a hüvely bejáratát. Ezt is hirtelen hagytam abba, ajkam közé kaptam a csiklóját, fogtam csupán, némelykor ráengedtem a nyelvem, olykor meg is billegettem a nyelvemmel. Kezemmel szélesebbre húztam szét a szeméremajkát, hogy a hüvelye jobban feszüljön.
Pihegve szedte a levegőt. Keze a farkamhoz tévedt. Ujjai átfonták a farkam, gyengéd mozdulatokkal meg-megszorított.
Megint végigsiklottam a hüvelyén, az alsó nyílásáig. Most ott merevítettem hegyesre a nyelvem. Nyögdécselve élvezte, hogy a nyelvein a záróizmát feszegeti. Eleresztette a farkam, mindkét kezével széthúzta a tomporát. Nyelvemmel körültapintottam alsó nyílásának bejáratát, mint az imént a hüvelyét. Hosszabban időztem rajta, mint a hüvelye bejáratán, közben ujjam közé vettem a csiklóját. Halkan kérlelt.
- Ne még... Csak ott alul...
Lassan csináltam, nagyon lassan. Mindkét keze a tomporára feszült. Ujjai egyre közelebb csúsztak alsó nyílásához, úgy húzta szét a nyílást, mint a szeméremajkát szokta. Belefeszítettem a nyelvem. Altestét kimerevítette, visszafojtotta lélegzetét. Lágyan, hosszan rácsókoltam a nyílására, majd ismét merevre nyújtottam a nyelvem. Lélegzete felgyorsult. Nem akartam, hogy hamar elélvezzen. Az járt az eszemben, minél tovább nyújtom el a gyönyörét, annál jobb lesz neki. Megint rácsókoltam a nyílására, valamivel hosszabban, mint az előbb. A merev nyelvem várta, suttogva bukott ki a száján:
- Ne kínozz... Csak úgy, mint az előbb...
Teljesítettem a kívánságát. Örültem, hogy a gyönyör újabb forrását fedeztem fel rajta. Öle remegni kezdett, aztán egész testén végigfutott a remegés. Felsikoltott. Nem hagytam abba, tovább feszegettem a nyílását. Valósággal görcsbe rándult tőle. Keze lecsúszott a tomporáról, ernyedten ejtette maga mellé, pihegve kapkodott levegő után. Még lágyan rácsókoltam a nyílására. Már elhagyta a heve, tűrte csak.
Felemelkedtem kissé, könyökömre dőltem. Néztem az ölét. Csatakos volt, csiklója parányivá töpörödött, pasztellszínt öltött. Megsimogattam a szőrzetét.
Ő is felemelkedett, megrázta fejét.
- Önző voltam, ne haragudj...
- Jó volt?
Sugárzott a szeme, biccentett csak. Ágaskodó farkam után nyúlt, ujjaival végigcirókálta. A hangja meghitten csendült.
- Heveredj le és engedd el magad.
Alám csúsztatta tenyerét, kissé megemelte a zacskóm. Lágyan fogta. A nyelvével is lágyan illette. Végigcsókolta, fokról fokra haladt felfelé. A farkam tövén széthajtotta a szőrt. A farkam tövét csókolta. Finoman csókolta, alig ért hozzá a nyelvével. Lágy érintése különösen ingerelt, vártam, hogy feljebb és feljebb csúsztassa a nyelvét. Nem siette el. Körülbelül a feléhez érve két ujjával átfont, óvatosan visszahúzta a farkam bőrét, szabaddá tette a makkom. Milliméterről milliméterre nyaldosta meg a farkam, egészen fel a makk pereméig. A makkot hirtelen fogta be szájába, nyelve végigfutott a kupoláján, s rögtön elengedve kapta ajka közé. Nem érintette meg a nyelvével, tartotta csupán az ajka között.
Kerekre tágult szemmel bámultam, ahogy csinálja. Tekintetünk összeakadt. Perzselt a pillantása. Láttam rajta, hogy ismét felizgult. Nem kérdeztem meg. Jobbommal magam felé húztam mindkét combját. Elértette. Anélkül, hogy a farkam kiengedte volna az ajka közül, átvetette lábát a mellemen.
Csiklója már ismét merevre duzzadt, különös izgató illatot árasztott. Ajkam közé vettem, ugyanúgy, ahogy ő fogta ajkával a makkom. Éreztem, hogy beleborzong.
Széthúztam a szeméremajkát.
Utólag jöttem rá, hogy pontosan követtem az ő szájának mozdulatait. Ösztönösen követtem. Ugyanúgy csókoltam végig a hüvelyét, mint ő a farkam.
Ugyanúgy tartottam ajkam között a csiklóját, mint ő makkom. A mozgása ütemét is átvettem. Amikor gyorsabbra váltott, én is gyorsítottam, amikor lassított, én is lassítottam. Egyszer-egyszer elengedett, néhány pillanatig nézte a farkam. Olyankor én is elgyönyörködtem hüvelyének-csiklójának látványában. Amikor nyelvemmel a hüvelye nyílását feszegettem, éreztem, hogy ugyanúgy meg-megszorítja hüvelyét, mintha a farkam járna benne, s ajka erősebben tapad a makkomra. Ha ráeresztettem a nyelvem a csiklójára, ő is csókba fürösztötte a makkom.
Úgy éreztem, mintha valami lassított felvételt néznék, miközben magam is részese vagyok a filmben történteknek.
Elengedett ismét. Én is elvettem az ajkam a csiklójáról. Arcához szorította a farkam. Nagyon halkan szólalt meg.
- Nem bírom tovább... A mellemre engeded majd?
Szó nélkül vettem vissza ajkam közé a csiklóját, megbillegettem a nyelvemmel. Tudtam, hogy ezt a mozdulatot különösképpen kedveli. Megborzongott tőle. Lassan-lassan billegettem a csikló hegyét. Lélegzete felgyorsult, egész testében megremegett. Artikulátlan hangok törtek fel a melléből. Hosszan élvezett, sokáig lövellte a nedvét. Hirtelen kapta el a számról a csiklóját, felült.
- Engedd rám...
Feltérdeltem. Közelebb csúszott hozzám. Kevés nyállal megnedvesítette melle rózsáját, odaillesztette hozzá a farkam. Suttogva kért.
- Húzd vissza...
Értettem, mit akar. Balkezemmel leszorítottam farkam tövén a szőrzetet, jobbommal visszahúztam a bőrét, amennyire csak tudtam. Ő baljának tenyerével átfonta a farkam tövét, lassan, körkörösen mozgatta a makkom a mellbimbója körül. Jobbjának megnedvesített ujjai fürgén száguldoztak fel-alá a farkamon, mint valamilyen fuvolás a hangszerén. Alig-alig érintettek, csupán a makkom karimáján simultak szorosan a bőrhöz. Izgatott, ahogy csinálta, s még annál is jobban izgatott, hogy kitágult szemmel nézte. A farkam hegye nyirkossá-csuszamlóssá vált - akkor meggyorsította ujjait, szaporábban simította makkom karimájához.
Lihegtem, a testem megfeszült. Az utolsó pillanatokban ujjainak simogató érintését enyhe szorítás kísérte. Úgy éreztem, kiszakad a bensőm a gyönyörtől, felkiáltottam. Nem hagyta abba. A testem görcsösen összerándult, szinte elaléltam.
Ő kissé hátrább vonta mellét, leste, ahogy a magvam odafreccsen a mellrózsájára, végigcsorog a keble alján. Keze újra és újra lövellésre ingerelt.
Az utolsó cseppig kifejte a magvam. Akkor engedte ki ujjai közül a farkamat, amikor minden porcikámban reszkettem. Tenyerével végigkente bőrén a magvat. Elhanyatlott az ágyon, magához ölelt.
Hevertünk egymás mellett, mint a szélütöttek. Lótuszvirág az órájára tekintett, szemöldöke megrándult. Tudtam, a társát várja.
Sietve öltöztem. Kikísért, az ajtóban sejtelmesen mosolygott.
- Menj most már... Sokára kerülsz elő ismét?
Hát lehet ilyen nőnek ellenállni?

Barackvirág

A gyorsvonaton találtam rá. Vagy ő talált rám? Sose fogom eldönteni. Mindenesetre a véletlen hozott össze vele - a hálófülkében.
Rendkívül hajszás nap állt mögöttem. Lótottam-futottam kora reggeltől késő estig - vajmi kevés eredménnyel. A vonathoz is rohannom kellett. Az utolsó pillanatban kapaszkodtam fel a szerelvényre, az legutolsó vagonban. Szinte bizonyosra vettem, hogy átgubbaszthatom az egész éjszakát, de azért elindultam a hálókocsi felé. Gondolatban felrémlett előttem, amint reggel gyűrötten-törődötten leszállok majd a vonatról, s a következő napom eleve rosszul kezdődik. A balszerencse már ilyen - ha a pechsorozat beindul, nem akar vége szakadni.
Meglepetés ért: a kalauz, elutasítás helyett kedvesen közölte, van hely.
Üres hálófülkébe vezetett. Nyomban levetkőztem.
Valósággal beleestem az ágyba. A vonat ringatott, lehunytam a szemem. Az órát
Az órát már félálomban csatoltam le a karomról. Nem tudom, mennyit alhattam. Arra riadtam fel, hogy az eszembe ötlött, lefekvés előtt nem mostam fogat. Felkászálódtam. Csupán az éjjeli lámpást gyújtottam fel, amelynek tompa fényénél pótoltam a mulasztást. Fogmosás közben rám jött a szükség. Köntösbe bújtam, kimentem a mellékhelyiségbe.
Visszafelé jövet megálltam a folyosón. Valami kisvároson robogtunk keresztül, a szerelvény még csak nem is lassított. Kibámultam az ablakon, darabig lestem az elsuhanó lámpákat, aztán gépies mozdulattal kinyitottam a fülke ajtaját.
Ugyanúgy csupán az éjjeli lámpa sárgás fénye világította be, mint az én fülkémet. Becsuktam magam mögött az ajtót, és gyökeret vert a lábam.
Az ágyon mezítelen, széttárt ölű nő feküdt, éppen a gésa-golyócskákat húzta ki a hüvelyéből. Mozdulata megdermedt, kikerekedett szemmel nézett. Én meg őt néztem. Formás testű, alacsony termetű, harminc év körüli nő volt. Kis, körte alakú keble a vonat mozgásának ütemére remegett.
Kiszáradt a szám, se köpni, se nyelni nem tudtam zavaromban.
A nő arcán mosoly húzódott. Meghitt hangon suttogta:
- Miért vársz?
Az öle vonzotta a tekintetemet. Megköszörültem a torkom. Az járt az eszemben, hogy bocsánatot kell kérnem.
A nő elengedte a gésa-golyók zsinórját, hirtelen mozdulattal benyúlt a köntösöm alá. Ujjai átfonták a farkam. Egyre mosolygott.
- Miért vársz? Vedd ki a golyókat…
Leereszkedtem az ágy szélére. Arra gondoltam, hogy ilyesmi csak álmokban, vagy elbeszélésekben létezik. A nő ujjai azonban lágyan matattak a farkamon. A hangja ingerkedően csengett.
- Miért vársz, hisz kőkemény már…
Végigsimogattam ölének bozontján, megfogtam a zsinórt. Óvatosan emeltem ki a golyókat, hüvelyéből. Mosolyogva nézte. Kikapta őket a kezemből, becsúsztatta párnája alá. Nyelvével megnedvesítette ajkát, fejét csöppet felém mozdította.
Ráhajoltam a szájára.
Mohón csókolt. Nyelve újra és újra végigtapogatta a nyelvem, igyekezett behatolni a szám legrejtettebb zugaiba.
Kezembe vettem a mellét. Bimbója csakúgy feszült a tenyeremben. Érezhetően jól esett neki, ahogy simogattam, hevesebben csókolt. Altestével közelebb moccant hozzám.
Nem engedtem el a száját, miközben a combja közé emelkedtem.
Hüvelyéhez igazította a farkam. Ujjaival széthúzta szeméremajkát. Lassan nyomultam be a hüvelyébe, de mindjárt tövig.
Odaadóan fogadott be. Hüvelyét egyszerre érzékeltem izgatóan forrónak és csillapítóan hűvösnek is. Viszonylag nagyon széles, ám meglepően rövid hüvelye volt. Makkomon éreztem a méhe nyílását. Ráfeszítettem a farkam.
Kéjesen nyögdécselt. Lassacskán vonta ki kezét az öléből, átkarolva testére szorított.
Mereven feküdtem rajta, nem mozogtam. Méhe nyílásához feszítettem a farkam, és hagytam, hogy a vonat ringasson bennünket. Ő is annyit mozgott csupán, amennyit a vonat zötyögése diktált.
Eleresztettem a száját. Ráfeledkeztem a szemére. Tündökölt a szeme. Csodálatosan szépnek tetszett. Sugárzott a tekintete, jólesett nézni.
Mosolygott, kivillantak szabályos fogai. Nyelvemmel megérintettem ajkát. Csókra nyújtotta a száját, de nem csókoltam meg. Végignyaltam az ajkát. Úgy nyaltam végig, mintha a hüvelye lett volna. Egészen lassan csináltam.
Kedve tellett benne. Farkam a méhszájára feszült, hüvelye szorított, mint a satu. A száját most már hüvelyként tartotta elém. Egészen lassan nyaltam.
Nem tudom, hogy meddig feküdtem rajta így. A vonat valami váltókon robogott át, az erőteljes zötykölődés röpítette a gyönyörbe. Lecsukta pilláját. Hüvelye görcsösen rángatózott, ajka vonaglott. Önfeledt kiáltása beleveszett a vonat dübörgő zajába.
Sokára nyitotta fel a szemét, csodálkozó tekintettel nézett. A hangja szemrehányóan csendült.
- Neked nem volt jó…
Nem bántam, hogy még nem volt jó…
Kivettem a farkam a hüvelyéből. A combja összezárult. Tenyeremmel végigsimítottam a hasa alját, kicsit játszottam a szőrzetével.
Nézte. Hirtelen ütötte fel a fejét.
- Föléd ereszkedjem?
Tartottam tőle, hogy elkapkodná. Különben is elfogott a kívánság, hogy lássam az ölét.
- Ne… Még ne.
Szétnyitottam a combját. Bőre a combja tövén különösen selymes volt. Mosolyogva szemlélte, ahogy megcsodálom. Suttogva bukott ki a száján:
- Felizgatsz.
Válasz nélkül hagytam. Éppen azt akartam, hogy felizguljon. Tenyerem élével fésültem félre a szemérme fölé göndörödő bozontot.
Szokatlanul nagy csiklója volt, meglepően hosszú redő vette körül. Elbámultam a méretén. Még soha sem láttam ilyen hosszú redőt csikló körül. Szeméremajkaknak beillett.
Éreztem a hangján, mosolyog.
- Tetszik neked? Nem csúnya?
Felpillantottam. Valóban mosolygott. Én is elmosolyodtam.
- Szép… nagyon szép, és nagyon furcsa! Tudod, hogy milyen furcsa?
Fogalma sem volt különleges adottságáról, elképedve nézett rám.
- Igazán? Sohasem láttam másnő pináját… Tényleg furcsa?
Lassú, óvatos mozdulattal vontam félre a redőt a csiklója mellől.
Felsóhajtott. Valamelyest jobban széttárta az ölét.
Lassan érintettem a nyelvem a csiklójához. Megnedvesedett már, ámbraillatot árasztott. Úgy nyaltam meg, mint az ajkát. Nedvességének íze ugyancsak izgatott. Végignyaltam hüvelye partját is, belecsókoltam a nyílásba.
Halkan kérlelt.
- Ott fent még kicsit… Ott olyan jó!
Teljesítettem a kívánságát. Ismét kihámoztam csiklóját a redőből. Ezúttal ajkam közé fogtam, egy-két percig tartottam az ajkam között, aztán lágyan körülnyaltam. Megnéztem újra, és megint elámultam, nem tudtam betelni a látvánnyal.
A redőt most ő fejtette le két ujjával. Ismét körülnyaltam a csiklóját. A redőt is végignyaltam. Izgatott, hogy ott az ujja. Rácsókoltam a csiklójára, megnéztem ismét. A redő külseje sötétebb színű volt. Nem eresztette vissza, széthúzta, tartotta. A tekintetünk összetalálkozott. Rekedtes hangon suttogtam.
- Gyönyör! Szoktál játszani vele?
Pillájával jelezte, hogy igen.
Feltérdeltem.
Visszahúztam a bőrt a farkam makkjáról, a makkommal érintettem meg a csiklóját. Előbb csak a csiklót, majd a redő is. Nem vitte el az ujját. Félig lehunyt pillája alól leste, hogyan csinálom. Az eszembe ötlött, ő tudja leginkább, hol a legérzékenyebb pontja,
- Nem akarsz játszani magaddal?
- Most nem. Biztos elsietném… Jobb, ahogy te csinálod.
Lassan mozgattam a makkom a csiklóján, meg a redőn. Egy idő után éreztem, hogy ha tovább folytatom, rálövök a csiklójára. Lekuporodtam az öléhez. Most sem engedte vissza a redőt, várta, hogy a nyelvemmel illessem.
Bolondított a nedvének az íze.
Ügyeltem rá, hogy nagyon lassan nyaljam. Hüvelyéhez vittem az ujjam, de amint hozzáértem, halkan megszólalt.
- Ott ne… Csak itt fent. Itt fent, annyira jó… Szeretnék így elélvezni.
Hamarosan összerándult a teste. Vonaglott minden porcikája. Két ujja elengedte a redőt. Kapkodva lélegzett. Hirtelen emelkedett a könyökére.
- Bocsásd meg, hogy önző voltam… Föléd ülök és…
A szavába vágtam.
- Maradj csak. Felizgatlak előbb.
Visszanyomtam az ágyra.
Feltérdeltem ismét. Megint visszahúztam a makkomról a fitymát. A csupasz makkot a hüvelye bejáratához igazítottam. Nem nyomtam bele, odaillesztettem csupán. Balkezemmel lefejtettem csiklójáról a redőt, jobbom ujjai gyengéden végigzongoráztak a csupasz csiklón.
Hamar felizgult.
- Föléd ülök…
Előbb a farkamhoz hajolt, végignyaldosta teljes hosszában.
Kifordultam az ágy szélére.
Kilépett az ágyból. Az ágyban elnyúlva valahogy magasabbnak tetszett, most szembeötlően alacsonynak, lányos termetűnek látszott. Észrevette, hogy meglepődtem, csilingelően nevetett.
- Zavar, hogy ilyen apró vagyok?
Szembefordult velem. Fellépett az ágy szélére, a farkam fölé guggolt. Filigrán alakjához képest óriásnak találtam a nemi szerveit. Jobbjával megfogta a farkam, néhányszor végigsimított vele a csiklóján-hüvelyén. Előrehajolt közben, leheletének illata az orromba csapott. Jó illatú lehelete volt. Óvatosan visszahúzta a bőrt a farkamról, hüvelye bejáratához terelte a makkom. Nagyon lassan ereszkedett rá, s csak a makkot vette magába. Egyre a markában fogva a farkam, fürösztgette a hüvelyében a makkom. Néhány percig tartott így magában, majd igen lassacskán, apránként fogadta testébe farkam. Mindvégig ügylet rá, hogy visszahúzva tartsa rajta a bőrt, mígnem az egészet a hüvelyébe rejtette. Hosszú ideig tartott, nem hamarkodta el. Hatalmasat lélegzett, alig hallhatóan lebbent fel az ajkáról:
- Várj keveset…
Hátrahajolt kissé. A tompa fény megvilágította csiklóját.
Előbb a nagy szeméremajkat húzta szélesre. Kisimította hüvelyéből a szőrszálakat, amelyeket a farkam besodort, majd a kis szeméremajkat vonta szét. Pőre hüvelyét úgy feszítette a farkamra, hogy szeméremajkai ne csúszhassanak vissza. Kihámozta a redőből a csiklóját, s a redőt a farkam tövére terítve szorosan hozzám tapadt. Kezét a nyakam köré kulcsolva a szemembe nézett.
- Neked jó így? Nem kívánod másképp?
Belemosolyogtam a szemébe.
- A vonattal akarod?
Nem felelt szóval. A szeme nevetett. Fejének könnyes mozdulatával hátradobta haját, száját résnyire nyitva tartotta elém.
Kitaláltam, hogy mit kíván.
Olykor ő is megnyalta a szájam szélét.
A vonat zakatolt, ütemesen ringott.
A farkam egyre jobban belefeszült a hüvelyébe. Méhszája körülcsókdosta a makkom. Önfeledten nyaltam a száját. Szájának íze most a hüvelye ízére emlékeztetett. A melle éppen beleillett a tenyerembe. Mellbimbója hirtelen merevedett majd kőkeményre, remegni kezdett, aztán egész teste görcsösen összerándult.
A hüvelye is összerándult. Rettenetes erővel szorult a farkamra.
Felkiáltott. A kiáltással együtt elszállt az ereje. Jó darabig lankadtan hevert a farkamon. Észbe kapott, megrázta fejét.
- Bocsáss meg nekem! És engedd…
Nem mondta, hogy mit tegyek. Hirtelen állt fel. A farkam majd beleragadt a hüvelyébe. Ujjai átfonták a farkam tövét, nyelve lágyan mozgott a makkomon, ajka újra és újra végigcsusszant a farkamon az ujjáig.
Elképesztően jól csinálta.
Csakhamar elöntött a gyönyör.
Csupán az első cseppeket engedte a szájába. Ajkát a makkom oldalára csúsztatva csókolta kicsit a makkot, majd azt is elengedte, s tenyere vitustáncot járt a farkamon.
Arcra lövelltem magvam.
Nézte a farkam. Lassan vett a szájába ismét. Kiszívta az utolsó cseppeket.
Elhanyatlottam az ágyon. Bénán hevertem. Annyira jó volt, hogy szinte belefájdult az ölem.
Lefeküdt mellém. Odatartottam a karom a feje alá, magamhoz öleltem. Mellemre hajtotta fejét. Súgva szólalt meg.
- Finom az ízed…
Lehunytam a pillám. Könnyű álom ereszkedett a szememre. Percekig tartott csupán. Arra ébredtem, hogy a farkam mereven áll a combja között. Háttal feküdt felém. A farkamat a tenyerével szorította szemérméhez. Makkom éppen a csiklójához. Lassan-lassan lökögetett. Átvettem a mozgását. Akkor visszafordult.
- Annyira jó volt… Nem baj?
Nem feleltem. Széttártam a combját, a teste fölé emelkedtem. Csiklója is, hüvelye is megnyirkosodott már. Azt hihette, megrohanom. A szeme megrebbent, összevonta a szemöldökét.
- Így akarod?
Erre sem kapott választ.
Fél könyökömre támaszkodva a markomba vettem a farkam. A farkammal simítottam szét a szőrzetét, aztán a csiklójához emeltem a makkom. Odatettem csak, egy ideig hagytam, hogy a vonat teljesítse a dolgát helyettem.
Felderült az arca, mosolygott.
- Jó dolga van a pinámnak.
Sokáig bökögettem a csiklóját.
Élvezte. Félig lehunyt pillája alól leset.. Akkor nyitotta fel a szemét, amikor hirtelen tövig nyomtam be a farkam a hüvelyébe. Akkor mosolygott.
- Így akarod?
Nem úgy akartam, csak megkívántam érezni a hüvelyét a farkamon. Mindjárt ki is húztam belőle. Könyökére emelkedett,
- Hadd üljek beléd…
Hátat fordítva akart a farkamra ereszkedni. Gyors mozdulattal kicsusszantam alóla, számra vettem az ölét, belecsókoltam a szeméremajkába.
Halkan gyöngyözően nevetett.
Nyelvem a csiklóját kereste. Lágyan nyaltam a redőjét. Felemelkedett csöppet, ujjával félrevonta a redőt, visszaeresztette számra a pőre csiklót. Lassan nyalogatta. Ő előredőlt, kétrét hajolva nyúlt a farkam után. Ebben a tartásban a csiklója még jobban kiadta magát. Ujja gyengéden simult a makk karimája alá. Nagyon-nagyon lassan fonta körül, ugyanolyan lassúsággal engedte el, hogy aztán ismét rásimuljon, újra meg újra.
Káprázatosan felizgatott a kezével. Eleresztettem a csiklóját, visszamesterkedtem magam az ágy szélére. A hangom rekedtes volt.
- Most már beleülhetsz.
Ő is rekedten suttogott.
- Majdnem elélveztem.
Megint hasonló szertartással ereszkedett a farkamra, mint először. Előbb csak a makkot vette be a hüvelyébe, aztán apránként vette magába a farkat. Sajnáltam, hogy most háttal ül, s csupán féloldalról látom az arcát. Amikor egészen a hüvelyébe vett, tomporának néhány mozdulatával méhszájához irányította a makkom. Élvezte, hogy odatapadt, valamelyest előre is dőlt, hogy erőteljesebben feszüljön rá.
Most se mozogtunk. A vonatra hagytuk a mozgást.
Lüktetett a halántékom. Az eszem a csiklója körül forgott.
- Így nem tudok játszani veled…
Elértette. Combja alá nyúlt, ujjai szélesre tárták szeméremajkát. Lassan vonta vissza a kezét, előbbre vitte. Hüvelye egy-egy moccanásán éreztem, hogy a csiklójával játszik. Suttogva beszélt.
- Ugyanúgy csinálom, mint te… Nagyon jó… És alig tudom fékezni magam, hogy ne csináljam gyorsabban. Magamnak mindig elkapkodom…
Átkaroltam, tenyerembe vettem a mellét, enyhén megszorítottam. Lélegzete felgyorsult. Kiáltva szakadt ki belőle:
- Oh…
Tompora hirtelen moccant, hüvelye félelmetes gyorsasággal mozgott a farkamon. Erőteljesen visszalöktem. Teste megvonaglott, rázkódott minden ízében.
Hamar elcsitult. Ült az ölemben, farkammal a hüvelyében. Nagyot fújt.
- Elkényezteted a pinámat… Megforduljak?
- Előbb térdelj le egy kicsit.
Nem vettem ki a farkam a hüvelyéből. Átfogtam a derekát, szorosan a testéhez tapadva követtem a mozgását. Lassan ereszkedett a térdére. Könyökére dőlt, fejét a padlóra helyezett csuklóján nyugtatta. Visszapillantott.
- Így akarod?
- Csak amíg újra felizgulsz. Utána visszaülünk… Úgy szereted nem?
Mosoly játszadozott az arcán.
- Tényleg elkényezteted a pinám!
Fogtam a derekát. Darabig hagytam pihenni, meg se moccant. aztán lassan, nagyon lassan és majdnem teljesen kihúztam a farkam a hüvelyéből. Ugyancsak lassan toltam vissza bele, és tövig toltam. Mocorogtam, amíg a makkom rátalált a méhszájára. Nekifeszítettem kicsit, néhány pillanatig csupán. a hetedik-nyolcadik alkalommal éreztem, hogy a hüvelye viszonozza a mozgást. Megkérdeztem:
- Visszaüljünk?
Felemelkedett. Tartottam a derekát, most sem vettem ki a farkam a hüvelyéből. Tétova hangon mondta:
- Megfordulnék feléd…
- Majd az ágyon megfordulhatsz… Most nem engedlek.
Felnevetett.
Az ágy szélére ültem, majd hátradőltem az ágyon. A makkom odatapasztottam a méhszájára. Kezemmel fogtam a derekát.
- Most már megfordulhatsz. Lassan fordulj meg, egészen lassan!
Lassan fordult meg, lábát óvatosan emelte át a testemen. Ügylet rá, hogy a makkom, ne csússzon el a méhe nyílásáról. Elcsodálkozott, szája megnyílt kissé. Nyelvével megnedvesítette ajkát.
- Fordulhatok még?
A szememmel intettem igent.
Körbefordult. Aztán megint fordult. Jobbra is fordult, balra is fordult. Többször fordult. A szeme sugárzott, megcsóválta a fejét.
- Nem gondoltam, hogy ez ilyen jó…
Hagytam, forduljon, amennyit csak akar. Sokára elégelte meg, ismét a fejét csóválta.
- Igazán elkényezteted…
Búgott a hangja.
Megállapodott a farkamon. Könyökömre emelkedtem, nem ültem fel, hogy ő előbbre dőlve jobban feszíthesse rám a hüvelyét. Ujjaival szélesebbre húzta szeméremajkait - megint előbb a nagyot, aztán a kisajkat is.
Néztem a redőt, a csiklóján. Csuklyaszerűen takarta a csiklót. Elfogta a pillantásom.
- Ennyire izgat?
- Ennyire.
Kibontotta csiklóját a redőből. A redő szélét ujja közé fogva oda-oda borította csiklójára.
- Így szoktam játszani vele, ha magamhoz nyúlok… Meg így is…
Baljával félrehajtotta a redőt, jobbjának mutatóujját csiklójához érintgette.
Elgyönyörködtem a játékában. Az ujjával kevés ideig csinálta, visszatért az előbbihez.
- Az ujjammal rögtön elélveznék.
A vonat ütemesen ringott. A makkom minden zöttyenésnél meg-megnyomta méhe nyílását. Játszott a redővel, olykor nemcsak ráborította csiklójára, de meg is simogatta vele. Önfeledten mosolygott. Hirtelen emelte rám a pillantását. Lassú mozdulattal rám dőlt, a redőt felhúzta a farkamhoz préselte csiklóját. Keze ott maradt a testünk között, ujjai visszafogták a redőt. A száját nyújtotta.
- Nyald meg kérlek… Úgy, mint a pinámat…
Oválisra formálta ajkát. Lassan nyaltam bele. Lehunytam a szemem, és olyan érzés fogott el, mintha két nővel szeretkeznék. Nyelvét ajka közé tolta, úgy tartotta ott a hegyét, hogy csiklónak hihettem.
Nyögdécselni kezdett, megmerevítette nyelve hegyét. Szaporábban nyaldostam a száját. Beleborzongott, összeszorította hüvelyét. A hüvelye vonaglott meg előbb, a szó szoros értelmében vibrált a farkamon. A teste gondolatnyival később rándult össze. Sokáig rángatózott. Mozgását halk sikolyok kísérték.
Hirtelen szökkent le a farkamról. Fölé térdelt, mindkét kezével marokra fogta. Suttogva kérte:
- Engedd ki… engedd… A pinámra akarom. Látni akarom….
Energikus mozdulatokkal fejte a farkam. Nyílását a csiklójához irányította.
Nem kellett soká csinálnia. Magvam a csikló redőjére csurrant. Baljával elengedte a farkam tövét. Gyorsan félrehúzta a redőt, jobbjával tovább fejt. Odalövelltette a többit a csiklójára, az utolsó cseppet a hüvelye nyílásával törölte le.
Ledőlt mellém. Pihegve szedte a levegőt.
Pillantásom véletlenül esett a karórájára. Két perc híján hatot mutatott. A vér meghűlt az ereimben, felpattantam.
- le kell szállnom!
Magamra kaptam a köntöst. Megcsókoltam az ölét. Rohantam a saját fülkémbe, kapkodva öltöztem, kapkodva dobáltam a holmim a táskámba. A vonat már állt, Csuklómra csatoltam az órám. Vekkere még egyre csipogott. Nem törődtem vele, felrángattam a cipőm.
A vonat éppen gurulni kezdett, amikor leugrottam róla.
Ő az ablaknál állt. Szomorkás mosollyal intett búcsút. A vonat mind gyorsabban vitte a messzeségbe.
Az óra csipogott a karomon. Leállítottam a vekkerét, a vonat után integettem. Akkor döbbentem rá, hogy semmit sem tudok róla, azon kívül, hogy pompás szerető. A nevét sem tudom. A csiklója színéről neveztem el magamban Barackvirágnak, s azóta is hiába reménykedem, hogy hátha még megpillantom egyszer.
Valaki más talán szerencsésebb lesz vele.

A két Cseresznyevirág

A termékenység vidám ünnepén, a szentélyhez vezető parkbeli úton fedeztem fel őket, a nagy hímtag jelkép hordozói között. A hímtag papírmaséból készült, vagy öt méter hosszú volt, átmérője majd méter lehetett. Ők a bal oldalán haladtak, középen. Ugyanolyan apró, rugózó léptekkel mentek, mint a jelképet hordozó többi nő. A jelkép lépteik ütemére ringott a vállukon, kezükkel nem illették, válluk tartotta csupán. Kezüket összefonták mellük alatt - kimonójuk ujja kissé felcsúszott -, jobbjukban a nagy jelkép kicsinyített mását szorongatták. A kicsinyített más éppen akkora volt, mint valami valóságos felmerevedett hímtag. Viaszból csinálták, pontosan utánozta az igazi hímtag alakját, színe sem különbözött az igazi hímtag színétől, végéből azonban kanóc állt ki - a ceremónia végén, a szentély oltárkövére ragasztva meggyújtják majd, áldozati gyertyaként.
A két nő hasonló bordó színű kimonót viselt, akárcsak a többi. A hajukat is úgy fésülték, mint a többiek. Szemükből azonban ingerkedő szikrák röpdöstek, s mosolygós arcuk kirítt a meghitten ájtatos, megtermékenyülésért imádkozó arcok tömkelegéből. Amelyik hátul jött, bal kezének ujjait belefűzte társnője kimonóövébe.
Mutatós nők voltak. Rajtuk felejtettem a tekintetem.
A menet két oldalán nyüzsgött a bámész tömeg.
Amerikai turisták fényképezogépeket kattogtattak. Fel-le szaladgáltak a termékenység-ünnepi menet útja mentén.
Sodródtam az emberekkel, kísértem a menetet. A két nőt figyeltem. Előbb a hátul lépkedő pillantását kaptam el. Sejtelmesen mosolygott, szemöldöke alig észrevehetően megmoccant. Társnője - ugyancsak alig észrevehetően - hunyorított is.
A szentély elott vártam őket.
Sokára kerültek elő, tétova pillantással körülnéztek. A tömeg oszladozott már.
Hozzájuk siettem.
Úgy üdvözöltek, mint ismerőst. A menetben hátul haladó nő arra invitált, fogyasszam el velük szerény uzsonnájukat. Kicsit félrebillentette fejét, mosolyogva fűzte hozzá.
- Ha nincs ellenére két Cseresznyevirággal étkezni...
Észbe kaptam, megmondtam a nevem, kicsoda, micsoda vagyok, s megköszöntem a meghívást. Ismerősen mozogtak a parkban.
Félreeső zugba vezettek. Út közben szorosan az oldalamon lépkedtek. Szorosabban, mint illő lett volna. Ingerelt a közelségük, hirtelen mozdulattal közelebb vontam őket magamhoz. Az elülső Cseresznyevirág fülig pirult.
- Itt járnak... Lehetnél türelmesebb.
A hátsó Cseresznyevirág hűvösebb szavak kíséretében tolta el a karom.
- Mindent a maga idejében.
Igazat adtam neki, zavaromban felnevettem.
- Persze... Csak túl szépek vagytok, és az idő túlságosan lassan múlik!
Mosollyal nyugtázták a bókot. Letelepedtünk a zugban.
Kimonójuk alól banánlevélbe csomagolt elemózsiát szedtek elő. Nem voltam éhes, csipegettem az illendőség kedvéért. A szemem inkább őket falta.
Kecsesen mozogtak, tekintetük szavaknál ékesebben beszélt. Belakmározták az utolsó morzsát is. Hátsó Cseresznyevirág kendőt vett elő, megtörölte ujjait. Lesütötte szemét.
- Most haza megyünk. Ha kedved van velünk tölteni az időt, kövess bennünket, meglehetős távolságból. Neked sem volna szerencsés, ha együtt látnának velünk, nekünk pedig adnunk kell a jó hírünkre... Hatodik emelet, az ajtó mindjárt a lift mellett jobbra nyílik...
Nyomukba eredtem.
Hosszú séta következett. Hatalmas panelház kapuján fordultak be.
A lakás ajtaját csak résnyire húzták be. Lépteim közeledtére Hátsó Cseresznyevirág kitárta, papucsot nyújtott felém. Leveztem a cipőm, közben őkulcsra zárta mögöttem az ajtót.
Garzonlakás volt.
Elülso Cseresznyevirág a lefüggönyözött, félhomályos szobában tüsténkedett. Szakésüveget, tálcán poharakat állított az alacsony asztalra. Már nem viselt a lábán sem szandált, sem harisnyát, csupasz bokája kivillant a kimonó alól. Észrevette, hogy a bokáját nézem, elmosolyodott.
Hátsó Cseresznyevirág ülőpárnákat dobott az asztal köré, hellyel kínált. Maga is helyet foglalt, szakét öntött a poharakba.
Elülső Cseresznyevirág még takarót borított az ágyra, majd őis letelepedett az asztal mellé. A pohár után nyúlt.
Feléjük emeltem a poharat, meghajtottam a fejem.
- Őseitek tiszteletére.
Egy hajtásra ittuk ki mindhárman. Hátsó Cseresznyevirág mindjárt újra töltött mindhármunknak, s ismét megemelte a poharát.
- Találkozásunkra.
Megittuk azt is.
A szobában meleg volt, a szaké is fűtött. Levettem a pulóverem. Miközben kibújtam belőle, Hátsó Cseresznyevirág ismét töltött. Elülső Cseresznyevirág pedig - nem vettem észre - megoldotta kimonója övét. Amikor a poharáért nyúlva előrehajolt, a selyem szétcsúszott, látni engedte alabástrom színű keblének halmát. Kicsúszott a számon:
– Gyönyörű!
Pillanatig úgy maradt, előrehajolva. Lassan egyenesedett fel. Pillantásom a mellére tapadt. Hátsó Cseresznyevirág halk, ingerlő hangon szólalt meg.
- Ez is tetszik?
Lassan tárta szét kimonóját.
Mit mondjak, tetszett... De mennyire tetszett! Kicsiny, ék alakú melle volt, rózsája sötéten vöröslött. Ültében csúsztatta le magáról a kimonót, keble hullámozva követte mozdulatait. Mire félredobta, Elülső Cseresznyevirág is levetette a kimonóját. Csupán tenyérnyi, fekete tanga feszült az ágyékukra, színe még szembetűnőbbé varázsolta bőrük sápadtságát.
A szemem kerekre nyílt. A szívem a torkomba ugrott, a torkom kiszáradt.
Mosolyogva nyugtázták bámulatom.
Nem tudtam levenni a pillantásom róluk. Vaktában, kapkodó kézzel nyúltam a nadrágomhoz. Egyszerre hajoltak előre, félrevonták a kezem.
Elülső Cseresznyevirág kinyitotta a zippzárt, Hátsó Cseresznyevirág a nadrágot húzta szét.
Megemeltem a derekam, hogy könnyítsek nekik. Nem tudom, melyiknek a keze tapintotta végig a farkam. A nadrágot együtt húzták le rólam, az alsót is. Jól szemügyre vettek.
A mustra eredményét nem kötötték az orromra. Hagytam, hogy nézzenek. Benyúltak ingem alá, könnyedén végigsimogatták a hasam. Kigomboltam az ingem, ledobtam magamról. Kezük a rnellemen szánkázott. Mosoly játszott az arcukon, tekintetük öszevillant. Egyszerre hajoltak előre.
Kétoldalról fogták ajkuk közé a farkam. Hátradőltem a padlón. Elülső Cseresznyevirág ráeresztete nyelvét a farkamra, Hátsó Cseresznyevirág csupán ajkával mozgatta a makkom. Elülső Cseresznyevirág gyengéden visszahúzta a farkam bőrét, nyelve a makkom karimája alatt matatott. Lassan vitte alább és alább a nyelvét.
Tangájuk alá csúsztattam a kezem. Hátsó Cseresznyevirág odébb moccant kissé, a makkom nem engedte ki ajka közül, mellőle suttogta:
- Majd idején...
Elülső Cseresznyevirág öle a kezem alá simult. Megnedvesedett már, és egyre nedvesebbé vált a tenyeremben. Tenyerem élével a hüvelyéhez simítottam. A mozdulatra szétterpesztette kissé a combját. Ujjaim végigtapintották a csiklóját. Amikor a hüvelyéhez értem, enyhén megremegett. Betoltam az ujjam a hüvelyébe. Nyílása lágyan tárult szét, csiklóját a tenyerembe préselte. Ágyéka gyorsan mozdult, hüvelye táncot járt az ujjamon. Erőteljesen visszalökögettem. Teste hirtelen ernyedt el. Visszahúzta nyelvét a farkam tövéről, felnyögött.
Hátsó Cseresznyevirág kiengedte ajka közül a makkom. Nézte a farkam, Elülső Cseresznyevirágra tekintett. Mintegy mellékesen odavetette.
- Hányszor mondjam, minél tovább késlelteted, annál jobb...
Magamban igazat adtam neki. Elülső Cseresznyevirág félszegen mosolygott.
- Nem tudtam türtőztetni magam. Nagyon kellett.
Ő is a farkam nézte.
Levettem róla a tangát. Hátsó Cseresznyevirág megcsóválta fejét.
- Rólam nem húzod le?
- Ideje már?
Elmosolyodott, szemöldökének huncutkás mozdulatával felelt.
Lefejtettem öléről a tangát. Hüvelyi részén szinte csatakossá vált. Meg akartam szagolni. Kikapta a kezemből, meglegyintett vele.
- Szégyentelen!
Mosolygott hozzá. Egyetlen rugaszkodással talpon termett. Féllábával átlépte a törzsem. Lassan kuporodott a szám fölé. Egye mosolygott.
- A tangám kell neked? Te szégyentelen...
Megcsodáltam az ágyékát. Furcsán borotválta ölét, minden szőrzetet leborotvált a szemérme aljáról, mindkét oldalon. Csupán szemérme felett borította szőrzet, úgy festett, mint valami ritkás kecskeszakáll. Ölének csupaszsága izgatott. Csiklója merevre dermedt, szeméremajka szétnyílt kissé. Nem vettem észre, hogy előre hajoltában visszaleskelt. Hangjában ijedelem bujkált.
- Nem a kedvedre való?
Úgy véltem, jobb ha tettel válaszolok. Gyengéden átnyaltam az ölét hüvelyétől a csiklója tetejéig. Ajkam közé vettem ágaskodó csiklóját. Úgy nyomogattam, ahogy ő a makkom. Lassan, nagyon lágyan. Karommal átfontam a tomporát.
Fellélegzett. suttogásán éreztem mosolyog már.
- Kedvedre való?
Csak a csiklójának adtam választ, és éreztem rajta, hogy neki kedvére való. Rögtön iszamossá vált. Nem használt szagosítót, rendkívül izgató, természetes illata volt. Lassan moccantgatta tomporát előre-hátra, mintegy irányítva, hogy erősebben vagy gyengédebben tartsam kis pöckösét az ajkam között.
Olykor ráterítettein a nyelvem. Kezemmel szélesre nyitottam nagy szeméremajkát. Kis szeméremajka egészen aprónak látszott. Abbahagyta a mocorgást.
Belenyaltam a hüvelye nyílásába, kimerevített nyelvvel körbetapintottam bejáratát. Altestét valamelyest közelebb hozta a számhoz. Lassan csókolgattam hüvelye környékét, hüvelye nyílását váltogatva nyaltam lágyan, meg merev nyelvvel. Előrenyúltam, hogy tenyerembe vegyem a mellét, de kezem Elülső Cseresznyevirág arcát érintette - rátapadt Hátsó Cseresznyevirág keblére. Sajnáltam, hogy nem láthatom. Visszatettem a kezem Hátsó Cseresznyevirág tomporára, ujjammal megkerestem alsó nyílását. Nem vonta el, sőt egyenesen odatartotta.
Nem tudtam, hogy melyikük ujjai fonták körül a farkam. Finoman simították végig, nagyon finoman, leheletszerűen értek hozzá.
Lassúdó mozdulatokkal nyaltam Hátsó Cseresznyevirág hüvelyét, kis szeméremajkát, időként megérintettem nyelvemmel a csiklóját is. Megnedvesítettem az ujjam, lassan vittem be alsó nyílásába. Könnyebben ment, mint gondoltam, alsó nyílása ellenállás nélkül tárult szét, valósággal várta, hogy belehatoljak. Megborzongott a teste tőle. Óvatosan húztam ki az ujjam, óvatosan toltam vissza. Hátsó Cseresznyevirág felnyögött, a tomporát nekifeszítette ujjamnak. Valamelyest gyorsabban csináltam.
A farkam ágaskodott a játszadozó ujjak között. Az ujjak ide-oda forgatták. Azt hittem, Hátsó Cseresznyevirág csinálja, egészen addig azt hittem, amíg nem éreztem a makkomon a nedves szemérem érintését. Elülső Cseresznyevirág lassacskán húzta végig a makkom, csiklójától a hüvelyen át alsó nyílásáig, majd vissza. Ötször-hatszor húzta végig, s vissza, aztán megállapodott vele a hüvelyénél, visszahúztam a farkam bőrét. Elképesztő lassúsággal vette hüvelyébe a makkom, hüvelye nyílásával valósággal körülcsókolta. Nem engedett mélyebbre. Fogta a farkam tövét, gyengéd, köpülő mozdulatokkal fürdette hüvelye nyílásában.
Önkéntelenül gyorsabban pergettem a nyelvem Hátsó Cseresznyevirág hüvelyében. Ujjaim mozgása is felgyorsult. Másik kezemmel benyúltam combja alá, ujjaim a csiklóján kalandoztak. Teste hirtelen feszült meg, csiklója rángatózni kezdett. Hosszan, fojtottan nyögött fel, egy-két pillanatig lankadtan hevert rajtam.
Lassan fordult oldalra rólam. Combját suta mozdulattal emelte át rajtam. Elülső Cseresznyevirág egyre a hüvelye nyílását köpülte. Még mindig nem engedett mélyebben magába. Jobbjának két ujjával szélesre feszítette a bőrt csiklója két oldalán. Odanyúltam a csiklójához, néhányszor megsimítottam az ujjam hegyével. Amint hozzáértem, lelassította köpülő mozgását, kikerekedett szemmel nézte, hogyan játszom vele.
Nem sokáig játszottam.
Hátsó Cseresznyevirág elhúzta a kezem. A farkam is kivette Elülső Cseresznyevirág tenyeréből.
Még könnyedébben fogta át, mint Elülső Cseresznyevirág.
Közelebb hajolt Elülső Cseresznyevirág öléhez. Elülső Cseresznyevirág most mindkét kezével széthúzta csiklóját. Csiklója vörössé vált, szinte kiugrott az öléből. Hátsó Cseresznyevirág kinyújtott nyelvvel közelített hozzá, párszor körbesimította nyelvével, majd szájába vette az egész csiklót. Elülső Cseresznyevirág lehunyta szemét. Hüvelye vergődött a makkomon. Hátsó Cseresznyevirág nem engedte, hogy beljebb vegyen a testébe. Eltökélten fogta a farkam, közben szívta-nyalta Elülső Cseresznyevirág csiklóját. Akkor könyörült meg rajta, amikor Elülső Cseresznyevirág összerázkódott, akkor elvette ütközőként használt markát. Elülső Cseresznyevirág hüvelye valósággal rázuhant a farkamra, pillantása felakadt. Ösztönösen löktem vissza. Levegő után kapkodott, arca eltorzult. Ágyéka megint gyorsan mozdult, négy-öt lökés után hörgéshez hasonló hangot hallatva könyökére hanyatlott. Lehunyt szemmel dőlt az oldalára.
Farkam kicsúszott a hüvelyéből.
Hátsó Cseresznyevirág a hátát fordítva felém, átlépett a törzsemen. Leguggolt a farkam fölé, csiklóját néhányszor a makkomhoz érintette. Felsőtestével mélyen előrehajolt, széthúzta szeméremajkát. Anélkül, hogy a farkamhoz nyúlt volna, ölének szakavatott mozdulatával csúsztatta be a hüvelyébe.
Tövig bevette mindjárt, felegyenesedett kissé. Hüvelye öblös volt és mély, redői-izmai kellemesen, izgatóan tapadtak a farkamhoz. Rövid időre megült rajta, mocorogva igazgatta pőrére borotvált szemérmét az ölemhez. Lapockája alatt rizsszemnyi anyajegy barnállott.
Lassan emelkedett meg, majdnem teljesen lehúzta hüvelyét a farkamról. Éppen csak a makk hegyét hagyta benne. Még lassabban vette vissza megint egészen a farkam tövéig, s néhány pillanatig ismét megült rajta, mocorgott. Vártam, hogy megkérdezi, kedvemre való-e?
Semmit sem kérdezett. Megemelkedett újra. Elülső Cseresznyevirág felkönyökölt. Derűs arccal szemlélte, hogyan tünteti el barátnője a farkam, s hogyan varázsolja ki a testéből.
Hátsó Cseresznyevirág éppen megült a farkamon. Öléhez nyúlt. Ujjai a farkamhoz értek, körültapintották a hüvelye nyílásában. Valamit igazgatott a csiklóján.
Elülső Cseresznyevirág szeme megrebbent. Közelebb hajolt hozzá, láthatólag segíteni akart neki. Hátsó Cseresznyevirág kurta mozdulattal elhárította a csiklójához írányúló kezet. Mélyen előre hajolt, tomporának hajlata szétnyílt.
Ebben a helyzetben is majd egészen lehúzta hüvelyét a farkamról. Amikor visszavette, hüvelye valamicskét jobban feszült a farkamra. Mozgása gyönyörű látványt nyújtott. Alsó nyílása kínálkozón tárult elém.
Elülső Cseresznyevirág megelőzött a cselekvésben. Feltérdelve visszájáról átkarolta barátnője tomporát, ajkát az alsó nyíláshoz illesztette. Pontosan kísérte Hátsó Cseresznyevirág hüvelyének lassú mozdulatait, vele együtt emelkedett süllyedt. Egy idő múlva mellém húzódott, alulról felfelé nyalta az alsó nyílást.
Hátsó Cseresznyevirág remekelt a farkamon.
Benyúltam Elülső Cseresznyevirág combja közé. Engedelmesen nyitotta szélesebbre. Öle már ismét iszamossá vált. Egyszerre toltam a hüvelykem és a gyűrűs ujjam a hüvelyébe meg az alsó nyílásába. Elvonta a száját barátnője tomporáról, felemelkedett kissé, testébe igazgatta a kezem. Hintázni kezdett előre-hátra. Visszaadtam a lökéseit. Megnedvesítete mindkét mutatóujját a szájában, egymás fölé illesztve őket nyomult be Hátsó Cseresznyevirág alsó nyílásába.
Hátsó Cseresznyevirág nem gyorsított a tempón, valamelyest lassította inkább. Megint éreztem, hogy keze a csiklóján matat - ujjai a farkamhoz értek. Ismét körhetapintotta a farkam a hüvelye nyílásában. Még lassabban mozgott.
Elülső Cseresznyevirág a hintázása tempóját vitte át ujjaira, egyre gyorsabban feszegette Hátsó Cseresznyevirág alsó nyílását.
Hátsó Cseresznyevirág most a hüvelyébe süllyesztette a farkam. Percekig meg se moccant rajta. Teljesen előredőlt, kezét nem vette el csiklójáról.
Elülső Cseresznyevirág száján kibukott a hörgésszerű hang. Hátsó Cseresznyevirág ugyanabban a pillanatban kezdett élvezni. Hüvelye összeszorult a farkamon, minden ízében reszketett.
Elülső Cseresznyevirág elhúzta nyílásait a kezemről.
Hátsó Cseresznyevirág rendkívül hosszan élvezett, percek múltán is meg-megvonaglott a farkamon. Akkor egyenesedett fel, amikor hüvelye teljesen elnyugodott. Kezére támaszkodva emelte le szemérmét a farkamról. Ültében fordult vissza, arccal felém. Rámosolyogtam.
- Kedvedre való volt?
Szó nélkül hajolt fölém. Elülső Cseresznyevirág a másik oldalról hajolt fölém. Egyszerre eresztették a makkomra nyelvüket. Elengedtem magam, lehunytam a szemem. Fürge ujjaik lágyan fogdosták a farkam, nyelvük ide-oda szaladazott. Nem érzékeltem, hegy melyiknek az ujja-nyelve izgatóbb. Testem megfeszült, izmaim kokeményre merevedtek.
Elélveztem. Az ágyékom majd kiszakadt, egyre lövellte a magvam, mint valami vulkán a lávát. Belekábultam.
Amikor kinyitottam a szemem, két csatakos arcot láttam. Elülső Cseresznyevirág lenyalta szája széléről a magvat. Hátsó Cseresznyevirág mosolyogva hunyorított rám.
- Azért se kérdezem meg...
Felültem, magamhoz öleltem őket. Nevetgélve csókolták le egymás arcáról a nedvességet. Elülső Cseresznyevirág kiszaladt a mosdóba. Hátsó Cseresznyevirág nagyot lélegzett.
- Adsz egy pohárka szakét?
Magamnak is öntöttem. Mohón hajtottuk fel. Hátsó Cseresznyevirág az üres poharat nézte, felütötte a fejét.
- Nagyon kifárasztottunk?
Eszembe ötlött, ahogy barátnője a két ujjával gyömöszkélte. Kivettem a kezéből a poharat, az asztalra tettem.
- Annyira nem, hogy ne akarjalak alul.
Pír futott az arcára, elkapta a pillantását. Suttogva szólalt meg.
- Az a gyengém... Nekem alul különösen érzékeny.
A másik Cseresznyevirág visszajött és őment mosdani. Elülső Cseresznyevirág is töltetett magának egy pohárka szakét. Magamnak is adtam. Elülső Cseresznyevirág ugyancsak a fáradtságom felől érdeklődött. Pontosan azt válaszoltam neki, amit a barátnőjének. Ő is lesütötte a pillantását.
- Szeretem alul... Honnan jöttél rá?
Válasz helyett kiittam a pohárkát; elballagtam a mellékhelyiségbe.
Az asztal mellett találtam őket, sós süteményt ropogtattak. Mezítelen testük szemérmetlenül csábítóan világított a félhomályban. Lezökkentem közéjük. Töltöttem a szakéból. Elvettem egy süteményt.
- Messzire ültetek...
Szorosan mellém húzták ülőpárnájukat. Rágcsáltuk a sós süteményt. Szemem hol az egyik Cseresznyevirágon legelészett, hol a másikon. Arra gondoltam, nehéz volna eldönteni, melyik a kívánatosabb. Elülső Cseresznyevirág alakja formásabb volt, Hátsó Cseresznyevirág tudatos megfontoltsága jócskán ellensúlyozta alakjának egyáltalán nem szembeötlő hátrányát. Jólesett a meztelenségüket érzékelni, bőrük selymesen simult hozzám. Átkaroltam mindkettőt. Hátsó Cseresznyevirág a szemembe mosolygott.
- Ha most választanod kellene, melyikünket választanád?
- Mindkettőtöket.
Évődve faggattak. Hátsó Cseresznyevirág átnyúlt a barátnőjéhez, tenyerével felém fordította keble kerek halmát.
- Ő a szebb. Nézd a mellét. Olyan kerek... Nekem csak ilyen kicsi jutott...
- De legalább annyira érzékeny! És pompás, ék alakú! Döntsétek el, melyikőtökét csókoljam előbb?
Nevettek. Szorosabban magamhoz húztam őket. Vállamra hajtották a fejüket. Egyik a baljával, másik a jobbjával ölelt át. Elülső Cseresznyevirág halkan kérdezett.
- Volt már két barátnod?
- Olyanok mint ti, sohasem!
Másképp értette. Kibökte végül, azt akarja tudni, voltam-e már két nővel egyszerre. Letagadtam. Nem tudom, miért jutott az eszembe, jobb, ha nem beszélek róla.
Felderült:
- Akkor érdekesek vagyunk neked...
Biztosítottam róla, hogy külön-külön is érdekesek számomra, együtt pedig valósággal tündériek. Hátsó Cseresznyevirág ingerkedő hangon szólalt meg.
- Azért az ő melle jobban tetszik, valld be. Bevallhatod, nem vagyok annyira hiú.
Karja alá bújtattam a kezem, tenyerembe vettem lefitymált, egyébként lányosan szép keblét. Nézte, ahogy simogatom, arca megpirosodott. Rám emelte tekintetét.
- Az övét se hagyd árván...
Tenyerembe vettem Elülső Cseresznyevirág halmát. Mindketten azt nézték, hogyan játszadozom a másik mellével. Hátsó Cseresznyevirág ajka megnyílt kissé. Belecsókoltam a szájába.
Lassú mozgással, merev nyelvvel csókolt. Lassan vonta el a száját.
Megcsókoltam Elülső Cseresznyevirágot is. Nyelve lágyan tapadt a nyelvemre. Hirtelen kapta hátra száját, meghitten suttogott.
- Ne izgass fel túlságosan. Ha nagyon felizgatsz, nem tudok uralkodni magamon, és mindjárt el kell élveznem.
Elengedtem a mellét is, magamhoz öleltem csak.
A farkam lassan meredezett, Hátsó Cseresznyevirág derűsen szemlélte. Ráhajoltam a mellére. A csók hegyesre merevítette bimbóját. Gyorsabban lélegzett, keze a farkamhoz nyúlt. Légies finomsággal intette hozzá ujjait. Halkan kérdezte:
- Megcsókolsz alul?
A farkam kőkemény lett. Hátradőltem a szőnyegpadlón. Elülső Cseresznyevirág ülőpárnát úsztatott a fejem alá. Hátsó Cseresznyevirág fölém guggolt.
Előbb a csiklójára eresztettem a nyelvem. Izgatott, hogy nem háttal ül, s öléből feltekintve látom az arcát. Széthúztam szemérmét, csiklóján meg a kisajkon járattam a nyelvem. Tágranyílt szemmel nézte. Pillantásunk olykor összeakadt. Mosoly futott az arcára.
Elülső Cseresznyevirág letérdelt barátnője mellé. Két ujja közé fogta az ék alakú mellbimbóját, csak a mellbimbót illette nyelvével.
Hátsó Cseresznyevirág felsóhajtott.
Hosszabban és hosszabban nyaltam végig az ölén. Élveztem a nedvessége ízét, illatát. Egészen lassan jutottam el a hüvelyéhez.
Elülső Cseresznyevirág elengedte a mellbimbót, szája barátnőjének szájára tapadt. Sokáig csókolóztak. Mellük összeért, bimbóik egymást keresték.
Hátsó Cseresznyevirág mozdított csöppet a testén. Alsó nyílását emelte a számra. Elernyesztette izmait. Szabályos kerek nyílása szinte szétnyílt a nyelvem alatt. Elülső Cseresznyevirág hátrahúzódott kissé, bevitte ujját Hátsó Cseresznyevirág hüvelyébe. Lassan mozgott benne.
Hátsó Cseresznyevirág lehunyta pilláját. Kis idő múlva felsóhajtott.
Engedj el most.
Elülső Cseresznyevirág ujja kicsusszant a hüvelyből.
Hátsó Cseresznyevirág elvette a számról a testét. A térdén araszolt hátra a farkamhoz. Úgy borult rá, mintha oltár előtt állna. Végignyalta teljes hosszában minden oldalát, kevés nyálat engedett a makkomra.
Egyenesen az alsó nyílásába illesztette a farkam, a makkom rögtön bevette. Megint lehunyta kicsit a szemét. Izmai megszorongatták a makkom. Szeme kinyílt, mosoly játszadozott ajka körül, tövig süllyesztette magába a farkam. Sokáig ült majdnem mozdulatlanul.
Elülőo Cseresznyevirág a szám fölé kuporodott. Nem láttam, hogy mikor tette mutató és gyűrűsujját a hüvelyébe. Nem vette ki őket. Szó nélkül eresztette ajkamra az alsó nyílását. Neki is szabályosan kerek nyílása volt, valamivel sötétebb színű mint a másik Cseresznyevirágé. Meg-megrándult a nyelvem alatt. Ujjait lassan kihúzta hüvelyéből, előredőlt. Éreztem államon Hátsó Cseresznyevirág kutató, keskeny kezét, a hüvely nyílását kereste. Ujjait előrenyújtva gömbölydedre formálta tenyerét, csuklójáig be nyomta Elülső Cseresznyevirág hüvelyébe.
Elülső Cseresznyevirág teste megremegett. Hátsó Cseresznyevirág csak ült a farkamon. Záróizmai olykor-olykor megszorították a farkam tövét.
Elülső Cseresznyevirág lassacskán mozgatta előre-hátra alsó nyílását a nyelvemen. Barátnőjének keze a hüvelyébe feszült, kézfeje a csiklójára tapadt.
Benyúltam szemérméhez, két oldalról széttártam szeméremajkát. Azonnal gyorsított a mozgásán. Csakhamar felkiáltott.
– Most! Most... Most elélvezek!
A kiáltás elnyújtott sikolyba torkollott.
Lassan vette el az ölét a számról. Hátsó Cseresznyevirág ekkor húzta ki kezét a hüvelyből. Elülső Cseresznyevirág lehuppant mellénk a szőnyegre, megrázta fejét.
- Elképesztően jó volt.
Hátsó Cseresznyevirág pohárka szakét kért tőle. Apró kortyokban itta meg. Elülső Cseresznyevirág magának is töltött, mohón felhajtotta. Elvette barátnőjétől a poharat, leült mellé.
Hátsó Cseresznyevirág izmai valamivel sűrűbben szorongatták meg a farkam. Furcsa volt, egyre feljebb éreztem farkamon az izmai érintését, pedig különben jószerével meg se moccant. Izmait szorítgatta össze, s ernyesztette el csupán. Csodálatos képessége szinte elbódított. A mosoly egyre ott játszadozott ajka körül. Félig lehunyt pillája alól lesett. Amikor már a makkom alatt éreztem izmai működését, lassú mozdulattal mindkét oldalról széthúzta szemérmét.
Kimeredt szemmel bámultam pőre ölét. Hüvelye szétnyílt kissé, csiklója meg-megremegett.
Elülső Cseresznyevirág hasonlóan vitte be kézfejét a hüvelybe, mint az imént barátnője nyúlt az övébe. Látszólag moccanatlanul tartotta benne kezét. A farkamon azonban éreztem, ujjai vitustáncot járnak Hátsó Cseresznyevirág hüvelyének mélyén.
Hátsó Cseresznyevirág szeme lecsukódott, gyorsabban szedte a levegőt. Izmai már a makkom kúpját szorongatták. Barátnője ujjainak érzete külön is izgatott. Fölséges volt. Belefeszítettem a farkam a nyílásba. Pillantásom nem tudtam elvenni élvezetre készülo ölérol. Csiklója egyre gyakrabban reszketett. Elülso Cseresznyevirág hirtelen eltakarta a látványt, szájába vette Hátsó Cseresznyevirág csiklóját.
Hátsó Cseresznyevirág egész testében összerázkódott. Most is hosszasan élvezett. Alsó nyílása percek múltán is meg-megrándult.
Nem vettem észre, hogy Elülső Cseresznyeirág mikor vonult vissza kezével a hüvelybol. Mire Hátsó Cseresznyevirág levonta alsó nyílását a farkamról, Elülso Cseresznyevirág nedves arctörlot hozott, gondosan megtörölgette vele a farkam. Félredobta kendot, ujjaival megfogta-forgatta a farkam, dédelgeto mozdulattal arcához szorította. Felvetette tekintetét.
- Jó neki velünk?
Pillantásán láttam, hogy ismét felizgult már.
Hátsó Cseresznyevirág pohár szakéval kínált. Könyökömre dolve ittam ki, jól esett.
Elülso Cseresznyevirág nyelve végigpásztázta a farkam. Fölé guggolt, megdörzsölte vele csiklóját, néhányszor végighúzta szemérmén. Egy pillanatra tövig bevett a hüvelyébe, aztán mindjárt alsó nyílásához illesztette. Ugyanolyan könnyedén fogadott be ott is. Csillogott a szeme. Átszellemült arccal mosolygott, emelkedett-süllyedt a farkamon.
Hátsó Cseresznyevirág leheveredett mellé. Halkan figyelmeztette.
- Ne légy mohó... Jobb lesz, hidd el.
Ujjai beletúrtak Elülso Cseresznyevirág szorzetébe, szétnyitották a szeméremajkat. Izgatott, ahogy nézte. Jobbjának két ujja közé fogta a csiklót, baljának négy ujját a hüvely bejáratához tolta. Csak az elso ujjpercig vitte be oket. Lassan mozgatta, ujjait, körkörös mozdulatokkal. Eszembe ötlött, Elülso Cseresznyevirág korábban a farkammal köpülte hasonlóan a nyílást.
Elülso Cseresznyevirág megállt picinyt. Két kezével szélesebbre tárta tompora hajlatát. Lassított a mozgásán. Kissé hátradolt, hogy mélyebben hatoljak a testébe. Pillája leereszkedett, alig lehetett érteni a hangját.
- Nagyon jó...
Hátsó Cseresznyevirág elmosolyodott. O is lassított a köpüléssel. Arca kipirult, szája megnyílt kissé. Látszott rajta, élvezettel csinálja. Tekintetünk összeakadt. Valósággal parázslott a szeme. Rámosolyogtam.
Mocorogva húzódott közelebb hozzám. A köpülést nem hagyta abba, de a csiklót eleresztette, visszájára fogva vette ismét két ujja közé. Combját gyors mozdulattal emelte át rajtam, lábát szorosan elorehúzta törzséhez.
Szemérme önmagától nyílt szét, vörösen dagadozó csiklóját kínálta a számra. Szép, arányos csiklója volt, hegye kissé elobbre állt a szokottnál. Úgy engedtem rá a nyelvem, hogy a kis szeméremajkát is beborítsa. Nagyon lassan mozgattam rajta. A tartásán éreztem, eltaláltam, amit kívánt.
Elülso Cseresznyevirág megint szélesebbre igazgatta tomporát. Az járt az eszemben, hogyan lehetséges, hogy ugyanúgy használja az alsó nyílását, mint a hüvelyét. Ha nem láttam volna, hogy alulra vesz, a fejem tettem volna rá, a hüvelyében járok. Remekül csinálta. Egyébként most uralkodott magán: egészen lassan mozgott.
Hátsó Cseresznyevirág csiklója megremegett. Nyelvemmel éreztem rajta egy ér lüktetését. Elhúzta kissé a csiklóját, aztán visszanyomta megint.
Megszívtam kicsit. Két ujjam egyszerre nyomult a hüvelyébe és az alsó nyílásába. Nem mozdítottam gyorsan oket. Eroteljesen lökött vissza. Elértettem a kívánságát; gyorsabbra váltottam.
Nem tudom, mennyi ideig nyaltam a csiklóját, nem tudom, mennyi ideig játszottak nyílásaiban ujjaim. Nem tűnt fel túlságosan hosszú idonek. Megfeszítette testét, felnyögött. Valósággal rápréselte a számra csiklóját. Rápergettem a nyelvem, akárcsak dobverőt pergetik a dobra. A kezem is jóval gyorsabbra váltott. Hátsó Cseresznyevirág szinte megmerevedett, csiklója vonaglott, remegett a nyelvem felett.
Ajkam közé fogva szívtam meg. Bolondul megszívtam.
Felsikoltott.
Szívtam, amíg a teste összerándult, a sikoly pedig pihegéssé csitult.
Felemelte ölét a számról. Halkan mentegetőzött.
- Most én voltam mohó…
Éreztem a hangján, mosolyog.
Visszaemelte combját, mellém dőlt. Ujjai egyre köpülték Elülső Cseresznyevirág hüvelyének bejáratát. A csiklóját újra megfogta, immár úgy, mint korábban.
Elülső Cseresznyevirág a barátnőjére mosolygott. Szavaiból nem érzett szemrehányás.
- Majdnem elélveztettél, azzal ahogy élveztél. Hátsó Cseresznyevirág visszamosolygott rá.
- Akarod már?
Elülső Cseresznyevirág nemet intett. Kicsit később megszólalt.
- Úgy szeretnék élvezni, ahogy te szoktál... Talán most sikerül. Igazítsd jobban belém, kérlek.
Hátsó Cseresznyevirág ujjai egészen lelassultak a hüvelyben, jobbját barátnője tompora alá csúsztatta. Elülső Cseresznyevirág megemelkedett kissé. Hátsó Cseresznyevirág megsimogatta az Elülső alsó nyílását a farkam körül, súgva kérdezte:
- Így gondoltad?
Csak egy elégedett pillantás válaszolt. A matató ujjak láthatólag felizgatták Elülso Cseresznyevirágot, ijedten rebegte:
- Tovább ne! Még nem akarom...
Hátsó Cseresznyevirág szeretetteljesen suttogott.
- Túl soká se húzd el.
Elülső Cseresznyevirág néhány pillanatig megült farkamon. Kissé jobban széttárta ölét. Nagyon lassan kezdett mozogni újra. Hátsó Cseresznyevirág lassan moccantotta ujjait a hüvelyben. Egészen lassan. Izgatott, ahogy köpüli. Pillantásom megakadt Elülső Cseresznyevirág csiklóján. Bíborszínűvé vált, szinte kimerevedett a szemérméből. Hátsó Cseresznyevirág is észrevette. Fölé hajolt, ajka közé vette a csiklót.
Elülső Cseresznyevirág már alig mozgott. Felső teste íjként feszült hátra. Lassan kezdett remegni, a remegés végigömlött a testén. Minden porcikája reszketett, rázkódott. Görcsösen behunyta szemét. Percek múltán nyitotta fel. Hatalmasat sóhajtott, hangja tétován csendült:
- Elélveztem... Így még soha nem élveztem.
Alsó nyílása még mindig meg-megrándult a farkamon. Lassan tápászkodott fel róla. Csiklójának bíbora rózsaszínűvé halványodott már, visszazsugorodott szemérmébe. Suta mozdulattal nyúlt a félrelökött arctörlő után, megtörölgette a farkam.
- Nagyon megkínoztalak?
A farkam ágaskodott az ujjai között, mint valami pózna. Hátsó Cseresznyevirág kivette a kezéből gyengéd csókot lehelt rá.
- Még akarsz, vagy kilövessük? Nevetett a szeme. Becéző hangja is izgatott. Hátára dőlt, combját, karját széttárva hívott magára. Fölé hajoltam.
- Melyik lyukacskádba teszed?
Ülopárnát húzott a tompora alá. Suttogóra halkította hangját.
- Titok.
Ráfeledkeztem a szemére. Igéző pillantással nézett. Kezével csiklójához vonta a farkam, erőteljesen körülköpülte makkommal a csiklóját. Megint suttogott:
- Rögtön felizgulok tőled…
Elülső Cseresznyevirág hozzásegítette. Lábam alá nyúlt, ujjai barátnője alsó nyílásának környékét cirógatták. Hátsó Cseresznyevirág valamelyest jobban szétnyitotta combját.
Szemérme valóban szinte mindjárt megnedvesedett.
Most is félig hunyta le pilláját. Hüvelyéhez irányította a makkom, lassacskán engedett magába. Ujjai akkor siklottak le a farkamról, amikor majd tövig behatoltam a testébe, lassú mozdulattal széthúzták szeméremajkát.
A szeme megrebbent, ajka megnyílt. Ha nem éreztem volna is, bizonyosan kitalálom, hogy, barátnőjének ujja is belehatolt.
Lassan mozdultam a hüvelyében. Felötlött a fejemben, ahogy ő csinálta, amikor fölém kuporodott. Arra gondoltam, nyilván úgy a legjobb neki. Majdnem teljesen kihúztam belőle a farkam, vártam keveset, lassan nyomultam vissza, tövig, s megint vártam keveset.
Elülső Cseresznyevirág is lassan mozgott benne. Hátsó Cseresznyevirág pillái leereszkedtek. Suttogva bukott ki a száján.
- De jó...
Az arcát néztem. Vonásai ellágyultak, a szó szoros értelmében megszépült. Egy idő múlva kinyitotta szemét. Mosoly ült az arcára. Farkamhoz nyúlt, visszafogta redőit. Rettenetesen izgatott az érintése. Mosolygott, kivillant a fogsora.
- Ránk ereszted megint?
Kérést éreztem ki a hangjából. Visszasúgtam.
- Akkor inkább a csiklóddal játssz... Ha így csinálod, nem állok jót a farkamért!
Odébb vitte a kezét, a csiklójához. Helyet adtam a kezének, nem tapadtam olyan szorosan a szemérméhez, mint az imént. Ujjai gyorsan mozogtak, egyre gyorsabban.
Pillanatokon belül elélvezett.
Elülső Cseresznyevirág ugyanakkor élvezett el. A hörgésszerű hangjáról tudtam meg. Észre se vettem, hogy játszik magával. Két ujját lassan vonta ki hüvelyéből, pihegve szedte a levegőt.
Kivettem a farkam Hátsó Cseresznyevirágból. Olyannyira megkeményedett, hogy valóságos fájdalmat éreztem. A lábam remegett, elhanyatlottam a szőnyegen.
Ők feltérdeltek mindketten.
Nyelvüket most is egyszerre borították a farkamra. Elülső Cseresznyevirág ujjai visszahúzták a farkam bőrét, tenyerével leszorította a szőrzetem. Nyelvük végigszánkázott a farkamon, pompásan nyalták. Hátsó Cseresznyevirág időnként szájába vette, megszívta a makkom domborulatát. Egyébként éberen leste a makkom. A szemem lassan elhomályosult, éreztem, hogy itt a gyönyör pillanata, halkan figyelmeztettem őket.
- Most...
Hátsó Cseresznyevirág ugyanakkor mondta. Picinyt még megszívta a makkom.
Arcukkal fogták fel a magvam, éppen úgy, mint először. Sugárzó szemmel fürdoztek benne. Hátsó Cseresznyevirág szájába vette a farkam.
Majd egész hosszában bevette. Kiszívta farkamból az utolsó cseppeket.
Egész testemben összerázkódtam. Bénán hevertem. Lassan nyújtóztak el mellettem, arcuk az arcomra hajolt. Egyszerre öleltem magamhoz őket.
Hátsó Cseresznyevirág halkan megállapította:
- Ránk esteledett.
Nehezemre esett feltápászkodni. Öltözködni kezdtem. Elülső Cseresznyevirág ugyancsak menni készült. Zavartan pillantottam rá is, barátnőjére is.
- És hogyan köszönjem meg nektek?
Hátsó Cseresznyevirág szemöldöke hasonlóképpen moccant meg, mint amikor a menetből jelt adott.
- Ha kedvedre való volt... Eljössz máskor is?
Megállapodtunk az időpontban. Hátsó Cseresznyevirág kikukkantott az ajtón. Előbb engem engedett ki. Nem akart rossz hírbe keveredni, ragaszkodott hozzá, hogy külön-külön távozzunk.
Majd fél éven át leltem az örömöm bennük. Egy nap azonban nem várt résnyire nyitott ajtó. Becsöngettem. Aztán megint csöngettem.
A szomszéd ajtaja nyílt ki. Megkérdezte, kit keresek?
- A fiatalasszonyt...
Gyanakvó pillantással mért végig. Hozzátoldottam:
- A bútor miatt. Asztalos vagyok ugyanis, és beépítheto bútor iránt érdeklodött... Méretet kellett volna vennem.
- Nincs már szüksége bútorra. Elment...
Döbbenten meredtem rá.
- Úgy érti...
Biccentett.
- Tegnap temették. Teherautó gázolta el, a barátnőjével együtt, itt a sarkon.
Elfordultam, a lifthez siettem. Kiléptem az utcára, és eleredtek a könnyeim. Potyogtak, egyre potyogtak. Nem sírtam hangosan, csak a könnyeim hullottak. Pedig tudtam jól, az ember sorsa ez. Elmegy, előbb vagy utóbb, akármennyi boldogságot-szomorúságot okozott.

Mandulavirág

Egyazon cégnél dolgoztunk, éppenséggel nem túlságosan magas fizetésért. munkakörülményeink sem voltak fényesek, bár a főnökség ragyogó távlatokkal kecsegtetett bennünket. A távlatokhoz képest majd tucat-magammal szorongtunk a szűk irodahelyiségben - üzletkötők valamennyien -, s szinte másodpercekben mértük az időt, amelyet az egyetlen közösen használt tárgyalóteremben tölthettünk ügyfeleinkkel.
Mandulavirág külön kuckóban trónolt. Ő kezelte a másológépet. Az ósdi masina még a fénymásolás őskorából ragadt a cég nyakán. Hatalmas méretei csaknem kitöltötték a kis szobát. Mandulavirág oldalazva közlekedett körülötte.
Az üzlet jobban ment annál, hogy belenyugodjunk mostoha helyzetünkbe, ám nem ment annyira jól, hogy a kilátásba helyezett távaltok valóra váljanak. Ha őszinte akarok lenni, bevallhatom, hogy abban az időben csak a köteles hűség tartott még a vállalatnál.
Meg mandulavirág.
Élénk tekintetű, kislányos alakú, meghatározhatatlan korú nő volt. Fehér blúzban, fekete szoknyában járt be dolgozni. A másológép mellett fehérgalléros, sötétkék munkaköpenyt viselt. Egy ízben jókora halom papírt vittem be hozz, fontos iratokat.
- Megvárhatom?
Visszakérdezett:
- Sürgős?
Félretette amin dolgozott, az én papírjaimat vette munkába. Egy közülük nagyobb volt, mint a szabványméret.
- Lekicsinyíthetem? Ugyanebben a nagyságban csak két lapra tudom lemásolni.
Átkerültem a masina másik oldalára. Véletlenül ért össze kezünk. Nem húzta el. Jólesett az érintése. Hirtelen pillantottam az arcába. Kigyúlt szemmel nézett, lassan
fordította el a tekintetét.
- Itt ne… Bejöhetnek.
A vallomásnak beillő "itt ne" zavarba ejtett. Elfogódottan jöttem ki a kuckóból. Azon
tűnődtem, hogy vajon mi tűnt fel rajta éppen most? Sose botlott belé a szemem.
Szavai megragadtak a fejemben. Alig vártam, hogy leteljék a munkaidő, sebbel-lobbal rohantam ki az épületből. Tisztes távolban állapodtam meg a járda szélén, lopva figyeltem a kijáratot.
Néhány perc múlva lépett ki a kapun. Elfogtam a tekintetét. Rögtön visszafordult, szóra nyitotta ajkát.
Két nő lépdelt mögötte, futólag ismertem őket a számlázásról. Kedélyesen fecserésztek.
A pokolba kívántam mindkettőt.
Mandulavirág kerülte a pillantásomat. Csupán a szeme sarkából leskelt felém.
Elhaladtak mellettem a nyüzsgő sokadalomban.
Nyomukba eredtem.
A metró felé tartottak.
Ugyanarra a kocsira ugrottam fel, amelyen ők utaztak. Ők a kocsi végében álltak, én a kocsi elején foglaltam helyet. Pár megálló után az egyik nő kiszállt, Mandulavirág szembefordult a másik nővel. Hűvösre mímelt pillantása elsiklott mellettem. Végre a másik nő is búcsúzott.
Átment a kocsi végébe. Mandulavirág egyenesen a szemembe nézett. Halkan komoly hangon kérdezett.
- És ez jó lesz nekünk?
- Amíg nem próbáltuk ki, nem tudhatjuk.
Bólintott a szavaimra, mintegy igazat adva. Mélán tűnődve bámult maga elé. Felsóhajtott.
- Leszállunk… Megpróbálok programot csinálni a lakótársamnak.
Elmondta, kettesben bérelnek lakást a barátnőjével. Arra kért, hogy sétáljak vagy egy rizs-főzésnyi időt. Halvány mentegetőző mosoly kíséretében jegyezte meg:
- Tulajdonképpen kiállhatatlanul szeszélyes perszóna… Ha nem sikerül eltávolítanom, kénytelen leszel viselkedni.
Lődörögtem a ház körül. gondolataim a lakótársnője körül forogtak. Hiába nem láttam még az életben, valahogy a puszta léte riasztott. Nem tudtam okát adni, miért.
Idősebb, széle-hossza egyforma asszonyság viharzott el mellettem. Gyereket cipelt a hátán. Alaposan szemügyre vett.
Elindultam a bejárat felé.
Mandulavirág egyedül volt már. Sárkánymintával hímzett sötétkék selyemköntösben nyitott ajtót. A széle-hossza egyforma asszonyság említésekor megrázta a fejét.
- Nem… Nálam jóval fiatalabb a lakótársam.
Kulcsra zárta mögöttem az ajtót. A szoba tágas volt, berendezése nagyon egyszerű. Mentegetőzést éreztem ki a szavaiból.
- Ez a birodalmam… Csésze teát?
Már forralta hozzá a vizet.
A tea felüdített.
Mandulavirág forró vízbe mártott kendővel kínált. Megtöröltem az arcom-kezem. Amint letettem a kendőt, kifordult vele.
Felálltam, kinéztem az ablakon, a reluxa nyílásán, az utcára.
Nesztelenül jött vissza. Nem vettem észre, csak amikor megállt mellettem. Feszélyezetten nevetett.
- Lehetne szebb kilátás…
Átkaroltam. Hozzám simult, arcát a mellemre fektette. Rövidre vágott hajából olcsó sampon illata áradt. Ismertem az illatot, magam is ilyen samponnal szoktam fejet mosni. ezüstfehér szálat fedeztem fel a hajában.
Felemelte a szemét.
- Érdemes megpróbálni?
Csókkal fogtam be a száját. Előbb csak hagyta, hogy csókoljam, aztán egyre hevesebben csókolt vissza. Nyakam köré fonta karját, sokáig csókolt. Lassan vonta el az ajkát.
- Megbolondítasz…
suttogva mondta.
Kioldottam a köntöse övét. Nézte a kezem. AZ öv a padlóra hullott, egyszerre hajoltunk le érte, a homlokunk összekoccant. Elnevettük magunkat.
Hirtelen komolyodtam el. Köntösének szárnyai szétnyíltak, fedetlenül hagyták mezítelen testét. Még kislányosabbnak tűnt fel, mint amilyen filigrán alakúnak ruhában látszott.
Ő is elkomolyodott. Bőre fénylett, akár a frissen faragott-csiszolt elefántcsont. Csöppnyi keble apró kúpként magasodott testéből. Hatalmas mellrózsái voltak, szinte az egész kúpocskát beborították. Vonzották a szemem, úgy bámultam, mint valami csodát.
Elfogta a tekintetem, nézte, ahogy bámulom. Mellbimbója hegyesre merevedett, úgy szegeződött előre, mint egy lándzsa. Pihegve lélegzett, a sóhajjal együtt lebbent fel az ajkáról:
- Tetszik Neked?
Aggodalom érzett a hangján.
Megcsókoltam a mellbimbóját. Kemény volt, sötétbarna színűre változott a nyelvem alatt. Újra és újra megcsodáltam.
Ujjai az ingem gombjain babráltak.
Segítettem neki, ledobtam az inget. Közben csókoltam a mellbimbóját a szíve felett. A pantallót is úgy rúgtam le, hogy közben a bimbóját csókoltam. Átfont a karjával. Éreztem, a másik mellbimbójának keménységét. Meg-meg csókoltam azt is.
Kigyúlt arccal, csillogó szemmel nézte. Ujjai a hajamba túrtak.
- Tényleg tetszik?
Súgva kérdezte.
Súgva válaszoltam.
Egy pillanatra lehunyta szemét, melléhez szorított. Csókoltam a bimbóját, kezem ide-oda siklott csupasz bőrén. Jó volt érezni, hogy tagjai a kezem alá simulnak, várják, hogy megérintsem őket.
Elhúzta a fejem a melléről. Szemembe nézett, csókra nyújtotta száját.
Veszettül csókolt. Nyelve valósággal végigsöpört a számon, aztán a nyelvem kereste. Megint lehunyta szemét. A farkam egyre jobban ágaskodott. Odaigazította ágyékához. Csókolt, és közben a farkamra préselte az ölét. Ajkát elvonta a számról.
- Vigyázol rám? Régen voltam valakié… Ugye, vigyázol rám?
Ezt súgva mondta.
Lefejtettem a köntöst a testéről.
Ölének szőrzete éppen úgy meghökkentett, mint a melle. Sűrű, vastag bozont borította majd a hasa közepéig. Bolondul tetszett. Végigcsókoltam egészen a szemérméig.
Lángoló arccal nézte.
Hirtelen emeltem a karomra a testét. Könnyű volt, szinte pihe súlyú. Néhányszor körbeforogtam vele. A nyakamba csimpaszkodott, csilingelően kacagott.
Az ágyra tettem le. Megrebbent a szeme. Tétova mozdulattal szétnyitotta combját.
A nyelvemmel toltam szét szeméremajkait. Szabaddá vált csiklója ugyanolyan hegyes-mereven ágaskodott ajkam közé, mint előbb a mellbimbója. Megpergettem rajta a nyelvem. Attól is megremegett. Nedve valósággal elöntötte hüvelye nyílását. Halkan nyögdécselt.
Ajkam közé fogtam a csiklóját. Izgatott ahogy ágaskodik.
- Ne kínozz…
Felnyaláboltam ismét. Leültem az ágy szélére, ölem fölé emeltem.
Óvatosan ereszkedett rá a farkamra. Két kezével széthúzta szemérmét, farkamra tette hüvelyét, s megállapodott. Fejét lehajtva leste, hogyan illeszkedünk össze.
Nedvének egy cseppje végiggördült a farkamon. Rettenetesen felizgatott. Hiába akartam türtőztetni magam, egyetlen mozdulattal belöktem a farkam a hüvelyébe. Tövig belenyomtam. Leszorítottam a derekát, nehogy elránthassa róla.
Azon nyomban elélvezett. Vergődött a farkamon, levegő után kapkodott.
Nem engedtem leszállni.
Darabig kikerekedett szemmel nézett. Hagytam, hogy egészen magához térjen.
Lassan kezdtem el mocorogni a hüvelyében. Elmosolyodott. Ő is mozogni kezdett. Hirtelen vált beszédessé. Lágy behízelgő hangon suttogott.
- Te drága fasz…Bassz, bassz ahogy akarod… Élvezd ki a pinám…
Trágár szavai furán hatottak rám. Világ életemben idegenkedtem a trágárságtól, most mégis észveszejtően izgatott. Azért-e, mert soha egyetlen közönséges szót nem hallottam a szájából? Fogalmam sem volt róla. Később sem törtem a fejem rajta. Tempósan emelkedett-süllyedt a farkamon. És mondta, egyre mondta. A tónusa is izgatott. Nedve megint elöntötte a hüvelyét. Valósággal csorgott rám a testéből. Suttogó hangja zsongásként jutott a fülembe.
- Baszd szét egészen… Bassz bele…
Hüvelye annyira síkossá vált, hogy kicsúsztam belőle. Visszaigazította a farkam.
- Nem engedlek el… Fröcsköld oda…
Benyúltam a szemérméhez.
Szőrzete lágyan simogatta a kezem. Csiklójának hegye az ujjam közé feszült.
Elállt a szava. Testén egyik pillanatról a másikra ömlött végig a gyönyör ismét. Artikulátlan hangon törtek fel a torkából. Sokáig reszketett.
Most sem engedtem le a farkamról.
Ült a farkamon és mosolygott. Amint mozogni kezdtem a hüvelyében, megint szóra nyílt a szája.
- Baszd bele… Tövig…
Felemeltem a jobb lábát, áthúztam a törzsemen. Első pillanatban azt hitte, hogy oldalról akarom. Átfordult aztán teljesen. Előredőlt kissé, nézte ahogyan a hüvelye mozog a farkamon.
- De szépen baszod…
Erőteljesen löktem vissza. Valósággal ráfeszült a farkamra. Hirtelen fordult vissza, szembe velem. Hangja rekedt volt.
- Fogd meg a csiklóm… Úgy, ahogy az előbb… És bassz, drága…
Torkára forrt a szó. Újra elélvezett. Levegő után kapkodva, végigdőlt rajtam. Kis idő múlva hátára fordult, szétvetette combját.
- Lődd belém végre…
Hüvelye lágyan nyílt meg. Tövig nyomtam bele a farkam. Engedelmesen tűrte. Nem akartam, hogy tűrje csak. Magam is úgy suttogtam, ahogy ő suttogott:
- Nyisd szét a pinácskád.
Halvány mosoly futott az arcára. Lehunyta pilláját, csukott pillákkal nyúlt a szemérméhez. Ujjai megérintették a farkam. Balját otthagyta a csiklóján - ugyanabban az ütemben mozgatta csiklóját, ahogy én mozogtam a hüvelyében. Csakhamar éreztem, hogy ismét csurig nedves.
Csukott szemmel feküdt még mindig. Jobbjával megfogta a farkam tövét, visszavonta rajta a bőrt. Már én se tartottam magam.
Egyszerre élveztünk el.
Aléltan hevertem a testén. A farkam lassan kicsúszott a hüvelyéből.
Halkan szólalt meg:
- Elengedsz?
Sötétben surrantam ki a házból.
A cégnél úgy viselkedtünk, mint korábban, amikor semmi közünk nem volt egymáshoz. Ezt Mandulavirág kötötte ki, s feltétele több okból is elnyerte a tetszésemet. Nem kívántam kollégáim tréfálkozásának céltáblájává válni, s azt sem óhajtottam, hogy a főnökség összeboronáljon bennünket. Igazgatónkban élt a hajlam, hogy a dolgozókat családi kötelékekkel is a vállalathoz kösse, s a céget efféle morális mintaképnek aposztrofálja, amelyben a nagy közösség sok-sok kis család közösségén alapszik.
Nem fűlt a fogam hozzá.
Mandulavirág sem kívánt efféle kötelékbe belebonyolódni. Neki aztán nyomós oka volt rá, amit akkor még csak nem is gyanítottam.
Három-négynaponként utána eredtem a metrón. Minden találkozásunk alkalmával megbeszéltük, mikor jövök legközelebb, hogy időben eltávolítsa lakótársnőjét, zavartalan örömöt szerezzünk egymás testének.
Nem szégyen bevallanom: tökéletesen belebolondított magába. Annyira belehabarodtam, hogy még csak az eszembe sem jutott: más nő is létezik a világon. Rá gondoltam éjjel is, nappal is. Úgy készültem a találkozóinkra, mint valami kisdiák
Jó előre elképzeltem, hogyan fejtem ki a testét a köntöséből, hogyan csókolom keményre mellének bimbaját, hogyan nyalom hegyes-merevvé a csiklóját, s már előre éreztem sárló hüvelyének nedvét, szinte láttam képzeletemben, amint egy-egy cseppje végigcsurran a farkamon.
Mindent elképzeltem előre, még a trágár suttogását is. Mindent elképzeltem két együttlétünk között - aztán rohantam hozzá, és rendszerint minden másképp lett, mint ahogy kiagyaltam.
Előfordult, hogy késlekedtem valamelyest. Anyaszült meztelenül várt az ajtó mögött. Jobbjával ráfordította a kulcsot a zárra, baljával szétnyitotta a ruhám. Elém térdelt szájába vette a farkam. Úgy vette a szájába, mintha egyenesen el akarná nyelni. Megszopta erősen, azt hitte, a magvam ízét kívánja. Az ajtóhoz támaszkodtam.
A következő pillanatban felpattant, megperdült. Kétrét hajolva húzta hüvelyét a farkamra.
- Végre a helyén a faszod… Hát szabad ennyit várakoztatni a pinát? Majd megőrült már a faszodért…
Valóban hüvelyéből kicsordult a nedve. Fölöttébb izgatott. Sosem voltam nővel, aki ennyi nedvességet eresztett volna. Már tudta, hogy ez a tulajdonsága rendkívüli módon hat az érzékeimre.
- Nézd csak, nézd, hogyan…
Magamhoz szorítottam az ülepét. A farkam belefeszítettem a hüvelyébe, csiklója után nyúltam. Mozdulatlanná dermedve várta, hogy ujjaim közé fogjam.
Szinte abban a pillanatban elélvezett. Hüvelye még vonaglott a farkamon, miközben valamelyest felemelte a törzsét.
- Ne vedd ki, hadd érezzem…
Néhány centimétert araszolt előre. Hátranyúlt, maga után húzott, tövig préselt a hüvelyébe. Megint előremoccant kicsit. Kuncogott.
- Egyszer majd beérünk…
Belementem a játékba.
Meglepően lassan haladtunk.
Számoltam, hétszer lelte gyönyörét az ágyig. Kezével az ágy szélére támaszkodva, suttogó hangon megállapította:
- Jé… Végigbasztuk a szobát!
Gyors mozdulattal vette le hüvelyét a farkamról. Az ágy elé térdelt, szájába kapott. Nyelve most lágyan simult a makkomra. Egy idő után kiengedte szájából, megcsodálta kicsit, aztán visszatette.
Egészen lágyan mozgatta a nyelvét. Észbe kaptam, kibukott a számon:
- Elélveztetsz…
Csupán a pillájával intett, hogy azt akarja.
Valósággal kifacsart. Kezem-lábam reszketett a gyönyörtől. Hosszú kortyokban nyelte a magvam.
Lassan eresztett el. Arca megpirosodott. Végigdőlt az ágyon, szétnyitotta a combját.
- Fogd meg a csiklóm úgy…
Csak hozzányúlnom kellett, azonnal elélvezett.
Lehunyt szemmel hevert az ágyon.
Lábát nem zárta össze. Elnéztem az ölét. Arra gondoltam, hogy kevés nő van, aki ennyire a szerelemre termett. Nem vettem észre, hogy leskelődik.
- Tetszik a pinám?
Ráengedtem a nyelvem.
Felkönyökölt kissé, nézte, hogyan csinálom.
Tenyerébe vette a farkam, játszadozott vele, de pillantása az ölére tapadt.
Megkívántam újra. Lehetetlen volt nem megkívánni. Akkor vittem be a farkam a hüvelyébe, amikor elöntötte a nedve. Oldalról hatoltam belé, hogy kezembe vehessem a csiklóját. Kemény volt, mint a bot.
Átszellemült arccal, sikoltozva élvezett.
Azon az estén is későn osontam ki a házból.
Azon az estén jutott eszembe, hogy szeretem, és össze kellene házasodnunk.
Hamarosan megemlítettem neki.
Akkor éppen állig felöltözve fogadott. Hagyta, hogy vetkőztessem. Valamilyen kapocsnál megakadtam a blúzán. Mulattatta az ügyetlenségem, kuncogva beszélt.
- Azért sem segítek.
Végre kinyílt az a nyavalyás kapocs. Levettem a blúzát. Kombinéja a mellére tapadt, mellrózsája szinte átvilágított a selymen. Számomra is érthetetlen volt, miért találom annyira izgatónak. Más nők - az övénél jóval nagyobb - melle korántsem keltette fel ennyire a figyelmem. Nézte ahogy merevre csókolom a bimbóját. Lehúztam derekáról a kis nadrágot, becsúsztam a lába közé.
Nevetett. Szétterpesztette lábát.
Szemérmén már nedvesség gyöngyözött. Pillanatokon belül elhúzta a számról. Valósággal ráugrott a farkamra, rögtön tövig magába süllyesztette.
- Gyorsan bassz meg…
Az ideig sohasem diktált ilyen iramot. Pár lökéssel elélvezett. Ült a farkamon, vontatott hangon suttogott.
- Most már jobb. Nagyon kellett.
Elmosolyodtam, nem kérdeztem meg, hogy ha ennyire kellett, akkor mi a csudának öltözött fel nyakig gombos-kapcsos blúzba, pulóverbe, utcai ruhába? Lehet, kitalálta, hogy mire gondolok, mert ő is elmosolyodott. Kipirult az arca.
- Kipróbálod majd egyszer a seggem? Szeretném tudni, hogy milyen úgy?…
- Tedd át bele.
Ő volt életemben az első nő, akinek az alsó nyílásához értem. Lassan csúsztatta belé a farkam.
- Furcsa… Neked milyen?
Más volt, mint a hüvelye. Nem rosszabb, és nem jobb. Egyszerűen más.
Csodálkozva vette tudomásul. Egészen lassan mozgott a farkamon. Ujjaival széthúzta szemérmét, csiklója megmerevedett. Kikerekedett szemmel bámulta. Hüvelyéből kicsordult a nedv, cseppje legördült a farkamon.
Ujjam közé fogtam a csiklóját.
Összerándult a teste, sokáig reszketett.
Visszatette a farkam a hüvelyébe.
- Tényleg más… Érdekes. Megbaszol néha így?
- Mi lenne, ha összeházasodnánk?
Szemöldöke megrezzent. Felhős lett a homloka. Nyelvével megnedvesítette az ajkát.
- Majd megbeszéljük. Ne most… Most csak a pinámmal törődj. Kell neki a faszod.
Azon az estén is jó néhányszor lett része gyönyörben.
Azon az estén is későn ballagtam haza.
Mandulavirág jóval gyakorlatiasabb volt, mint én.
Amikor ismét előhozakodtam a házasság ötletével, papírt-ceruzát vett elő.
- Lássuk, mire mennénk együtt… Mennyi a fizetésed? Lakbér? Villany-gáz?
A szüleimnél laktam. Egyetlen perc leforgása alatt bebizonyította, hogy együtt csak szűkölködnénk.
- A lakótársnőm fizeti a lakbért, én villany-gázt fedezem… A házassággal rezsi kettőnk nyakába zuhan. Így mindkettőnknek jobb. Egyelőre… Később majd meglátjuk.
Nem hangzott valami ígéretesen.
- Mennyi?
Iszonyatos nagy összeget mondott. Kővé meredve hallgattam.
Nem is tudtam túltenni magam rajta. Olyannyira nem, hogy másnap harmadnap is a szavain rágódtam. A cégnél is ez járt az eszemben, otthon is erre gondoltam. Nyugtalanság fogott el, majd kiugrottam a bőrömből. Végül is elszántam magam - úgy határoztam, hogy betoppanok hozzá, meggyőzöm, keljünk egybe. Jó előre formálgattam, mit mondok neki, új állásról, jobb fizetésről. Éppen kínálkozott egy alkalom… "És gyereket akarok tőled…"
Az utca sarkán megtorpantam.
A kapu előtt az öreg igazgatónk metál-szürke Hondájával várakozott. Ismertem a rendszámát.
Cigarettára gyújtottam. Azon tűnődtem, vajon miért áll itt a főnök kocsija? Hamar rájöttem.
Mandulavirág a főnök oldalán lépett ki a kapun. Úgy simult hozzá, hogy abból minden világossá vált.
A Honda hamar felgyorsult.
Eldobtam a cigarettát.
Másnap megváltam a cégtől. Mandulavirágtól csak magamban búcsúztam el. Azóta sem láttam. Néhanapján jut az eszembe fájdalmasan gyönyörű szomorú emléke.

Gyűszűvirág

Az ember hamar összeismerkedik teste démonaival. Én sem voltam kivétel alóla. Iskolába jártam még, de az eszem a lányok körül kalandozott.
Persze tudtam mindenfélét, amit sihederfővel a fiúkról meg a lányokról tudni lehet - elvben. Elvben mindent pontosan tudtam. Ám amikor elértek az éjszakai megömlések, úgy éreztem, hogy rémületes dolog történt velem. Holmi szégyenletes, jóvátehetetlen dologba keveredtem. Nem értettem, hogyan. Akkoriban hosszabb ideig tartott az út az iskolából hazafelé. Megnéztem minden lányt-asszonyt, valahány az utamba akadt. Mit mondjak - rengeteg tetszett közülük. Némelyiket egyenesen csodálatosnak találtam. Láttukon a farkam mereven, szemérmetlenül dagadozott a nadrágomban. Egyszer-másszor nyomába eredtem valami csodálatos szépségű nőnek. Bámultam, akárcsak furcsa titokzatos istenséget.
Nyomkövető kalandozásaim rendszerint azzal végződtek, hogy csodálatom tárgya befordult egy piszkos kapualjba. Többnyire rövidebb-hosszabb ideig ácsorogtam az utcán, hátha előkerül.
Egyszer sem került elő. Előbb-utóbb elkullogtam, éjszaka pedig - ha csak este nem nyúltam a farkamhoz, ahogy osztálytársaimtól eltanultam - megismétlődött a szokásos esemény, amely mindig újra és újra lesújtott.
Nagyon szerencsétlennek éreztem magam.
Történt, hogy sudár, szép arcú nő nyomába szegődtem. Bámészkodva ballagott. Jobbjával úgy kapaszkodott kis válltáskájába, mint a katonák szorítják oldalukhoz a puskájuk szíját. Ringatózó léptekkel járt, valósággal lebegett a járda felett. Miniszoknyája fedetlenül hagyta formás lábát. Cipőjének sarka hangosan kopogott.
Észrevette, hogy követem. Lassabban lépkedett, mintha azt akarta volna, hogy beérjem. Kicsit odébb megállt egy kirakat előtt.
A szívem a torkomban kalimpált.
A szépség lusta mozdulattal emelte rám tekintetét, végigmért.
- Van pénzed? Meglepődve bámultam rá. Főlényesen mosolygott.
- Ha ennyi pénzed lesz, megtalálsz amott… Rózsavirágot keresd.
A cégtábla non-stop szépségszalont hirdetett. Rózsavirág visszanézett az ajtóból, és eltűnt az ajtó mögött.
Nyakamba szedtem a lábam. Elhatároztam, élére rakom a pénzt, összegyűjtöm, ha törik, ha szakad. Akkoriban Rózsavirágról ábrándoztam éjjel is, nappal is.
A pénz gyűlt, gyűlt. Lassan gyűlt. Néhány hónap múlva sem volt annyi, amennyit Rózsavirág kért. Viszont összeakadtam vele, s újólag a nyomába eredtem. Nem ismert rám. Most is ugyanannál a kirakatnál állt meg, most is azt kérdezte:
- Van pénzed?
Megmondtam, hogy mennyi van. Megrázta fejét.
- Annyiért a szoknyám se hajtom fel…
Be se fejezte a mondatot, elfordult.
Tekintetemmel követtem távolodó alakját. Ezúttal nem nézett vissza a szépségszalon ajtajából. Az ajtó becsukódott mögötte.
Bámultam az ajtót. A halántékom lüktetett. A farkam mereven állt, majd szétszakította a nadrágom.
- Szeretkezni akarsz kicsikém?
A hang váratlanul ért. Vidám arcú, középkorú nő mosolygott rám. Fogalmam sem volt róla, honnan csöppent mellém. Pislogtam.
- Kevés a pénzem.
- Hátha nekem elég a kevés… Mennyit szánsz rám?
Hagyományos öltözéket viselt, haját is hagyományosan fésülte. Nem volt szép, de vonásai nyugalmat árasztottak. Kissé félrehajtotta fejét, évődve kérdezte:
- Mennyi a pénzed?
Kiböktem. A mosoly eltűnt az arcáról.
- Csak nem loptad?
- Gyűjtöttem… Egy lányra, úgy hívják, Rózsavirág, de… Többet akart.
Hallgatott kicsit, kutató pillantással fürkészett. Rekedtes hangon szólalt meg:
- Gyere utánam.
Néhány lépés távolságból követtem. Sikátorokon át vezetett, szűk kapun fordult be. A lakás ajtaja a kapu aljából nyílt. Bezárta, nem gyújtott villanyt. Suttogva kérdezte:
- Még nem voltál nővel?
Restelkedve vallottam de. Mosolygott a zavaromon. Lassú mozdulatokkal kezdett vetkőzni.
Sose láttam addig nőt ruha nélkül, csak fényképeken. Bámultam rá. Halk, búgó hangon beszélt.
- Vetkőzz te is… hogy hívnak?
Arra kért, Gyűszűvirágnak szólítsam. Kapkodva hánytam le a ruhám. A farkam úgy állt, mint a cövek. Elé tartottam a kezem. Kuncogva mondta:
- Ne szégyelld. Nem szégyellni való… Tetszik.
Magához vont. Hűvösnek éreztem a bőrét. Gömbölyded, lágy mellét a mellemnek feszítette. Megremegtem ölelő mozdulatától. Farkam a combja közé csúszott. Dobolt a halántékom. Minden porcikám reszketett.
A hangját mintha nagyon távolról hallottam volna.
- Várj kicsikém… Könnyítünk rajta.
Lehúzott az ágyra. Ujjai óvatosan vezették a farkam a hüvelye nyílásához. Mohón benyomtam, tövig.
- Lassabban kicsikém…
A hangja most is nagyon távolinak tűnt fel. A halántékom dobolt. A harmadik párzó mozdulatnál kifröccsent a magvam.
Összevont szemöldökkel nézett.
- Nem volt jó?
A kérdés inkább megállapításként csendült. Nem tudom, hogy milyen képet vágtam. Elmosolyodott.
- Pihenj keveset, aztán megtanítalak…
Elhúzta az ölét a farkamtól, felkelt. Csalódottan hevertem az ágyon. Arra gondoltam, ha ez a szerelem, akkor mi ebben a jó? Erről nem érdemes verseket írni, ódákat zengedezni. Erről beszélni sem érdemes, hát még fizetni érte!
Hamar visszajött, forró teát hozott.
- Iszogasd… Felüdülsz tőle.
Közben beszélgettünk.
Mezítelenül nyújtózott el az oldalamon. Arról beszélt, hogy ez mindenkivel megesik, aki túlságosan felizgul.
- Mióta ácsingózol az után… a lány után? Elfelejtettem a nevét.
- Vagy fél éve… Rózsavirágnak mondta magát.
- Álmodtál is vele?
Sokáig kérdezősködött. Egy idő múlva átölelt, hozzám simult. Hallgatta a válaszaimat, újra és újra kérdezett. Az érdekelte, mit tudok a női testről, a szeretkezésről. Mondanivalójának lényege az volt, hogy férfinak-nőnek akkor élvezet a szerelem, ha mindig a másikra gondol előbb, csak azután gondol magára. Keze össze-vissza kalandozott a testemen. Lassan jött meg a bátorságom, én is simogatni kezdtem őt. Mellén felejtettem a kezem. Odapillantott a kezemre. Keble megmoccant a tenyeremben. Rózsája halványan virított, simogatásra provokált.
Rekedtesnek éreztem a hangom.
- Megcsókolhatom?
Ügyetlen puszikkal illettem a keblét. Elhúzta a fejem, szájon csókolt. Lassan vezette be nyelvét a számba, végigölelgette vele a nyelvem. Úgy csókolt, hogy beleszédültem. Hirtelen fogott le a kívánság, hogy így csókoljam meg a mellét.
Gyengéden kebléhez szorította a szám.
- Jobb tanítvány vagy, mint vártam…
Ujjaim ölének szőrzetébe fésültek. Széttárta ölét. A hangján éreztem, hogy mosolyog.
- Megnézed? Megnézheted.
Tágra nyitott szemmel csodáltam. Kezével kissé széthúzta szemérmét.
- Nézd csak… Azt hiszem, nem csúnya.
Szépnek találtam. Annyira szépnek, hogy nem kérdeztem meg, megcsókolhatom-e? Ráhajoltam a szemérmére.
Halk szóval igazgatta, hogyan csókoljam a csiklóját, szeméremajkát, hüvelyét.
- Ott egészen lágyan ereszd rá. Nekem ott nagyon érzékeny… Az ajkaknál nyújtsd hegyesre a nyílást… Ott megmerevítheted a nyelved, és ha körbeviszed, úgy mereven, akkor… Nagyon felizgatsz most…
Megrándult a teste. Tenyerét a szájára tapasztotta, felnyögött. Hüvelyének nyílása lassan remegett-rángatózott.
A farkam attól állt fel ismét, ahogy elélvezett. Rá akartam feküdni.
Nem engedte. Felült.
- Most dőlj hanyatt kicsikém. Csak dőlj hanyatt… és ne csinálj semmit. Engedd el magad…
Fölém guggolt.
Ujjai gyengéd simítással vonták le a bőrt a makkomról. Lassan emelte a makkom a csiklójához, darabig simogatta vele csiklóját. Csak a csiklót, semmi mást. Annyira lassan csinálta, hogy olyan érzésem támadt, mintha lassított filmet pergetnének a szemem előtt. Tátott szájjal bámultam az ölét.
Felemelkedett kissé, valamelyest szünetet tartott. Nem hosszút. Megfogtam közben a mellét. Halkan lebbent fel a szájáról:
- Ne vadul, kicsikém. Ne siess… Lassan, egészen lassan.
Pillanatra lehunytam a szemem. Mellének bimbója megmerevedett a tenyeremben.
Visszavitte makkomat a csiklójához. Ott tartotta kis ideig. Éppen csak odaérintette hozzá. Kezével szétnyitotta szeméremajkát. Egészen szélesre húzta. Farkamhoz nyúlt, hüvelye bejáratához igazította.
Megállt megint. Derűs tekintettel nézett. Úgy éreztem, a hüvelye körülcsókolja a makkom, pedig a farkam meg se moccant a nyílásban. Amint moccanni akart, Gyűszűvirág figyelmeztetően suttogott.
- Engedd el magad, kicsikém. hagyd, hogy én…
Akkor még nem sejtettem, hogy a jószerencse micsoda oktatómesterrel hozott össze.
Alig észrevehetően süllyesztette alá az ölét. Makkom karimájáig vett be a hüvelyébe. Ismét megállapodott kicsit. Pillantásom a szemérmére tapadt, gyönyörű látványt nyújtott. Csiklójához vitte jobbját, gyűrűsujjával körözött rajta. Elfogott a kívánság, hogy én csináljam. Engedelmesen húzta el a kezét. Lágyan értem a csiklójához, a szemem sarkából lestem. Mosolyogva nézte a próbálkozásom. Amikor két ujjam közé fogtam a csiklót, halkan adta tudtomra:
- Jól játszol velem. Jobb, mint amikor én…
Hüvelye lassan-lassan ereszkedett alá közben. Eltüntette a farkam. Akkor újra szünetet tartott, jókorát. Megmocorgott a farkamon, ismét szélesre húzta szeméremajkát. Megint várt kicsit, elnézte két ujjam közé feszülő csiklóját.
Alig-alig mozogva simogattam.
Észrevehetően felizgatott. Az is, hogy hüvelyében tart, az is, hogy játszom a csiklójával, az is, hogy nézi. A szemem majd kigúvadt, a szívem a torkomban kalimpált, a farkam dagadozott.
Hirtelen húzta el a kezem a csiklójáról, hirtelen kapta le hüvelyét a farkamról.
- Még nem hagylak elélvezni. Azt akarom, hogy tanuld meg visszatartani magad… Neked lesz jobb, kicsikém.
Susogva mondta.
Lihegtem, az arcom lángolt. Valóban az utolsó pillanatban vette el a szemérmét.
Gyűszűvirág a makkomat figyelte. A szeme nevetett. A farkam mereven állt, de a makkom lelohadt, a bőr felcsúszott rá. Ujjai most nem simították hátra a bőrt. Fölém guggolt megint, egyenesen a hüvelyébe tett. Lassan hintázott a farkamon, széthúzta szemérmét.
Ujjaim közé fogta a csiklóját.
Felsőtestét előre döntötte kissé. Hintázó mozgása lelassult. Nézte, ahogy mozgatom a csiklóját. Nem tudtam, rövid, vagy hosszú ideig játszottam-e vele. Lélegzete felgyorsult. A kezem ösztönösen mozdult gyorsabban.
Hirtelen rázkódott össze. Hüvelye vonaglott a farkamon. Most is a szájára tapasztotta tenyerét, kiáltása kéjes nyögésbe fúlt. Végigdőlt testemen, darabig aléltan hevert rajtam.
Amikor felütötte a fejét, mosolygott.
- Engedd el magad…
Ismét olyan érzésem támadt, mintha lassított felvételt néztem volna. Lassan vonta le hüvelyét a farkamról, még lassabban csúsztatta vissza belé. Tövig csúsztatta. Csiklója csakhamar kimerevedett az öléből. Körözni kezdtem rajta az ujjammal, ahogy tőle láttam. A tekintetünk össze-összeakadt. Megpirosodott az arca. Ujjaim közé vettem a csiklóját. Halk sóhaj szállt fel az ajkáról.
- De jól csinálod, kicsikém.
Ő is odanyúlt a csiklójához. Én fogtam a csiklóját, ő körözött fölötte ujjaival, oda-odaért hozzá. Hüvelye lassan-lassan mozdult a farkamon. Szája körül mosoly játszadozott.
- Neked is annyira jó?
Izgatott a hangja.
Bámultam a közös játékunkat a csiklóján. Az ő tekintete is odatapadt. A farkam önkéntelenül adta vissza hüvelyének szorítását. Ezúttal nem intett le. Hüvelye csak egy pillanatra állapodott meg. Akkor a csiklóján játszadozó ujjai is megálltak. Felemelkedett a farkamról. Baljával megérintette a farkam, lehúzta redőit.
- Jobb így?
Izgatott, hogy a makkom pőrén hatol a testébe. Ujjai körözni kezdtek a csiklója felett. A farkam egyre hevesebben feszegette hüvelyét. Hüvelyének mozgása egyik pillanatról a másikra gyorsult meg. Már nem tudtam figyelni rá - csak önmagamra figyeltem. Valami odabenn, legbelül bennem megmozdult. Fájt szinte. A farkam lövellni kezdte a magvát.
A gyönyör elkábított.
Ő is akkor élvezett el. Hüvelyének rángásai az utolsó csepp magvat is kisajtolták belőlem. Hüvelye akkor is meg-megrándult, amikor ellankadva rádőlt a testemre.
Darabig hevert rajtam. Éreztem, hogy a farkam összezsugorodik. Lassan bukott ki a hüvelyéből.
Felemelte fejét. Komoly szemmel tekintett rám.
Az eszembe ötlött: életem első kedvese. Átöleltem, heves mozdulattal szorítottam magamhoz. Mosoly futott az arcára. Orrát orromhoz érintette.
- Eressz most, kicsikém… Öltözz. Nem fognak otthon megszidni, hogy elmaradtál?
Hát alaposan elmaradtam. Kapkodva szedtem magamra a ruhát.
Köntösben jött vissza. Már fogtam a táskám. Hamiskásan hunyorított.
- Pénzt ígértél nekem… Egy yennel tartozol.
A szám tátva maradt. Egy yen - alig pénz. Elém nyújtotta tenyerét. Egyenesen feküdt rajta.
- Pontosan egy yen! Helyette fogd ezt. Legközelebb is egy yent fizetsz, és én is annyit fizetek érted… Mikor lesz időd rám?
Kicseréltem a pénzdarabot.
Később tudtam meg, özvegyasszony. Gyakran cseréltünk yent. Aztán egy nap férjhez ment, és akkor vége szakadt a pénz-cserélgetésnek.
Nagyon búsultam utána. Azt hiszem, manapság is minden asszonyban kicsit őt keresem. Bizonyos, hogy sosem tudom egészen elfeledni. Életem végéig őrzöm azt a sokat cserélgetett egyyenest, s ha olykor előveszem, arra emlékeztet, halálomig hálával tartozom Gyűszűvirágnak: iskolája nélkül valószínűleg szexuális nyomorékként tengettem volna végig az életem ebben a pénzéhes, számító világban.