Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Tsushima Michihito
A JAPÁNOK ÉS A VALLÁS(1)
Fordította:
Nagy Balázs
http://balubox.gq.nu/
Gyakran mondják, hogy a japán vallásos érzést nem könnyű kiismerni: egyes megfigyelők buzgó vallásosaknak tekintik a japánokat, míg mások úgy látják őket mint akikből teljes mértékig hiányzik a vallásos hit. Buddhista templomokban és shintő1 szentélyekben persze bővelkednek, közel 90 millió ember látogatta a templomokat és szentélyeket az 1996-os újév első három napján - a média riportjai szerint. Ezek a tények mintha azt sugallnák, hogy a japánok mélyen vallásosak. Mégis, sok ugyanezen templomok illetve szentélyek közül az év hátralévő részében tétlen és elhagyatott marad. A hétköznapi életben a japánok ritkán beszélnek a vallásról. Ennek fényében a japánok úgy tűnik keveset törődnek a vallással.
A vallással foglalkozó statisztikák még csak tovább homályosítják a képet. A Kulturális Ügyek Hivatala által kiadott, a törvényesen regisztrált vallási csoportok helyzetéről publikált Shűkyő nenkan (Vallási évkönyv) szerint az ilyen csoportok követőinek összlétszáma meghaladja a kétszázmilliót. Miután Japán lakossága mindössze százhúsz millió, ez durván azt jelenti, hogy majdnem minden ember két valláshoz tartozik. Az a tény, hogy a vallásos csoportok vegyes [combined] tagsága nagyobb mint a tényleges populáció nyilván magyarázatra szorul.
Teljesen más eredményt mutat a Matematikai Statisztikai Intézet minden ötödik évben levezetett országos kutatása a japán attitűdről és magatartásról. Az elmúlt harminc év során azon válaszadók aránya, akik magukat valamely valláshoz tartozónak tüntették fel átlagosan harminc százalék volt; ez a rész körülbelül harminc-negyven millió embert jelent. Amennyiben ez a számadat megbízható, annyiban a vallásos hittel rendelkező japánok épp ellenkezőleg, kisebbséget alkotnak. E két számadatot elválasztó szakadék több mint ötrétű. Miből áll hát ez az irdatlan különbség?
Ez [a jelenség] arra enged következtetni, hogy japán nézőpontból a vallási hovatartozás nem szükségképp a személyes hit vagy az önkéntes elkötelezettség dolga. Más szóval, a szakadék azon emberek nagy számából ered, akik nem önként tartoznak vagy kapcsolódnak egy vallási csoporthoz. Egy másik értelmezés lehet az, hogy a japán népesség egy része mélyen vallásos és [egyidejűleg] két vagy több vallásos csoporthoz tartozik. Ebből a szemszögből tekintve a japán népesség két nagyobb szembenálló csoportra oszlik: egy vallásos gondolkodású kisebbségre, amelynek minden egyes [tagja] több mint egy valláshoz tartozik, és egy többségre, amely nem tud mit kezdeni a vallással. Véleményem szerint mindkét értelmezés érvényes egy bizonyos mértékig.
A csoportalapú vallásos kapcsolódás (involvement)
Mit jelent egy vallási csoporthoz tartozni önkéntes és tudatos elkötelezettség nélkül? Először is, meg kell jegyeznünk, hogy noha sok japán bármiféle személyes hithez való kötődést (adherence) visszautasítana, ugyanezek az emberek haladéktalanul hivatkoznának a "buddhizmusra", vagy annak a buddhista felekezetnek nevére, amelybe családjuk tartozik. Ezeket az embereket tekinthetjük az efféle kapcsolódás (involvement) példájának; gondolkodásukban a vallási hovatartozás (affiliation) ( a személyes hittel ellentétben ( a családtagság következménye.
Ezt a típusú kollektív családi kapcsolódást (affiliation) egy valláshoz az állami buddhista templomok és híveik (danka) közti viszony jellemzi. Ez egy olyan viszony, amelyben a családtagok a templomok szerzeteseivel ünnepi szolgálatokat végeztetnek a közvetlen rokonok és ősök lelkeinek nyugalmáért a temetkezések és a rendszeresen megtartott megemlékezések alkalmával. E séma elterjedtsége kikövetkeztethető abból a tényből, hogy a hagyományos japán buddhizmusra gyakran mint "a gyászrítusok vallására" hivatkoznak. Meg kell jegyezni [azonban], hogy a család tagjai elsősorban és leginkább nem saját üdvükért, hanem az elhunyt rokonok és ősök üdvéért fohászkodnak. Továbbá, az elhunyt szülőkért és más ősökért tartott szertartások a család egységének és folytonosságának szimbólumai. Az elvégzett vallási tevékenységek természetüknél fogva sokkal inkább család- mintsem egyénközpontúak, miként azt a danka2 terminus sugallja. A buddhista szekták vagy különálló templomok tagsága sokkal inkább a (hozzájuk kapcsolódó) családok, semmint egyének alapján mérhető. Miként azt az ie no shřshi3 kifejezés mutatja, a felekezeti tagság azoknak a számára, akik beleszülettek vagy beházasodtak a családba a nemzedékeken át folytatott családi hagyomány része. Ebben az értelemben a családtagok rokonsági kapcsolataiknál fogva danká-i a családi vallásnak.
A hagyományos buddhista szektákban danka-ként való tagság és a vele együttjáró részvétel tehát ( távol lévén attól, hogy a személyes hit autonóm kifejeződése legyen (szakszerűbben a hitvesek, szülők és ősök iránti szeretet és hála kifejeződésének, vagy olyan társadalmi kötelezettségnek tekinthető, melyet az egyén mint a család része végez. Eltekintve a danka-i kötelességek családtól való függésétől, minden családtag az adott szekta teljes jogú tagjának számít. Ez magyarázza azt a nagyszámú "hívőt", akik a vallásos hitnek még a foszlányát sem igen tudhatják magukénak.
A vallás esetében a csoportba tartozás (group affiliation) nem korlátozódik a családra; hagyományosan közösségi szinten is megjelent [ez a jelenség]. Minden közösségnek van shintő szentélye, melyet az ujigaminak vagy ubusunagaminak ajánlottak fel, védőistenségeknek, amelyekről azt tartják, hogy a közösséget és tagjait az ősi időktől fogva oltalmazzák. Ezek a szentélyek szervesen kapcsolódnak a közösség életéhez, elsősorban a vallási ünnepségeken keresztül, amelyek a bőséges termést, jó fogást és a közösség prosperitását célzó vágyat illetve az értük való hálát fejezik ki. Más szóval, az egyes istenségek jellemzőek az adott falura vagy városra. A főbb ünnepségek idején a falubeliek illetve városlakók még tömegesen (en masse) ünnepelnek, mindannyian teszik a dolgukat és megfelelő részt vállalnak az adományokból. Ezenfelül az ünnepség, az előkészítő közösségi munka, és az a különleges hangulat, amelyet ez ébreszt, arra szolgál, hogy a közösségi szolidaritást megerősítse és megszilárdítsa. A szentélybeli4 ünnepségek tehát szoros kapcsolatban állnak a közösségi élet és szellem fenntartásával, támogatásával. Sok esetben a közösségi identitás olyannyira lefedi az ujikóknak 5, azaz az ujigami6-t tisztelők táborának identitását, hogy általában az [adott] közösségben élő összes embert az ujiko tagjai közé számítják. Az ilyen közösségekben a shintő ünnepségeken sok ember vesz részt; [az ilyen esemény] sokkal inkább identitásuk megerősítésének illetve közösségi tagokként való társadalmi kötelezettségeik teljesítésének eszköze, mintsem bármiféle személyes hit megnyilvánulása.
Történetileg szólva, a vallással való ilyen típusú családi, illetve közösségi kapcsolat gyökeret vert és teret hódított a középkorból a korai modern korba való átmenet idején, a családok és a csoportos aktivitás alapegységeiként [funkcionáló] közösségek függetlenségének és autonómiájának növekedésével egyetemben. Ezekben a csoportokban az ősök és az ujigami előtérbe kerültek, amint közös tudatot törekedtek kiépíteni, és jólétért illetve túlélésért fohászkodtak. Ezt az elrendeződést a politikai hatalom is támogatta. A [buddhista] templomok és danká-ik közti kötelékek szorosabbak lettek, például az Edo-korszakban a buddhizmusra való hivatalos nemzeti áttérés - amely a kereszténység kiirtásának eszközeként került bevezetésre - eredménye képpen és értelmében az összes családot az országban arra kényszerítették, hogy egy meghatározott templomhoz tartozzék.
Hasonlóképpen a shintő szentélyek és közösségek közti kötelékek megerősödtek a - Meiji korszakban intézményesített és a Második Világháborúig tartó - állami-shintő politikája révén. Ez a politika eltávolította a shintő-t azoktól a vallásoktól, amelyeknél a hovatartozás megválasztása önkéntes alapon nyugodott. A helyi szentélyeket ebbe a keretbe ágyazták; fesztiváljaik [a shintő fesztiválok] sajátos színezetet adtak a hivatalos közösségi tevékenységeknek.
Összegezve, Japánban a vallási hovatartozásnak éppúgy általános jellemzője a hagyományos buddhista felekezethez7 való tartozás - amely az ősökért és az elhúnytakért tartott megemlékezéseken történő részvételen keresztül családi alapon nyugszik -, mint a shintő-hoz való tartozás8, amely a szentély [által szervezett] fesztiválokon történő részvételen keresztül [helyi] közösségi alapon nyugszik, tekintetbe véve [azt, hogy] az egyes egyén személyes hite is [éppúgy általános jellemzője a vallási hovatartozásnak].
Noha ez a séma (pattern) a mai gyors ütemű urbanizáció közepette már valamelyest elhomályosult, és [ezzel] fokozta a társadalmi változékonyságot, azokon a területeken, ahol a hagyományos társadalmi elrendeződés (social arragements) bizonyos fokig érintetlen maradt, ez maradt a szabály. Az évkönyv rámutat, hogy míg a shintő szerveződések (organisations) tagsága éppen csak fölötte van százmilliónak és a buddhista szerveződésekhez tartozók [létszáma] pedig éppen csak százmillió alá esik, a két majdhogynem egyenlő tagság mindegyike az össznépesség nyolcvan-kilencven százalékát teszi ki. Ezek a számadatok természetesen nem azonosíthatók a csoportba tartozás szerinti aktuális tagsággal, mivel azok magukba foglalják a személyes hiten alapuló önkéntes részvétellel támogatott irányzatok (sects) híveit is, de mindazonáltal biztos evidenciául szolgálnak e séma szívósságára nézve.
Az egyéni vallási hovatartozás
A csoport-alapú vallás szilárdan gyökerező hagyománya nem jelenti azt, hogy a család vagy a közösség révén való kapcsolódással szemben álló, személyes hiten alapuló vallási hovatartozás ne létezhetett volna Japánban. A korábbi modell (pattern) létrejöttével és elterjedésével párhuzamosan a későbbi modell fejlődése is lökést kapott. Bizonyos esetekben ez a kapcsolódás (involvement) egyáltalán nem volt szervezett, [hanem] az egyéni fohászkodás, tanácskérés (consultation), imádás, illetve a teljesen önállóan cselekvő egyén más cselekedeteinek alakját öltötte magára. Más esetekben a kőnak nevezett laza kötelékű egyesületek illetve csoportok tevékenységében való részvétel formájában nyilvánult meg. Ezek a vallásos tevékenységek gyakran kapcsolódnak karizmatikus személyekhez, mint például sámánokhoz vagy shugenjá-khoz, [azaz olyan] emberekhez, akikről azt tartják, hogy a hegyekben folytatott aszketikus gyakorlataik révén különleges erőre tettek szert, illetve templomokhoz, szentélyekhez és azon istenségek szent helyeihez, amelyekről azt tartották, hogy sajátos befolyással rendelkeznek a gyógyászat, a gyermekek születése és más hasonlók terén. Az ezek mögött meghúzódó motiváció az ezen a földön való boldogságkeresés és - e személyek illetve istenségek jóvoltából - a nehézségektől való szabadulás volt. Ez, mind az emberek tömegei által, közösségüktől függetlenül, saját indíttatásukra tisztelt szentélyek, mind pedig a kitő jiin, azaz a védelemért és jólétért való imádságoknak szentelt buddhista templomok felemelkedéséhez vezetett. [Ezek] széles követői réteget vonzottak rítusaik révén, melyek inkább a boldogság biztosítását célozták meg ebben az életben, semmint az ősöknek nyújtott segítséget a következőben. Az új vallások, melyek a modern korban jelentek meg, és szintén megszabadulást igértek olyan csapásoktól mint a szegénység, betegség és viszály pontosan ugyanerre az önkéntes, személyes hitre alapoztak. Azok, akik a fent említett felmérésben valláshoz való kapcsolódást mutattak, nagyjából azonosíthatók az ilyen fajta vallásos tevékenységet űző emberekkel.
Sok oka van a kötelező, csoport-alapú, és az önkéntes, személyes típusú vallásos kapcsolódások együttes fennállásának.
Egy részről, a csoportos kapcsolódás nyilvánvalóan nem elégítette ki az itt-és-most segítségre áhítozó egyéni vágyakat. A buddhizmus fókuszában, mely a temetkezési rítusokban található, az elhúnytak üdve áll. Az ujigami ünnepségekben központi helyen az ebben az életben való jólétért mondott fohászok állnak, de ezek eredetileg [csak] a közösség egészének jólétére vonatkoztak. Az egyének vágyódását az evilági megszabadulásra nem üdvözölték megfelelően, ez késztette őket a más vallásokban rejlő lehetőségek keresésére. Egy másik faktor volt sok - ha nem is minden - esetben az, hogy a csoport-alapú vallások - hacsak nem utasították el teljes egészében - keveset tettek annak érdekében, hogy ellenezzék ezt az együttes fennállást, és az egyén-orientált vallások általánosságban tartózkodtak az előbbiek területére való betolakodástól. Az új vallások hajlandóak teljes megváltást ígérni, de ennek fejében teljes elkötelezettséget várnak el. Ez az aspektus gyakran érlel összeütközéseket az előbbi [csoportos] kapcsolódású vallásokkal. Mindazonáltal elég kevés közülük, a Sőka Gakkai9 [egyedül] az, amelyik nem kevesebbet követel meg, mint a többi vallással való teljes szakítást.
Japánban széles a választék az olyan vallásokból, amelyekhez önkéntes a csatlakozás, és a többszörös vallási kapcsolódást is elfogadják. Magyarán szólva, ezek a vallások úgy tekinthetők, mint amelyek egy nyílt piactéren versengenek egymással, s mindegyikük azt lesi, mit kellene felajánlania, hogy megpróbálja odacsalogatni a vevőket. Rendszerint mindenki előtt nyitva [állnak, így] nem szabhatnak rigorózus határokat vagy feltételeket a belépéshez illetve a részvételhez, az emberek szabadon "kipróbálhatják őket".
Következésképpen nem meglepő olyan embereket találni, akik az egyik ilyen vallástól a másikig sodródnak, vagy akik ezek közül többhöz is tartoznak egyszerre. Természetesen akadnak olyan emberek is, akik a meghallgatást nyert imáikért hálából teljesen odaszentelik az életüket az egyiknek. így nem teljesen elhibázott az az elképzelés, hogy sok japánnak nincs semmi különösebb hite, míg sokan mások önkéntes alapon vesznek részt különböző vallásokban.
A társadalmi változások befolyása a modern korban és jelenleg
Véleményem szerint a japán vallási kapcsolódás ezen paradigmája mint a japán vallásos viselkedés alapvető modellje érvényét vesztette. Ez nem azt jelenti, hogy mindezek a sémák teljesen immúnisak lettek volna a japán társadalomban a modern kortól napjainkig történt óriási változásokra. A háború utáni évek gyors gazdasági fejlődése látványos városiasodást és a nukleáris családokból álló háztartások elburjánzását váltotta ki. a templomok és dankáik illetve a szentélyek és ujikóik közötti kötelékek nagyrészt a sok generáción átnyúló kapcsolatokon illetve az ősi honhoz való kötődésen múltak. Ebben az értelemben mindkettő olyan társadalmat előfeltételez, melyben nincs, vagy ha van is, kevés a változékonyság. Ezzel szemben a mai Japánban a városokba való költözés vált a normává. Ennek egyik eredménye a dankák és ujikók elszívása a vidéki közösségekből, és az efféle kötöttségektől megszabadult városlakók egyre növekvő tábora. Ez nem azt jelenti, hogy az ilyen városlakók elszakadtak volna a "temetkezési buddhizmustól" vagy a shintő szentélyektől. Még a városokba való áttelepedések ellenére is szüleik elhalálozásakor igénylik a templomok és a szerzetesek temetkezési szolgáltatásait, illetve újévkor tiszteletüket teszik egy közeli bejegyzett templomban vagy szentélyben, hogy jó szerencséért fohászkodjanak - a leghíresebb városi szentélyekben valóban növekedésben van az ilyen látogatók száma. Ezek a kapcsolatok hajlamosak sokkal gyengébbek és bizonytalanabbak lenni a városokban, mint a vidéki területeken.
Ez a tényállás [azonban] - épp ellenkezőleg - meglehetősen kedvező az önkéntes hitre támaszkodó vallások számára. A városiasodás és az iparosodás folyamán az egyénibb életmódok kifejlődése és a megnövekedett személyes autonómia egyre inkább az emberek kezébe adta sorsukat még jobban kihangsúlyozva ezzel az egyéni megváltásra való igényt. A buddhista templomok, - mint Chiba tartományban a Narita-hegyi10 Shinshőji templom - és a hozzájuk tartozó templomrendszerek szerte az országban - amelyek fennhangon hírdetik a [buddhista templomok] közlekedési balesetektől és más újabb keletű bajoktól való védelmező erejét - jó példáit adják az ilyesféle kortárs szükségletekre hangolt fejlődésnek. A részvételhez kötődő nehézkes korlátozások tulajdonképpeni hiánya összhangban van a mai japánok szabadságszerető hajlamával.
A csoportbeli korlátozásoktól való megszabadulás viszont magányt és elszigetelődést von maga után. A hazai rokonokhoz és ismerősökhöz fűződő kötelékek valójában elszakadtak, a városba vándoroltaknak azzal a kellemetlen tudattal kell élniük, hogy esetleg egyedül, és segítség nélkül maradnak, ha rosszra fordul soruk az új környezetben.
Az új vallások azáltal növekedtek meg, hogy alkalmazkodtak ezekhez a félelmekhez. Miközben a hitre összpontosítottak, energiát fektettek abba is, hogy támogassák a hívek kis csoportjainak tevékenységét, valamint [az olyan] mélyreható tanácsadó szolgálatokat, amelyek felölelik a tagok életének minden aspektusát.
Röviden tehát, kísérletet tettek arra, hogy a tagok közötti kölcsönös segítő kapcsolatoknak éppúgy teret adjanak (make themselves venues), mint bátorítást és segítséget nyújtsanak a különféle problémákban. Az otthoni kötöttségektől való szabadulás alapvető szabadságot jelentett a családi és közösségi alapú vallásokkal együttjáró kívánalmaktól is. Ez segített az új vallásoknak híveket toborozni, mivel ez ennek megfelelően azokkal a vallásokkal való konfliktus gyengülését jelentette, amelyhez az emberek előzőleg tartoztak. Az olyan szervezetek gyors növekedését, mint a Sőka Gakkai - amely szigorúan tiltja a más vallásokkal való [egyidejű] kapcsolattartást -, [csak] ezen a társadalmi változások összefüggésében lehet megérteni.
Japán az egybefonódó vallások figyelereméltó elegyét (mélange) nyújtja. Ez az együttlét nem egyszerű, hanem párhuzamos és meglehetősen összetett csoportosulás, melyben az emberek több mint egy valláshoz kapcsolódnak, akár tudatosan, akár tudatlanul. ámde hibás lenne arra következtetnünk, hogy Japán az egymást keresztező és összezagyvált vallások küzdőtere. A figyelmes kutató azonban felfedezheti, hogy minden vallásnak van egy sajátlagos szerepe illetve kiegészítése a többihez, amely az egyének vallásos szükségleteit kielégítő hatást eredményez. Ennélfogva a több valláshoz tartozás úgy tekinthető, mint ami azokat a sajátos szerepeket és kötelezettségeket tükrözi vissza, melyek szerint az egyének a vallásokat [vágyaik] teljesítőiként fogják fel. Az új típusú vallások felemelkedését a vallási kívánalmak megsokasodása és azok az aggályok serkentették, amelyekhez a meglévő vallások nem alkalmazkodtak.
Újkeletű vallási problémák
Ez az utolsó pont a mai Japánban felmerülő újabb keletű vallási problémák típusainak kérdését veti fel. Ezek egyik jele a nagy érdeklődés, valamint a halál körüli területekről (a végső gondoskodás, agyhalál, halálhoz közeli élmények, újjászületés, túlvilági élet, valamint alternatív sírok és temetkezési rítusok) folyó vita. Ez nem a halál mibenlétét érintő pusztán objektív érdeklődés megnyilvánulása. Annak vágya, hogy egy másik, közelibb oldaláról is megszemléljék a halált - ami igenis része minden egyes egyén életének - mélyebb vallási érzések visszatükröződésének tűnik.
Japán újkori történelmében a halálal való kitűntetett foglalatoskodás - a háborús éveket leszámítva - szinte nem is volt jelen és ezt nyilván bizonyos társadalmi tényezők segítették elő. Különféle társadalmi változások idézhetők fel ebben az összefüggésben. Az egyik ilyen változás a várható életkor meghosszabbodása, amely a nyugalomba vonulást követő élet[szakasz] meghosszabbodásához vezetett és sok emberben megnövelte a halállal kapcsolatos tudatosságot. A másik a (kizárólag a szülőkből és a meg nem házasodott gyermekekből álló) elemi családok illetve a kevés gyermekes, vagy gyermektelen háztartások elburjánzása, egy olyan fejlemény, amely összezúzta annak reményét, hogy valakiért megemlékező szertartásokat tartsanak. Megint egy másik az orvostudomány fejlődése, amely lehetővé tette egyeseknek az egyén életének ( vagy halálának ( manipulálását, irányítását.
Ez az újabb keletű érdeklődés úgy tekinthető, mint ami új feladatot állít a vallások elé Japánban, mivel nem tudták ( legalább is az újkori történelemben ( kellőképpen megragadni az egyén halálának mibenlétét. Nyilvánvalóan ezt megelőzően a buddhizmus a halállal foglalkozott, de inkább az elhúnytakra, mint az élők problémáira összpontosított. Az új vallások mindegyike az élet értelmének kutatását tűzte ki célul, de mindegyikük az ebben az életben [elérhető] megváltásra helyezte az alapvető hangsúlyt és nem nagyon hatolt mélyre a halál kérdésében.
A halál mibenléte iránti újkeletű érdeklődés, mint bármi más, az idősebbek között a legerősebb. Ezzel szemben a fiatal generációt fokozottan érdekli a tudat kiterjesztése és átalakítása, olyan eszközökön keresztül, mint a szellemi univerzum felfedezése, a meditáció, az aszketikus gyakorlatok, a misztikus élmények és a természetfeletti hatalmak keresése, valamint az önfeltárás és az önmegvalósítás elérésére való felkészülés. Az oktatás, az üzlet, valamint a társadalom más különböző területei a versengés és az irányítás növekvő mértékét mutatják, amely az egyén szintjén az eltűnő szabadság, esély vagy identitás fokozódó érzése. Továbbá az anyagi bőség és a tömeges fogyasztás kezdetével, néhányan az anyagi csábítások sodrában találták magukat, amelyek csökkentik az igazi lelki nyugalom és elégedettség [értékét]. A lelki dimenziók iránti növekvő érdeklődés a fiatalok között a szellemi szabadság, függetlenség, a lelki béke és a harmónia iránti érzék visszaszerzésére való erőfeszítésként értelmezhető. A hagyományos vallások hajlamosak lassan reagálni ezekre a szükségletekre. Noha néhányuk tartalmaz olyan elemeket, amelyek kapcsolatban állnak velük ( mint [például] a zen-buddhista tréning (, a fiatalok nem tartják ezeket különösképpen hozzáférhetőnek. Az új vallások szintén hírdetnek szellemi tréninget, de a hangsúlyt sokkal inkább a mindennapi életben való helyes viselkedést célzó gyakorlatokra helyezik, mintsem a tudat kiterjesztésére vagy átalakítására.
A meglévő vallások nem tudták megválaszolni az új keletű vallási problémák és a megváltás utáni vágyakozás áradatát. Ennek következtében egy sor nemrégiben alapult vallás, lelki mozgalom illetve gyógyító csoport lépett, egyik a másik után, egymás helyébe. Az egyike eme új klímár a lelkesen és radikálisan reagáló csoportoknak az Aum Legfelsőbb Igazság (Aumu Shinri-kyő) volt, melynek tagjait az a tan fűzte össze, amely minden világi értéket viszonylagossá tett. [Mindez] olyan élethez vezetett, mely el volt vágva világ [azon] többi részétől, amely a tudatátalakításért vívott kíméletlen hajsza miatt belefeledkezet t az önpusztítás és a hallucinogén drogok használatának nehéz étrendjébe (hogy [ezáltal] törjön ki a halál és újraszületés körforgásábó l). Az Aum kultusz által követett önkényes út ily módon eme átmeneti fázis ingatagságának és forrongásának képviselője.
--------------------------------------------------------
1 Tsushima, 1996
2 A japán eredetű nevek és szakkifejezések esetén a pontosság érdekében minden esetben a tudományosan elfogadott (Hapburn-féle) átírást alkamaztam.
3 A ka (Nelson: 1311, Halpern: 2273) családot, háztartást, házat jelent.
4 Családi hovatartozás (az ie itt ua. az írásjegy, mint a ka az imént).
5 Az angol nyelvű szakirodalomban a szentély (shrine) szót kizárólag a shintő, a templom (temple) szót pedig kizárólag a buddhizmus vallásos célú épületeire használják megkötések nélkül. Így a fordításban szereplő szentély illetve templom kifejezések jelenthetnek egy önálló létesítményt, vagy egy kolostort, vagy a kár egy egész kolostorkomplexumot is. A jelen fordítás az angol terminológiát tükrözi.
6 Az uji (Nelson: 2478, Halpern: 2951) jelentése: család(név), nemzetség vagy klán, ko = gyermek (Nelson: 1264, Halpern: 3390).
7 A klán védőszelleme uji + kami, ez utóbbi jelentése: szellem, istenség (Nelson:3245, Halpern:912) a kami jelentheti még a következőket is: 1. felső, fent; 2. őrzés, védelem; 3. árnyék, árny; valamint megtalálható a farkas szóban (őkami szó szerint a.m. nagy istenség)
8 Az angol szakirodalom méretre való különbség nélkül szektának (sect) nevez minden buddhista irányzatot. A magyar nyelvben a szekta kifejezést azonban többnyire kislétszámú val lási közösségek megfelelőjeként használjuk, nem ritkán pejoratív felhanggal.
9 Itt szándékosan nem kerültek lefordításra a tagság (membership) és a hitközség ill. gyülekezet (congregation) jelentésű szavak, mivel ezeket a magyar nyelvben sajátlagosan más vallásokkal kapcsolatosan és más értelemben használjuk, így ebben a szövegkörnyezetben meglehetősen idegenül csengenének.
10 A Sőka Gakkai ( önértelmezése szerint ( egy buddhista szervezet. Tízmilliós tagsággal rendelkezik, és célja a kultúra és a béke ügyének előmozdítása világszerte. Egyik neves vezetőjének (Ikeda Daisakunak) Arnold Toynbeeval folytatott dialógusát magyar nyelven is kiadták: A.Toynbee és Ikeda D. 1992 Válaszd az életet Párbeszéd Budapest: Gondolat [ford. Lisszauer Zoltán]
11 A san (Nelson:1407, Halpern:2940) jelentése hegy(vonulat)
